Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-29 / 254. szám, csütörtök

v ' *<n >m i Közösen a XVII. pártkongresszus m O m programjanak megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK Szorosabb együttműködést vállalatok és iskolák között Az ösztönzés új formáival Az állami vállalatról szóló tör­vénytervezet több szempontból is érinti az oktatásügyet. Kulcsfontos­ságú ezen a téren a tudományos­műszaki haladásról szóló 41. parag­rafus. Ennek 3. bekezdése tartal­mazza, hogy a vállalatok a tudomá- nyos-műszaki fejlődés biztosítása érdekében szükségleteiknek meg­felelően saját kutató, fejlesztő és tervező munkahelyeket alakítanak ki, együttműködnek a tudományos kutatóbázis egyéb intézményei mel­lett a főiskolákkal is. örvendetes, hogy az állami válla­latról szóló törvénytervezet megal­kotói ezt a látszólag jelentéktelen dolgot is figyelembe vették. Úgy vé­lem azonban, hogy az állami válla­latról szóló szovjet törvény átfogób­ban és konkrétabban fogalmazza meg a vállalatok és iskolák együttmű­ködését. A 13. cikkely 7. bekezdése tartalmazza, hogy a vállalat tevéke­nyen támogatja az iskolák, oktatási és egészségügyi intézmények haté­kony munkáját és saját eszközeivel anyagilag támogathatja a megfelelő akciókat. A szovjet törvény rögzíti továbbá annak lehetőségét is, hogy az általános műveltséget nyújtó is­kolákat vagy a szakmunkásképző intézeteket patronáló vállalat meg­szervezze a diákok munkára neve­lését és megteremtse a megvalósí­tásához szükséges feltételeket. Legfőbb ideje lenne elgondolkod­ni azon, vajon a mi feltételeink mel­lett is nem kellene-e tágabb teret biztosítani a vállalatok és a különbö­ző fokozatú iskolák szorosabb együttműködésének, úgy, mint a Szovjetunióban. Ez határozottan segítené a munkára nevelés színvo­nalának javulását és az iskolák ha­tékonyabb munkáját is. Az iskolák színvonalától, munká­juk minőségétől és hatékonyságától függ, milyen szakemberek vesznek majd részt azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyek orszá­gunk gazdasági mechanizmusának a tudományos-műszaki fejlesztés útján történő átalakítása során ve­tődnek fel. A káderekre, szakmai, politikai és morális felkészültségükre fokozott követelményeket ró a gaz­dasági mechanizmus átalakítása. Ezért az egész oktatási rendszernek még hatékonyabban kell hozzájárul­nia a káderek képzésével és nevelé­sével ahhoz, hogy az állami vállalat­ról szóló törvénytervezet és a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítását célzó további intézkedések ténylegesen érvényesüljenek a gazdasági gya­korlatban, s hogy az emberi tényező jól lássa el feladatát. Ezen a téren nem kis feladatok várnak az ágazat tudományos kuta­tó bázisára, főleg a főiskolai tudo­mányos munkára. Oda kell hatni, hogy fokozottan részt vállaljon gaz­daságunk tudományos-műszaki fej­lesztésében, ahogy ezt a CSKP KB 5. ülésén hangoztatták. Tartalékok vannak a főiskolákon folyó tudomá­nyos kutatómunka és a kutatás eredményeinek gyors gyakorlati al­kalmazása terén is, valamint a más tudományos kutató munkahelyekkel való együttműködésben is. A Szovjetunió és más fejlett or­szágok tapasztalatai azt mutatják, hogy a tudományos-termelési és a pedagógiai-tudományos-termelési társulások esetében 2,5-ször gyor­sabban kerülnek át a tudományos eredmények a társadalmi gyakorlat­ba. A pedagógia, a tudomány és a termelés összekapcsolásának né­hány hazai példája bizonyítja ezek­nek az új típusú szervezeteknek a létjogosultságát. Az oktatásügyben léteznek iskolai mezőgazdasági és erdőgazdasági vállalatok illetve gazdaságok is, amelyek a szakmunkásképző inté­zetek, a mezőgazdasági és erdő- gazdasági irányzatú közép- és főis­kolák mellett működnek. Ezek fontos szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a diákok és a főiskolások gyakorlati felkészítését. Annak ellenére, hogy napjaink­ban számos példa igazolja az iskolai mezőgazdasági és erdőgazdasági vállalatok és gazdaságok kimagasló termelési és gazdasági eredménye­it, s a dolgozókról való szociális gondoskodás is kielégítő, várható, hogy az új gazdasági mechanizmus még kedvezőbb feltételeket teremt tevékenységükhöz, elsősorban tu­dományos-műszaki fejlődésük meg­gyorsítása és a tudományos ered­mények gyors gyakorlati alkalmazá­sa szempontjából. A tények ugyanis azt bizonyítják, hogy az iskolai me­zőgazdasági és erdőgazdasági vál­lalatok és gazdaságok csak akkor tehetnek eleget kettős feladatuknak, ha minden szempontból megfelelő színvonalon állnak, ha messze meg­előzik az általános gyakorlatot. A mai feltételek között működteté­sükkel kapcsolatosan gyakran az a benyomása az embernek, mintha mostohagyerekekként bánnának velük, mert a velük szemben tá­masztott elvárások magasak, de a lehetőségek - költségvetési okok­ból - nagyon is szűkre méretezettek. A legfontosabb kérdés megoldani az új feltételek között az iskolai me­zőgazdasági és erdőgazdasági vál­lalatok és gazdaságok önelszámolá­sának és önfinanszírozásának prob­lémáját, úgy, hogy ezek az intézmé­nyek a növendékeknek a haladó gyakorlat teljes és valós képét nyújt­sák, rugalmasan reagálhassanak a technológiában bekövetkezett vál­tozásokra, s az általános gyakorlatot messze megelőzve a gazdálkodás, a szervezés és irányítás legfejlet­tebb módszereit demonstrálják. JÁN MURGAŠ mérnök, a tudományok kandidátusa, a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola docense A város, amelyben az üzemi szakszervezeti klubunk tevékenyke­dik, a munkásművelődés gazdag haladó hagyományait mondhatja magáénak. Füleken (Fiľakovo) a múltban is a szakszervezetek kul­turális tevékenysége révén terjedt a munkáskultúra. Ennek az örök­ségnek a letéteményesei vagyunk. A város legnagyobb ipari üzeme a Kovosmalt, így nem véletlen az sem, hogy az üzemi klub meghatá­rozó helyet tölt be a város kulturális életében. Természetesen nem va­gyunk egyedül. Egy másik intéz­mény - a városi művelődési központ - mondhatnám azt is, hasonló profil­lal dolgozik. Be kell ismerni, hogy mi helyzeti előnyben vagyunk. Ezt min­denekelőtt az épületre és az anyagi ellátottságra értem. Intézményünk évi 700 ezer koro­nás költségvetéssel dolgozik. Ennek egy részét, mintegy 220 ezer koro­nát a Kovosmalt Szakszervezeti Üzemi Bizottsága folyósítja az üzem termelési eredményeinek függvé­nyében növekvő vagy csökkenő mennyiségben. Ha figyelembe vesz- szük, hogy csupán a függetlenített dolgozóink bére meghaladja az évi 230 ezer koronát, akkor látnunk kell, kulturális munkánknak mennyire függvénye gazdálkodásunk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a fűtés, a villanyáram, az épület karbantartása a Kovosmalt számláját terheli. lnnék eredeztethető az a tény, hogy mi minden nálunk megvalósuló rendezvényért terembért kérünk. Ez sokszor olyan félreértésekhez vezet, amely sem az egyik fél, sem a másik fél munkáját nem segíti. Mivel egy ipari üzem dolgozóinak pénzével gazdálkodunk, elsősorban az ő rendszeres művelődésük érdeké­ben dolgozunk, nem függetleníthet­jük magunkat a termelési eredmé­nyektől. Ha mélyebb összefüggé­sekben vizsgáljuk helyzetünket, lát­nunk kell, hogy a szórakozás, a mű­velődés és a pihenés közvetve té­nyezője lehet a termelésnek is. Vi­szont a rövidrezárt áramkörben oda- vissza alapon történnek a dolgok, így valószínű, hogy az utóbbi időben nehézségekkel küzdő Kovosmalt- ban a jövőben kevesebb pénz jut a kulturális élet támogatására. Meg­fontoltabban kell gazdálkodnunk, sőt, az új vállalati törvénytervezet alapján arra is fel kell készülni, hogy talán szocialista vállalkozásba kez­dünk. Mire gondolok? Elsősorban az egyre növekvő vállalati demokratiz­mus kiszélesedése után a művelő­dés szocialista alapelveinek megfe­lelően, a marxista-leninista esztéti­ka szellemében önállóbban, esetleg jogi személyként is dolgozhatunk. Egyelőre az a gyakorlat, hogy az üzemi klubban - képletesen szólva - egy asztal áthelyezését is jóvá kell hagyatni az üzemi bizottsággal. Ta­lán az sem lehetetlen, hogy két- három év múlva pályázattal keres­nek majd igazgatót vagy tehetséges népművelőt. A kulturális szférában dolgozókat ez mindenképpen elmé­lyültebb, áldozatkészebb és hozzá­értőbb munkára késztetné. A fele­lősség nemcsak a munkáskollektí­vák pénzének körültekintő kezelését jelenti majd, hanem a szakmai és eszmei alapelvek betartását is. Egyelőre lehetetlen előre látni, hogy az új vállalati törvény, a kiszélesedő üzemi demokrácia és az egyre elter­jedtebb önelszámolás a szakszerve­zeti kulturális szférában milyen vál­tozásokat hozhat. Gondolom, az sem lenne merész szocialista vállal­kozás, ha egy kisebb nyomdát vagy propagációs és reklámanyagot ké­szítő műhelyt létesíthetnénk. Bízom benne, hogy a szakszer­vezetek és a Kulturális Minisztérium között rövidesen megszületik egy olyan egyezség, amely az anyagi eszközök (pénz, épület, berende­zés, műszaki felszereltség) koncent­rálásával megszüntetheti az ugyan­azokra a célokra történő dupla be­fektetést. Elméletben talán már fog­lalkoznak az olyan kettősségek fel­számolásával, mint ami a mi váro­sunkban gyakorlattá vált. Befejezésül ennek a témakörnek a sokirányúságát érzékeltetve sze­retném elmondani, hogy az új válla­lati törvénytervezetet és a gazdasági ösztönzés új formáit továbbgondol­va, nem lenne öncélú dolog kipró­bálni, hogy egyes esetekben a mű­velődésben dolgozókat teljesítmé­nyük alapján jutalmazzuk. Hogy mi­re gondolok? Számtalan olyan nagyszabású kulturális rendezvény van, amelynek megszervezésére egy-egy alkalommal kevés a nyolc és fél órás munkaidő. Éjszakába húzódó amatőr művészeti verse­nyek, szocialista brigád-találkozók és újabban a béke- és barátsági koncertek nálunk olyan idő- és ener­giaigényesek, hogy sokszor kevés­nek érzem a túlórák fejében kivehe­tő szabadnapok engedélyezését. A minőséget javítaná, a szervezés színvonalát emelné, ha egy-egy si­keres tömegrendezvény bevételé­nek bizonyos százalékát a népmű­velő jutalmazására fordíthatnánk. Meggyőződésem, ez sem idegen a szocialista kultúrától. JÁN MOLNÁR, a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt üzemi szakszervezeti klubjának f igazgatója NE MARADJUNK MAGUNKRA A komáromi (Komárno) Szakszerve­zetek Háza a város 24 vállalatának, üze­mének intézményének és szervezetének közös szakszervezeti klubja. Létesítője, irányító szerve és részben pénzügyi tá­mogatója a Martini Nehézgépipari Művek komáromi Steiner Gábor Hajógyárának üzemi szakszervezeti bizottsága. A városi nemzeti bizottság megbízásából 1986 vé­géig népműveléssel is foglalkozott, s ezért a munkáért évente 500 ezer korona juttatásban részesült. Az új műve­lődési központ - amelyben helyet kapott a Magyar Területi Színház és a városi kulturális központ - felépítése után e fel­adatot átvállalta. A város kulturális intéz­ményeinek hálózatában történt változá­sok következtében módosult a Szakszer­vezetek Házának szerepe is, s ez hatás­sal van a létesítmény gazdasági helyze­tére. Évi költségvetése eléri a 3-3,5 millió koronát. A bevételek abból a dotációból származnak, mellyel 24 üzem, intézmény pénzeszközök társításával támogatja Lehetne gazdagabb a jelen Nagygéresben (Veľký Horeš), ebben az 1140 lakost számláló bodrogközi köz­ségben 1969-ben épült fel az új művelő­dési ház. A kulturális élet fellendülését azonban nem ettől az időponttól számít­juk. Sőt, a korábbi években volt itt igazán nagy a mozgás e téren, táncegyüttes, énekkar, színjátszócsoport működött, melynek egykori tagjai most is büszkék az elért sikerekre, példaként is emlegetik munkájukat a mai fiatalok előtt. Ugyan­csak hosszú ideig működött zenekar, mely a községben és a környékbeli fal­vakban egyaránt sokat szerepelt, népsze­rű volt. Egy bizonyos idő óta pangás tapasz­talható Nagygéres kulturális életében. Ez a mozi leépítésével kezdődött, amely nem azért történt, mintha kevés lett volna a né­ző vagy anyagi gondok merültek volna fel. A nyolcvanas évek elejétől kulturális-mű­vészeti téren alig történik valami a műve­lődési házban is, a politikai jellegű ren­dezvényeken, népgyűléseken kívül jósze­rivel a kassai (Košice) Thália Színpad fellépését említhetem (évenként egyszer, legfeljebb kétszer látogatnak el hozzánk). Egyre ritkábbak a bálok, talán a megszi­gorított követelmények miatt nem vállalják ilyen összejövetelek rendezését az egyes társadalmi szervezetek, még legaktívab­bak e területen a túzoltószervezet tagjai. Sajnos, jelenleg zenekar sem működik a községben, pedig szükség lenne rá. Tehetségek vannak, sokan tanulnak ze­nét a művészeti alapiskolában, akikből a járási és helyi szervek, a helyi művelő­dési ház, valamint a szövetkezet közös közreműködésével lehetne zenekart ala­kítani. Visszatérve a mozira, azért nem mű­ködik, mert a vetítőberendezést kölcsön kellett adnunk Ágcsernőbe (Čierna nad Tisou). Azt mondták, rövid időről van csak szó, míg az ottani gépet meg nem javítják. Ennek már jónéhány éve. A népgyűlé- seinken elhangzott felszólalásokat, vala­mint a fiatalok kérését is figyelembe véve, kértük vissza a berendezést, de azt a vá­laszt kaptuk a járási nemzeti bizottság kulturális osztályától, hogy hozzunk új gépet Brezináról. Minthogy az nem meg­felelő számunkra, ma is szünetel a mozi. A polgári ügyek testülete szép munkát végez, az egyes rendezvények alkalmá­val színvonalas kulturális műsorról gon­doskodik A község könyvtára szintén szép eredményeket ért el az utóbbi idő­ben, mígnem egy leltározás után a jobb könyvek Királyhelmecre (Kráľovský Chlmec) kerültek. Azóta is várjuk, hogy könyvtárunkba újra .értékes, a lakosság igényeinek megfelelő könyvek érkezze­nek. A kassai Tháliával kapcsolatban pe­dig hadd jegyezzem még meg, hogy a szerződést aláíró művelődési házunk nem mindig tudja kifizetni az előadást. Úgy vélem, e kérdés megoldásában is segíthetne a szövetkezet. Részben a már fentebb elmondottak­ból kiderülhetett, hogy művelődési ház­nak saját bevételi forrása nincs, azt a 40 ezer koronát pedig, melyet például erre az évre kapott a járástól, az épület karbantartására, szociális helyiségek kia­lakítására, a hangszórók javítására kell fordítani. De miért nincs községünkben amatőr művészeti csoport, miért nem alakul ilyen valamely társadalmi szervezet kereté­ben? Újabban az éneklő csoport is ritkán szerepel, jobbára évfordulók alkalmából, amiként a helyi óvoda és iskola tanítónői által vezetett gyermek tánccsoportok is. Mindez - kevés. A járás kulturális életé­nek fejlesztéséről szóló távlati tervezet szellemében és megvalósításának érde­kében nekünk is, itt, Nagygéresben, többet kell tennünk a kultúráért. Mindnyájunknak - a helyi nemzeti bizottságnak, a Csema- doknak, az ifjúsági szervezetnek és más társadalmi szervezeteknek, a szövetke­zetnek. Hiszem, hogy közös összefogás eredményeképpen, a felsőbb szervek ál­tal felkínált anyagi eszközök okos kihasz­nálásával újra működhet községünkben színjátszócsoport, táncegyüttes, énekkar, zenekar. Ha ezt elérjük, akkor elmondhat­juk, hogy a jövő nemzedékek, elődeikhez hasonlóan, büszkén tekinthetnek vissza azokra az eredményekre, melyeket a nyolcvanas és kilencvenes években értünk el a kulturális élet területén. TARR LAJOS, a Nagygéresi (Veľký Horeš) Hnb elnöke a művelődési központ munkáját, 15 válla­lat, üzem és szervezet pedig az üzemel­tetéshez járul hozzá, s ezt a nemzeti bizottságok által nyújtott dotáció és a sa­ját tevékenységből befolyt pénzösszegek egészítik ki. A járási és a városi szervezeteknek nyújtott szolgáltatások nem csökkentek, holott e munkára az idei évtől dotációt már nem kapunk. Az oktatás terén mun­kánk változatlan maradt, (évente 90 tan­folyamot rendezünk 2000 résztvevő szá­mára), így a bevételek éppen csak fede­zik a kiadásokat. Meg kell jegyeznem, hogy az említett szervezetek alkalmazot­tainak a különböző, általunk rendezett tanfolyamok díjszabásában 50 százalé­kos kedvezményt nyújtottunk. Ma már ezen a gyakorlaton változtatnunk kell, mert nem tudjuk miből pótolni a kieső összeget. A Szakszervezetek Háza 18 együttest és szakkört tart fenn. Közü­lük 8 kiválóan dolgozik, országos hírnevet szerezve. Az amatőr művészeti tevékeny­ség támogatására a városi nemzeti bizott­sággal kötött egyezmény értelmében évente 300 ezer korona pénzösszeget kapunk. A nemzeti bizottságok - ha mód­jukban áll - esetenként külön anyagi tá­mogatásban is részesítik valamelyik együttest. Ebben az évben kevesebb szó­rakoztató rendezvényünk lesz, mivel színházi előadásokra, koncertekre és más szórakoztató programokra a városi művelődési központban kerül sor. A komáromi Szakszervezetek Háza az egyetlen nyereséges kulturális intézmény volt mindaddig, míg a városi kulturális központ nem kezdte meg működését. A lakosság kulturális igényeit most két intézmény hivatott kielégíteni, anyagi helyzete azonban egyiküknek sem ró­zsás, s a továbbiakban sem számíthatnak javulásra. Élve az alkalommal, ezúton is felhívom az új törvény megfogalmazóinak figyel­mét arra, hogy a vállalati törvényben rög­zítsék a különböző szervezeteknek a kul- turális-népmúveló intézmények támoga­tására irányuló kötelezettségét. (A terve­zetben csak a lehetőségről van szó.) E kötelesség azonban ne csak azokat a vállalatokat érintse, amelyek kulturális­népművelési intézményeket tartanak fenn, hanem azokat is, amelyek igénybe veszik eme intézmények szolgáltatásait. Hiszen nem igazságos, hogy némely üzem, vállalat a kulturális intézmény min­dennemű kiadását fedezi, míg a szolgál­tatásokban minden vállalat dolgozója egyenlő mértékben részesül. LADISLAV MAČANSKÝ, a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Házának igazgatója ÚJ SZÚ 6 1987. X. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom