Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-19 / 245. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1987. X. 19. A szovjet-csehszlovák sportkapcsolatok történetéből (1) Hiába gáncsoskodott a burzsoázia A világ elnyo­mott és kizsákmá­nyolt dolgozói örömmel üdvözöl­ték a nagy októ­beri szocialista forradalmat. Csehszlovákia munkásosztálya is reményteljesen tekintett az oroszor­szági új viszonyokra, a burzsoázia viszont gyűlöletes kampányhadjára­tot indított a fiatal szovjet állam ellen. Kezdettől fogva támogatták szov- jetellenességét a Sokol sportegye­sületek is. Beigazolódott tehát Vla­gyimir lljics Lenin jóslata. 1920-ban Antonín Zápotockýval folytatott be­szélgetése során rámutatott arra a veszélyre, amely a Sokol osz­tályösszetételéből származhat és kedvez a burzsoáziának. Lenin kije­lentette: „önöknél a Sokol a legna­gyobb testnevelési szervezet? És milyen az összetétele? Úgy tűnik, nagyobbrészt a kisburzsoázia tag­jaiból áll és ez nem kis veszélyt jelenthet..." 1. Természetesen a Munkás Test­nevelő Szövetség vezetőinek sem volt érdeke, hogy a tagságot, a mun­kásokat tárgyilagosan tájékoztassa az oroszországi viszonyokról, in­kább igyekezett elhallgatni a forra­dalom történelmi jelentőségét. Az MTSZ opportunista vezetőségének szovjetellenessége abban is meg­mutatkozott például, hogy amikor 1920-ban szovjet küldöttség jött dol­gozóink testnevelési ünnepségeire, igyekeztek őket izolálni a munkás­sportolóktól. Ez részben sikerült is. A szövetség opportunista vezető­sége nemcsak rágalomkampányt folytatott a szovjet nép ellen, hanem igyekezett meggátolni a segítség bármilyen formáját is. 1920-ban moszkvai- küldöttség érkezett az MTSZ-hez és azt kérte, küldjenek oktatókat a munkássportkörök irá­nyítására. A vezetők megígérték a segítséget, de halogatták. Végül lemondták. Munkásosztályunk 1920 decem­berében elszenvedett veresége után eldőlt, hogy a köztársaság fejlődése kapitalista úton fog haladni. Ezzel együtt az is nyilvánvalóvá vált, mi­lyen irányban fejlődik majd a testne­velés és a sportmozgalom, milyen lesz a kapcsolata a Szovjetunió sportmozgalmával. Az MTSZ veze­tősége most már nyíltan támogatta a kapitalista rendszert; a szövetség forradalmi szárnyának képviselőit, akik nem értettek egyet az egyesület tevékenységével, kizárták a vezető­ségből. Ezekben az időkben érett meg a forradalmi munkásosztály tagjai között egy új párt megalapítá­sának gondolata. 1921 májusában meg is alakult Csehszlovákia Kom­munista Pártja. Hasonlóképpen volt ez a testnevelési mozgalomban is, ahol a forradalmi munkások 1921. május 8-án létrehozták a Föderatív Munkás Testnevelő Egyesületet, amely a munkásság érdekeit eláru­ló, opportunista Munkás Testnevelő Szövetség balszárnyaként alapított önálló szervezetet. 2. A Föderatív Munkás Testnevelő Egyesület elsődleges feladatának tartotta, hogy rámutasson a Szovjet­unió jelentőségére és az ottani igaz­ságos társadalmi viszonyokra. Az FMTE megalakulásától kezdve megalkuvás nélkül harcolt a szovjet és csehszlovák sportkapcsolatok mielőbbi kiépítéséért. A München előtti köztársaságban az FMTE volt az egyetlen szervezet, amely pártfo­golta a szovjet nép szocialista rend­szerének építését és minden alkal­mat megragadott, hogy bármilyen segítség formájában támogassa az első szocialista államot. Rögtön fel is vette a kapcsolatot a szovjet testneveléssel; a szovjet sportolók minden csehszlovákiai lá­togatása nemcsak a kölcsönös megismerést, a tapasztalatcserét szolgálta, hanem a csehszlovák for­radalmi proletariátus manifesztáció- ját is jelentette a Szovjetunió mellett, így volt ez például 1922-ben a brnói munkásspartakiádon, ahol a részt­vevők nagy ünneplésben részesítet­ték a szovjet delegációt. Szívélyes fogadtatásban volt részük az 1924- ben Csehszlovákiában járt szovjet sportolóknak. Az atléták és a kosár­labdázók Liberecben, Karlovy Vary- ban és Prágában léptek pályára, s mindenütt nagy rokonszenvvel kí­sérték fellépésüket a csehszlovák dolgozók. A munkásosztály ilyen formában is tudtára adta a burzsoá­ziának: szimpatizál a Szovjetunió­val. Ennek aztán az lett az eredmé­nye, hogy a hivatalok tíz évig nem adtak beutazási engedélyt a szovjet sportolóknak. 1926-ban megalakult a Föderatív Proletár Testnevelés. Ez az egysé­ges forradalmi munkásszervezet új típusú sportegyesülete volt, amely­ben már nem csak tornásztak, ha­nem a szovjet testnevelés mintájára más jellegű sportokat is műveltek. Ez a sportmozgalom volt az elődje jelenlegi szocialista testnevelési rendszerünknek. 3. A nagy októberi szocialista forra­dalom tízéves jubileumának tisztele­tére Moszkvában nemzetközi spar- takiádot rendeztek, melyre Cseh­szlovákiából csaknem háromszáz sportoló jelentkezett. A burzsoázia meghökkent a magas szám halla­tán, s a rendőri szervek mindössze tizennyolcnak adtak kiutazási enge­délyt. Ez az esemény azért emléke­zetes, mert ez volt az első eset, hogy a Föderatív Proletár Testneve­lés tagjai a Szovjetunióba utazhat tak. A burzsoá és a reformista test- nevelési és sportszervek korlátlanul tarthattak kapcsolatot a kapitalista országok sportolóival (az sem szá­mított, hogy az illető országban fa­siszták uralkodtak), de a Szovjetuni­óba nem lehetett menni. Hiába volt azonban a burzsoázia minden gáncskodása, nem tudta megakadályozni a munkássportolók érintkezését a szovjet sportolókkal. A szovjet testnevelés azzal is nagy­mértékben segítette proletár testne­velési mozgalmunkat, hogy cseh­szlovák oktatók a moszkvai testne­velési főiskolán képezhették ma­gukat. A z atlétikai idény befejeződött, igaz maratoni versenyeket még a napokban is rendeznek szer­te a világon. Most a mérlegmegvo­nás következik, vagy talán már meg is történt, s rövidke pihenő után kezdődhet a munka, a felkészülés a jövő nyárra, amelyben a minden versenyző álmát jelentő olimpiai részvétel kivívása jelenti a legna­gyobb próbatételt. Az egyes sportági szövetségek­ben a napokban zajlanak az értéke­lések, az atléták pontosan egy hete mérlegelték a végzett munkát. Ter­mészetesen a legtöbbet nyomott volna a latban a római világbajnoki szereplés, ha nem úgy sikerül, ahogy sikerült. A vb befejeztével napvilágot látott bírálatokat igazolta a sportág szakvezetésének állás- foglalása is, amely egyértelműen ki­mondja: elégedetlen az idei eszten­dő csúcsrendezvényén nyújtott tel­jesítménnyel. Nem menti a verseny­zőket az a tény sem, hogy a vb- csapattagok kétharmad része egyé­ni csúcsot vagy legalább olyan ered­ményt ért el a Stadio Olimpicóban, amely megfelelt az előtte kiszabott vb-szintnek. Az ellenfelek szereplé­se, a római versenyszámok teljesít­ményei azt mutatják, hogy a világ- bajnokságokon - de számos más rangos nemzetközi viadalon is - or­szágos csúcsokat, kimagasló ered­ményeket kell elérni még az élvonal­beli sportolóknak is arra, hogy érmet szerezzenek. A római világbajnokságon is jelen volt az a forgatócsoport, amely évek óta rögzíti a csehszlovák atléták kí­sérleteit, futását. A film alapján a to­vábbiakban a versenyzők edzőikkel közösen elemzik a technika terén tapasztalt hiányosságokat. Ennek a segédeszköznek az idén is kitűnő hasznát veszik a felkészülésben, hi­szen a filmkockák elárulták, hogy az élvonalba tartozó atléták esetében történt hanyatlás. Železný és a gya­loglók kivételével valamennyiükre, ugrókra, dobókra vonatkozik a meg­állapítás. Kicsit felemás érzéssel vettük tu­domásul azt a bejelentést, miszerint atlétáink bemelegítési formája ela­vult, tulajdonképpen fölösleges energiapazarlás. Ahhoz, hogy erre A német fasiszták hatalomra jutá­sa nagy veszélyt jelentett Csehszlo­vákiára. A CSKP mozgósította a dol­gozókat a köztársaság védelmére, pártunk nem győzte bizonygatni: a Szovjetunió az egyetlen ország, amely következetes harcot folytat a fasizmus ellen. A néptömegek for­radalmi mozgalmának nyomására a kapitalista Csehszlovákia kényte­len volt 1934-ben elismerni a Szov­jetuniót és 1935-ben szövetséget kötött vele. Ez nagy visszhangot keltett a pro­letár testnevelési és sportmozga­lomban. Ebben az időszakban növe­kedett meg igazán a Szovjetunió iránti érdeklődés. Tanúskodik erről a szovjet atléták, labdarúgók és ökölvívók 1934. évi csehszlovákiai portyája Prágában, Brnóban és Kas­sán (Košice). Az utóbbi helyszínen egyik fő szervezője volt az esemé­nyeknek lapunk egykori főszerkesz­tője, néhai Dénes Ferenc. Az első szocialista ország sportolóinak Csehszlovákia látogatása újra alkal­mat adott a reakciós erőknek, hogy még fokozottabban támadják a szovjet rendszert, a szovjet testne­velést. A Munkás Testnevelő Szö­vetség opportunista vezetősége megtiltotta egyesületeinek, hogy tagjai versenyezzenek a szovjet at­létákkal. Az MTSZ ugyanis szemére vetette a szovjet sportolóknak, hogy vetélkedtek a kispolgári testnevelési egyesületek képviselőivel. 4. Ezzel a „forradalmi“ frázissal ve­zették félre az MTSZ tagságát, ám a proletár mozgalom leleplezte az MTSZ vezetőinek álszent politikáját. Antonín Zápotocký a következőket mondta: „A munkáspártot és a mun­kásosztályt semmilyen módon nem károsítja meg a munkássportolók versenyzése a kispolgárság képvi­selőivel. Károsan befolyásolja vi­szont a munkásosztály érdekeit, ha a munkás testnevelés vezetősége együttműködik a burzsoáziával“. TOMI VINCE \ ' Mérlegvonás A világcsúcstartó Jari Železný Rómában is érmet szerzett (ČSTK-felvétele) rájöjjenek a szakemberek, talán nem kellett volna Rómáig várni, oda­utazni a tapasztalatért. Tény, hogy a római versenyek rendje bizonyos mértékben eltért a megszokottaké­tól, hiszen számos sportágban elhú­zódtak a küzdelmek, a magasugró Zvarának például négy órán át kel­lett megőriznie koncentrációját, for­máját. Ilyen esetre szimpla nemzet­közi eseményen is volt példa, ve­gyük a rúdugrókat, akik néha nyolc órát töltenek a pályán, s az sem mellékes szempont, hogy az ellenfe­lek ugyanabban a cipőben járnak. Igen ám, csakhogy azok teljesen másképpen melegítenek be: a leg­korszerűbb módszerekkel, akupunk­túra, Stretching, stb., s teszik ezt évek óta, nemcsak a római vb-n. Tény, hogy a tapasztaltabbak (Zva­ra) ismerik a hosszúra nyúló verseny előtti bemelegítés menetét, de so­kuk számára teljesen új volt a kép1 Még egy dolgot nagyon komolyan kell vennie a szövetségnek a felké­szülési időszakban: a külföldi rajtok rendjét. Mert egyesek évek óta ügyesen kerülgetik az egyébként kötelezőnek meghirdetett hazai ver­senyeket, sérülésekkel, gyermeteg magyarázatokkal indokolják távol- maradásukat, s a szakvezetés pedig Horváth Attila a Bratislavai Test- nevelési Főiskola másodéves hall­gatója. A 21 esztendős focitehet­ségről minden ismerőse, barátja tudja: kedvenc sportágában, a lab­darúgásban nem ismer tréfát, vagy ahogy nemrég egyik edzője nyilat­kozta róla, ő a futball „fenegye­reke“.- Focizni az oroszkai (Pohronský Ruskov) labdarúgócsapatban kezd­tem tizenkét éves koromban. Az ott töltött időnek köszönhetek szinte mindent. Már ekkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, focista lesz belőlem. Mint ifijátékos, megtetszet­szemet húny e magatartás fölött. Márpedig, a fegyelem megtartása a legjobbakra is vonatkozik, nem is szólva arról, hogy a fejetlen, öncélú utazgatás a felkészülést is zavarja. Gondok vannak az atléták orvosi ellátottsága körül is. Olyan dolgok ezek, amelyek látszólag apróságok, egészében véve azonban akadályt gördítenek a sikeres munka elé. A mérlegelésből ezúttal a szlová­kiai atlétika került ki jobban, nem a válogatott versenyzők számát, ha­nem a teljesítményeket véve alapul. A szlovák atléták a sportág történe­tének legsikeresebb idényét zárták: Rómában két érmet szereztek (Pri­bilinec, Železný,), s 11 pontot. Sza­badtéren két világcsúcsot állítottak föl (Pribilinec az 5 km-es gyaloglás­ban, Železný a gerelyhajításban), s ezen kívül csarnokban is 4 érmet vívtak ki. Már többször elhangzott, egy sportág munkája csak akkor lehet eredményes, ha kellőképpen törődik a fiatal tehetségek nevelésével. Saj­nos, e tekintetben még sok az adós­ság, ami sokszor objektív körülmé­nyekre vezethető vissza: a sportis­kolák, élsportközpontok, sportosztá­lyok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az egyes klubok­ban nincsenek meg a feltételek a színvonalas munkára. A másik komoly gond a szakképzett edzők hiánya, így az edzések nagy részét nem hivatásos mesterek irányítják, akik pedig főállásban végzett mun­kájuk mellett nem tudnak eleget ten­ni az élsporttal szemben támasztott egyre igényesebb követelmények­nek. Márcsak időhiány miatt sem, hiszen vegyük például azt az egy­szerű tényt, hogy a mai élvonalbeli ver­senyző évente mint­egy 150 napot tölt edzőtáborban. így az­tán a sportoló edzői felügyelet nélkül végzi a felkészülés nagy részét, ami semmiképpen nem lehet az ügy hasznára. Róma, az inkább balsikereknek mondható vb-szereplés kapcsán te­hát a szakvezetés levonta a tapasz­talatokat. Most már csak az a kér­dés, vajon a sok értékes ismeretnek lesz-e foganatja az életben is! URBÁN KLÁRA tem a zselizi (Želiezovce) diákcsa­pat edzőjének, s az alapiskola befe­jezéséig, sőt még egy kicsit tovább is, ott rúgtam a bőrt. Mikor felvettek a Lévai (Levice) Gépipari szakkö­zépiskolába, az Agro Levice edzője felajánlotta: focizzak Léván, ha már oda járok iskolába. Más választá­som nem volt - mivel az ide-oda utazgatás nagyon fárasztó lett volna -, először az ifjúságiak B-csapatá- ban kapuskodtam, majd később fel­kerültem az A-együttesbe. Már ekkor eldőlt, hogy kivételes kapustehetség. Csapata bekerült a II. ligába, s Attilának nagy része volt abban, hogy a gárda bejutott a szlovákiai élvonalba. Sajnos, mire „befutott“ a csapat, Attilának távoz­nia kellett, mert tanulmányait Brati­slavában folytatta. Azóta véd a Slo­van Bratislava juniorcsapatában.- Nem igaz az az állítás: az aktív sportolóknak egyet-mást elnéznek az iskolában. Ugyanolyan óraren­dünk van, mint a többieknek. Ez egy kissé megnehezíti az aktív sportoló dolgát. A focin kívül még más sportága­kat is űz. Tavaly részt vett az orszá­gos Téli Universiadén, ahol a sífu­tásban figyelemre méltó eredményt ért el.- Nem rossz dolog egyszerre több sportot űzni egyrészt azért, mert nem olyan egyhangú, nem unja meg az ember, másrészt pedig az izomzatnak sem árt. A focin és a sí­zésen kívül még karatézom, persze nem versenyszerűen; a gyakorlatok felfrissítenek, keményebbé tesznek, javítják a reflexeket. Arra a kérdésre: hogyan látja a hazai foci helyzetét, így felelt:- Az utóbbi időben elszapo­rodott az egyes mérkőzéseken a sárga és a piros lapok száma, s ez nem jó fényt vet ránk, focistákra. Véleményem szerint a néző azért megy ki a meccsre, hogy jó focit lásson, kellemesen szórakozzon. Bizony néha a szurkolóknak csalód­niuk kell. Ez aztán megmutatkozik a nézők számán is az egyes mérkő­zések látogatottságán. Talán ha a futballisták csak a labdára össz­pontosítanának, a játékkal törődné­nek, sokkal többen járnának a stadi­onokba. Mint minden sportolónak, Horváth Attilának is van példaképe, méghoz­zá a szovjet válogatott kapusa, Re­nat Dasszajev.- Mindig megcsodálom a szbor- naja portását, olyan hidegvérrel, ele­ganciával hárítja a növéseket. A jö­vőben még többet kell edzenem, hogy teljesüljenek elképzeléseim. Szeretnék az élvonalban játszani. Álmom pedig az, hogy egyszer válo­gatott kapus legyek. FILAKOVSZKY ZOLTÁN Az elmúlt heti labdarúgó Eb-selejtezők után ezen a héten a klubcsapa­toké a szó. Holnapután lejátsszák az európai kupatornák második fordulójának első mérkőzéseit. (ČSTK-felv.) Tehetség a javából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom