Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-26 / 251. szám, hétfő

í ÚJ szú 5 s 1987. X. 26. Fejezetek a szovjet-csehszlovák sportkapcsolatok történetéből (2) Kölcsönös tapasztalatszerzés Népünk fokozott rokonszenve a Szovjetunió iránt arra késztette a burzsoáziát, hogy 1935-ben enge­délyezze a cseh labdarúgók első és egyetlen háború előtti látogatását a Szovjetunióban A futballisták há­rom mérkőzést játszottak Lenin- grádban (2:2), Moszkvában (3:3) és Kijevben (0:1). Mindenútt óriási ér­deklődés kísérte szereplésüket, százezreknek nem jutott belépőjegy például a moszkvai és a leningrádi találkozókra. A sportjellegen túlme­nően a kölcsönös barátság jelle­mezte a csehszlovák és a szovjet sportolók,,illetve a nézők találkozá­sait. Moszkvában megtekintették a mérkőzést a szovjet párt- és kor­mányszervek képviselői, ott volt An­tonín Zápotocký és Julius Fučík is. Nagy visszhangot váltott ki ideha­za a labdarúgók portyája. A dolgo­zókat érdekelte a szovjet nép sike­res epítőmunkája, a békéért folyta­tott harca, mindennapi élete. A por­tyán részt vett sportolók alig győztek válaszolni az érdeklődők kérdéseire a nyilvános gyűléseken. 1. 1936-ban a prágai népi játékok alkalmából ismét Csehszlovákiában jártak a szovjet sportolók. A Proletár Testnevelési Szövetség rendezte a seregszemlét, tiltakozásul az 1936-os berlini nyári olimpia ellen, melyet a hitleri fasizmus propagan­da célokra használt fel. A Dinamó Moszkva labdarúgócsapata több meccset játszott Prágában, és még a burzsoá lapok is kénytelenek vol­tak elismerni a szovjet futballisták tudását. A České slovo így írt az egyik találkozóról: „Igazi sportél­mény volt, főleg az oroszok jóvoltá­ból; minden játékosuk nagyszerű teljesítményt nyújtott...“ A Dinamó labdarúgóival együtt eljött Prágába néhány teniszező is. A szovjet sportolók csehszlovákiai portyája nagy ösztönzést jelentett a proletár testnevelési mozgalom- , nak, főleg a PTSZ-nek, mely a CSKP vezetése alatt a testnevelé­si mozgalom egységesítéséért vívott harc élén állt. Már ekkor bebizonyo­sodott: a csehszlovák sportmozga­lomnak a kapitalizmus korában is voltak haladó és demokratikus ha­gyományai. Igazolja ezt a csehszlo­vák-szovjet kapcsolatok újabb fejlő­dése. Hazánkból birkózók, tenisze­zők, labdarúgóedzők, műkorcsolyá­zók látogattak a Szovjetunióba, Jo­sef Síba teniszező egy hónapig járta az ország nagyobb városait. Élmé­nyeiről így beszélt: ,,Már az első pillanattól kezdve meglepetéssel ta­pasztaltam, hogy a szovjet állam milyen nagy gondot fordít a testne­velésre és a sportra. Csodáltam a sok jól felszerelt stadiont és a test­nevelés iránti érdeklődést...“ Ahogy az várható volt, a hivatalos testnevelési szervek is kénytelenek voltak felhagyni szovjeféllenessé- gükkel; a proletár testnevelési egye­sületek tagsága mind jobban ráéb­resztette őket: a Szovjetunió követ­kezetesen harcol a fasizmus ellen és hűséges szövetségese Cseh­szlovákiának. A munkásosztály szé­les rétegeinek viszonyulása a Szov­jetunióhoz arra kényszerítette a bur­zsoáziát, hogy beleegyezzék a szovjetbarátok kezdeményezésé­be: hívja meg hivatalos látogatásra a legfelsőbb szovjet sportvezetést, így történt aztán, hogy 1938-ban Alekszej Fjodorovics Mihajlov és Ar- kagyij Buiklin professzorok hivata­los látogatásra jöhettek Csehszlová­kiába. Nem sokkal később csehszlo­vák sportvezetés járt Moszkvában. Küldöttségünk tagjai megcsodálták a testnevelés állami támogatását, a sportiskolákat, a lelkes szakem­bereket. A csehszlovák delegáció első hi­vatalos látogatása nagy lépés volt a szélesebb körű csehszlovák -szovjet sportkapcsolatok megte­remtéséhez. A küldöttség tagjai ha­zaérkezésük után így nyilatkoztak: „Lépten-nyomon meggyőződhet­tünk róla: a Szovjetunió igazi bará­tunk.“ A csehszlovák sportküldött­ség látogatása külső és belső nyo­más hatására jött létre; akkor, ami­kor a német fasizmus tejreszkedése idején a burzsoázia kénytelen volt figyelembe venni a nép, a közvéle­mény hangulatát, amely egyre erő­teljesebben kifejezésre juttatta: a Szovjetunió az egyetlen és igazi szövetségese Csehszlovákiának, csak ő garantálhatja önállóságát. Csehszlovákia felszabadulása után új fejezet kezdődött a két or­szág sportkapcsolatában. A győzel­mes február után nemcsak a kölcsö­nös látogatások szaporodnak, ha­nem már a szovjet testnevelés ta­pasztalatait is hasznosítják sport- mozgalmunkban. És fordítva. Cseh­szlovák jégkorongozók, evezősök és asztaliteniszezők segítik a szov­jet sport fejlődését. Anatolij Taraszov, a legendás hí­rű edző ezekkel a szavakkal méltat­ta a csehszlovák korongozók hozzá­járulását a sportág fejlődéséhez.: ,,Csehszlovák barátaink eligazítot­tak minket, hogy tulajdonképpen mit is tudunk ebből a játékból. Amikor 1948-ban először jártak nálunk, na­gyon sokat kérdezősködtünk; igye­keztünk megfejteni a nagyszerű csehszlovák jégkorongozás titkát. Nemsokára sikerült. Persze, közben kaptunk néhány kemény leckét...“ 4. 1952-ben állami irányítás alá ke­rült a csehszlovák testnevelés, s ezáltal még inkább bővültek a két ország sportkapcsolatai. Szakelőa­dásokat, gyakorlati bemutatókat tar­tottak egymásnak a két ország szak­emberei. Az 50-es esztendőkben ,,A Szovjetunió a példaképünk“ jelszót többnyire helyesen alkalmazták, de profanizálták is; azzal, hogy egyen- lőségi jelet tettek az általános tör­vényszerűségek és a specifikus je­lenségek közé. Később a testneve­lésben is gyengülni kezdett a mar­xista-leninista alapelv; a szovjet sport tapasztalatai mindjobban hát­térbe szorulnak, gyakran vonják két­ségbe a testnevelés osztályjellegét. Ha 1968 januárjáig még nem is léptek fel nálunk nyíltan a Szovjet­unió ellen, már elkezdődött a kapita­lista országok sportjának idealizálá­sa, túlbecsülése. 1968 januárja után az opportunista elemek aztán már nyíltan is támadják a szocialista test­nevelést. Régi reakciós egyesülete­ket keltenek életre, destruktívan nyi­latkoznak a szocialista testnevelés vívmányairól, rendszeréről. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának 1969 áp­rilisi és májusi ülésszaka után nor­malizálódott a helyzet a testnevelés­ben is. Minden feltétel megteremtő­dött, hogy új távlatok nyíljanak a szovjet-csehszlovák sportkapcso­latok fejlődésében. A két ország sportvezetői éltek is az alkalommal. Legutóbb tavaly írtak alá ilyen egyezményt. A sportolók, az edzők és a szakvezetők megelégedésére. Ők tudják, hogy mennyit profitálhat­nak egymás tapasztalataiból... TOMI VINCE Új felkészülési időszak kezdetén Beszélgetés Jirí Zerzáň vezető edzővel Ritkán kerül ilyen helyzetbe női kézilabda-válogatottunk, mint a mostani időszakban: hosszú hónapokon át minden izgalom nélkül készülhet az 1988-as nyári olimpiára. Szinte páholyból figyelheti ellenfeleit, amelyek többségére a bul­gáriai olimpiai selejtező vár. Legjobbjaink az 1986/87-es bajnokság befejezése után kezdték el közös felkészülésüket az ötkarikás játékokra. Ennek első kicsú- csosodását a szeptemberi kínai túra jelentette, s az ázsiai országban kellett csúcsformába kerülniük Ďurišinováéknak. Hogy ez mennyire sikerült, mi vár a válogatottra ezután, s hol tart a csapatépítés - erről beszélgettem Jifí Zerzáň vezető edzővel. • A világbajnoki ezüstérem megszer­zése szokatlan helyzetet teremtett: közel két szezonon át minden olimpiai vagy világbajnoki tétmérkőzéstől mentesül vá­logatottunk. Hogyan lehet úgy formában tartani a játékosokat, hogy a hosszú fel­készülési időszak ne okozzon feltűnő erőnléti és játékosságbeli ingadozásokat?- A formahanyatlás elkerülhetetlen. Csak az a kérdés, mikor következik be. Nem szabadna megtörténnie a felkészü­lés zárószakaszában. Mivel a legutóbbi bajnokság befejezésétől számítva túl hosszú időszak van hátra az olimpiáig, ezért ezt két szakaszra bontottuk. Az elsőt a chebi tornával kezdtük, s több más közös foglalkozás után a nyolc kínai mér­kőzéssel zárult, A választott felkészülési modell bevált, leszámítva a jugoszláviai szereplésünket, amely teljesen fölösleges és elhamarkodott döntés következmé­nyeként csak rontott a csehszlovák kézi­labda hírnevén. Ezzel a következő idő­szakban nem számolunk, a modell többi elemeit azonban maradéktalanul megis­mételjük. Az új felkészülési időszak ÖTSZÖR IS LEKÉSTEK A GYORSVONATOT Marcelháza (Marcelová) a Komáromi (Komárno) járás legnagyobb községei közé tartozik. A 4000 lakos közül több mint négyszázan tagjai a Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek, illetve a helyi sportegyesü­letnek, melynek négy szakosztálya van. Mint mindenütt, itt is a labdarú­gás van az első helyen, de a röplabda- és a sakkszakosztály sem panaszkodhat, ezek a sportágak is egy „súlycsportban“ vannak a foci­val. Szeretnének minél több hívet szerezni a tömegsportnak, ezért a közelmúltban megalakították az alapozó testnevelés szakosztályát. Érsekújvárott (N. Zámky) a kö­zelmúltban a SZISZ járási bizott­sága megrendezte a Smena és a Mladá fronta futóversenyének járási döntőjét. A rendezvényre kellemes időben került sor, a résztvevők 11 kategóriában küz­döttek az elsőségért. Sajnos, a felnőttek között csak minimális volt a részvétel. Kép és szöveg: Virágh Tibor Járási, de talán országos csúcs­csal dicsekedhetnek a marcelházi labdarúgók: közel negyed évszáza­da megszakítás nélkül egy osztály­ban szerepelnek. És mindig az él­mezőnyben végeztek, öt ízben pe­dig hajszálon múlott a feljutásuk.- Az I. B-osztály újoncaként 1963-ban majdnem sikerült a bra­vúr. Két évvel később egy ponton múlott az elsőségünk. Aztán jött 1981, erre azonban nem szívesen emlékezünk vissza. Az utolsó fordu­lóban Perbetén (Pribeta) játszot­tunk, ahol ha pontot szerzünk, akkor mi jutunk tovább. Sajnos, a három­ezer néző előtt játszott rangadó majdnem botrányba fulladt. Mi ve­zettünk 1:0-ra az elsó 45 perc után, ám a folytatásban a játékvezető köz­reműködésével fordult a kocka. Ajándéktizenegyese és egy időn túli, kézzel elért gól teljesen kikészítette a játékosokat, akik sajnos fejüket vesztették... - szomorkodik Zsidek Géza, a sportegyesület elnöke. Két évvel ezután sportszerű, iz­galmas csatában ismét a rövidebbet húzta a marcelházi együttes. Ekkor az udvardi (Dvory n. Žít.) csapat futott be elsőként a célba. Tavaly pedig mindössze a rosszabb gól­arány miatt nem tudta kiharcolni a várva várt magasabb osztályba jutást.- Mivel átszervezték az alacso­nyabb osztályú labdarúgóbajnoksá­gokat, így a csoportunkból az első négy léphetett előre. Sokáig listave­zetők voltunk, a hajrában azonban a csapat legjobbja, Balogh Béla kapus megbetegedett, s ez is közre­játszott abban, hogy csak az ötödik helyen végeztünk. Nagyon megvi­selte ez a csapatot, hiszen a máso- dik-ötödik helyen valamennyi együt­tes azonos pontszámmal rendelke­zett, és ezért a gólkülönbség döntött a sorrendről. Tizenhárom fordulón át veretlenek voltunk, az utolsó öt mér­kőzésen mindössze három pontot szereztünk, többek között vereséget szenvedtünk a két sereghajtótól- emlékezik vissza kissé lehangol- tan Fazekas László, a sportegyesü­let fiatal alelnöke. Nem történt különösebb változás a marcelházi csapatban, az idei baj­nokságot is a tavalyi kerettel - Lé- vay A., Tóth - Gálfy, Belágyi, Gen- da, Csintalan, Koštialik, Kövér, Hornyák, Chren T., Chren B., Svi- tel, Lakatos, Šimunek, Bednár, Izsák, Bratko, Lévay G., Filipcsik- kezdték. Kádár István hároméves sikeres edzősködése után Rohá- csek János vette át a stafétabotot, aki Marcelházán kezdett futballozni, majd a Teplice I. ligás együttesében folytatta, s 42 évesen szülőfalujában fejezte be az aktív sportolást.- ötször sem sikerült magasabb osztályba kerülnünk, mindig lekés- tük a gyorsvonatot. A feljutásról egyelőre csak álmodozunk. Remé­lem ez a közeljövőben valósággá válik. Az idei bajnokságban dobogós helyen szeretnénk végezni. Kitűnő a csapatszellem, az együttes nagy része saját nevelésű játékosokból áll. A Lakatos-Simunek duó kitűnően irányítja a fiatalokat, mindketten ta­pasztalt, magasabb osztályt megjárt labdarúgók - mondja Zsidek Géza. Jelenleg a marcelháziak a máso­dik helyen állnak, s ha a listavezető elleni rangadón legyőzik az udvar­diakat, akkor a 11. forduló után jobb gólaránnyal az élre ugorhatnak. A szakosztály vezetősége nemcsak a felnőttcsapattal elégedett, hanem az ifjúságiakkal is, amely szintén az élcsoportban tanyázik. A legna­gyobb problémát az okozza, hogy a fiatalok többsége Komáromba, il­letve Hurbanovóba jár iskolába, így az edzések többségét ki kell hagy­nia. Marcinkó Ernő edző együttese ennek ellenére az idén is a legjob­bak között szeretné zárni a járási bajnokságot. Utánpótlásban tehát nincs hiány, hiszen az ifiegyüttesen kívül még egy diákcsapattal is ren­delkeznek, amely 30-35 fiatal tehet­ségből áll, akikkel Piri József foglal­kozik.- Büszkék vagyunk a kerületi baj­nokságban szereplő röplabdázóink- ra is. Az idén alakult meg az ificsa­pat, így a serdülő együttesből „ki­nőtt“ játékosok tovább folytathatják, nem kell búcsút mondaniuk kedvenc sportáguknak. Farkas József test­nevelő tanár szabad idejének nagy részét a gyerekekkel együtt az isko­la tornatermében tölti. Sakkszakosz­tályunk főleg Czékus Andrásnak köszönhetően a hexasakkban kül­földön is figyelemre méltó eredmé­nyeket ér el. Ebben az évben I. osz­tályú minősítést szerzett, ami nem lebecsülendő dolog. Rajta kívül még öt-hat fiatal űzi ezt a nálunk nem éppen közismert sportágat - újsá­golta a sportegyesület elnöke. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a községban a szabadidő- sport. Hónapról hónapra több tagja van az alapozó testnevelő szakosz­tálynak. Az öregfiúk labdarúgócsa­pata hetente egyszer edz, s évente körülbelül húsz mérkőzésen lép pá­lyára. A sportegyesület vezetői azt szorgalmazzák, hogy az egykori ak­tív sportolókon kívül a fiatalok és az idősebbek is rendszeresen sportol­janak szabad idejükben. Ez az igye­kezetük dicséretet érdemel. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ a vágsellyei (Šaľa) négyes tornával kez­dődött, folytatódott a tegnap zárult Ele­gant Cupon való szereplésünkkel. No­vember 2-tól ismét Bratislavában találko­zunk. Rövid edzőtáborozás után innen Bécsbe utazunk, ahol a Szovjetunió, Ausztria és az USA társaságában novem­ber 5-8 között újabb nemzetközi torna vár a válogatottra. Utána már csak jövőre, a chebi tornára készülőben, lesz közös foglalkozásunk. • A válogatott fokozatosan megfiata­lodik. Hogy csak Hejtmánková, Lupačová, vagy éppen Šmidová nevét említsem. Hol tart tehát a csapatépítés, mennyire szá­míthat a fiatalokra?-Az olimpiára készülő játékoskeret már állandósult. Ebben nem készülök nagyobb változtatásokat eszközölni. Hogy kik élvezik bizalmamat? A kapuban Pospíšilová (Olomouc), Hradská (Gott­waldov), Kašparová (Šaľa), Pösová (Par­tizánske). Beállósként Trandžíková (Pre­šov) és Szabados (Partizánske) jön szá­mításba. Szélsők: Mažgútová (Prešov), Šmidová (Gottwaldov), Kolečániová (Par­tizánske), Hanišková (Štart). Átlövők és irányítók: Buday (Gottwaldov), Damitšo- vá, Vlasatá (Prešov), Ďurišinová, Stašová (štart), Pappová (šaľa). Ha Gombos (Partizánske) felépül, nagy hasznára le­het ismét a csapatnak. Feltétlenül igényt tartok néhány junior játékára is, mindenek­előtt Hejtmánkovára (Olomouc), Lupa- čovára (Gottwaldov), Valentínovára (Ša­ľa) és Caranovára (Inter ZŤS). Egyelőre másokkal nemigen számolok. Egy egé­szen rendkívüli teljesítmény a bajnokság­ban tán még esélyt adhat további ligajáté­kosok beválogatására is. Az olimpiára azonban a mostani keretből sem juthat ki mindenki. • Ha végigmegyünk az egyes poszto­kon, könnyű észrevenni, hogy mindössze két beállósa van a csapatban. Nincs elég jóképességű játékosunk erre a szerep­körre, vagy nem találja fontosnak, hogy többen legyenek?- Neveznék én másokat is, ha megüt­nék a válogatott mércét. Érzékeny pontja ez az itthoni női kézilabdának. Mintha nem teremnének igazi beállósok a baj­nokságban. Ma Trandžíková kimagaslik a mezőnyből, Szabadost erőnléti-akarati tulajdonságai, jó védőmunkája dicséri. Kí­vülük nincs nemzetközi mércével mérhető játéktudású beállósunk. Egyelőre... • Hol tart ma a válogatott? Az olimpiai siker érdekében mit tettek az elmúlt hóna­pokban?-Az erőnléti állapottal, edzettséggel nincs baj. Az utóbbi hetekben mégis a fá­radtság jelei mutatkoztak a csapaton. Je­lentkezett a lélektani kimerültség. A hosz- szú és fárasztó, ám mindenképpen att­raktív és tanulságos kínai út után gyors egymásutánban három tornán is részt vettünk, illetve veszünk. Egyiket sem mondhattuk le, mert a szövetség által előre lekötött mérkőzésekről van szó. Ér­zem, már most pihenniük kellene a játé­kosoknak. Hogy egy kicsit kifújhassák magukat, erőt gyűjtsenek az új bajnoki idényhez és válogatottbeli kötelességeik teljesítéséhez, igy november 8-án tér vissza Ausztriából a válogatott, három nappal később pedig már rajtol az I. liga. Hogy akkor mennyit voltak a válogatott játékosok a felkészülés idején klubjukban, arról már nem kérdeztem a vezetó edzőt. Erre amúgyis inkább a klubcsapatoknál tudnának válaszolni Ez pedig már egy további téma J. MÉSZÁROS KÁROLY Válogatott játékosok egymás ellen: (balról) Trandžíková, Ďurišinová és Vlasatá a legutóbbi bajnokság egyik Štart-Prešov mérkőzésen. (Eugen Vojtíšek felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom