Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-21 / 247. szám, szerda
Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Ezek az igények és vágyak teljes mértékben hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása, valamint a győzelmes február után valósultak meg, a szocialista Csehszlovákiában. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a műhöz, amelyet eddig létrehoztunk, jelentős mértékben hozzájárult a Szlovák Műszaki Főiskola is. Szlovákia, egész hazánk dinamikus fejlődése, a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, a tudomány fejlődése, az iskola és a kultúra elválaszthatatlanul kötődnek mérnökök ezreinek, az önök iskolája végzőseinek a munkájához, mindahhoz, amivel hozzájárultak az ipar, a mezőgazdaság és a társadalmi élet más területeinek a fejlesztéséhez. A Szlovák Múszaki Főiskola fél évszázad alatt végzett termékeny munkájának gazdag eredményei dicsérik mindazokat, akik az elmúlt években részt vettek fejlesztésében, a jó eredményeket hozó munkában, olyan eredményeket, melyeket itthon és külföldön egyaránt elismernek. Ez egyúttal kötelez is arra, hogy tovább javítsák az oktató-nevelő- és a tudományos kutatómunka minőségét. Összhangban a társadalmi szükségletekkel Nagyra becsüljük, hogy e főiskola vezetői, pedagógusai és többi munkatársa kezdeményezően viszonyul azoknak a feladatoknak a megvalósulásához, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa állított oktatásügyünk elé. Értékeljük a tudományos kutatómunkát, a tudomány és a termelés összekapcsolása új útjainak céltudatos keresését, alkotó hozzájárulásukat a nemzetközi együttműködéshez, különösen azon feladatok megvalósításához, amelyek a KGST-országok tudományos- múszaki együttműködési programjából erednek. Ez azt tanúsítja, hogy megértették társadalmunk szükségleteit, készen állnak, hogy hatékonyan hozzájáruljanak fejlesztéséhez. Ki kell külön emelnünk a mérnökök oktatásának tökéletesítésére kifejtett erőfeszítéseiket, s azt a törekvésüket, hogy teljes mértékben megfeleljen nemcsak napjaink, hanem a jövő szükségleteinek is. Amikor a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban kiemeljük az emberi tényező növekvő jelentőségét, meg kell jegyeznünk, hogy ez fokozott mértékben vonatkozik a mérnökökre, a tudományos-múszaki haladás megvalósítóira. Tisztelt barátaink, elvtársaink! Mindazt, amit felsőoktatásunk és ennek keretében a Szlovák Múszaki Főiskola színvonalának emeléséért teszünk, összhangban áll társadalmunk fejlesztésének új szükségleteivel. A CSKP KB idei márciusi 5. ülésén leszögezték, hogy egy bizonyos útkereszteződéshez érkeztünk, az egyik időszak befejeződik, a másik megkezdődik. Meg kell válnunk mindattól, ami elévült és támogatnunk kell mindazt, ami a holnapot, a jövőt jelenti, ami mostani évezredünk végét illetve az új évezred kezdetét jelképezi. A világ anyagi alapjának és szellemi felépítményének fejlődése jelentősen meggyorsul. A legmértéktartóbb becslés szerint is a következő évtizedek történelmi realitása messze túlhaladja mindazt, amit még a közelmúltban sokan csupán fantáziának minősítettek. A tudományos-technikai forradalom radikálisan megváltoztatja az életet bolygónkon, és új, nem várt lehetőségeket állít elénk. Ez kihívást jelent valamennyi nemzet, minden társadalom számára. Tudatosítjuk, hogy lemaradtunk a tudományos-technikai forradalomnak a gazdaságban és az emberek mindennapi életében való kihasználásában. Gazdaságunk gyenge pontját jelentette és jelenti napjainkban is a tudomány és a technika eredményeinek gyakorlati alkalmazása, és ez okozza termelési alapunk műszaki lemaradását a világ más fejlett országaihoz viszonyítva. A helyzet radikális megváltoztatása érdekében pártunk XVII. kongresszusa jóváhagyta a társadalom szociális gazdasági fejlesztése meggyorsításának a népgazdaság sokoldalú intenzifikálásának minden munka hatékonysága és minősége lényeges javításának távlati programját. Ez a fó irányvonal kifejezi leghaladóbb elképzeléseinket a szocializmusról. Egyedülálló mércéivel és humánus tartalmával új teret nyit az anyagi és szellemi értékeket teremtő ember legjobb erőinek érvényesüléséhez. Egyúttal hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ember életfeltételei szüntelenül javuljanak, egyre jobbak legyenek a feltételek személyiségének fejlesztéséhez. Ennek a stratégiának a megvalósítása attól függ, hogy országunkban is össze tudjuk kapcsolni a tudományos-technikai forradalmat a szocialista rendszer előnyeivel. Ez azt feltételezi, hogy megteremtsük valamennyiünk erkölcsi politikai, anyagi és lélektani érdekeltségének feltételeit a munka termelékenységének és minőségének javításában, a kulturális színvonal emelésében és általában az ember és tehát az egész társadalom és szellemi gazdagságának megsokszorozásában. Ezt a folyamatot a valós munkaeredményeken, a szocialista demokrácia az önigazgatás fejlesztésén és természetesen az emberek műveltségi szintjének emelésén alapuló társadalmi igazság elvének következetes érvényesítésével akarjuk megvalósítani. Amikor a tudományos-technikai forradalomról beszélünk, értékelnünk kell azt a tényt, hogy a termelőerők teljesen új minősége alakul ki, új technológiai módszerek születnek és a tudományos-technikai forradalomnak ez a szakasza már túllépi a termelés technológiai módszere ipari jellegének keretét. Az informatikával egyre szorosabb kapcsolatban álló korszerű termelőerők megszabadítják a születő új technológiákat, az eddigi jelentős anyagi és energetikai terhektől és ezzel megkönnyítik az egész termelési infrastruktúrát és javítják a környezetet. A számítógépek forradalma és az újkori informatika egész komplexuma olyan adatokkal és ismeretekkel látja el az egyéneket, amelyeket azelőtt csak a nagy központi rendszerek tudtak nyújtani. Az alkotókészség és az emberek közti kommunikáció ezáltal teljesen új dimenziókat kap, előtérbe kerül a munkafolyamat humanizálásának a munkakörülmények szüntelen javításának az irányzata. Ennek következtében egyedülálló mértékben korszerűsödnek a termelési struktúrák. Nekünk is megfelelően kell reagálnunk ezekre a tényekre és az objektív folyamatokra. Közvetlenül az a feladat áll előttünk, hogy széleskörűen korszerűsítsük a termelési alapot, mélyreható változásokat érjünk el a tudományos-múszaki fejlesztésben, lényegesen javítsuk a munka műszaki ellátottságát és jelentősen emeljük a munkatermelékenységet. A gépesítéstől az automatizáláshoz vezető frontális átmenet előtt állunk. Az eddiginél még élesebben vetődik fel az idő, a tempó kérdése, mivel az idő tényezője további haladásunk feltételévé válik. Gondolatban sem vélekedhetünk úgy, hogy céljaink elérhetők, ha megint lemaradunk. Ez azt jelentené, hogy önmagunkat távlatilag másodrangúságra ítéljük. Az ipari csúcsteljesítmények szintjére kell emelkednünk, de ezt a szintet idejében kell elérnünk. Ennek a célnak az eléréséhez új hozzáállásokra és állásfoglalásokra van szükség. Hagyományosan nagy becsben tartjuk az iparosok rátermettségét, de egyelőre nem tulajdonítunk megfelelő jelentőséget a munka és a termelés tudományos jellegének, a mérnöki munka magas színvonalának. Továbbra is szükségünk lesz az ügyes kezekre, de egyre nagyobb jelentősége van az okos fejnek, a fürge észjárásnak. A mai fejlett világot olyan termékek és termelési módszerek jellemzik, amelyekben fontos szerepe van a szellemi munkának és a múszaki alkotókészségnek. A tudományos ismeretek és a mérnöki munka színvonala így meghatározza, milyen haladást érünk el a korszerű termelőerők fejlesztésében. Ez az irányzat egyre nagyobb mértékben érinti az egyes munkásszakmákat, s napjainkban már nem beszélünk alaptalanul a munka általános intellektualizálásáról. A csehszlovák gazdaságban már azért is különösen égetóek ezek a kérdések, mert forrásaink struktúrája és korlátozottsága, valamint termelési feltételeink magas igényeket támasztanak a tudomá- nyos-müszaki fejlesztéssel és a dolgozók szakképzettségével szemben is. Megváltozik a műszaki értelmiség helyzete Ezek a folyamatok és irányzatok alapvető változásokat idéznek elő a műszaki értelmiség helyzetében, fokozzák szerepét az anyagi termelésben, módosítják munkájuk tartalmát és végső soron létérdekeiket. Nő a múszaki értelmiségiek száma, de mindenekelőtt azoknak a számát kell növelni, akik közvetlenül a termelésben és a korszerű technika irányításában dolgoznak. El kell érnünk, hogy ez legyen a mai termelés megváltoztatásának egyik alapvető vonása. Az a mérnök, aki valamikor a zsebében ceruzát és logarlécet hordott, fokozatosan eltűnik az életünkből. A modem mérnök nemcsak műveltsége, hanem a számítástechnika, a grafikai berendezések, a speciális adatbankoktól kapott információk segítségével alkot. Egyre több termék születik a számítógépek segítségével a képernyőn. Az új termék, vagy az új technológiai eljárás ma már többnyire nem az empirikus ismeretek puszta bővítésének eredményeként születik, hanem az illetékesek azokat a legjobb műszaki megoldásokat keresik, amelyek figyelembe veszik a gazdasági, a szociális és a technológiai összefüggéseket is. A mérnöki munka már nemcsak szúken értelmezett múszaki munka. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a tudomány növekvő jelentősége és funkciója a mérnöki munkát az alkalmazott tudomány ágazatává teszi, vagyis egyre inkább tudományos mérnöki munkáról beszélhetünk. A mérnök és a technikus empirikus ismeretei természetesen továbbra is jelentősek. Meghatározóvá válik azonban a tudomány, amely alapvetően megváltoztatja a termelőeszközöket, a műszaki berendezéseket és a termelési módszereket. A tudomány behatolását a termelésbe, ami új szakasz kezdetét jelentette a termelőerők fejlődésében, már Marx Károly előre jelezte. Arról beszélt, hogy a termelés az egyszerű munkafolyamatból tudományos folyamattá fejlődik, amikor is a tudomány szervesen összekapcsolódik a termeléssel és az egész gazdasággal. A gazdaságunkban végrehajtott alapvető fontos változások során szükségszerűen azzal számolunk, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben kihasználjuk azt az óriási erőt, amelyet a műszaki értelmiség több százezer tagja képvisel. Szak- képzettségük, tapasztalataik, alkotóképességük eddig nem vezetett és tegyük mindjárt hozzá, hogy sok esetben nem is vezethetett olyan eredmények eléréséhez, amilyenekre szükségünk van. Ez vonatkozik a tervezőkre, a konstruktőrökre, a technológusokra, a vállalatok fejlesztési osztályainak munkatársaira, és általában mindazokra, akik a termelést előkészítő szakaszokon dolgoznak, valamint azokra a mérnökökre és technikusokra, akik közvetlenül a termelésben tevékenykednek a szervezőkre, a tervezőkre és mindazokra a műszaki szakemberekre, akik bekapcsolódnak a termelés előkészítésének, megvalósításának és ellenőrzésének folyamatába. Munkájukban ma még sok a tartalék, többek között azért is, mert az irányítás eddigi rendszere nem teszi lehetővé önmegvalósításukat, és mondjuk meg nyíltan, hogy a velük szemben támasztott igények sem elég nagyok mindig. És mégis, éppen tőlük függ a legnagyobb mértékben a termelés folyamatos, zavartalan menete, a műszaki és technológiai fegyelem megtartása, a gépek és a berendezések kihasználtsága. Ez azt jelenti, hogy jelentős mértékben befolyásolják a munka minőségét és hatékonyságát. Jó vagy rossz munkájuk hatással van az energia, a nyersanyag és az alapanyag kihasználtságára, arra, hogy a termelés magas múszaki színvonalon áll-e, elérjük-e a kívánt gazdasági hatékonyságot, a termelési folyamatban csökken-e a nehéz és az egészségre ártalmas munkafolyamatok részaránya. Összekötökapocs a tudomány és a termelés között A technika szükségszerű összekötő kapocs a tudomány és a termelés között. A tudomány-technika-termelés rendszer eredményes működése egyre inkább a tudományos kutatás fejlesztésétől, illetve attól függ, hogy miképpen érvényesítjük eredményeit az anyagi termelésben. Szükségünk van arra, hogy a kutatás eredményei megnyilvánuljanak az új technológiai eljárásokban, az új gépekben és berendezésekben, amelyek már nemcsak lépésenként, hanem sokszorosan növelik a munkatermelékenységet, javítják a termékek minőségét és hatékonyságát. A tudomány és a termelés integrálásáról beszélhetünk tehát és ebben a folyamatban éppen a technika a közvetítő, mivel általa válik a tudomány az egyik legfontosabb termelőerővé. A mai konstruktőröknek meríteniük kell a tudomány és a kutatás forrásából. De ugyanígy a kutatóknak is szükségük van a konstruktőrökkel való együttműködésre. Amikor ma az átalakítás és az irányítás gazdasági módszerei szélesebb körű alkalmazásának kérdéseivel foglalkozunk, ez a kutatás és a termelés viszonyára is vonatkozik. Mindent megteszünk azért, hogy a vállalati kollektívák és munkájuk végeredményei közvetlen gazdasági függőségben álljanak a tudományos- múszaki fejlesztés megvalósításával. Eközben tudatosítanunk kell, hogy a termelés vagyis, a kutatás eredményeinek alkalmazása törvényszerűen nagyobb követelményeket támaszt a kutatás és a termelést előkészítő szakaszok munkatársainak munkájával szemben. A tudományos-műszaki értelmiség egyre inkább a munkásosztály fontos szövetségese lesz a műszaki és társadalmi haladásért folytatott harcban. Az értelmiség alkotó hozzájárulása nélkül elképzelhetetlen a tudomány és a technika fejlesztése. Találmányaik éppen a munkások, napjainkban pedig egyre nagyobb mértékben a földművesek munkája révén érvényesülnek a gyakorlatban. Látnunk kell ennek a szövetségnek a politikai vetületét is. A szocializmus viszonyaiban az értelmiség sorai valamennyi osztály és réteg tagjaival bővülnek. A forradalmi harcok során bevált szövetség a szocialista építés jelentős mozgatóereje. A társadalom további fejlesztése feladatainak jellege közelebb hozza, összekapcsolja a mérnökök és a technikusok munkáját a munkások munkájával. A korszerű műszaki ellátottság, azt feltételezi, hogy valamennyien, akik ezzel a technikával dolgoznak, magas szintű szakképzettséget szerezzenek. A gépek beállítása a múltban a tapasztalatoktól és a kézügyességtől függött, de ma már beprogramozzuk őket. A munkás a jelzések segítségével és automata berendezések révén irányítja a gépet. A legfejlettebb üzemekben kialakulnak a magas szakképzettséget igénylő munkahelyek, amelyekben mérnöki-munkás jellegű munka folyik. A tudományos-műszaki értelmiség és a szakmunkások alkotó együttműködésének tág tere van a komplex racionalizációs brigádokban, és a konkrét kérdések megoldásával foglalkozó csoportokban. A szakmák közeledéséhez vezető objektív irányzatok mellett a köztük kialakuló kapcsolatnak szubjektív jellege is van. Hiba lenne, ha a munkások lebecsülnék a mérnök, vagy más műszaki szakember szerepét vagy konkrét munkáját, de ugyanilyen hiba lenne, ha a mérnökök és a múszaki szakemberek nem hallgatnának a munkásokra. Munkásosztályunk tapasztalatai és viszonylag magas szakképzettsége Csehszlovákia nagy gazdagságát képezi, olyan forrást jelent, amelyet megfelelően kell kihasználnunk. A gyakorlatból tudjuk azonban, hogy egy sikeres mérnök vagy műszaki szakember sem hagyja figyelmen kívül azok nézetét, javaslatait és észrevételét, akik naponta a munkafolyamatban próbálják ki a gépeket és berendezéseket, akik mindenkinél jobban látják a gépek előnyeit és fogyatékosságait, akik gyakorlati szempontból bírálhatják felül a munka szervezését, valamint a konkrét termelés számos más elemét és tényezőjét. Tisztelt barátaink, elvtársaink! Megkezdtük a népgazdaság széles körű és mélyreható reformjának megvalósítását. A népgazdaságot az intenzív úton akarjuk fejleszteni. Ennek elsősorban belső okai vannak. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt a nyomást, amelyet külgazdasági viszonyaink gyakorolnak ránk. A fejlett világban az utóbbi időben meggyorsul a tudományos-múszaki haladás és ez befolyásolja a termelést és a külföldi piacot is. Ezekkel a nem új, de egyre erősebben ható tényezőkkel számolnunk kell. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy szüntelenül csak utol akarjuk érni azokat, akik megelőztek bennünket, habár ez önmagában is rendkívül nehéz és igényes feladat. Nem téveszthetjük szem elöl a legfontosabb célt, - azokban az ágazatokban vagy termelésekben, ahol megvannak ahhoz a feltételeink - világviszonylatban az élre kell kerülnünk. Ahhoz, hogy ez reális legyen, sokat kell tanulnunk, nemcsak azt kell tudnunk, hogy milyen az egyes ágazatok mai helyzete, és milyen lesz a következő hónapokban és években, de azt is látnunk kell, hogy milyen lesz a jövő. És nemcsak műszaki, hanem gazdasági szempontból is. Nem pazarolhatjuk az időt sem az eszközöket, nem fedezhetjük fel azt, amit már másutt felfedeztek és ami már másutt mindennapi. Magunk azonban nem oldhatjuk meg ezt a feladatot. Ezen a téren óriási erőforrást jelent számunkra a szocialista közösség, erre kell elsősorban támaszkodnunk, mivel a kölcsönös együttmüködés megsokszorozhatja erőnket. Nagy lehetőséget jelent számunkra a Szovjetunióval folytatott együttmúkö- dés, amelynek hatalmas termelési és tu- dományos-múszaki alapja egészen rendkívüli lehetőségeket biztosít számunkra a lehető legszorosabb és kölcsönösen előnyös együttműködéshez. A szovjet elvtársak által megkezdett és következetesen véghezvitt gazdasági átalakítás utat nyit az ilyen együttmüködés előtt. Ami a KGST-országok tudományosműszaki fejlődését illeti, közös céljainkat a 2000-ig szóló komplex programban fektettük le, amelynek megvalósítását már megkezdtük. Valljuk be azonban őszintén, ez egyáltalán nem könnyű. Nagyon komolyan foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel a Tanács legutóbbi moszkvai ülésén, ahol elhangzott néhány kritikus megállapítás a komplex program megvalósításának biztosításával kapcsolatban. Ez azonban helyes, ha a dolgokat előbbre akarjuk vinni. Egyebeken kívül ma már teljesen világos számunkra, hogy a műszaki-tudományos^ fejlődés sikerének egyik alapvető feltétele az átalakítás, a szocialista integráció mechanizmusának alapvető átalakítása. Ez közös célunk, s a mi részünkről igyekszünk megnövekedett igényekkel fellépni, amelyek teljesítéséhez minden erőnkkel hozzájárulunk. Bővíteni a tapasztalatcserét Ez a sokoldalú együttműködés minden bizonnyal kialakítja a KGST-országok mérnökei, konstruktőrei és más műszaki dolgozói számára a hasznos tapasztalat- csere lehetőségeit, amelyeket azonban konkrét alkotó tettekre kell váltani, és- ami ugyanennyire fontos - nem az íróasztalfiókokban, vagy saját magunk számára meghagyni őket. Minderről azért is beszélek, hogy kiemeljem mennyire fontos ma az embereknek, tehát önöknek is, a jövő ezredév 35 40 éves embereinek a lehető legigényesebb felkészítése a feladatokra, amelyekről éppen beszéltem, és amelyek önök előtt sokkal aktuálisabban és sürgetőbben állnak majd. Egyáltalán nem véletlen az, hogy a most folyó tudományos-műszaki forradalom nagy változásokra ösztönöz az oktatásügyben, a művelődésben, a káderek előkészítésében. Ez a folyamat sok országban zajlik körülöttünk és mi sem térhetünk ki előle. A technika és a technológia új színvonala új típusú munkást igényel. Ugyanakkor nemcsak a szakmai felkészítésről van szó. Ennek természetesen a kor színvonalán kell állnia, de a megszerzett tudás mennyisége nem volna elég. Nem beszélve arról, hogy ha állandóan nem egészítik ki, akkor a tudás gyorsan elöregszik és esetleg teljesen használhatatlanná válik. A főiskolai végzettséggel rendelkező szakembernek el kell sajátítania a tudás gyakorlati alkalmazásának, érvényesítésének és folyamatos feltöltésének - engedjék meg a kifejezést - innoválásának módjait. Az iskolának szintén több figyelmet kell szentelnie az alkotó hozzáállás, az újhoz való érzék, az egészséges kockázat elfogadására való hajlam, a kollektív munkára való készség és a vezetésre való képesség fejlesztésére. Ez mind elengedhetetlen feltétele annak, hogy a főiskolák végzősei a lehető legrövidebb időn belül beleéljék magukat, megtalálják helyüket a gyakorlati munkában. A népgazdaság szempontjából a szakemberképzésben a legnagyobb feladataik éppen a műszaki irányzatú főiskoláknak vannak. Modernizálódniuk kell, de ez eddig olyan tempóban megy - és ezt önkritikával kell mondanom - amely távolról sem megnyugtató. Az extenzív nézetek sajnos a múltban az oktatásügyben is behatoltak és gyökeret vertek. Vitathatatlan, hogy további átgondolt beavatkozásokra van szükség a műszaki intelligencia főiskolai képzésébe. Ez a termelésben végbemenő változások egyik része és feltétele. Ezzel kapcsolatban alá szeretném húzni, hogy semmilyen kutatásban dolgozó szakember, különösen a konstruktőr, a technológus és tervező számára, nem lehet idegen a gazdaságközpontú gondolkodás. Az a múszaki megoldás mely drága, általában semmit sem ér. A gazdaságosság paraméterei, az ár, amennyiért lehet és szükséges az új terméket gyártani, hogy haszonnal eladható legyen, az új technológiák költségeinek és az általuk elért eredményeknek összehasonlítása- mindez nem játszódhat le és nem születhet meg máshol, mint a konstruktőrök és technikusok üzemrészlegein, munkahelyein. Ebbeni szerepük lehet az iskoláknak. A műszaki dolgozók gazdaságközpontú gondolkodása olyan követelmény, amely felé kell irányulnia a tanítási folyamatnak is.. Ha majd a végzősök a gyakorlatba kerülnek, szükségük lesz rá. Ez ma már nem mehet másként, ha el akarjuk érni (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1987. X. 21.
