Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-19 / 220. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987.IX.19. Nem szabad megállítunk az eddig elért eredményeknél A magyar parlament őszi ülésszakáról Kormányprogram és adóreform (Folytatás az 1. oldalról) Népeink hagyományos barátsága az egyre fejlődő politikai párbeszéd, a tartalmas gazdasági és tudomá- nyosrműszaki együttműködés, a kultúra, a tájékoztatás terén folyta­tott dinamikus csere, városaink együttműködése, az idegenforgalom közvetítésével egyre mélyebb tartal­mat és értelmet kap KÉRDÉS: Csehszlovákia és Ju­goszlávia nagy jelentőséget tulaj­donít a szerteágazó kétoldalú együttműködésnek, főleg a politi­kai, gazdasági, tudományos-mű­szaki és kulturális kapcsolatok­nak. Véleménye szerint az együtt­működés mely elemére fordítanak megkülönböztetett figyelmet? VÁLASZ: Hiszem, hogy a politi­kai együttműködés különböző for­máinak további elmélyítése mellett a gazdasági kapcsolatok legkülön­bözőbb formáinak elmélyítéséről lesz szó elsősorban Jugoszlávia és Csehszlovákia egymás számára igen jelentős gazdasági partner. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, például, tavaly külkereske­delmi partnereink sorában a negye­dik helyen volt. Az e téren folytatott együttműködés stabil és hosszú tá­vú fejlődése természetesen kihat ál­talában vett kapcsolataink stabilitá­sára és dinamikájára is. Ezért rend­kívül fontosnak tartjuk, hogy Husák elnök elvtárs látogatása alkalmával aláírjuk az 1988-2000 közötti idő­szakra szóló gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttmüködés hosz- szú távú programját. Természetesen nem szabadna megállnunk az eddig elért eredmé­nyeknél, legyenek azok bármennyi­re is jelentősek Még egyszer hang­súlyoznám, a gazdasági együttmű­ködést át kell gondolni, stabil és hosszú távú alapokon kell tervezni, s a közösen meghatározott elvek szellemében kell törekedni minden olyan akadály, minden olyan problé­ma felszámolására, amelyek ilyen szerteágazó kapcsolatokban termé­szetszerűleg bukkannak fel. Szeret­nék rámutatni, hogy az együttműkö­désnek szüntelenül új ösztönzést kell adni, s ebben az értelemben Husák elnök elvtárs látogatása fel­becsülhetetlen impulzus lesz. Ju­goszláviának és Csehszlovákiának a 21. évszázad küszöbén egyaránt nagy alkotó energiát kellene fordíta­nia arra hogy a jövő számára megta­lálják a kölcsönös gazdasági és tu­dományos-műszaki együttműködés olyan formáit, amelyek egyre na­gyobb mértékben bevonják őket a fejlődés jelenlegi világfolyama­taiba. A politikai kapcsolatok további fej­lesztésére, a folyamatos és intenzív párbeszédre minden esetben meg­különböztetett figyelmet fogunk for­dítani. Ebben látom - amellett, hogy ez mindkét fél tartós érdeke - közös hozzájárulásunkat is a békéhez, a szocializmushoz és az egyenjogú együttmúködéshez. KÉRDÉS: Részletezné-e, milyen lehe­tőségek vannak a kétoldalú gazdasági együttmüködés fejlesztésére, minde­nekelőtt a magasabb formákat te­kintve? VÁLASZ: Az ipari kooperáció és sza­kosítás területén eddig elért eredmények megerősítik, hogy a stabil és hosszú távú fejlődés útja épp gazdaságaink összefo­nódásának ezekben a magasabb formái­ban rejlik. Ezért most mindkét fél érdeké­ben le kell küzdenünk az együttműködés­ben tapasztalható stagnálást, és megállí­tani az utóbbi években megnyilvánuló csökkenést. Látnunk kell, mi vezetett eh­hez, és milyenek a távlatok, hogy gazda­sági kapcsolataink korszerűbbé váljanak és magasabb minőségi szintre emelked­jenek, amely jobban meg fog felelni a vi­lágban és országainkban jelenleg végbe­menő gazdasági és technológiai fejlő­désnek. Tömören, vállalataink és szervezete­ink konkrét érdekeiből kell kiindulni, és ezen az alapon kell megteremteni az együttmüködés hosszú távú formái töké­letesítésének lehetőségeit, hogy a lehető legjobban ki legyen használva termelési és szolgáltatási kapacitásuk, erőforrásaik, és hogy a nemzetközi munkamegosztás­ba való gyorsabb bekapcsolódáshoz ha­tékonyan használják ki a mindkét részről szerzett tudományos-műszaki ismere­teket A hosszú távú kooperáció és szakosí­tás, a vállalatok közvetlen kapcsolatai, a tudományos kutatótevékenység és a termelés területén végrehajtott közös beruházások révén is dinamikusabbá vá­lik együttműködésünk. Minderre reális le­hetőség van, s kölcsönös az érdeklődés ez iránt. Ezt gazdaságaink megerősítet­ték, néhány alapvető ágazatban, például a vaskohászatban és a színesfémkohá­szatban éppúgy, mint a feldolgozóipar­ban. a mezőgazdasági-ipari komplexum­ban, a közlekedésben és az idegenforga­lomban. KÉRDÉS: A csehszlovák közvéle­mény érdeklődéssel figyeli a jugoszláv nép erőfeszítéseit a JKSZ XIII. kong­resszusa határozatainak megvalósítá­sára. Hogyan jellemezné a jelenlegi jugoszláviai fejlődés fő vonásait és azokat a feladatokat, amelyekre a leg­nagyobb figyelmet fordítják? VÁLASZ: Az egyrészt a világban vég­bemenő mélyreható szerkezeti változá­sok. a termelőerők dinamikus fejlődése, másrészt mindenekelőtt azok a nehézsé­gek, amelyekkel belső fejlődésünk jelen­legi stádiumában találjuk magunkat szemben, bizonyára megkövetelik, hogy bátran és alkotó módon keressük a fejlő­dés olyan új módjait, amelyek elengedhe­tetlenek szocialista társadalmunk és an­nak anyagi bázisa további sokoldalú fejlő­dése szempontjából. A jugoszláv kommunistákra, az ország munkásosztályára, valamint népére és nemzetiségeire ezzel összefüggésben két kulcsfeladat vár: a gazdasági tenden­ciák stabilizálása és a szocialista önigaz­gatás politikai rendszerének a tökéletesí­tése. A gazdasági helyzet javításának és további fejlesztésének stratégiáját már néhány évvel ezelőtt kidolgoztuk a gazda­sági stabilizálás hosszú távú programjá­ban. E dokumentum, valamint a JKSZ XIII kongresszusán hozott határozatok alap|án mélyreható változásokat hajtunk végre a gazdasági rendszerben, a fejlesz­tési és gazdaságpolitikaban, valamennyi gazdasági és társadalmi szubjektum ma­gatartásában. Célunk a gazdasági rend­szer működésének hatékonyabbá tétele a piaci törvények szabadabb hatásának biztosítása, a fogyasztásnak a tényleges lehetőségekhez igazított módosítása, az infláció csökkentése, az életszínvonal emelése, valamint a dolgozókollektívák gazdasági ösztönzésének s anyagi erejé­nek a fokozása. A program egyben a ter­melés elengedhetetlen struktúraváltását és korszerűsítését feltételezi annak érde­kében, hogy gazdaságunk lépést tudjon tartani a világban végbemenő technológi­ai változásokkal és még eredményeseb­ben kapcsolódjon be a nemzetközi mun­kamegosztásba. Annak ellenére, hogy az utóbbi évek­ben elértünk bizonyos eredményeket, nem vagyunk megelégedve a program megvalósításának ütemével. Tudatában vagyunk a jelenleg előttünk álló gazdasá­gi problémák komolyságának, és éppen most hozunk további intézkedéseket a hatékonyabb megoldások érdekében. Tekintet nélkül az összes nehézségre, meg vagyunk győződve arról, hogy he­lyes az az út, amelyet gazdasági helyze­tünk javítása, az ország még sikeresebb társadalmi-gazdasági fejlesztését szolgá­ló feltételek létrehozása érdekében kezd­tünk el A nemrég megkezdett alkotmánymó­dosítás célja is az, hogy létrehozzuk a di­namikusabb és sokoldalúbb anyagi és társadalmi fejlődés kedvezőbb intézmé­nyes alapjait. Ezekkel a változtatásokkal nem vonjuk kétségbe a JSZSZK alkotmá­nyának alapelveit, amelyek a szocialista forradalom lényeges vívmányait fejezik ki: a munkásosztály hatalmát, a szocialista önigazgatást, a nemzetek és nemzetisé­gek teljes egyenjogúságán alapuló föde­rativ berendezkedést, a független és el nem kötelezett külpolitikát. Az alkotmányban eszközölt változtatá­sok az eddigi fejlődés során szerzett ta­pasztalatok alapján lehetővé teszik a szo­cialista önigazgatás teljesebb mértékű fejlődését, a társadalmi ellentétek sikere­sebb megoldását és a politikai rendszer valamennyi intézményének harmoniku­sabb működését. Más szóval, fel kell számolnunk mindazt, ami nehezíti a politi­kai rendszer eredményes működését, s így biztosítanunk kell a munkásosztály és a szövetkezeti munka még nagyobb befolyását az egész gazdasági és társa­dalmi fejlődésre. KÉRDÉS: A JSZSZK nagy tekintélyt szerzett. Az el nem kötelezett országok mozgalmának kiemelkedő tagja, aktí­van vesz részt az összeurópai folya­matban. Kifejtené, milyen álláspontra helyezkedik a JSZSZK a jelenlegi világ legfőbb kérdéseivel és problémáival kapcsolatban? VÁLASZ: A világ ma számos ellentét­tel és konfliktussal találja magát szem­ben. Azzal kell kezdenem, hogy Jugo­szlávia el nem kötelezett, a tömbönkívüli- ségen alapuló külpolitikát folytat, amelyet Tito elnök hozott létre, szilárdított meg és fejlesztett tovább, s amely mellett követ­kezetesen kitartunk a jövőben is. Tehát az ebből eredő, a globális nemzetközi prob­lémákkal és tendenciákkal kapcsolatos álláspontunkat mindenki ismeri, így a ba­ráti Csehszlovákia közvéleménye is. Ha az időszerű és sürgető nemzetközi problémákkal kapcsolatos álláspontunk­ról, vagy másként mondva, Jugoszláviá­nak, mint az el nem kötelezettek mozgal­ma, az Egyesült Nemzetek Szervezete aktív tagjának, továbbá az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet részt­vevőjének tevékenységéről van szó, ak­kor szeretnék emlékeztetni néhány, távol­ról sem az összes jelenlegi prioritásra. Teljes mértékben támogatjuk a köze­pes hatótávolságú és a harcászati-had­műveleti rakéták felszámolására vonatko­zó megállapodásról a Szovjetunió és az USA közötti tárgyalásokat Úgy véljük, a két ország nukleáris fegyverzete két fajtájának megsemmisítése az első, mondhatnám, történelmi lépés lenne a le­szerelés területén. E tárgyalások eredmé­nyes befejezése jelentős mértékben hoz­zájárulna a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható kedvezőtlen légkör megvál­toztatásához Az el nem kötelezett orszá­gok már több mint negyedszázada arra törekednek, hogy a nagyhatalmak és a tömbök mondjanak le a konfrontáció irányvonaláról és a versengésről, s térje­nek a tárgyalások útjára. Az el nem köte­lezettek legaktívabb és legközvetlenebb hozzájárulása ehhez az az igyekezetük, hogy megállapodás esetén ne maradja­nak meg csupán ennél a fontos, de mégis csak részleges sikernél. Azon vagyunk, hogy a versengés ne terjedjen ki más területekre és ne éleződjön tovább, ha­nem, hogy az enyhülési folyamat bonta­kozzon ki minden területen, hogy fogja­nak hozzá valamennyi-lényeges, globális kérdés megoldásához - márpedig ez nem lehetséges az egész nemzetközi közös­ség, minden egyes tag|ának részvétele és hozzájárulása nélkül. Továbbá síkraszállunk azért, hogy Észak és Dél között minél hamarabb megkezdődjön a valóban hatékony pár­beszéd. A nemzetközi gazdasági kapcso­latok növekvő válsága egyre súlyosabb helyzetbe juttatja a fejlődő országokat, közülük is elsősorban azokat, amelyek a legkevésbé fejlettek. A fejlődő országok számos nehézséggel küzdenek és hely­zetüket veszélyesen kiélezi az adósságok hatalmas terhe és a tőkekiáramlás a fej­lett országokba Mindez tragikus követ­kezményekkel járhat, azzal fenyeget, hogy az emberiség nagyobb része sokáig a szegénység és a kizsákmányolás ké- nye-kedvének lesz kitéve. Ha nem követ­kezik be fordulat, az a nemzetközi helyzet stabilitására nézve is súlyos következmé­nyekkel fog járni. Szeretném továbbá elmondani, hogy ösztönzően hatottak ránk a stockholmi konferencia eredményei. Az itt elfogadott új bizalomerősítő intézkedések már érvé­nyesülnek, ami érezhető az európai vi­szonyok stabilitásának fokozódásában. A bécsi utótalálkozó eddigi menete a problémák ellenére is azt mutatja, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia folyamatai valamennyi részt­vevő realizmusának és hozzájárulásának köszönhetően kedvezően fejlődnek. Ju­goszlávia, főleg a semleges és el nem kötelezett országok csoportja keretében arra fog törekedni, hogy ehhez továbbra is a lehető legnagyobb mértékben hozzá­járuljon. Az el nem kötelezett Jugoszlávia egy­aránt tartozik a Balkánhoz, Európához és a mediterrán térséghez, s ezért különö­sen fontos számára, hogy az enyhülés, az együttmüködés folyamata ezekben a szá­mára létfontosságú térségekben fejlőd­jön, s erre vonatkozóan kezdeményezé­seket tesz. Tartós érdekeinkre való tekin­tettel különös gonddal és figyelemmel viszonyulunk a szomszédainkkal fenntar­tott lehető legjobb kapcsolatok kialakítá­sához. Eközben arra törekszünk, hogy közös erőfeszítésekkel, s ha kell, türelme­sen keressük a meglevő problémák meg­oldását. Ebben a szellemben fejlesztjük intenzív kapcsolatainkat összes többi európai partnerünkkel, amit kifejez az az óhajunk is, hogy erősíteni kívánjuk együttműködésünket a kontinens gazda­sági tömörüléseivel is. Az el nem kötelezettség politikája és az el nem kötelezettek mozgalmának egyre dinamikusabb fellépése végered­ményben kiindulópontja és legfőbb táma­sza annak a szüntelen szándékunknak, hogy fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a világ felelős és békeszerető erőivel - az aktív békés együttélés elvei alapján, s ezen elvek globális elismerése és érvé­nyesítése céljából. E tekintetben a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársasággal fenntartott kapcsolataink megkülönbözte­tett fontosságúak. A magyar Országgyűlés őszi üléssza­kát az utóbbi három évtized egyik legfon­tosabb politikai eseményének tartják, amely bizonyára egy további hosszú idő­szakra hatással lesz déli szomszédaink gazdasági és társadalmi életére egyaránt. A két legfőbb napirendi pontja a parla­menti ülésszaknak a kormány munka- programja és az adóreform volt. Az ülést mindkét témában alapos előkészítés és széles körű vita előzte meg. A vélemény- csere nemcsak az egyes parlamenti bi­zottságokban, hanem más szervekben és intézményekben is folyt, mondhatni össz­társadalmi üggyé vált. Az ilyen széles értelemben vett véleménycsere értelme az volt, hogy közös erőfeszítésekkel, az MSZMP XIII. kongresszusa szellemében lehessen kivezetni az országot a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből és létrehozni a további fejlődéshez szükséges feltéte­leket. A parlamenti képviselők előtt ebben a minőségében első ízben szólalt fel Grósz Károly, a minisztertanács elnöke, aki a kormányprogramra vonatkozó expo­zéjában reálisan értékelte a magyar gaz­daság jelenlegi állapotát, annak minden nehézségével és problémájával együtt. Az a körülmény, hogy ő maga kerülte a pátoszt és a nagy szavakat - ugyanis a jelenlegi feladatok megoldásához job­ban illenek a kemény, de őszinte sza­vak az rányomta bélyegét az egész őszi ülésszakra. Emlékeztetni kell rá, hogy a munka- program kidolgozását az MSZMP Köz­ponti Bizottságának rendkívül fontos, júli­usi ülése előzte meg, amelyen jóváhagy­ták Magyarország gazdasági és társadal­mi kibontakozásának programját. Ezt a dokumentumot a kedvezőtlen gazdasá­gi és az ezzel összefüggő társadalmi folyamatok megállítására és hosszú tá­von az egész magyar társadalom kedve­ző fejlődését elősegítő feltételek létreho­zására tett erőfeszítések során kezdettől fogva alapvető fordulatként értékelték. A felgyülemlett problémákat már nem le­het megoldani átmeneti intézkedésekkel, az egész eddigi struktúrába való beavat­kozásra van szükség. A program hosz- szabb távra érvényes, vagyis hozzávető­leg a 8. ötéves terv végéig, tehát a kilenc­venes évek közepéig és két egymásra épülő szakaszra oszlik. A jelenlegi stabili­zációs vagy konszolidációs szakasz, amelyet a képviselők egyhangúlag jóvá­hagytak, nagyjából 1990-ig tart, s ez alatt Magyarországon meg akarják állítani a helyzet romlását, kiegyenlíteni a belső és a külső egyensúlyt, lelassítani és foko­zatosan megállítani a külföldi eladósodás növekedésének ütemét és létrehozni a je­lentős hiánnyal küzdő állami költségvetés hozzávetőleges egyensúlyát. A magyar kormány elnöke nem csu­pán a jelenlegi állapot okainak keresésére összpontosított, hanem elsősorban az ebből kivezető utakat elemezte. A stabili­zációs program jelentőségét az 1956 utá­ni stabilizációs erőfeszítésekhez hasonlí­totta. Ez a program valóban rendkívül igényes és nem lehet végrehajtani alap­vető szerkezeti változások és a követke­zetes termékinnováció nélkül, mivel a ki­tűzött célokat bizonyos szociális feszült­ségek, helyi konfliktusok és az életszínvo­nal átmeneti csökkenése árán is el kell érni. A munkatermelékenység és a terme­lés hatékonysága növelésén túl megkü­lönböztetett figyelem irányul a beruházási politikára, mivel a beruházásokat a jövő­ben sem fogják korlátozni, hanem inkább szelektálni és meggyorsítani kívánják őket. Az erről szóló vitában több mint 40 képviselő szólalt fel, ami nem tekinthető véletlennek. A kormány véleménye sze­rint komoly gazdasági hiba lenne, ha a nagyberuházásokról (például a gabčí­kovo—nagymarosi vízlépcsőrendszerről) szóló korábbi döntéseket megváltoztat­nák Ezért a csehszlovák féllel kötött megállapodás értelmében a vízlépcső­rendszer befejezését 15 hónappal előbb­rehozzák. Vitaösszefoglalójában a mi­niszterelnök ezzel összefüggésben leszö­gezte, ha nem építenék fel a vízlépcső- rendszert, korlátozni kellene a lakossági áramfogyasztást. A parlamenti ülésszak másik fontos napirendi pontja volt az adóreform, vagyis az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetése. Az erre vonat­kozó törvény jóváhagyása nemcsak a ko­rábbi viharos vitákat zárja le, hanem a legkülönbözőbb találgatásokat is. Az utóbbi hónapokban ugyanis a jövő év január 1-én érvénybe lépő adóreformról mindenki beszélt Magyarországon, s azt igyekeztek kiszámolni, kit milyen mérték­ben érint az új adórendszer, előnyös lesz-e a számára vagy sem Miről is van szó? A magyar gazdaság rendszerében ed­dig több mint 10 különböző adófajta léte­zett, aminek folytán a különböző vállala­tok nem azonos feltételek és azonos esélyek mellett vettek részt a gazdasági folyamatokban. Az ún. vállalati adó beve­zetésével, ami a különböző adók bonyo­lult rendszerének a helyébe lép, olyan gazdálkodási rendszert kívánnak létre­hozni, amelynek mutatói stabilak és a tör­vény által garantáltak. Másként mondva, arról van szó, hogy a gazdálkodás tiszta, áttekinthető legyen és a jól működő válla­latok számára a lehető legjobb feltétele­ket hozzák létre, vagyis azok a vállalatok jussanak nagyobb jövedelemhez, ame­lyek termelése magas színvonalú és amelyek termékei kelendőek. A magyar gazdaságnak önálló vállalatokra van szüksége. A legjobban azok a vállalatok járnak, amelyek kisebb anyagfelhaszná­lással dolgoznak és nem igényelnek na­gyobb importot. Általánosságban megál­lapítható, hogy az új adózási rendszer bevezetése után az ipari vállalatok mint­egy felének a helyzete javul, hozzávető­leg 20 százalékuké romlik, a többiek pozí­ciói nem változnak. A legizgalmasabb vita - s nemcsak a mostani parlamenti ülésszakon, hanem a törvényhozás egyes bizottságaiban, a szakszervezeti és ifjúsági szervezetek­ben is - a személyi jövedelemadóról folyt. Ezek a viták annál is élesebbek voltak, mivel e komoly döntés megvalósítása arra az időszakra esik, amikor Magyaror­szágon bizonyos mértékben csökken az életszínvonal. Aki csak egy kereseti for­rással rendelkezik, annak jövedelme lé­nyegesen a jövőben sem változik, mivel az adózás főleg a Magyarországon oly elterjedt mellékjövedelmekre vonatkozik. Az államnak az az érdeke, hogy az állam­polgár minden jövedelméből adót fizes­sen, hogy ez a teher igazságosabban legyen elosztva, mint eddig. Egyszerűen mondva, az állam azt akarja, hogy a jól kereső állampolgár jövedelmének meg­felelő mértékben járuljon hozzá a társa­dalmi kiadásokhoz, tehát természetesen nagyobb mértékben, mint az, aki ala­csony jövedelemmel rendelkezik. A parlamenti ülésszak első értékelé­seiből kitűnik, a jóváhagyott intézkedések lényege abban rejlik, hogy a szocialista rendszer humánus elveinek megőrzése mellett létrejöjjenek a racionális és a haté­kony gazdálkodás feltételei. A szocializ­mus biztonságos jövője számára még szilárdabb gazdasági alapokat kell felépí­teni. Kádár János, az MSZMP főtitkára vitafelszólalásában hangsúlyozta, az új kormányprogramot a párt minden erejé­ből támogatni fogja, s számít a társadalmi és a tömegszervezetek, a lakosság min­den rétegének az aktív támogatására. Budapest, szeptember 18. VLASTA RÁCZOVÁ IRAK-IRÁN Kiújultak a heves összecsapások (ČSTK) - Az iráni-iraki fronton hosszabb szünet után csütörtökön ismét kiújultak a heves szárazföldi összecsapások. Erről számolt be a Bagdadban, illetve Teheránban kiadott katonai közlemény is. Ezek voltak a legnagyobb méretű össze­csapások július 20-a óta, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa 598-as számú határozatában az ellenséges akciók beszüntetésére szólította fel a harcoló feleket. Iraki harci repülőgépek támadást hajtottak végre egy „nagy tengeri célpont“ ellen, továbbá Irán közép­ső és északi részében lőszerraktá­rakat es két olajkikötőt bombáztak. A harcok szokatlan hevességgel, mindössze két nappal azután lán­goltak fel, hogy az ENSZ főtitkára befejezte iráni és iraki békemisz- szióját. Rafszandzsani, az iráni parla­ment elnöke az egyik brit tévétársa­ságnak nyilatkozva elmondta: kö­zölte Javier Pérez de Cuellarrai, hogy Teherán kész együttműködni az ENSZ-szel, ha az egy olyan bíró­ságot állít fel, amely Irakot agresz- szorként bélyegzi meg. Bagdad vi­szont nem hivatalos értesülések szerint elutasítja azt, hogy a harcok leállítását ilyen feltételhez kössék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom