Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-17 / 218. szám, csütörtök
Használjuk ki a szocializmus hatalmas lehetőségeit írta: Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük) Ezért a párt XVII. kongresszusa úgy döntött, hogy a népgazdaság irányítási és tervezési rendszerének átalakítása révén gazdasági reformot hajtunk végre. Úgy mint a Szovjetunióban, nálunk is arról van szó, hogy ki kell alakítanunk a népgazdaság irányításának komplex, hatékony és rugalmas rendszerét, amely konkrét választ ad arra a kérdésre, hogyan lehet szocialista alapon jobban ösztönözni a gazdasági, a tudományos-műszaki és a társadalmi haladást mint a kapitalizmusban, hogyan lehet a szocializmust jellemző tervszerű irányítást hatékonyabban összekapcsolni a kollektíva és az egyén érdekeivel. A párt, mint az átalakítás kezdeményezője és vezető ereje a szocialista termelési viszonyok konkrét formáit összhangba akarja hozni a termelőerők jellegével és színvonalával, vagyis új gazdasági, tervezési és irányítási formákkal, módszerekkel és szabályozókkal akarja helyettesíteni az eddigi, túlnyomórészt adminisztratív formákat, módszereket és szabályozókat. Az újak megteremtik a feltételeket a termelőerők fejlesztésének meggyorsításához. Meg kell teremteni a társadalmi és gazdasági feltételeket az emberek aktív és alkotó tevékenységének fejlesztéséhez, ahhoz, hogy érdekeltek legyenek a termelés gazdaságosságában, hatékonyságában és kiváló minőségében, abban, hogy ne tűrjék meg a fogyatékosságokat, növekedjen társadalmi felelősségük és politikai öntudatuk. Ehhez vezet a szocialista demokrácia további fejlesztése és valamennyi lehetőségének teljes kihasználása, az irányítás demokratizálása, a szocialista önigazgatás megerősítése a társadalmi élet valamennyi területén. Ezen a téren fontos ösztönzést jelentenek számunkra az SZKP KB januári és júniusi ülésének határozatai. A gazdasági mechanizmus átalakításának jóváhagyott alapelvei meghatározzák a gazdasági mechanizmus értelmezését és a legfontosabb változtatásokat Ezeket az alapelveket komplettizálja majd a CSSZSZK gazdasági mechanizmusa átalakításának komplex dokumentuma, amelyet az év végéig hagyunk majd jóvá. Ezeknek a változásoknak már komplexen befolyásolniuk kell a központ és a vállalatok tevékenységét a 9. ötéves terv előkészítése során. A gazdasági mechanizmus átalakításában kiindulópontot jelent a demokratikus centralizmus következetes érvényesítése és fejlesztése, ami alapvető feltétele a komplex irányítási rendszer kialakításának minden szinten - a vállalatoktól kezdve egészen a központi szervekig. Az irányítás központi szférájának új szerepe abban rejlik, hogy tevékenységét a párt gazdasági és szociális stratégiája fő céljainak lebontására, ezen célok elerése útjainak, módjainak és eszközeinek meghatározására, a népgazdaság fejlesztése ütemének és arányainak meghatározására az egyenletes fejlődés biztosítására, valamint arra kell irányítani, hogy a gazdaság mindennapi irányítása összhangban legyen az állami ötéves terv céljaival és arányaival és szüntelenül tökéletesítsük a népgazdaság irányítási rendszerét. A gazdasági mechanizmus átalakítása az eddigi gazdasági reformokhoz viszonyítva sokkal nagyobb mértékben érinti a terv kidolgozásának módját. Az állami terv komplex koncepciós dokumentum lesz, amely tartalmazza a gazdasági, a tudományos-műszaki, a pénzügyi és a szociális fejlesztés céljait. A gazdasági és szociális fejlődést az anyagi és értékszempontok egységében kell kifejeznie és meg kell teremtenie a feltételeket a gazdasági szervezetek hatékony tevékenységéhez. Ezért jelentősen nő a középtávú és a hosszú távú tervezés szerepe, nagyobb lesz az irányítás közvetett gazdasági módszereinek jelentősége, az egységes és hosszú távú kritériumok és normatívumok révén. Az eddiginél nagyobb mértékben fogjuk tervszerűen kihasználni az áru- pénzviszonyokat és az értéktörvényt. Egyúttal lényegesen nő a gazdálkodó szervezetek önállósága és ezáltal felelőssége is. Ennek alapja a teljes önelszámolás és önfinanszírozás bevezetése lesz. Az igényes gazdasági feltételek, a hatékonyság egyértelműen meghatározott kritériumaival együtt lehetővé teszik, hogy objektívebben értékeljük a vállalatok és szervezetek hozzájárulását a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez és egyúttal azt is, hogy a kollektívák és az egyének javadalmazása összefüggjön a gazdálkodó szervezet általános eredményeivel. A teljes önálló elszámolás azt feltételezi, hogy a vállalatok csak azokkal a forrásokkal gazdálkodhassanak, amelyeket társadalmi szempontból kívánatos módon teremtettek. Nem értelmezhető ez tehát úgy, mint a vállalatok teljes önállósága, vagy pedig a piaci mechanizmus. A népgazdaság tervszerű irányításáról, az áru-pénz viszony és az értéktörvény tervszerű kihasználásáról van szó Az átalakítás rendkívül fontos részét képezi a nagykereskedelmi és a felvásárlási árak komplex átalakítása 1989. január 1-től. Ennek célja a költségek csökkentése, a korona árfolyamának racionalizálása és megszilárdítása, a nagykereskedelmi, a felvásárlási és a külkereskedelmi árak szintjének közelítése. Ezzel megteremtjük a feltételeket az érték- kategóriák objektivizálásához, a vállalatok önfinanszírozásának érvényesítéséhez, a nemkívánatos dotációk és újrafelosztási folyamatok megszüntetéséhez, amelyekkel elkendőzték a rosszul gazdálkodó szervezetek eredményeit, megkárosítva ezzel a jól gazdálkodókat. Ennek a célnak felel meg a termelési alapokból és bérekből való befizetések új rendszere. A befizetéseknek vonatkoztatott és paraméter jellegű- eknek kell lenniük, vagyis ki kell fejezniük ezeknek a termelési tényezőknek a megkövetelt minimális rentabilitását. Ilyen módon oldjuk meg a befizetéseket a nyereségből is. A demokratikus centralizmus fejlesztésével összhangban a központi irányítás szintjén és vállalati szinten változásokat készítenek elő a finanszírozás és a hitelek területén is. Ennek célja az egyensúly és az arányosság megszilárdítása az anyagi és a pénzeszközök között, a finanszírozás és a hitelek aktív szerepének megszilárdítása és egyúttal gazdasági szempontból igényesebb feltételek megteremtése a vállalati gazdasági szféra tervezéséhez és finanszírozásához. Csehszlovákiában a gazdasági mechanizmus átalakításának részét képezi a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel és a külgazdasági kapcsolatok kihasználása jelentős intenzifikálási tényezőként. Kialakul a működése szempontjából nyitott irányítási rendszer, amely kihasználja a nemzetközi munkamegosztásból, valamint a külgazdasági kapcsolatokból eredő előnyöket a társadalmi újratermelési folyamat hatékonyságának növelésére. Ezért a gazdasági mechanizmus átalakítása során a mostani időszakban is figyelemmel kísérjük az egybehangolást a KGST gazdasági mechanizmusával, valamint az egyes tagállamok mechanizmusával. Azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyeket a nálunk és a többi szocialista országokban végrehajtott reformok során szereztünk, rendkívül fontos, hogy minden intézkedést alaposan előkészítsünk, idejében feltárjuk és megoldjuk azon problémák okait, amelyek törvényszerűen felmerülnek. Ezért az említett intézkedésekkel összefüggésben úgy döntöttünk, hogy kísérletet valósítunk meg a gazdálkodó szervezetek önállóságának növelésével és a hatékony fejlődésért való felelősségük fokozásával. A kísérlet során mindenekelőtt azt akarjuk felmérni, hogy a termelők képesek-e optimálisan kombinálni a termelési tényezőket a tervfeladatok hatékony teljesítése érdekében. Egyúttal ki akarjuk próbálni, hogyan befolyásolja a gazdálkodó szervezetek gazdasági felelősségének és önállóságának fokozása gazdasági eredményeiket és a társadalmi szükségletek kielégítését. Arra törekszünk, hogy a jövő évben sokkal szélesebb bázison valósítsuk meg a kísérletet, azzal számolunk, hogy az ipari dolgozók 25 százaléka bekapcsolódik a kísérletbe - a dolgozóknak ez a 25 százaléka az ipari termelésnek mintegy egynegyedét állítja elő A kísérletet bevezetjük az építőiparban és a szolgáltatásokban is. Kísérletileg bevezetjük néhány helyen az önigazgatást is az állami javaslatról szóló törvénytervezet értelmében. Korai lenne még a kísérlet eredményeit értékelni, hasznossága azonban nyilvánvaló. Intézkedéseket hoztunk a belkereskedelem javítására, a kereskedelem és a közétkeztetés javítására és jóváhagytuk a kereskedelem és a közétkeztetés irányítása mechanizmusának alakítását. A gazdasági mechanizmus átalakítása megköveteli, hogy megteremtsük a feltételeket arra, hogy gazdaságunkban áttérhessünk a népgazdaság irányításának és tervezésének új rendszerére. Ezért már dolgoznak az 1988-1990-es előkészítési időszakra vonatkozó tárgyi és rendszerbeli intézkedéseken. Mindenekelőtt intézkedéseket kell hozni a gazdasági egyensúly megteremtésére, a vállalatok kiindulópontként szolgáló feltételeinek megteremtésére, a nagykereskedelmi és felvásárlási árak komplex átalakítására, az állóeszközök megfelelő megbecsülésének biztosítására. Ebben az időszakban változásokat kell végrehajtani a központi szféra tevékenységének tartalmában, át kell alakítani a termelési-műszaki alap szervezési struktúráját, gondoskodni kell a káderek felkészítéséről és ki kell dolgozni a jogszabályokat az átalakítás konkrét megvalósításához. Javaslatot dolgoznak ki a gazdasági mechanizmus új elemeinek érvényesítésére 1988-tól. így például a bankhitelek nyújtása új alapelveinek érvényesítéséről, a csúcstechnikával felszerelt munkahelyeken a dolgozók javadalmazásának kísérleti módosításáról, a szervezeteknek a bérezési formák bevezetésével kapcsolatos jogkörének és felelősségének megerősítéséről, a bérköltségek bértarifák általi irányításáról, a devizanormatívumok alkalmazásáról, a külkereskedelem pénzügyi-gazdasági szabályzóinak módosításáról stb. van szó. Alapvető láncszem - a vállalat A népgazdaság alapvető láncszeme a vállalat. A gazdasági mechanizmus átalakításának első alapvető törvényes intézkedése a vállalatokról szóló törvénytervezet kidolgozása volt. Ez nyilvános vitára lett bocsájtva, amely a CSSZSZK Alkotmányáról folytatott vita óta az első nyilvános vita egy ilyen fontos törvényerejű intézkedésről. A törvény nyilvános elbírálása október 31 .-én végződik, ezután az észrevételeket és a javaslatokat felhasználva az egész dokumentumot az év végén tárgyalja meg a párt központi bizottságának az ülése és a szövetségi kormány. A vállalati törvény kidolgozásának a gondolata az 1968-69-es válságos években is felmerült. Az elgondolásban azonban jobboldali-revi- zionista szempontok érvényesüllek, amelyek arra irányultak, hogy elnyomják a párt vezető szerepét a vállalatban, csökkentsék az ön- igazgatási szervekre gyakorolt hatását, az állam és az állami terv szerepét, gazdaságunkat a kapitalizmustól tegyék függővé, elszakítsák a többi szocialista országhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő szilárd kapcsolatainkat, s végül felszámolják a szocializmust Csehszlovákiában Ebben rejlik az alapvető különbség az állami vállalatról szóló jelenlegi törvénytervezettől, melynek az a célja, hogy teljes mértékben kibontakoztassa a szocialista gazdaság hatalmas lehetőségeit. Az állami vállalatról (egyesülésről) szóló szovjet törvényhez viszonyítva a mi törvénytervezetünk nem részletezi- azokat a kérdéseket, amelyek más törvényekben és rendeletekben fognak szerepelni. Tekintettel arra, hogy a törvénytervezet újszerűen fogalmazza meg a vállalat helyzetét, mint a termelési alap tervezésének és igazgatásának alapvető láncszemét, ennek megfelelő változtatásokat kell végrehajtani egyes további törvényerejű rendeletekben és előírásokban is. Körülbelül 12 törvényről és a hozzájuk csatlakozó rendeletekről van szó. A vállalati törvénytervezetről folyó vita egyik leggyakrabban emlegetett témája a párt vezető szerepének a kérdése. Olyan aggodalmak is felmerülnek, hogy nem gyengül-e majd a megváltozott helyzetben. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak nem gyengül, hanem tovább növekszik a pártszervezet jelentősége és feladata a vállalatnál. A törvény- tervezet kiemeli, hogy a vállalatok gazdasági, szociális és politikai feladataikat a szocialista társadalom vezető és irányító erejét alkotó CSKP gazdaságpolitikájával összhangban teljesítik. A pártszervezet, mint a dolgozókollektívák politikai magva, ellenőrizni fogja a vállalat gazdasági vezetőségének a tevékenységét, gondoskodik a párt káderpolitikájának a megvalósításáról, s tagjai által irányítani fogja az önigazgatási szervek, valamint a vállalatnál működő szakszervezeti, ifjúsági és más társadalmi szervezetek tevékenységét. Ezért következetesen kell majd érvényesíteni a párt minden funkcióját, a programozó, a szervező, az eszmei-nevelő funkciótól kezdve egészen az ellenőrzésig. Ilyen vonatkozásokban a pártmunka irányelveit is módosítani fogjuk. Ami a központi szervek és a nemzeti bizottságok által képviselt állam és vállalat viszonyát illeti, ezt a törvénytervezet úgy rendezi, hogy a vállalatok állami igazgatása figyelembe veszi mind az államnak a szocialista társadalomban betöltött legmagasabb szintű központi szerepét, mind pedig azt a követelményt, hogy lényeges mértékben növekedjen a vállalatok jogköre, önállósága és felelőssége, ami nélkülözhetetlen a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista vállalkozói készségnek a fejlesztéséhez. Az állam és a vállalatok közti tervezési kapcsolatokban az eddig alkalmazott kötelező mutatókat főleg hosszú távú normatívumok fogják helyettesíteni (amelyek az egész gazdaságban egységesen lesznek meghatározva), valamint egyes kiemelt meghatározott feladatok, megrendelések és limitek, amelyek egyes konkrét vállalatokra fognak vonatkozni. A vállalatok számára mindezt a CSSZSZK népgazdaságának ötéves állami fejlesztési terve határozza meg. Ha az állami terv feladatai közvetlenül vonatkoznak az egyes vállalatokra, ez azt jelenti, hogy a központi szervek és a vállalatok között nem létezhet semmiféle önálló elszámolású közbeeső láncszem. Azzal számolunk, hogy a jövőben az állami terv meghatározott feladatai a jövőben csak a legjelentősebb népgazdasági célokra irányulnak (például atomerőmüvek építésére, a nemzetközi együttműködés legfontosabb akcióira, az állami forrásokból fedezett beruházásokra stb ). A legközelebbi években a meghatározott feladatokat az egyes hiánycikkek előállítására is ki kell terjeszteni. A vállalatok számára meghatározzák a maximálisan felhasználható kereteket is, például a devizaforrásokból, tüzelőanyagokból, energiából, stratégiai nyersanyagokból stb. Az állam fogja meghatározni ezek árait és árképzési módszereit is. Az állam az operatív gazdasági szabályozókkal, vagyis az árakkal és a hiteleszközökkel, a pénzügyi és a bérpolitikával elsősorban a gazdaság egyensúlyának a biztosítására fog hatni, arra, hogy összhangban legyen a kereslet a kínálattal, s érvényesüljön a munka szerinti javadalmazás alapelve. Az állami szervek és a vállalatok kapcsolatainak konkrét és hosszú távra szóló rendezése, a kölcsönös jogok és kötelességek meghatározása biztonságérzetet és tartós jogi garanciákat nyújt a vállalatok számára, s széles teret biztosít a szocialista vállalkozói készség kibontakoztatásához a gazdasági és a szociális tevékenység minden területén. Az állami vállalat és az állam viszonya nem ellentmondásos, nem antagonisztikus, ahogy azt az 1968-69-es válságos években feltüntették. Az állam a vállalatok jogainak tiszteletben tartása mellett elsősorban az össztársadalmi érdekeket és célokat érvényesíti, s a vállalat az állammal és a társadalommal szembeni kötelezettségeinek teljesítésével saját fejlődéséről, saját dolgozókollektívájának az érdekeiről is gondoskodik. Abból indulunk ki, hogy a teljes önelszámolás a gazdaságosság növeléséhez vezet, elősegíti a maximális eredmények elérését az élő és a tárgyiasult munka minimális fel- használásával, a termékek szükséges terjedelemben, választékban és magas minőségi színvonalon történő gyártását, valamint a munkák és a szolgáltatások szükséges időben való elvégzését. A vállalatoknak ezért rugalmasan kell alkalmazkodniuk a megrendelők és a fogyasztók szükségleteihez, a kereslet szerkezetéhez és a műszaki fejlesztés követelményeihez, valamint a külkereskedelem igényeihez. Az előbbiekkel összefüggésben gyakran felmerül a kérdés, hogy miként teremtünk majd rendet a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. Abból kell kiindulnunk, hogy a szállítói—megrendelői kapcsolatok kiegyenlítettségének alapvető feltétele az egész gazdaság részarányos egyensúlyi helyzete. Erre irányul a gazdasági mechanizmus átalakításának egész folyamata, a vállalatok önelszámolási felelősségének az erősítése a szerződéses feladatok teljesítésében, s ezzel együtt a központi tervezés és irányítás minőségi fejlesztése, összefügg ezzel a gazdasági szerződések megszegéséért járó büntetések szigorítása és egyszerűsítése is. Az a vállalat, amely nem teljesíti a szerződésben foglalt kötelezettségét, felelősséget visel a megrendelőnél keletkezett veszteségekért. Az ezzel kapcsolatos anyagi kártérítést elsősorban a károsult vállalat számláján kell elismerni. Az önfinanszírozás alapelveivel összhangban a vállalatnak jövedelmező gazdálkodást kell folytatnia, különben nem gondoskodhatna a rábízott vagyon megőrzéséről és gyarapításáról. Olyan esetekben, amikor a vállalat hosszú távon nem teljesíti a feladatait és kötelességeit, például az állami terv vagy az állami költségvetés kötelező feladatait, a megrendelőkkel és az állami bankkal szemben fennálló kötelezettségeit, ha megsérti az árfegyelmet, vagy nem tartja meg az előírt minőségi normákat, az állam rendkívüli módszerekkel avatkozhat be a tevékenységébe, például gazdasági büntetés formájában, konszolidációs program vagy közvetlen igazgatás bevezetésével, a vállalat más vállalathoz való csatolásával, felosztásával vagy megszüntetésével. A vállalat megszüntetésének minden esetében az alapító központi állami szerv vagy nemzeti bizottság köteles hatékony segítséget nyújtani a dolgozók új munkahelyekre való beosztásához, tiszteletben tartva törvényes szociális biztonságaikat. Ami az állami vállalat jogait illeti, a vállalat a törvények által meghatározott lehetőségek keretei között szabadon intézkedhet és működhet. A törvényes előírások megtartása mellett gazdálkodhat a reá bízott és az újonnan létrehozott eszközökkel, saját elgondolásai szerint használhatja ki a rendelkezésére álló forrásokat, saját szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelően valósíthatja meg a szociális politikát, vállaÚJ SZ 4
