Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-24 / 197. szám, hétfő
Békeünnepségek országszerte (Tudósítónktól) - Verőfényes napsütésben került sor szombaton a népművészeti fesztiváljairól ismert Východnában a járási békeünnepségre. A tátraalji községben üdvözölték a jelenlévők a Közép-szlovákiai kerület és a Liptovský Mikuláš-i járás párt- és állami szerveinek képviselőit, valamint a Szlovákiai Nő- szövetség küldöttségét, élén Elena Litvajovával, az SZLKP KB Elnöksége tagjával, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága elnökével. A vendégek közt volt Nyikolaj Kuznyecov, a Szovjetunió bratislavai fókonzulátusának konzulja, a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság képviselője. A dolgozókat és a fiatalokat az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és az SZSZK kormánya nevében Elena Litvajová üdvözölte. Beszédében kiemelte, hogy napjainkat nemcsak a XVII. pártkongresszus szellemében a 8. ötéves tervidőszak feladatainak megvalósítása és az átalakítás jellemzi, hanem a KGST- országoknak a béke megőrzésére irányuló aktív külpolitikája is. Ezen erőfeszítések során azokra a tapasztalatokra és tettekre is támaszkodunk, melyeket elődeink szereztek, illetve ahogyan ők helyt álltak a szociális és a nemzeti függetlenségért, a szabadságért vívott harcban a szlovák nemzeti felkelés és a felszabadítás során. Nyikolaj Kuznyecov arról szólt, milyen jelentősége van a szovjet -csehszlovák együttműködésnek, és nagyra értékelte, hogy a csehszlovák nép teljes mértékben támogatja a Szovjetunió békepolitikáját. Az ünnepség, mely egyben megemlékezés volt a nemzetközi szövetkezeti napra, népművészeti együttesek színes műsorával ért véget. Vasárnap hazánk számos városában további békeünnepségeket tartottak. (deák) Az önellátásra törekvés jegyében (Folytatás az 1. oldalról) dag vidéki élet, illetve a mezőgazda- sági vállalatok, az élelmiszeripar, a szolgáltatások, a kutatás és a tudomány, számos eredménye, a mezőgazdasági-ipari komplexum tevékenysége. Intenzíven készülünk a gazdasági rendszer átalakítására - folytatta a KB titkára. A dolgozókollektívák élénk vitát folytatnak a vállalati törvény tervezetéről. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége a héten megtárgyalta a mezőgazdasági vállalatról szóló törvény tervezetét, melyet rövidesen vitára bocsátanak. Megvitatta továbbá a nem mezőgazdasági jellegű szövetkezetekről szóló törvény előkészítését is. Mindez fontos lépés ahhoz, hogy a gazdasági rendszer megfeleljen a mai fejlődés követelményeinek, a gyors ütemű tudományos-műszaki haladás igényeinek. Az átalakítást a népgazdaság alapjainál kezdjük. Ezután kerül sor a többi minőségi változásra a központi irányításban és más téren. Mindkét törvény, melyek kétségtelenül jelentősen befolyásolják az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum vállalatainak tevékenységét, kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy intenzíven fejlődjön a mezőgazdasági termelés, a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak továbbra is legfőbb feladatuk, hogy lényegesen bővüljön vállalkozói tevékenységük. Szeretnénk ezt kiszélesíteni további területekre is, elsősorban a mezőgazda- sági nyersanyagok és az élelmiszerek termelésére, s a társadalom érdekeivel összhangban más területekre is, hogy lehetővé tegyük Rendbontás Vilniusban (ČSTK) - Nyugati rádióadók által ösztönzött szélsőségesek csoportja vasárnap Vilniusban szovjetellenes tüntetést kísérelt meg abból az alkalomból, hogy a litván nép 1940-ben döntött úgy: az ország csatlakozik a Szovjetunióhoz. A külföldi rádióadók a gyülekezet idejére és színhelyére nézve többször sugároztak instrukciókat, a Mickiewicz-emlékmű- nél mégis csupán 250-300 ember gyűlt össze, akik közé véletlen járókelők is keveredtek. A szomszédos Szent Anna templomba igyekvő hívók nem csatlakoztak a rendbontókhoz. Szélsőséges elemek mintegy 30 fős csoportja az emlékműnél vallásos énekeket énekelt, s az elhangzott rövid beszédekben igyekeztek rehabilitálni a 700 000 ember elpusztításáért felelős háborús bűnös helyi kollabo- ránsokat. A külföldi újságírók által is figyelemmel követett rendbontás incidensek nélkül zajlott le. Ismert litván személyiségek ezekben a napokban tévé- és rádióbeszédeikben, újságcikkekben ítélték el a CIA által ösztönzött provokációkat. Leszerelés és fejlődés Ma nyílik meg az ENSZ-konferencia (ČSTK) - A világszervezet székhelyén ma kezdődik meg a leszerelés és a fejlődés közötti összefüggésről szóló nemzetközi konferencia. Ebből az alkalomból a moszkvai Pravdának nyilatkozott Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszter-helyettes, az ENSZ-konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. A tanácskozáson három fő kérdésről lesz szó, ezek: a fegyverkezés és a fejlődés közötti összefüggés, a lázas fegyverkezés hatása a világgazdaságra és a fejlesztési tervek megvalósításának módjai - mondotta Petrovszkij. A konferencián záródokumentumot fogadnak el, amely lényegében a részt vevő államok akcióterve lesz. A konferencia összehívása tulajdonképpen az új politikai gondolkodásmód kifejezője, s azt bizonyítja, világszerte egyre inkább terjed a meggyőződés, hogy a nukleáris és az űrszázadban a globális problémákat kizárólag kollektív erőfeszítésekkel lehet megoldani - hangoztatta a miniszterhelyettes. A tanácskozáson 125 ország vesz részt, ám az Egyesült Államok, amely ugyan egyetértett a konferencia összehívásával, végül is lemondta részvételét. A hivatalos washingtoni nyilatkozat azt állítja, nincs szerves összefüggés a leszerelés és a fejlődés között. A Szovjetunió mindig abból indult ki, hogy a leszerelés és a fejlődés egymástól elválaszthatatlanul ösz- szefügg, s az egyetemes biztonság anyagi bázisát jelentik. A leszerelés a mi szempontunkból nem öncélú, hanem a háborús veszély elhárításának eszköze és a fejlődés céljait szolgáló források mozgósításának legmegbízhatóbb módja - mondotta Petrovszkij. a munkaerő és az anyagi források hatékonyabb kihasználását, s így jobban kielégíthessük a lakosság szükségleteit a szolgáltatások, a vendéglátás stb. terén. A mező- gazdasági vállalatok irányításában és gazdálkodásában a demokratikus centralizmus elveinek szélesítésével szeretnénk errjélyíteni a demokratizálást. A törvényesség erejével kell gátat vetnünk a direktív adminisztratív beavatkozásoknak a mezőgazdasági vállalatoknál. Mindez semmilyen esetben nem jelenti az állam és az állami terv szerepének csökkenését mezőgazdaságunk irányításában. A lakosság élelmiszer-ellátása túl komoly dolog ahhoz, hogy teret engedjünk az ösz- tönösségnek vagy azoknak, akik tagadni akarták a szocializmus olyan előnyeit, mint a tervszerű irányítás, vagy a saját szájuk íze szerint kívánták magyarázni a szocialista vállalkozás elveit. A törvénytervezetek növelik a mezőgazdasági vállalatok felelősségét elért eredményeikért, erőforrásaik maximális kihasználásáért a munkatermelékenység meggyorsításának az élelmiszer-termelés hatékonyságának érdekében, a társadalmi szükségletek kielégítésében. Egészen rendkívüli, hogy most, amikor az Éltető Föld hagyományos kiállítást megnyitjuk, még javában folyik a gabonabetakarítás. Hiszen jelenleg a vetésterületnek még csak háromötödéről gyűjtöttük be a termést. Még mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy a gabonatermesztés igényes feladatait ne csak teljesítsük, hanem túl is szárnyaljuk. Már most köszönetét szeretnénk mondani mindenkinek, aki lelkiismeretes munkájával hozzájárult a jó terméshez. A beszéd után Ľubomír Štrougal, František Pitra s a többi vendég megtekintette a kiállítást. A Moldva bal partján levő bemutatót a nagyközönség szeptember 6-ig keresheti fel. A Perzsa-öbölben kialakult helyzet könnyen ellenőrizhetetlenné válhat A képviselőház külügyi bizottsága élesen bírálja Reagan politikáját • Különleges közel- keleti katonai parancsnokságot hozott létre az USA (ČSTK) - Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága élesen bírálta a Reagan kormány Perzsa-öbölbeli politikáját. A bizottság jelentést dolgozott ki, amely hangsúlyozza, a kuvaiti tartályhajóknak adott katonai védelemre vonatkozó döntést nem a nemzetközi hajózás biztonságának fokozása miatt, hanem politikai indítékokból hozták. A kormányzat mindenekelőtt a „szovjet befolyás“ csökkentését és az Irangate botrányban elszenvedett vereségének mérséklését kívánta elérni - mutat rá a jelentés. A külügyi bizottság egyben hangoztatja, a Perzsa-öbölben kialakult helyzet könnyen ellenőrizhetetlenné válhat. A jelentéstől elhatárolta magát a bizottság tizenhét republikánus tagja, akik szerint a dokumentum „túl élesen“ bírálta a Reagan kormányt. A bírálókhoz egyébként csatlakozott a Washington Post című lap is, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA veszélyes manőverekbe kezdett, amelyek kimenetele kétséges. A Pentagon olyan döntést hozott, hogy létrehozzák az amerikai fegyveres erők különleges közel-keleti hadműveleti parancsnokságát, amely felelős lesz a Perzsa-öbölben és az Arab-tenger északi részében folyó hadműveletekért. A parancsnokság három héten belül kezdi meg a tevékenységét a térségben tartózkodó, közelebbről meg nem nevezett hadihajó fedélzetén. A hadügyminisztérium a jelentéshez sietett hozzáfűzni, az új parancsnokság létrehozása nem az amerikai katonai jelenlét további fokozását jelenti, csupán olyan intézkedésről van szó, amely a térségben tartózkodó amerikai haderők hatékony koordinálását hivatott biztosítani. Valerio Zanone olasz hadügyminiszter ismét olyan értelemben nyilatkozott, hogy a kormánynak felül kell vizsgálnia, küld-e hadihajókat a Perzsa-öböl térségébe. Tévényilatkozatában a politikus hangsúlyozta, Nagy-Britannia, Franciaország, illetve Hollandia döntése után Olaszországnak is el kell szánnia magát egy ilyen lépésre. A belga hadügyminiszter szintén azt nyilatkozta, hogy országa kész megvizsgálni, küldjön-e aknaszedőket a Perzsa-öbölbe. A belga hajók a nyugat-európai államok közös hajókötelékében vennének részt. Norvégia ezzel szemben egyértelműen elutasította a részvételt az ilyen „expedícióban“. Washingtonban szombaton közölték, az USA megfelelő szinten kész tárgyalni Mohammed Larjani Ónálló erőfeszítések a közép-amerikai rendezésre (Folytatás az 1. oldalról) az aknák alkalmazását, a közúti közlekedés blokádját és a gazdasági létesítmények elleni támadásokat, ha a kormány leállítja a bombázásokat, s engedélyezi a lakosság szabad mozgását, továbbá ha nem fogja üldözni a politikai ellenzéket, xxx San Jóséban szombaton megkezdődött a Costa Rica-i Nép Pártjának XV. kongresszusa. Az ország kommunistáinak tanácskozásán az egyik fő napirendi pont a középamerikai helyzet. Manuel Mora Vel- verde, a párt főtitkára rámutatott, Washington nem adja fel Salvadorban és Hondurasban kiépített bázisait. Az USA álláspontja a legfőbb akadálya a közép-amerikai béketerv megvalósításának. iráni külügyminiszter-helyettessel, aki hétfőn érkezik New York-ba, az ENSZ leszerelési konferenciájára. Egy teheráni jelentés szerint Irán a Hormuzi-szorosban a múlt héten nyolc teherhajót és kőolajszállító hajót tartóztatott fel. A hajókat csupán ellenőrizték, nem szállítanak-e fegyvereket Irakba. Hasemi Rafszan- dzsani, az iráni parlament elnöke közölte, a közelmúltban aknára futott a kuvaiti tartályhajókat kísérő egyik amerikai hadihajó. Az ügyet amerikai részről eltitkolták. A Pentagon illetékese ezt az állítást tagadta. Szaúd-Arábia cáfolta azokat a híreket, miszerint a Perzsa-öböl térségében mozgó amerikai repülőgépek rendelkezésére bocsátotta volna támaszpontjait. A Washington Post című amerikai lap szombaton azt írta, hogy Szaúd-Arábia engedélyezte az amerikai repülőgépek és helikopterek leszállását, igaz, csak „sürgős esetekben". Ismeretlen az újabb kuvaiti-amerikai hajókonvoj tartózkodási helye. Amerikai katonai vezetők nem hajlandók semmilyen részleteket közölni a konvojról, nehogy „felkeltsék Irán figyelmét“. Pershing 1A rakéták Az SPD parlamenti vitát követel (ČSTK) - A nyugatnémet ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SPD) követeli, hogy hívják össze a Bundestag rendkívüli ülését, amelyen a Pershing-1 A rakétákkal kapcsolatos hivatalos bonni álláspontot vitatnák meg. Erről Egon Bahr, az SPD szükebb elnökségének tagja adott tájékoztatást egy nyilatkozatában. Bahr hangsúlyozta, pártja nem ért egyet azzal, hogy Helmut Kohl kancellár javaslata alapján ezt a komoly kérdést a küszöbön álló költségvetési vita keretében vitassák meg. „Eljön majd a nap...“ Irta 1927-ben Fábri Zoltán, mert meg volt győződve Sacco és Vanzetti, a két kivégzett munkás ártatlanságában. S ez a nap el is jött, de egy fél évszázadot kellett rá várni. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az USA beli Massachusets állam ügyészsége „elegendő bizonyítékok hiányában" megsemmisítette azt az ítéletet, amit most hatvan éve végre is hajtottak. Hogyan is kezdődött a két olasz származású amerikai munkás, Vicola Sacco és Bartolomeo Vanzetti kálváriája? 1920 áprilisában kettős gyilkosság híre tartotta rémületben az USA-beli Sonth Braintree lakosságát. A gyilkosok autóval menekültek, így senki sem látta őket. De a tanúk közül mégis valaki úgy vélte, hogy olaszok is lehettek. így a rendőrség az Olaszországból bevándorolt munkások között kezdte keresni a tetteseket. Találtak is egy olyan autótulajdonost, akitől a gyilkosság napján az említett két olasz munkás autót akart kikölcsönözni. Sacco és Vanzetti már szülőföldjén is dolgozott az anarchista munkásmozgalomban, s ezt a munkát új hazájukban is folytatták. A gyilkosság napján is röpíratokat akartak széthordani. A bűntényben nyomozó rendőröknek elegendő volt az autókölcsönzés ténye, s letartóztatták a két munkást, akik „ráadásul még olaszok is voltak". Találniok kellett valakit, akit gyanúsíthattak, mert a lakosság egyre határozottabban követelte a gyilkosok előállítását. A két munkás letartóztatásával kezdetét vette egy hosszadalmas bírói színjáték. A bírák mindenben előnyt adtak a vád tanúinak. A védelem tanúi hiába ismételték az igazukat, hiába bizonyították, hogy Sacco a gyilkosságok időpontjában a bostoni olasz konzulátuson volt, ahol az útlevelét hosszabbították meg, s hogy Vanzetti - több munkatársa jelenlétében - a munkahelyén dolgozott. A vizsgálóbíró azoknak a „tanúknak“ a vallomását fogadta el, akik a vádat támogatták. A vizsgálat elhúzódott, s a koronatanú egy év múlva már nem ismerte Saccoban fel „teljes bizonyossággal" a gyilkost. A másik tanú csak akkor vallott Sacco ellen, amikor munkanélküli lett. De volt a vádnak egy olyan „szavahihető" tanúja is, akit éppen ezért a tanúvallomásért bocsátottak ki a börtönből. A bíróság az egyik kétes erkölcsű tanú vallomását tartotta „igaznak", bár ezt négy másik tanú megcáfolta. A bíráknak sikerült megnyerniük az ülnököket, akik bizonyos ellenszenvvel figyelték az egyre erősödő bevándorlást. Igy érthető, hogy az ítéletük: a vádlottak bűnösek, halál rájuk! Mit tehettek a bevándorolt munkások, akik az USA területén egyre keményebb feltételek mellett kaptak csak munkát. Angolul alig tudtak, sokuknak még letelepedési engedélye sem volt. Elvállalták a legnehezebb munkát is, s a vállalkozók nekik fizették a legalacsonyabb béreket. A munkaadók tudták, hogy ha élni akarnak, dolgozniok kell, ha nem hallgatnak, felemelik szavukat az alacsony bérek miatt, akkor feljelentik őket a bevándorlási hivatalban. A következmény: kitiltás az Államok területéről. Haza nem mehetnek, mert ott a biztos éhhalál vár rájuk és azokra is, akiket ebből az éhbérból is támogattak. így gürcöltek, minden megaláztatást eltűrtek, csak maradhassanak. De a munkások az ítélet kihirdetése után nem hallgattak. Tudták, hogy Sacco és Vanzetti elítélése a nagy októberi szocialista forradalom hatására felbátorodott munkásság megfélemlítését szolgálja. Tüntetni kezdtek. Hatalmas tömegmegmozdulásaikkal megakadályozták az ítélet végrehajtását, de nem tudták kikövetelni a gyanúsítottak szabadonbocsátá- sát. így telt el hat esztendő, amikor is a tőke birtokosai úgy érezték, hogy a jelentkező gazdasági nehézségek miatt bátrabban szervezkedő munkásság megfélemlítésére végre kell hajtani az ítéletet. A végrehajtást 1927. augusztus 10-re tűzték ki. De el kellett halasztani, mert újabb hatalmas tömegtüntetési hullám indult meg világszerte. Boston olyan lett, mint egy ostromlott város. A börtön épületét rendőrök sorfala védte, mert a feldühödött tömeg ki akarta szabadítani az elítélteket, akik igazukat követelve éhség- sztrájkba kezdtek. A felháborodás olyan nagy volt, hogy az USA elnökét 300 rendőr kísérte, s karhatalmi védelmet kértek az USA külképviseletei is. A világ haladó közvéleménye igazságot követelt, de a bíróság nem volt hajlandó megváltoztatni az ítéletet. Sac- cot és Vanzettit 1927. augusztus 23-ra virradó éjjel kivégezték. A kivégzés híre általános felháborodást keltett, hisz ismert volt, hogy még 1925-ben az egyik USA-beli fogház elítéltje, névszerint Celestin F. Madeiroso bevallotta, hogy része volt a kettős gyilkosságban, s tagadta, hogy a két elítéltnek köze volt a gyilkosságokhoz. Az is általánosan ismert volt, hogy a „vád tanúi" visszavonták a vallomásaikat. A politikai célok erősebbek voltak az igazságnál. VADKERTY KATALIN ÚJ SZU 2 1987. VIII. Három nemzedék találkozója (Folytatás az 1. oldalról) Köztük volt Maria Regueiro May, a Kubai Köztársaság bratislavai főkonzulja, valamint a Szovjetunió, Magyarország és Lengyelország nőszervezeteinek küldöttei. Elena Litvajová beszédében hangsúlyozta: a három nemzedék találkozója nemcsak népeink forradalmi eseményeire való emlékezésre ad alkalmat, hanem kifejezi a nők eltökéltségét, hogy a felkelés szellemi örökségéhez hűen közösen harcolnak a békéért. Szlovákia dolgozóinak közel felét alkotják a nők, s mindamellett pótolhatatlan szerepük a fiatal nemzedék nevelésében. Szocialista társadalmunk időszerű kérdéseiről szólva megemlítette, hogy az átalakítás folyamatában nő- mozgalmunkra is jelentős feladatok várnak, s ezek megvalósításához is merítenek a felkelés eszméiből. Az ülésen szót kértek a szlovák nemzeti felkelésben részt vett nők, annak a nemzedéknek a képviselői, akik ma a termelésből nagy részt vállalnak magukra, a fiatalok nevében felszólalók pedig azt hangsúlyozták, hogy az elődök példája alapján akarják mindennapi munkájukat végezni. Az összejövetelen résztvevők szavaiból egyöntetűen kicsendült akárcsak az emelvényen és a szű- kebb körű beszélgetések során, hogy a világ asszonyainak, lányainak, minden békeszerető embernek legfőbb vágya: megőrizni a békét a földkerekségen. D. T.
