Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-08 / 210. szám, kedd
ÚJ szú 5 ♦ 1987. IX. 8. A párt hű katonája volt Dénes Ferenc elvtárs emlékére A Nítra-lvanka-i Virágzás Efsz-ben az idén 28 hektáron ültettek dohányt, melynek megkezdték betakarítását. Naponta 5-6 tonna zöld dohánylevelet törnek le. A terv 56 tonna termés betakarítását irányozza elő. Szárítás után a dohányt a lévai (Levice) dohánygyárba szállítják feldolgozásra. A felvételen (balra) Emília Danociová és Helena Morvayová a szárítóból szedi ki a dohányleveleket. , Pavol Malis felvétele Az élelmiszerek minőségét ellenőrizték Baj van a tisztasággal • Több termék nem felel meg a normáknak Holnap lenne nyolcvanöt éves, ha idestova nyolc éve nem vettünk volna tőle végső búcsút. Útja serdülő korától, a polgári köztársaságban csakúgy, mint a második világégés idején, majd a felszabadulás után, mindvégig a meggyőzödéses kommunistának, Csehszlovákia Kommunista Pártja hű katonájának útja volt. Sikerek mellett göröngyös életút, szigorú próbatétekkel és fájdalmas kitérőkkel is. Harcos út, amelyen nem volt mindig könnyű a helytállás. Ám Dénes Ferencet, az Új Szó Lőrincz Gyula után sorrendben második főszerkesztőjét, a.buktatókon átsegítette szilárd kommunista meggyőződése, gazdag élettapasztalata. Joggal vallotta, hogy eszménk verhetetlen, ügyünk előbb utóbb győzni fog. Nyolc gyermekes munkáscsaládban született Kežmarokban 1902. szeptember 9-én. Elvégezte a gépiparit, de tanította, ha nem is szakismeretekre, apja, a szociáldemokrata párt tagja is, s ifjúmunkásként forradalmi leckét vett a Magyar Tanács- köztársaság idején a Vörös Hadsereg soraiban. A Tanácsköztársaság bukása után ismerte meg első ízben a burzsoázia börtönét. Nem utoljára. Életében összesen több mint négy éven át ez az „iskola“ okította. Géplakatosként indult, de lényegében már a húszas évek elején hivatásos forradalmár lett. Először kerületi tisztségviselője a Csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, majd Csehszlovákia Kommunista Pártja alapító tagjaként egyik funkciója váltotta a másikat. Titkára volt Kassán (Košice) a vasutas szakszervezetnek, majd életében először kapcsolatba került pártunk lapjaival is. Szerkesztette a Vasutas című szakszervezeti lapot, dolgozott a Kassai Munkás, később a Munkás adminisztrációjában és egészen 1934-ig vezetője volt a Pravda chudoby, valamint a Munkás közös kiadójának. Ennek a vonulatnak folytatásaként a harmincas években részt vett a Roham, a Vörös Sport, a Vörös Újság szerkesztésében. Közben a keleti országrészben nem kis szerepet vállalt a proletár testnevelés szervezéséből. Mindig szívesen emlékezett vissza arra, hogy Kassán a harmincas évek második felében körükben fogadhatták a szovjet sportolók, testnevelők küldöttségét. Szavát ilyenkor átforrósította az, ami egyébként ezt megelőzően és ezt követően, egész életében jellemezte - a proletár, a szocialista internacionalizmus, s a szovjetek országának, a szovjet embereknek mély tisztelete, megbecsülése, szeretete. Ezek a gyökerek csak erősödtek és még mélyebbre ágyazódtak azt követően, hogy 1939-ben családjával együtt a Szovjetunióba emigrált, ahol jó tíz éven át különféle gazdasági posztokat töltött be. Roppant nehéz háborús és háború utáni évek után tért vissza szülőföldjére. Először egy fakombinát igazgatója volt, ma|d újra párt- és állami tisztségek követték egymást. Egyebek között a Kassai Városi Nemzeti Bizottság elnöke, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke, a városi pártbizottság elnöke, a kerületi pártbizottság irodájának tagja, s 1954-től 1960-ig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, később elnökségének tagja volt. Útja közben visszakanyarodott a sajtóhoz. Az ötvenes évek derekán lett lapunk főszerkesztője. Mindig következetesen képviselte pártunk politikáját, feltétlen híve yolt a demokratikus centralizmusnak. Egyidejűleg azonban olyan elvtársként mutatkozott be, aki bíráló észrevételeit, véleményét és esetenként fenntartásait nem zárta hét lakatra. Nyíltan szólt, írt róluk a felsőbb pártszerveknek is, beleértve a sokak által kerűit úgynevezett kényes kérdéseket is. Természetesen ő sem volt tévedhetetlen, de akik ismerték, tisztelték még az idősebb korában is tapasztalt képességét és készségét lépést váltani, tetteit, szavait kiigazítani, ha ennek szükségét érezte, ha erről meggyőződött. S ugyanakkor meggyőződésével egyező feszes tartást tanúsított történelmileg meghatározó fordulópontokon, főleg pártunk és társadalmunk válságának a saját személye viszonylatában is próbakövet és megpróbáltatást jelentő nehéz éveiben. Megbecsülést érdemelt azért is, hogy ezen a poszton csakúgy, mint mindenütt, ahová pártunk állította, teljes erőbevetéssel, fáradhatatlan energiával, az ügy iránti elkötelezettséggel, a közös érdekekre összpontosítva munkálkodott, a környezetében dolgozók és képviselői tevékenysége során a választói problémái iránti fogékonysággal, nem egyszer segítő szándékkal. Volt valami jelképes abban, hogy az Új Szó élén eltöltött csaknem tizenhárom esztendő után főleg a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségben és Szovjetbarát című lapja főszerkesztőjeként ereje teljéből arra törekedett, hogy szilárdítsa baráti, szövetségi kapcsolatainkat a nagy októberi szocialista forradalomban fogant Szovjetunióval, a világ haladása zászlóvivőjével. Emlékét ma nemcsak Szlovákia fővárosának egyik róla elnevezett utcája őrzi, hanem azok is, akik ismerték és becsülték. (gály) A Losonci (Lučenec) Jnb Népi Ellenőrzési Bizottságának munkatársai az elmúlt hónapokban néhány mezőgazdasági vállalatnál, feldolgozóüzemben és üzletben ellenőrizték az eladásra kínált élelmiszerek minőségét. A tej útját tulajdonképpen a termelőktől a fogyasztókig végigkísérték, s hasonló vizsgálat tárgyát képezték a tejtermékek, a hús és a húskészítmények. A népi ellenőrök - szorosan együttműködve az állategészségügyi és a közegészségügyi állomások dolgozóival - a mezőgazdasági vállalatoknál elsősorban arra voltak kíváncsiak: betartják-e a higiéniai előírásokat, tisztán, jó minőségben jut-e el a tej a feldolgozó üzemekbe? A legszembetűnőbb, legkirívóbb higiéniai fogyatékosságokat a Losonci Magtermesztő Állami Gazdaság bolyki (Bol'kovce) tehenészetében észlelték az ellenőrző csoport tagjai, ahol az etetők felső ruházatuk és lábbelijük cseréje nélkül fejték a teheneket. Az idevonatkozó előírások továbbá azt is kimondják, hogy a fejés előtt nemcsak a tehenészek ruházatának kell tisztának lennie, hanem a tehénnek is. A tő- gyeket langyos vízbe mártott törlőkkel lemosni (egy törlő legfeljebb 4-5 fejőstehén tisztántartására alkalmas). Nos, ennek az előírásnak csupán a Tomášovcei Egységes Földműves-szövetkezetben tettek eleget, a többi tehenészetben vagy törlők nélkül, vagy egyetlen törlővel végezték e fontos teendőt. A fejőgépeket sem kezelték minden nagyüzemben szakszerűen, s különösen felelőtlenül állították be a fejöberendezéseket a bolyki gaz- dasagban, miáltal jelentős anyagi kár keletkezett. Fogyatékosságokat észleltek a hűtőgépek üzemeltetésénél is, A Rovňanyi Egységes Földműves-szövetkezetben például túlhütötték a tejet, igaz a vizsgált időszakban a kinti hőmérséklet elérte a mínusz huszonnégy Celsius fokot, s a tejtároló helyiségnek nem volt megfelelő hőszigetelése. A fejőházak tisztasága is sok kívánnivalót hagy maga után. Bolykon és még néhány más nagyüzemben hiányoztak a falakról a csempék, az ólak fertőtlenítését és meszelését pedig nem végezték el elég gyakran. A tejet minden vállalattól a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat gépjárművei szállították el. Ami a rendszerességet és pontosságot illeti: jól ellátták kötelességüket. A gépkocsivezetők kötelessége azonban ellenőrizni a tej minőségét (savanyúságát) is, s ezt az átvételkor a tomášovcei gazdaságban elmulasztották. A Közép-szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat losonci üzemében mindenekelőtt a tejtermékek minőségét vették szemügyre az ellenőrök. A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy az üzem két saját terméke- a 33 százalékos tejföl és a Niva sajt nem felel meg a normának, kevesebb zsiradékot, szárazanyagot és sót tartalmazott az előírtnál. Ez utóbbiról a Losonci Közegészség- ügyi Állomás munkatársai megállapították, hogy mikrobiológiai szempontból sem volt kifogástalan, éppen ezért betiltották forgalmazását A munkahelyek rendje, tisztasága sem felelt meg mindenütt a kívánalmaknak, s néhány üzemben a szociális létesítmények állapota sem kielégítő. Ugyanakkor a hatalmas tejtározókat mindenütt tisztának találták, s a bejegyzésekből arra következtettek, hogy fertőtlenítésüket is rendszeresen elvégezték. A Zvoleni Közép-szlovákiai Húsipari Vállalat losonci üzemében összesen tizenhat féle terméket- húst és hentesárut vizsgáltak, s ezek közül három termék - a Sliači szalámi, a fokhagymás szalámi és a főtt sertésborda - minősége nem felelt meg a csehszlovák normának. A losonci vágóhídon sem találtak mindent a legnagyobb rendben a népi ellenőrök. Megállapították például, hogy a vágások jegyzékét és nyilvántartását nem vezették pontosan illetve folyamatosan, s a bejegyzéseknél két-három napos késések is előfordultak. Az utólagos nyilvántartás gyakorlata azért helytelen, mert módot ad a hússal való manipulálásra. A húst szállító járművek tisztasága sem felelt meg minden esetben a követelményeknek. Az egyik szállítmányból például 41 kilogramm sertéshús fogyasztásra alkalmatlan volt, s ezáltal mintegy 850 koronás kár érte a húsüzemet. Az üzletekben is több alkalommal volt rossz a csomagolt és a kimért hús minősége, miáltal 4100 koronát meghaladó kár érte az elárusítóhelyeket. Az élelmiszerüzletekben és a húsboltokban összesen tíz féle hús és hentesáru minőségét vizsgálták a népi ellenőrök és a belkereskedelmi ellenőrző szervek. Tárolási problémák és egyéb fogyatékosságok miatt összesen hét termékkel kapcsolatban merültek fel jogos minőségi kifogások, emellett az úgynevezett puha húskészítmények többsége a megengedettnél több vizet és zsiradékot tartalmazott. A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai a járás 21 élelmiszerüzletében végeztek szúrópróbaszerű ellenőrzést. A kenyér minőségével kapcsolatban négy esetben megállapították, hogy nem felel meg a normának, míg az egyéb pékáruk közül öt terméket (19,7 százalékot) ért minőségi kifogás, -h.aMinden előttem áll A SZISZ-kongresszus küldötte Kortársai akkor még csak a földrajzórákon ismerkedtek a földrészekkel, országokkal, világvárosokkal, s legfeljebb a térképen utaztak, amikor ő már a Bátor- keszi (Vojnice) Alapiskola pionírcsapatának legjobbjaként repülőre szállt, hogy elrepüljön Algériába a kéthetes nemzetközi béketáborba. Sokat mesélhetne, de csak annyit mond, megbarátkozott egy kongói kislánnyal, gyerekként látta és élvezte a tengert, s hogy biztosan értékesebb élményekkel térne haza ma, felnőttként. Sokat tapasztalt és tanult az Ifjúsági Világ- szövetség által szervezett szintén két hetes nemzetközi találkozón a lengyelországi Olesnicában. Moszkvából a XII. világifjúsági találkozó légkörét, a szervezés tökéletességét dicséri, s egyetlen élményét említi: találkozott és beszélgetett az .első magyar űrhajóssal. Vallja, hogy ha az alapiskolában nincsenek olyan tanárai, akik felfigyelnek állandó tenniakarására, számítanak ügyességére, talán másképp alakul gyerekkora és felnőttkora is. Annyi bizonyos, nem élt volna meg ilyen mozgalmas napokat, többet lett volna egyedül, s ha utazott volna, csak szüleivel, s nem jár be ilyen távolságokat, nem ismer meg annyi fiatalt. A bá- torkeszi alapiskola pionírcsapatának vezetője kilencedikből a Seči Pedagógiai Szakközépiskolába irányította. 1981-ben ott érettségizett. Kellemes emlékei vannak a négy évről. Elsősorban a SZISZ- hétvégeket említi. Nem volt az más, mint lehetőség szórakozásra, művelődésre, ismeretszerzésre, gazdag programmal, vetélkedőkkel eltöltött szombat-vasárnap. A továbbtanulás? Gondolkozik, melyik kedvenc szakot is említse. Mi az, amire még most is a legszívesebben gondol, amiről néha még álmodik. Mert azt is szokott; szeret álmodozni otthon egyedül a szülőfalujában. Talán a pszichológia. Kedvére való lenne. Sok a titok az emberekben. A pedagógia? - A pionírkongresszus előkészületei egybeestek az egyetemi felvételivel. Nem volt időm elmenni. Őszintén? Nem sajnálom. Nem bánom, hogy elszalasztottam a lehetőséget, mert csak egy pedagógiával kapcsolatos elméleti szak lett volna abban az évben a bölcsészettudományi karon. Közben rájöttem, nem, igy nem szabad Csak azért, hogy elvégezzek egy iskolát anélkül, hogy vonzalmam lenne iránta, az nem vezet jóra. Majd lesz valami jobb. Fiatal vagyok. Minden előttem áll. Azt, hogy nem volt ideje elmenni a felvételire, nem sajnálja, de hogy kevés jut belőle a képzőművészetre, a kiállításokra, a mozira és a színházra, viszont igen. Talán, ha nem kellene naponta ingáznia, itthon lenne Komáromban (Komárno), de már negyedik éve vár lakásra. Éva Patusová, a SZISZ Komáromi Járási Bizottságának pionírtitkára, három évig a SZISZ KB elnökségi tagja volt, ez évtől a Pio- nirszervezet Kerületi Tanácsának elnökségi tagja. A SZISZ járási és kerületi kongresszusa után a járás egyik küldötteként a szlovákiaira készül Bratislavába.- Az előző kongresszuson, 1984-ben csak ültem a teremben, hallgattam, ahogy mindenki túlzott dicsérettel szólt a SZISZ-munká- ről Az idén remélhetőleg több lesz az olyan felszólalás, amely rámutat a hibákra, ugyanakkor remélhetőleg megfelelő, használható ötletek is elhangzanak majd. melyeket nemcsak a SZISZ, hanem a pionírszervezet munkájában is megvalósítunk. Ugyanis az, hogy milyen SZISZ-tag lesz később a kisdiák attól is függ, hogy a főhivatású pionírvezető miként irányítja. alakítja ki igényét az önállóságra, önálló döntésekre, irányításra. -si^KONGRESSZUS 1987
