Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-04 / 180. szám, kedd

ÚJ szú 5 • 1987. VIII. 4. Gabčíkovo - Nagymaros Nagyberuházás a tények tükrében Mindezidáig a térképen a Duna legnagyobb szigetének, a Csallóköznek déli részén csak keveset látni a születőfélben lévő változásokból. Ennek ellenére Vladimír Lokvenc, a CSSZSZK és az SZSZK kormánybiztosának szavai szerint a Gabčíkovo-Nagymaros vízi erőmű építésén ,,minden a közösen jóváhagyott terveik szerint halad“. Csaknem 16 kilométer hosszan elkészült a négy kilométer széles körtvélyesi (Hrušov) tározó csehszlovákiai oldalának töltése, Gabčíkovóban szemlátomást ,,nő“ az erőmű blokk, a nyolc kilométer hosszú alvízcsatornán a munkálatok felét elvégezték, Palkovičovónál megerősítették a gátakat... Nemcsak rajtuk múlik Vezessünk óvatosabban, körültekintőbben így kezdi írását a Rudé právóban Jaroslav Kojzar, aki e nagyberuhá­zást kifogásoló nyugat-európai kije­lentésekre reagálva az iménti ered­mények alapján a következőképpen folytatja válaszát: Semmi sem indokolja annak a tervnek a pillanatnyi megváltozta­tását, amely 1990. március 1-re te­szi az első hajó áthaladásának idő­pontját az újonnan létesülő vízi úton. Európa egyik legnagyobb beruházá­sa a tervek szerint halad. Általa sok minden megváltozik. Több elektro­mos áram juthat el a fogyasztókhoz, nem kell majd félni időről időre a Du­na vizétől, amelyet így kordában tart az ember, hogy őt szolgálja, s nem fog elsöpörni mindent, ami az útjába kerül. Mintha éppen ezért lenne any- nyi ellenzője e nagy létesítménynek éppen azokból az országokból, amelyek a Dunán eddig 29 vízi erő­művet építettek fel anélkül, hogy hangoztatták volna: megváltoztatják és kedvezőtlenül befolyásolják a ter­mészeti környezetet. Milyen állítólagos perdöntő „ér­vekről" van szó? Idézünk néhányat közülük. Wochenpresse (Bécs): „Ha min­den jól sikerül, végső soron csak a környezetet teszik tönkre. Ha vala­mi történne, elpusztul Magyarország egész nyugati fele.“ A Reuter hírügynökség a Duna- körnek, az ún. magyar természetvé­dő csoportnak a véleményét idézi: „A szomszédos országok természe­ti érdekeinek figyelembevétele nem­csak a nemzetközi jog kötelessége, hanem egyúttal etikai kötelesség is.“ Die Welt (NSZK): Csehszlo­vákia ily módon akarja megoldani annak a magyar nemzeti kisebbség­nek a kérdését, amely a határ köz­vetlen közelében él. Ezt a kisebbsé­get áttelepítenék az ország belsejé­be azzal az indokkal, hogy a magyar községek az erőműépítés útjában állnak.“ Wiener (Bécs): ,,... Nemcsak az ország legnagyobb rétjeit teszik Finom falatok, hűsítő üdítők nagy választéka, ízléses belsótér jellemzi az egy hónapja megnyílt hroboňovói Kukorica Csárdát - állították ismerő­seink lelkesedve, s nem felejtették el hozzátenni, ha arra visz az utunk, térjünk be oda mi is. S amikor a múlt hét végén arra jártunk, meggyőződ­hettünk az állítás valódiságáról. Török József mérnök, a Kukorica Csárda vezetője készségesen mu­tatta be a Jednota új vendéglátóipari egységét.- Két és fél év alatt épült fel a csárda, de sajnos, a parkoló az átadásig, június 26-ig nem készült el. De egy-két hét kérdése csupán, s minden úgy lesz, ahogy annak lenni kell. A parkoló fontos része a csárdának, ötven személyautó, több autóbusz, teherautó befogadá­sára lesz alkalmas - nézett körül a napernyőkkel teli teraszról, s hoz­zátette, a harminc férőhelyes tera­szon is készek már a vendégek fogadására. A hangulatos kávézó, a 45 személyes kisterem (amely egyben étterem is) és a nagyobb, hatvanszemélyes étterem kellemes pihenést nyújt az autózástól elfáradt utasoknak. A vendégek tizennégy tizenöt féle üdítőből, s a másodosz­tályú étterem számára előirt ételek gazdag választékából - frissensül- tekből éppúgy mint a napi ajánlat ételeiből - gond nélkül tudnak vá­lasztani.- A napi ajánlatunk olcsóbb ételek­ből áll, de aki egyszer megkóstolta főszakácsunk, Vontszemú András ételkülönlegességeinek valamelyi­két, biztosan elégedetten távozik. A Kukorica Csárda reggel 10-től este 10-ig tart nyitva, s minden pén­teken éjfélig zeneszóval is szóra­koztatja a környékről érkezőket épp­úgy, mint az átutazókat. A csárda jelenlegi napi bevétele 7-8 ezer kö­tőnkre, hanem Európa legnagyobb ivóvíz készleteit is... A talajvízszint csökkenése a mezőgazdaságnak évente 100 milliós károkat okoz.“ Mit szóljunk ezekhez az állítások­hoz? Mi az igazság? Kezdjük a talaj­vízzel, és adjunk szót a szakem­bereknek. A szerző a továbbiakban először dr. Peter Danišovičnak, a bratislavai Hydroconsult munka­társának az Új Szóban közölt cikké­re hivatkozik, aki a talajvízzel kap­csolatban többek között így ír: „A Duna menti térségekben a ta­lajvíz ezidáig különböző mélységek­ben fordul elő, és jelentős eltérése­ket mutat. A száraz években, amikor a Duna vízszintje nagyon alacsony, a talajvízszint is nagyon lecsökken, a talaj nedvessége a párolgás és a növények élettani működése ré­vén használódik el. Ilyenkor száraz­ság és aszály pusztít. Ellenben amikor a Duna vízszintje már nyáron nagyon magas, a vízelvezető csa­tornák a Csallóközben nem tudják levezetni az átszivárgó vízmennyi­séget. Nagy területeket borít el a víz, az alacsonyabban fekvő területek víz alá kerülnek... Ha az építkezés befejeződik, a vízmelléki térségek talajvízszintje megállapodik, nem mutat majd olyan nagy ingadozást, mint eddig. A Felső-Csallóközben a víztározóból átszl 'árgó vízmeny- nyiség következtében a talajvízszint egy, sőt három méterrel emelkedik, ami különösen a Duna menti erdők­nek kedvez, amelyek itt korábban kiszáradtak. . . A Csallóköz középső részén csökken a talajvízszint. E te­rületnek azonban ez javára válik. Ezidáig ugyanis a gyakori belvizek levezetésére csatornahálózatot kel­lett létesíteni. A térség többi terüle­tein a talajvíz megközelítően az ed­digi átlagos szinten marad.“ Kovács György, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja a budapesti Vízgazdálkodási Kutató Intézet dolgozója: a felszíni vi­zek nem fenyegetik a felszín alatti vizeket. A főmeder - a vízszint sza­bályozása után - nem növelni, ha­rona, ebből 2-3000 korona az étel­eladásból származik. Sok ez, vagy kevés? - kérdeztük vendéglátónktól.- Az egy hónapi üzemelés ered­ményeiről nehéz véleményt monda­ni. Sem az autósok, sem a helybeli lakosok még nem szokták meg, hogy vagyunk. Sőt, a húszfőnyi Várják a vendégeket személyzet is csak most kezd összeszokni, s együttesen tanuljuk a vendéglátás mikéntjét. Két mű­szakban váltjuk egymást, s míg a reggeli munkakezdés nem jelent gondot a környékbelieknek, a zárás után már nincs autóbuszjárat sem Nagy megy er (Calovo) sem Duna­szerdahely (Dunajská Streda) felé. Persze megoldottuk a kérdést, az autós kollégák szívesen segítenek munkatársaikon. A csárda vezetője elmondta, ellá­tási gondjaik nincsenek, s készsé­gesen vezetett végig az alagsori raktárokon és a korszerűen beren­dezett konyhán. Beszélgetésünk ideje alatt több autó állt meg a csár­da előtt, s vendégekkel telt meg nem kiegyenlíteni fogja a talaj víztar­talmát.“ A második kérdés - az erdő. Adjunk szót újra a szakembereKnek, ezúttal Petrasovics Imrének, a gö­döllői Agrártudományi Egyetem pro­fesszorának: „Az erdészeti szakem­berek véleménye szerint szinte tel­jes bizonyossággal állítható, hogy a Szigetköz erdeinek sűrűsége és hozama a partmenti részektől elte­kintve lényegében nem változik“. A továbbiakban: „A Dunában a hal­tenyésztés hidrobiológiái feltételei a vízlépcső felépítése után Nagyma­ros fölött minden valószínűség sze­rint javulni fognak.“ Mindkét megál­lapítás érvényes a Csallóközre is. Mit fűzzünk még hozzá a fentiek­hez? Elég további szakemberek vé­leményére hivatkozni. Például Láng Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának véleményé­re: ,,.. .már most határozottan ki me­rem jelenteni, hogy a Gabčíkovo és ■ Nagymaros között épülő vízi erőmű nem okoz a környezetben olyan je­lentős károsodást, amelyet megfele­lő szakértelemmel nem lehetne megakadályozni..." A továbbiakban hivatkozik a szer­ző Jan Vyskočilnak, a Kvéty című hetilapnak adott nyilatkozatára. A szakember a vízlépcsőrendszer kormánybiztosának hivatalában dol­gozik. Jan Vyskočil többek között kijelentette: „Az eredeti meder nem tűnik el, nem növi be sűrű növény­zet, rendszeresen tisztítani fogják, és mintegy ötven köbméter másod- percenkénti vizbőséggel folyik majd benne a víz (a szakemberek ma már ennél magasabb vizbőséggel szá­molnak. - Jaroslav Kojzar megj.). Azzal számolunk, hogy a régi med­ret (és néhány oldalágat) több he­lyen gáttal zárunk le, hogy a víz eljusson a holtágakba is." És még egy vélemény: „Szakmai körökben megvitattunk valamennyi vitás kér­dést, és arra a megállapításra jutot­tunk, hogy a vízlépcsőrendszer megvalósítása mindkét fél érdeke, tehát a mi nemzeti érdekünk is, és csakis ilyen együttműködés során érhetjük el a Dunának, mint nemzeti kincsünknek kiaknázását...“ Mind­ezt Havas Péter, a dunai vízlépcső- rendszer magyar kormánybiztosa jelentette ki. Fölösleges lenne tovább folytatni. A válaszok világosak. a kisterem. A felszolgálók köszön­tötték a vendégeket, felvették a ren­delést, majd felszolgálták az ételt, miközben nem maradt el az oly gyakran hiányzó mosoly sem. Ezért nem is csodálkoztunk, amikor a vá­sárlók könyvében sok dicsérő mon­datot olvashattunk, csehül, németül, szlovákul, magyarul. S mert szemé­lyesen is hallani akartuk a vendégek véleményét, megszólítottunk egy tá­vozni készülő kisgyermekes házas­párt. - Jablonecből érkeztünk, itt nyaralunk a közelben. A nagyme­gyeri termálfürdőbe tartunk, s sze­rencsének tartjuk, hogy észrevettük a csárdát. Az étel nagyon finom volt, igaz, nemzeti eledelünket kértük, de biztosan megkóstoljuk még az étel­különlegességeket is - mondták tá­vozóban.- Jó hallani az elismerő szavakat, ám tudjuk, sok munka vár ránk. S akkor leszünk majd elégedettek, ha szűknek bizonyul a parkolónk - közölte Török József. Kívánjuk, így legyen. PÉTERFISZONYA Pavol Haviernik rendőrszázados a Nyugat-szlovákiai Rendőrkapi­tányság közlekedésrendészeti osztályának a parancsnoka a közúti térkép előtt magyarázza:- Sajnos, az év első felében 233 közlekedési balesettel volt több, mint az előző év hasonló időszaká­ban. Az anyagi kár is megnövekedett, 233 karambolnál pedig az ittasság játszott közre.- Más mutatókban kedvezőbb a helyzet - veszi át a szót Ľuboš Brigan főhadnagy. - A 3516 szeren­csétlenség következtében ötven­négy ember vesztette életét, vagyis kilenccel kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában és a sérültek száma is hetvennel volt kevesebb. A helyzet azonban jobb is lehetne. Például ha a gépkocsivezetők a la­kott területen áthaladva mindenkor megtartanák a megengedett sebes­séget, óvatosabban vezetnének, hi­szen a balesetek hatvanhat százalé­ka éppen ezeken a helyeken fordult elő. Belelapozok a statisztikába. Kide­rül, hogy a karambolok nyolcvanki­lenc százalékáért a gépjárműveze­tők felelősek, a gyalogosok és a ke­rékpárosok részaránya mindössze 6,5 százalék. A szerencsétlenségek felét a helytelen vezetés okozta - ez háromszáznyolccal több, mint a múlt év hasonló időszakában -, huszon­kilenc százalékát pedig a gyors­hajtás.- Ha a gépjárművezető huszon­egy kilométerrel túllépi a megenge­dett sebességet, bevonják a hajtási jogosítványát - mondja határozottan a százados, majd némi hosszússág­gal folytatja. - Mindenki mellett tyem állhat egy rendőr, elsősorban ön­kontrollra van szükség. A példák egész sorát említhetném meg, bi­zonyítva, hogy a sietés, a gyorshaj­tás mindig balesetveszélyt rejt ma­§ ában. Június 23-án Hrkovce és áhy között egy 125-ös Fiat gépko­csi vezetője az egyik mérsékelt ka­nyarban átment az út másik oldalára és összeütközött a szabályosan közlekedő Škoda autóval. Három ember a helyszínen, kettő a kórház­ban belehalt sérülésébe. Vagy itt van egy másik eset május 10-ről. Az Udvard (Dvory nad Žitavou) és Ér­sekújvár (Nové Zámky) közötti út­szakaszon a Lada vezetője az egyik kanyarban elvesztette uralmát a jár­mű fölött és lecsúszott az úttestről. Apa és fia életét vesztette. Nem mondhatjuk, hogy a közle­kedésrendészet munkatársai elné­zőek volnának a szabálysértőkkel szemben. A gépjárművezetőket öt­venegyezer, a gyalogosokat és a kerékpárosokat több mint tízezer alkalommal bírságolták meg. Külön­böző okok miatt, többek között durva szabálysértésért 2850, ittas vezeté­sért ezer gépjárművezetői engedélyt vontak be. Ezen kívül a közlekedés- rendészeti bizottságok is 1270 haj­tási jogosítványt vontak be. S hogy a jármüvek műszaki állapota terén sincs minden rendben, arról az is tanúskodik, hogy közel tizenkétezer gépjármű forgalmi engedélyének igazoló lapját is visszatartották. A százados újra a térképhez megy. Nézi a színesfejű gombostű­erdőt, majd egy kis idő után meg­jegyzi:- A Lévai (Levice) járásban min­den tizenötödik karambol emberéle­tet oltott ki. Az év elején rosszul kezdődtek a dolgok és a félév végén is ők ,,vezetnek“ a kerületben az áldozatok számát illetően. A szóban forgó időszakban a Trnavai járásban nyolc, a Topolčanyiban hét ember vesztette a közutakon életét. A Nyit­rai (Nitra) járásban nyolcvannal, a Trenčíniben ötveneggyel volt több a szerencsétlenség, mint az előző év hat hónapjában. A beszélgetést Vlado Mlkvý fő­hadnagy érkezése szakítja meg. Je­lenti, hogy a közúti járőrök indulásra készek. Következik az eligazítás. Amíg ez megtörténik, Brigan főhad­nagy így folytatja:- A fiúknak ugyancsak kijut a szolgálatból, de hát ilyenkor, a fő turistaidényben nagy a balesetve­szély. A kerület több mint félmillió gépjármüvén kívül az átutazók is növelik a közutak zsúfoltságát. A múlt év júliusában és augusztusá­ban 1464 karambol fordult elő, csak­nem ötvennel kevesebb, mint az előző év két hónapjában. A szeren­csétlenségek kö­vetkeztében har­minchat ember vesztette életét, s ez kettővel több, mint az előző évi turistaidényben volt. A legkritiku­sabb a helyzet a hétvégeken. Az emberek sietnek, hogy mielőbb ha­za vagy a tenger­partra érjenek, pedig nem érde­mes lebecsülni a nyári hőséget, túlbecsülni saját teljesítőképes­ségüket. Az amatőr gépjármű­vezetőknek is érdemes négy órán­ként pihenőt tartaniuk. Hogy a megelőzésről sem feled­keznek meg, azt számos rendez­vény bizonyítja. A közlekedésrendé­szet munkatársai részt vesznek a hi­vatásos gépjárművezetők tovább­képzésében, elődásokat tartanak az iskolákban, segítik a közlekedési parkok munkáját. Ellátogatnak a pio­nírtáborokba, közreműködnek a közlekedési vetélkedők megszer­vezésében. Szeretnék, ha minél ke­vesebb lenne a közúti baleset. Ezt hatékony, megelőző munkával és a jelenleginél is nagyobb szigorral akarják elérni.- Nyáron a motorkerékpárosok is nagyobb számban jelennek meg az utakon, és bizony nem mindig óva­tosak. Június 12-én a reggeli órák­ban Považany községben egy mo­torkerékpáros egy teherautót elő­zött, minden bizonnyal figyelmetle­nül, mert a teherautót elhagyva be­leszaladt az úttest baloldalán álló autóbuszba. A motorkerékpáros az ütközést nem élte túl. Az ügyeletes az asztalra teszi az előző napi összegezést. A parancs­nok gyorsan átfutja, majd gondter­helten jegyzi meg.- Az idei fő turistaidény nem a legjobban kezdődött. Július 14-ig már kétszázharminchét karambol történt a kerület országútjain, ame­lyek következtében négy ember éle­tét vesztette, harminc pedig súlyos sérüléseket szenvedett... Zlaté Mo­ravce közelében e hó tizenharmadi­kán megállt egy kirándulókat szállító autóbusz. Két lány anélkül, hogy szétnézett volna, a jármű mögül az úttestre lépett. Egy arra haladó sze­mélygépkocsi elütötte őket, sérülé­sük súlyos. S hol van még az ősz?... Bizakodnak. Talán a második fél­év baleseti statisztikája kedvezőbb lesz, mint az első félévi. Ez azonban nemcsak rajtuk múlik, hanem a köz­úti forgalom összes résztvevőjén. NÉMETH JÁNOS Közúti ellenőrzés (A szerző felvételei) Oázis az út mentén (Fogas Ferenc felvétele) Közlekedési parkokban sajátítják el a gyerekek a leg­fontosabb tudnivalókat

Next

/
Oldalképek
Tartalom