Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-15 / 242. szám, csütörtök

A Szovjetunió az átalakítási folyamat elmélyítésének időszakában ÚJ szú 5 1987. X. 15. (Folytatás a 4. oldalról) den traktorhoz kevesebb fémet használunk fel, akkor az ilyen csök­kenés a traktorgyártásban és a ko­hóiparban csak előnyös lesz. Meg kell tanulnunk, hogy a gaz­dasági vezetőket és a dolgozókol­lektívákat a szerződések teljesítésé­re, a magas minőség elérésére, a technika gyors korszerűsítésére, az anyagi források megtérülése meggyorsítására, a munkatermelé­kenység növelése gyorsítására és az alapok megtérülése fokozására orientáljuk. Éppen ez jelenti ma a gyorsítást. A másik probléma, amely érde­mes a pártbizottságok figyelmére, az átmeneti időszak sajátosságaival függ össze. összefüggésben áll mindenek­előtt az ötéves terv fennmaradó há­rom évének sajátosságaival. Ez a legnehezebb, legbonyolultabb idő­szak. Ezt az átalakítás kritikus sza­kaszának neveztem. Még csak most számoljuk fel a régi mechanizmust, a régi adminisztratív eszközöket, míg az új gazdasági ösztönzők csak most kezdenek erősödni. Ilyen idő­szakban a kommunistákra rendkívüli felelősség hárul. Éppen nekik kell elsőknek lenniük a feladatok teljesí­téséért vívott harcban ebben az át­meneti szakaszban. A kommunistáknak kell elsőként példát mutatniuk az új módon való munka tudományának elsajátításá­ban és a visszahúzó erők leküzdé­sében. Ezek az erők ebben a sza­kaszban fogják a legnagyobb ellen­állást tanúsítani. Ne gondolják, hogy a visszahúzó erők valahol kí­vülünk állnak, ott vannak mindannyi­unkban. E feladat teljesítése során figyelembe kell vennünk azt, amit Lenin mondott a párt számára sors­fordító időszakban, amikor alapvető fordulatot kellett végrehajtani a hadi- kommunizmus politikájától az új gazdasági politika felé. Azt mondta, ha a politika határozott változást, rugalmasságot és átgondolt átállást követel meg, akkor ezt a vezetőknek meg kell érteniük. A szilárd appará­tusnak képesnek kell lennie a legkü­lönbözőbb manőverekre. Ha azon­ban az apparátus határozottsága megcsontosodottsággá válik, ha akadályozza a változásokat, akkor a harc elkerülhetetlen. Ezért minden erőt arra kell fordítani, hogy feltétle­nül elérjük céljainkat, elérjük az ap­parátus teljes alárendelését a politi­kában. Kizárólag így vethetjük fel a kérdést ma, fejlődésünk fordulatot jelentő szakaszában is. A pártpoliti­ka következetes megvalósítása ko­runk legfontosabb feladata. Ez pedig feltételezi a tömegek kezdeménye­zésének következetes feltárását, valamint a demokráciának és a nép önkormányzatának széles körű fej­lesztését. El kell mondanom, hogy a nép őszintén igyekszik részt venni a megújulás minden folyamatában. Kádereink viszont nem tudnak lé­pést tartani az emberek ilyen törek­véseivel A Balti Üzemben az egyik mun­kás ezt mondta: ,,Mihail Szergeje- vics, egyetértünk azzal, hogy az első szakasz befejeződött. Mindent meg­vitattunk, megtárgyaltunk, sok szó hangzott el. Most az kell, hogy a központ határozottan dolgozzon.“ Ez helyes gondolat. Eljött a hatá­rozott akciók, a fordulatok ideje. Elvtársak, október küszöbén Le­nin itt Razlivban írta az Állam és forradalom című kitűnő munkáját. Gondolatai, melyek a szocialista ál­lamiság elméleti alapjává lettek megbonthatatlan egységben a népi önkormányzattal, óriási jelentőségű­ek mai munkánk számára is. Nem részleges javításokkal, nem félmeg­oldásokkal, hanem - ahogy Lenin fogalmazta meg a gondolatot - egyedül a demokrácia teljes mér­tékű fejlesztésével lehet a gyakorlat­ban biztosítani az ilyen fejlődés sok­oldalú eszközeit. Ezek kipróbálása a gyakorlatban korunk fölöttébb fon­tos követelménye. Éppen az SZKP áll a most széles körűen kibontako­zó folyamatok forrásainál. Ma min­denki látja, hogy ezek erősödnek, növekszik hatásuk és mélységük, kihatnak a társadalmi viszonyok egész komplexumára, az élet min­den területére és elsősorban termé­szetesen magának a pártnak az éle­tére. A központi bizottság júniusi ple­náris ülésén beszélnem kellett egy nyugtalanító tendenciáról - több pártszervezet lemaradásáról a meg­határozó irányvonal, a demokratizá­lás dinamikus folyamatai mögött, melyek társadalmunkban fejlődnek. Országunk pártszervezeteiben egy­re határozottabb az igényesség lég­köre, növekszik a felelősség a mun­káért. Szilárdul az átalakítás társa­dalmi folyamatainak pártvezetése. Ennek ellenére az SZKP előtt ma egyre sürgetőbben merült fel a kom­munisták élcsapatszerepe növelé­sének, minden pártszervezet, párt- bizottság harciassága fokozásának problémája. Ez szokásos megfogal­mazásnak tűnik, de napjaink életé­nek drámaisága rejlik mögötte. A ta­pasztalatok arra tanítanak, hogy a valóban forradalmi tettek és a párt forradalmi munkája elképzelhetetlen a kitartás, önfeláldozás és bátorság nélkül a harcban mindaz ellen, ami akadályozza további haladásunkat. Be kell azonban ismerni, a pártban távolról sem értette meg mindenki, hogy az átalakításban példával kell elöljárnia minden kommunistának, hogy számára megengedhetetlen a várakozó álláspontra való helyez­kedés, a kívülálló megfigyelő állás­pontja. A kommunista abban is kü­lönbözik másoktól, hogy személyes érdekeit alárendeli a párt, az egész nép érdekeinek. Ahhoz, hogy az átalakítás erőt gyűjtsön, az kell, hogy minden párt- szervezet sajátja legyen a harcias­ság, offenzivitás, a hiányosságok­kal, minden elavulttal és a formális munkával szembeni türelmetlenség. A kommunisták aktív kiállására és határozott tetteire van szükség. önök már bizonyára megértették, hogy lényegében minden beszédem egy témáról szól: a pártnak aktí­vabbnak kell lennie minden szinten, minden területen. Nem szabad meg­engednie a lemaradást az átalakí­tásban, az új, rendkívül fontos sza­kaszban az átalakítás élére kell állnia. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a pártalapszervezetek előtt ma különleges, mondhatnám, rendkívül fontos feladat áll. Számunkra na­gyon fontos, hogy az ország irányí­tásának mechanizmusa, minden te­rület, de elsősorban a gazdaság mű­ködésének új elvei, ne mondjanak csődöt, mivel ezt az átalakítás min­den ellenfele annak diszkreditálásá- ra használná ki. Itt sok minden attól függ, hogyan vannak az emberek felkészülve az új feltételekre, milyen a hangulat a kollektívában, hogyan van meg­szervezve az emberek tájékoztatása az átalakítás problémáiról. Nem ál­talánosságokban, hanem figyelem­be véve a város, a járás vagy a dol­gozókollektíva sajátos feltételeit. Teljesen világos, hogy nem érünk el a pártalapszervezetek munkájában egy magasabb szintet, ha nem fo­gunk róluk rendszeresen gondos­kodni, és nem nyújtunk nekik segít­séget. Ezzel összefüggésben szeretnék néhány szót szólni a járási és a vá­rosi pártbizottságokról. Segíteniük kell az alapszervezeteket. A járási és a városi bizottságoknak az átala­kításon végzett mindennapi munká­juk súlypontját a dolgozókollektívák­ba kell átvinniük, s eközben a párt- alapszervezetekre kell támaszkodni. Elég volt már az üldögélésből a dol­gozószobákban, a rezidenciákban, melyek az utóbbi évtizedekben épül­tek. Ezeket is meg kell nyitni, hogy a pártbizottságokon, a járási végre­hajtó bizottságokon élénk legyen a mozgás. Az ország forr, az or­szágnak gondolatokra, tettekre, vitá­ra van szüksége, ugyanakkor a dol­gozószobákban békesség, parket­ták, szőnyegek és kiírások, ki kit hol fogad... Képzeljék el, ha ilyen óra­rend szerint csinálnák a forradalmat! A járási és a városi bizottságok az átalakítás olyan előretolt állásai, amelyek a legközelebb állnak az emberekhez és a pártalapszerveze- tekhez. A párt mai erőfeszítéseinek vég­eredményei sokban függenek attól, mennyire fognak ügyesen, átgondol­tan és új módon dolgozni. El kell mondanom - s ez megnyil­vánul a sajtóban - ezt látom az országban tett útjaimon, a városi és a járási pártbizottságok munkájának megismerése során, hogy számos városi bizottság már új életet él. Ez örömmel tölt el, elvtársak. De ez még távolról sincs így mind­egyikben. Hiszen éppen egyes járá­si bizottságokban hangzottak el fi­gyelmeztető szavak az aktív kom­munisták és pártonkívüliek címére, akik új gondolatokkal jöttek a párt­szervekhez, mit kellene tenni. Azt mondták nekik: Várjatok. „Fent" még nem döntöttek, hogyan is lesz az átalakítással. Egyelőre várunk. Aki várt, sok időt vesztett. Az vi­szont, aki azonnal bekapcsolódott a megújulás folyamatába, már erőt gyűjtött és úgy dolgozik, ahogyan kell. Emlékezzenek csak, két évvel ezelőtti találkozónkon azt mondtam, mindenkinek lehetőséget kell adni a megváltozásra. Nem foszthatjuk meg ettől a lehetőségtől sem a ve­zetést, sem az egyszerű dolgozót, sem a munkást vagy értelmiségit, mindenkinek lehetőséget kell adni álláspontja átgondolására és kidol­gozására, hogy az meggyőződésé­vé váljon és tetteivel valósíthassa meg. Két és fél év, úgy vélem, elég hosszú idő a forradalmi szakaszban, amikor minden gyorsan halad és fejlődik. Türelmesek, demokratiku­sak voltunk, ha valaki meg akart változni, már megtehette ezt. De azoktól, akik állandóan kivárnak, nyilvánvalóan semmit sem lehet vár­ni. Gondolok itt azokra, akik a dolgo­zókollektívák, a járások és városok élén állnak. Ezt a kérdést is demokratikus mó­don kell megoldani. Ezért a központi bizottság júniusi ülésén úgy döntöt­tünk, az év végén megtartjuk a szö­vetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi, a kerületi, a körzeti, a városi és a járási pártbizottságok­nak a plenáris üléseit, és ezeken megvitatjuk az illetékes bizottságok elnökségeinek jelentését az átalakí­tás irányításáról. Ugyanerről a kér­désről jelentést kell előkészíteni a pártalapszervezetekben azokban a bizottságokban, melyeket nem az idén választottak meg. A központi bizottság nagyon so­kat vár ezektől a gyűlésektől és ülésszakoktól. Arról van szó, hogy mindenütt mélyrehatóan elemezzék az átalakítást, igényesen értékeljék a választott pártszervek és titkárok tevékenységét, megoldják az aktuá­lis káderkérdéseket. Jól tudjuk, a sikerről nem valami­féle szervezési machinációk dönte­nek, s távolról sem a bürokratikus találmányok. Egyedül az emberek döntenek, pártosságuk, hozzáérté­sük, kultúrájuk és emberiességük. Ezekre a tulajdonságokra feltétlenül mindenkinek szüksége van, azok­nak pedig, akik az irányításban dol­goznak, kétszeresen is, a pártmun­kásoknak háromszorosan. A XVII. pártkongresszus, a központi bizott­ság januári és júniusi plenáris ülése után a kádermunkában sokat változ­tattunk. Tudom, hogy a káderkérdé­seket a pártszervekben és a tanácsi szervekben, a társadalmi szerveze­tekben a demokratizálás és a nyilvá­nos tájékoztatás követelményeit fi­gyelembe véve kezdték megoldani Leningrádban is. Beszéltek nekem erről ma a munkások a Balti Üzem­ben is. De még sokkal többet kell tenni azért, hogy megtanuljuk észre­venni azokat az embereket - megta­lálni és a tisztségekbe kinevezni őket -, akik Lenin szerint másoknál több friss erővel, közvetlenséggel, meggyőződéssel és őszinteséggel rendelkeznek. Gondolkodjanak el, elvtársak, e szavak felett! A pártmunkás tulajdonságaitól, melyekről Vlagyimir lljics is beszélt, nagyon idegen az önteltség, amely még ma is megnyilvánul és komo­lyan akadályozza az átalakítás fo­lyamatát. Igaz, megtanultak már leg­alább külsőleg illedelmesebben, ud­variasabban viselkedni. Ezzel együtt az önteltség nem lett kevésbé visszataszító, káros és veszélyes. Ezt a veszélyt kell mindenekelőtt tudatosítani a jelenlegi káderpolitika megvalósítása során, és még csak lőtávolságnyira sem szabad a párt­munka közelébe engedni az öntelt, alacsony kultúrájú, felfuvalkodott embereket, akik nem szeretnek az emberekkel dolgozni. Az átalakításnak, a fejlődő szo­cializmusnak tehetséges és magas erkölcsi tulajdonságokkal rendelke­ző káderekre van szüksége, akik odaadóan viszonyulnak a társada­lom forradalmi megújításának gon­dolatához és közel állnak az embe­rekhez. Tegnap szóba került ez, amikor a leningrádiakkal beszélget­tem. A pártszervezetek elsőrendű feladatává kell válnia a káderek ke­resésének és a tisztségekbe való kinevezésének, politikai képzésé­nek, támogatásának, ha kell, a ká­derek védelmének is, beleértve a pártonkívüli kádereket is. Az átala­kítással összefüggésben növeked­nek a káderekkel szembeni követel­mények. A vezető dolgozókat értékelnünk kell, nem szabad figyelmen kívül hagynunk munkájukat. Egész társa­dalmunknak, a dolgozóknak szüksé­gük van rájuk. Az önelszámolás el­vére áttérő minden dolgozókollektí­va fokozott mértékben érdekelt ab­ban, hogy élére tehetséges káderek álljanak. És természetesen az kell, hogy ilyen emberek vezessék a járá­si pártszervezeteket és az állami szerveket is. Az átalakítás során nagy reményeket fűztünk és fűzünk a kritika és az önkritika fejlesztésé­hez, mint a társadalom megújításá­nak jelentős eszközéhez. Az elmúlt időszakban a nyilvános tájékoztatás feltételei között bizonyos élettapasz­talatokra tettünk szert. Új problémák is felmerültek. Például a káderek egy részénél bizonyos zavart keltett annak a kritikának a fellendülése és ereje, amelynek ma ki vannak téve a negatív szociális jelenségek, gaz­daságunk lemaradó szakaszai, a különböző szervezetek és közpon­ti hivatalok tevékenységében felme­rülő hiányosságok és tévedések. Az erősödő kritikában tévedések is fel­merülnek? Igen, elvtársak, ^előfor- dulnak. Mégis úgy vélem, a fontosat kell látni. A kritika és az önkritika fokozódásában dolgozóink növekvő öntudatának, politikai felelősségé­nek és társadalmi aktivitásának megnyilvánulását kell látni. Harcoltunk és továbbra is harcolni fogunk a demagógia legkülönbö­zőbb megnyilvánulásaival, a szélső­ségekkel, az egyoldalú kritikával, de nem hagyjuk magunkat megfélemlí­teni általuk és - ahogyan mondani szokás - letéríteni az útról, nem engedünk a tiltás kísértésének. Ká­dereinknek minden szinten meg kell tanulniuk számításba venni a töme­gek hangulatát, amelyre, mellesleg, átgondoltan hatni kell. Egyszer s mindenkorra tudatosítaniuk kell, hogy az emberekkel folytatott párbe­szédben csak egyetlen módszer el­fogadható, a meggyőzés módszere; csak egyetlen forma lehetséges, az egyenjogú párbeszéd. Tanulni kell, meg kell mindezt tanulni, de nem szavakban, hanem a valóságban. Sajnos, ez nem min­denkinek és mindig sikerül, főleg nem azonnal. Ilyen megnyilvánulá­sok a leningrádi pártszervezetben is vannak. Úgy vélem, maga a gyakor­lat vezeti a leningrádi kommunistá­kat és a sokezres ideológiai aktívát annak felismeréséhez, hogy feltétle­nül hatékonyabbak és eredménye­sebbek az emberek meggyőződésé­re ható formák és munkamódszerek, amelyek a dolgozók széles körű tá­jékoztatásán, a közvéleményért ví­vott aktív harcon alapulnak. Valamit már tettek ezért. A kor jellemzőjévé vált az átalakítás számos problémá­jának nyílt megvitatása, a dolgozók aktív részvétele a lakásépítés és a kulturális létesítmények építése terveinek kialakításában, az oktatási rendszer, a kultúra és egészségügy, a kereskedelem, a közlekedés és a közétkeztetés fejlesztése megter­vezésében, a szociális-gazdasági fejlődés további problémáinak meg­oldásában. A leningrádi tömegtájékoztató eszközök is képesek voltak előre­lépni. Gyakrabban jelennek meg bennük érdekes írások a pártszer­vek, a tanácsok és a dolgozókollek­tívák tevékenységéről. A leningrádi televízióban és rádióban növekedett az egyenes adások aránya, lénye­gében jó színvonalat ért el az opera­tív tájékoztatás a város és a kerület életéről. Emellett számos adást ér­deklődéssel figyelnek az egész or­szág nézői. Úgy mondanám, hogy mindebben aktívan vesz részt a le­ningrádi értelmiség nagy csoportja, amely - mint erről meggyőződhet­tem első, de mindenekelőtt mostani utamon - szilárdan kiáll az átalakí­tás gondolata mellett, minden erejét, tehetségét arra fordítja, hogy győz­zön az átalakítás. Elvtársak, közösen kell elsajátíta­nunk a demokrácia kultúráját, mely­nek fejlődésétől függ az átalakítás sorsa. Itt megkülönböztetett figyel­met kell szentelni az ifjúságnak. Ta­nulmányozni és alakítani kell véle­ményét, érdekeit és igényeit. Nincs jogunk arra, hogy egy percre is meg­feledkezzünk az ifjúságról. Az átala­kítás aktív erejét, a fejlődő szocializ­mus jelenét és jövőjét látjuk benne. Most kezdünk készülni a 19. or­szágos pártkonferenciára, amely a központi bizottság júniusi ülésének döntése alapján a jövő évben való­sul meg. Kötelességünk a konferen­cián előterjeszteni a pártmunka, az átalakításért vívott küzdelem új ta­pasztalatait. Elvtársak, a történelmet milliók alakítják. A valódi politika ott kezdő­dik, ahol a milliók aktívan tevékeny­kednek. Több szocializmust a gya­korlatban - ez a politika megfelel a szovjet társadalom minden osztá­lya és szociális rétege sürgető érde­keinek. Nem számítunk ezen a téren könnyű győzelmekre. De hiszen pártunkat azért nevezik forradalmi­nak, mivel nem fél a nehézségektől és nem adja meg magát. A párt következetesen betartja a meghatá­rozott irányvonalat, továbbra is foly­tatja az átalakítást és az azt fékező mechanizmus felszámolását. Ebben a valóban forradalmi munkában méltó hely illeti meg a leningrádi dolgozókat, a leningrádi kommunis­tákat. Sok sikert kívánok önöknek, elv­társak, egész munkájukhoz. Az SZKP Központi Bizottsága ne­vében is/nételten szívélyesen kö­szöntőm önöket a nagy októberi szocialista forradalom 70. évforduló­ja előtt, ez a forradalom itt kezdődött a Néva menti történelmi városban. Az SZKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy Lenin városának, Október városának dol­gozói a forradalmi átalakítás első soraiban fognak haladni! Az SZKP KB főtitkára kedden az Ordzsonikidze hajógyár munkásaival beszélgetett (Telefoto: CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom