Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-15 / 216. szám, kedd

A cseh vidék költője Jan Pilar hetvenéves Ha emberi értékei felöl próbáljuk közelíteni, akkor elsősorban munka­szeretete, munkabírása tűnik föl; ha költői hangvételének alaptónusait igyekszünk megragadni, talán a fa­lusi élet, a vidék, a természet ruszti­kus költőjeként jellemezhetjük. Mint­egy húsz önálló verseskötete jelent meg, emellett a lengyel, az orosz, a bolgár és a spanyol irodalom egyik legavatottabb fordítója, az összeha­sonlító irodalomtudomány tevékeny művelője, a Československý spiso- vatel (Csehszlovák írók Könyvkiadó­jának) igazgatója. A hetven eszten­dős Jan Pilaŕ nemzeti művész a kor­társ cseh irodalom egyik legismer­tebb egyénisége. Egy dél-csehországi kis faluban, Štŕibŕecben született. A vidéki élet tisztasága, a természet és az ember harmonikus együttélése, a falusi élet nyitottsága, ,,a tárt ablakok és tárt emberi szívek“ szeretete meghatá­rozó alapélménye a tizenkilenc esz­tendős fiatalembernek, aki a háború előszelének nyomasztó légkörében a prágai Károly Egyetem Bölcsé­szettudományi Karának hallgatója lesz. Irodalmi ambíciókat dédelget, már a klatovyi gimnáziumban töltött éveiben lapot indít és rendszeresen küld írásokat a plzeňi Kruh és a prá­gai Študentský časopis című lapok­nak. Ez utóbbinak prágai diákévei alatt egyik társszerzője lesz. 1939. november 17-én, a cseh főiskolák erőszakos bezárásának napján a német fasiszták több társával együtt a sachsenhauseni koncentrá­ciós táborba hurcolják. Egy év múlva szabadul, a háború végéig könyv­kiadói tisztviselőként dolgozik és ak­tívan bekapcsolódik az ellenállási mozgalomba. A felszabadulás után több cseh lap szerkesztőségében is megfordul; 1954-től a Literárni no­viny (Irodalmi Újság) főszerkesztője, majd 1959-től a Československý spisovatel Könyvkiadó igazgatója. A hatvanas évek végének társadal­mi megrázkódtatása után e kiadó főszerkesztőjeként, majd újólag - 1982-től napjainkig - ismét igaz­gatójaként tevékenykedik. írói mun­kásságának elismeréseként 1985- ben nemzeti művész címmel jutal­mazzák és ugyanabban az évben Klement Gottwald állami díjjal tünte­tik ki. A hetvenes évektől a Károly Egyetem Bölcsésztudományi Karan óraadó tanárként lengyel irodalmat ad elő, 1980-tól az összehasonlító irodalomtudomány docense. (ČTK-felvétel) Jan Piláf költészete a XX. századi cseh líra mindmáig legjelentősebb korszakában érlelődik. Az élő irodal­mi példaképek - Vítézslav Nezval, František Halas és a többiek - a har­mincas években pályájuk csúcsán állnak; művészetüktől a rendkívül nehéz kor az avantgarde formai for­radalmán túl egyre határozottabb eszmei elkötelezettséget követel. Pilar is érzi korának ellentmondása­it, s habár őszinte, de fiatalos és kiforratlan világfájdalmával még Új tanterv a szovjet iskolákban A szovjet iskoláknak az a szándé­kuk, hogy a felső osztályos tanulók­nak lehetőséget adnak arra, hogy differenciált tantervek között válasz- szanak. A fiatalok, hajlamaiktól füg­gően, mélyrehatóbban sajátíthatják el a fizikai-matematikai, természet­vagy humán tudományok alapisme­reteit, az esztétikai és művészeti profilú tudományágakat. Ez annak az egyelőre,még kísérleti jellegű új tantervnek a fő értelme, amelyet a Szovjetunió közoktatási miniszté­riuma és Neveléstudományi Akadé­miája dolgozott ki. A kötelező tárgyak száma 22-ről 15-re csökken. A cél: a tanuló teher­mentesítése, hogy több ideje legyen pihenésre, sportolásra, művészi te­vékenységre, mondta Vlagyimir Sadrikov, a Szovjetunió közoktatási miniszterhelyettese. Fokozott figyelmet fordítanak a humán képzésre. Például az első osztálytól kezdve olyan tantárgyat terveznek, amelynek a rendeltetése az, hogy a kisgyermekekben nemes felfogást alakítson ki a természettel, a társadalommal, az emberrel szemben. Az első osztálytól kezdve heti 2-3 órán át fognak idegen nyel­vet tanítani, ez sokkal nagyobb a je­lenlegi óraszámnál. Az új tantervet hamarosan közük a pedagógiai sajtóban, széles körű megvitatás céljából. Jelenleg tan­könyvpályázat folyik, amelyben több mint kétszáz szerzői kollektíva vesz részt. Az APN alapján G. Gy. nem tud tartósan erős, pozitív élet­érzést szembehelyezni. Első ver­sesköteteinek tragikus hangvétele (Jabioňkový sad - Almáskert, 1939; Stesk Orfeűv - Orpheusz bánata, 1940; Okov - Bilincs, 1946), az ötvenes években társadalmilag ugyan elkötelezett, de korának se­matizmusától fűtött költői attitűd vált­ja fel. Költészete a hatvanas években mélyül el. Ekkor találja meg igazi művészi hangját, amely a szemé­lyes költői élmény hitelével szembe­sül a kor ellentmondásaival. Pilar prágai lakosként is a szó nemes értelmében vett vidéki életérzésű ember marad. A nagyváros névte­lenségbe burkolózó közönyével a vi­déki ember közösségi létének érté­keit helyezi szembe, a kőrengeteg rohanó életébe a természet csodá­latos körforgásában elmerülő költői ihlet, a csend pillanatait lopja be. Szükebb szülőföldjétől is elszakad­va, az ország más tájait bejárva- felfedezve így válik a vidék Pilar költészetében a szocialista haza szimbólumává; szocialista elkötele­zettsége mélyebb értelmet kap: ko­runk valóságában ereszt gyökeret: Erre vallanak az Otevrela se pfede mnou rúže (Rózsa nyílt előttem, 1961), a Krajinou pádi kűn (Ló vág­tat a tájon át, 1967) és a Žlutý list (Sárga levél, 1972) című kötetei. Ez utóbbiban egyúttal számot vet a hat­vanas évek végének társadalmi vál­ságával is. A hetvenes évek Pilar költészeté­nek legtermékenyebb időszaka. Sorra jelennek meg kötetei, a Divo­ké kefe (Vad bokrok, 1974), Ohléd- nuti (Visszatekintés, 1974), a Zna­mení stromu (A fák jelentése, 1975), a Kruhy na vödé (Körök a vízen, 1975), a Zemé zelená louka (Zöld rét ország, 1977), és a Pohled do očí (Szembenézés, 1979), melyekben az érett költő férfias hangján vall a szülőföld szeretetéről. Pilar költészetének szerves része műfordítói tevékenysége is. A len­gyel irodalomból Tuwin, Broniewski, Galczyriski, Brzechwa, Grochowiak, Harasymowicz és Staff, ^z orosz költészetből Scsipacsev és Hamza- tov, a bolgár illetve spanyol lírából Botev és Pablo Neruda kiváló cseh tolmácsolójának bizonyult. A lengyel irodalom népszerűsítéséért a Len­gyel Megújulásért Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. A nyolcvanas évek eddigi költői terméséből kiemelkedik a Točité schody (Csigalépcső, 1983) és a Zastavení v krajinách (Tájról tájra, 1985) című kötet; az utóbbiért Kle­ment Gottwald állami díjjal tüntet­ték ki. GÁL JENŐ A hat-hét éves gyerek egymaga nem képes eleget tenni egy sereg olyan követelménynek, amelyek teljesítése nélkül pedig, lehetetlen rendesen tanulni. Például: a szülő kötelessége - és érdeke! -, hogy a gyerek kipihenten, nyugodtan, jóllakottan induljon reggel az órára. Mi kell ehhez? Mindenekelőtt az, hogy előző este időben lefeküdjön, legkésőbb nyolc órakor aludjon, tévé, rádió, hangos szó ne zavarja. A hat-hét éves kicsik szervezetének, amelynek még szokatlan terhelést kell elviselnie, legalább tizenegy órás alvásra van szüksége. És rendesen reggelizni, indulás előtt! Gyakran előfordul, hogy hajnali hatkor a szülők egy húszassal küldik be az iskolakapun a gyereküket, mondván: vegyél majd magadnak valamit! Nem vesz szegény, hol is venne, vagy ha igen, hát cukorkát, és kilencig, amíg az iskolai büfébe a kifli meg nem érkezik, majd kilyukad a gyomra. Néhány éve siránkozva panaszolta nekem egy ,,el­sős anya", mennyire sajnálja kisfiát, ötkor kelti, mivel ő maga hatra jár dolgozni, s a gyereket ez előtt le kell adnia az ügyeleten. Kérdeztem, miért nem keres jobb időbeosztású munkát, megtehetné, gép- írónő. Azt válaszolta: olyan jó a társaság a mostani helyemen, sajnálnám otthagyni... Vizsgáznak a szülők elsőben azzal is, hogy ho­gyan figyelnek a kellékekre: a könyv, a füzet, a kihe­gyezett ceruza, a zsebkendő és a WC-papir a táská­ban. Két-három év is eltelik, amíg minderről a gyerek önállóan tud gondoskodni. Figyelemre, segítségre van szüksége. És vizsgáznak azzal is, hogy mit és hogyan beszélnek a gyerek előtt az iskoláról. Nekik kell ügyelni arra, hogy a tanulóvá lett gyerek szemé­ben a tanító ugyanolyan tekintély legyen, mint az apa vagy az anya. Véletlenül se kezdjék ki ezt a tekin­télyt! A gyerek'nem süket. Hallja, amikor a feje fölött az iskolát szapulják akkor is, ha látszólag nem figyel oda. Nyoma marad annak, ha a szomszédasszony­nak azt meséli a mama: Már megint pénzt kell küldeni; most meg moziba mennek, nem tudom, mit képzelnek ezek! Számtalan változatban divat leszól­ni napjainkban az iskolát, a tanítót. És a gyerekben lassan összeáll a kép: Lehet, hogy tényleg mindig akarnak valami fölöslegeset az iskolában, a tanító néni talán tényleg rossz, ezt mondja a barátom mamája is, nekem se tetszik, mert rám szólt múltkor. Minden rosszindulatú föltételezés, megjegyzés - és mennyi ilyen van forgalomban - az iskola, a tanító iránti bizalmat rongálja. Pedig a bizalomra és az ebből fakadó jóérzésre nagyon nagy szüksége van a kicsi gyereknek. Ó még érzelmi lény. Ahhoz, hogy sikeresen tanuljon, hogy jól érezze magát az iskolá­ban, szeretnie kell a tanítóit. Enélkül boldogtalan lesz. A lem volt az jó, hogy valaha féltek a gyerekek /V az iskolában a körmöstól, a bezárástól, a po­fonoktól. De talán még nagyobb baj, ha lenézik, lekezelik az iskolá t. CSONTOS MA GDA 17 T I \/f 17 Tr A JL/ JVA JÜ ÍV A Prizzik becsülete (amerikai) Meglepően gyorsan, alig két évvel elkészülte után került el hoz­zánk John Huston játékfilmje, A Prizzik becsülete. Ma már tud­juk, hogy utolsó munkája ez az amerikai filmművészet „nagy öregjének“, hiszen az Oscar-díjas rendező, aki forgatókönyvíróként és színészként is ismert volt, két héttel ezelőtt, nyolcvanegy éves korában elhunyt. Halálával hihe­tetlenül gazdag életmű, izgalmas pálya zárult le. Az igényes, irodal­mi ízlésű művész kedvelte a ka­landos, mozgalmas témákat, de nem volt tőle idegen az ironikus bár ábrázolásmódjába némi ro­mantikus felhangok is vegyültek. De John Huston egészen más szemszögből mutatja a maffiacsa­ládokat, s főnökeiket: úgy, ahogy ők látják saját magukat. (Mint hír­lik, ez a produkció a gengszterek­nek jobban tetszett, mint Coppola hatórás filmbestsellere, melyet a csehszlovákiai nézők nem lát­hattak.) Huston maffiózói és ke­resztapái már nem azok az érző szívű, családjukért mindenre kész, barájaikkal életre-halálra szolida- rizáló gonosztevők, mint Coppola gengszterfamíliájának a tagjai Jack Nicholson és Anjelica Huston, a film két főszereplője felfogás, hangvétel sem. Ki­emelkedő alkotása a Toulouse- Lautrec francia festő életét meg­örökítő Moulin Rouge, megfilme­sítette Herman Molville Moby Dick, a fehér bálna című regényét, ő rendezte A máltai sólyom-ot, a Kallódó embereket, Marilyn Monroe-val, a Marquis de Sade című filmet - hogy valóban csak a legkiemelkedőbbeket említsük. S felejthetetlen alakításairól akkor még nem is szóltunk. John Huston 1985 őszén való­sággal meghökkentette a szak­mát: az idős mester fiatalokat megszégyenítő életkedvvel, tem­póval dolgozott filmjén, s az sem lebecsülendő, hogy volt mersze számára addig új, szokatlan témá­ba vágni. A Prizzik becsülete ugyanis a maffiáról szól, ily módon a mű A kßresztapa édestestvére, de már a bevezető képsorok után egyre élesebben rajzolódik ki előt­tünk, hogy a művész a rá jellemző ironikus-groteszk hangvételben szemléli a maffia sajátos életfor­máját, ,.erkölcsét“. (A történet egy családi-rokoni szálakkal összega­balyított New York-i maffiafamília körül bonyolódik; központi alakja Charley Partanna, a család piszkos ügyeit intéző gátlástalan karrierlo­vag, aki szerelemre gyúl egy titok­zatos-rejtélyes szőke démon iránt. Ez a kései fellobbanás a bünban- dák között egymás ellen folytatott irtóháborút okoz. Mert két dudás sehogy sem fér meg egy csárdá­ban...) A Prizzik becsülete tehát voltaképpen Francis Ford Coppola csaknem másfél évtizeddel koráb­bi munkájának, A keresztapának az ellenpólusa. Vitathatatlan, hogy amerikában Coppola beszélt elő­ször filmen a maffiáról. - lebilin­cselő érdekességgel és hitelesen, Ezek lényegesen gátlástalanabb bűnözők, mégha gyakran hivat­koznak is a becsületre, tisztesség­re, erkölcsre, önérzetre, hűségre, szeretetre. De az ágas-bogas cselekményszövésben - melyet intrikák, árulások, zsarolások, gyil­kosságok, lövöldözések „tarkíta­nak“ - annál szembeötlőbb érték- rendszerük, ítélőképességük tel­jes abszurditása. A film profimunka. Szórakoztató produktum, mely megőrzi a mozi hagyományos, tömegeket szóra­koztatni kívánó társadalmi funkció­ját és hivatását, de azt moderni­zálni törekszik, hiszen Huston Hollywood álomgyára helyébe ko­runk keményebb és valóságosabb realitásait is befogadó hollywoo- dizmust állított. Zsenialitása ab­ban áll, hogy Richard Condon re­gényét úgy ültette át filmre, hogy hősei lelki életének, emberi prob­lémáinak, karriertörténetének szemlélése közben mind érzékle­tesebben mutatkozik ki előttünk a szervezett bűnözés társadalmi funkciója. Vagyis leleplez, de azt az összefüggést, amely a maffiát, a bűnözést a társadalmi rendszer­rel összeköti, a homályban hagyja. Egészében lebilincselő, informá­ciógazdag és élvezetes szórako­zást nyújt a nézőknek Huston fölé­nyes mesterségbeli tudása, kiváló megjelenítő képessége. A rutinos, meggyőző rendezéshez ragyogó színészi alakítások társultak, a Charleyt megszemélyesítő Jack Nicholson vagy Kathleen Turner vagy Anjelica Huston (a rendező lánya, aki szerepéért Oscar-díjat kapott) - pontosan körülhatárolt, belülről jellemzett, emlékezetes fi­gurákat keltenek életre. S tegyük még azt is hozzá, hogy a film sikerét láthatóan nem filléres költ­ségvetéssel érte el. (NSZK-beli) Fogat fogért ___________________ Sc himanski főfelügyelő alakja nem ismeretlen a krimirajongók előtt, hiszen a Tetthely című nyu­gatnémet bünügyi sorozat hőse­ként találkozhattak már vele mind a bratislavai, mind a budapesti televízió nézői. A törvényesség kemény, de igazságos védelme­zőjét az alkotók a képernyőről most „átirányították" a mozivá­szonra, hogy vizsgálja ki volt osz­tálytársának esetét. Gyilkosság vagy öngyilkosság történt-e? A felügyelő a nyomozás során különös összefüggésekre figyel fel, a szálak a volt idegen légió tagjaihoz vezetnek. Hajo Gies rendező krimije a műfaj ismert motívumaiból, kel­lékeiből építkezik, de az alkotó azt is tudja, hogy ma nem elég csak az izgalom- és feszültségkeltés, társadalomkritika nélkül már-már eladhatatlan az áru. A Fogat fogért azonban így is csak átlagos bün­ügyi történet, főszerepét Götz George játssza. -ym­nj szí 4 1987. IX. I Elsőben H eg elmúlt az az idő, amikor a gyerekek remeg- M ve, szepegve léptek át az iskola küszöbét. Amióta majdnem minden gyerek már iskolaköteles kora előtt óvodába jár, egészen másként élik át a gyerekek is, a szülők is az iskolakezdést. Az első osztályban nem a gyerekek vizsgáznak, hanem a szülök. Lehetséges, hogy ezt a közhely­számba vehető pedagógiai megállapítást nem min­den anya, apa ismeri, hiszen ha bizonyítványt adná­nak ki, mondjuk, egy ,,nélkülözhetetlen szülői isme­retek“ elnevezésű tantárgyból, mostanság sokan kapnának elégtelent.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom