Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-01 / 178. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban augusztus 25-töl 31-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Beiktatták hivatalába Ramaszvami Venkataramant, In­dia nyolcadik köztársasági elnökét • Malcolm Bal- drige amerikai kereskedelmi miniszter halálos balese­tet szenvedett A francia kormány 24 órás menetkészültségbe helyez­te a Toulonban állomásozó haditengerészeti csopor­tot, amely azután csütörtökön indult el a Perzsa-öböl irányába Bécsben a NATO a VSZ-országok elé terjesztette javaslatait a hagyományos fegyverekről folytatandó összeurópai tárgyalások mandátumára • Megnyílt az AESZ 23. csúcskonferenciája Gorbacsov-Samrin találkozó volt Moszkvában • Wa­shingtonban bejelentették: Shultz-Sevardnadze talál­kozó lesz szeptemberben Új szovjet javaslatot terjesztettek elő Genfben az űrfegyverkezés ellen • Mihail Gorbacsov Zelenograd- ba látogatott Befejeződött a szovjet-szíriai ürrepülés • Merényletet kíséreltek meg Colombóban Radzsiv Gandhi indiai kormányfő ellen A bécsi utótalálkozón beszédet mondott Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter Javaslatok és reagálások Nem volt nehéz a múlt héten megjósol­ni, hogy az indonéz lapnak adott Gorba- csov-interjúban ismertetett, a globális ket­tős nullamegoldásra vonatkozó szovjet javaslatok újabb ösztönzést adnak a le­szerelési fórumoknak. Az utóbbi napok eseményei mindenképpen ezt tanúsítják. Dióhéjban összefoglalva, s az időrendet ' is betartva, az alábbi fő kérdésekre össz­pontosítottak a fegyverzetellenőrzéssel foglalkozó szakértők. BÉCS. Előrelépésnek számít, hogy az utótalálkozóval párhuzamosan folytatott Varsói Szerződés - NATO-konzultáció- kon az észak-atlanti tömb tagországai hétfőn válaszoltak a szocialista országok korábbi javaslatára. Igaz, kissé megkés­ve\ hiszen az osztrák fővárosban meg­kezdődik a nyári szünet, s a diplomaták csak szeptember végén - az ENSZ-köz- gyűlés megnyitása és a tervezett szov- jet-amerikai külügyminiszteri találkozó után - találkoznak ismét. Ha a válasz hamarább érkezik, a haladás is gyorsabb lehetett volna. A huszonhármak konzultá­ciói egy majdani leszerelési fórum man­dátumáról folynak, vagyis azt tárgyalják meg most, hogy miről tárgyaljanak a jövő­ben. Ütközőpontok: A Varsói Szerződés eredeti álláspontja az volt, hogy az euró­pai bizalomerősítés általános kérdéseiről és a közvetlen leszerelési kérdésekről mind a 35 ország képviselői tanácskozza­nak. A NATO ezzel nem értett egyet, mondván, a katonai kérdésekről csak a két tömb 23 tagországa tárgyaljon. S bár még eddig a helyszint sem sikerült rögzíteni (Bécs vagy Genf), valószínű, hogy a bizalomépítésról 35 ország dele­gációja tárgyal majd a stockholmi konfe­rencia folytatásaként, s ezzel párhuzamo­san a katonai vonatkozású problémákat 23-an vitatják meg. De, hogy ne zárják ki ebből a folyamatból teljesen a semleges és el nem kötelezett országokat sem, ezért rendszeresen tájékoztatják majd őket. Mint a NATO-javaslatból kiderült, a lé­nyeget is másképpen közelítik meg a fe­lek. A szocialista országok az európai fegyveres erők, a hagyományos fegyver­zet és a harcászati nukleáris fegyverek csökkentéséről kívánnak tárgyalni, míg a másik fél a „ stabil hagyományos egyen­súlyról“ folytatott tanácskozást javasol. Vagyis a NATO ragaszkodik ahhoz a né­zetéhez, hogy a hagyományos eszközök terén a VSZ fölényben van, s csupán ezt szeretné megszüntetni. A szocialista ál­láspont: természetesen fel kell számolni az aránytalanságokat (nem növeléssel, hanem a fölényben lévő fél csökkentsen), de a fő cél mégiscsak a nagyarányú csökkentés: Európában, az Atlanti-óce­ántól az Uraiig, alacsonyabb szintre kell szorítani a szembenállást. Ugyanakkor a NATO nem kíván tárgyalni a harcászati nukleáris fegyverekről, valamint a csa­pásmérő harcászati légierőről sem, ahogy azt a Varsói Szerződés ajánlotta. GENF. Kedden tájékoztatta az ameri­kai küldöttség a szovjet felet arról, hogy Washington elfogadja a globális kettős nullamegoldást, a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták teljes felszámolását. De... Miután a Gorba- csov-javaslat eltávolította a legnagyobb akadályokat a rakétamegállapodás útjá- ból, a világ nagyobb rugalmasságot várt az Egyesült Államoktól. Ha egyáltalán rugalmasság az, hogy valaki lemond a saját maga támasztotta mesterséges akadályokról. Több is volt belőlük. Az amerikai álláspont ismertetésekor kide­rült: végre lemondtak arról a tervükről, hogy a Pershing 2 rakétákat ne leszerel­jék, hanem rövidebb hatótávolságúvá ala­kítsák át, s már a robotrepülögépeket sem akarják a tengerre telepíteni. S most jön a de: az USA továbbra is ragaszkodik ahhoz - ki érti milyen logika folytán, ha egyszer állítólag szintén az egyenlő biz­tonságra törekszik - hogy ne egyszerre kezdjék meg az említett fegyverkategóri­ák leszerelését, hanem először a Szovjet­unió tegye azt. A másik dolog, hogy nem hajlandó bevonni az alkuba a 72 darab Pershing 1 A rakétát. Moszkvából jelez­ték, nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a nyugatnémet tulajdonban lévő rakétákat (hordozókat) felszámolják, de a rájuk sze­relhető amerikai nukleáris tölteteket igenis semmisítsék meg, hiszen ezekre már egyértelműen vonatkozik a kettős nullamegoldás. Szinte már naiv az a legu­tóbbi amerikai érvelés, hogy bíznak a Szovjetunió rugalmasságában, abban, hogy a hetvenkét fegyver, mivel úgyis elavultak, nem veszélyeztetheti komolyan a megállapodást. Mert erre mindenkiben felmerül a kérdés: ha elavultak, akkor miért ragaszkodnak mégis annyira hoz­zájuk? Még mindig a svájci konferenciaváros­ban maradva: a Szovjetunió szerdán reg­gel új javaslatot terjesztett elő a rakétael­hárító rendszerek korlátozásáról szóló 1972-es szerződés (ABM) megerősítésé­re és a világűr militarizálásának megaka­dályozására. A válasz szokatlanul gyor­san jött. Ugyanannak a napnak a délután- jáQ az amerikai küldöttség vissza is utasí­totta a tegnapi számunkban részletesen is ismertetett javaslatokat. Az indoklás: a szovjet szerződéstervezet egyetlen cél­ja az, hogy megakadályozza az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) megvalósítását. Ezzel semmi újat nem fedeztek fel, hiszen Moszkvában már nemegyszer részletesen kifejtették véle­ményüket az SDI-ről. A Szovjetunió célja az erőegyensúly fenntartása, mégpedig a lehető legalacsonyabb szinten, a hadá­szati támadófegyverek radikális csökken­tése majd teljes felszámolása, a világűr fegyverekkel való betelepítésének mega­kadályozása, vagyis a nagyobb, az általá­nos biztonság megteremtése. Az SDI pe­dig e célokkal homlokegyenes ellenkező irányban hat, tehát csak természetes, hogy a Szovjetunió ellenzi. De a Szovjet­unió a tervezetben nem valami egyoldalú engedményeket várt el az USA-tól, ha­nem a felek biztonsági érdekeit figyelem­be vevő intézkedések egész rendszerét vázolta fel, az egyetemes biztonság szempontjait is szem előtt tartva. (malinák) Egységben Nevében viseli legfőbb célkitűzését - az afrikai országok egységének megte­remtését - a világ legnagyobb regionális szervezete, amely a külügyminiszterek egy nappal meghosszabbított előkészítő tanácskozása után hétfőtől csütörtökig tartotta 23. csúcskonferenciáját az etióp fővárosban. Napirendjén a földrész leg­égetőbb problémái szerepeltek: a fajüldö­ző pretoriai rezsim elleni egységes fellé­pés, Namíbia függetlenségének kiharco­lása, a csádi viszály, az adósságválság, továbbá az AIDS. A szerdán elfogadott záródokumentumból arra lehet következ­tetni, példás kompromisszumkészséget tanúsítottak a tagországok: azokat a kér­déseket, melyekben nem jutottak egyez­ségre, elnapolták. Ezzel természetesen nem oldódnak meg, de megmarad megol­dásuk lehetősége, mivel nem mérgese­dett el a szervezeten belüli viszony, amire évekkel korábban már volt példa. Egyébként a szőnyeg alá söpört leg­fontosabb probléma ezúttal is a korábbi súlyos ellentéteket kiváltó csádi kérdés volt. A próbálkozások ellenére nem sike­rült kompromisszumos megoldást találni Líbia és az éppen most hatalmon levő Nyugat-barát csádi rezsim ellenségeske­désére. Az AESZ Omar Bongo gaboni elnök vezette ideiglenes Csád-bizottsága szerint Hisszén Habré csádi elnök kész­nek mutatkozik a líbiai határ térségében fennálló feszült helyzet békés megoldá­sára, s látszólag Tripoli a megegyezés ellenzője. Tény viszont, aligha hibáztat­ható Líbia azért, hogy nem lelkesedik egy olyan „megoldásért“, amellyel csak a francia katonai erőre támaszkodó, az USA pénzügyi-katonai segítségét is élve­ző rezsimnek lenne előnyös, s a tripoli vezetésben első számú közellenséget lá­tó Egyesült Államoknak kedvező feltétele­ket biztosítana a Líbia elleni felforgató tevékenységhez. Sokkal több és fontosabb volt, amiben egyetértettek a tagállamok. Elsősorban abban, hogy átfogó és kötelező jellegű szankciókat kell bevezetni a Dél-afrikai Köztársaság ellen a világ valamennyi ál­lamának. A résztvevők név szerint bírál­ták Nagy-Britanniát, az Egyesült Államo­kat és az NSZK-t, amiért az ENSZ-ben és annak Biztonsági Tanácsában, de egyéb fórumokon is akadályozzák az ilyen intéz­kedés bevezetését, emellett gazdasági, katonai és politikai támogatásban része­sítik Pretoriát. « Ugyancsak egyetértettek abban, hogy a tagországok külön-külön képtelenek megbirkózni az egyre nyomasztóbb adósságteherrel. összesen mintegy 200 milliárd dollárral tartoznak mindenekelőtt a fejlett tőkés államoknak. A leginkább érdekeltek javasolták, egységfrontba tö­mörülve tárgyaljanak hitelezőikkel. A ke­vésbé szegény, konzervatívabb, fokozot­tan Nyugat-orientált államok, így Kenya, Egyiptom és Elefántcsontpart erősen elle­nezték ezt a módszert, végül mégis határo­zat született arról, hogy nemzetközi kon­ferenciát hívnak össze az adósságválság megoldására. Mennyire égető ez a kérdés, azt bi­zonyítja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) az AESZ-csúcstalálkozó idején tett bejelentése, miszerint 250 milliárd dollár­ral növeli a 15 legszegényebb fejlődő országnak szánt kölcsönök különleges alapját. A 15 kedvezményezett ország közül 11 afrikai állam - Burundi, a Közép­afrikai Köztársaság, Szenegál, Sierra Leone, Gambia, Mauritánia, Mozambik, Niger, Szomália, Uganda, Zaire. Ezen igazán nincs mit kommentálni, (görföl) * «Kft**!«*' •• Mihail Gorbacsov Zelenograd lakosaival beszélget (Telefoto. ČSTK) Félresikerült mondatok A mondat szerkesztésének megvannak a maga szabályai. Min­denki maga választja meg mondanivalójához a legalkalmasabb formát, de ez nem jelenti azt, hogy az úgynevezett kötött szerkezete­ket megváltoztathatja. Különösen a vonzattévesztések és szerkezetvegyítések teszik gyakran idegenszerüvé, magyartalanná szerkesztésmódunkat. „Semmi kivetnivaló nincs az uszoda közös használata ellen“- olvastam egy jobb hetilapban. Csodálkoztam, hogy ez a szerkesz­tésmód senkinek sem tűnt fel, senkinek a nyelvérzéke nem tiltakozott ellene, noha bizonyára többen elolvasták a mondatot, míg megjelen­hetett. Nincs kivetnivaló valami ellen? Ez a szerkesztésmód bizony helytelen. A van kivetnivaló vagy a nincs kivetnivaló alanyi-állítmányi szerkezet -ban, -ben ragos határozóval állhat, tehát a nincs kivetni­való valamiben szerkezettípus szolgálhatna mintául a mondatszer­kesztéshez. Csakhogy nem ennek a mondatnak a megszerkesztésé­hez. Mert nézzük csak meg, mit javíthatnánk így a mondaton: Semmi kivetnivaló sincs az uszoda közös használatában. Bizony nem sokat. Kivetnivaló, vagyis hibáztatható dolog sok mindenben lehet, például a viselkedésben, eljárásmódban, valakinek a munkájában stb., de az uszoda közös használata nem vonható ide. Inkább a kifogás illik a mondatba, de akkor meg kell hagynunk az ellen névutós határozót: Semmi kifogás sincs az uszoda közös használata ellen. így már jó, elfogadható a mondat. Mi is történt itt valójában? A szerző összekevert két kötött szerkesztésmódot: a nincs kivetnivaló valamiben és a nincs kifogás valami ellen szerkezetet vegyítette össze. Ezt a hibát szerkezetvegyí­tés néven tartjuk számon. „Meg kell változtatnunk nézeteinket, szokásainkat, nehogy kívül rekedjünk az élet fő sodrából“ - ajánlja egy másik szerző. A magyar ember, ha kívül reked, akkor valamin reked kívül, nem valamiből. Valamiből esetleg kimaradni lehet. Csak ez az utóbbi szerkesztés- mód (kimarad valamiből) nem illik az élet fó sodrása, helyesebben: az élet fó sodra szerkezethez. Marad tehát az első megoldás: Meg kell változtatnunk nézeteinket, szokásainkat, nehogy kívül rekedjünk az élet fö sodrán. „Keressük a problémákhoz kivezető utat“ - olvastam egy másik lapban. Ha a kivezető utat keressük, akkor azt nem valamihez keressük. Kereshetünk valamihez is valamit, például a ruhához a gombot, a zakóhoz a nadrágot, sőt megoldást is a problémákhoz- nyilván erre gondolt a szerző is -, de ha a kivezető úthoz ragaszkodunk, akkor - mivel ez az út csak valamiből vezethet ki- a problémákból kivezető utat kereshetjük. Itt is két szerkezet keveredett össze: keresi a problémákhoz a megoldást, és keresi a problémákból kivezető utat. Mindkettő jó külön-külön, de vegyítésük már nyelvtani hiba. „De az sem követ el bűnt, ha valaki nem ezt teszi“ - akad meg a szemem ezen a mondaton is. Alanyi mellékmondatos összetételnek indul a mondat, s feltételes időhatározóivá válik, helyesebben: semmilyenné. Vagy az alanyi mellett döntünk, s így szerkesztjük meg: De az sem követ el bűnt, aki nem ezt teszi. Vagy időhatározói feltételesnek szerkesztjük, s a valaki alanyt a mellékmondatból áttesszük a fömondatba: De akkor sem követ el valaki bűnt, ha nem ezt teszi JAKAB ISTVÁN Jó fiúnak lenni... Ez volt a címe egy kisebb cikknek. Kíváncsi lettem, miért jó fiúnak lenni, s elolvastam az írást. A cikk így kezdődik: „Mindenki igyekszik jó fiú lenni; és egyes szakszervezeti titkárok is szívesen sütkéreznek a megelégedett tagok hálájának sugarában.“ A befejező mondat pedig: „.. .ritkábban lesznek »jó fiúk« (ti. a szakszervezeti titkárok) “. Ezek az idézetek, de főképpen az utóbbi, amelyben a jó fiú szókapcsolat idézőjelben van, azt sejtetik, hogy itt nem fiúkról, még kevésbé jó fiúkról van szó, hanem -felnőttekről, és azok nem is olyan jók, inkább csak jóknak akarnak látszani. Az egész kifejezésnek tehát gúnyos értelme van. Ha azonban a jó fiú se nem jó, se nem mindig fiú- néha még lányra is mondják -, akkor ezt úgy különböztetjük meg a valóban jó fiú-tói, hogy élőszóban egy hangsúllyal ejtjük ki, hanglejtésünk is gúnyosan éneklő lesz, írásban pedig egy szóba írjuk a szókapcsolatot. Ez az egybeírás jelzi, hogy itt jelentésváltozás ment végbe a szókapcsolatban. A magyar helyesírásnak legbonyolultabb kérdése a szavak egybe- és különírása. Az eligazodást jócskán megkönnyíti, ha megjegyez­zük, hogy a jelentésváltozáson átment szókapcsolatot egy szóba kell írni, mert az egybeírt szó mást jelent, mint a két különírt szó. Hasonló jelentésváltozáson átment összetételeink: kiskatona (újonc katona), kismama (állapotos nő), nagykutya (magas állású, befolyásos ember), hatökör (ostoba), édesvíz (a folyók kevés oldott sót tartal­mazó vize), jómadár (csibész), rosszcsont (csínytevő) stb. Ugyanígy: jófiú (a felsöbbség intézkedéseit mindig helyeslő, túntetően készsé­ges vagy éppen a beosztottjai körében elvtelenül népszerűséget hajhászó személy). P. BALÁZS JÁNOS „Hátország“ Nem a háborús front és a hadtápterület mögötti országrészekről lesz most szó. Hát miről? - Egészen másról. - Halljuk hát! Egy magyarul is pötyögő külföldi ismerősöm kérdezte: „Maguk magyarok beszéd közben miért emlegetik olyan gyakran a hátukat?“- „Mi a hátunkat? Hát ezt meg honnan veszik?“ - „Na tessék, megint egy hát!“ - Hát igen, el kell ismernünk, van ebben valami igazság. De hát mi ennek az oka? Hát azt aztán nem lehet kívánni tőlem, hogy a „hát" szavunknak egész problematikáját ezen a szűk helyen kifejtsem. Alig van még egy olyan szavunk, amellyel Értelmező Szótárunk olyan hosszan - teljes hét hasábon - foglalkoznék, mint éppen ez a rejtélyes hát. Hármas-határozószói, kötőszói, mondatszói- funkcióján belül 37 jelentésárnyalatát lehet megkülönböztetni. Ez a „statisztika“ egymaga igazolja a külföldi ismerős megfigyelésének helyességét. De hát erről bárki maga is meggyőződhet. Figyeljünk csak meg egy utcai párbeszédet. „Ezer esztendeje nem láttalak. Hát mi van veled? Hát már éppen ideje, hogy találkoztunk. Hogy vagytok?" - „Hát...“ (Esetleg: hááát, vagy pláne pestiesen: hééét.) Aztán még vagy tíz-húsz hát. Majd búcsúzáskor: „De hát most már szaladok, várnak otthon.“ - „Akkor hát csak siess!" Kétségtelen, hogy lompossá, pongyolává teszi beszédünket ez a sok hát. Pedig hát sokszor nem is fölösleges. KUNSZERV GYULA ÚJ SÍ 4 1987. VII

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom