Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-03 / 232. szám, szombat

ÚJ szú

5

1987. X. 3.

Az alkoto munka a biztonság és a társadalmi haladás záloga

(Folytatás a 4. oldalról)

végzi. A kerületi szervezetek és az építőanyag-ipari minisztérium passzivitása semmivel sem magyarázható.

Továbbá, ha az egy lakosra eső fo- gyasztásicikk-gyártást vesszük, önöknél ez a mutató 36 százalékkal alacsonyabb az OSZSZSZK átlagánál. Egy rubelnyi béralapra számítva háromszor kevesebbet termelnek az országos átlagnál. A kerületben, beleértve Murmanszk városát is, az ipari vállalatok egynegyede mindeddig nem kapcsolódott be az ilyen árucikkek termelésébe.

A lakosságnak gondjai vannak a lakások karbantartásával, a háztartási elektromos cikkekkel és a ruhavarratással. A fogyasztási szövetkezetek működése nem megfelelő. Például az Arhangelszki kerülettel összehasonlítva, egy lakosra átszámítva önöknél a fogyasztási szövetkezetekben 2-3-szor kevesebb gyümölcsöt, zöldséget és burgonyát árulnak. Ugyancsak egy lakosra számítva több húst, tejet és tojást fogyasztanak, mint az országos átlag. Ezekből a termékekből azonban önök keveset állítanak elő. Keresni kell az élelmiszerbehozatal csökkentésének útjait és tartalékait. Nem tudom például megérteni, hogyan történhetett meg, hogy a kerületben oly kicsi az üvegházak területe - csupán 18 hektár. Ezzel azonnal foglalkozni kell.

Az északi országrészek konkrét feltételei között fontos feladat mindannak a megőrzése és kihasználása, amit máshonnan szállítanak oda. 1986-ban önöknél 40 ezer tonna burgonyát és más zöldséget használtak fel az állatállomány etetésére, mert a raktározás során ez a mennyiség elértéktelenedett. Ez, elvtársak, az eladott mennyiségnek a 22 százalékát teszi ki. Mit csináltak a kerületi és városi szervezetek, a gazdasági szervek?

Aggasztanak bennünket a kerület halászati iparának fejlődésében mutatkozó negatív tendenciák. Ez az ágazat az önök gazdaságában jelentős szerepet játszik. A tervezett feladatokat nem teljesítik. Sok itt a probléma: hosszú a hajók állásideje és hiányosságok vannak a halfeldolgozásban. Ma erre vonatkozóan érdekes beszámolókat és javaslatokat hallhattunk. Jó dolog, hogy ezeket a halfeldolgozó technikát kifejlesztő társulások konkrét javaslataival támasztották alá. Úgy vélem, segítenünk kell a kerületnek e probléma megoldásában. De maguknak a halászoknak is el kell gondolkodniuk, határozottabban kell cselekedniük közvetlenül munkahelyükön, s a pártszervezeteknek figyelemmel kell kísérniük ezeket a dolgokat. Úgy vélem, megfelelő intézkedéseket hoz a halgazdasági minisztérium és Kotl- jar miniszter elvtárs, aki itt jelen van.

Különösen nagy jelentőségű a Kola- félsziget erőforrásainak és természeti kincseinek a komplex kihasználása. Mindenekelőtt az apatit- és nefelinkózetekröl van szó. Számos megoldás született és tudományos koncepciókat is kidolgoztak. Hatalmas beruházásokra lesz szükség, amelyek nagyságát három, sőt több milliárd rubelra becsülik. Úgy gondolom azonban, hogy a tegnapi beszélgetés hasznára válik mind a központnak, mind azoknak, akik ezzel a problémával foglalkoznak. Az elvtársak a közeli napokban fognak ezzel foglalkozni, s a minisztérium, az állami tervbizottság és a helyi szervek elkészítik a javaslatokat a központi bizottság és a kormány számára. Ezeket a kérdéseket megvitatjuk a politikai bizottságban. Országos érdekekről van szó és mindent át kell gondolni. Szeretném kifejezni reményemet, hogy Murmanszk és a murmanszki kerület dolgozói szorgalmasan fogják teljesíteni a kerület és az egész ország számára megszabott feladatokat. Azt hiszem, képesek megfelelően harcolni a legnehezebb feladatok teljesítéséért és a párt irányvonaláért. Kívánok önöknek sok sikert.

Elvtársak! Az országunkban folyó átalakítást világszerte milliók figyelik hatalmas érdeklődéssel. Bátran kezdtük el a grandiózus alkotó munkát, az országunk valamennyi erejének konszolidálását igénylő forradalmi változásokat, s ez meggyőző bizonyíték arra, hogy biztosak vagyunk: a békét meg lehet őrizni és az emberiségnek van jövője.

Igen, a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult. Fennáll a veszély, amely felett nem szabad szemet hunynunk. Valami azonban mégis megváltozott, vagy változni kezdett. Persze, ha a helyzetet egyes magas rangú nyugati vezetők beszédei, „programnyilatkozatai“ alapján ítélnénk meg, úgy tűnhetne, hogy minden a régi maradt: ugyanazok a szovjetellenes támadások, ugyanazok a követelések, hogy a béke iránti odaadásunkat rendszerünk és elveink feladásával bizonyítsuk, a konfrontációnak ugyanaz a nyelve - „totalitás“, „kommunista expanzió“ stb.

De ezeknek a beszédeknek az elhangzása után néhány nappal már gyakran senki sem emlékszik rájuk és a bennük foglalt tézisek semmilyen esetben sem képezik konkrét politikai tárgyalások és kontaktusok alapját. Ez rendkívül érdekes momentum, érdekes jelenség. S ez csak azt erősíti meg, hogy van mit tennünk a tegnap retorikájával szemben. Az élő reális folyamatok mozgásba lendültek Tehát valami mégiscsak tényleg változik. És ezeknek a változásoknak az egyik eleme az, hogy most már egyre nehezebb meggyőzni az embereket arról, hogy külpolitikánk, kezdeményezéseink, az atomfegyverek nélküli világ megteremtését célzó programunk csak „propaganda".

A nemzetközi kapcsolatok, a világpolitika új demokratikus filozófiája tör utat magának. A humánus és egyetemes kritériumokat és értékeket magában hordozó új gondolkodásmód behatol a legkülönbözőbb rétegekbe. Ereje abban rejlik, hogy összhangban áll a nép józan gondolkodásával. És ha meggondoljuk, hogy a nemzetközi közvéleményt, a világ népeit rendkívül aggasztja a nemzetközi helyzet, akkor a mi politikánk felhívás a párbeszédre, a jobb világ keresésére, a nemzetközi kapcsolatok normalizálására. Ezért tekintet nélkül a külpolitikánk befe- ketítését és javaslataink jelentőségének csökkentését célzó kísérletekre, ezek a kezdeményezések utat törnek maguknak, mert megfelelnek a dolgozók széles tömegei, a realista nyugati politikai körök gondolkodásának.

A kedvező tendenciák erősödnek az államok közötti kapcsolatokban. A tartalmas, nyílt és mindkét fél számára eredményes kelet-nyugati párbeszéd a jelenlegi világpolitika jellemző vonása lett. Néhány nappal ezelőtt az egész világ üdvözölte a washingtoni tárgyalásokon elért elvi megállapodást, miszerint a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló szerződés előkészítését a lehető legrövidebb időn belül befejezzük és a dokumentumot azután legfelsőbb szinten írjuk alá. Nagy lépés vár tehát ránk a tényleges nukleáris leszerelés felé. Ha megvalósul, ez az első ilyen lépés lesz az egész háború utáni időszakban. Eddig vagy lázasan folyt a fegyverkezés, vagy ez a lázas fegyverkezés bizonyos mértékig csak korlátozódott, de nem valósult meg egyetlen konkrét lépés sem a leszerelés, a nukleáris fegyverek felszámolása felé.

Ehhez a kétoldalú szovjet-amerikai döntéshez nehéz út vezetett. Az áttörést Reykjavík jelentette. Az élet megerősítette az izlandi fővárosban létrejött találkozó általunk adott értékelésének helyességét. A pánikkeltés, a szkeptikus nyilatkozatok és a „csődről“ szóló propaganda ellenére az események a Reykjavíkban meghatározott irányban haladtak. Megerősítik annak az értékelésnek a helyességét, amelyet csupán negyven perccel a találkozó - bizonyára emlékeznek - drámai befejezése után adtunk.

Reykjavík valóban áttörést eredményezett a világtörténelemben és megmutatta a nemzetközi helyzet javításának lehetőségét. Más helyzet alakult ki, és Reykjavík után már senki sem tehetett úgy, mintha semmi sem történt volna. És számunkra olyan eseménnyé vált, amely megerősítette a választott út helyességét, az új politikai gondolkodásmód szükségességét és konstruktív jellegét.

Reykjavík potenciáljának teljes kihasználásához azonban még sok minden hiányzik. De már most haladás tapasztalható nemcsak a közepes hatótávolságú és a harcászati hadműveleti rakéták kérdésében. Haladást értünk el az atomkísérletek betiltására vonatkozóan és hamarosan tárgyalásokat kezdünk erről a problémáról. Moratóriumunk tehát nem volt felesleges. Mindenütt a világban fokozta a nukleáris kísérletek megszüntetésének követelését.

Nem szeretném előre megjósolni, hogyan alakulnak az események. Nem vitás, hogy az elmúlt napokban Washingtonban született első eredmények és az előkészületben levő csúcstalálkozó valamiféle „béke láncreakciót" indít el a hadászati támadófegyverek és a világűr mi- litarizálásának megakadályozása területén, s számos más olyan kérdésben, amely ma a nemzetközi párbeszéd napirendjén szerepel.

Érezhetők tehát a nemzetközi helyzet javulásának jelei. De megismétlem, a világhelyzet súlyos romlásával fenyegető aggasztó momentumok is vannak.

Részünkről felelőtlenség lenne, ha lebecsülnénk azokat az erőket, amelyek szembeszállnak a változásokkal. Befolyásos, minden haladó dologgal szemben elvakult és rendkívül agresszív erőkről van szó. A nyugati világ különböző köreiben megtalálhatók, de leginkább azok között, akik ideológiailag és politikailag közvetlenül a katonai-ipari komplexum

szolgálatában állnak és akik ebből a komplexumból élnek.

Egy példát hoznék fel a közelmúltból. Az amerikai Kongresszus közös gazdasági bizottságában szeptember 10-én vita kezdődött Gorbacsov gazdasági reformjáról. Szenátorok és a képviselőház tagjai vesznek részt benne. A vita nyilvános is és zárt ajtók mögött is folyik. A kormány képviselői, a Központi Hírszerző Szolgálat, a hadügyminisztérium és különböző tudományos központok analitikusai és szovjetológusai kapnak szót. Tulajdonképpen normális, sőt jó az, hogy Amerika ilyen magas szinten kíván alaposan tájékozódni mindabban, ami a Szovjetunióban történik és hogy mit jelent a mi átalakításunk a világ többi része és maga az USA számára.

Különböző, gyakran egymásnak ellentmondó vélemények hangzanak el ebben a vitában. Sok bennük a konkrétum, az objektív igazság, némelyekkel komolyan lehet vitázni, de másokat meghallgatni sem érdemes. Ennek a bizottságnak a tagjai hallhatták azt a véleményt is, hogy az Egyesült Államoknak „üdvözölnie kell az átalakítást", mert a nukleáris konfliktus veszélyének csökkentéséhez vezet.

De ebben a vitában más javaslatokat is tesznek a kormánynak és a Kongresz- szusnak. Az egyik közülük: ha a Szovjetunió eléri az SZKP XXVII. kongresszusán meghirdetett célokat, az mindenekelőtt a nemzetközi porondon fokozza tekintélyét, az országban és külföldön egyaránt növeli az SZKP presztízsét és ezzel növekszik az USA nemzetbiztonságára leselkedő veszély. És tovább: az átalakítás sikere meggyengítheti Nyugat-Európa politikai és gazdasági egységét, mert a Szovjetunió behatol az ő piacára. Bővül a Szovjetunió politikai befolyása a fejlődő országokban, mert fokozni lehet majd a szovjet katonai és más segítséget, és néhány fejlődő ország át akarja majd venni a szovjet gazdasági modellt, ha az képes lesz kiállni a versenyt az USA gazdaságával.

És még tovább, az átalakítás azáltal is veszélyes, mert megszilárdítja a Szovjetunió pozícióit a nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetekben. Ezek az elemzők különös veszélyt látnak abban, hogy a Szovjetunió befolyása a nemzetközi porondon a fegyverzetellenőrzés területén született kezdeményezések által és a közepes hatótávolságú rakétákról szóló szerződés aláírásának távlata révén növekszik.

Nézzék, milyen következtetést vonnak le ebből - az USA nemzeti érdekeinek megfelelne, ha a Szovjetunióban az SZKP és a kormány vezetésével megvalósuló szociális-gazdasági politika csődöt mondana.

Azért, hogy ezt a csődöt „elősegítsék", az ún. hadászati védelmi kezdeményezés keretében a rakétaelhárító rendszerek költséges programjainak a beindítását ajánlják; még nagyobb eszközöket akarnak fordítani a világűrben elhelyezett, rendkívül pontos fegyverek és katonai rendszerek kifejlesztésére; fokozni kívánják a katonai és más segítséget azoknak a csoportoknak és rezsimeknek, amelyek aktívan harcolnak a Szovjetunió által támogatott országok kormányai ellen; meg akarják hiúsítani a Szovjetunió és más országok, nemzetközi szervezetek közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok felvételét; teljesen ki akarják zárni annak lehetőségét, hogy a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak átadják a progresszív technológiákat és meg akarják szigorítani a COCOM (a NATO koordinációs bizottsága) tevékenységének ellenőrzését.

Ezt teszik tehát, mégpedig nyíltan és cinikusan. És mi mindezt úgyszintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül, annál is inkább, mert az USA hivatalos képviselői állítólagos békeszándékukról szóló nyilatkozataikat egy szuszra mondják ki az „erópolitika“ magasztalásával, s hasonlóképp érvelnek, mint az előbb idézett ajánlások szerzői.

A militarista, szovjetellenes erők nyilvánvalóan attól tartanak, hogy a Nyugaton élő emberek és politikai körök érdeklődése a Szovjetunióban folyó események iránt, illetve a szovjet külpolitika növekvő megértése eltörli a mesterségesen festett „ellenségképet", azt a képet, amelyet már évtizedek óta felelőtlenül használnak ki. De ez az ó gondjuk. Mi .következetesen fogunk haladni az átalakítás és az új gondolkodásmód útján.

Elvtársak! Itt, Murmanszkban, a sarkkörön túli szovjet terület fővárosában helyénvaló szólni az egyetemes együttműködésről a világ északi részében kialakult helyzet szempontjából. Úgy vélem, erre számos nyomós ok van.

Az Északi-sarkvidék nemcsak az Északi-Jeges-tengert jelenti, hanem három földrész - Európa, Ázsia és Amerika - északi szélét is. Itt találkozik egymással az eurázsiai, az észak-amerikai és az ázsiai-csendes-óceáni térség, itt határosak egymással a katonai tömbökhöz tartozó, egymással szemben álló és a tömbökön kívüli államok, s itt ütköznek érdekeik.

Az észak egyben a Szovjetunió és északi határai biztonságának ügye Ebben a tekintetben történelmi, nagy áron szerzett tapasztalataink vannak. Murmanszk lakossága jól emlékszik az 1918—1919-es és 1941-1945-ös évekre.

Századunk háborúi nagy megpróbáltatásoknak tették ki Észak-Európa országait is. Úgy vélem, ebből levonták a fontos következtetéseket. Ezekben az országokban a társadalmi légkör nyilván éppen ezért fogékonyabb az új politikai gondolkodásmód iránt.

Jellemző, hogy a történelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési konferencia az egyik északi fővárosban, Helsinkiben volt. Jellemző, hogy e folyamat fejlesztéséhez való további jelentős lépést - az első elvi megállapodást a bizalomerősítő intézkedésekről - egy másik északi fővárosban, Stockholmban sikerült megtenni. Reykjavík a remény szimbóluma lett: a nukleáris fegyverek nem örök- kévalóak és az emberiség nincs arra ítélve, hogy ez Damoklész kardjaként függjön felette.

Észak-Európa ismert politikai személyiségeinek nevéhez jelentős, ? nemzetközi biztonságot és leszerelést érintő javaslatok fűződnek. Ilyen személyiség Úr- ho Kekkonen és Olof Palme, akinek meggyilkolása mélyen megrendítette a szovjet embereket. Ilyen politikus Kalevi Sorsa, aki hosszú évek óta a Szocialista Interna- cionálé leszerelési tanácsának élén áll. Üdvözöljük a környezetvédelmi és fejlesztési világbizottság tevékenységét, amely nagy tekintélynek örvend élén Gro Harlem Brundtland norvég kormányfővel.

A Szovjetunió megfelelően értékeli azt a tényt, hogy Dánia és Norvégia, a NATO tagországai egyoldalúan elutasították, hogy területükön békeidőben idegen katonai támaszpontokat létesítsenek és nukleáris fegyvereket helyezzenek el. Ha az ilyen álláspontot következetesen érvényesítik, az nagy jelentőségű Európában a feszültség megszüntetése szempontjából.

Ez azonban csak az összkép egy része.

A Föld északi részén, az Északi-sarkvidéken az ember talán jobban tudatosítja, mint másutt, mennyire közösek és kölcsönösen összefonódóak egész világunk érdekei. Hiszen az Északi-sarkvidék és az Atlanti-óceán északi része nemcsak az a „konyha“, amelyben az időjárás születik, ahol ciklonok és anticiklonok jönnek létre, s ezek befolyásolják nemcsak Európa, az Egyesült Államok és Kanada éghajlatát, hanem Dél-Ázsia és Afrika éghajlatát is. Itt világosan érezhető a Pentagon „sarki stratégiájának“ fagyos lehellete is. A tengeralattjárókon és hajókon a nukleáris pusztítás óriási potenciálja van összevonva, s ez befolyásolja az egész világ politikai légkörét és felrobbanhat egy véletlen katonapolitikai hiba folytán, történjék az a világ bármely részében.

A világ e térségének militarizálása fenyegető jelleget ölt. Feltétlenül nyugtalanítóak a hírek arról, hogy a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló megállapodás esetére a NATO készül az Atlanti óceán északi részében a tengeren és a levegőben elhelyezett robotrepülőgépek bevetésének gyakorlására. Ez további veszélyt jelentene számunkra és Észak-Európa minden országa számára.

Grönlandon rakétaelhárító rendszerekről szóló megállapodással ellentétben üzembe helyeztek egy új radarállomást - a „csillagháborús" program egyik elemét. Észak-Kanadában folyik az amerikai robotrepülógépek kipróbálása. Maga a kanadai kormány is a közelmúltban széles körű programot dolgozott ki katonai erői növelésére az Északi-sarkvidéken. Növekszik az USA és a NATO katonai aktivitása azokban a térségekben, amelyek közvetlenül érintkeznek a Szovjetunió Sarkkörön túli területével. Növekszik a NATO katonai jelenléte Norvégiában és Dániában.

Murmanszkban, az Északi-sarkvidék és az Atlanti óceán északi részének küszöbén tartózkodva ezért szeretném felszólítani mindenekelőtt ennek a térségnek az államait a már régen megérett biztonsági kérdések megtárgyalására.

Hogyan képzeljük ezt el? Egyidőben lehet haladni a kétoldalú és a sokoldalú együttműködés útján. Már nemegyszer szóltam a „közös európai házról“. A modern civilizáció potenciálja lehetővé teszi az Északi-sarkvidék betelepítését olymódon, hogy az a térséggel szomszédos államok, de ugyanúgy Európa és az egész nemzetközi közösség népgazdasági és más emberi érdekeit szolgálja. Ehhez mindenekelőtt meg kell oldani az itt felgyülemlett biztonsági problémákat.

A Szovjetunió állást foglal a térségben a katonai konfrontáció radikális csökkentése mellett. Legyen az Északi-sarkvidék a béke övezete. Legyen az Északisark a béke sarka. Javasoljuk minden érdekelt országnak a tárgyalások megkezdését a katonai aktivitás korlátozásáról és csökkentéséről Északon - a keleti és a nyugati féltekén egyaránt.

Konkrétan mit képzelünk el ez alatt?

Először. Atommentes övezetet Észak-Európában. Ha jóváhagynák az ilyen döntést, a Szovjetunió - ahogyan már kijelentette - kész garantálni azt. A résztvevő országoktól függ, hogyan lehetne ezt a garanciát a legcélszerűbben kifejezésre juttatni - sokoldalú vagy kétoldalú megállapodásokkal, kormánnyilatko- zatokkal vagy más formában.

A Szovjetunió egyben megerősíti, kész minden érdekelt országgal vagy országcsoporttal megvitatni minden, az atomfegyvermentes övezet létrehozásával összefüggő problémát, s beleértve a Szovjetunió területét érintő esetleges intézkedéseket is. Elég messzire mehetnénk el, például a szovjet balti flottából kivonhatnánk a ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat.

Mint ismeretes, a Szovjetunió már korábban egyoldalúan leszerelte a Kola- félszigeten a közepes hatótávolságú rakéták kilövőrendszereit és e rakéták kilövőrendszereinek nagy részét a leningrádi és a balti katonai körzet többi területén. Ezekből a körzetekből jelentős mennyiségű harcászati-hadműveleti rakétát is kivontunk. A skandináv országok határai közelében fekvő térségekben korlátoztuk a hadgyakorlatok szervezését. A kettős nullamegoldásról szóló megállapodás megkötése után újabb lehetőségek nyílnak a katonai enyhülésre ebben a térségben is.

Másodszor. Üdvözöljük Mauno Koivisto finn elnök javaslatát a haditengerészeti tevékenység korlátozására Észak-Európa partjainál és a tengereken. A Szovjetunió a maga részéről javasolja, kezdődjenek konzultációk a Varsói Szerződés és a NATO között a katonai tevékenység csökkentéséről, a haditengerészet és a katonai légierő tevékenységének korlátozásáról a Balti-, Északi-, Norvég- és Grönlandi-tengeren, úgyszintén arról, hogy a bizalomerősítő intézkedések ezekre a térségekre is kiterjednek.

Ezekhez az intézkedésekhez tartozhatnának a megállapodások a versengés korlátozásáról a tengeralattjáró-elhárító fegyverek terén, a haditengerészet és a légierő nagy hadgyakorlatainak bejelentéséről, és az összeurópai folyamatban résztvevő minden ország megfigyelőinek meghívásáról a haditengerészet és a légierő nagy hadgyakorlataira. Ez lehetne az első lépés a bizalomerősítő intézkedések kiterjesztése felé, az egész Északi-sarkvidékre, mindkét félteke északi területeire.

Egyben javasoljuk a haditengerészeti tevékenység tilalmára vonatkozó kérdés megvitatását a kölcsönösen egyeztetett térségekben, így a nemzetközi szorosokban és általában az intenzív tengeri közlekedés útvonalain. Ebből a célból meg lehetne rendezni az érdekelt országok képviselőinek találkozóját, például Le- ningrádban.

Felvetődik még egy gondolat az atomfegyvermentes övezettel kapcsolatban. Az északi országok, vagyis Izland, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország most nem rendelkeznek atomfegyverekkel. Tudjuk, nyugtalanítja őket, hogy a Novaja Zemlján található a mi nukleáris lóterünk.

Fontolgatjuk, hogyan lehetne megoldani ezt a számunkra bonyolult problémát, mivel túl sok eszközt fordítottunk erre. Őszintén szólva azonban megoldható lenne nyomban és mindenkorra, ha az Egyesült Államok beleegyezne a nukleáris kísérletek beszüntetésébe vagy kezdetben legalább a legkisebb minimumra való csökkentésükre, ami a robbantások számát és intenzitását illeti.

Harmadszor. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az észak, az Északi-sarkvidék forrásai kihasználásában való békés együttműködésnek. A tapasztalatok és ismeretek cseréje ezen a téren rendkívül fontos. Közös erőfeszítésekkel ki lehetne dolgozni az északi területek nemzeti fejlesztésének átfogó koncepcióját. Javasoljuk például, állapodjunk meg Észak-Európa egységes energetikai programja kidolgozásában. A rendelkezésünkre álló adatok szerint itt valóban óriási tartalékok vannak olyan energia(Folytatás a 6. oldalon)