Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-16 / 217. szám, szerda
ÚJ szú 5 187. IX. 16. Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát ŤŕRVÉHTTERVEZET Hogy a terv teljesíthető legyen Az elgondolások következetes megvalósításával A helyi gazdálkodással mélyrehatóbban a CSKP Központi Bizottságának 1982-ben tartott 6. ülése foglalkozott. Az itt elfogadott intézkedések bizonyos lendületet adtak a lakossági szolgáltatások fejlesztéséhez. Ennek ellenére nem alakult ki még olyan helyzet, amellyel minden tekintetben elégedettek lehetnénk. Pedig nem kis terjedelmű ágazatról van szó. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 325 ilyen jellegű vállalat van, ahol 226 ezer ember dolgozik. Termelési értékük meghaladja a 28 milliárd koronát, ebből a szolgáltatás 16 milliárdot tesz ki, ami az összteljesítmény 57,1 százalékát adja. Az érvényben levő gazdaságirányítási rendszer nem tisztázta eléggé sem a nemzeti bizottságok, sem a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek érdekeltségét és kölcsönös viszonyaikat a jelentkező igények teljes kielégítésében. Ennek több oka is van. En csak egyetlen lényeges dolgot emelek ki, mégpedig azt, hogy a helyi gazdálkodást még máig is a népgazdaság egyik ágazati rendszereként kezeljük. Ennek következtében a gazdálkodásban is ugyanazok a szabályok érvényesülnek, mint a többi népgazdasági ágazatban. Az pedig, aki ismeri a közszolgáltatás bonyolult és sokrétű napi tevékenységét, tudja, hogy egész sor olyan specifikus helyzet áll itt elő, amelyeket nem lehet népgazdasági szempontból azonos mércével szabályozni. Mindannyian nagy érdeklődéssel vártuk, hogy az állami vállalatról szóló törvénytervezet, amely a nemzeti bizottságok által irányított helyi gazdálkodási vállalatok számára is érvényes, hozzáértő módon közelíti meg ezt a területet. A törvénytervezet megszületett, s úgy gondolom, mindannyiunk nagy örömére megfelel a várakozásainknak Már hosz- szú ideje dolgozom olyan munkakörben, ahol megismerhettem a helyi gazdálkodás viszonyait, de ilyen szakszerűen megfogalmazott dokumentummal még nem találkoztam Erre utal például a következő meghatározás: „a helyi termelés és szolgáltatás nem népgazdasági ágazat, hanem többféle tevékenység ösz- szessége, amelyeket főleg meghatározott területi szabályozás szerint kell irányítani.“ Ez a megfogalmazás lényegében más, reálisabb besorolásban részesíti a helyi gazdálkodást, amely így rugalmasabban tud alkalmazkodni a helyi adottságokhoz, követelményekhez és országos szempontból is sokszínűbbé válik. Tekintettel a sokoldalú tevékenységre és az ezzel összefüggő különbségekre a nemzeti bizottság hatáskörébe kerül az a döntés is, hogy általános szabályok és gazdálkodási elvek szerint értékelik-e majd az egyes tevékenységeket, vagy pedig a helyi jellegű szabályokat részesítik előnyben. Az illetékes nemzeti bizottság a vállalat alapítója, de nem egyenes irányítója, hanem inkább a helyi és a társadalmi érdekek képviseletének a szervezője. A központi tartós érvényességű normatívumokat a nemzeti bizottság nem változtathatja meg, de lehetősége van arra, hogy követelményeit gazdasági érdekeltség útján juttassa érvényre. Ameny- nyiben olyan szolgáltatásokat igényelnek a vállalattól, amelyek számára nem kifizetődők, ezt a hátrányt pénzügyi vonatkozásban kiegyenlítheti. Megemlíthető még az állóeszközök használatából számított kötelező befizetésekre vonatkozó különbség, ami azzal függ össze, hogy a szolgáltatások területén alkalmazott gépek kihasználtságát nem lehet ugyanolyan normatívumokkal mérni, mint a nagy sorozatú, tömeges termelésben alkalmazott gépekét és berendezésekét. Hasonló okok miatt más a helyzet a munkaerő-gazdálkodásban is, mert a tapasztalt mesterek, szakemberek szerepét nem cserélheti fel minden esetben a korszerű technika. Ezért várható, hogy a helyi gazdálkodási vállalatok bizonyos kedvezményben részesülnek majd a béralapból számított befizetések területén is. Az új gazdasági szabályok érvényesítése elé tehát derűlátóan nézhetünk, de csak abban az esetben, ha az elgondolások egységesen és köveiké zetesen lesznek megvalósítva. Vannak szélesebb területeket érintő problémák is, amelyek megoldásához további intézkedésekre lesz szükség az illetékes jogi normákban, főleg a Munka Törvény- könyvében és a Gazdasági Törvénykönyvben. Mindannyian jól ismerjük a szállítói-megrendelői szerződések területén fennálló helyzetet, az anyagbeszerzés körüli problémákat. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet foglalkozik ugyan a gazdasági szerződések jogi szilárdításával, de úgy gondolom, hogy azért maradnak még nyitott kérdések, amikor például a szállító különböző objektív okokra hivatkozva nem hajlandó gazdasági szerződést kötni, s ezért nehéz lesz őt felelősségre vonni. A szolgáltatások területén ez főleg a javítások és a szervizszolgáltatás biztosításában jelent gondot. A mai helyzetben ez két különböző és nem összefüggő területre tagozódik. Az egyiken szerepel a gyártó a maga problémáival, a másikon pedig a szervizről és a javításokról gondoskodó szolgáltató vállalat. Ha ebben a vonatkozásban nem sikerül olyan helyzetet kialakítani, ahol a gyártó szerepe és feladata nemcsak a végtermék előállítására összpontosul, hanem annak gyakorlati használatát is garantálja, annak elsősorban a vevő látja a kárát. Ennek az lehetne az egyik megoldása, hogy a gyártó maga végezné a termékek használatát biztosító szerviz- ellátást és javítási szolgáltatásokat, s amennyiben ez nem lenne számára kifizetődő, ezt a tevékenységet ,,bérbe" adhatná szolgáltatási vállalatoknak. Ez azonban a lényegen nem változtatna. Mivel a törvénytervezet egyéni szolgáltatások gyakorlásával is számol, bizonyos verseny kialakulását is lehetővé teszi, aminek elsősorban a szolgáltatások minőségi színvonalában kellene megmutatkoznia. A szolgáltató vállalatok számára ugyanakkor ez olyan figyelmeztetést is jelent, hogy sokkal körültekintőbben és sokoldalúbban kell gondoskodniuk a szociális politika megvalósításáról, kezdve az anyagi érdekeltség objektív, de differenciált érvényesítésével, egészen a dolgozók nyugdíjba vonulásáig. Meg kell keresni és érvényre kell juttatni azokat a humánus és korrekt szabályokat, amelyek egyértelműen hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az állami vállalatról szóló törvény progresszív életképességet és biztonságot jelentsen mindazoknak, akik egy nagy, családias kollektíván belül igyekeznek eleget tenni szocialista társadalmunk további fejlesztési követelményeinek. PAPP JÓZSEF mérnök, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Közszolgáltató Vállalat igazgatója Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit nemzeti vállalat dolgozói az első félévben az árutermelés tervét 100,1 százalékra, a nyereség tervét - a selejtes termék okozta veszteséget is leszámítva - 100 százalékra teljesítették, az anyagfelhasználásban 4,5 millió koronát takarítottak meg, a készleteket viszont 9,9 millió koronával túllépték. Nőtt a dolgozók keresete is, de nem arányosan a munkatermelékenységgel. - Elégedettségre ennek ellenére nincs ok - szögezte le a vállalati gazdasági pártértekezleten Milan Hrdlik mérnök, az üzemi pártbizottság alelnöke, minőségellenőrzési igazgatóhelyettes. Az egyik ok sajnos az évek óta ismétlődő, jól ismert panasz: a folyamatos termelést akadályozza az egyenlőtlen anyagellátás. Azonkívül az eredetileg tervezett 25 új termék helyett csak 13 gyártását vezették be - ennek a sikertelen műszaki előkészítés, illetve a befejezetlen árképzés volt az akadálya. A véglegesített terveket a jövőben alaposabban kell előkészíteni, hogy ne az év utolsó hónapjára maradjon a tervteljesítés oroszlánrésze. Ha nem igy lesz, annak elsősorban a műhelyekben dolgozók látják a kárát, akiknek a bére az átlag alatt van, s nem azok, akik a valóban teljesíthetetlen tervet készítik. _ A jövő évi terv egyetlen szóval jellemezhető: igényes. De ügyelni kell arra, hogy az adott körülmények között is teljesíthető legyen, különös tekintettel a szállítói-megrendelői kapcsolatokra, s hogy a pénzügyi terv arányban legyen az áruválaszték tervével. S minthogy a vállalat jövőjét az állami törvénytervezet nagyban meghatározza, az aktíván felszólaló kommunisták ezzel kapcsolatos véleményüket is elmondták.- Szükséges volna, hogy a törvénytervezethez dolgozóink minél nagyobb számban hozzászóljanak. Am nem érzelmek befolyásolta döntésekről lesz itt szó, hanem kizárólag a gazdasági előny szempontjairól. Tájékoztatásul elmondhatjuk: előzetes számításaink szerint az Elektrosvit számára az önállósulás mutatkozik a legkedvezőbbnek, a kísérletező vállalat szabályai szerint, esetleg fontolóra vehetjük az esz- köz- és tevékenységtársítást is - mondta Milan Hrdlik. A tervteljesítésről, annak lehetőségeiről és akadályairól beszélt Fučík Erzsébet; Melichar Boldizsár azt kifogásolta, hogy a harmadik üzemrészlegen késnek az átépítési munkálatokkal, Margita Chudániková pedig, a nyolcas számú pártalap- szervezet elnöke sorolta a panaszokat: a szabadságukról visszatérve csupa ,,meglepetés" várta őket: befejezetlen szerelőszalag, hat munkanapjuk kiesett... A hatos számú pártalapszervezet nevében Ladislav Ubár mérnök, kereskedelmi igazgatóhelyettes a legnagyobb problémaként a gyújtók biztosítását említette, amit a Tesla Holešovice szállít (illetve nem szállít), veszélyeztetve ezzel a termelést. De nem ez az egyedüli alkatrész, amit nem kapnak meg, hasonló a helyzet a Plástimat Libereccel is, amely a lámpaburkolatokat nem szállítja. Az igazgató Gabriel Vrba mérnök felszólalásából néhány megfontolandó és elgondolkoztató részt emelünk ki. Úgy véli, hogy náluk az egyes üzemek techno'ógiája nem egyforma. Vannak üzemek, amelyek új gépekkel dolgoznak, s vannak olyanok, amelyek primitív módon biztosítják a nagy feladatokat. Egyes vállalatok évi egy, illetve másfél százalékos növekedést képesek csak felmutatni, mások kilenc, tíz százalékosat, érthetően - hosszú távon képtelenség tartani. Szólt még a magas fokú bürokratizmusról és a kiterjedt adminisztrációról, a sok jelentésről, statisztikáról, a rugalKÉRDÉSEK - VÁLASZOK * KÉRDÉSEK - VÁLASZOK A szocialista vállalkozásról Az állami vállalatról szóló törvénytervezet a szocialista vállalkozás kérdésével is foglalkozik. Leszögezi, hogy a vállalat saját gazdasági tevékenységét a szocialista vállalkozás alapelvei szerint végzi. Ezzel kapcsolatban olvasóink közül többen is feltették a kérdést, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Egyesek úgy is fogalmaztak, hogy ez nem jelenti-e a kapitalista gazdálkodási módszerek felújítását, illetve bevezetését. A törvénytervezet feltételezi, hogy a vállalatok a központilag előirányzott feladatokat nem mechanikusan fogják teljesíteni, hanem vállalkozói aktivitást is kifejtenek. A törvénytervezet'ezt azzal is támogatja, hogy a gazdasági irányítás rendszerében a túlnyomóan adminisztratív módszerek helyett a gazdasági szabályozókat és módszereket juttatja érvényre. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok elegendő teret kapnak az optimális termeléshez szükséges feltételek kezdeményező és önálló kialakításához, kiszélesedik a gazdasági szervezetek jogköre, vállalkozhatnak a termelés, a bel- és a külkereskedelem különböző területein is. A vállalatok választhatják meg az anyagellátás, az értékesítés és a szállítás feltételeit, megállapodhatnak a konkrét szállítási feltételekben, növelhetik termékeik verseny- képességét, mégpedig a gyártmányfejlesztés, a költségcsökkentés és a szabad árképzés útján is. Az említetteken kivül a vállalatok anyagilag is érdekeltek lesznek a társadalmi szükségletek kielégítése legelőnyösebb módjainak keresésében és alkalmazásában. A törvénytervezet az anyagi-műszaki ellátás egész rendszerét olyan irányban kívánja fejleszteni, hogy ami jó a vállalatoknak, az legyen jó a társadalomnak is és megfordítva. Tehát olyan vállalkozásról van szó, amely szorosan összefügg a vállalatok gazdasági versenyével, mégpedig minden vállalati forma esetében, legyen szó akár állami, szövetkezeti, kommunális vagy egyéb vállalatról. A szocialista vállalkozás kifejezés alatt minden esetben olyan vállalkozást kell értenünk, amely a szocialista társadalmi termelés feltételei között zajlik. Ennek az értelme és célja nem lehet indokolatlan és jogtalan előnyszerzés, olyan gazdasági eredmények elérése, amelyekhez különböző törvényellenes ügyeskedések útján lehet eljutni. A törvénytervezet a vállalatok számára elegendő teret biztosít az önálló döntésekhez, s gazdasági érdekeik érvényesítésével olyan tevékenységekre serkenti őket, amelyek összhangban vannak a társadalom szükségleteivel és érdekeivel. matlanságról és megcsontosodott- ságról, s hogy a vezető számtalanszor áll dilemma előtt: vállalja-e a kockázatot, vagy ragaszkodjon az előírásokhoz. Az ellenőrző szervek számonkérik, mibe fekteti a vállalat a pénzét, s ha engedély nélkül felépít egy bódét, úgy megkérdik, miért tette. A mutatók tucatjai akadályozzák a vállalatok önállóságát. Nem oldódnak meg olyan egyszerű problémák, amelyek két felelős dolgozó találkozásával megoldódhatnának, hogy a vezető dolgozók is nagyon hozzászoktak az operatív tanácskozásokhoz - amelyek nem operatívak - csak az időt veszik el. Róbert Záhorák vállalati jogász a törvénytervezetről mondta el véleményét.- A törvénytervezettől azt várjuk, hogy hozzájárul a szociális és gazdasági fellendülés meggyorsításához, s ez végső soron az életszínvonal emelkedését biztosítja. Javul az irányítás rendszere az egyik oldalon, a másik oldalon teret ad a dolgozóknak, elsősorban azzal, hogy érdekeltté teszi őket. Törvénytervezet még soha nem váltotta ki ily mértékben a nyilvánosság érdeklődését. Országos viszonylatban lehetetlen, hogy mindenki ahhoz kezdjen, amihez éppen kedve van - fejtegette Záhorák elvtárs. - Vezetőválasztás, igazgatóválasztás... helyesnek tartom. A káderkiválasztás azt is jelenti, hogy a törvény nagyobb lehetőséget biztosít. Ám nemcsak a vezetők válthatók le. A vállalat a dolgozóval is felbonthatja a munkaviszonyt, ha az illető nem képes ellátni a feladatát az adott szakaszon, ellenben ha a vállalat nem tudja biztosítani valaki számára az alapvető munkafeltételeket, a dolgozó az eddigi kötelező felmondási idő kivárása nélkül is munkahelyet változtathat. Azt is várom az új törvénytől, hogy vállalatunknál kialakulnak a feltételek, és önállóak leszünk, és a termelési program állandósul. Az üzemi pártbizottság elnökével, Chmelár Lajossal, a pártaktíva befejezése után beszélgettünk. Chmelár elvtárs hosszan elemezte a vállalati törvénytervezetet. Többek között ezt mondta:- A szocialista fejlődés útján eljutottunk odáig, hogy elértünk egy bizonyos szintet, amikor az érvényes szabályok a népgazdaság bizonyos szakaszain már akadályozzák a további fejlődést. A fejlődést a szocializmusban is az ellentétek harca segíti. A pártaktíván elhangzott, hogy vállalatunk milyen nehézségekkel küzd, s ez is azt bizonyítja, itt az ideje, hogy bizonyos törvényeket, szabályokat megváltoztassunk, s minden olyan mutatót, előírást, amely a fejlődést gátolja, távolítsunk el. A maximális gazdaságosságot termelésfokozással kell elérni, ugyanakkor meg kell változtatni bizonyos szabályokat. Azt hiszem, valóban idejében jött ez a javaslat. Nagyon helyesnek tartom, hogy társadalmi vitára került sor, s a megalapozott vélemények, módosítások után olyan törvény lép majd életbe, amely valóban megfelel a mai kornak. Lehet, hogy lesznek kevésbé jó javaslatok, esetleg rosszak is, de a szakértők számára minden hozzászólás értékes. Természetesnek tartom, hogy a törvénytervezet rögzíti a párt vezető szerepét és a szocialista társadalmat jellemző valameny- nyi alapelvet. Az egész folyamatnak a párt tudatos irányítása alatt kell végbemennie. Az igazgatóválasztással kapcsolatban például azt szeretném, hogy a szemelyét illető javaslatot a pártszervezet is megtárgyalja. Én ezt így képzelem, bár a törvénytervezetben erről nincs szó. A párt vezető szerepét természetesnek tartom, hiszen állami vállalatokról van szó, nem pedig magánvállalatokról. Ennélfogva csak a párt ellenőrzése alatt lehet irányítani a vállalatot és kizárólag pártpolitikát folytathatunk. KOPASZ CSILLA Jaroslav Wiesner kandidátus, a népgazdaság tervszerű irányításának fejlesztésével foglalkozó kormánybizottság dolgozója az ilyen jellegű kérdésekre a következő választ adta:
