Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-05 / 208. szám, szombat

/ Miért keletkezhetett és mire mutat rá a Babinský-iigy? K |x/omasztó a légkör a brati- INy slavai Igazságügyi Palota 82-es számú tárgyalótermében. Ezt nemcsak a nyitott ablakokon be­áramló nyári hőség okozza, hanem inkább azok a tények, amelyek a Babinský-úggyel kapcsolatban az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának Ta­nácsa előtt elhangzanak. Az eset mindenekelőtt a nagy számok miatt egyedi: az okozott kár az ügyész szerint 2,1 millió korona, a nyomo­zás során 821 tanút, a Bratislavai Kerületi Bíróság búntetőtanácsa előtt 143 tanút hallgattak ki, a per­anyag mintegy 34 ezer oldalnyi. Sú­lyosak a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek végén Árvában lejátszódott események erkölcsi-po- litikai összefüggései is. A vádlottak padján tízen ülnek. A jelenlevők figyelme elsősorban a 48 éves Stanislav Babinskýra, a Trstenái Járási Ipari Vállalat volt igazgatójára, a Jednota járási fo­gyasztási szövetkezet későbbi elnö­kére összpontosul. Széles arca, ma­gas homloka, alacsony termete és határozott fellépése Napóleonra emlékeztetnek. Basáskodása idejé­ben valóban Árva királyának ne­vezték ... Gátlástalan fosztogatások Az arisztokráciához azonban nin­csen semmi köze. Ellenkezőleg, ap­ja, a trstenái kovács abból élt, amit két kezével megkeresett. Fiát sze­rénységre, munkaszeretetre nevelte és. becsületes szakmát adott neki, géplakatos lett. Stanislav Babinský szakoktatóként dolgozott a nižnái Teslában, majd egy évre az ostravai bányákba jelentkezett, később a Čimhovái Hnb kisüzemének veze­tője lett, amely 1978-tól járási ipari vállalatként működött, s ekkor ne­vezték ki igazgatónak. 1984 január­jától 1984 decemberéig, amikor is letartóztatták, a Jednota elnöke volt. A járási ipari vállalatnál kezdetben számos jó ötletet valósított meg. így például hozzájárult a hagyományos trstenái kerámia gyártásának felújí­tásához, a faragott stílbútor készíté­séhez. Mikor következtek be az első buk­tatók zavartalannak tűnő életpályá­ján? Talán akkor, amikor 1500 koro­náért hamis érettségi bizonyítványt szerzett és ennek alapján később - kétségtelenül protekcióval - ered­ményes főiskolai felvételi vizsgát tett. Az első siker szárnyat ad az em­bernek és ez nyilván akkor is érvé­nyes, ha valaki rossz útra tér. A bi­zonyítékok szerint azokban az évek­ben, amikor ő volt a vezető a járási ipari vállalatnál és a Jednotában, hallatlan pazarlás folyt, gátlástalanul fosztogatták a szocialista tulajdont. Több tucat személynek ingyen vagy jelképes áron faragott bútort ajánlott fel és adott. A járási ipari vál­lalatnál készített, így az elajándéko­zott bútor értéke legkevesebb 298 ezer korona volt. Jogtalanul több mint 40 ezer liter benzint használt el feketefuvarokra, illetve a vadászatok alkalmából használt szolgálati ko­csik üzemeltetésére. A járási ipari vállalat terhére összesen 73 ezer korona értékben élelmiszert, sze­szes italokat, vadászpuskákat, vö­rösfenyő léceket és egy festményt ajándékozott Juraj Murínának, a Dolný Kubín-i Járási Nemzeti Bi­zottság volt elnökének, Pavol Kymannak, az SZLKP Dolný Kubín-i Járási Bizottsága volt vezető titkárá­nak pedig csaknem 45 ezer korona értékben különböző tárgyakat, töb­bek között öt festményt, sztereorá- diót és mélyhűtőt. A járási ipari vállalattól fokozato­san 160 ezer korona készpénzt vett át, amit aztán a vállalat más munka­társainak segítségével törvénysértő módon elkendőzött, önkényesen több mint 22 ezer korona prémiumot fizettetett ki magának, jogtalanul összesen 7800 koronát fizettetett ki a járási egészségügyi intézet egyes orvosainak, a vállalat készleteiből 3000 liter fűtőolajat szállíttatott ott­honába saját használatra. Építkezési engedély és a szüksé­ges dokumentáció nélkül az ipari vállalat üzemeltetési eszközeiből 4,3 millió korona beruházással felújította a régi malmot, ahol üzemi üdülőköz­pontot létesítettek, amelyben csak­nem naponta különféle ünnepsége­ket, gazdag lakomákat rendezett. Ezekről képet alkothatunk annak alapján, hogy három év alatt a ma­lomban legkevesebb 790 ezer koro­nát mulattak el. Amikor Stanislav Babinský a Jed­nota elnöke lett, hasonló célokra használta ki a trstenái Roháč-szálló kék szalonját. Megvendégelte isme­rőseit, sokszor rokonait és a számlá­kat úgy egyenlítette ki, hogy a szálló vezetőjének a Jednota béralapjából jutalmakat adott Hasonló módon „fizetett“ 32 ezer korona értékű áru­ért, amelyet a námestovói hentesüz­letben és a čimhovái élelmiszerüz­letben „vásárolt“. A Jednota egy másik üzletében eszközölt 33 ezer koronás vásárlását a Roháč-szálló terhére számlázta ki. További bűncselekményei is bi­zonyítást nyertek, így például átvett és felhasznált 17 ezer 600 korona készpénzt, a Jednota felvásárló üzeméből csaknem egy tonna erdei terméket, a Roháč-szállóból 9500 korona értékben 79 láda Aranyfácán sört stb. vitt el. A szállóban leltár­hiányt mutattak ki és ekkor Štefan Kecerrel, a szálló volt vezetőjével és másokkal hamis számlákkal, károk keletkezésére vonatkozó hamis jegyzőkönyvekkel próbálta a hiányt pótolni Rábeszélte Jozef Turazát, a topolcanyi sörgyár volt igazgató­ját, hogy számlázás nélkül több mint 64 ezer korona értékben szállítson sört a Roháč-szállónak. Stanislav Babinský a trstenái va­dásztársaság elnökeként is hasonló mesterkedéseket folytatott. Ismerő­seinek és támogatóinak a járási, a kerületi, a felsőbb párt- és állami szervek munkatársai közül, több tu­catnyi állat kilövését engedélyezte, s ezáltal 147 ezer korona kárt oko­zott. A Babinský-úgy sajátossága, hogy vádlottak padjára került Juraj Murína, a Dolný Kubín-i Járási Nem­zeti Bizottság volt elnöke és Pavol Kyman, a járási pártbizottság volt vezető titkára. Törvénysértő csele­kedeteikkel rácáfoltak azokra az ér­demeikre, amelyeket előző tevé­kenységük során Árva fejlesztésé­ben szereztek. Juraj Murina 30 ezer korona értékű általa jogtalanul kilőtt vadat tulajdonított el, amelyet át kel­lett volna adnia a vadásztársaság­nak. A bíróság ezt a tettét a szocia­lista tulajdon elleni bűncselekmény­nek minősítette. Ezenkívül funkciójával visszaélve a járási nemzeti bizottság eszközei­ből 325 ezer koronát két helyi nem­zeti bizottság számlájára írt át, hiva­talosan népművelésre, a valóság­ban azonban különféle megvendé- gelések és ajándékok árának meg­térítésére. Ezekre a célokra több mint 262 ezer koronát használtak fel. Azt mondhatjuk, hogy védelmé­be vette Stanislav Babinský törvény- sértő tevékenységét - nem engedé­lyezte a járási ipari vállalat gazdál­kodásának következetes ellenőrzé­sét és nem lépett fel az általa is ismert jogsértések ellen, hiszen ma­ga is részt vett az ivászatokon és haszna volt Babinský „ajándé­kaiból“. Pavol Kyman mindenekelőtt azzal a járatta le magát, hogy elfogadta a már említett „ajándékokat“, amit a törvény a szocialista tulajdon sé­relmére elkövetett orgazdaságnak minősít. Ezenkívül tudott a járási nemzeti bizottság 300 ezres fekete alapjáról, hiszen ebből az alapból több mint 25 ezer koronát a járási pártbizottság akcióira használt fel. Nem avatkozott be. A legfelsőbb bíróság által meg­erősített ítélet ismert: Stanislav Ba­binský 14 és fél évet, J. Gábik, a Malom üdülőközpont vezetője 5 évet, J. Turaz 5 és fél évet, Juraj Murina 6 évet, Pavol Kyman 5 évet, S. Kecera 4 évet, két további bűn­társ 3-3 évet tölt a börtönben, ketten pedig felfüggesztett büntetést kap­tak. A bíróság pénzbüntetést, va­gyonelkobzást is kiszabott és a tör­vény által meghatározott maximális időre eltiltotta a vádlottakat foglalko­zásuk gyakorlásától. Stanislav Ba­binský az ítélet értelmében több mint Kéz kezet mos alapon 1 millió korona kárt köteles megtérí­teni. Árva fejlesztésének hamis ,,koncepciója“ Babinský védekezésében elcsé­pelt sláger refrénjeként ismétlődik az a magyarázkodás, hogy mindent, amit csinált, Árva fejlesztéséért és a járás vezetőinek utasítására tette, ő maga egy koronával sem gazda­godott, és a valóságban az igazi bűnösök ártatlan áldozata lett. A mellettünk ülő testvére izgatottan megjegyezte: - így igaz, ő nem volt Árva királya, csupán komornyikja. Valóban, mi vezérelte őt, mire volt a sok vendéglátás és ajándék? Ho­gyan függ össze ezzel a járás fejlő­dése? Stanislav Babinský egyszerű­en képzelte el a dolgokat: a lehető leggazdagabban megvendégelni az állami és pártvezetés neves szemé­lyiségeit, értékes ajándékokkal lekö­telezni őket, hogy aztán amikor a já­rásnak beruházásokra lesz szüksé­gé, hozzájuk fordulhasson. - Ők majd százszorosán megtérítenek mindent - mondogatta. A terített asztal mellett „szerzett" beruházá­sok azonban csak az ő fantáziájá­ban érték el a százmilliós össze­geket. Árva Babinský „koncepciója“ szerint nem azért fejlődik, mert a va­lamikor elmaradott területek feleme­lése pártunknak már az ötvenes éveket megelőző küzdelmes idők­ben megfogalmazott gazdasági poli­tikájából, rendszerünk lényegéből ered, hanem a központi szervekben dolgozó pártolóinak jótékonykodása eredményeként. Mi a véleménye erről az árvaiak- nak? - Ez hazugság és egyúttal sérti mindazokat, akik nehéz munkával építették, fejlesztették Árvát. Csak egy szemléltető példa: itt vannak a legszélsőségesebb időjárási vi­szonyok és ennek ellenére a járás önellátó a hús- és tejtermelésben és zöldségszükségletének kétharma­dát is megtermeli. Az országban aránylag itt a legfejlettebb az egyéni lakásépítés. Babinský legfeljebb fe­kete építkezésével járult ehhez hoz­zá. Cselekedeteivel, amelyekhez a becsületes állampolgárok többsé­gének nincsen semmi köze, csak szégyent hozott Árvára, - mondotta Albin Michalica, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára. A vendéglátás furcsa normái Stanislav Babinský bűncselekmé­nyei hátterének megismerésében talán előbbre jutunk, ha az okokat kispolgári kapzsiságában keressük. A lehető leggyorsabban, fáradozás nélkül akart meggazdagodni, miköz­ben az ezzel kapcsolatos kockáza­tokat befolyásos, lekötelezett isme­rősei révén próbálta kiküszöbölni. „Bölcselkedését" arról, hogy a járás problémáit a terített asztalok mellett kell megoldani, a Babinský köréhez tartozó személyek olyan mértékben magukévá tették, hogy íratlan sza­bálynak, „Árva ügyének“ tartották, csaknem minden olyan vezető meg- vendégelését, aki a járásba éke­zett, miközben nem is tudatosították, hogy az ilyen vendéglátás törvényel­lenes. Jellemző, hogy Stanislav Ba­binský az utolsó szó jogán elmon­dott 80 perces védekezését, ártat­lanságát hangoztatva, sírva fejezte be, és azt javasolta, hogy az összes vádlottat, Murina és Kyman kivételé­vel, mentsék fel a vád alól. Ami az ajándékozásokra vonat­kozó utasításokat illeti, amelyeket szerinte Murinától és Kymantól ka­pott, az igazság valahol a közepén van. Babinský lelkesen, visszauta- síthatatlanul ajánlotta fel „szolgála­tait", miközben az olyan prózai kér­dést, mint a költségek megtérítését, gavalléros kézlegyintéssel intézte el. Murina és Kyman pedig elfogadtak mindent és nem is szégyenkeztek. Kölcsönösen kiegészítették egy­mást. Babinský és társai fosztogat­tak, Murina, Kyman meg a többiek megvédték őket az ellenőröktől. A kör így lezárult, kéz kezet mosott, illetve ebben az esetben a szó szo­ros értelmében piszkított. A kulcs- fontosságú személy azonban Ba­binský volt, aki a rábízott társadalmi vagyonnal úgy bánt, mintha a saját tulajdona lenne, sőt talán inkább úgy, mintha gazdátlan vagyonról lenne szó, amelyre vonatkozóan nem kap­hatott kötelező rendelkezéseket, s ha netán mégis, törvénytelennek minősülne. Babinský védekezésének figye­lemre méltó eleme azoknak a vezető tisztségviselőknek a listája, akiknek az ő adatai szerint nemzeti művé­szeink 68 alkotását és leszállított áron b'útort ajándékozott, nem enge­délyezett vadászatokat rendezett és más szolgáltatásokat nyújtott. Mennyiben felel meg ez az igaz­ságnak? Tudni kell, a törvény lehető­vé teszi, hogy a vádlott az igaz­ságnak nem megfelelő állításokkal is védekezzen, a büntetőtanács vi­szont saját belátása szerint értékel­heti az elmondottakat. A vádlott azonban senkit sem vádolhat hami­san bűncselekményekkel, mert ezért három évig terjedő szabad­ságvesztés jár. Babinský tudta, hogy csaknem a legmagasabb büntetést kapja (14 és fél év) és ez halmazati büntetés, több mint 15 évi szabad­ságvesztésre pedig nem ítélhetik. A hamis vádaskodásért kapható esetleges büntetésnek így gyakorla­tilag nincs jelentősége. Ezért tehát nyilvánvalóan túlzott, olyan össze­geket említett, amelyekkel vállalata nem rendelkezhetett, hiszen tálto­sán fizetésképtelen volt. Kijelentéseinek nyilvánosságra hozatala szempontjából valóságfe­dezetük a döntő, és főleg az, hogy csakis a bíróság mondhatja ki vala­kinek a bűnösségét érvényes ítélet­tel. Amíg valakit nem ítélnek el, senki sem nevezheti őt a nyilvános­ság előtt bűnösnek. így van ez min­den országban, ahol törvényesség uralkodik. A nyugati propaganda azonban nyilván más jogi és etikai normákhoz igazodik. Babinský kije­lentéseit teljes mértékben igaznak tartja, nyilvánosságra hozza a csak Babinský által megnevezett szemé­lyek nevét, „nagy korrupciós bot­ránynak" nevezi az esetet, amelyről a csehszlovák tömegtájékoztató és propaganda eszközök nyilván hall­gatni fognak. Amint az olvasó is látja, nincs így. A tényleges bűnö­söknek felelniük kell tetteikért. Ezzel kapcsolatban az eset né­hány összefüggéséről beszéltünk Dr. Ján Benčurával, az SZSZK Leg­felsőbb Bíróságának elnökével. Arra a kérdésre, miért nem minősítette a bíróság azt a tényt, hogy egyes vezetők ajándékokat fogadtak el megvesztegetésként Babinskýtól, így válaszolt:- Azért, mert jogrendünk szerint a bíróság csak azokról a cselekede­tekről dönthet, amelyeket a vádirat is tartalmaz. És a vádiratban ilyen cse­lekedetek nem szerepeltek. Ezenkí­vül az előkészítő eljárás során és a tárgyaláson sem merültek fel egyértelmű bizonyítékok, amelyek alátámasztanák Babinský állításait. A megvesztegetés tettének minősí­téséhez a törvény szerint be kell bizonyítani, hogy a megvesztegetést elfogadó személy tudatosan járt el olyan értelemben, hogy a megvesz­tegetést közérdekű dolgok intézésé­vel kapcsolatban fogadta el. Ez azt jelenti, hogy a felsorolt személyek­nek valóban jogtalan előnyöket kel­lett volna biztosítaniuk a járás szá­mára, mint ahogy arról Babinský beszélt. De ez nem nyert bizonyí­tást.- így csak ajándékokról volt szó?- Erre csak egy további vizsgálat deríthet fényt. Elgondolkodtató azonban, hogy erkölcsi szempontból elfogadható-e, hogy vezetők, külö­nösen, ha párttagok, ilyen ajándéko­kat, ún. figyelmességeket fogadja­nak el. Az ördöggel cimboráltak Hogyan bonyolították ezt le konk­rétan? Az egyik tanú ezt mondta: - Az élelmiszer-csomagokat leg­gyakrabban az újév, húsvét meg más ünnepek és események alkal­mából hordtuk szét. így például négy vagy több kilós sonkakonzerveket, drága szalámikat, néhány üveg drá­ga szeszes italt, csabai kolbászt... A csomagokat Murinának, Kymán- nak és más vezetőknek adtam át. Becslésem szerint egy csomag érté­ke kb. 3000 korona lehetett. Ezenkí­vül karácsonykor egy-egy csomag­ba 10-20 darab pisztrángot is tettek. A bíróság szerint a csomagok átlagos értéke 2200 korona volt. Ilyen ajándékot adott tehát Stanislav Babinský vendégeinek és ismerőse­inek. Mit gondoljunk azokról, akik elfogadták ezeket? A különböző szervek és szervezetek tisztségvi­selőiről és vezetőiről akikről szintén szó van az ítéletben. Elmentek az engedély nélküli vadászatokra, megvendégeltették magukat és szó nélkül elfogadták a csomagokat, sőt a képeket és a bútort is. Velük együtt érkeztek családtagjaik is - felesé­gek, felnőtt gyermekek... Hogyan egyeztethető ez össze a vezetők erkölcsi politikai és jellem­beli tulajdonságaival szemben a be­töltött tisztségekkel kapcsolatban tá­masztott követelményekkel? Pártta­gok esetében a CSKP Alapszabály­zatával, vagy pedig a CSKP KB Elnökségének a szocialista törvé­nyesség, az erkölcs és a fegyelem megsértése elleni harc elmélyítésé­vel kapcsolatos levelének gondola­taival? Hiszen minden párttagnak és főleg tisztségviselőnek példát kell mutatnia szerénységének. Az illetékes szerveknek, de főleg a pártszerveknek ott, ahol ez nem történt meg, a legnagyobb szigorú­sággal kell megítélniük mindazok er­kölcsi-politikai felelősségét, akik be­lekeveredtek a Babinský-úgybe. Ez természetes velejárója az SZLKP KB határozott állásfoglalásának és elvszerü, a szocialista törvényes­ség, erkölcs és fegyelem megsértői­vel szembeni intézkedéseinek. Ezt feladatul adta a CSKP KB Elnöksé­gének 1987. augusztus 19-i tanács­kozása is, amelyen kiemelték a köz­ponti bizottság elnöksége 1983. évi levelének tartós érvényességét. A központi bizottság elnökségének augusztusi üléséről kiadott jelentés szerint az elnökség arra kötelezi a területi pártszerveket és az összes kommunistát, hogy fokozzák a har­cot a rendetlenség, a rossz gazdál­kodás, a pazarlás, a fegyelemsérté­sek, a közömbösség és a korrupció ellen. Feladatul adta, hogy a kerületi és a járási pártbizottságok ismét foglalkozzanak hatáskörükben a Le­vél érvényesítésével. Azt mondhatnánk, hogy azok, akik ajándékokat fogadtak el, az ör­döggel cimboráltak. Ezért nem cso­da, hogy Árvában sikerrel járhatott az olyan karrierista, mint Stanislav Babinský, aki fokozatosan meg akarta nyerni és vesztegetni a tiszt­ségviselőket, hogy a társadalom megkárosítása árán gazdagodjon. És később nemcsak Árvában. Az ítélet szerint tevékenysége túllépte a Dolný Kubín-i járás határait, isme­rős tisztségviselői voltak Prágában és Bratislavában, és befolyásuk révén magabiztossága egyre nőtt. Tegyük hozzá, hogy 12 személy, akiknek Babinský nemzeti művé­szek 18 festményét ajándékozta, a képeket a vizsgálati szervek kéré­sére visszaadta. Pedig azelőtt egye­sek közülük azt állították, hogy náluk nincsenek ilyenek! Pillantsunk be még a Babinský- ügyben hozott ítélet korábbi részé­be. Az egyik vallomás szerint a va­dászatokon szolgálati gépkocsikat, főleg terepjárókat használtak. Tilal­mi időszakban is vadásztak, eseten­ként tiltott módszerrel is (éjjel, erős reflektor fényében). Olyan emberek­ről volt szó, akik tagjai voltak vala­melyik vadásztársaságnak, fegyver­viselési engedélyük volt és így is­merniük kellett a vadászatra vonat­kozó törvényt. A trstenái vadásztársaságnak nagy kára keletkezett: legalább 18 szarvas, 15 őzbak, 3 őzsuta, 3 szar­vastehén, 1 szarvasborjú, 8 nyírfajd (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. IX. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom