Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-24 / 197. szám, hétfő
Egy hétköznapi sportember Azt mondják, a rendszeres testmozgás és sportolás fiatalít, sokáig fiatalossá teszi az embert. Ezt a nem alaptalan megállapítást vallja Kósa Mihály is (felvételünkön) akit Ipoly- nagyfalun (Veľká Ves nad Ipľom) szépen berendezett lakásában kerestem fel. Mégpedig abból az alkalomból, hogy idén tavasszal a Rimaszombaton (R. Sobota) megrendezett területi rátermettségi versenyen aranyérmet szerzett a felnőttek kategóriájában. A Nagykürtösi (V. Krtiš) járás történetében először fordult elő, hogy valaki ilyen érmet nyert volna felnőtt kategóriában. Ezzel az eredményével Kósa Mihály a „járás bajnoka“ címet is kiérdemelte az 1987-es évre.- Ennél szebb születésnapi ajándékot el sem tudtam képzelni, néhány nappal a verseny előtt voltam 41 éves. • Gondolom, nem a véletlen müve ez a szép siker...- Egy kicsit a véletlené is. Olyan értelemben, hogy néhány esztendővel ezelőtt első alkalommal vettem részt rátermettségi versenyen. Akkor még az Ipolybalogi (Balog n. Ipľ.) Efsz kertészetében dolgoztam amolyan mindenesként. Egy nyár elejei nap délelőttjén a szövetkezet egyik vezetője azzal keresett meg: hagyjam abba a munkát, rátermettségi versenyre kell mennem, amit szövetkezetünk rendez a balogi iskola sporttelepén. Csak annyi időm volt a felkészülésre, hogy otthon melegítőbe öltöztem, és irány 3 színhely. A rátermettségi jelvény ezüst fokozatának megszerzéséért folyt a járás szövetkezetei között a verseny. Kötélmászásban, 100 és 3000 méteres futásban, gránátdobásban és úszásban kellett a pontokat gyűjteni. Az ezüstfokozat mellé az első díjat is megszereztem. • Mikor kerültél kapcsolatba a sporttal?- Mint a legtöbb gyereknek, nekem is a foci volt a mindenem. Már ificsapat tagjaként, később felnőtt együttesben éveken keresztül kerületi bajnokságban szereplő csapatokban játszottam. Füleken (Fiľakovo) tanultam a kőművesmesterséget, onnét jártam be Losoncra (Lučenec) edzésekre. Tancurát János edző személyében jó mesterre találtam. Még mielőtt benevezhettünk volna a bajnokságra, a társaság szétesett, így kénytelen voltam abA szerző felvétele bahagyni. A katonai szolgálat alatt a foci mellett nagyon érdekelt a hoki. Csapatunk a divízióban szerepelt. Leszerelés után ismét a labdarúgás következett. Mivel munkám sokáig Losonchoz kötött, ahonnét hetente egyszer, hétvégén jártam haza, 27 évesen újra ökölvívásra adtam a fejem. Huszonheten jártunk régi edzőmhöz, Tancurát mesterhez. Két évig gyakoroltam a jóval fiatalabbak között, s egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül jelentem meg a tréningen, a többiek lemorzsolódtak. Valószínű, nem bírták szusszal a kemény munkát. Egyébként nagyon sokat köszönhetek ezeknek az edzéseknek. Most gyengébb lábon állnék... Kósa Mihály nemcsak a sportban volt kitartó. Időközben szép házat épített. A házhoz tartozó kertben szívesen hódol hobbijának, a gyümölcstermesztésnek. Büszkén újságolta, hogy egy alkalommal óriásdinnyéje termett: 14,5 kilogrammot nyomott a mérlegen. • Úgy hallottam, a rimaszombati területi versenyen nálad jóval fiatalabbakat is zavarba hoztál az egyes számokban elért kiváló eredményeiddel. Eszerint alaposan felkészültél...- Ellenkezőleg. Egy héttel a seregszemle előtt kaptam az értesítést, ráadásul Achilles-ínsérüléssel bajlódtam. Felkészülésem csak any- nyiból állt, hogy a napi munka után néhány kört futottam. Ennek ellenére tényleg jól helytálltam. Az aranyérem megszerzéséhez 220 pontra volt szükség. Én még rátettem öt pontot. • Akkor most még egyszer megkérdezem: ez a szép siker nem a véletlen műve?- A hátterében több, mint kétévti- zedes aktív sportolás áll, vagyis mindaz, amit eddigi beszélgetésünk alatt nagyvonalakban elmondtam. A labdarúgást még most sem hagytam abba. Világéletemben mezőny- játékos voltam, de mivel a járási bajnokság II. osztályában szereplő csapatunk tavasszal kapus nélkül maradt, én kerültem erre a posztra. Ha belegondolok, nem is védtem rosszul, hét mérkőzésen csak hat gólt kaptam. Az őszi idényben is folytatom a labdarúgást. Rám is fér. Van néhány kiló súlyfeleslegem, amitől sürgősen meg akarok szabadulni - fejezte be a 41 éves Kósa Mihály, a járás legidősebb aktív labdarúgója. Egy hétköznapi sportemberrel találkoztam. Nem sportolt versenyszerűen, csak kedvtelésből, maga és mások szórakoztatására, állóképességének javítására. Tette mindezt napi munkája mellett. Ezért tartom őt hétköznapi sportembernek. BODZSÁR GYULA VAKÁCIÓ - SPORTTAL Falun talán kevésbé jelent problémát a gyerekek szünidei elfoglaltsága, hiszen általában a nagyszülők is a családban élnek. Sokkal nagyobb gond ez városban, ahol bizony nyaranta tucatszám láthatunk a lakónegyedek játszóterein kisebb-nagyobb nebulókat. Felügyelet nélkül, vagy jobb esetben az idősebb testvér gondjaira bízva. A bratislavai Testnevelési és Üdültetési Létesítmények Igazgatósága már nyolc éve segítségére siet a szülőknek. A szünidő két hónapig tart, ebből esetleg két hetet pionírtáborban töltenek a gyerekek, mondjuk két hetet a szabadságon lévő szülőkkel, de mindezt összeszámolva marad még egy hónap. S ez alatt is foglalkozni kell a vakációzó tanulókkal, hogy ne az utca legyen az otthonuk. Nyolcadik éve rendszeresen szervez az említett igazgatóság nyári sporttáborokat. Szerte a városban, hat helyütt. Az akció neve elárulja, hogy a program fő részét a testmozgás, a sport tölti ki. Petržalkán, ezen az óriási új lakótelepen két ilyen központ működött az idén. Az egyik júliusban a Je- remenko utcai alapiskolában, augusztusban pedig a Zsukov utcában, a másik felváltva a Bejrut, illetve a Kún Béla utcában. Ez utóbbi pár lépésre van lakóhelyemtől. így szinte mindennap láttam munkába menet az iskola udvarán futkározó, játszadozó gyerkőcöket. Egy napon betértem hozzájuk. Az udvaron lévő pályákon vidáman zajlott az élet. A nagyobbak kosárlabdáztak, a lányok a futópályán rótták a köröket, a legkisebb srácok pedig a focipályán rúgták a bőrt. Minden csapattal egy-egy oktató foglalkozott. Juraj Fabricitől, a Testnevelési és Üdültetési Létesítmények Igazgatósága melodikusától, a sporttábor vezetőjétől megtudtam, hogy ezek az oktatók a bratislavai Komenský Egyetem Testnevelési Karának hallgatói.- Az iskolában eltöltött kötelező gyakorlat elég rövid, hogy megtanuljuk a gyerekekkel való bánásmódot. Erre itt kitűnő alkalom nyílik- mondja az egyik másodéves főiskolás. De mire a nevét kérdezném, már elrohan. Intézkednie kell, mert közeleg az ebédidő. A gyerekek szép sorjában bevonulnak az iskolai étkezdébe.- Éhesek vagytok? - kérdem a mellettem elhaladókat.- Mint a farkas. - vágja rá az egyik jó étvágyra valló alakú srác.- Jól főznek a konyhán - teszi hozzá Juraj Fabrici. - Ezzel nincs is baj. Az iskolaigazgatók is segítőkészek, más a probléma. A nemzeti bizottság oktatási osztályán nyár elején egyeztethetnék az épületek, létesítmények karbantartásának időpontját, hogy az ne essen az akció idejére. Mint látja, itt is most hozták rendbe a tornatermet, még egy hétig nem mehetünk oda. Még szerencse, hogy ma nem esik, lehetünk az udvaron.- S ha rossz az idő?- Valahová beszorulunk. Úszni járunk, csak a medencékkel ugyanaz a helyzet, mint a tornatermekkel. A Jeremenko utcán például most nem működik, tisztítják. Nem lehetne ezeket egymásután csinálni, miért kell egyszerre? Nem kellene. Egy kis szervezési készséggel, jó akarattal mindent lehetne. Előbb egyik helyütt, aztán a másikon. S a gyerekek, a legkisebbek is megtanulhatnának úszni. Mert velük a tóra nem igen merészkednek az oktatók, túl veszélyes lenne, hiszen 6-14 éves korú gyerekek járnak ide, naponta több mint százan, s bár kilenc felügyelő vigyáz rájuk, akkor sem ajánlatos kockáztatni. A virgonc nebulókat nem könnyű kordában tartani a nyílt helyen. Ha evezni mennek, kisebb csoportokat alkotnak, hogy folyton szem előtt legyenek. Lovagolni, kirándulni járnak, s hetente egyszer, szerdán moziba. S az egyhetes kurzus díja mindössze 65 korona. Ebből 35 az étkeztetést fedezi.- Anyagilag nem előnyös ez igazgatóságunknak, hiszen a maradék 30 koronából kell fedeznünk a sportszereket, a medence, a lóversenypálya bérbevételét, fizetni az oktatókat. Reggel hét-nyolc óra között érkeznek a gyerekek, s délután fél négyig tart a foglalkozás, de ötig maradhatnak, ha a szülők munkaideje úgy kívánja. Tehát, mint a napköziben. Egyébként, egy napközis osztály is volt az iskolában, a lánykák a táblánál foglalatoskodtak, rajzolgattak, a fiúk lármáztak, aztán sétálni mentek. Ez idő alatt a sporttábor tagjai vidáman futká- roztak, játszottak, sportoltak kinn a pályán. S úgy hiszem, a szünidő épp erre szolgál, hogy a gyerekek lazítsanak, kiadják maradék energiájukat, s erre legjobb lehetőség a sport. Ne nyomorítsuk őket még ekkor is az iskolapadokba, a tanterembe.- Eddig hat egyhetes akciónk volt, olyan nyolcszáz gyerek cserélődött ki ez idő alatt. Vannak, akiket már ismerünk, tavaly vagy tavalyelőtt is eljöttek hozzánk. Idejövetelem előtt az volt az elképzelésem, hogy a fővárosi testnevelési egyesületek ifi szakosztályainak edzői tolonganak a sporttábor részvevőinek otthont adó iskolák körül. Hiszen kitűnő alkalom ez számukra a tehetségkutatásra, a toborzásra. Juraj Fabrici hamarosan kiábrándított.:- Mióta itt vagyok, még senki ránk se nyitotta az ajtót. Időközben az ebéd véget ért. A gyerekek az iskola előtt várták az autóbusz érkezését. Ki-ki korcsolyával a vállán, mások anélkül. Az előbbiek a Téli stadionba, a többiek a közlekedési jétszótérre igyekeztek... URBÁN KLÁRA Hogyan küzdeni a dopping ellen? A rekordok, az egyre gyorsabban száguldó futók, a nagyobb súlyokat emelő nehézatléták, a pontosabban célzó sportlövők manapság nem is számítanak szenzációnak. Egy-egy sportszerű győzelemmel jóformán alig-alig lehet az újságok címoldalára kerülni. Ami változatlanul szenzációnak számít évek óta, sajnos a dopping: X-versenyzőt eltiltották, Y-versenyző ..végső helyezési sorrendjét módosították. Egyre tart a versenyfutás a doppingoló sportolók és a drogokat ajánló lelkiismeretlen edzők, vegyészek, orvosok és a sport jövőjét, a sportolók egészségét féltő doppingellenzők között. A legutóbbi olimpiai játékok alatt az Olimpiai Kongresszus a tiltott szerek listájára újabb gyógyszereket ajánlott és fogadott el. így került a tesz- toszteron, a koffein és a bétablokkolók sora a NOB doppinglistájára. Két évvel az olimpia után a NOB Orvosi Bizottságának ajánlása alapján a teljesítményfokozást szolgáló gyógyszereket új csoportosításban tárgyalják. Az ajánlás lényegében három csoportba sorolja a tiltott szereket. A klasszikus doppinganyagok között tartja számon a stimulánsokat, a narkotikumokat, anabolikus szteroidokat és a béta receptor blokkolókat, valamint a vizelethajtókat. Sajnálatosan elterjedt és ma még jóformán kimutathatatlan doppingmódszer a vérdopping. Ennek, sajnos, csak eredményfokozó hatását emlegetik, kockázatairól és ártalmairól kevés szó esik. A tiltott szerek listájára tartozik az alkohol (a lövészek „célzóvíznek" használják), a helyi érzéstelenítők, valamint a gyulladáscsökkentő hormonkészítmények. Napjaink legnagyobb „sztárjai“ a béta receptor-blokkolók és a vize- lethajtók. A sportlövészet, az öttusalövészet és a síugrás művelői kezdték elsőként alkalmazni a béta-blokkolókat. Használatuk az 1980-as olimpia után terjedt el. A gyógyászat területén a magas vérnyomás, a szívritmuszavarok, migrénes típusú fejfájások kezelésében nagy sikerrel alkalmazott szerek teljesítményfokozó hatásának az az alapja, hogy a rajtláz okozta szívszaporulatot mérséklik. A sportoló lassúbb pulzusszámmal nyugodtabban, kézremegés nélkül célozhat és a találat is biztosabb. A sportteljesítmények növelésében előnyösek a szívre specifikus béta-blokkolók. Ilyen például a közismert Betaloc. Vegyi szerkezetüknek, szelektív hatásuknak köszönhető, hogy kis töménységben is hatásosak, a Viscen például ötmilligrammos tabletta formájában kerül forgalomba, míg a klasszikus Prop- ranorol 40 miligramm hatóanyagot tartalmaz tablettánként. Különösen keresettek a sportolók, elsősorban a lősportokat űzők között a rövid „fél életidejű“ béta-blokkolók gyors kiürülésük miatt. Ilyen például az Oxprenolol, amelynek fél életideje egykét óra. Az 1986-os év nemzetközi öttusaversenyében a pozitív doppingesetek között több ismert béta-blok- kolót mutattak ki, főként az amerikai és a lengyel sportolók szervezetében. Az is tény viszont, hogy a dop- pingellenőrzó laboratóriumok dolga egyre nehezebb, hiszen újabb és újabb „trükköket“ kell leleplezniük. Az egyik legújabb a vizelethajtók csoportja. Ezek gyógyászati alkalmazása már régóta ismert. Különböző szív- és vesebetegségekben a vízeletkiválasztás fokozásával fejtik ki gyógyító hatásukat. A napjainkban használt leghatékonyabb víz- hajtók elsősorban a konyhasó aktív transzportját gátolják a vese különböző helyein. A legismertebb vizelethajtók a szulfonamid csoportot tartalmazó tiazid származékok. A vizelethajtók alkalmazása elsősorban a nehézatlétika területén terjedt el. Ezekben a sportágakban - például a súlyemelésben - az izomerő fokozására, a bőséges fehérjetáplálás, a maximális edzésterhelés és a fe- hérjeépító hormon együttes alkalmazásával fokozza az izomerőt. Mindez nagyobb maximális erőt eredményez. Számos esetben az előbbiekből következően a sportoló testsúlya megnövekszik, ami a súly- kategóriák eldöntésénél, a mérlegelésnél nem előnyös. Az anabolikus hormonok mellékhatása, hogy fehérjebeépítés mellett jelentős mennyiségű vizet raktároznak az izomsejtekben és a zsírszövetekben. A felesleges vizet vízhaj- tók alkalmazásával távolíthatják el a szervezetből, fokozva a vese vizeletválasztó tevékenységét. Mindez a testsúly csökkenéséhez vezet. A mesterséges súlycsökkentés azt jelenti, hogy a sportoló kisebb súlycsoportban versenyezhet és ez etikai szempontból elfogadhatatlan. A testsúly csökkentése mellett a vizelethajtók másik fontos hatása a vizelet felhígítása. Előfordulhat, hogy bizonyos mennyiségű doppingszer elfogyasztása után vizelethajtó alkalmazásával és jelentős mennyiségű folyadék elfogyasztásával a gyógyszer koncentrációja oly mértékben megváltozhat, hogy csökkenti, esetleg lehetetlenné is teszi a műszeres mérést és a kimutat- hatóság biztonságát. Mindezekből következik, hogy a vizelethajtók sportbeli alkalmazását tiltani kell, mint ahogy a NOB Orvosi Bizottsága meg is tette. Hosszú listát tesz már ki ez a doppinglista, s a gyógyszervegyészet - ez irányban sajnálatos - fejlődése egyre újabb és újabb szerek felvételét követeli ki. Valószínű, ezt a kérdést nem is az ellenőrző módszerek fejlesztése-fejlődése oldhatja meg végérvényesen, hanem az egész sporttársadalom összefogása. (Delta) SAKK A szovjet nagymesterek tanácsa A vezető szovjet sakkozók, Garri Kaszparov világbajnokkal az élen célul tűzték ki a nagymesterek tanácsának megalakítását s távlati tervként létre akarják hozni a Szovjetunió sakkozóinak szövetségét - erről ír Kaszparov a Trud című napilapban. A világbajnok hangsúlyozza: a Szovjetunió vitathatatlanul a világ vezető sakknemzete, itt játszik a nemzetközi nagymesterek jelentős része (hetvennyolcán), s a tömegsport szintjén is egyedülálló a szovjet sakkozás. Éppen a gazdag hagyományok miatt aggasztó, hogy az utóbbi esztendőkben szaporodnak a gondok az ország sakkéletében. Nem megfelelő a sportág információs rendszere, kívánnivalókat hagy maga után a klubokban folyó munka, hiányos a kapcsolat a sportágon belüli egyes szervezetek között, amelyeknek pedig felelniük kell a fejlődésért - sorolja Kaszparov. Egymás után zárják be kapuikat a híres sakkiskolák, s ez károsan hat az utánpótlás nevelésére. Kaszparov szerint mennyiségileg és minőségileg is hanyatlik a szovjet sakkirodalom. Kaszparov a felsorolt okok miatt úgy látja, hogy már régen elérkezett az ideje a hetvennyolc nemzetközi nagymester összefogásának, s annak, hogy erejüket a sportág felvirágoztatásának szolgálatába állítsák. A nagymesterek tanácsa - Kaszparov elképzelése szerint - szorosan együttműködne a szovjet sakkszövetséggel, s a Szovjetunió Állami Sportbizottsága sakkosztályával. A tanácsnak meghatározó szava lenne a mindenkori válogatott összeállításában, s abban, hogy a külföldi és hazai nemzetközi versenyeken kik képviseljék az országot. Amint Kaszparov írja, a nagymesterek döntő többsége támogatja a tanács megalakításának gondolatát. Már létre is jött az előkészítő bizottság, amelyben Kaszparov mellett Mihail Botvinnik és Anatolij Karpov exvi- lágbajnok, továbbá Nana Alekszandrija, Artúr Juszupov, Vlagyimir Tukmakov és Alekszandr Beljavszkij kapott helyet. Tervezetüket az állami sportbizottság elé terjesztik és ha megkapják a jóváhagyást, már szeptember végén megkezdheti működését a tanács. Mint ismeretes, a világbajnok Garri Kaszparov szeptember első felében Spanyolországban ül asztalhoz, hogy megvédje világbajnoki címét a kihívó Anatolij Karpowal szemben. (ns)