Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-01 / 230. szám, csütörtök
Az átalakítást maga az élet tette szükségessé (Folytatás a 3. oldalról) nyét, vagy akik politizálgatm fognak - s ez mindig hazugsággal kapcsolatos - azokra a politikai színtéren rövid élet vár. Erről mélyen meg vagyok győződve. Ebből a szemszögből tekintek tehát az önök kezdeményezésére. Úgy vélem, ez jó példa minden ország számára, más országok, köztük a Szovjetunió közvéleménye számára. Ebben a kezdeményezésben érzem a francia nép gondolkodásmódját. És ez a legfontosabb. Örömmel hallgattam meg azt, amit, gondolom, az egész küldöttség nevében és megbízásából mondott el Madelaine Gilbert asszony, a Franciaország-Szovjetunió Társaság végrehajtó elnöke, akit már ismerünk. A Szovjetunió nagyra értékeli hozzájárulását a szovjet-francia barátsághoz. Érdekesek és tartalmasak voltak a találkozó többi résztvevőjének a hozzászólásai is. Kiérződött belőlük a Szovjetunióban zajló események megértésének, belpolitikai és külpolitikai szándékainak és terveink megértésének az óhaja. Hallhattam az erőfeszítéseinket támogató szavakat is. Ezért köszönetét mondok. Nemrég fejeztem be az átalakításról és az új gondolkodásmódról szóló könyvemet. Bizonyos mértékben mindent be- tefoqlaitam, amit ezekben az években átgondoltunk, amit tettünk és amit végrehajtottunk. A jövőre vonatkozó tervekről is szólok a kön/vben. Az olvasóhoz intézett rövid bevezetőben azt írtam, hogy mi, a szovjet vezetés és a szovjet nép azt óhajtjuk, hogy minden nép helyesen értsen meg bennünket, áz európaiak mindenekelőtt. Ezek természetes szomszédaink. Közös a történelmünk, közös a sorsunk és remélem, közös boldog jövőnk is a mi európai otthonunkban. Azt akarjuk, hogy törekvéseinket helyesen értelmezzék, ami az új gondolkodásmódot és külpolitikánkat illeti. A francia képviselők itt elhangzott felszólalásaikban megértéssel szóltak bel- és külpolitikánkról, sót, ez több volt, mint megértés - az itt jelenlévő pluralista gyűlés részéről rokonszenv, szolidaritás és támogatás nyilvánult meg, amiért hálásak vagyunk önöknek. Most eljutottunk egy további témához, amely érdekli önöket és amelyet hazautazásuk előtt szeretnének jobban megérteni. Gondolok az átalakításra. Az átalakítás a mi belső ügyünk. Országunk belső szükségleteiből született. Ezt nem emberek egy csoportja találta ki, nem azoknak a fura ötlete, akiket hirtelen megvilágosított a felismerés, hogy végre kell hajtani valamiféle átalakítást. Nem, az átalakításhoz maga az élet vezetett el bennünket. Sokat már tudnak, sokat hallottak és még hallani fognak. Nem szeretnék most részletesen szólni az átalakítás minden részletéről. Szeretném önöket beavatni elképzeléseinkbe. Ez így talán rövidebb és meggyőzőbb is lesz. Büszkék vagyunk történelmünkre és forradalmunkra ugyanúgy, ahogy Franciaország is büszke saját forradalmára, s Franciaországgal együtt vagyunk büszkék a francia forradalomra. Az októberi forradalom lehetővé tette országunk kilábalását abból a nehéz helyzetből, amelybe a 20. század kezdetén került. A forradalomnak és annak köszönhetően, hogy a szocializmust választotta, a Szovjetunió ma olyan, amilyennek látják. Korszerű ország, hatalmas sikerekkel. Hatalmas politikai, szellemi, tudományos és természeti potenciállal rendelkező társadalom ez. Azonban olyan társadalom, amelynek sok problémája van. Az átalakítás küldetése, hogy megoldja és felszámolja ezeket a felgyülemlett problémákat és ellentmondásokat. Senkit sem akarunk félrevezetni, sem saját népünket, sem más országok nemzeteit. Továbbra is fejlesztjük és szilárdítjuk a szocializmust. Szocialista elveken fogjuk korszerűsíteni a gazdaságot. A szocialista elvekből kiindulva fogjuk fejleszteni a demokráciát. Megőrizzük népünk szociális biztonságát, amely jellemző a szocialista társadalomra. Nem vagyunk elégedettek sem országunk fejlettségének szintjével, sem az országban kialakult helyzettel. Minden tekintetben jobb társadalmat akarunk. A szovjet állampolgár azonban ma is szociális biztonságban él. Biztosított a munkához való joga, van lakása, bár itt még számos probléma adódik. A szovjet állampolgár számára ingyenes az oktatás, a közép- és a felsőfokú is. Ingyenes számára az egészségügyi ellátás. Ez szociális garanciákat hoz létre és biztonságot ad az embernek. Ezeknek a garanciáknak az alapján érvényesül a szocializmus elve - mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Még nem tudjuk az embereknek azt nyújtani, amit a jövő társadalma, a kommunizmus, nem tudjuk mindenki számára biztosítani szükségleteit. Tehát csak egy kritérium lehet - a munka, a tehetség, a gazdaság fejlesztéséhez való hozzájárulás alapján történő elosztás. Nem mondunk le a szocializmusról. Meg akarjuk javítani. Ezért mondjuk: több szocializmust. Nem mondunk le demokráciánkról. Azonban a szocialista demokrácia lehetőségeinek kihasználásáról van szó. A szocialista demokráciát mindenekelőtt annak kell jellemeznie, hogy döntö szót ad a dolgozóknak, a nyilvánosságnak, a népnek. Nézetünk szerint éppen ebből van hiány. Ezért fejlesztjük a demokrácia és a nyíltság folyamatait. Azt akarjuk, hogy a dolgozók valóban gazdák legyenek üzemükben, megválaszthassák vezetőiket - a részlegvezetőktől egészen a vállalati igazgatóig; hozzanak létre tanácsot és foglalkozzanak a tervezés kérdéseivel, határozzák meg fejlődésük távlatait és vegyenek részt a nyereség elosztásában; részesei legyenek a szociális kérdések megoldásának. így akarjuk tehát irányítani a demokrácia folyamatát, elmélyíteni és bővíteni ezt a folyamatot. Amikor megkérdezik tőlünk, hol vannak az átalakítás határai, a kibontakozó folyamat keretében a nyíltság és a demokrácia határai, ezt mondjuk: támogatnunk és üdvözölnünk kell mindent, ami szilárdítja a szocializmust, tehát a nyíltságot és a demokráciát is. Ha azonban - és ezzel már találkozunk - országunkban vagy határain túl valaki arra akarja kihasználni a nyíltságot és a nyilvános tájékoztatást, hogy szélsőséges antiszo- cialista elemeket ösztönözzön - ilyenek vannak, bár ez a jelenség se nem túl elterjedt, se nem túl kiterjedt akkor nyíltan kimondjuk, senkinek sem engedjük meg, hogy a szocializmus ellen cselekedjék. Azok, akik azt remélik, hogy a demokrácia és az átalakítás a Szovjetunióban szociális és politikai fordulathoz vezet, tévednek. A hasonló várakozások hiábavalóak. S itt nem arról van szó, milyen a vezetés, radikális vagy kevésbé radikális, forradalmi vagy kevésbé forradalmi. Embereink nem akarják, hogy azok, akiknek nem tetszik a szocializmus és ellenkezik elveikkel, a demokratizálási folyamatot rendszerünk befeketítésére használják ki. Találkozunk ilyen törekvésekkel és harcolunk is ellenük. Ugyanúgy, mint azok ellen, akik szeretnék megfékezni a demokráciát, mivel lerombolja kiváltságaikat, melyeket kisajátítottak maguknak és szembeszáll azokkal, akik megszokták, hogy kezükben tartják a hatalmat és kommandírozzák az embereket. Az átalakítás nagyon bonyolult és mélyreható folyamat, amelybe bekapcsolódott a párt, az egész társadalom és minden rétege. Az átalakítás hatalmas folyamatában változik egész társadalmunk. A dolgozók érdekei jelentik az egész átalakítás fő kritériumát. Ilyenek a terveink. Minden más részkérdés. Gyakran felteszik nekünk a kérdést, van-e politikai ellenzéke az átalakításnak. A Szovjetunióban nincs politikai ellenzék. Az ellenzék és a fék, maga a fékező mechanizmus bennünk van. Itt magamra is gondolok. Nagyon energikusan állnak ki az átalakítás mellett a dolgozók, a munkásosztály. Hatalmas ösztönző erőt jelentenek számunkra. Állandóan ellenőrzik ezt a folyamatot és ellenőrzik a vezetés állásfoglalását is. Állandóan jelzéseket kapunk, hogy ne hátráljunk meg, ne lassítsunk és ne álljunk le, haladjunk előre minden nehézség ellenére. Az átalakítás terén a legforradalmibb hangulatú a nép, a dolgozók, a munkásosztály. Ebben rejlik politikánk ereje. Ha olyan politikával álltunk volna elő, amelyre a nép, de mindenekelőtt a munkásosztály nem reagál, akkor az kudarcra lett volna ítélve. Eszünkbe jut: korábban bizonyos szakaszokban miért szakadtak meg a szovjet társadalom tökéletesítésének folyamatai? A szovjet társadalom egész idő alatt fejlődött. Magasabb szintet ért el a szociális, politikai, kulturális és tudományos-mű- szaki haladás szempontjából. Miért akadályozták meg a kezdeményezéseket, mégpedig a nagy kezdeményezéseket? így volt ez a háború előtt és a háború után is, de mindenekelőtt a XX. kongresszus után. Hiszen akkor nem kis erőfeszítéseket tettünk. Nem vitték ezeket végig, megmaradtak a félmegoldásoknál. Miért következett ez be? Ezzel a kérdéssel nagyon sokat foglalkozunk. Hiszen a történelmet éppen azért kell tanulmányozni, hogy levonjunk belőle bizonyos tanulságokat. A fő tanulság az, hogy a múltban megkezdett folyamatok, a politikai, gazdasági és szociális szférára vonatkozó reformkísérletek nem jelentették a demokrácia bővítését és fejlesztését, maguknak a dolgozóknak és az egész társadalomnak a bekapcsolását ezekbe a folyamatokba a demokratikus mechanizmusok által. Ez a fő oka a múlt kudarcainak. A szocializmus olyan társadalmi rendszer, amelyben a dolgozóknak kell betölteniük a vezető szerepet. Amikor a kezdeményezett reformokat, terveket és programokat nem egészítették ki a demokrácia további fejlesztésével és elmélyítésével, akkor azok kudarcot vallottak. Ezért viszonyulunk olyan nagy figyelemmel a glasznoszty és a demokrácia folyamataihoz. A párttól és a párt kezdeményezésére kezdtük az átalakítást. Úgy véljük, a pártnak kell haladnia e folyamat élén. A párt fogalmazta meg az átalakítás politikáját, hozta létre a társadalomban a glasznoszty és a demokrácia segítségével a politikai és az erkölcsi légkört. Az átalakítás megvalósításának szakaszában a párt mindent megtesz e folyamat folytatásáért. Önök megkérdeztek az új gondolkodásmódról, külpolitikai kezdeményezéseinkről. Lényegében ismerik ezeket és ez megkönnyíti a feladatom. Szólni akarok elképzeléseinkről, a mai világról alkotott képünkről is. Éppen ez a szemlélet kezdeményezéseink alapja. Mindegyik rész- jellegú, de valamennyi együtt elképzelést alkot világlátásunkról, a világpolitikához való hozzáállásunkról. Úgy vélem, a globális helyzet alakulását tekintve olyan szakaszba jutottunk, amikor új hozzáállásokra van szükség. Minden válságjelenség, feszültség, kon- frontációs helyzet nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy próbálkozások történnek az elvileg új kérdéseknek a 40-es, sőt esetenként a 30-as években alkalmazott hozzáállások alapján imperialista pozíciókból való megoldására. Annakidején létezett egy országcsoport, amely impéri- umokkal rendelkezett és ennek megfelelő külpolitikát folytatott. Létezett az országok egy csoportja, amely katonai és gazdasági fölényét arra próbálta kihasználni, hogy a külpolitkában az erő pozíciójából lépjen fel. Ha az új kérdésekre Churchill és Truman beszédeiben akarjuk keresni a válaszokat - gondolok itt a hírhedt fultoni beszédre - akkor semmire sem jutunk. Ha a válaszokat a politikusok későbbi beszédeikben keresnénk, az sem vezetne semmilyen eredményre. Az időt pedig nem szabad vesztegetni. Realitássá vált a nukleáris veszély. Ki kell zárnunk a háborút mind a politikai kérdések megoldásának eszközeit. Clau- sewitz megfogalmazása arról, hogy a háború a politika más eszközökkel való folytatása, már nem alkalmazható. Mindannyiunkat nehéz helyzetbe hozták az ökológiai problémák. Ezen a téren együttműködésre van szükség. Még ma is fosztogatják a forrásokat minden kontinensen. De vegyük a tudományos-műszaki haladást. Közelebb hozta egymáshoz a népeket és az országokat. Óriási strukturális változások következnek be, melyek jelentős szociális és politikai következményekkel járnak. Példa erre az informatika. Hiszen ma úgy lehet manipulálni a tömegtájékoztató eszközeket, hogy az bonyolítja az egész világ helyzetét. Folytatni lehetne az új problémák és új realitások felsorolását. Megértést és együttműködést követelnek ezek. Arra kényszerítenek minket, hogy új hozzáállásokat keressünk a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez. Ezért mondjuk, hogy új gondolkodásmódra van szükség. Ez nemcsak frázis. Lépést tettünk az új gondolkodásmód felé, nemcsak a filozófia és a politika meghirdetése szempontjából, hanem a konkrét kezdeményező lépések értelmében is. Azt mutatják, hogy a filozófiáról, a kijelentésekről és a nyilatkozatokról áttérünk a nemzetközi kérdésekben a reális politikára - a világ felépítésére az új gondolkodásmód elvei alapján. Valamennyi kijelentésünkre, hogy ellentmondásos, de kölcsönösen összefonódó egységes világban élünk, hogy minden ellentét ellenére át kell térnünk az új gondolkodásmódra, a világ első reagálása a következő volt: ez utópia. Úgy vélték, új, a politikában tapasztalatlan vezetés került az ország élére, és a francia meg angol utópisták útjára lépett. De egyáltalán nem erről van szó. Amit javasolunk, az nem utópia. Reális filozófiát, reális kezdeményezéseket javasolunk. Úgy vélem, ez a politika utat tört magának. Amikor a politikusok elemzik, mit jelentenek és mit adnak az új szovjet kezdeményezések, akkor ezt mindenekelőtt abból a szempontból teszik, nem ássák-e alá valaki érdekeit. A nemzetek józan eszükkel megértették, hogy az új gondolkodásmódon alapuló politika éppen az, amire a mai világnak szüksége van. Mellesleg, szóljunk az érdekekről. Építhetók-e a nemzetközi kapcsolatok Nagy-Britannia vagy csak a Szovjetunió, vagy Franciaország és az USA érdekei alapján? Nem, ilyen módon nem érhető el sem a nemzetközi béke, sem a nemzetközi együttműködés. Az érdekek egyensúlyára van szükség. A fejlődő országoknak is megvannak a saját érdekeik, amelyeket tiszteletben kell tartani. A fejlett országok - amelyekhez Franciaország is tartozik - nem viszonyulnak megfelelően a fejlődő világhoz. A nemzetközi monopóliumok által kihasználják az olcsó munkaerőt és az olcsó természeti forrásokat. A kapitalizmus ennek köszönhetően manőverez és tartja fenn a dolgozók életszínvonalát. Ugyanakkor azokon a kontinenseken, ahol két és fél milliárd ember él, pusztít az éhség, a betegségek és a nyomor. Kérdem én: ez talán normális helyzet? Másrészt az egyik országnak vannak forrásai, a másiknak pedig nincsenek. Az új gondolkodásmód, amelyet Gorbacsov szorgalmaz, talán a világgazdasági kapcsolatok aláásását jelenti? Ez kalandor- ság lenne. De a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat tökéletesíteni kell. Mégpedig bizonyára különös összefüggésben a leszereléssel, mivel a fegyverkezés hatalmas forrásokat emészt fel. Leszerelés a fejlődésért - ennek a jelszónak reális formákat kell öltenie. Érdeklik önöket a leszereléssel kapcsolatos kérdések. Mi magunk óriási és elsőrendű jelentőséget tulajjdonítunk a világproblémák eme komplexumának. Úgy véljük, a leszerelés az elsőrendű kérdés. Igen, vannak regionális, gazdasági és ökológiai problémák. Valamennyi fontos, nem lehet ezeket figyelmen kívül hagyni, kézlegyintéssel elintézni. Fennáll azonban a nukleáris háború veszélye. Ez olyan veszély, amelyet érzünk mi, és véleményem szerint ma már érzi mindenki. A nukleáris konfliktus kirobbanhat mindennemű politikai döntés nélkül. A nukleáris fegyverek ilyen mennyisége mellett ellenőrizetlenül létrejöhet. Ezért kell megállítani a lázas fegyverkezés folyamatát és a leszereléssel foglalkozni. Amikor javasoltuk az atomfegyverek felszámolásának tizenöt éves programját, egyes elvi jelentőségű előfeltételekből indultunk ki. Ezek közül az első, hogy a biztonság kizárólag mindenki számára egyenlő lehet. Súlyos következményekkel járhatnak a törekvések, hogy kölcsönösen félrevezessük egymást és fölényre tegyünk szert. Ezt nem szabad megengednünk. Genfben és Reykjavíkban is ezt mondtam Reagan úrnak: Nem akarunk kisebb biztonságot az Egyesült Államok, mint a Szovjetunió számára. Ez nekünk előnytelen lenne, mivel nyugtalanítaná az amerikai kormányt. Az utakat keresné ennek a problémának a megoldására, ami aláásná a politikai stabilitást. Ez nem szülhet bizalmat. Ezért akarunk egyenlő biztonságot a magunk és Amerika számára. Számítunk arra, hogy megértik ezt az álláspontot. Amikor Amerikával oldjuk meg a kérdéseket, sosem feledkezünk meg más nemzetek érdekeiről és biztonságáról sem, természetesen beleértve minden európai nemzetet. Nagyon precízen és gondosan járunk el mindenben, ami az európai országokkal szembeni politikánkra vonatkozik. Hosszú évszázadok óta élünk itt és vagyunk kapcsolatban egymással, s továbbra is együtt akarunk élni és együtt akarunk működni ezekkel a nemzetekkel. Erről részletesen szóltam a francia parlamentben, amikor európai házunkról beszéltem. Részletesen beszéltem erről az önök elnökével is. Jó kapcsolataink vannak Mitterrand úrral, aki napjaink jelentős politikusa, jó párbeszédet folytatunk, amelyet nagyra értékelek. Ha elolvassák az SZKP KB főtitkárának tavaly januári nyilatkozatát, láthatják, hogy abban részletes elemzés van arról, hogyan kell nálunk és az amerikaiaknál kibontakoznia a nukleáris leszerelés folyamatának. Azonban állandóan jelen van az európai biztonság problémája. Szó van a nyilatkozatban a vegyi fegyverek problémáiról, a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők számának csökkentéséről. S mindez úgy van kiszámítva, hogy minden szakaszban megmaradjon az egyensúly és az egyenlő biztonság, hogy senki se érezze magát fenyegetve. Meggyózódéses hívei vagyunk ennek a hozzáállásnak és eszerint is fogunk eljárni. Készen állunk az együttműködésre minden területen. Most nyomatékosan javasoljuk a humanitárius szférában való együttműködést annak szellemében, ami a helsinki folyamat keretében született. Ezt a folyamatot most időről időre arra használják ki, hogy a cserék és a kapcsolatok keretében más országokba csempésszék azt, ami számukra elfogadhatatlan. Meggyőződésünk, hogy az eredeti és fő elvből kell kiindulnunk - tiszteletben kell tartanunk minden nemzet politikai és szociális választását. Bizalommal vagyunk a francia nép választása iránt. Az ó dolga, milyen kormánya van. Mi az adott Franciaországgal fogunk tárgyalni. A hatalmon lévő francia kormánnyal fogunk együttműködni. Tiszteletben tartjuk azokat az értékeket, melyeket maga a nép tisztel. Jogunk van kimondani, hogy számítunk saját értékeink és saját választásunk tiszteletben tartására is. Hetven évvel ezelőtt választottuk. Saját utunkon haladunk. Sok mindent elértünk, bár óriási veszteségeket is szenvedtünk és nagy hibákat is elkövettünk. Levonjuk a következtetéseket, tanulunk, jobbá akarjuk tenni társadalmunkat. Ez azonban a mi ügyünk, a mi harcunk. Ha valaki a humanitárius kapcsolatokat kihasználva számunkra elfogadhatatlan értékeket akar ránk kényszeríteni, akkor ezt elutasítjuk, a belügyekbe való beavatkozásnak minősítjük. Legyen meg minden népnek a saját ideológiája, saját hite. Milyen legyen a kormány, a politikai intézmények, az erkölcs - ez minden nép saját dolga. Ha tiszteletben tartjuk ezeket az elveket, óriási lehetőségek nyílnak az együttműködésre. Ami a humanitárius szférát illeti, javasoltuk: találkozzunk Moszkvában a humanitárius problémákkal foglalkozó konferencián. Van mit erről elmondanunk az egész világnak. Reméljük, hogy Francia- ország támogatja ezt a gondolatot. Humanitárius téren magánjellegű, személyes, a családi és rokoni kapcsolatokra vonatkozó problémákkal, de más jellegűekkel is találkozunk. Foglalkozunk ezekkel, megoldjuk őket. Ami a kiutazásokat illeti, ezen a téren csak egyetlen akadály és egyetlen korlátozás van - kapcsolatba került-e az állampolgár államtitkokkal, s kiutazása valamilyen mértékben nem okozhat-e károkat az állam biztonságának. Ha ezek a titkok elavulnak, az állampolgár elutazhat. Éppen itt jutunk el ahhoz a témához, amelyre szeretnénk felhívni az önök figyelmét. A francia burzsoá sajtó a legdü- hödtebb szovjetellenes álláspontra helyezkedik, túltett minden más nyugati ország sajtóján a múltban, és főleg most, amikor a Szovjetunióban ilyen változások játszódnak le. Nem csoda, hogy ez a franciákban előítéleteket kelt a Szovjetunióval szemben. Ha az embernek nap mint nap, óráról órára ugyanazt állítják, végül azt kezdi gondolni, hogy ez így is van. Beszéltem erről Mitterrand úrral és Chirac úrral egyaránt. Értékeljük politikai párbeszédünket a francia vezetéssel. Értékeljük a jó, szívélyes emberi kapcsolatokat népeink között. De teljesen érthetetlen számunkra az a légkör, amely Franciaországban alakult ki a Szovjetunióval szemben. A franciák látogatják országunkat és ismerik az igazságot életünkről, a szovjet emberek viszonyáról a francia néphez. Miről van tehát szó? Miért ellenséges velünk szemben a francia sajtó? Állásfoglalásán bizonyára a belpolitikai harc nyilvánul meg. A szocialista Szovjetunióban lejátszódó folyamatokat a burzsoá sajtó vagy el akarja hallgatni, vagy el akarja torzítani és gyengíteni a szocialista eszmék hatását, meg akarja akadályozni annak megértését, hogy a szocializmus képes fejleszteni, tökéletesíteni önmagát. Hiszen a szocializmust bizonyos emberek már régen a történelem szemétdombjára vetették, de most megmutatkozik, hogy képes fejlődni, sót növekszik ereje. A gyökerek bizonyára itt rejlenek. Ez azonban az önök dolga. Vannak kérdések, amelyeket elemezni fogok beszédemben - vagy beszédeimben - az októberi forradalom 70. évfordulójával kapcsolatban. Akkor majd válaszolok egyes kérdésekre, melyekkel hozzám fordultak. Úgymond fenntartom magamnak a jogot arra, hogy később válaszoljak, ezekben a beszédekben. Most dolgozom a beszéden. Szabadságom végül is nagyon gyümölcsöző volt, sikerült sok mindent elvégeznem. A házat, ahol laktam, száz méterre sem hagytam el. Teljesen a helyzetről való elmélkedésnek, mai és holnapi ügyeinknek szenteltem az időt, dolgoztam egyes problémákon, köztük az októberi forradalom 70. évfordulójával kapcsolatos beszéden is. A találkozón részt vett Anatolij Dobri- nyin, Vagyim Zaglagyin, Anatolij Ko- valjov, Valentyina Tyereskova és Viktor Karpov. ÚJ SZÍ 4 1987. X. 1
