Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-17 / 244. szám, szombat
Óhajok és realitások T alán minden nyelven vannak találó közmondások és szólások azokról az emberekről, akik saját vízióik és óhajaik áldozatai lesznek. Sokkal súlyosabb azonban, ha az ilyen óhajokra alapozzák a politikát és megvalósítására hatalmas erőfeszítéseket tesznek. Ez utóbbinak lehetünk tanúi csaknem naponta a szocialista országok ellen irányuló újságcikkekben és rádióadásokban. Szerintük a szocialista államok és főleg Csehszlovákia kibékíthetetlen ellensége a vallásnak, hevesen üldözi a hívőket és az egyházat. Ez nem is lehet másképpen, hiszen állítólag „ateista államokról“ van szó. Az ellenséges propaganda ezen gondolatán alapszanak azok az erőfeszítések, hogy konfliktust szítsanak az állam és az egyházak között a vallást és az egyházakat politikai eszközként használják fel a szocializmus ellen. Az érveket egy egyszerű ábra szerint keresik. Ha például, egy vallásos állampolgárt vonnak felelősségre a törvény megsértése miatt, kampányt indítanak „az egyházi aktivisták üldözéséről". Ilyen támadáshoz szolgáltatott ürügyül egy volt pap esete is, aki éveken keresztül Športka-szelvényeket hamisított és a csalással milliókhoz jutott. Nem értünk egyet az ilyen esetek általánosításával, mivel ez rossz fényt vetne azokra a papokra is, akik rendesen végzik munkájukat. Ugyancsak visszautasítjuk azonban azokat a kísérleteket, hogy kétségbe vonják azt az elvet, miszerint mindenki egyforma állampolgári felelősséggel tartozik a törvények megtartásáért és mindenkit egyformán felelősségre kell vonni, aki a törvényeket megsérti. Amikor nincsenek kéznél érvek, már hagyományosan egyszerűen koholmányokhoz folyamodnak. így például a közelmúltban František Tomášek bíborost, prágai érseket meghívták a Német Szövetségi Köztársaságba a pápa látogatása alkalmából. Egészségi okokból nem utazhatott el és erről tájékoztatta az NSZK püspöki gyülekezetének elnökét. A nyugati propaganda azonban azonnal azzal a váddal lépett fel, hogy hatóságaink nem adtak kiutazási engedélyt a bíborosnak. Az Amerika Hangja, amely rendkívüli figyelmet szentel a papok és a hívők állítólagos elnyomásának, az állam képviselőjének felszólalásáról beszélt, aki szerinte kétkedően beszélt az egyházi kérdésekről. A hírből egy szó sem volt igaz, a gyűlés dátuma kivételével. A 126 jelenlevő pap bizonyíthatja, hogy „Hlinka páter“ és az Egyesült Államok hivatalos rádióadója otrombán hazudott. A hírt sajnos a közelmúltban a vatikáni rádió is megismételte, ami újból bebizonyította, hogy bizonyos vatikáni körök is aktívan részt vesznek a Csehszlovákia-ellenes támadásokban. Mi az értelme például egy neves egyházi személyiség levelével kapcsolatos kampánynak. A Vatikán egyébként már másfél éve megkapta a levelet és már régen válaszoltak is rá. Az államunk integritása elleni bárdolatlan politikai lépésnek nevezhető csupán a szlovák klerikális fasizmus képviselőinek és örököseinek glorifikálása - méghozzá egy vatikáni püspök szájából. Megdöbbentő, hogy a hivatalos vatikáni rádió támadta az ENSZ főtitkárát azért, mert értékelte a csehszlovákiai katolikus papok béketevé- kenységét. önmagának is ellentmond a Csehszlovákia-ellenes propaganda. így például nyilvánosságra hozták azt a hírt, hogy tízezer hívő vett részt a levočai búcsún. Ez nyilvánvalóan jelzi, hogy a valós élet igazolja a vallásszabadság érvényesülését. Ezután azonnal olyan hírt röpítettek világgá, hogy a hívók kikényszerítették maguknak a búcsún való részvételt. Az adásokban fokozatosan egyre több résztvevőről beszéltek és a hírekben rágalmazták az államot. Közben úgy mint tavaly, az idén is normális egyházi ünnepségként szervezték meg a búcsút, amelyen mindenki aki akart részt vehetett. A résztvevők többsége vallásos meggyőződéséből ment Levočába. Voltak azonban olyan csoportok is, amelyek magatartásának nem volt semmi köze a búcsú vallásos küldetéséhez. A nyugati propaganda azonban éppen őket dicsérte és támogatta. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság abból a tényből indul ki, hogy a hívők a szocializmust építő állampolgárok közösségének elválaszthatatlan részét képezik napjainkban és a jövőben is. Sokan közülük politikai pártok, döntő többségük pedig a Nemzeti Front szervezeteinek tagja. A Nemzeti Front országunkban a szocialista politikai rendszer alapját képezi és a felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül egyesíti állampolgárainkat. A hívók arányszáma fokozatosan csökken, miközben az ún. vilá- giasodás folyamata nemcsak csehszlovákiai sajátosság. Főleg Európában általános jelenségről van szó. Mindenkinek magánügye, hogy hívő vagy pedig nem hívő. A CSSZSZK Alkotmánya szerint senkinek sem áll jogában megtiltani, hogy állampolgáraink szabadon válasszanak, senki sem akadályozhat meg senkit vallásos hite gyakorlásában. Ezért államunkban az egyházaknak törvén nyes, törvény által garantált szerepük van és lesz a jövőben is. Azok a nyugati körök, amelyek olyan kitartóan rágalmazzák Csehszlovákiát nem a hitet, vagy az egyházakat, és annál kevésbé a hívők érdekeiket tartják szem előtt. Céljuk, hogy a szocializmus ellen politikai eszközként használják fel a vallást és az egyházakat. Vallásszabadságnak csak az olyan hitterjesztést tekintik, amely szocialista rendszerünk ellen irányul. Rosszakaratúan kollaboránsoknak nevezik azokat a papokat, akik történelmi hagyományaink szellemében az egyház iránti hűségüket összekapcsolják a haza iránti hűségükkel és a békéért folytatott harccal. Nézeteltéréseket akarnak szítani az állam és az egyházak között. Ezt államunk, az egyházak képviselőinek többsége és a hívő állampolgárok egyáltalán nem kívánják. Számos egyházi képviselő és egyházi intézmény béketörekvése és hazafias állásfoglalása fontos szerepet tölt be az egyházak és az állam közti jó kapcsolatok kialakításában. Az ilyen intézmények között fontos szerepe van a Pacem in Terrisnek, a katolikus papság egyesülésének, amely tevékenységével egyúttal megteremti a reális feltételeket a csehszlovák állam és a Vatikán közti viszonyban felmerült bonyolult kérdések megoldásához. Társadalmunk tiszteli a papokat, akik tudatosítják, hogy szocialista országban élnek és munkálkodnak és tesznek is valamit a haza további felvirágoztatásáért. Kl-.ugaton, de elsősorban INy a Vatikánban a vallásszabadság Csehszlovákiában való megsértésének egyik megcáfolhatatlan bizonyítékaként emlegetik, hogy a 12 római katolikus egyházmegye közül 5 élén püspökök állnak, míg a többiben káptalan hely- nökök. Amint legfelsőbb képviselőink A. Casaroli bíborosnak, vatikáni államtitkárnak megerősítették, mi sem tartjuk kielégítőnek a helyzetet. Csehszlovák kormányküldöttség a hetvenes években többször tárgyalt erről a kérdésről Vatikán képviselőivel. A tárgyalások eredményeként többek között kineveztek négy püspököt. Sajnos, az utóbbi évtizedben a tárgyalások során olyan akadályok merültek fel, amelyeket nem Csehszlovákia okozott. Csak az utóbbi időben élénkültek fel ismét bizonyos mértékben a kapcsolatok. 1984-ben a kormányküldöttségek két ízben találkoztak, 1985-ben a csehszlovák kormány meghívására Csehszlovákiába látogatott A. Casaroli bíboros, államtitkár. Látogatása során találkozott a CSSZSZK köztársasági elnökével, tárgyalt az állam magas rangú képviselőivel. Az idén januárban, ismét a mi meghívásunkra, Csehszlovákiába látogatott F. Colasuono rendkívüli küldetésű pápai követ. A két fél megegyezett abban, hogy a tárgyalások bizalmas jellegűek voltak. Nem sértjük meg azonban ezt a megegyezést, ha megállapítjuk, hogy Csehszlovákia hivatalos képviselői maximális mértékben jóakaratot tanúsítottak a nyílt problémák megoldásával kapcsolatban. Az államtitkárral folytatott tanácskozásokon konstruktívan megvitatták azokat a kritériumokat, amelyek szerint eredményesen kiválaszthatnák a magas egyházi tisztségek jelöltjeit, akiknek természetesen egyházi kvalitásaik mellett pozitívan kell viszonyulniuk az államhoz is. Erről a kérdésről beszélt néhány nappal ezelőtt a CSSZSZK kormánya egyházügyi titkárságának képviselője is és ismét hangsúlyozta, hogy államunk következetesen kitart e követelmény mellett. Végül is olyan alapelvről van szó, amely minden országban érvényesül. A Vatikán iránti viszonyunkban az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentumainak alapelveiből is kiindulunk. Ezt a dokumentumot Csehszlovákia és Vatikán képviselői is aláírták Helsinkiben. Kötelező szabályokról van szó, amelyek értelmében a záródokumentum aláírói kötelezték magukat, respektálják minden állam jogát, hogy saját társadalmi rendszere, saját törvény- és rendeletrendszere legyen. A különféle problémákról, köztük az új püspökök kinevezéséről Vatikánnal folytatott tárgyalásokon már régen mindkét fél számára elfogadható megoldást érhettünk volna el, ha Vatikán jóakaratot tanúsít! Amint az illetékes szervek nemegyszer leszögezték, Csehszlovákia készen áll, hogy hozzájáruljon az ilyen eredmény eléréséhez. Sajnos, a gyakorlatban túlságosan gyakran találkozunk azzal, hogy a másik fél csak beszél a pozitív hozzáállásról. Ennek példája a római püspöki zsinatra való meghívás kérdése. Az illetékes csehszlovák szervek teljesen jogosnak tekintik Tomášek bíboros meghívását még akkor is, ha feltételezhetően bizonyos problémák felmerülhettek volna. Már hosszú évek óta tudjuk, hogy egyes körök kedvezőtlenül akarják befolyásolni Tomášek bíborost (ezt maga nemegyszer megerősítette, hozzátéve, hogy egyesek korával is spekulálnak, hiszen a kardinális már 88 éves). Az egyház és állam szembenállásának szimbólumává akarják tenni. Az igazat megvallva hozzá kell tenni, hogy a prágai érsek valódi kapcsolata az állami vezetőkkel távolról sem felel meg ezeknek a híreszteléseknek. Sajnos, a zsinaton való fellépése nyilván az említett külföldi nyomás hatása alatt állt és nem segítette sem egyházát, sem az egyház és az állam közti jó viszony kialakítását. A zsinatra azonban nemcsak Tomášek bíborost hívták meg, hanem például egy olyan személyt is, akiről nem mondhatjuk, hogy eleget tesz a mi államunk iránti jó viszony Vatikán által is hirdetett kritériumainak. Talán alapvető követelménynek kellene tekinteni a büntetlen előéletet vagy legalább is a kifogástalan erkölcsi profilt. Egy olyan személyt hívtak azonban meg, akit a katonai bíróság jogerősen tizennégy évi börtönre ítélt hazaárulásért és aki nem tölt be semmilyen egyházi tisztséget, ún. laikus, rágalmazza az államot és a társadalmat, de ugyanúgy saját egyháza püspökeit is. Ez az ember nem az egyházát és a vallást szolgálja, kizárólag az a célja, hogy a vallást felhasználja ellenséges politikai célokra. Természetesen hatóságaink nem egyezhettek bele, hogy híveink képviseletében részt vegyen a zsinaton. A Csehszlovákia ellen elindított új kampánynak természetesen háttere van. Többek között az, hogy az egyházak - tizennyolc van belőlük - közti viszony, valamint az egyházak és az állam viszonya konfliktus- mentes, stabil és kedvező. Nyilván ez szálka azok szemében, akik az ellenkezőjét kívánják. H inni szeretnénk abban, hogy a halálos veszélyek világában, amelybe a militarizmus és a gyűlölet politikája juttatta az emberi civilizációt, a fegyverzetcsökkentés, a béke, a biztonság és az egymás mellett élés reális reményének és távlatainak világában fokozatosan mégis a realizmus győz, beleértve az említett helsinki alapelvek respektálását is. Az ilyen hozzáállást Csehszlovákia őszintén támogatja. VÁCLAV DOLEŽAL A majmolás veszélye A stílus maga az ember, tehát ha idegen stílust utánzunk, más ember ruháját vesszük föl. Gyakran kényszerülünk ilyen ruhacserére, nyelvi magatartásunk általában a helyzettől függően változik. Másként beszélünk családi körben, másként főnökeink előtt és másként a munkahelyi közösségben, ismét másként nagyobb nyilvánosság előtt, ha mi vagyunk a szónokok vagy hozzászólók. Akarva, nem akarva stílust váltunk. Ez azonban némi veszéllyel jár: nevetségessé válhatunk, ha túlerőltetjük a dolgot. így járhat az idegen vizekre tévedt szakember is. Egyik vállalat balesetbiztonsági megbízottja azt a feladatot kapta igazgatójától, hogy készítse el a gyár baleset-elhárítási szabályzatát. Az egyszerűnek látszó feladat két szakterületet érint: egyrészt a szabályozandó tárgyat vagy tevékenységet (esetünkben a balesetelhárítást), másrészt a jogot (hiszen a szabályzat - bármilyen korlátozott érvényű - mégis jogszabály). Megbízottunk az előbbinek szakértője, az utóbbinak legföljebb tisztelője. Nyilvánvaló, hogy a kapott feladat - legalábbis részben - stílusváltásra kényszerítette: jogszabállyá kellett alakítani ismereteit és tapasztalatait. Nézzük meg, milyen nyelvi eszközökhöz folyamodott. Az egyik szabályt így formálta meg: ,,30 kg súlyt meghaladó formaszekrények megemelésére személyt vagy emelóberendezést kell biztosítani”. Magánemberként így mondta volna: ,,30 kg-nál nehezebb formaszekrényt bárki csak daruval vagy másodmagával emelhet meg“. így azonban kimaradt volna a személy meg a biztosít, holott ezek, a laikusok szerint, nélkülözhetetlen jogászi kifejezések. Ugyancsak szakszerűnek látszott előtte ez a kifejezés is: ,,Évente egyszer ellenőrizni kell, hogy nem történt-e meghibásodás." Azt, hogy az ellenőrizendő alkatrész meghibásodott-e, bizonyára nem tartotta eléggé tekintélyt parancsolónak. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ebben a szabályzatban a szegény dolgozót a baleset elkerülésére nem oktatják, hanem oktatásban részesítik, sőt a dolgozó oktatásra kerül. Sok új jelentkezőnek talán elég ennyi is, hogy elrettenjen ettől a vállalattól, de ha eljut az olvasásban a szabályzat végére, bizonyosan kifordul onnan. Ez is benne van ugyanis: „A vállalathoz minden újonnan belépő dolgozót előzetes orvosi vizsgálatnak kell alávetni.“ Túllőtt tehát a célon a mi stílust váltó szakemberünk, mint ahogy az a laikus alperes is, aki ily módon igyekezett idomulni a jogászi kifejezésmódhoz: „Bizonyítékaim a per iratai között elfeküdve állnak a t. Bíróság rendelkezésére.“ A stílusváltás nemcsak kockázatos, hanem olykor mosolyt is idéz elő. Néha megrökönyödést. A hallgató (jelen esetben a bíró) gúnyolódásnak is minősítheti az alperesi kijelentést (az elfeküdve álló iratok kifejezés esetében ez érthető is), és nem elnéző mosollyal honorálja. A nyelvi megnyilatkozások erőltetett szakszerűségéért nem a jogi nyelvet kell felelőssé tenni. Gyakran a laikusok csomagolják bonyolult nyelvi burokba mondanivalójukat, hogy nagyobb hatást keltsenek. Ezzel a majmolással azonban magukat teszik nevetségessé. PUSZTAI ISTVÁN A csízió, a káptalan és egyebek Nyelvünkben igen sok a szólás. Némelyiknek még az eredetét is meg tudjuk magyarázni, hiszen a közelmúlt vagy éppen napjaink jelenségei, tényei alapján jöttek létre. A hasznot húz a zavaros helyzetből jelentésű zavarosban halászik szólásnak az eredetét könnyű megfejtenie annak, aki tudja, hogy a halat kézzel is meg lehet fogni a zavaros vízben, mert nem lát, s nem tud elmenekülni a halász elől. De nem mindegyik szólásunk eredete alapszik ma is előforduló jelenségen. Egyik olvasónk azt kérdezte, honnan ered az ismeri a csíziót szólás, amelyet arra az emberre vonatkoztatva használunk, aki még a bonyolult helyzetekben is el tud igazodni. Vagyis az érdekelte, mi is az a csízió a szólásban. Bizonyára másokban is felvetődött már ez a kérdés, válaszoljunk hát rá nyilvánosan. A csízió eredetileg régi, huszonnégy sorból álló verses naptárnak volt a neve egy latin szó, a circumcissio alapján, amellyel az első vers kezdődött benne. Ezt a naptárt nem úgy kell elképzelnünk, mint a maiakat. Csupán afféle állandó, minden évre érvényes naptár volt ez; minden hónapra két verssor esett, s ez annyi szótagból állt, ahány napja a szóban forgó hónapnak van. Az ünnepeket és a fontosabb névnapokat említette meg. Később a csízió szóval nevezték meg az olyan naptárakat is, amelyek már hasznos tudnivalókat, kétes jóslatokat és álomfejtéseket is közöltek, sót ez a rész - szintén csízió néven - olykor külön is elkerült az olvasókhoz. De ezt a csíziót már nem értette meg mindenki, csak az ügyesebbek, tapasztaltabbak. Tehát azokra az emberekre alkalmazták eredetileg az ismeri a csíziót szólást, akik értettek az ezekben a könyvekben levő jóslásokhoz, álomfejtésekhez. Ma már ennek a szólásnak is kevesen sejtik az eredetét: nem káptalan a fejem. Ezt fejezzük ki vele: nem tudhatok mindent, nem emlékezhetek minden apróságra. De mi az a káptalan, és hogyan kerül ilyen összefüggésben a szólásba? Káptalan-nak a katolikus püspökségek kanonoki testületeit nevezték. A latin capitulum-bó\ lett a magyar káptalan szó. Régen a káptalanoknak megőrző, nyilvántartó szerepük is volt. Mivel nem volt a mai értelemben vett állami nyilvántartás, a káptalanok levéltáraira bíztak magánemberek is megőrzendő iratokat: végrendeleteket, szerződéseket és hasonlókat. A káptalanok tehát hiteles helyek voltak, mintegy a mai közjegyzóség szerepét is betöltötték. Ezenkívül tájékoztatással is szolgáltak birtokjogi, családtörténeti és egyéb kérdésekben, hiszen ott őrizték a szükséges adatokat Mindezeknek az ismeretében már talán érthető a szólás: nem káptalan a fejem. És hogyan lehet kivágni a rezet? Bizonyára ez a kérdés is felvetődött már több olvasónkban, amikor a kivágja a rezet szólást használta, amelynek értelme: kitesz magáért, megmutatja, mit tud. A kivág igének van .határozottan kitesz maga elé' jelentése is. Gondoljunk csak a kártyázókra, akik olykor kivágják az asztalra a lapjukat. Ugyanígy ki lehet vágni az asztalra a pénzt is, s már helyben is vagyunk. Ugyanis a réz szónak volt ,pénz‘ jelentése is. Gyakran nevezték meg a pénzt annak az anyagnak a nevével, amelyből az készült. Gondoljunk csak az arany-ra, a vas-ra: például: két aranyat adott érte; nincs egy vasam sem; stb. Ugyanígy jelentette a réz szó a rézpénzt. Ezt kockázás vagy kártyázás közben szintén kivághatták maguk elé a játékosok. S mivel ez kevésbé értékes pénzdarab volt, a szólást is egy kissé tréfás értelemben használják néha: megtette, ami szerény képességéből Kitelt. y r”7 - JAKAB ISTVÁN ÚJ szí 4 1987. X. 1