Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-01 / 204. szám, kedd
ÚJ szú 3 1987. IX. 1. Grósz Károly: Céljaink és érdekeink azonosak Ľubomír Štrougal csehszlovák kormányfő tiszteletére Grósz Károly magyar miniszterelnök tegnap a Parlament épületében díszebédet adott, amelyen mindketten beszédet mondtak. Grósz Károly beszédében megelégedéssel nyugtázta, Ľubomír Štrougal látogatása lehetővé tette, hogy tárgyalásokat folytassanak a két ország közötti együttműködésről, Magyarország és Csehszlovákia kapcsolatainak további fejlesztéséről. Kijelentette: az MSZMP és a magyar kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének. Azonos alapelvekből és célokból indulunk ki, azonosak alapvető érdekeink is. Népünk nagy érdeklődéssel figyeli a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok teljesítését, a gazdasági és társadalmi átalakítást célzó törekvéseket és intézkedéseket. Meggyőződésünk, hogy ezek megvalósítása hozzájárul a szocialista Csehszlovákia további fejlődéséhez, a csehszlovák nép életszínvonalának emeléséhez, országuk nemzetközi tekintélyének erősítéséhez. Ami a magyar belpolitikai helyzetet illeti, el kell mondani, hogy fejlődésünk nehéz időszakában élünk, nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A vitathatatlan eredmények mellett a magyar népgazdaság fejlődését már hosszabb ideje feszültségek és ellentmondások kísérik. Tovább nő Magyarország eladósodottsága konvertibilis valutában, az új, konkurenciaképes termékek száma nem emelkedik a kívánt mértékben. Lazult a munkafegyelem, s nem kielégítő a társadalmi erkölcs Gondjaink okait abban látjuk, hogy termelésünk minősége és szerkezete lassan fejlődik, elmarad a hazai és a nemzetközi követelményektől. Nem voltunk eléggé következetesek a gazdasági reform bevezetésében. Több gazdaságilag hibás döntést hoztunk, s a világgazdasági feltételek számunkra rendkívül kedvezőtlenül alakulnak. Az MSZMP Központi Bizottsága ezeket a tényeket figyelembe véve fogadta el az idén júliusban a gazdasági és társadalmi fejlődés programját. Ez az adott helyzetből indul ki, megszabja a rövidebb és a hosszú távú célokat, a reform további kibontakoztatásának fő irányait. A program társadalmi rendszerünk megújulási képességére, népünk áldozatkészségére, s nem utolsósorban az elmúlt évtizedekben elért eredményekre támaszkodik. Jelenleg a legfontosabb feladat, hogy stabilizáljuk az elért eredményeket, népünk alkotó igyekezete és áldozat- készsége alapján tervszerűen és következetesen teljesítsük a kitűzött feladatokat. Ehhez segít hozzá bennünket a készülő kormányprogram. A testvéri Csehszlovákia megbízható szövetségesünk, Magyarország rendkívül fontos partnere. Érdekünk, hogy az országaink közötti széles körű kapcsolatok és barátságunk szilárd kötelékei a jövőben tovább erősödjenek. Ezért nagy súlyt helyezünk a politikai, gazdasági, kulturális, valamint egyéb területeken megvalósuló együttműködésre. Ehhez járulnak hozzá országaink vezetőinek örvendetesen gyakori találkozói, mindenekelőtt a két főtitkárnak, Kádár Jánosnak és Gustáv Husáknak a rendszeres tárgyalásai, amelyek meghatározóak együttműködésünk mélyítése szempontjából. A gazdasági és tudományos-mú- szaki együttműködés fejlesztése érdekében új módszereket, formákat és eszközöket kell alkalmazni. Szükséges, hogy hatékonyabban érvényesítsük érdekeinket is. A kölcsönös érdekeltség alapján kell erősíteni a vállalataink közötti közvetlen együttműködést. Tovább kell növelni a termelési kooperáció és gyártásszakosítás szerepét az olyan perspektivikus területeken, mint az elektronika, a vegyipar egyes ágazatai, az atomerőművi berendezések gyártása és a biotechnológia. Fontosnak tartjuk, hogy bővüljön az együttmüködés a személygépkocsigyártásban, s a környezetvédelem terén is előbbre kell lépni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy közös jövőbeni feladataink megoldása és az ehhez szükséges légkör szempontjából növekvő szerepe van a társadalmi és a kulturális szervezetek közötti kapcsolatok mélyítésének, történelmi múltunk kölcsönös tiszteletben tartásának a közös haladó hagyományainkról való gondoskodásnak. Néhány nap múlva lesz negyven éve annak, hogy országaink a második világháború után felújították a diplomáciai kapcsolatokat. Közismert, milyen nagy szükség volt a korábbi uralkodó osztályok szűk látókörű és bűnös politikája maradványainak felszámolására, hiszen ez a politika arra törekedett, hogy országaink nemzeteit egymással szembeállítsa. Ez is bizonyítja, milyen jelentős az a tény, hogy napjainkban kölcsönösen fejlesztjük szoros kapcsolatainkat, amelyek az élet minden területét felölelik, valamint az, hogy nemzeteink barátként és jószomszédként élnek egymás mellett. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a nemzetközi élet fő kérdéseiről véleményünk megegyezik. Közösen törekszünk a világbéke és a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének kialakítására, a Varsói Szerződés keretében az összehangolt külpolitikai célok megvalósítására. A béke erősítése, az államok közötti békés együttműködés fejlesztése, a lázas fegyverkezés megállítása, az európai kontinensről az atomfegyverek eltávolítása, a fegyveres erők lényeges csökkentése - ezek népeink alapvető érdekei. Igyekszünk hozzájárulni a helsinki folyamat mélyítéséhez, a bécsi utótalálkozó sikeres befejezéséhez. Beszédének végén Grósz Károly annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a nyílt elvtársi és baráti légkörben lezajlott tárgyalások tovább mélyítik a két ország és nép közötti kapcsolatokat. Ľubomír Štrougal: Van mire építenünk, van mit fejlesztenünk Nagyon rövid munkalátogatásra érkeztünk a nyári Budapestre, s jó hagyományaink szerint ez baráti látogatás is, amelyet a megértés, az elvtársi együttműködés szelleme hat át. Ez megfelel azoknak az elveknek, amelyeket a testvéri országok családjában már évtizedekkel ezelőtt lefektettünk. Az ezeréves szomszédságot, amely az egykori uralkodó osztályok tettei miatt nem volt mindig békés és szívélyes, kölcsönösségre és barátságra változtattuk, amit kötelesek vagyunk ápolni, fejleszteni és szilárdítani a szocialista elvek szellemében, amelyeknek helyes és korszerű magyarázatára, társadalmi alkalmazására az utóbbi időben olyannyira törekszünk. Sorsfordító korban élünk. Népeink és államaink hozzáláttak a politikai és gazdasági rendszerek átalakítását -célzó igényes feladatokhoz, hogy a társadalomnak a tudományos-technikai forradalom korának megfelelő dinamizmust, széles demokratikus keretet adjanak. Csehszlovákiában a CSKP XVII. és Magyarországon az MSZMP XIII. kongresszusa után a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása lett a pártmunka meghatározó feladata. Emellett nem lehet kétséges, hogy ezek a folyamatok, - amelyekre lényeges hatással van az SZKP forradalmi aktivitása - kölcsönösen egymásba fonódnak és kiegészítik egymást mindabban, ami számunkra közös. Ebből a szempontból kísértük figyelemmel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának júliusi ülését. Amikor azt mondjuk, hogy a régi módon nem szabad tovább menni, ez teljes mértékben vonatkozik a csehszlovák-magyar együttműködés formáira és tartalmára is. Mai tárgyalásaink fő célja az új gondolkodásmód, s kapcsolatainkban főleg az új gyakorlat alkalmazása. E szempontból közvetlenül Gustáv Husák és Kádár János tavaly októberi találkozójának döntéséből indulunk ki. A két főtitkár akkor egyetértett abban, hogy országaink példás, dinamikus és sokoldalú együttműködése a legjobb hozzájárulás a szocializmus ideáljainak megvalósításához, a testvéri országok közösségének általános fejlődéséhez, a világbékéhez. örvendetes, hogy van mire építenünk, van mit fejlesztenünk és erősítenünk. Állami és pártkapcsolataink a szocialista internacionalizmus példáját szolgáltatják. Számos példája van a gazdasági és társadalmi szervezetek együttműködésének, a testvérvárosi kapcsolatoknak, valamint a nemzetiségi kisebbségek kontaktusainak. Sikereket értünk el gazdasági téren is, ezt tartjuk a csehszlovák-magyar kölcsönösség legfontosabb elemének. Növekszik kereskedelmi forgalmunk, a kooperáció és szakosítás útján gyártott termékek aránya, sőt a Haldex vállalat a közös vállalkozás jó példája. Csakhogy mindez kevés. Megelégedni azzal, amit elértünk, annyit jelent, mint félúton megállni. Ezért határoztuk el, hogy kihasználjuk tapasztalatainkat, a jószomszédságot, s a KGST-országok szándékait is a dinamikus előrehaladás, a gyorsabb ütem elérése érdekében a progresszív ágazatokban, a tudományban és a technikában, valamint a közös vállalkozások terén. Sok mindent el akarunk érni piacaink gazdagítása, a határ menti együttműködés bővítése terén. A nemzetközi helyzet megítélésében teljes közöttünk a nézetazonosság. Ószintén örülünk annak, hogy sikerült megállítani a nemzetközi helyzet kiéleződését, hogy lépésről lépésre utat tör magának a józan ész filozófiája a különböző társadalmi rendszerű országok egymás mellett élésében, hogy növekszik a felelősség egységes európai házunk, egész bolygónk sorsáért. S bár eddig nem született konkrét leszerelési megállapodás, a szovjet-amerikai tárgyalások helyzete reményt ad arra, hogy ledőlnek az utolsó akadályok és sor kerül mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolására, s megkezdődik a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek jelentős mértékű csökkentése. A mi programunk a munka, a békés építés, a nép jólétének fokozása. Ezért akarjuk mentesíteni a világot minden fegyvertől, tehát a hagyományosaktól is, s nem megengedni a világűr militarizálását, tömören szólva, megakadályozni a háborút, a legnagyobb rosszat történelmünkben. Épp ezt követi a Varsói Szerződés országainak katonai doktrínája, amit az idén tavasz- szal Csehszlovákia és Magyarország is aláírt. Országaink számára, amelyek a szocialista közösség nyugati határán fekszenek, döntő fontosságúak az öreg kontinensen uralkodó viszonyok, hiszen ez a földrész már második évezrede a mi közös hazánk. Ezért támogatunk minden pozitív lépést a genfi leszerelési tárgyalásokon és Bécsben, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevő országai újabb dokumentumot készítenek elő az egész földrész együttműködéséről. Úgy véljük, az európai együttmüködés ügyét jól szolgálja az a javaslat, hogy Prágában a gazdasági kérdé sekről, Moszkvában pedig a humanitárius kérdésekről tartsanak nemzetközi fórumot. örömmel szólok arról, hogy együttműködésünk mérlege pozitív. A jövőben úgy kívánunk dolgozni, hogy még jelentősebb eredményeket érjünk el. Ezt követeli tőlünk a kor, amelyben élünk, ezt követelik országaink népei, tömören szólva, ezt követeli a szocializmus sorsáért vállalt felelősségünk. Csak így teljesíthetjük pártjaink kongresszusainak bátor célkitűzéseit - mondotta végezetül Ľubomír štrougal. Befejeződött a dél-afrikai bányászsxtrájk Győzelemmel felérő vereség Három hét után befejeződött a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság történelmének legnagyobb sztrájkja: vasárnap döntöttek így a Bányászok Országos Szövetségének (NUM) képviselői a bányatársaságokkal folytatott három és fél órás tárgyalások után. Győzelem vagy vereség? A kérdés akkor válaszolható meg, ha figyelembe vesszük a sajátosságokat. Elsősorban azt, hogy Afrika legerősebb rendőrállamáról van szó, ahol dühöng a fajgyűlölet, a rezsim terrorja, keményen fellépnek mindazok ellen, akiknél a haladó gondolkodás csíráit vélik felfedezni. A rezsim mögött áll az egész nemzetközi imperializmus, s ez az oka annak, hogy mindeddig nem sikerült érvényt szerezni a faji megkülönböztetés felszámolását célzó ENSZ-hatá- rozatoknak, a Pretoria elleni hatékony gazdasági szankciók bevezetését követelő felhívások tucatjainak. Ezért nincs még mindig a lakosság több mint háromnegyedét kitevő feketéknek választójoguk, nincsenek képviselőik a két éve háromkamarássá „reformált“ parlamentben. (S bár az ázsiai származásúaknak és félvéreknek kamarájuk lett, jogaik, beleszólásuk a politikába így sincs, hiszen összesen csak 130 mandátumuk van a fehér kisebbség 178 képviselőjével szemben, tehát a szavazások alkalmával győzelmi esélyük a nullával egyenlő.) Ezt a sztrájkot nem lehet európai mércével mérni: a bányászszakszervezet ereje sem hasonlítható egy nyugat-európaihoz, a szervezettsége sem. Hiszen például több százezer munkás a szomszédos országokból, az elkülönített területekről (bantusztánokból) érkezett, mert itt legalább valamilyen keresethez juthat, míg odahaza semmilyenhez. Igaz, embertelen, középkori körülmények között kell érte dolgoznia. Egy johannesburgi egyetem felmérései szerint a bányászok 85 százaléka (vagyis a feketék) a hivatalosan megállapított létminimumnál is kevesebbet keres. Ebből - például a Rondfontein bányában - a társaság havi 70 dollárt von le „szállásért és kosztért“, a valóságban egy fekete munkás „ellátása“ a társaságnak fele annyiba sem kerül. Ebben a bányában a munkahét hétnapos, a bányászok négy kilométer mélyen dolgoznak a föld gyomrában, a vája- tok alig egy méter magasak, fullasz- tó a hőség. S mégis. Dél-Afrikában, a világ egyik legnagyobb bányászati hatalmában, a bányamunkások bére sokkal alacsonyabb, mint az ipari üzemekben dolgozóké. Ez a sztrájk több volt egyszerű munkabeszüntetésnél, hiszen a jó két éve húzódó politikai forrongások, véres összecsapások folytatását jelentette, s a küzdelembe most már a munkások, a nem dél-afrikai születésűek is bekapcsolódtak. Tovább éleződött a fehér kisebbségen belüli viszály is. Tudjuk, a haladó gondolkodású fehérek képviselői, akik felismerték az apartheid-rezsim tarthatatlanságát, júliusban Lusakában találkoztak az ANC vezetőivel. Továbbá jelzi ezt az is, hogy a sztrájk idején, a múlt héten írta alá Botha elnök a cenzúráról szóló törvényt, amely azok ellen a lapok ellen irányul elsősorban, amelyek megpróbálták reálisan bemutatni a bányászok helyzetét. Bár a társaságok a NUM követeléseinek csak töredékét teljesítették, s ez Európában vereségnek számítana, a Dél-afrikai Köztársaságban viszont ez a vereség hatalmas győzelemnek számít. Mert soha nem vívott még a dél-afrikai fekete munkások ekkora tömege (350 ezer bányász) ilyen hosszú harcot."Mert a rendőrterror (10 bányászt megöltek, több mint háromszázat megsebesítettek, sokat letartóztattak) ellenére sikerült egyesíteni erőiket, ami már a jövőt, a jövő győzelmeit is előrevetíti: megismerhették saját erejüket. Továbbá azért, mert példát mutattak más ágazatok dolgozóinak. Mert a mindenható bányatársaságok pozíciója is megingott: több mint 100 millió dolláros veszteség érte őket. A legnagyobb társaság, az Anglo American Corporation elnöke, Bobby Godsell beismerte: a több mint 40 ezer bányász elbocsátása a társaságnak rendkívüli gondokat okoz, s ezért kénytelenek lesznek őket visszavenni. Igaz, hozzáfűzte, hogy csak azokban a bányákban, ahol „nagyon szükséges lesz“. Azért, mert a sztrájk meggyorsíthatja azt az utóbbi időben észlelhető folyamatot, amit úgy lehet jellemezni, hogy a külföldi tőke menekül az országból, ez súlyosan érinti a gazdaságot, a fizetőképességet, s hozzájárul az apartheid-rezsim válságának mélyüléséhez. S végezetül: a dél-afrikai fekete munkások értékes tapasztalatokat szereztek az osztályharcban. Kiderült az is, milyen szervezeti, szervezési gyenge pontjaik vannak, amin változtatniuk kell. A bányatársaságoknak sikerült a sztrájkolókat kiéheztetni, hiszen például a NUM-nak gyakorlatilag nincs sztrájkalapja, nem tudta a sztrájkolókat és családjaikat támogatni. Nem is szólva a sztrájkba bekapcsolódó vendég- munkásokról. öntudatosságból, elszántságból a bányászok jelesre vizsgáztak. A tapasztalatokat, a felkészültséget a további kemény osztályharcban szerzik meg. Erre Cyril Ramaphosa, a NUM főtitkára is ígéretet tett tegnap. MALINÁK ISTVÁN „Ideiglenes kormányt“ alakítottak a Fülöp-szigeteki lázadók A CIA áll a háttérben? • Corazon Aquino kemény fellépést helyezett kilátásba (ČSTK) - Raul Manglapus szenátor tegnap Manilában közölte, a Fülöp-szigeteki parlament megkezdte annak a kivizsgálását, hogy milyen része lehetett az amerikai CIA-nak a múlt heti puccskísérlet előkészítésében. Mint mondotta, a közelmúltban járt az országban John Sing- laub nyugalmazott amerikai tábornok, s az ó útja esetleg befolyásolhatta a puccs előkészítését. Ugyanis Singlaub és más amerikai személyek azt szerették volna elérni a Fülöp-szigeteki kormánynál, hogy katonai úton oldja meg az országban az ellenállási mozgalmak kérdését. Az amerikai hírszerző szolgálatok már régebben azt állítják, hogy a Fülöp- szigeteken a belső problémák kizárólag katonai úton oldhatók meg. A Manila Timesnak adott nyilatkozatában több parlamenti képviselő is annak az aggodalmának adott hangot, hogy a CIA beavatkozik az ország belügyeibe. A parlament 14 tagú csoportjának az a véleménye, nem kell meghosszabbítani az ország területén levő amerikai támaszpontokról szóló szerződést, amely egyébként 1991-ben jár le. Manilába tegnap újabb kormánycsapatok érkeztek erősítésként. A fővárosban elterjedt az a hír, hogy Honasan ezredes, a puccsisták vezére, aki ismeretlen helyen tartózokodik, az ország északi részén kihirdette ,,ideiglenes kormányát." Hivatalos források szerint erős az az aggodalom, hogy a lázadók illegalitásban harcot kezdenek a kormány ellen, s a városokban végrehajtott terrorakciókkal próbálják meg a jelenlegi vezetők helyzetét destabilizálni. A szélsőjobboldali diverziós csoportok a hadsereg konzervatív köreire támaszkodhatnak, s ismét megkísérelhetnek a fővárosban egy puccsot - mondotta a kormány meg nem nevezett tisztviselője. Egyébként ezt erősítette meg tegnap Teodoro Benigno, az elnökasszony sajtótitkára is, aki a kormány ülése után kijelentette, komolyan számítani kell egy újabb puccskísérlet veszélyével. Aquino asszony azonban még korainak tartja a rendkívüli állapot kihirdetését az országban. Az UPI hírügynökség tegnap közzétette a lázadók nyilatkozatát az ideiglenes kormány megalakításáról. A nyilatkozat bejelenti a katonai junta megalakulását, az 1935-ös alkotmányt ismeri el és felszólít az új elnökválasztások megrendezésére. A sajtótitkár helyettese a lázadók nyilatkozatának közzétételével kapcsolatban aláhúzta, hogy Corazon Aquino keményen fellép minden kormányellenes erővel szemben, tartozzon akár a baloldalhoz, akár a jobboldalhoz. Hírügynökségek azt is jelentették, hogy a lázadók támogatására az egyik katonai akadémia hallgatói éhségsztrájkot kezdtek.
