Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-31 / 203. szám, hétfő
Nemzedékről nemzedékre Filmfesztivál - fesztivál után ÚJ SZÚ 3 1987. VIII. 31. Jegyzetek a Szlovákiai Nőszövetség rendezvényéről Nem mindennapi az olyan mozi, ahol öt napon át, reggeltől késő délutánig szinte megállás nélkül peregnek a filmkockák. Nem kell belépőt fizetni, nincsenek jegyszedők, és bárki bármikor beülhet vagy távozhat. A procedúra csupán annyiból áll, hogy a látogató nyakába „géptolmácsot“ akasztanak, amely öt nyelven adja vissza a kísérőszöveget. A filmek főszereplői nem hivatásos színészek. Egyszerű farmerek, nepáli, indiai, vagy kínai földművesek, fehérköpenyes kutatók és tudósok, éhezők és alultáplált gyerekek, családok. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt hétvégén Liptovský Mikulášban megrendezett találkozónak felemelő, felejthetetlen volt a légköre, bizonyára valámennyi résztvevő sokáig emlékszik majd rá. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága a három nemzedék lányainak, asszonyainak 13. találkozóját hazánk egyik legszebb táján szervezte. E csodás természeti adottságú vidék lakossága jó négy évtizeddel ezelőtt sok mindent átélt. A meredek, sziklás hegyek, az ösvényekkel szegélyezett domboldalak, a kis patakokat rejtegető völgyek, ha beszélni tudnának, bizonyára elsősorban a sok . megpróbáltatást emlegetnék, melyet az itteni lakosság a második világháború éveiben átélt. A mai járási székhely és környéke a duklai harcok után a legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő területek közé tartozott: 4563 szovjet és csehszlovák katona esett el a Liptovský Mikulásért folytatott csatákban. Liptónak gazdag forradalmi múltja van: a kommunista párt irányításával már 1944 tavaszán szerveződni kezdett a partizánmozgalom, amely megerősödött, amikor a Szovjetunióból megérkeztek az első partizáncsapatok. A felkelés leverése után, amikor a partizánok a hegyekbe kényszerültek, Liptó lakossága nagy segítséget nyújtott nekik. Lehetetlen felsorolni azoknak az önfeláldozó nőknek a nevét, akik jelentéktelennek tűnő, de nagyon fontos segítségükkel nemegyszer életeket mentettek meg, akár úgy, hogy ápolták a sebesülteket, meleg ruhát adtak a didergőkre, vagy élelmet az éhezőknek. Mindez a múlt, melyet nem lehet, nem szabad elfelejteni, hisz mai boldog életünk, szabadságunk született meg ebben a nehéz időszakban. Szimbolikus is volt az idei találkozó helyszíne: a nehéz harcok helye és a rendezvény „központja“ pedig a Csehszlovák-Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főiskola. Ennyi nő még nem volt egyszerre a főiskola területén - mondogatták a szolgálatos katonák, akik nagyon készségesen, körültekintően gondoskodtak vendégeikről. Az iskola vezetői megragadták az alkalmat: megmutatták a lányoknak, asszonyoknak milyen körülmények közt élnek, tanulnak a hivatásukra készülő katonák. A korszerű létesítményt látva talán nem egy anyuka tanácsolja majd fiának, lépjen néphadseregünk soraiba. Lehet, hogy néhány év múlva hasonló sorokat kap majd az iskola parancsnoka valamelyiküktől, mint amilyet az egyik volt humennéi növendékük édesanyja írt. Köszönetét mondott a parancsnoknak, az összes pedagógusnak, hogy fiából becsületes embert neveltek, akire a haza mindig számíthat. Emlékeztek és emlékeztettek A találkozókon mindig ünneplő- sen, katonai egyenruhájában jelenik meg Ružena Herbríkpvá, Fájós lába ugyan megpróbálta otthon tartani, de ő egy erős bot segítségével útnak indult. Dehogy is hagyja el magát! Az ellenállási harcokban hősiesen helytállt, s kitartásával, akaraterejével ma is példaképül szolgál. Katarína Horská szavait arról, hogyan segítettek a partizánoknak, milyen körülmények közt ápolták a.se- besülteket, mit éltek át, amikor a nagy hidegben a Magas-Tátrában a világtól elvágva próbálták saját magukat és a reájuk szorulókat biztatni, nagy érdeklődéssel hallgattam egy korábbi alkalomkor. Már akkor is feltűnt, hogy sohasem beszélt magáról, hanem többes számban sorolta a tetteket, az eseményeket. Mindent társaival együtt, közösen csinált és az évek múlásával sem feledkezik meg róluk. Dr. Ugroczky Máriának és Pankovits Ilonának a Magyar Nők Országos Tanácsa képviselőinek - akik a találkozón szintén részt vettek -, is lelkére kötötte, hogy adják át üdvözletét Budapesten Bernáth Ivánnak és Györgynek, akik a felkelés idején harcostársai voltak. Az ünnepélyes ülésen szót kért Anna Benešová, az első csehszlovák hadtest tagja is. Jegyzetek nélkül állt a mikrofon elé, s közvetlenségével nagyon gyorsan megnyerte a jelenlevőket. Visszaemlékezett arra az időre, amikor Liptovsý Mikuláš környékén állt a front. Elmondotta, hogy gyakran fordul meg az egykori harcok helyein, örömmel tölti el őt,- hogy a földdel egyenlővé tett, vagy a nagyon megrongált települések helyén ma korszerű falvak, lakónegyedek állnak. Lelkesek, biztatóak voltak a fiatal nemzedékhez intézett szavai. Mint a régi időkben harcostársait, lányoknak szólította hallgatóit, s arra kérte őket, tegyenek meg mindent azért, hogy a fasizmus szörnyűségei ne ismétlődhessenek meg Hogy a fiatalok napjainkban is a helytállók közé tartoznak, arról Gabriela Vašková, a ružomberoki V. I. Lenin Pamutipari Művek dolgozója szólt. A felkelés hagyatékát méltón őrzik a gyárban dolgozó lányok. Megmutatták az ügyességüket, rátermettségüket azok is, akik a találkozó részeként megszervezett szlovákiai tüzoltóversenyen mérték össze erejüket, tudásukat. Bátran közelítették meg a fölcsapó lángokat az oltókészülékekkel és a többi versenyszámban is nagyon igyekeztek. A somorjai (Šamorín), a Spišská Nová Ves-i és a vendéglátó járás egyik csapata előtt végül is a bratislavai cérnagyár női tűzoltócsapata szerezte meg az elsőséget. Egy község a sok közül Kračany művelődési házában a találkozó előestéjén annyian gyűltek össze, hogy még a szomszédos irodákból is székeket kellett hozni. Emlékezni jöttek össze itt is. Alfonz Chovan, a hnb elnöke elevenítette fel történelmünk emlékezetes eseményeit, melyek a faluban éreztették hatásukat.- Falunkba 1944. október 30-án körülbelül harminc partizán jött, s a faluvégi házakban találtak szállást. November elsején rájuk támadtak a fasiszták, hármat megöltek közülük. Több helyen felgyújtották a falut, s megtiltották, hogy a tüzet eloltsák. Jozef Brnát, František Kle- páčot, Jozef Tkáčot, Ján Chovant és Štefan Kojšot koncentrációs táborba hurcolták. Az utóbbi kettő nem tért haza. A másik tragédia, mely megrázta a falu lakóit, néhány órával felszabadítása előtt történt. 1945. április 2-án az iskola pincéjéből hat férfit vittek el kihallgatásra a német katonák. Azzal vádolták őket, hogy segítséget nyújtottak egy sebesült partizánnak. Peter Galicát, Jozef Zubrejt és Július Cútot megölték, mondván, ilyen sors vár a partizánokra és az őket segítő polgárokra. Rajtuk kívül még a falu két lakosának, Jozef Blchának és Alexander Danőiaknak neve került az elesettek emlékére készített táblára, amely előtt mindig ott vannak a kegyelet virágai. Szemüveges anyókák, pálcára támaszkodó bácsik is szép számmal voltak a teremben. Ők tudják mit jelentett a valóságban az összeg: több mint kétmillió koronára becsülték a községben a háború okozta kárt. És ez a nemzedék tud leginkább különbséget tenni a múlt és a jelen között. Igazán nem kell szégyenkezniük, hisz az alig 600 lelket számláló falu szocialista közösséggé változott az elmúlt négy évtized alatt.- 1960-tól a szomszédos Dlhá Lúkával közös nemzeti bizottságunk van - tájékoztatott a hnb elnöke. - Mint Szlovákia többi részén, nálunk is a villamosítás, a tömegközlekedés megszervezése, a telefonhálózat bővítése jelentette a fejlődéshez vezető utat. A patakok szabályozásán, hidak építésén, a tűzoltószertár létrehozásán kívül korszerű iskolát építettünk, melyhez tornaterem, napközi otthon és pedagóguslakások is tartoznak. Az óvoda Z akcióban épült, és a vízvezeték megléte is természetessé vált a faluban. De irigylésre méltó a sportpálya is, melyet nemcsak a futballisták használnak ki, hanem atlétizálásra is alkalmas. A téli sportok kedvelőinek létesítették a felvonót. Nemcsak a falubeliek, hanem a járás többi községének a lakosai is kihasználhatják a Honvédelmi Szövetség lő- terén. S azt is természetesnek veszi a lakosság, hogy az elmúlt választási időszakban befejezett ravatalozó és a jelenleg az élelmiszerbolt átalakítási munkálatai után a választási program szerint tovább fejlődik a Kvačianská völgyben - mely állami természeti rezervátum - lévő faAz Agrokomplex '87 országos mezőgazdasági kiállítás keretében számos szakmai találkozó került megrendezésre. Közülük a legjelentősebb minden bizonnyalamezőgaz- dasági és élelmezésügyi témájú filmek és videók nemzetközi fesztiválja, az Agrofilm volt. Az a rendezvény, amelynek immár hagyományosan a Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet adott otthont. Az idei, sorrendben negyedik bemutatóra 27 ország és az ENSZ összesen 143 alkotással nevezett be. Közülük az előzetes válogatással megbízott bizottság 113-at sorolt a tájékoztató jellegű vagy versenyfilmek közé. A hazai alkotóműhelyekből összesen 44 film és 9 videó került bemutatásra. Az idén 18 díjat osztottak ki. A módszertani filmek kategóriájában a második, illetve a tájékoztató filmek csoportjában az első díjat nem adták ki. A fesztivál nagydíját, a Magna Matert, a Perspektíva sorozatban .készült Veszélyeztetett őserdő című angol dokumentumfilm nyerte el. A laikusok és az agrárszakember egybehangzó véleménye szerint megérdemelten. A film a himalájai őslakosokról szól, akiknek az őserdő jelenti az életet. Tüzelőt, építőanyagot, élelmet és takarmányt egyaránt. Az erdő azonban fogyóban van. Mi az itt élők jövője? - kérdezi a győztes film szerzője...- Film több a probléma puszta felvetésénél. Az emberiség nagyobb részének az energiaválságot nem a kőolajnak, hanem a fáknak a hiánya jelenti. Az alkotás igazi értéke tehát abban rejlik, hogy válaszol is a feltett kérdésre - mondotta Anatolij Anatoljevics Uglov, a KGST inforAnatolij Anatoljevics Uglov, a nemzetközi zsűri egyik tagja mációs osztályának helyettes vezetője, a nemzetközi zsűri tagja, amikor afelől érdeklődtem, hogy miért éppen ez a produkció került ki győztesként a vetélkedőből.- ön másodszor vett részt az Ag- rofilmen zsűritagként. Hogyan értékeli az idei filmtermést?- A verseny színvonalas volt, a filmek időszerű témákat dolgoztak fel, nem hasonlíthatók össze az elmúlt évek alkotásaival. Ami tavaly vagy két éve kitűnő volt, az idén már nem kerülhetett volna a versenyfilmek közé, vagy csak a gyenge jelzőt érdemelte volna ki.- Melyik alkotás keltette a legnagyobb érdeklődést?- Ha mindenképpen címet akar hallani, akkor az Ut című csehszlovák rövidfilmet emelném ki, amely elnyerte a KGST-díjat. Bemutatja a szövetkezetesítés és a szocialista falufejlesztés rögös útját a kezdettől napjainkig. A film hatását növelik az archív felvételek. Az egyik szünetben Kvetoslav Hečkóval, az említett film egyik alkotójával beszélgettem.- A Szlovák Rövidfilmgyártó Vállalat minden évben benevez egy-két alkotással a versenybe, de nyerni csak tavaly sikerült először. Úgy látszik, a múlt évi siker ösztönzően hatott, mert az idén már négy díjat vehettünk át - mondta Kvetoslav Hečko.- Közülük kettőt ön, mint dramaturg, az Út, illetve az Embrióátültetés című filmekért. Az utóbbi a tudományos-ismeretterjesztő filmek csoportjában lett első...- Az Embrióátültetés a legfrissebb ismereteken alapszik, a kutatás legújabb kísérleteiről számol be. Szinte perceken múlott, hogy be tudjuk-e mutatni az idei fesztiválon. A rendező Jaroslav Pogran volt. Yasuhiko Yoshida: „Otthon propagálni fogom az Agrofilm nemzetközi fesztivált“ (A szerző felvételei)- Az Agrofilm célja, hogy az agrár- és a filmszakembereknek egyaránt lehetőséget nyújtson az eszmecserére, vitára, hogy új ötleteket adjon a filmkészítőknek, és széles körben ismertesse a tudományosműszaki haladás eredményeit. Véleménye szerint elérte célját a film- fesztivál?- Ne feledje, az Agrofilm rövid, mindössze négy éves múltra tekint vissza, és a filmek elsősorban a mezőgazdászok részére készülnek. Az alkotókat - a díjkiosztást kivéve - nem vonzza eléggé a fesztiválon való személyes részvétel lehetősége, az, hogy közösen megnézzék és megvitassák a látottakat, esetleg ellessenek egy-két újszerű megoldást. A filmekből hiányzik az ötletesség, a produkciók 80 százaléka azonos elemeket használ, ami - ami a filmes szemével nézve - kissé unalmas. Ez más fesztiválokra is jellemző. Főleg a kezdet kezdetén, de néhány év alatt megoldódik a probléma.- És ez minden bizonnyal hamarosan így is lesz. Legalábbis a rendezők mindent megtesznek ennek érdekében - biztosított Yasuhiko Yoshida, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) információs osztályának igazgatója, aki vendégként vett részt az idei nyitrai seregszemlén. - Kellemes meglepetés volt számomra a filmfesztivál, amelyre a véletlen folytán kerültem el. Nem tudtam róla semmit, pedig Bécsben lakom. Külföldre aránylag kevés információ érkezik a rendezvényről. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a nyugati és a fejlődő országok zöme még nem kapcsolódott be a versenybe. Sajnálatos az is, hogy az ENSZ-szervezetek közül csak a FAO képviselteti magát egy- egy alkotással. Otthon továbbadom a tapasztalataimat és népszerűsíteni fogom a filmfesztivált. DEÁK TEREZ A zsúfolt program után ismét hétköznapi hangulat uralkodik a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézetben. Az épület homlokzatáról eltűntek a részt vevő országok zászlói, a filmek pedig dobozokba kerültek. Úticéljuk azonban nem a raktár, ahol por lepné őket, hanem az ország különböző pontjai, ahol ismét levetítik őket. GÁGYOR ALÍZ Ružena Herbríková, az ellenállási harcok résztvevője minden évben ott van a szlovák nemzeti felkelés évfordulója alkalmából rendezett Három nemzedék találkozóján. Képünkön a találkozó fiatalabb résztvevőivel beszélget (Vladimír Gabčo - ČSTK felvétele)
