Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-18 / 219. szám, péntek
Ä biztonságos világ megteremtésének garanciái (Folytatás a 3. oldalról) Az államok között már folyik az erre vonatkozó információcsere és a dolgok alakulásáról jelentéseket küldenek a nemzetközi szervezeteknek. Az a véleményünk, hogy ezt az eljárást törvényesíteni kellene, azt az elvet kinyilatkoztatni, miszerint a kormányok évente beszámolnának környezetvédelmi tevékenységükről és tájékoztatnának az adott állam területén bekövetkezett ökológiai balesetekről, sőt azokról is, amelyeket sikerült megakadályozni, Ha tudatosítjuk a gazdasági és az ökológiai biztonság egységes frontja kialakításának szükségességét és hozzálátunk létrehozásához, akkor hatástalanítjuk azt az időzített bombát, amelyet a történelem. maguk az emberek helyeztek el az emberi lét ölében. A kultúra, az orvostudomány és az emberi jogok területén kifejtett erőfeszítések összefogása további részét képezi az általános biztonság rendszerének. V. IV. És most az emberi jogokról. Fel lehetne sorolni azokat a jelenlegi magas rangú államférfiakat, akik az atomfegyverek bevetésével fenyegetőztek. Felvethetné valaki. hogy más dolog a fenyegetőzés és megint más az atomfegyverek alkalmazása. Az igaz, hogy nem vetették be őket. De az emberi jogokról való gondoskodás semmiképp sem egyeztethető össze az általános pusztítást szolgáló eszközök bevetésének a veszélyében. Számunkra elfogadhatatlan, hogy az ember jogairól és szabadságjogairól gondolkozzunk, s ezzel párhuzamosan egzotikus fegyverekből álló „csillárokat“ lógassunk a világűrből a feje fölé. Ebben az ,.egzotikumban“, ahol minden hatásosan van becsomagolva, az egész emberiség pusztulásának reális lehetősége rejlik Egyetértek azzal, hogy nem lehet biztonságos a világ, ha lábbal tiporják az emberi jogokat. De szeretném hozzáfűzni: ha ennek a világnak a jelentős részében nincsenek meg az emberhez méltó lét alapvető feltételei, ha milliók számára ,,biztosított“ az éhezéshez, a munkanélküliséghez, a hajléktalansághoz való ,,jog" és ha nem tartják tiszteletben az ember alapvető jogát - az élethez való jogot. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a nemzeti törvénykezés és az adminisztratív előírások humanitárius területen is globális méretekben kerüljenek összhangba a nemzetközi kötelezettségekkel és normákkal. Ezzel párhuzamosan meg lehetne állapodni a gyakorlati lépések széles köréről, például ki lehetne dolgozni az ENSZ égisze alatt az információs világprogramot, hogy a népek kölcsönösen megismerjék egymás életét, amilyen az a valóságban, és nem amilyennek szeretnék mutatni. Éppen ezért ennek a javaslatnak meg kell szabadítania az információáramlást az ,,ellenségkép“ sztereotípiáitól, az elfogultságtól, az előítéletektől, a rágalmaktól, a dolgok szándékos elferdítésétől és az igazság becstelen tagadásától. Rendkívül ígéretesnek tűnik az egységes nemzetközi jogi normák lefektetése a családegyesítés, a házasságkötés, az emberek és szervezetek közötti kontaktusok, a vízumkiadás rendszere stb. kérdéseinek humánus szellemű megoldása céljából. Kiindulópontként foghatjuk fel mindazt, amit ezen a területen az összeurópai folyamat keretében értünk el. Egy humanitárius együttműködési ENSZ-alap létrehozásának a hívei vagyunk, amelyhez az államok - a katonai kiadások csökkentése alapján - és magánszemélyek önkéntesen járulnának hozzá. Szükséges az is, hogy minden állam csatlakozzon az UNESCO kulturális területre vonatkozó konvencióihoz, egyebek között az egyetemes kulturális örökség védelméről szóló, a kulturális értékek tulajdonosi jogainak törvénytelen behozatalát, kivitelét és átadását tiltó és korlátozó konvencióhoz. Az utóbbi időszak fenyegető jelzései előtérbe állították az egész világra kiterjedő egészségügyi együttműködési hálózat létrehozását a legveszélyesebb betegségek, köztük az AIDS, a kábítószer-fogyasztás és az alkoholizmus gyógyításában. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi felépítése lehetővé teszi ennek a hálózatnak a viszonylag operatív módon történő létrehozását. Figyelemre méltó gondolatokkal álltak elő az egyetemes orvosmozgalom vezetői. A humanitárius kérdésekről szóló párbeszédet kétoldalú alapon, a tárgyalások meglevő formáinak keretében lehet folytatni. Emellett javasoljuk, hogy ez a párbeszéd bontakozzon ki a moszkvai nemzetközi konferencián, melynek összehívását tavaly novemberben a bécsi utótalálkozón indítványoztuk. Az általános biztonság rendszere csak abban a mértékben lesz hatékony, amennyire hatékonyan fog működni az Egyesült Nemzetek Szervezete, annak Biztonsági Tanácsa, valamint más nemzetközi intézmények és mechanizmusok. Lényegesen növelni kell az ENSZ és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tekintélyét és szerepét. Létre kell hozni a kozmikus világszervezetet, amely az ENSZ rendszerének autonóm részeként távlatilag szorosan együttműködhetne az ENSZ-szel. Az ENSZ szakosított intézményeinek is a nemzetközi folyamatok szabályozóivá kellene válniuk. A genfi leszerelési konferenciának olyan fórummá kellene válnia, amelyen nemzetközi szinten történnének erőfeszítések a nukleáris fegyverek és erőszak nélküli világ megteremtésére. Nem szabad megfeledkezni a Hágai Nemzetközi Bíróság lehetőségeiről sem Az ENSZ-közgyűlésnek és a Biztonsági Tanácsnak gyakrabban kellene hozzá fordulnia a vitás nemzetközi jogi kérdésekben, A kölcsönösen lefektetett feltételek alapján mindenkinek kötelezően kellene elfogadnia a nemzetközi bíróság ítéletét. Az első lépést ebben az irányban - tekintettel különleges felelősségükre - a Biztonsági Tanács állandó tagjainak kellene megtenniük. Meggyőződésünk, hogy a biztonság átfogó rendszere egyben az általános logrend rendszere is, amely biztosítja a nemzetközi jog érvényesülését a politikában. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ-alapokmánnyal összhangban jelentős jogkörei vannak. Csak arra van szükség, hogy közösen törekedjünk hatékony érvényesítésükre. Ezért az ENSZ- közgyűlés következő ülésszakának kezdetekor a külügyminiszterek szintjén a Biztonsági Tanács tagjai összeülhetnének a nemzetközi helyzet közös értékelése és a helyzet javítását szolgáló hatékony módszerek közös keresése végett. Hasznos lerlne, ha a Biztonsági Tanács nemcsak a New York-i ENSZ-köz- pontban, hanem a válságterületeken, illetve felváltva a tanács állandó tagjainak fővárosában is ülésezne. A Biztonsági Tanács különleges misz- sziókat küldhetne a meglevő és a potenciális válsággócokba, ami úgyszintén hozzájárulna a testület tekintélyének megszilárdításához, az általa elfogadott döntések hatékonyságának növeléséhez. Meggyőződésünk, hogy az ENSZ és a regionális szervezetek együttműködése jelentős mértékben tovább bővülhet. A cél a válsághelyzetek politikai megoldásának a keresése. Az ENSZ-közgyűlés tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében véleményünk szerint gyakrabban kellene összehívni rendkívüli ülésszakokat a halaszthatatlan politikai problémákról és az egyes leszerelési kérdésekről. Sürgetően hangsúlyozzuk annak szükségességét, hogy az ENSZ-ben közmegegyezés alapján jóváhagyott jelentős politikai dokumentumok erkölcsi és politikai szempontból is nagyobb mértékben váljanak kötelezővé. Emlékeztetnék rá, hogy egyebek között ide tartozik az ENSZ-közgyűlés első rendkívüli leszerelési ülésszakának záródokumentuma, az államok gazdasági jogainak és kötelességeinek chartája és mások. Véleményünk szerint már rég elérkezett az ideje annak, hogy az ENSZ égisze alatt a világ intellektuális elitjét tömörítő egyetemes tanácsadó testületet hozzunk létre A kiemelkedő tudósok, politikusok és közéleti személyiségek, a nemzetközi társadalmi szervezetek képviselői, a kultúra, az irodalom és a művészetek kimagasló személyiségei, köztük a Nobel-díj és más nemzetközi díjak kitüntetettjei, az egyházak vezető képviselői lényegesen gazdagíthatnák a mai világpolitika szellemi és etikai potenciálját. Ha azt akarjuk, hogy az ENSZ és szakosított szervezetei hatékonyan dolgozzanak, tudatosítanunk kell, hogy pénzügyi eszközökkel nem szabad rájuk nyomást gyakorolni. A Szovjetunió aktívan fog együttműködni az ENSZ pénzügyi nehézségeinek leküzdésében. És végül az ENSZ-főtitkár hivataláról. Ebbe a magas tisztségbe a nemzetközi közösség olyan tekintélyes személyiséget választ aki általános bizalmat élvez. Mivel a főtitkár a szervezet minden egyes tagját képviseli, az összes államnak maximális támogatást kell nyújtania neki és segítenie kell őt felelősségteljes küldetésének teljesítése során. A nemzetközi közösségnek támogatnia kell az ENSZ-főtitkár jószolgálati vagy közvetítő misszióját. Miért vetjük fel ily sürgetően a nemzetközi béke és biztonság általános rendszerének kérdését? Azért, mert nem lehet belenyugodni abba a helyzetbe, amelyben a világ találja magát a harmadik évezred küszöbén - szemtől szembe a pusztulás veszélyével, az állandó feszültség állapotában, a gyanúsítgatás és a súrlódások légkörében, amikor hatalmas eszközök, milliók munkája és képességei a kölcsönös bizalmatlanság és félelem fokozását szolgálják. Beszéljünk bármennyit a lázas fegyverkezés megszüntetésének, a militarizmus felszámolásának szükségességéről, az együttműködésről, semmi sem változik meg, ha nem kezdünk el cselekedni. A probléma politikai és erkölcsi magva az államok és nemzetek kölcsönös bizalma, a nemzetközi megállapodások és intézmények tiszteletben tartása. Készek vagyunk az egyes területeken hozott bizalomerősítő intézkedésekről áttérni a széles körű bizalom politikájára, amelyből fokozatosan kialakul az általános biztonság rendszere. Ennek a politikának azonban a politikai nyilatkozatok és a gyakorlati tettek egységén kell alapulnia. Az általános biztonsági rendszer gondolata a közös, egyetemes otthonunkban lehetséges új elrendezés kezdeti terve. Más szóval, ez a jövő garanciája, azé a jövőé, amelyben mindenki biztonsága minden egyes állam biztonságának garanciája. Reméljük, hogy* az ENSZ-közgyűlés ülésszakán ezt a gondolatot közösen továbbfejlesztjük és konkretizáljuk. A magyar parlament ma fejezi be tanácskozását A stabilizálás időszaka sok áldozatot követel (ČSTK) - Budapesten ma fejeződik be az Országgyűlés őszi ülésszaka, amelyen a képviselők meghallgatták Grósz Károlynak, a minisztertanács elnöke- nek az előterjesztését a kormány munkaprogramjáról, továbbá megvitatták az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatot. Kadhafi befejezettnek nyilvánította a csádi—líbiai konfliktust (ČSTK) - Moamer Kadhafi líbiai vezető egy községben tartott szerdai tömeggyűlésen befejezettnek nyilvánította a Líbia és Csád közötti háborút. Mint mondotta, az ellenség kiűzésével Aouzou térségéből, valamint a Matan-As-Sarrában rámért vereséggel a harcok befejeződtek. Kadhafi közölte, lezárták a líbiai -csádi határt, s hangsúlyozta, Líbia azt szeretné, ha Osádban béke lenne és valamennyi csádi csoport egysége létrejönne. Felhívta rá a figyelmet, hogy az iraki-iráni háború csupán az imperializmus érdekeit szolgálja. Kijelentette, Líbia mindent megtesz a konfliktus befejezéséért. Kadhafi elítélte a Reagan-kor- mány döntését, miszerint bezárják a PFSZ washingtoni irodáját. Az amerikai kormány ezzel a lépésével igazi arcát mutatta meg, s meggyőzően bizonyította, hogy Washington a cionistákat támogatja. A Washington Post amerikai kormányforrásokra hivatkozva közölte, a Reagan-kormányzat a közeli hetekben dönt húsz Stinger típusú légvédelmi rakéta szállításáról a csádi rezsimnek. Tanácskoznak a Közös Piac pénzügyminiszterei (ČSTK) - Brüsszelben tegrrap megkezdődött a Közös Piac pénzügyminiszteri szintű tanácsülése, melynek napirendjén a közösség 1988-as költségvetési javaslata szerepel. A kérdésben folytatott korábbi megbeszélések az idén júliusban nem hoztak sikert, mivel nem hagyták jóvá a 41,25 milliárd ecu-ra rúgó költségvetés tervezetét, ugyanis 6 milliárddal haladta meg azokat az eszközöket, amelyekkel az EGK rendelkezik. Szakemberek szerint a mostani tanácskozás hosszú és nehéz lesz, mert az egyes tagállamok álláspontja az elmúlt két hónapban gyakorlatilag nem változott. A parlamenti ülés nyitónapján hangzott el Grósz Károly miniszterelnök előterjesztése a kormányprogramról, amelyet a parlamenti vita után nyilvánosságra hoznak A szónok beszédének bevezető szakaszában meggyőződését fejezte ki, hogy a párt XIII kongresszusának szellemében közös összefogással sikerül az országot kivezetni a jelenlegi súlyos helyzetből, megteremteni a szükséges feltételeket továbbfejlesztéséhez. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy a kormánydokumentumot széles körű vitára bocsátották, s megvitatták azt 3 megyei pártbizottságok, a Hazafias Népfront szervei, valamint az ország vezető tudományos intézményei is. A stabilizáció idén beindult folyamata a következő években és valószínűleg még a következő ötéves tervidőszakban is folytatódni fog. Ebben az időszakban fontos, hogy megteremtsék a lehető legjobb körülményeket a magyar társadalom további hosszú távú fejlődéséhez A kormányfő szerint szükséges volt, hogy kitűzzék az új stabilizációs célokat és meghatározzák az ennek megfelelő hatékony eszközöket. Ez több nyomós oknál fogva elengedhetetlennek látszott Az okok közé sorolta a világgazdaságban bekövetkezett változásokat, amelyekre a vezetés megkésve és nem megfelelőképpen reagált, döntései csupán rövid távon hoztak eredményeket. Ez a politika oda vezetett, hogy 1985-86 között a népgazdaság bevételei csökkentek, miközben a hazai fogyasztás emelkedett. A gazdasági hatékonyság csak csekély mértékben javult, a termelékenység úgyszintén, a termékek minősége lényegében változatlan maradt, az anyag- és energiafogyasztás viszont meg mindig aránytalanul magas. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem az utóbbi két évben egy százalékkal csökkent, miközben a hazai fogyasztás ugyanennyivel emelkedett. A konvertibilis valutában számított bruttó adósságok meghaladják a 16 milliárd dollárt. A nettó eladósodás elérte a 9,3 milliárd dollárt, ami Magyarország nyugati valutában számított éves exportjának a kétszerese. Egyes intézkedések hatására 1987-ben ezek a kedvezőtlen tendenciák némileg lelassultak, a remélt javulás azonban nem a várt mértékben következett be. Grósz Károly a továbbiakban megállapította, hogy e kedvezőtlen helyzet tényleges okai nem kereshetők csupán a legutóbbi két-három évben hozott helytelen döntésekben, mivel egyes döntések régebbi keltezésűek, sőt némelyek a szocialista gazdálkodás kezdete óta megnyilvánulnak. Az újonnan felmerült problémákért felelősnek érzi magát a kormány is, amely levonja a szükséges következtetéseket, Ugyanezt azonban meg kell tenniük az irányító, illetve a gazdasági szerveknek is. A magyar dolgozók őszinteséget, a célok egyértelmű megfogalmazását, gyorsabb döntéseket, következetesebb megvalósítást várnak el a vezetéstől. A politikai légkör és a lakosság közhangulata rosszabb, mint pár évvel korábban. Ezt az váltja ki, hogy a lakosság jelentős hányadának az életszínvonala stagnál, sőt egy bizonyos, nem elhanyagolható réteg esetében csökkent. Sok magyar ember él nehéz körülmények között, miközben egy viszonylag kis réteg jól él, sőt hivalkodóan, s ugyanakkor ez a jólét nincs összhangban munkateljesítményével. Mindebből következik, hogy az előrelépés érdekében változásoknak kell bekövetkezniük és el kell érni, hogy a stabilizáció időszakában a nemzeti jövedelem meghaladja a hazai fogyasztást. A kormány kitűzte azt a célt, hogy fokozatosan csökkenteni kell, majd pedig megállítani az eladósodás növekedésének ütemét, meg kell őrizni az ország fizetőképességét és növelni kell a csúcsszínvonalú termékek részarányát. A kormány az említett célokat a meglevő tartalékok jobb hasznosításával, többek között a munkatermelékenység és a hatékonyság fokozásával, a veszteséges vállalatok nyereségessé történő változtatásával, vagy pedig felszámolásukkal próbálja elérni. A beruházások területén lényegesen csökkenteni kell az anyag- és energiaigényességet, mindenekelőtt a feldolgozóiparban. A stabilizáció időszakában különös hangsúlyt kell helyezni a beruházási tevékenység meggyorsítására. Ennek érdekében a csehszlovák féllel való megállapodás alapján döntöttek arról, hogy 15 hónappal lerövidítik a Gabčíkovo-Nagy- marosi Vízlépcsőrendszer építését. További kulcsfontosságú kérdés a termelés és a fogyasztás dotációjának a lényeges csökkentése, mivel ezek a dotációk tavaly felemésztették a költségvetés kiadásainak 30 százalékát. 1988-ra a jelenlegi 30-35 milliárd forintos deficitet 15-25 milliárdra kell lefaragni és el kell érni, hogy az állami költségvetés 1990- ben már kiegyensúlyozott legyen. Grósz Károly beszédében rámutatott arra, hogy Magyarország az eddiginél fokozottabb mértékben kapcsolódhat be a nemzetközi munkamegosztásba, ami társadalmi és gazdasági fejlődésének meghatározó tényezője. E fejlődés egyik legfontosabb alapja változatlanul a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A magyar kormányfő expozéjának zárórészében kiemelte, hogy a tervezett intézkedések között szerepel a lakossági fogyasztás átmeneti és kisebb arányú visszafogása. Szükségesnek mutatkozik a fogyasztói árak emelése, méghozzá az eddigi évekéhez viszonyítva nagyobb arányban. A tervek szerint 1988-ban a fogyasztói árak átlagosan 14-15 százalékkal emelkednek, és azzal számolnak, hogy 1989-től már fokozatosan csökken az áremelkedés üteme. A várható nehézségek ellenére a foglalkoztatottság területén a kormány szavatolja a lakosságnak a szociális biztonságot. A fő figyelmet mindenekelőtt a fiatalok, a gyermekes családok és nyugdíjasok megélhetési körülményeinek javítására fordítja. A kormány munkaprogramjáról folytatott vitában szerda este felszólalt Kádár János, az MSZMP főtitkára. A párt központi bizottsága nevében javasolta, hogy fogadják el az 1990-ig szóló kormány- programot és méltatta azt, hogy az állami vezetés nyíltan szólt a kialakult realitásokról és igazat mond az országban kialakult helyzetről. Kádár János elemezte azokat a hibákat, amelyeket a párt- és állami vezetés követett el. és ezzel összefüggésben elsősorban azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kedvezőtlen külső gazdasági körülményeket ideigleneseknek és átmenetieknek tartották. Eluralkodott az a téves nézet, hogy a világgazdasági változások nem befolyásolják nagyobb mértékben a szocialista országok gazdaságát. Igaz ugyan, hogy néhány éven át Magyarországon a termelésben sikerült megtartani az átlagos növekedési ütemet és érvényes ez az életszínvonal emelked ésére is. Ez megnyilvánult a megélhetési körülmények javulásában, tükröződött az árukkal jól ellátott üzletek kirakataiban, ami a szocialista partnereknek is feltűnt. „De ma már tudjuk, hogy hiba volt tartani ezt az ütemet, mivel nem épült szilárd alapokra“, - szögezte le a pártfőtitkár. További hibának azt minősítette, hogy az ötéves és az éves tervek kitűzése nem volt összhangban megvalósításukkal. A „kiadásokat“ mindig teljesítették, sőt, túl is lépték, viszont a „bevételeket“ nem. Ez az irányzat abban nyilvánult meg, hogy többet fogyasztottak és osztottak el, mint amennyit valójában megtermeltek, s ugyanakkor a termékek minősége sem felelt meg a világpiaci igényeknek, de a hazai fogyasztóknak sem Mindebből ered a felelősség kérdése is, amelyről Kádár János leszögezte, hogy az MSZMP-ben tényleges kollektív vezetés érvényesül, és a feladatok megvalósításánál a személyes felelősség mellett felmerül a kollektív felelősség szükségessége is. „A felelősség kérdésében azt tartom a legfontosabbnak, hogy okuljunk ezekből a hibákból és levonjuk a tanulságokat" - szögezte le. Beszédének további részében a kormányprogramról megállapította, hogy a szocialista rendszer humánus elveinek a megőrzése mellett racionális és hatékony gazdálkodási körülményeket teremt meg. Rámutatott arra, hogy a stabilizációs időszak sok áldozatot követel, mint a kormányprogram is megállapította, szükséges a társadalmi és személyi fogyasztás átmeneti visszafogasa és csökkentése, másként ugyanis nem érhető el az egyensúly. A javasolt adóreformmal összefüggésben kijelentette, hogy a lakosság körében nem nagy rokonszenvet vált ki a személyi jövedelemadó. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy ha az adóreformra vonatkozó javaslat nem szerepelne a jelenlegi parlamenti ülésszak napirendjén, akkor legkésőbb jövő év januárjától lényegesen korlátozni kellene a társadalmi és a személyi fogyasztást - állapította meg Kádár János. ÚJ SZÍ 4 1987. IX.
