Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-27 / 200. szám, csütörtök

Tankönyvekről - az új tanév előtt Néhány kiadvány késve jelenik meg I lyenkor, a tanév kezdete előtt az iskolaigazgatók, osztályfőnö­kök, pedagógusok, szülök és gyer­mekek egyaránt kíváncsian lapoz­gatják a megkapott új tankönyveket, az iskola kapuját átlépve, aztán tü­relmetlenül várják, mikor érkezik meg az a néhány csomag, amely a késve megjelenő tankönyveket tartalmazza. Mert már - sajnos - meg kellett szoknunk, hogy ki- sebb-nagyobb gondok nélkül egyet­len iskolaévet sem kezdhetünk. A Szlovák Pedagógiai Könyvkia­dó magyar szerkesztősége az 1987- es évben a magyar tanítási nyelvű iskolák számára mintegy 130 tan­könyvet, módszertani kézikönyvet és más dokumentumot jelentetett meg. (Az 1987. szeptember 1-től érvényes és ebben az évben megje­lenő magyar nyelvű tankönyvek és más kiadványok jegyzékét a Szocia­lista Nevelés 1987 májusi száma tartalmazza.) örömmel állapíthatjuk meg, hogy e nem kis számú könyv túlnyomó többsége már napvilágot látott és eljutott az iskolákba. Az alapiskola szép kivitelezésű új tankönyvei biz­tosan elnyerték a pedagógusok és gyerekek tetszését. A különböző tí­pusú középiskolák (gimnázium, szakközépiskolák és szakmunkás- képző intézetek) számára ebben az évben 62 tankönyvet adunk ki. Ezek nagy része már szintén ott van az iskolákban. A kisegítő iskolák szá­mára tervezett 13 tankönyv mind­egyike megjelent. A felső tagozat (5-8. osztály) számára kidolgozott tantervek - egy-két kivétellel - már szintén megjelentek annak ellenére, hogy csak 1988. szeptember elsejé­től lesznek érvényesek. S hogy átte­kinthetőbbé tegyük az egyes tantár­gyak tanterveit, külön füzetecskék- ben adtuk ki őket. Ez remélhetőleg megszünteti majd azt a hiányt is, ami a tantervek megjelenése után 3-4 évvel szokott jelentkezni, hiszen minden tanárnak csak a saját tantár­gya tantervére lesz szüksége. S ha már a tantervekről szóltam, két sajnálatos dologért kell pedagó­guskollégáink etnézését kérnem. Az egyik az, hogy a magyar nyelv és irodalom tantervének első oldalait a nyomda alaposan összekeverte Sajnos, a tanterv már megjelent, így nem tudjuk a hibát orvosolni. A füze- tecskében ugyan minden oldal meg­található, csak éppen a sorrendjük helytelen. A másik dolog az, hogy a fordítás hevében minden tanterv bevezető részéből (4. oldal 5. pont) kimaradt a fizikai-kémiai gyakorlatok nem kötelező tantárgy. Az eredmények ellenére (és an­nak ellenére, hogy a szerkesztőség mindent megtett azért, hogy az új tankönyvek időben és megfelelő szakmai és nyelvi színvonalon jus­sanak el az iskolákba) mégsem le­hetünk teljesen elégedettek, mert, sajnos, vannak olyan tankönyvek, amelyek különböző okok miatt még most, augusztus vége felé sincse­nek az iskolákban. Ennek több oka van, hiszen egy-egy tankönyv meg­jelentetésébe az emberek egész so­ra bekapcsolódik a szerzőktől kezd­ve a nyomdászokon keresztül a pa­pírgyárak dolgozóiig. Mind a peda­gógusokat, mind a szülőket, mind a tanulóifjúságot arról szeretném biztosítani, hogy a nehézségek elle­nére a szerkesztőség mindent meg­tesz azért, hogy a tankönyv késését akár egyetlen nappal is csök­kentsük. Több tankönyv augusztus első felében jelent meg. Ezek szeptem­ber elejére bizonyára eljutnak az iskolákba. Vannak olyan tanköny­vek, amelyek vagy a nyomdák kapa­citása miatt, vagy azért jelennek meg augusztus utolsó napjaiban, mert a cseh, a szlovák, a magyar, az ukrán és a lengyel változatot egy helyen nyomják, és megjelenésük attól függ, elkészült-e minden nyelvi változat szedése. Valószínűleg ezek a tankönyvek csak szeptember első napjaiban kerülnek majd az iskolák­ba. A különböző nyomdáktól ígéretet kaptunk, hogy augusztus végéig még a következő tankönyvek jelen­nek meg: Matematika az alapiskola 4. osztálya számára, Honismeret az alapiskola 4. osztálya számára, Ma­tematika II. az alapiskola 5. osztálya számára - kiegészítő szöveg a ma­tematika- és természettudományi tagozatos osztályok számára, Szlo­vák nyelvű szakkonverzáció biológi­ából és kémiából a gimnázium 3. és 4. osztálya számára (nem kötelező tantárgy), Angol nyelv a gimnázium 3. osztálya számára, Matematika a gimnázium 4. osztálya számára, Fizika a gimnázium 4. osztálya szá­mára. S ajnos, lesznek olyan tanköny­veink is, amelyeket a nyomda augusztusban már nem tud megje­lentetni. Ezek közé tartozik az alap­iskola 3. osztálya számára készülő Szlovák nyelv (a hozzá tartozó mun­kafüzet már megjelent). Ezt a tan­könyvet a nyomda csak októberben tudja kinyomtatni. Bízunk benne, hogy legalább október végén vagy november elején iskoláinkba is eljut. Tudjuk, addig sem az ebben az osztályban tanító pedagógusoknak, sem a gyerekeknek nem lesz köny- nyű dolguk. A Történelem a gimná­zium 2. osztálya számára című tan­könyv megjelentetését a nyomda szeptemberre, a Történelem a gim­názium 3. osztálya számára tan­könyv kiadását pedig novemberre ígérte. A Gépi forgácsolás I. a szak­munkásképző intézetek 1. és 2. osz­tálya számára című tankönyv szep­temberben, a Technológia a szak­munkásképző intézetek 3. osztálya számára (bádogosszakma) és a Be­szélgessünk oroszul - Orosz társal­gás a középiskolák 3. és 4. osztálya számára (nem kötelező tantárgy) októberben, a Háztartástan a gim­názium 1-4. osztálya számára pe­dig csak decemberben fog a nyom­dák ígérete szerint megjelenni. Az 1987-re tervezett többi tankönyv már remélhetőleg eljutott az isko­lákba. Mi ezeknek a késéseknek az oka? A Vasárnapi Új Szó egyik 1986-os számában és a Szocialista Nevelés 1987-es májusi számában megpró­báltuk felvázolni, kik segíthetik, illet­ve kik hátráltathatják a tankönyvek megjelenését. Mégis szeretném megindokolni egy-egy tankönyvünk késését. Az alapiskola 3. osztálya számára készülő Szlovák nyelv kézirata idő­ben (1986 januárjára) elkészült. Saj­nos, az illusztrátor több mint fél évet késett a munkával, így a kéziratot csak 1986 novemberében tudtuk nyomdába adni. A gimnázium 2. osztálya számára készült Történe­lem kéziratának fordításakor viszont a fordítók (kettő egymás után!) mondtak csütörtököt. A gimnázium 3. osztályának történelemkönyvét a szerzők utólagos beavatkozásai miatt kellett többször leállítanunk és újból átdolgoznunk. A Gépi forgá­csolás és a Technológia azért került késve nyomdába, mert nem kaptuk meg időben a képanyagot a partner­kiadóktól (ALFA, SNTL). Természe­tesen minket is bánt, hogy pedagó­gusok és gyerekek hiába várták szeptember elsejére a fenti néhány tankönyvet. Magyar tanítási nyelvű iskoláink­ba azonban gyakran nemcsak azért nem jutnak el idejében a megfelelő tankönyvek, mert nem jelentek meg. Sokszor az iskolák „elfelejtik“ idő­ben megrendelni a tankönyveket (az előző iskolaév október végéig), az­tán az új tanév elején reklamálják a késve megrendelt és ki nem kül­dött tankönyveket. Az is előfordul (főképp a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szak- tantárgyainak tankönyveivel), hogy sem az iskola igazgatója, sem a szakoktató nem tudja, hogy az adott tantárgy tankönyve már ma­gyar nyelven is 1-2 éve megjelent, bár a megrendelőlap ezeket a tan­könyveket feltünteti... Társadal­munk a hazánkban élő nemzetiségek gyermekei számára biztosítja (nem kis anyagi ráfordítással) az anya­nyelven való tanulás lehetőségét. De ezzel a lehetőséggel élnünk is kell Az illetékes igazgatóknak és a pedagógusoknak is. M int e rövid ismertetésből is kitűnik, magyar tanítási nyel­vű iskoláink - éppen úgy, mint a szlovák vagy a cseh tanítási nyel­vű iskolák - idejében megkapták a szükséges tankönyvek nagy ré­szét A tankönyvellátás szempontjá­ból általában tehát megvannak a fel­tételek ahhoz, hogy az új iskolaévet bizakodva és minél jobb eredmé­nyekre törekedve kezdjük meg, hogy a tankönyveket a tanulók ezrei érdeklődéssel fogják lapozgatni, s e tankönyvek a pedagógusok ál­dozatos munkája révén megfelelően bővítik majd tanulóifjúságunk isme­reteit. KECSKEMÉTHY GYÖZÖ, a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetője Olykor tömör hivatalos jelentések hívják föl a figyelmet egy-egy sze­mélyiségre. így volt ez nemrégiben, amikor a Csehszlovák Sajtóiroda rö­vid hírben közölte, hogy a huszad­szor megrendezett Piešfanyi Parkok Szobrai kiállításon a bátorkeszi (Voj- nice) születésű Gáspár Péter szob­rászművész, a bratislavai Képzőmű­vészeti Főiskola tanára győzött, Ze­ne című monumentális alkotásával elnyerte a fürdőváros díját. Ez mind­járt ráirányította a figyelmet a har­minchat éves művészre, annál is inkább, mert erős mezőnyben, a nem szabadtéri kiállítókat is bele­értve, negyvenhat szobrász közül lett első. A sikernek, melyet Gáspár Péter, Jan Kulich tanítványa (a figurális szobrászat szakon) ért el most, na­gyobb a jelentősége, mint amilyen­nek az első pillantásra látszik. Meg­erősítette a művészben, hogy he­lyes az az út, amelyre 1977-ben, tanulmányainak befejezése után lé­pett, hamarosan kialakítva saját stí­lusát. A kamara jellegű alkotásokon kívül, amelyek számos szlovákiai ki­állításon szerepeltek, erről tanús­kodnak monumentális alkotásai is. Már 1979-ben megalkotta a Tor­násznő című, 320 cm magas dina­mikus bronzszobrot, mely a komáro­mi (Komárno) Sportcsarnok előtt lát­ható Négy évvel később szülőfaluja művelődési házának készítette el a Munka dala című, 3 méter magas szoborkompozíciót, a három nőfigu­ra a munka, a kultúra és az élet jelképei. Szógyénben (Svodín) áll a két évvel ezelőtt - szintén dinami­kusan megformált nőalakja, a Déli nap, az öt méter magas, népi archi­tektúrát követő „aratási kapuval“ a termékenységet és a termést jel­képezi. Az alábbiakban beszélgetés kö­vetkezik Gáspár Péterrel, munkás­ságáról, de mindenekelőtt a Zene című szobráról, mely Komárom szá­mára készült- Hogyan fogadta a hírt, miszerint ön kapta a fődíjat?- Telefonon közölte velem a kiál­lítás rendezője, dr. Kubičko Klára - természetesen kellemes meglepe­tést jelentett számomra, kiváltotta bennem a jól végzett munkából fa­kadó öröm érzetét, annál is inkább, mivel először vettem részt ezen a szemlén.- Nem ez volt az ön első elisme­rése, hiszen például a szlovák nem­zeti felkelés 40. évfordulójának a tiszteletére rendezett szlovákiai szemlén második díjat nyert.- Igen, de elsőt most először.- Hogyan született meg a Zene?- Szimbolikus müvet akartam lét­rehozni, egy dinamikus, ugyanakkor lírai lányalakban szerettem volna ki­fejezni a zenét. A téma három évig foglalkoztatott. Egy sor vázlatot, ta­nulmányrajzot, különböző variáció­kat készítettem, amíg végre megé­rett bennem a szándék, s hozzáfog­hattam az alkotáshoz. Az már a vé­letlennek köszönhető, hogy éppen akkor foglalkoztatott a téma, amikor egy társadalmi megrendelés nyo­mán térplasztika alkotására kaptam lehetőséget. A szobor a Magyar Te­rületi Színház komáromi székháza előtt fog állni, alkotóelemeként egy szökőkút-kompozíciónak. A címe egyébként nem véletlen, elsősorban a zene jelképes kifejezése a szobor; a harmónia és a szépség érzetét van hivatva kiváltani a mozdulat lágyságával, a vonalak finomságá­val, a kompozíció kiegyensúlyozott­ságával.- Ha elfogadjuk, hogy a szobrá­szok harmincöt éves korukig számí­tanak fiatal művésznek, akkor ön ezt a határt éppen ebben az évben lépte át, és immár a középnemzedékhez tartozik.- Úgy gondolom, hogy túlságo­san is mesterkélt az efféle kategori­zálás, hiszen az, hogy ifjú-e valaki vagy sem, az alkotásban nyilvánul meg, a gondolkodásban. Nincs olyan érzésem, hogy már nem va­gyok fiatal.- Mi indította önt a szobrászmű­vészeti pályára?- Mint minden gyerek, először én is rajzoltam, festettem, faragtam. Kiskoromtól fogva képzőművész akartam lenni. Amikor felvettek a bratislavai iparművészeti szakkö­zépiskolába, még haboztam, ne gra­fikára menjek-e, de aztán, amikor a szobrász szakra kerültem, Šich- mann és Belohradský tanárokhoz, nyomban döntöttem.- Mit alkot a legszívesebben?-Térplasztikákat, figurális kom­pozíciókat, a realizmus talaján, ami azonban nem jelent leíró jelleget.- Jan Kulich tanítványa. Mit adott önnek az ó iskolája?- Kulich példa a kitartó szorga­lomra és a munkaszeretetre. Mint­hogy főként a figurális szobrászatot művelem, iskolája megerősített eb­ben a műfajban, és megadott min­den szükséges alapot a fejlődéshez.- A Képzőművészeti Főiskolán elsős és másodikos szobrászjelölte­ket tanít. Hogyan fér meg önben a pedagógus és a művész?- Pedagógusként is, szobrász­ként is tartom a kapcsolatot a fiatal nemzedékkel, amely nem nagyon ismer kompromisszumot, van saját véleménye; emellett ott vannak a kollégák - mindez kedvező légkört teremt számomra az alkotómunká­hoz. Az idővel mindig egyformán vagyok - mindent, amit csinálok, hasznos és ösztönző lehet. A fiata­lok nevelése is alkotómunka.- Min dolgozik jelenleg?- Kisplasztikákat készítek, ezen­kívül vázlatokat egy nagyobb méretű munkához, mely villanyerőmű külső falát díszíti majd. JURAJ FUCHS KREATIVITÁS ÉS KÖZÖSSÉG A DERŰSEBB ISKOLÁÉRT Ma az alkotóképesség az a bűvös „beszélő köntös", amelyet magunkra öltve támadhatatlan­nak érezzük akár pedagógiai baklövéseinket is. Ha egyik-másik tanítványunk érdeklődőbb, tájé­kozottabb a nagy átlagnál, kihúzzuk magunkat, és kijelentjük: kreatív személyiséget neveltünk. Az fel sem vetődhet, hogy érdeklődése vele született tulajdonsága, adottsága, esetenként a szülői ház érdeme is. A kreativitás ugyanis nem a misztikum világába tartozik, lehet bármely értel­mes ember tulajdonsága, aki nem csupán repro­dukál, hanem töpreng, gondolkodik is. Kreatív tehát lehet bárki, így - témánknál ma­radva - a pedagógus és a diák is. A tanári alkotóképesség például abban érhető tetten, hogy nem csupán szaktárgyában, hanem „általában“ nevelőként ad lényegesen többet, mint a kötele­zően előírt tananyag, illetve pedagógusi attitűd. Kiélezett helyzetben ez azt is jelenti, hogy tanít­ványai - olykor bizony provokatív - kérdéseire és magatartására naprakészen kell tudnia válaszol­ni és reagálni. Egyszerűen fogalmazva: a peda­gógus tevékenysége a kreativitás ügyében nem egyéb, mint tanítványait az érdeklődésüknek megfelelő irányba terelni, s nyitottá tenni őket a világ dolgaira. A kérdés tehát az - s erről folyik pedagógiai berkekben a vita hogy elsőbben ismereteket kell-e átadni, vagy a képességeket fejleszteni. S míg a kutatók, tudósok vitatkoznak, töprenge­nek a válaszon, addig a gyakorló pedagógusok egyértelműen arra voksolnak, hogy a tudás áta­dásával kell a gondolkodást fejleszteni. Vélemé­nyük szerint nem lehet divatos elméleti fogalma­zás kérdése az, amit majd a gyakorlatnak kell pro vagy kontra eldöntenie. Dr. Gergencsik Eszter Kreativitás és közösség című könyvében (Tankönyvkiadó, Budapest) utal ezekre a problémákra, s taglalja hátterüket. Hogy egy kötet keretén belül mindegyikre nem térhet ki érdemileg, azt a könyv alcíme eleve magyarázza: A kreatív személyiségű tanulók helyzete az osz­tályközösségben. Ebből nyilván azonnal kitűnik, hogy a jeles pszichológus a bonyolult pedagógiai kérdésnek csupán egy szeletét vizsgálja. S nem véletlenül. A huszonkét iskolai osztályban készült felmérések előfeltételezése nem egyéb, mint „A szakirodalomban sok olyan megállapítás olvasható, miszerint a kreativitás és a közösségi élet egymásnak ellentmond, egymást kizárja, együtt meg nem valósítható (legfeljebb csak kompromisszumok árán). Igaz, ezeknek a megál­lapításoknak a megfogalmazói, a kutatók csak a kreativitást vizsgálták, a kreativitást mint egyéni teljesítményt. De mi is tulajdonképpen ez a manapság oly sok minden behelyettesítésére általánosan hasz­nálatos fogalom? Gergencsik szerint - elfogadott definíció hiányában - a következő: „Az ember teremtő, újat létrehozó, a meglevőt javítani akaró szándéka és képessége; megnyilvánul a tevé­kenységben, annak produktumaiban, valamint a magatartásában és életvitelében egyaránt.“ Ennél szűkszavúbb megfogalmazást eddig nem olvashattunk - s pontosabbat sem. A pszicholó­gus-szerző célja pedig -, hogy a kreativitás és a közösség, a kollektivitás kapcsolatát mérje fel s elemezze - egyéb pedagógiai „nehéz kérdé­sekhez“ is kapcsolódik, mint például, hogy le­gyen-e elitképzés stb. Mivel azonban kísérletét már jó néhány esz­tendeje lezárta - a kérdés pedig közben a „leve­gőben lógott“, s számos vadhajtása ismeretes -, könyve megkésettnek tűnik, és nem is volt képes megfogalmazni pontosan a kreativitás iskolai fo­gadtatásának valós visszhangját. Mindazonáltal űrt tölt ki a pedagógiai, pszichológiai szakiroda- lomban, jelentős segítséget nyújt a gyakorlatban e kérdéssel foglalkozóknak. S még valami. Tesz egy szomorú észrevételt is: diákjaink nagyon hiányolják ebben a kreativitás-centrikus iskolai életben a derűt, a humort. RÁCZ-SZÉKELY GYÖZÓ Siker - erős mezőnyben Beszélgetés Gáspár Péter szobrászművésszel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom