Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-05 / 181. szám, szerda

PERZSA-ÖBÖL A feszültség újabb forrásai Iráni hadgyakorlat kezdődött • Az amerikaiak aknafelszedő akciót készítenek elő • Francia tiltakozás (ČSTK) - A Perzsa-öböl, az Orrráni-öböl és a Hormuzi-szoros iráni partjain hétfőn elfoglalták védő- állásaikat az iráni fegyveres erőkhöz tartozó önkéntesek tízezrei, jelentet­te az ÍRNA iráni hírügynökség. Hoz­záfűzte, hogy az önkéntesek szét- helyezése közvetlenül megelőzte a bejelentett iráni hadgyakorlatok kezdetét. Szintén az ÍRNA számolt be arról, hogy a manőverek már hétfőn megkezdődtek. Az önkénte­sek az első szakaszban a Perzsa- és az Ománi-öböl mentén lévő ,.el­lensége? hídfőállások“ megsemmi­sítését gyakorolták. A háromnapos manővereken a szárazföldi erőkön kívül haditengerészeti önkéntes ala­kulatok is részt vesznek. Az ÍRNA arra figyelmeztetett, hogy a gyakor­lat részét képezi a „lehetséges amerikai agresszióra történő“ elő­készületeknek. A Pentagon illetékesei megerősí­tették, hogy az Egyesült Államok hadihajóit nem vonják ki a térségből annak ellenére sem, hogy épp a je­lenlétük fokozta az ottani feszültsé­get. A hadihajók azonban, állítólag, elkerülik az iráni manőverek tér­ségét. A Gas Prince kuvaiti tartályhajó amerikai hadihajók kíséretében már túljutott a Hormuzi-szoroson és most az Ománi-öbölből Japán felé tart. Ezt a konvojt 30 napon belül újabb hasonló követi. A kuvaiti olaj- szállító hajó közelébe hajózott az öbölben egy iráni fregatt és iráni kőrútjának további állomására, Pá­rizsba érkezett. Carlucci találkozott Mitterrand elnökkel, majd megbe­széléseket folytatott Jean-Bernard Raimond francia külügyminiszterrel is. A francia külügyminisztérium hét­fői nyilatkozata leszögezte: Iránnak nincs joga arra, hogy gátolja a hajó­zást a Hormuzi-szorosban. Párizs azt követően adta ki ezt a nyilatko­zatot, hogy bejelentették az iráni követelést, miszerint a Perzsa- és Ománi-öböl iráni felségvizein három napra, vagyis a manőverek idejére szüneteltessenek mindennemű ten­geri közlekedést. A fokozódó öbölbeli feszültséggel párhuzamosan újabb összecsapá­sokkal folytatódott az iráni-iraki ha­tárháború. Iráni szárazföldi erők a front középső szektorában három iraki ellentámadást vertek vissza. A Bagdadban kiadott iraki közle­mény viszont ilyesmiről nem tesz említést. Az Irangate-ügyben befejeződtek a meghallgatások (ČSTK) - Az Irangate-botrány körül­ményeit vizsgáló különleges kongresszu­si bizottság befejezte a nyilvános meg­hallgatásokat. Negyvenegy nap leforgása alatt 29 tanút hallgatott meg, köztük Weinberger hadügyminisztert, Shultz külügyminisztert, Edwin Meese-t, az igaz­ságügyi tárca vezetőjét, akik arról szá­moltak be, mit tudtak a titkos iráni fegyver­A szovjet-iráni kapcsolatokról (ČSTK) - Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyettese augusz­tus 2-4 között Teheránban tárgyalt. Az iráni fél meghívására megvalósult látoga­tás idején a szovjet politikust fogadta Mohamed Ali Khamenei iráni államfő, Mir Hosszéin Muszavi kormányfő és Ali Akbar Velajati külügyminiszter. Voron­cov ezenkívül eszmecseréket folytatott még Ali Mohammed Besardzsival, Irán első külügyminiszter-helyettesével és Dzsavad Laridzsani külügyminiszter-he- lyettessel. A találkozón részletekbe menően megvitatták a szovjet-iráni kapcsolatokat és hosszú távú fejlesztésük lehetőségeit. Mindkét részről síkraszálltak a két ország közötti kölcsönösen előnyös gazdasági együttmüködés bővítéséért. A Perzsa-öbölben kialakult bonyolult helyzet kapcsán a felek aggodalommal szóltak az USA veszélyes akcióiról és az ottani amerikai katonai jelenlét példa nél­küli fokozásáról. Az iráni fél támogatta a szovjet kormánynak azt az indítványát, hogy a Perzsa-öböíből mielőbb vonják ki azon országok hadihajóit, amelyek nem kapcsolódnak ehhez a térséghez, s hogy Irán és Irak tartózkodjon a nemzetközi hajózást veszélyeztető akcióktól. A folytatódó iráni-iraki konfliktus kap­csán szovjet részről megerősítették azt a változatlan elvi álláspontot, hogy mi­előbb be kell fejezni a határháborút és a konfliktust politikai úton, igazságosan kell rendezni. Latin-Amerika Gazdasági igazságosság - Reagan szemével ' (ČSTK) - A latin-amerikai orszá­gok túlnyomó többsége tartósan nö­vekvő gazdasági nehézségekkel- küszködik, ezek közül is legsúlyo­sabb külföldi eladósodásuk, szögezi le az a jelentés, amelyet a William Middendorf, az USA egykori AÁSZ (Amerikai Államok Szervezete)- képviselője által vezetett különbi­zottság dolgozott ki. A jelentés szerzői nem szűköl­ködnek különféle tanácsokban, s bőségesen tesznek „ajánlásokat“, melyek célja az, hogy a latin-ameri- kai országok gazdasági és pénzügyi életét még inkább alárendeljék a tő­kés bankok ellenőrzési "’ek. Amikor a bizottság elnöke a jelen­tést átadta a Fehér Házban, Reagan elnök a latin-amerikai országok vi­szonylatában „a gazdasági igaz­ságosság“ mellett szállt síkra. En­nek elérését azonban abban látja, hogy az említett országokban tovább gyengül vagy esetleg telje­sen megszűnik a gazdasági élet ál­lami ellenőrzése. Reagan elnök említett beszédé­ben megerősítette azt a határozott szándékát, hogy a jövő pénzügyi évben újabb dollármilliókat kér a Kongresszustól a nicaraguai ellen­forradalmárok támogatására. Eze­ket a hivatásos terroristákat ismét a „szabadság harcosainak" nevez­te. Az elnök korábban úgy döntött, hogy az eredetileg 105 millió helyett 140-300 millió dollárt kér a kontrák támogatására. üzletről és az ebből befolyó pénzek átu­talásáról a nicaraguai ellenforradalmá­roknak. A meghallgatások a tegnapi naptól zárt ajtók mögött folytatódtak, beidézték többek között a titkosszolgálat, a CIA több magas beosztású munkatársát. Dániel Inouye szenátor, a szenátusi bizottság elnöke a nyilvános meghallga­tások lezárásaként elhangzott értékelésé­ben úgy jellemezte az Irangate-botrányt, mint „szörnyű esetet, amely félrevezeté­sekre, alakoskodásra és a törvények ar­rogáns megszegésére épült". Hozzáfűz­te: a vizsgálat megmutatta, hogy milyen fontos értesüléseket titkoltak el a nép és a Kongresszus előtt. Beigazolódott, egy olyan „árnyékkormány" létezése, amely bárminemű ellenőrzés nélkül titkos forrá­sokból pénzelhette akcióit. A szenátor azt is elmondotta, hogy a bizottság vala­mennyi birtokában levő feljegyzést a tulaj­donképpeni független vizsgálatot vezető Lawrence Wals különleges ügyész ren­delkezésére bocsátja. A kongresszusi bi­zottság a vizsgálat eredményeit tartalma­zó zárójelentést két-három hónap lefor­gása alatt közzéteszi. Reagan elnök augusztus 13-án el­hangzó televíziós beszédében foglal ál­lást a botránnyal összefüggésben, majd ezt követően 25 napos kaliforniai szabad­ságra utazik. Mariin Fitzwater, az elnök sajtótitkára kizárta, hogy az elnök szep­tember 6-ra tervezett washingtoni vissza­térése előtt tartana sajtóértekezletet. Guatemalai terror (ČSTK) - Guatemalában idén májusban és júniusban 65 politikai gyilkosságot követtek el, kilenc sze­mély nyomtalanul „eltűnt“ és legke­vesebb 17 embert brutálisan megkí­noztak. Ez derül ki abból a jelentés­ből, amelyet a guatemalai főváros­ban hozott nyilvánosságra az Igaz­ságosság és Béke Guatemalai Bi­zottság elnevezésű humanitárius szervezet. A felsorolt bűntetteket olyan ismeretlen fegyveres csopor­tokhoz tartozó személyek követték el, akiknek minden esetben sikerült elmenekülniük az igazságszolgálta­tás elől. M inden hívő muzulmán köte­lessége, hogy életében leg­alább egyszer zarándokutat tegyen Mekkába a Kaabához vagy Mediná­ba, Mohamed próféta sírjához. A haddzs nem egyszerű, hanem nagyon is fáradságos és körülmé­nyes utazás, költséges is, ha a hívő például Guineában vagy Bangla- desben él. így aztán a 800 millióra becsült muzulmán közül távolról sem mindenki tud eljutni a szent városokba. Ebben a kérdésben az iszlám meglehetősen rugalmas, a muszlim mást is küldhet maga helyett, s élnek is ez­zel a lehetőséggel a betegek, öregek, szegények. Más nehézségek is felmerülhetnek. A forradalom előtti Iránból például nagyon körülményes volt a zarán­dokút, mivel a sah - bár Allah földi képviselőjének neveztette magát - a legkülönbözőbb akadályokat gördítette a zarándokolni vágyók út­jába: az útlevelek kiadása körüli hu­zavonáktól kezdve a valutáris meg­szorításokig minden eszközt beve­tett. Ezen a módon is igyekezett csökkenteni a vallás, pontosabban az iszlam papság befolyását az or­szágban. (Mellesleg érdemes itt megjegyezni, ebből is látható, a sah felmérte, honnan fenyegeti a páva­trónt a legnagyobb veszély, de wa­shingtoni pártfogói ezt nyilvánvalóan nem vették komolyan.) Zarándokútja után a megtisztelő hadzsi megszólítás dukál a musz- limnak, s zöld turbánt hordhat, mint a próféta leszármazottjai. Tisztelet, megbecsülés övezi, megnő a tekin­télye. Ez valóban kecsegtető, így aztán özönlenek is a hívők Mekkába és Medinába. Most már az irániak is, hiszen az iszlám vezetés nemhogy korlátozná őket ebben, hanem egyenesen ösztönzi a haddzs meg­tételét. Ebből aztán nem kevés probléma is adódik, hiszen napjaink­ban az iszlám és a politika már szinte elválaszthatatlan egymástól. Számos ellentét feszül a két, talán „legiszlámabb“ ország, Irán és Sza- úd-Arábia között annak ellenére, hogy nagyon sok közös vonásuk is van. A két országban az iszlám nem egyszerűen államvallás, hanem egyenesen erre épül az államhata­lom. A középkori viszonyok közül egy nagy ugrással érkeztek a 20. századba, s az ugródeszka itt is, ott is az olaj volt. Ugyancsak hasonlóak mindazok a problémák, melyeket ez a nagy ugrás idézett elő. Csakhogy időközben Iránban elsöpörték a Nyugat-barát monarchiát, az isz­lám papság ténylegesen átvette a hatalmat. Eközben - pontosab­ban: éppen ezért - Szaúd-Arábiá- ban az úgyszintén a Nyugatra orien­tálódó királyi család minden eszköz­zel igyekszik megakadályozni az irá­nihoz hasonló fordulatot, visszafog­ni, megfékezni a klérus fanatikusait, akik számára Khomeini a követendő példa, még ha ők maguk szunniták is, nem pedig síiták. Ami pedig az ellentéteket illeti, ezek egyre szapo­rodnak, s kizárólag politikai jellegű­ek. A Kaaba szentélyében 1979-ben kirobbant zavargások oka és tette­seinek kiléte máig sem tisztázott egyértelműen. Hol a „hitetleneket“ vádolják, hol a vallási fanatikusokat. Tény azonban, hogy szaúdi részről akkor is elhangzottak vádaskodások Irán címére ugyanúgy, mint néhány hónappal később, 1980 februárjá­ban, amikor rendszer- és Amerika- ellenes megmozdulások törtek ki az ország különböző pontjain. Tovább rontott a helyzeten az iráni-iraki háború, az egész öböl térségére kiterjedt feszültség. Szá­mos ok, többek között a fentebb említett okok miatt Szaúd-Arábia Irak pártján állt. Nem is szólva arról, hogy közvetlen része is volt a hábo­rúban - egy légi csata erejéig. 1984 júniusában a szaúdi légvédelem le­lőtt egy iráni Phantomot, amely be­hatolt légterébe. Teherán viszont azt állította, hogy a gépet nemzetközi vizek fölött lőtték le. Ez a közjáték is Hadzsik halála olaj volt az ellenségeskedés egyre nagyobb lánggal égő tüzére. A vi­szály - pillanatnyi - betetőzését a múlt pénteki mekkai incidens je­lenti. Valahányszáz iráni hadzsi, za­rándok életét vesztette a szaúdi rendőrséggel megvívott csatában. Ki kezdte, ki mivel támadott és mivel védekezett, mennyi a halott és a se­besült - kérdések, fontos kérdések sora, amelyekre egyhamar aligha kapunk kielégítő, egyértelmű vá­laszt. Hogy az incidens kirobbanha­tott, arra magyarázatot ad a szaúdi -iráni viszony és az öbölbeli helyzet. A következmények azonban túlnő­nek a két ország kapcsolatain és az öböl közvetlen térségén. Irán nemcsak Szaúd-Arábiát tette felelőssé a történtekért és fenyeget­te meg, hanem az Egyesült Államo­kat is. Ugyanakkor Libanonban is megbolydultak a síiták, a nyugtalan országot Washington- és Rijad-elle- nes megmozdulásaik és fenyegető­zéseik - ha lehet - még tovább nyugtalanítják. Fenyegetőzéseiket részben már be is váltották: több szaúdi létesítményt ért támadás. Kényes helyzetbe hozta az ügy a számtalan gonddal küszködő Szí­riát is. Hosszú évekre visszanyúló ellenségeskedése Irakkal (bár az utóbbi időben történtek lépések a békülés felé) az öbölbeli háború­ban Irán oldalára állította Damasz­kuszi. Arabközi ügyekben és az arab-izraeli viszályban ellenben na­gyon szorosak és jók kapcsolatai a rijadi udvarral, jelentős segítséget kap tőle az Izrael elleni hadviselés­hez, Libanonban vállalt kötelezett­ségei teljesítéséhez. Valószínű, hogy a mekkai incidens kicsit távo­labb viszi Damaszkuszi Teherántól, hiszen a szíriai tájékoztatási minisz­ter már 1984 nyarán így nyilatkozott: „Már többször elmondtuk: ha arab területet ér bárhol támadás, az olyan, mintha Szíriát támadnák. Kö­vetkezésképpen Szíria nem fog saj­nálni semmilyen erőfeszítést bár­mely arab ország megvédésére, ha úgy érzi, hogy az ellen agressziót követtek el.“ B onyolítja a kusza szövetségesi kapcsolatokat a térségben fokozódó amerikai katonai jelenlét, Washington hangoztatott Irán-elle- nessége, melyet azonban jócskán megkérdőjelezett a titkos fegyverüz­let, melynek ügyében a kongresszu­si vizsgálat éppen most fejeződött be. Ebben a kibogozhatatlan képlet­ben a mekkai összecsapás viszont az a segédszám, amely rávilágított az összefüggésekre, de nem vitt közelebb a megoldáshoz. S bár az iraki-iráni fronton naponta százak vesztik életüket, mégiscsak nagy tragédia, hogy több száz zarándokot már nem köszönthetnek hazatérő­ben nagy tisztelettel: Hadzsuk mab- ruk! - Legyen üdvös a zarándokla­tod! GÖRFÖL ZSUZSA Sikeres UNCTAD-ülésszak Nicaragua legfontosabb exportcikke a kávé. Az idén 150 millió dollár bevétellel számol az ország. A begyűjtést nagyon nehezíti az ellenforra­dalmár bandák állandó felforgató tevékenysége. A munkában a diákok és a városi dolgozók is részt vesznek, sót egy 180 tagú nemzetközi brigád is. Ez utóbbi a La Estrella farmon dolgozik. A felvételen: a La Estrella farmról elszállítják a kávét. (ČSTK-felvétel) Növelni kell a fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi segítséget Felújítják a nyersanyagproblémákról szóló konzultációkat (ČSTK) - Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája 7. ülésszakának végén a 164 tag­ország a jelenlegi gazdasági fejlő­dést és a globális strukturális válto­zásokat értékelő záródokumentumot fogadott el. A tanácskozáson nem tárgyaltak és nem is fogadtak el határozatokat gazdasági kérdésekkel kapcsolat­ban, az egyedüli kivétel a megszállt palesztin területek gazdasági hely­zetéről szóló határozat, amit nagy szótöbbséggel hagytak jóvá. S bár a záródokumentumot a javasolt in­tézkedések szempontjából szerény­nek értékelték, a jelentőségét az adja meg, hogy a jelenlegi helyzetet átfogóan, a kölcsönös összefüggé­sek figyelembe vételével értékeli. Az okmány intézkedéseket ajánl példá­ul a fejlődő országok adósságprob­lémáival kapcsolatban. Felszólítja a kormányokat, a pénz- és valuta­ügyi szervezeteket, valamint a ma­gánszektort, hogy növeljék a fejlő­dőknek nyújtott pénzügyi segítséget, s tegyék a feltételeket kedvezőbbé. Megerősítették, hogy a nemzetközi kereskedelemben szükség van a nagyobb értékű liberalizálásra, a protekcionizmus felszámolására és a szervezeti változások végrehaj­tására. Az ülésszak eredményeihez je­lentős mértékben hozzájárult a fejlő­dő országok csoportja, amely a ta­nácskozás egész ideje alatt betar­totta azt az elvet, hogy ne kerüljön konfrontációba az iparilag fejlett tő­kés országokkal. A fejlődök kon­struktív szellemben igyekeztek eljár­ni. Rajtuk kívül aktív és konstruktív részvételükkel a szocialista orszá­gok, elsősorban a Szovjetunió is hozzájárultak az ülésszak sikeré­hez. A Szovjetunió hozzáállása a közös alap létrehozásához újabb ösztönzést adott a nyersanyagprob­lémákról szóló konzultációk felújítá­sához. Csehszlovákia az anyagi és valutáris ügyekben képviselte a szo­cialista országok csoportját. Ez volt az ülésszak napirendjén szereplő kérdések közül a legbonyolultabbak egyike. vadászgépek is elrepültek felette, de katonai akcióra nem került sor. A Pentagon megerősítette, hogy a nagy befogadóképességű Raleigh szállítóhajó a közeljövőben több speciális aknafelszedőt szállít a Per­zsa-öböl térségébe. Washington egyébként változatlanul abban bízik, hogy sikerül rábírnia szövetségeseit öbölbeli „béketörekvéseinek" támo­gatására. A Fehér Ház sajtótitkára megerősítette, az Egyesült Államok bízik abban, Nagy-Britannia módosít azon az állásponton, hogy nem bo­csát az amerikaiak rendelkezésére aknafelszedőket. Margaret Thatcher brit kormány­fő hétfőn Londonban fogadta Frank Carluccit, Reagan elnök nemzet- biztonsági tanácsadóját. A Reuter hírügynökség úgy érte­sült, a brit kormányfő Carluccival folytatott eszmecseréjén kijelentette, hogy a londoni kabinet módosíthat korábbi álláspontján. Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója tegnap nyugat-európai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom