Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-08 / 210. szám, kedd

ÚJ szú 5 ♦ 1987. IX. 8. A párt hű katonája volt Dénes Ferenc elvtárs emlékére A Nítra-lvanka-i Virágzás Efsz-ben az idén 28 hektáron ültettek dohányt, melynek megkezdték betakarítását. Naponta 5-6 tonna zöld dohánylevelet törnek le. A terv 56 tonna termés betakarítását irányozza elő. Szárítás után a dohányt a lévai (Levice) dohánygyárba szállítják feldolgozásra. A felvételen (balra) Emília Danociová és Helena Morvayová a szárítóból szedi ki a dohányleveleket. , Pavol Malis felvétele Az élelmiszerek minőségét ellenőrizték Baj van a tisztasággal • Több termék nem felel meg a normáknak Holnap lenne nyolcvanöt éves, ha idestova nyolc éve nem vettünk vol­na tőle végső búcsút. Útja serdülő korától, a polgári köztársaságban csakúgy, mint a második világégés idején, majd a felszabadulás után, mindvégig a meggyőzödéses kom­munistának, Csehszlovákia Kom­munista Pártja hű katonájának útja volt. Sikerek mellett göröngyös életút, szigorú próbatétekkel és fájdalmas kitérőkkel is. Harcos út, amelyen nem volt mindig könnyű a helytállás. Ám Dénes Ferencet, az Új Szó Lőrincz Gyula után sorrend­ben második főszerkesztőjét, a.buk­tatókon átsegítette szilárd kommu­nista meggyőződése, gazdag életta­pasztalata. Joggal vallotta, hogy eszménk verhetetlen, ügyünk előbb utóbb győzni fog. Nyolc gyermekes munkáscsalád­ban született Kežmarokban 1902. szeptember 9-én. Elvégezte a gép­iparit, de tanította, ha nem is szakis­meretekre, apja, a szociáldemokrata párt tagja is, s ifjúmunkásként forra­dalmi leckét vett a Magyar Tanács- köztársaság idején a Vörös Hadse­reg soraiban. A Tanácsköztársaság bukása után ismerte meg első ízben a burzsoázia börtönét. Nem utoljára. Életében összesen több mint négy éven át ez az „iskola“ okította. Géplakatosként indult, de lénye­gében már a húszas évek elején hivatásos forradalmár lett. Először kerületi tisztségviselője a Csehszlo­vákiai Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek, majd Csehszlovákia Kom­munista Pártja alapító tagjaként egyik funkciója váltotta a másikat. Titkára volt Kassán (Košice) a vas­utas szakszervezetnek, majd életé­ben először kapcsolatba került pár­tunk lapjaival is. Szerkesztette a Vasutas című szakszervezeti lapot, dolgozott a Kassai Munkás, később a Munkás adminisztrációjában és egészen 1934-ig vezetője volt a Pravda chudoby, valamint a Mun­kás közös kiadójának. Ennek a vonulatnak folytatása­ként a harmincas években részt vett a Roham, a Vörös Sport, a Vörös Újság szerkesztésében. Közben a keleti országrészben nem kis sze­repet vállalt a proletár testnevelés szervezéséből. Mindig szívesen em­lékezett vissza arra, hogy Kassán a harmincas évek második felében körükben fogadhatták a szovjet sportolók, testnevelők küldöttségét. Szavát ilyenkor átforrósította az, ami egyébként ezt megelőzően és ezt követően, egész életében jellemezte - a proletár, a szocialista internacio­nalizmus, s a szovjetek országának, a szovjet embereknek mély tisztele­te, megbecsülése, szeretete. Ezek a gyökerek csak erősödtek és még mélyebbre ágyazódtak azt követően, hogy 1939-ben családjá­val együtt a Szovjetunióba emigrált, ahol jó tíz éven át különféle gazda­sági posztokat töltött be. Roppant nehéz háborús és háború utáni évek után tért vissza szülőföldjére. Elő­ször egy fakombinát igazgatója volt, ma|d újra párt- és állami tisztségek követték egymást. Egyebek között a Kassai Városi Nemzeti Bizottság elnöke, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke, a városi pártbizottság el­nöke, a kerületi pártbizottság irodá­jának tagja, s 1954-től 1960-ig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, később elnökségének tagja volt. Útja közben visszakanyarodott a sajtóhoz. Az ötvenes évek dere­kán lett lapunk főszerkesztője. Min­dig következetesen képviselte pár­tunk politikáját, feltétlen híve yolt a demokratikus centralizmusnak. Egyidejűleg azonban olyan elvtárs­ként mutatkozott be, aki bíráló ész­revételeit, véleményét és eseten­ként fenntartásait nem zárta hét la­katra. Nyíltan szólt, írt róluk a fel­sőbb pártszerveknek is, beleértve a sokak által kerűit úgynevezett ké­nyes kérdéseket is. Természetesen ő sem volt tévedhetetlen, de akik ismerték, tisztelték még az idősebb korában is tapasztalt képességét és készségét lépést váltani, tetteit, sza­vait kiigazítani, ha ennek szükségét érezte, ha erről meggyőződött. S ugyanakkor meggyőződésével egyező feszes tartást tanúsított tör­ténelmileg meghatározó fordulópon­tokon, főleg pártunk és társadal­munk válságának a saját személye viszonylatában is próbakövet és megpróbáltatást jelentő nehéz évei­ben. Megbecsülést érdemelt azért is, hogy ezen a poszton csakúgy, mint mindenütt, ahová pártunk állí­totta, teljes erőbevetéssel, fáradha­tatlan energiával, az ügy iránti elkö­telezettséggel, a közös érdekekre összpontosítva munkálkodott, a kör­nyezetében dolgozók és képviselői tevékenysége során a választói problémái iránti fogékonysággal, nem egyszer segítő szándékkal. Volt valami jelképes abban, hogy az Új Szó élén eltöltött csaknem tizenhárom esztendő után főleg a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szö­vetségben és Szovjetbarát című lap­ja főszerkesztőjeként ereje teljéből arra törekedett, hogy szilárdítsa ba­ráti, szövetségi kapcsolatainkat a nagy októberi szocialista forrada­lomban fogant Szovjetunióval, a vi­lág haladása zászlóvivőjével. Emlékét ma nemcsak Szlovákia fővárosának egyik róla elnevezett utcája őrzi, hanem azok is, akik ismerték és becsülték. (gály) A Losonci (Lučenec) Jnb Népi Ellenőrzési Bizottságának munka­társai az elmúlt hónapokban néhány mezőgazdasági vállalatnál, feldol­gozóüzemben és üzletben ellenőriz­ték az eladásra kínált élelmiszerek minőségét. A tej útját tulajdonképpen a ter­melőktől a fogyasztókig végigkísér­ték, s hasonló vizsgálat tárgyát ké­pezték a tejtermékek, a hús és a húskészítmények. A népi ellenőrök - szorosan együttműködve az állategészségü­gyi és a közegészségügyi állomások dolgozóival - a mezőgazdasági vál­lalatoknál elsősorban arra voltak kí­váncsiak: betartják-e a higiéniai elő­írásokat, tisztán, jó minőségben jut-e el a tej a feldolgozó üzemekbe? A legszembetűnőbb, legkirívóbb higiéniai fogyatékosságokat a Lo­sonci Magtermesztő Állami Gazda­ság bolyki (Bol'kovce) tehenészeté­ben észlelték az ellenőrző csoport tagjai, ahol az etetők felső ruházatuk és lábbelijük cseréje nélkül fejték a teheneket. Az idevonatkozó előí­rások továbbá azt is kimondják, hogy a fejés előtt nemcsak a tehe­nészek ruházatának kell tisztának lennie, hanem a tehénnek is. A tő- gyeket langyos vízbe mártott törlők­kel lemosni (egy törlő legfeljebb 4-5 fejőstehén tisztántartására alkal­mas). Nos, ennek az előírásnak csu­pán a Tomášovcei Egységes Föld­műves-szövetkezetben tettek ele­get, a többi tehenészetben vagy tör­lők nélkül, vagy egyetlen törlővel végezték e fontos teendőt. A fejőgépeket sem kezelték min­den nagyüzemben szakszerűen, s különösen felelőtlenül állították be a fejöberendezéseket a bolyki gaz- dasagban, miáltal jelentős anyagi kár keletkezett. Fogyatékosságokat észleltek a hűtőgépek üzemelteté­sénél is, A Rovňanyi Egységes Földműves-szövetkezetben például túlhütötték a tejet, igaz a vizsgált időszakban a kinti hőmérséklet elér­te a mínusz huszonnégy Celsius fokot, s a tejtároló helyiségnek nem volt megfelelő hőszigetelése. A fejőházak tisztasága is sok kí­vánnivalót hagy maga után. Bolykon és még néhány más nagyüzemben hiányoztak a falakról a csempék, az ólak fertőtlenítését és meszelését pedig nem végezték el elég gyakran. A tejet minden vállalattól a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat gépjárművei szállították el. Ami a rendszerességet és pontosságot illeti: jól ellátták kötelességüket. A gépkocsivezetők kötelessége azonban ellenőrizni a tej minőségét (savanyúságát) is, s ezt az átvétel­kor a tomášovcei gazdaságban el­mulasztották. A Közép-szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat losonci üzemében minde­nekelőtt a tejtermékek minőségét vet­ték szemügyre az ellenőrök. A labo­ratóriumi vizsgálatok megállapítot­ták, hogy az üzem két saját terméke- a 33 százalékos tejföl és a Niva sajt nem felel meg a normának, kevesebb zsiradékot, szárazanya­got és sót tartalmazott az előírtnál. Ez utóbbiról a Losonci Közegészség- ügyi Állomás munkatársai megálla­pították, hogy mikrobiológiai szem­pontból sem volt kifogástalan, éppen ezért betiltották forgalmazását A munkahelyek rendje, tisztasága sem felelt meg mindenütt a kívánal­maknak, s néhány üzemben a szoci­ális létesítmények állapota sem ki­elégítő. Ugyanakkor a hatalmas tej­tározókat mindenütt tisztának talál­ták, s a bejegyzésekből arra követ­keztettek, hogy fertőtlenítésüket is rendszeresen elvégezték. A Zvoleni Közép-szlovákiai Hús­ipari Vállalat losonci üzemében összesen tizenhat féle terméket- húst és hentesárut vizsgáltak, s ezek közül három termék - a Sliači szalámi, a fokhagymás szalámi és a főtt sertésborda - minősége nem felelt meg a csehszlovák normának. A losonci vágóhídon sem találtak mindent a legnagyobb rendben a népi ellenőrök. Megállapították például, hogy a vágások jegyzékét és nyilvántartását nem vezették pontosan illetve folyamatosan, s a bejegyzéseknél két-három napos késések is előfordultak. Az utólagos nyilvántartás gyakorlata azért hely­telen, mert módot ad a hússal való manipulálásra. A húst szállító járművek tisztasá­ga sem felelt meg minden esetben a követelményeknek. Az egyik szál­lítmányból például 41 kilogramm sertéshús fogyasztásra alkalmatlan volt, s ezáltal mintegy 850 koronás kár érte a húsüzemet. Az üzletekben is több alkalommal volt rossz a csomagolt és a kimért hús minősége, miáltal 4100 koronát meghaladó kár érte az elárusítóhe­lyeket. Az élelmiszerüzletekben és a húsboltokban összesen tíz féle hús és hentesáru minőségét vizs­gálták a népi ellenőrök és a belke­reskedelmi ellenőrző szervek. Táro­lási problémák és egyéb fogyaté­kosságok miatt összesen hét ter­mékkel kapcsolatban merültek fel jogos minőségi kifogások, emellett az úgynevezett puha húskészítmé­nyek többsége a megengedettnél több vizet és zsiradékot tartalmazott. A Szlovák Kereskedelmi Felü­gyelőség munkatársai a járás 21 élel­miszerüzletében végeztek szúró­próbaszerű ellenőrzést. A kenyér mi­nőségével kapcsolatban négy eset­ben megállapították, hogy nem felel meg a normának, míg az egyéb pékáruk közül öt terméket (19,7 szá­zalékot) ért minőségi kifogás, -h.a­Minden előttem áll A SZISZ-kongresszus küldötte Kortársai ak­kor még csak a földrajzórákon ismerkedtek a földrészekkel, országokkal, vi­lágvárosokkal, s legfeljebb a térké­pen utaztak, amikor ő már a Bátor- keszi (Vojnice) Alapiskola pionír­csapatának legjobbjaként repülőre szállt, hogy elrepüljön Algériába a kéthetes nemzetközi béketábor­ba. Sokat mesélhetne, de csak annyit mond, megbarátkozott egy kongói kislánnyal, gyerekként látta és élvezte a tengert, s hogy bizto­san értékesebb élményekkel térne haza ma, felnőttként. Sokat ta­pasztalt és tanult az Ifjúsági Világ- szövetség által szervezett szintén két hetes nemzetközi találkozón a lengyelországi Olesnicában. Moszkvából a XII. világifjúsági ta­lálkozó légkörét, a szervezés töké­letességét dicséri, s egyetlen él­ményét említi: találkozott és be­szélgetett az .első magyar űrha­jóssal. Vallja, hogy ha az alapiskolában nincsenek olyan tanárai, akik felfi­gyelnek állandó tenniakarására, számítanak ügyességére, talán másképp alakul gyerekkora és fel­nőttkora is. Annyi bizonyos, nem élt volna meg ilyen mozgalmas napokat, többet lett volna egyedül, s ha utazott volna, csak szüleivel, s nem jár be ilyen távolságokat, nem ismer meg annyi fiatalt. A bá- torkeszi alapiskola pionírcsapatá­nak vezetője kilencedikből a Seči Pedagógiai Szakközépiskolába irányította. 1981-ben ott érettségi­zett. Kellemes emlékei vannak a négy évről. Elsősorban a SZISZ- hétvégeket említi. Nem volt az más, mint lehetőség szórakozás­ra, művelődésre, ismeretszerzés­re, gazdag programmal, vetélke­dőkkel eltöltött szombat-vasárnap. A továbbtanulás? Gondolkozik, melyik kedvenc szakot is említse. Mi az, amire még most is a legszí­vesebben gondol, amiről néha még álmodik. Mert azt is szokott; szeret álmodozni otthon egyedül a szülőfalujában. Talán a pszicho­lógia. Kedvére való lenne. Sok a titok az emberekben. A pedagó­gia? - A pionírkongresszus elő­készületei egybeestek az egyete­mi felvételivel. Nem volt időm el­menni. Őszintén? Nem sajnálom. Nem bánom, hogy elszalasztottam a lehetőséget, mert csak egy pe­dagógiával kapcsolatos elméleti szak lett volna abban az évben a bölcsészettudományi karon. Közben rájöttem, nem, igy nem szabad Csak azért, hogy elvégez­zek egy iskolát anélkül, hogy von­zalmam lenne iránta, az nem vezet jóra. Majd lesz valami jobb. Fiatal vagyok. Minden előttem áll. Azt, hogy nem volt ideje elmen­ni a felvételire, nem sajnálja, de hogy kevés jut belőle a képzőmű­vészetre, a kiállításokra, a mozira és a színházra, viszont igen. Ta­lán, ha nem kellene naponta in­gáznia, itthon lenne Komáromban (Komárno), de már negyedik éve vár lakásra. Éva Patusová, a SZISZ Komá­romi Járási Bizottságának pionírtit­kára, három évig a SZISZ KB el­nökségi tagja volt, ez évtől a Pio- nirszervezet Kerületi Tanácsának elnökségi tagja. A SZISZ járási és kerületi kongresszusa után a járás egyik küldötteként a szlovákiaira készül Bratislavába.- Az előző kongresszuson, 1984-ben csak ültem a teremben, hallgattam, ahogy mindenki túlzott dicsérettel szólt a SZISZ-munká- ről Az idén remélhetőleg több lesz az olyan felszólalás, amely rámu­tat a hibákra, ugyanakkor remél­hetőleg megfelelő, használható öt­letek is elhangzanak majd. melye­ket nemcsak a SZISZ, hanem a pionírszervezet munkájában is megvalósítunk. Ugyanis az, hogy milyen SZISZ-tag lesz később a kisdiák attól is függ, hogy a főhi­vatású pionírvezető miként irányít­ja. alakítja ki igényét az önállóság­ra, önálló döntésekre, irányítás­ra. -si­^KONGRESSZUS 1987

Next

/
Oldalképek
Tartalom