Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-22 / 248. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1987. X. 22. Az afgán-csehszlovák barátság hete (ÖSTK) - Az első csehszlovák-afgán barátsági szerződés aláírásának 50. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségek keretében kedden Kabulban megnyílt az afgán-csehszlovák barátság hete. Az ünnepi ülésen részt vett Vlastimil Ehrenberger szövetségi tüzelőanyag- és energiaipari miniszter, valamint Tomáš Trávníček, a CSSZSZK Nemzeti Frontja KB alelnöke. Hasszán Sark, az afgán kormány alelnöke, az Afgán- -Csehszlovák Baráti Társaság elnöke nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy országaink baráti kapcsolatainak sokéves hagyományai vannak. Nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet hazánk nyújt az Meyenfeldt leszerelési lépéseket sürget (ČSTK) - Hermann von Meyenfeldt holland tábornok, a Tábornokok a békéért és leszerelésért nevű szervezet elnöke a PPA nyugatnémet hírügynökségnek nyilatkozva hangsúlyozta: a közepes hatótávolságú európai rakéták kivonását a közép-európai atomfegyvermentes folyosó létrehozásának kell követnie. A tábornok szerint jó esélyei vannak egy ilyen folyosó megteremtésének, ezt egyébként annak idején Olof Palme svéd miniszterelnök javasolta. A gondolatot a nyugatnémet SPD és az NSZEP közös kezdeményezésében tovább konkretizálták. - Az esélyek pedig még nagyobbak lesznek - mondta Meyenfeldt - ha a javaslat megnyeri az európai nemzeteket, s akkor megnyílik az út a vegyi- és baktériumfegyverek nélküli övezetek létrehozása előtt is. Az ezt követő lépéseknek pedig a teljes nukleáris és hagyományos leszerelés elérésére kell irányulniuk. Gandhi-Reagan találkozó (ČSTK) - Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik az Egyesült Államokban, kedden találkozott Ronald Reagan amerikai elnökkel. A kétoldalú kapcsolatokon kívül tárgyaltak a Srí Lanka-i helyzet legújabb fejleményeiről, a Pakisztánnak nyújtott amerikai segítségről, valamint az afganisztáni helyzetről. Kitértek a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták megsemmisítéséről szóló szovjet-amerikai megállapodás aláírásának lehetőségeire is. A Fehér Ház főnökével folytatott megbeszéléseket megelőzően az indiai miniszterelnök találkozott Caspar Weinberger hadügyminiszterrel, s a tervek szerint találkozik George Bush alelnökkel s a Kongresszus vezető személyiségeivel is. afgán forradalomnak, rámutatva, hogy e támogatásnak különösen most, a nemzeti megbékélés folyamatának időszakában van óriási jelentősége. A csehszlovák vendégek nevében Vlastimil Ehrenberger üdvözölte a jelenlevőket és kifejezte azt a reményét, hogy a nemzeti megbékélési politika elvezet az afganisztáni helyzet fokozatos konszolidálódásához, s lehetővé teszi az ország további sokoldalú fejlődését. Abdái Vakil külügyminiszter ugyancsak kedden fogadta Kabulban Vlastimil Ehrenbergert és Tomáš Trávníčeket. Nagyra értékelték a két ország közötti együttműködést, s ismét szóba került az a segítség, amelyet Csehszlovákia nyújt az afgán gazdaságnak. A csehszlovák delegáció tegnap átadta az afgán képviselőknek azokat az ajándékokat, amelyeket hazánk társadalmi szervezetei és intézményei küldtek az afgán népnek: többek között 250 ezer korona értékben gyógyszereket, valamint 230 ezer korona értékben tanszereket, játékokat és ruházati cikkeket. Mitterrand befejezte bonni tárgyalásait (ČSTK) - Francois Mitterrand francia köztársasági elnök tegnap befejezte NSZK-beli látogatásának hivatalos részét, s Észak-Rajna- Vesztfáliát és Alsó-Szászországot érintő körútra indult. Bonnban Richard von Weizsäcker nyugatnémet szövetségi elnök vett búcsút a vendégtől. Mitterrand tárgyalásain a két ország kapcsolatainak, mindenekelőtt katonai együttműködésének fokozásáról volt szó. Kongresszus előtt Pekingben Ma nyílik a sajtóközpont (ČSTK) - A Kínai Kommunista Párt vasárnap kezdődő XIII. kongresszusán több mint 400 hazai és külföldi újságíró vesz részt, közölték tegnap a pekingi sajtóközpontban. Az akkreditált újságírók közül száznegyven az állandó Pekingben tartózkodó külföldi tudósító, s külön erre az eseményre 90 újságíró érkezik több mint húsz országból, beleértve a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat. Az újságírók a kongresszus ünnepélyes megnyitásán és a záróülésen vehetnek majd részt. A sajtóközpont ma nyílik meg, s itt szervezik majd a különböző tájékoztatókat. Amerikai állampolgárt raboltak el a kontrák (ČSTK) - A Witness for Peace nevű amerikai társadalmi szervezet közölte, a nicaraguai La Libertad község közelében múlt héten szombaton az ellenforradalmárok elrabolták Paul Fisher amerikai állampolgárt, a szervezet tagját. Az amerikai szervezet azért küldte tagjait Nicaraguába, hogy az ellenforradalmi bandák tevékenységi területén megvizsgálják az emberi jogok megsértésének eseteit. A Witness for Peace tegnapi nyilatkozatában az amerikai kormányt teszi felelőssé az emberrablásért. A hondurasi elnök Washingtonban (ČSTK) - Jósé Azcona hondurasi elnök háromnapos látogatásra Washingtonban utazott. A hondurasi nagykövetség szerint a látogatás magánjellegű. Phyllis Oakley, a külügyminisztérium szóvivője ehhez nem volt hajlandó semmit hozzáfűzni. Azcona kedden amerikai kongresszusi képviselőkkel tárgyalt a közép-amerikai helyzetről. A tervek szerint tegnap kellett találkoznia Reagan elnökkel. Az indiai rendőrség behatolt az amritsari Arany Templomba (ČSTK) - Az indiai rendőrség tegnap a kora reggeli órákban behatolt az amritsari Arany Templomba, és a szikh vallás legfőbb szentélyében megkezdte az ott bujkáló szélsőséges csoportok felszámolását. A legutóbbi jelentések szerint több mint 130 terroristát vettek őrizetbe. A PTI hírügynökség jelentése szerint a biztonsági egységeket a kiterjedt komplexum területére vezényelték, de még nem léptek be a vallási központba. A rendőrség vasárnap tartóztatott le három szikh főpapot, akik nyíltan a szélsőségesek oldalára álltak, s követelték Pandzsáb szövetségi állam elszakadását Indiától. Ezek a főpapok csütörtökre nagygyűlést hívtak össze az Arany Templomba. Delhi déli részében szikh terroristák fegyveres támadást hajtottak végre, kilenc ember meghalt, 12 megsebesült. Szemtanúk szerint a terrorakcióban két csoport vett részt, s oldalkocsis kerékpárokból nyitottak tüzet az utcai járókelőkre. Az indiai főváros egész területén harckészültségbe helyezték a rendőri egységeket, az utcai járőröket megerősítették és más biztonsági intézkedéseket hoztak. Gyöngyszigeti kérdőjelek Lassan három hónapja lesz már, hogy India és Srí Lanka kormánya közt megszületett a szigetország ta- mil-szingaléz nemzetiségi konfliktusának megszüntetését célzó, történelminek minősített béketerv. Nyomában azonban paradox módon nem a megegyezés és a békés rendezés járt, hanem az egyre hevesebb zavargások, minek következtében tovább bonyolódott a helyzet. A rendezési terv az állam területi egységének fenntartásával egyfajta tartományi önkormányzatot irányzott elő a kisebbségben levő tamil lakosságnak. S míg a megállapodás aláírását követően a kormányköröknek a .szingalézek hozzáállását illetően voltak fenntartásaik, azóta bebizonyosodott, épp a tamilok azok, akik gátolják megvalósítását s egyre inkább eloszlatják azt a véleményt, hogy az egyezmény jó esélyt teremt a válság tisztességes lezárására. A tamilok zavaros játszmát játszanak. A megállapodás megkötése után úgy látszott, elfogadják azt, s beszüntetik a fegyveres harcot. Most azonban megindult a politikai harc a tamil szervezetek között a megalakuló tartományi tanácsba való bejutásért. Az egymás közötti viszály súlyos vérengzésbe torkollott. A katonai erejénél fogva meghatározó szerepet játszó Tamil Ea- lam Felszabadító Tigrisei (LTTE) szélsőséges harci szervezet politikailag is meg akarja erősíteni pozícióit. Módszereiben nem ismer határokat, célja elérése érdekében a tamilok sorait is kész megtizedelni. Elképzelése egy független tamil állam az ország északi részén, s ennek megvalósításában továbbra is a „minél rosszabb, annál jobb“ elve vezeti. Bár kezdetben ígéretet tett az egyezmény támogatására, a minap már nyíltan elhatárolta magát tőle. Vezetője kijelentette, semmilyen fegyvecnyugvási megállapodást, sem a Srí Lanka-i törvényeket nem hajlandók tiszteletben tartani. Már nemcsak a kormánycsapatok, hanem az indiai rendfenntartó erők ellen is gerillatevékenységet folytatnak, az északi országrész súlyos harcok színterévé vált. A tamilok fellegvárában, Japané városban veszélyes méreteket öltött az öldöklés, a lakosság tömegesen menekül a biztonságosabb országrészekbe. Dzsajavardene elnök követelte, az indiai rendfenntartó csapatok lépjenek közbe. Közvetett módon azzal vádolta Indiát, hogy nem teljesíti az egyezményben foglaltakat. Az indiai békeerők azóta nagy erejű támadást intéztek a tamil központ ellen - ostromzár alá vették a várost, több helyen áttörték a Tigrisek védelmi vonalait. Sikerült behatolniuk Japané külső negyedeibe, s folytatják előrenyomulásukat a központ felé. Megnehezíti feladatukat, hogy a Tigrisek a végsőkig elszántak - öngyilkos kommandókat alkotnak, amelyek inkább választják a halált, minthogy megadják magukat. Az indiai csapatokat az is fékezi, hogy a lehetőségekhez mérten igyekeznek megkímélni a polgári lakosságot. Velupillai Pradhakaran, a Tigrisek vezetője legutóbb már a katonai akció azonnali beszüntetését kérte, ígéretet téve az Indiával való együttműködésre - „amíg az megfelel a tamilok érdekeinek“. Tekintve, hogy a „tamilok érdekei“ alatt az önálló állam létrehozását érti, ami semmiképpen sem felel meg a békeegyezmény követelményeinek, s figyelembe véve, hogy a Tigrisek már előzőleg is többször megszegték ígéretüket, Delhi visszautasította az ajánlatot. Ugyanakkor megismételte korábbi ultimátumát: a Tigrisek haladéktalanul szolgáltassák be fegyvereiket, s biztosítsák teljes támogatásukról az egyezményt. Indiát a béketerv megkötésekor több szempont vezérelte: egyrészt a térség politikai egyensúlyának biztosítása érdekében fontos számára a szomszédaihoz fűződő korrekt viszony. Másrészt a kérdés belpolitikai jelentősége sem elhanyagolható: a dél-indiai Tamil Nadu szövetségi államban ugyanis több mint 55 millió tamil él, s számukra nem közömbös a szomszédban élő tamilok sorsának alakulása. Gandhi mostani dilemmája azonban súlyosnak látszik: kérdés, meddig avatkozhat be a Srí Lankán dúló polgárháborúba anélkül, hogy maga is harcoló féllé válna. A két ország között megkötött egyezménnyel ugyanis az a szokatlan helyzet állt elő, hogy egy szomszédos ország hadserege vállalta a rendfenntartást egy másik szuverén ország területén a kisebbségben levő népcsoport érdekében. A „paradicsomi Gyöngyszigeten“ egyelőre korántsem paradicsomiak az állapotok. Most a Tigriseken múlik elsősorban, hogy a helyzet gordiuszi csomóvá gubancolódik-e, avagy a kibontakozás felé halad. FONÓD MARIANNA worsított ütemű munka V3y a genfi tárgyalóasztalnál, a szovjet és az amerikai küldöttség lázasan dolgozik a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szerződés végső formába öntésén, Moszkvában és Washingtonban pedig alapjában véve derűlátó nyilatkozatok. Lényegében így jellemezhető az a hangulat, amely az utóbbi napokban megelőzte október végének első számú diplomáciai eseményét, a szovjet és az amerikai külügyminiszter ma kezdődő moszkvai találkozóját. Bár a szovjet fővárosban ez a bizakodás óvatos, amire kétségkívül az eddigi tapasztalatok tanították meg a nyilatkozó diplomatákat. Geraszimov külügyi szóvivő kedden még úgy fogalmazott, hogy a találkozó előkészítésében előrelépés volt tapasztalható, de az út egy része még hátra van, korai lenne az ünneplés és a taps. Nos, hogy a két nap alatt sikerült-e a szovjet amerikai küldöttségnek Genfben megtenni az út hátralevő részét, vagyis dűlőre jutni a még nyitott kérdésekben, azt talán a ma esti, esetleg a holnapi sajtótájékoztatón már elmondják. A globális kettős nullamegoldásról szóló szerződésről szeptember utolsó hetében kiszivárogtatták, hogy hetven oldalnyi már készen van belőle, s lényegében már akkor sem volt túl sok olyan pont, amiben nem tudtak megállapodni a felek Hogyan tovább ha igen, hogyan tovább ha nem - ez a kérdés önkéntelenül is felvetődik az emberben. Vagyis mi van akkor, ha Sevardnadze és Shultz ma úgy kezdi meg a tárgyalásokat, hogy Genfben a szakértők nem tisztázták a lezáratlan három-négy részletkérdést. Akkor - s erre Moszkvában is utaltak- ez a feladat a két külügyminiszterre hárul. Ha a dokumentum aláírása kész lesz, nyitva áll majd az út a valószínűleg még az idén sorra kerülő csúcstalálkozó előtt, s talán Mihail Gorbacsov washingtoni látogatásának időpontját is rövidesen megtudhatjuk. Viszont ha netán mégsem sikerülne tető alá hozni a szerződést- őszintén reméljük, hogy nem így lesz, akkor - amint mindkét fővárosban elmondták már - nem lenne értelme a csúcstalálkozónak. Ezt a változatot nagyon nem szívesen említjük, de hozzátartozik a lehetőségek áttekintéséhez. Hiszen a politikai légkört illetően nemcsak a csúcs tényének volna óriási jelentősége, hanem az is fontos, hogy a másik fél fővárosában tartanák, ugyanis a két nagyhatalom vezetői 1974-ben találkoztak utoljára Moszkvában, majd Vlagyivosztokban. Azóta a legfelsőbb szintű találkozók színhelye mindig harmadik ország volt: Bécs (1979, a SALT-II aláírása), Genf (1985), Reykjavík (1986). Tehát most a szovjet vezetőn a sor, hogy felkeresse az Egyesült Államokat. T ermészetesen nemcsak erről lesz szó Moszkvában. A legutóbbi nyilatkozatokból tudjuk, a Perzsa-öbölben kialakult helyzet is fontos napirendi pont lesz, hiszen a Szovjetunió kinyilvánította, hogy törvényellenesnek tartja Washington legutóbbi Irán elleni fegyveres akcióit. Politikusok, leszerelési szakértők a kettős nullamegoldást rögzítő szerződésnél már egy lépéssel előbbre is tekintenek: a nukleáris eszközök legveszélyesebb fajtáira, a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére gondolnak. Szeptemberi washingtoni konzultációikon a külügyminiszterek is megállapodtak, hogy megvitatják az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s szó volt arról, hogy ez ügyben is mihamarabb megállapodást lehetne elérni. A feltételes mód nem véletlen ebben az esetben, hiszen e problémakörről is tárgyalnak Genfben, de jelenleg a válaszfalak még túl nagyok, az óvatosságra itt még nagyobb a szükség, bár vannak, akik szerint akár a jövő tavasszal is aláírható lenne e megállapodás is. De ez már igazán csak a találgatások birodalmába tartozik, a vérmes reményektől mindig is óvtak Moszkvában. Annyit azonban le lehet szögezni, a derűlátás valóságalapja az, hogy az utóbbi években az új szovjet külpolitikai gondolkodásmód eredményeként látványosan felgyorsultak az események, s a kettős nulla is elsősorban ennek a rugalmasságnak tudható be. Jelenleg ugyanis senki se tudná megjósolni, hogy a jövő évi elnökválasztások mennyire, s milyen irányban befolyásolják majd az amerikai magatartást a leszerelési tárgyalásokon. Köztudott, a stratégiai eszközök terén az amerikai csillagháborús program jelenti a legnagyobb akadályt. A Szovjetunió az 50, vagy akár 60 százalékos csökkentéssel is egyetért, de azt kívánja, hogy tartsák tiszteletben a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló (ABM) szerződést. A múlt hét végi moszkvai külügyi sajtótájékoztatón aláhúzták: ,,A Szovjetunió bízik abban, hogy sikerül megoldást találni a világűr militarizálásának megakadályozására is. Enélkül, tehát az ABM szerződés sorsának megnyugtató rendezése nélkül értelmetlen a hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentéséről tárgyalni.“ Óvatos derűlátás Moszkvában - mondtuk elöljáróban, s ez több Remények okra is visszavezethető. De előbb egy sokakat érdeklő kérdésről, amit Geraszimov szóvivőnek is feltettek a múlt héten: milyen az esélye annak, hogy a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról nemcsak aláírják a szerződést, hanem Washingtonban ratifikálni is fogják? A szóvivő úgy ítélte meg az amerikai törvényhozáson belüli erőviszonyokat, hogy a ratifikálásra megvan a remény. Tegyük hozzá, a szenátusban kétharmados szótöbbségre van szükség, vagyis 67 szavazatra a ratifikáláshoz, a megakadályozásához viszont elég 34 is. A Fehér Ház szeptember végi becslései szerint akkor 20-28 szenátor ellenezte a kettős nullamegoldást. S az sem titok, hogy éppen Reagan pártján belül van a megállapodás legerősebb ellenzéke, például közéjük tartozik négy republikánus elnökjelölt is, mert szerintük az USA így „magára hagyja Nyugat-Európát“. Nehéz lenne megmondani, hogy az ilyen kijelentésekben mennyi a választási korteskedés és mennyi a komoly szándék, egy viszont tény: a fegyverkezésben érdekelt körök félnek attól, hogy az első leszerelési szerződést továbbiak is követik majd. Ezért tapasztalható az az igyekezet, hogy a leszerelési megállapodással párhuzamosan a fegyverkezési programokat is erőltetik. Elég emlékeztetni arra, amikor Sevardnadze egy hónapja Washingtonban tárgyalt, Weinberger hadügyminiszter ugyanakkor írt alá rendeletet az SDI hat alapvető programjának meggyorsításáról. Jurij Lebegyev tábornok, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese szintén ugyanazokban a napokban hívta fel a figyelmet a TASZSZ-nak adott interjújában arra, hogy az európai rakéták felszámolását ellenző NATO-kö- rök, amelyek nem akarják feladni a nukleáris elrettentés dokrínáját, hozzáláttak a „kompenzálás“ programjának kidolgozásához. Ennek alaptétele az olyan mértékű nukleáris potenciál megőrzése, amely ,,elegendő lenne a Szovjetunió elleni atomcsapásra egy nukleáris konfliktus esetén“. Jelenleg három irányzatról beszélnek, s mindegyik lényege az, hogy valamilyen úton-módon, más kategóriájú fegyverekkel pótolni szeretnék a Nyugat- Európából kivont közepes és harcászati-hadműveleti rakétákat. (Szó van hadászati bombázók telepítéséről, tengeralattjárók új típusú rakétákkal való felszereléséről stb.) Ezekben az elképzelésekben az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet játszik a brit és a francia nukleáris potenciál jelentős mértékű fejlesztése. M egalapozottak azok a j^mé- nyek, hogy még az idén aláírják az első olyan leszerelési megállapodást, amely az atomfegyverek két teljes osztályát megsemmisítené kontinensünkön. Látni kell viszont azt is, hogy ez csak az első lépés lenne az általános biztonság megteremtése felé vezető úton. S azt is, hogy ez az út nem lesz nyílegyenes, göröngyöktől mentes. MALINÁK ISTVÁN
