Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-26 / 251. szám, hétfő
I ÚJ szú 3 s 1987. X. 26. HÚSZ ÉVE TÖRTÉNT-------------------------------------------------------------------------Ki alakult a válsághelyzet Štefan Štefanides mérnök (jobbról) és Lapos József a cukorrépa-fejező gép munkájának minőségét ellenőrzi (A szerző felvétele) Kevesebb cukorrépa, jobb minőség Hazánk fejlett iparral és mező- gazdasággal, magas életszínvonallal lépett a hatvanas évekbe, ami szociális-gazdasági biztonságot, s ennek érvényesítéséhez széles körű feltételeket nyújtott a dolgozóknak. A szocializmus teljes mértékben érvényesült társadalmunk életében. Már felépültek a szocializmus alapjai. A társadalom szociális struktúrájában még nagy súllyal estek latba a kispolgári rétegek mind a falvakon, mind pedig a városi lakosság körében. E rétegek olyan politikai áramlatot képviseltek, amelynek nagy hagyománya és jó szervezettsége volt, s azt a kispolgári nacionalista ideológiát hordozták, amely a munkás- osztály egy részének soraiba is behatolt. Az osztályöntudat gyengülése Pártunk az 1962-es XII. kongresszuson, s később, az 1966-os XIII kongresszuson is értékelte a társadalom helyzetét. Mindkét tanácskozáson követelményként merült fel, hogy a népgazdasági tervek legyenek reálisak, hogy létrehozzuk és megtartsuk a tervezési és értékesítési mutatók tökéletesítéséhez szükséges tartalékokat, úgy, hogy felszámoljuk az olyan kritériumok negatív hatását, mint például a bruttó termelés és az ennek alapján kiszámított munkatermelékenységi mutató. Elkerülhetetlennek tartották a szervezési és irányítási kapcsolatok egyszerűsítését, az irányítási és igazgatási apparátus minőségének és munkamódszereinek javítását. Ezek az állásfoglalások lényegében helyesen rátapintottak a népgazdaság fejlesztésének pillanatnyi szükségleteire, azonban nem bontották le és nem is valósították meg őket következetesen. Eluralkodott az elégedettség érzése az elért helyzettel kapcsolatban. A feladatok újszerűségéből és összetettségéből fakadó nehézségek mellett a szocialista építést egyes szubjektív hibák is kísérték. Ezek az önelégültségben, s abban nyilvánultak meg, hogy a párt életében és munkájában nem érvényesültek következetesen a lenini elvek, nem általánosították megfelelő módon a tömegek felhalmozott tapasztalatait és gyakorlatát, a társadalmi problémáknál elhanyagolták az osztályszempontú megközelítést, s tapasztalható volt a fejlődés megelőzésének szándéka... A politikai színtéren a szocializmus teljes győzelméről beszéltek, arról, hogy még a mai nemzedék megéri a kommunizmust. Ezek a tézisek a dolgozók egyes rétegeinél gyengítették az osztályöntudatot, s a tömegpolitikai munkában tevékenykedő pártfunkcionáriusok ezreit megtévesztették. A CSKP Központi Bizottságának ülése már 1963 decemberében figyelmeztetett arra, hogy felélednek a jobboldali és opportunista tendenciák, a nacionalista megnyilvánulások, s a vallási avanturizmus, hogy a kulturális alkotásokban liberalista irányzatok érvényesülnek, s úgyszintén a burzsoá ideológia és kispolgári pszichológia hatása is. Az a tény pedig, hogy e folyamatnak nem vetettek gátat, elkerülhetetlenül olyan következtetéseket engedett meg, hogy a pártra ösztönösen és szándékosan is rá lehet kényszeríteni különböző szubjektív nézőpontokat, amelyek ellentétesek politikájával és a társadalomban betöltött vezető szerepét vették célba. Leplezetlen támadás a párt vezető szerepe ellen A Csehszlovák írószövetség IV. kongresszusát 1967 júniusában tartották. Egyes résztvevői - akik később a csehszlovák ellenforradalom képviselőiként váltak hírhedtté - már leplezetlenül támadták a párt vezető szerepét, rendszerünk lényegét. A Sunday Times című brit lap 1967 augusztusában közölte a csehszlovák írók egy csoportjának ún. felhívásait. Állítólag a papírt átcsempészték Nyugatra a megjelentetési kérelemmel együtt, amit állítólag 183 író, 69 képzőművész, 21 film- és televíziós szakember, továbbá 56 tudós írt alá, s ezt a nyugati felforgató adók manifesztumnak nevezték. Nem is az a lényeg, hogy valójában semmilyen aláírások nem léteztek, s az sem, hogy tulajdonképpen egyetlen szerző dolgozta ki, valamilyen Pfaff nevű, jelenleg emigráns. Az volt a lényeg, hogy a „manifesztum“ tartalmát a szocialista Csehszlovákia elleni felforgató kampányra használták ki. 1967-ben a társadalomban tapasztalható ellentétek, melyek addig a felszín alatt érlelődtek, a CSKP Központi Bizottságának februári, májusi, szeptemberi és októberi ülésén is napirendre kerültek. A párt akkori vezetése elutasította a kritikus hangokat, nem tett különbséget a jószándékú bírálat és a jobboldali támadások között. Ahelyett, hogy a marxista-leninista áramlat élére állt volna, objektíve fékezte, hogy a párt felsorakozzon a XIII. kongresszus határozatainak alkotó érvényesítéséért, a párt eszmei és akcióegységéért, vezető szerepének erősítéséért. Következetlenség és egyoldalú magyarázat gyengítette a központi bizottság és az elnökség számos döntését. A hibák, amelyekről beszélünk, a kollektív irányítás megsértéséből, önteltségből, szubjektivizmusból, nagyzolásból és az emberek gyanúsítgatásából fakadtak, s kétségtelen, hogy részük volt ebben Antonín Novotný elvtárs legközelebbi munkatársai kritikátlan hozzáállásának is. Ezért azok a törekvések, hogy megtalálják a helyzetből kivezető utat és aktivizálják a pártot, főleg Novotný vezető pártfunkciójából való távozására irányultak. Felújítani a pártmunka lenini stílusát 1967 őszén gyors egymásutánban kétszer is ülésezett a CSKP Központi Bizottsága. A szeptemberi megtárgyalta a népgazdaság fejlődésének eredményét és az elért életszínvonalat, valamint Jirí Hend- rychnek, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának A Csehszlovák írószövetség IV. kongresszusának határozatairól és egyes ideológiai kérdésekről című beszámolóját. A vita feltárta a társadalomban meglevő komoly fogyatékosságokat. Ettől a tanácskozástól a pártszervezetek határozott szavakat vártak arra vonatkozóan, miként kell konkrétan eljárni, hogy megszilárduljon a társadalomban a párt helyzete és tekintélye. A szeptemberi ülés után a pártalapszervezetek határozatainak százai, levelek ezrei érkeznek a központi bizottságra, amelyek a pártmunka hatékonyabb formáit és módszereit, valamint a tömegekkel végzett munka tartalmának és stílusának megváltoztatását sürgették - teljes összhangban a lenini elvekkel. Hozzávetőleg 600 szervezet folytatott beszélgetést a felsőbb pártszervek képviselőinek jelenlétében, s olyan következtetésre jutottak, hogy a párt munkájával a CSKP Központi Bizottságának külön ülése foglalkozzon. E szervezetek döntő többsége bírálta a központi bizottságot azért, hogy megszépíti, vagy elkendőzi a dolgok valódi állását, olyan téziseket proklamál, amelyek ellentétesek a valósággal, hogy nem szentel kellő figyelmet az alsóbb pártszervek és -szervezetek észrevételeinek, hogy határozatai érthetetlenek és nem mozgósítóak .. 1967 októberének végén a központi bizottság ülése azt tekintette át, milyen volt a párt helyzete és feladata a szocialista társadalom építésének akkori szakaszában. A vitában olyan komoly problémák merültek fel, mint a központi bizottság, valamint a titkárság és az elnökség helyzete és feladatai. Arra is rámutatott a vita, hogy a legfelsőbb szervek munkájában olyan fogyatékosságok vannak, amelyek radikális és gyors megoldást követelnek. Ilyen helyzetben a CSKP KB akkori első titkára, Antonín Novotný elvtárs berekesztette a vitát az időhiányra hivatkozva. Ugyanakkor kijelentette, hogy pninden vitatott kérdést a CSKP Központi Bizottságának következő, decemberi ülésén napirendre tűznek. A központi bizottság októberi üléséről tömör hivatalos jelentést tettek közzé. A Rudé právo mindenekelőtt A párt helyzete és feladata szocialista társadalmunk építésének jelenlegi szakaszában című dokumentum tartalmát és téziseit magyarázta. Ezt az okmányt a központi bizottság 1967 októberében jóváhagyta. Az éles, kritikus vita és a kommunisták alulról jövő nyomására az októberi tanácskozás a következő intézkedéseket fogadta el: „Annak érdekében, hogy széles körűen tájékoztassák az egész pártot a központi bizottság ülésének eredményeiről, 1967 novembere és 1968 januárja között tematikus beszélgetéseket és szemináriumokat rendeznek, amelyeken a következő kérdéseket vitatják meg: a párt és a társadalom fejlődésének jelenlegi szakasza; a párt és az állami és gazdasági szervek politikai irányítása; a párt ideológiai és szervező munkája, valamint káderpolitikája; a kommunisták feladatai a jelenkorban.“ A CSKP KB 1967 októberében megtartott ülésén már nyíltan megmutatkoztak az ellentétek a központi bizottságon belül a helyzet értékelésének és a kivezető utak megválasztásának a kérdésében. Antonin Novotný elvtárs, aki 1953 óta állt a párt élén, fellépésével maga ellen fordította a központi bizottság tagjainak többségét, s olyannyira kiélezte a helyzetet, hogy elkerülhetetlenek lettek a változások a vezetésben. Amint a Tanulságok című dokumentum megállapítja, a központi bizottság felvetette, de nem oldotta meg a párt politikájának, a központi bizottság és szervei munkájának alapvető kérdéseit. A pártban és a társadalomban érlelődött a válság. Olyannyira nyilvánvalóak voltak a problémák, hogy következetes megoldásuk halaszthatatlanná vált. Ezt az 1967 szeptemberében s októberében megtartott ülések után a párt tagsága teljesen érezhetően tudatosította Marie BOUDOVÁ A mezőgazdaságban a négy évszak közül az ősz a legmunkaigényesebb, ilyenkor akad legtöbb tennivaló a_ határban. Napjainkban a zsélyi (Želovce) Aranykalász Efsz földjein szintén kora reggeltől késő estig zakatolnak a gépek, dolgoznak az emberek, hogy mielőbb betakarítsák a termést, s még a fagyok beállta előtt végére érhessenek az őszi talajmunkáknak. Štefan Štefanides mérnök, a szövetkezet növénytermesztési ágazatának vezetője terepszemlére invitált. Előbb a záhorcei részlegen megtekintettük, hogyan halad a lucernamag tisztítása, majd a szeles- tényi (Selešťany) határba indultunk ellenőrizni a cukorrépa utószedését végző diákok munkáját. Itt azonban nem sok dolgunk akadt, mert a helybeli Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet diákjai a korábbi ígéret ellenére nem érkeztek meg, s a kiszolgálásukra kirendelt utánfutós traktor a tábla szélén vesztegelt. A zsélyi határban két betakarító gép járta a répaföldet. Az egyik a leveles répafejet, a másik a cukorrépát gyűjtötte a szállító jármüvekre.- Az idén összesen száz hekár cukorrépa termelésére vállalkoztunk - mondta az ágazatvezető. - Ezen a parcellán szép a répa, de a többi részlegen nagyon kicsi lesz a hozam. A határszemle és a betakarítás eddigi eredménye alapján úgy számítjuk, hogy a tervezett 34,2 tonnával szemben hozzávetőlegesen 30 tonnás hektáronkénti terméshozamot tudunk elérni. Kísérőm azt is elmondta, hogy a termelési eredmények javítása A feldolgozási idény első két hetében 31 522 tonna répát dolgoztak fel a rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyárban, melyből egyebek között 3045 tonna finom kristálycukrot és 598 tonna szárított répaszeletet készítenek.- Lényegében az előzetes ütemterv szerint dolgozunk - tájékoztatott Pelle Tibor mérnök, gyártásvezető de egyik berendezésünk kisebb hibája okozta kiesés miatt az utóbbi napokban kissé feszessé vált a munkatempó. A kampány időtartamáról korai lenne beszélni, hiszen még nem tisztázódott a kérdés, érkezik-e nyersanyag a TöRéterebesi (Trebišov) járásból is, ahol csak most kezdődik a feldolgozási idény az elhúzódó gyárrekonstrukció miatt. Ha igen, december végéig teljes kapacitással működnek majd gépsoraink. A gyár körzetében végzett leguRépa a porban Hogy megkezdődött a cukorrépakampány a rimaszombati (Rimavská Sobota) cukorgyárban is, erről, sajnos, a város utcáin is meggyőződhetünk, ahol egyre gyakrabban jelennek meg idősebb állampolgáraink, s szedegetik a fehérarany nyersanyagát az út porából. A legsűrűbb es a leggazdagabb a „zsákmány“ a Járási Ipari Vállalat épülete előtt, ahol az éles kanyarban naponta három-négy talicska cukorrépát is céljából az idén kísérletet tettek a magyarországi tapasztalatok és módszerek alkalmazására. Az együttműködési megállapodás értelmében, a cukorrépájukat tavasszal a kunhegyesi termelőszövetkezet korszerű gépekkel vetette el. A kezdeti fejlődés nagyon ígéretes volt, de az aszályos nyár keresztülhúzta a számításaikat. Ami viszont említést érdemlő, a cukortartalom jobb az átlagosnál, így pénzügyi vonatkozásban a minőség részben pótolja a hiányzó mennyiséget. A betakarítási munkálatok irányításával megbízott Gaál Lajos agro- nómus elégedetten nyilatkozott a betakarító gépek és szállítóeszközök kezelőinek munkájáról. Különösen Lapos József hozzáértését és szorgalmát dicsérte, aki több mint egy évtizedes tapasztalatait kamatoztatva, mindig pontosan beállítja és a feltételekhez igazodva úgy üzemelteti a gépét, hogy a levélzettel valóban csak a cukorgyártás szempontjából nélkülözhető gyökérrész kerüljön eltávolításra. Persze a kiszántó gépet kezelő Imrich Pauko is jó munkára törekszik, de a kemény talajból nem könnyű minimális veszteséggel betakarítani a gyakran igen eltérő nagyságú gyökereket. Ezért is szentelnek nagy figyelmet a kézi utószedésnek. A zsélyi szövetkezetben a jó szervezésnek és felkészülésnek köszönhetően a betakarítás a kidolgozott ütemtervnek megfelelően halad s előreláthatóan november első harmadában ér majd véget. BÖJTÖS JÁNOS tóbbi felmérések arról tanúskodnak, hogy a nagy szárazság miatt nem lesz nagyobb termés 146 ezer tonnánál, ami a tervezett mennyiségnek csupán 75 százaléka. A cukor- tartalom viszont jobb a vártnál, meghaladja a 15 százalékot. A három közép-szlovákiai járás répatermesztő gazdaságai érthetően siettették kissé a felvásárlás ütemét, ugyanis napjainkban csupán hét napra elegendő készlete van a gyárnak. Igen jól haladnak a betakarítással a rimaszécsi (Rimavská Seč) földműves-szövetkezetben, ahol már halomba került az alapanyag 87 százaléka. Nem marad el mögöttük a Veľké Teriakovce-i és a jánosi (Rimavské Janovce) szövetkezet sem. A legjobb terméssel viszont a méhiek (Včelince) büszkélkedhetnek, ahol a nyár folyamán intenzíven öntözték a répatáblákat. -h. aössze lehet gyűjtögetni. Elég szomorú látvány ez, mivel az idén a tervezett répamennyiségnek csupán a 75 százaléka termett meg. Bizony jó lenne, ha a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rimaszombati üzemének és a járás mezőgazdasági üzemeinek a gépkocsivezetői is tudatosítanák ezt a tényt. Nagyobb odafigyeléssel hozzájárulhatnának a veszteség csökkentéséhez, a cukorrépa gazdaságos feldolgozásához. Torpis József A tŕeboňi Otavan vállalat a sportöltözékek, valamint a férfi- és gyermek-szabadidőruhák kisszériás gyártására szakosodott. A munkatermelékenység fokozása, az egyes műveletek idejének lerövidítése, a termelés progresszívabbá tétele és az innováció meggyorsítása céljából számos változtatást hajtottak végre. Három műhely egyesítésével lehetővé vált, hogy a művezetőknek áttekintésük legyen a gyártási folyamatról egészen a műszaki ellenőrzésig. Az üzemben e szervezési változtatások révén a jövőben jelentős mértékben nő a munkatermelékenység. A felvételen: Helena Nekrefová látható munka közben. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) KÉT HÉT MÉRLEGE
