Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-26 / 251. szám, hétfő

I ÚJ szú 3 s 1987. X. 26. HÚSZ ÉVE TÖRTÉNT-------------------------------------------------------------------------­Ki alakult a válsághelyzet Štefan Štefanides mérnök (jobbról) és Lapos József a cukorrépa-fejező gép munkájának minőségét ellenőrzi (A szerző felvétele) Kevesebb cukorrépa, jobb minőség Hazánk fejlett iparral és mező- gazdasággal, magas életszínvonal­lal lépett a hatvanas évekbe, ami szociális-gazdasági biztonságot, s ennek érvényesítéséhez széles körű feltételeket nyújtott a dolgozók­nak. A szocializmus teljes mérték­ben érvényesült társadalmunk életé­ben. Már felépültek a szocializmus alapjai. A társadalom szociális struktúrá­jában még nagy súllyal estek latba a kispolgári rétegek mind a falvakon, mind pedig a városi lakosság köré­ben. E rétegek olyan politikai áram­latot képviseltek, amelynek nagy ha­gyománya és jó szervezettsége volt, s azt a kispolgári nacionalista ideo­lógiát hordozták, amely a munkás- osztály egy részének soraiba is behatolt. Az osztályöntudat gyengülése Pártunk az 1962-es XII. kong­resszuson, s később, az 1966-os XIII kongresszuson is értékelte a társadalom helyzetét. Mindkét ta­nácskozáson követelményként me­rült fel, hogy a népgazdasági tervek legyenek reálisak, hogy létrehozzuk és megtartsuk a tervezési és értéke­sítési mutatók tökéletesítéséhez szükséges tartalékokat, úgy, hogy felszámoljuk az olyan kritériumok negatív hatását, mint például a brut­tó termelés és az ennek alapján kiszámított munkatermelékenységi mutató. Elkerülhetetlennek tartották a szervezési és irányítási kapcsola­tok egyszerűsítését, az irányítási és igazgatási apparátus minőségének és munkamódszereinek javítását. Ezek az állásfoglalások lényegé­ben helyesen rátapintottak a nép­gazdaság fejlesztésének pillanatnyi szükségleteire, azonban nem bon­tották le és nem is valósították meg őket következetesen. Eluralkodott az elégedettség érzése az elért helyzettel kapcsolatban. A feladatok újszerűségéből és összetettségéből fakadó nehézsé­gek mellett a szocialista építést egyes szubjektív hibák is kísérték. Ezek az önelégültségben, s abban nyilvánultak meg, hogy a párt életé­ben és munkájában nem érvénye­sültek következetesen a lenini elvek, nem általánosították megfelelő mó­don a tömegek felhalmozott tapasz­talatait és gyakorlatát, a társadalmi problémáknál elhanyagolták az osz­tályszempontú megközelítést, s ta­pasztalható volt a fejlődés megelő­zésének szándéka... A politikai színtéren a szocializ­mus teljes győzelméről beszéltek, arról, hogy még a mai nemzedék megéri a kommunizmust. Ezek a té­zisek a dolgozók egyes rétegeinél gyengítették az osztályöntudatot, s a tömegpolitikai munkában tevé­kenykedő pártfunkcionáriusok ezreit megtévesztették. A CSKP Központi Bizottságának ülése már 1963 decemberében fi­gyelmeztetett arra, hogy felélednek a jobboldali és opportunista tenden­ciák, a nacionalista megnyilvánulá­sok, s a vallási avanturizmus, hogy a kulturális alkotásokban liberalista irányzatok érvényesülnek, s úgy­szintén a burzsoá ideológia és kis­polgári pszichológia hatása is. Az a tény pedig, hogy e folyamatnak nem vetettek gátat, elkerülhetetlenül olyan következtetéseket engedett meg, hogy a pártra ösztönösen és szándékosan is rá lehet kényszerí­teni különböző szubjektív nézőpon­tokat, amelyek ellentétesek politiká­jával és a társadalomban betöltött vezető szerepét vették célba. Leplezetlen támadás a párt vezető szerepe ellen A Csehszlovák írószövetség IV. kongresszusát 1967 júniusában tar­tották. Egyes résztvevői - akik ké­sőbb a csehszlovák ellenforradalom képviselőiként váltak hírhedtté - már leplezetlenül támadták a párt vezető szerepét, rendszerünk lényegét. A Sunday Times című brit lap 1967 augusztusában közölte a csehszlovák írók egy csoportjának ún. felhívásait. Állítólag a papírt át­csempészték Nyugatra a megjelen­tetési kérelemmel együtt, amit állító­lag 183 író, 69 képzőművész, 21 film- és televíziós szakember, to­vábbá 56 tudós írt alá, s ezt a nyu­gati felforgató adók manifesztumnak nevezték. Nem is az a lényeg, hogy valójában semmilyen aláírások nem léteztek, s az sem, hogy tulajdon­képpen egyetlen szerző dolgozta ki, valamilyen Pfaff nevű, jelenleg emigráns. Az volt a lényeg, hogy a „manifesztum“ tartalmát a szocia­lista Csehszlovákia elleni felforgató kampányra használták ki. 1967-ben a társadalomban ta­pasztalható ellentétek, melyek addig a felszín alatt érlelődtek, a CSKP Központi Bizottságának februári, májusi, szeptemberi és októberi ülé­sén is napirendre kerültek. A párt akkori vezetése elutasította a kritikus hangokat, nem tett különb­séget a jószándékú bírálat és a jobboldali támadások között. Ahe­lyett, hogy a marxista-leninista áramlat élére állt volna, objektíve fékezte, hogy a párt felsorakozzon a XIII. kongresszus határozatainak alkotó érvényesítéséért, a párt esz­mei és akcióegységéért, vezető sze­repének erősítéséért. Következetlenség és egyoldalú magyarázat gyengítette a központi bizottság és az elnökség számos döntését. A hibák, amelyekről be­szélünk, a kollektív irányítás meg­sértéséből, önteltségből, szubjekti­vizmusból, nagyzolásból és az em­berek gyanúsítgatásából fakadtak, s kétségtelen, hogy részük volt eb­ben Antonín Novotný elvtárs legkö­zelebbi munkatársai kritikátlan hoz­záállásának is. Ezért azok a törek­vések, hogy megtalálják a helyzet­ből kivezető utat és aktivizálják a pártot, főleg Novotný vezető párt­funkciójából való távozására irá­nyultak. Felújítani a pártmunka lenini stílusát 1967 őszén gyors egymásután­ban kétszer is ülésezett a CSKP Központi Bizottsága. A szeptemberi megtárgyalta a népgazdaság fejlő­désének eredményét és az elért életszínvonalat, valamint Jirí Hend- rychnek, a CSKP KB Elnöksége tag­jának, a KB titkárának A Csehszlo­vák írószövetség IV. kongresszusá­nak határozatairól és egyes ideoló­giai kérdésekről című beszámolóját. A vita feltárta a társadalomban meg­levő komoly fogyatékosságokat. Ettől a tanácskozástól a pártszer­vezetek határozott szavakat vártak arra vonatkozóan, miként kell konk­rétan eljárni, hogy megszilárduljon a társadalomban a párt helyzete és tekintélye. A szeptemberi ülés után a pártalapszervezetek határozatai­nak százai, levelek ezrei érkeznek a központi bizottságra, amelyek a pártmunka hatékonyabb formáit és módszereit, valamint a tömegekkel végzett munka tartalmának és stílu­sának megváltoztatását sürgették - teljes összhangban a lenini el­vekkel. Hozzávetőleg 600 szervezet foly­tatott beszélgetést a felsőbb párt­szervek képviselőinek jelenlétében, s olyan következtetésre jutottak, hogy a párt munkájával a CSKP Központi Bizottságának külön ülése foglalkozzon. E szervezetek döntő többsége bírálta a központi bizottsá­got azért, hogy megszépíti, vagy elkendőzi a dolgok valódi állását, olyan téziseket proklamál, amelyek ellentétesek a valósággal, hogy nem szentel kellő figyelmet az alsóbb pártszervek és -szervezetek észre­vételeinek, hogy határozatai érthe­tetlenek és nem mozgósítóak .. 1967 októberének végén a köz­ponti bizottság ülése azt tekintette át, milyen volt a párt helyzete és feladata a szocialista társadalom építésének akkori szakaszában. A vitában olyan komoly problémák merültek fel, mint a központi bizott­ság, valamint a titkárság és az el­nökség helyzete és feladatai. Arra is rámutatott a vita, hogy a legfelsőbb szervek munkájában olyan fogyaté­kosságok vannak, amelyek radikális és gyors megoldást követelnek. Ilyen helyzetben a CSKP KB akkori első titkára, Antonín Novotný elvtárs berekesztette a vitát az időhiányra hivatkozva. Ugyanakkor kijelentette, hogy pninden vitatott kérdést a CSKP Központi Bizottságának kö­vetkező, decemberi ülésén napi­rendre tűznek. A központi bizottság októberi ülé­séről tömör hivatalos jelentést tettek közzé. A Rudé právo mindenekelőtt A párt helyzete és feladata szocialis­ta társadalmunk építésének jelenle­gi szakaszában című dokumentum tartalmát és téziseit magyarázta. Ezt az okmányt a központi bizottság 1967 októberében jóváhagyta. Az éles, kritikus vita és a kommunisták alulról jövő nyomására az októberi ta­nácskozás a következő intézkedé­seket fogadta el: „Annak érdekében, hogy szé­les körűen tájékoztassák az egész pártot a központi bizottság ülésé­nek eredményeiről, 1967 novem­bere és 1968 januárja között te­matikus beszélgetéseket és sze­mináriumokat rendeznek, amelye­ken a következő kérdéseket vitat­ják meg: a párt és a társadalom fejlődésének jelenlegi szakasza; a párt és az állami és gazdasági szervek politikai irányítása; a párt ideológiai és szervező munkája, valamint káderpolitikája; a kom­munisták feladatai a jelen­korban.“ A CSKP KB 1967 októberében megtartott ülésén már nyíltan meg­mutatkoztak az ellentétek a központi bizottságon belül a helyzet értékelé­sének és a kivezető utak megvá­lasztásának a kérdésében. Antonin Novotný elvtárs, aki 1953 óta állt a párt élén, fellépésével maga ellen fordította a központi bizottság tagjai­nak többségét, s olyannyira kiélezte a helyzetet, hogy elkerülhetetlenek lettek a változások a vezetésben. Amint a Tanulságok című dokumen­tum megállapítja, a központi bizott­ság felvetette, de nem oldotta meg a párt politikájának, a központi bi­zottság és szervei munkájának alap­vető kérdéseit. A pártban és a társa­dalomban érlelődött a válság. Olyannyira nyilvánvalóak voltak a problémák, hogy következetes megoldásuk halaszthatatlanná vált. Ezt az 1967 szeptemberében s ok­tóberében megtartott ülések után a párt tagsága teljesen érezhetően tudatosította Marie BOUDOVÁ A mezőgazdaságban a négy év­szak közül az ősz a legmunkaigé­nyesebb, ilyenkor akad legtöbb ten­nivaló a_ határban. Napjainkban a zsélyi (Želovce) Aranykalász Efsz földjein szintén kora reggeltől késő estig zakatolnak a gépek, dolgoznak az emberek, hogy mielőbb betaka­rítsák a termést, s még a fagyok beállta előtt végére érhessenek az őszi talajmunkáknak. Štefan Štefanides mérnök, a szö­vetkezet növénytermesztési ágaza­tának vezetője terepszemlére invi­tált. Előbb a záhorcei részlegen megtekintettük, hogyan halad a lu­cernamag tisztítása, majd a szeles- tényi (Selešťany) határba indultunk ellenőrizni a cukorrépa utószedését végző diákok munkáját. Itt azonban nem sok dolgunk akadt, mert a hely­beli Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet diákjai a korábbi ígéret ellenére nem érkeztek meg, s a ki­szolgálásukra kirendelt utánfutós traktor a tábla szélén vesztegelt. A zsélyi határban két betakarító gép járta a répaföldet. Az egyik a le­veles répafejet, a másik a cukorré­pát gyűjtötte a szállító jármüvekre.- Az idén összesen száz hekár cukorrépa termelésére vállalkoztunk - mondta az ágazatvezető. - Ezen a parcellán szép a répa, de a többi részlegen nagyon kicsi lesz a ho­zam. A határszemle és a betakarítás eddigi eredménye alapján úgy szá­mítjuk, hogy a tervezett 34,2 tonná­val szemben hozzávetőlegesen 30 tonnás hektáronkénti terméshoza­mot tudunk elérni. Kísérőm azt is elmondta, hogy a termelési eredmények javítása A feldolgozási idény első két he­tében 31 522 tonna répát dolgoztak fel a rimaszombati (Rimavská So­bota) Cukorgyárban, melyből egye­bek között 3045 tonna finom kris­tálycukrot és 598 tonna szárított ré­paszeletet készítenek.- Lényegében az előzetes ütem­terv szerint dolgozunk - tájékoztatott Pelle Tibor mérnök, gyártásvezető de egyik berendezésünk kisebb hibája okozta kiesés miatt az utóbbi napokban kissé feszessé vált a munkatempó. A kampány időtar­tamáról korai lenne beszélni, hiszen még nem tisztázódott a kérdés, ér­kezik-e nyersanyag a TöRéterebesi (Trebišov) járásból is, ahol csak most kezdődik a feldolgozási idény az elhúzódó gyárrekonstrukció mi­att. Ha igen, december végéig teljes kapacitással működnek majd gép­soraink. A gyár körzetében végzett legu­Répa a porban Hogy megkezdődött a cukorrépa­kampány a rimaszombati (Rimavská Sobota) cukorgyárban is, erről, saj­nos, a város utcáin is meggyőződ­hetünk, ahol egyre gyakrabban je­lennek meg idősebb állampolgára­ink, s szedegetik a fehérarany nyersanyagát az út porából. A leg­sűrűbb es a leggazdagabb a „zsák­mány“ a Járási Ipari Vállalat épülete előtt, ahol az éles kanyarban napon­ta három-négy talicska cukorrépát is céljából az idén kísérletet tettek a magyarországi tapasztalatok és módszerek alkalmazására. Az együttműködési megállapodás értel­mében, a cukorrépájukat tavasszal a kunhegyesi termelőszövetkezet korszerű gépekkel vetette el. A kez­deti fejlődés nagyon ígéretes volt, de az aszályos nyár keresztülhúzta a számításaikat. Ami viszont emlí­tést érdemlő, a cukortartalom jobb az átlagosnál, így pénzügyi vonatko­zásban a minőség részben pótolja a hiányzó mennyiséget. A betakarítási munkálatok irányí­tásával megbízott Gaál Lajos agro- nómus elégedetten nyilatkozott a betakarító gépek és szállítóeszkö­zök kezelőinek munkájáról. Különö­sen Lapos József hozzáértését és szorgalmát dicsérte, aki több mint egy évtizedes tapasztalatait kama­toztatva, mindig pontosan beállítja és a feltételekhez igazodva úgy üze­melteti a gépét, hogy a levélzettel valóban csak a cukorgyártás szem­pontjából nélkülözhető gyökérrész kerüljön eltávolításra. Persze a ki­szántó gépet kezelő Imrich Pauko is jó munkára törekszik, de a kemény talajból nem könnyű minimális vesz­teséggel betakarítani a gyakran igen eltérő nagyságú gyökereket. Ezért is szentelnek nagy figyelmet a kézi utószedésnek. A zsélyi szövetkezetben a jó szer­vezésnek és felkészülésnek kö­szönhetően a betakarítás a kidolgo­zott ütemtervnek megfelelően halad s előreláthatóan november első har­madában ér majd véget. BÖJTÖS JÁNOS tóbbi felmérések arról tanúskodnak, hogy a nagy szárazság miatt nem lesz nagyobb termés 146 ezer ton­nánál, ami a tervezett mennyiség­nek csupán 75 százaléka. A cukor- tartalom viszont jobb a vártnál, meg­haladja a 15 százalékot. A három közép-szlovákiai járás répatermesz­tő gazdaságai érthetően siettették kissé a felvásárlás ütemét, ugyanis napjainkban csupán hét napra ele­gendő készlete van a gyárnak. Igen jól haladnak a betakarítással a rimaszécsi (Rimavská Seč) föld­műves-szövetkezetben, ahol már halomba került az alapanyag 87 százaléka. Nem marad el mögöttük a Veľké Teriakovce-i és a jánosi (Rimavské Janovce) szövetkezet sem. A legjobb terméssel viszont a méhiek (Včelince) büszkélkedhet­nek, ahol a nyár folyamán intenzíven öntözték a répatáblákat. -h. a­össze lehet gyűjtögetni. Elég szo­morú látvány ez, mivel az idén a ter­vezett répamennyiségnek csupán a 75 százaléka termett meg. Bizony jó lenne, ha a Csehszlovák Autóköz­lekedési Vállalat rimaszombati üze­mének és a járás mezőgazdasági üzemeinek a gépkocsivezetői is tu­datosítanák ezt a tényt. Nagyobb odafigyeléssel hozzájárulhatnának a veszteség csökkentéséhez, a cu­korrépa gazdaságos feldolgozásá­hoz. Torpis József A tŕeboňi Otavan vállalat a sportöltözékek, valamint a férfi- és gyermek-szabadidőruhák kisszériás gyártására szakosodott. A munka­termelékenység fokozása, az egyes műveletek idejének lerövidítése, a termelés progresszívabbá tétele és az innováció meggyorsítása céljából számos változtatást hajtottak végre. Három műhely egyesíté­sével lehetővé vált, hogy a művezetőknek áttekintésük legyen a gyár­tási folyamatról egészen a műszaki ellenőrzésig. Az üzemben e szerve­zési változtatások révén a jövőben jelentős mértékben nő a munkater­melékenység. A felvételen: Helena Nekrefová látható munka közben. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) KÉT HÉT MÉRLEGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom