Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-19 / 193. szám, szerda
ÚJ szú 3 1987. VJII, 19. Bomba robbant a Srí Lanka-i parlament épületében Merénylet a nemzeti egység ellen (ČSTK) - Bomba robbant tegnap a Srí Lanka-i parlament épületében. A Reuter hírügynökség arról számolt be, hogy a robbanás idején a Srí Lan- ka-i kormánypárt azon képviselői tanácskoztak, akik tagjai a kabinetnek. A merénylet során megsebesült Ranaszinghe Premadasza kormányfő, Lalith Athullathmudali hadügyminiszter, Vincent Perera, a parlamenti kapcsolatokkal megbízott miniszter, Montague Dzsajavikrema ültetvényipari miniszter és több más politikus. A miniszterek tanácskozását követően kellett volna a parlamentnek megkezdenie a vitát a nemzetiségi konfliktus rendezéséről közelmúltban megkötött megállapodásról. A délután érkezett hírek szerint a colombói kórház orvosai azt jelentették, hogy a parlamenti merénylet során egy képviselő meghalt és összesen 15-en sérültek meg. Perera miniszter állapota válságos. Az értesülések szerint a kormánytagok tanácskozásán Junius Dzsajavar- dene államfő elnökölt, s állítólag az ő személye ellen irányult a merénylet. Szemtanúk szerint egy ismeretlen támadó hatolt be a terembe, két kézigránátot dobott a tárgyalóasztalra. Ezek azonban csak azután robbantak fel, hogy az asztal körül ülők a földre vetették magukat. Dzsaja- vardene elnök nem sebesült meg. Röviddel a merénylet után az államfő tévé- és rádióbeszédében kijelentette, a merényletet azok az elemek követték el, akik meg akarják bontani az ország nemzeti egységét, s fel akarják számolni a demokratikus rendszert. Egyetlen szervezetet sem nevezett meg, megfigyelők szerint azonban bizonyos, hogy valamely szingaléz szélsőséges csoportról van szó (a szin- galézek alkotják az ország lakosságának többségét). Dzsajavardene kiemelte: a Radzsiv Gandhi indiai kormányfővel közelmúltban kötött megállapodást a szélsőségesek az északi és a déli országrészben egyaránt elutasítják. A legerősebben kétségkívül a szingaléz nacionalisták ellenzik, akik szerint a dokumentum azt jelenti, hogy a szingalézek kapituláltak a tamil kisebbség előtt. A Srí Lanka-i parlament ülését bizonytalan időre elhalasztották. Colombóban szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, a rendőrség a merénylők után nyomoz. Kiszabadult a Bejrutban elrabolt amerikai újságíró (ČSTK) - Charles Glass amerikai újságíró, akit az iszlám szélsőségesek két hónappal ezelőtt raboltak el Bejrútban, tegnap reggel óta szabad. A hírt a libanoni rádió közölte. A 37 éves újságíró elmondta, kihasználta, hogy őrei elaludtak, és tegnap a kora reggeli órákban megszökött. A Nyugat-Bejrút központi részében levő Summerland szállóba ment, ahol menedéket kért. Néhány perccel később a szíriai biztonsági erők vették védelmükbe. Glasst annakidején a libanoni hadügyminiszter fiával együtt rabolták el, ez utóbbit azonban már régen szabadon bocsátották. A hírügynökségek a nap folyamán beszámoltak arról, hogy Faruk Sara szíriai külügyminiszter Charles Glasst átadta az amerikai nagykövetségnek. Az újságírót a szíriai biztonsági alakulat emberei kísérték Bejrútból Damaszkuszba. A szír külügyminiszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Damaszkusz jelentős erőfeszítéseket tett az amerikai újságíró kiszabadítása érdekében. Shultz titkos levele Genschernek a Pershing-1A rakétákról Washington nem módosítja genfi álláspontját (ČSTK) - A Die Welt nyugatnémet napilap hétfőn arról számolt be, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter levelet küldött nyugatnémet kollégájának, Hans-Diet- rich Genschernek, s ebben a washingtoni politikus megerősítette; az USA nem kívánja a Pershing-1A rakétákat bevonni a genfi szovjet- amerikai tárgyalások témakörébe. A lapértesüléssel összefüggésben a bonni külügyminisztérium szóvivője megjegyezte, hogy nem szoktak állást foglalni az olyan bizalmas információkkal kapcsolatban, amelyek indiszkréció folytán kerültek napvilágra. A Die Welt szerint Shultz biztosította a nyugatnémet diplomácia vezetőjét arról, hogy Washingtonnak nem áll szándékában változtatni Genfben elfoglalt álláspontján. Az USA szerint a svájci városban folyKolumbia-Venezuela Kiújult a határviszály (ČSTK) - Növekedett a feszültség az utóbbi napokban Kolumbia és Venezuela között azzal kapcsolatban, hogy a Caldas kolumbiai hadihajó behatolt a venezuelai felségvizekre. Az ügyet kommentálva a Reuter hírügynökség megemlíti, a két ország között már hosszabb ideje tart a viszály, elsősorban a Ka- rib-tengeren, a Venezuelai-öbölben núzódó országhatár kérdésében. Mindkét fővárosban, Caracasban és Bogotában is azt közölték, hogy megerősítették a közös határ térségében a katonai alakulatokat. A Tiempo kolumbiai napilap értesülései szerint a kolumbiai haditengerészet három rakétákkal felszerelt korvettet küldött a Venezuelai-öbölbe. Joao Baena Soares, az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára a két állam külügyminisztereihez intézett jegyzékében aggodalmának adott hangot a kialakult feszültség miatt, felszólította a két kormányt, tegyenek azonnali intézkedéseket a katonai feszültség csökkentésére a térségben. A dokumentumban megemlítette, mind Venezuela, mind pedig Kolumbia tagja a Conta- dora-csoportnak, amely a középamerikai válság békés rendezésére törekszik, ezért hasonló módon kellene megoldani saját vitás ügyeiket is. tatott tárgyalások továbbra is csak a két nagyhatalom fegyverzetét érintik. Az amerikai érvelés szerint a Pershing-1A rakéták a Bundeswehr tulajdonában vannak, de mint ismeretes, az ezekhez tartozó robbanófejekkel az Egyesült Államok rendelkezik. Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési főosztályának vezetője a TASZSZ hírügynökségnek adott nyilatkozatában ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozott. Leszögezte, aki azt állítja, hogy az amerikai robbanófejekkel felszerelt nyugatnémet Pershing-1A rakéták problémája kiagyalt, az leplezni akarja a dolgok lényegét. Ugyanis ha leszerelnék az összes szovjet és amerikai közepes hatótávolságú, valamint harcászati-hadműveleti rakétákat - a robbanófejeikkel együtt s az NSZK meghagyná magának a 72, amerikai robbanófejjel ellátott Pershing-1A rakétát, akkor az NSZK lenne Közép Európában az egyetlen olyan hatalom, amely ilyen kategóriájú fegyverrel rendelkezik. Ezek a rakéták pedig veszélyeztetnék az NDK-t, Lengyel- országot, Csehszlovákiát, Magyar- ország egy részét és a Szovjetunió nyugati területeit. 1917. augusztus 18-án ült össze a bolsevik párt VI. kongresszusán (lásd: Uj Szó, 1987. aug. 10., 3. o.) megválasztott új központi bizottság, hogy kijelölje az orsiág egyes területein végzendő politikai és szervezőmunkáért felelős központi bizottsági tagokat. Ebbe a csoportba kerültek J. M. Szverdlov, F. E. Dzerzsinsz- kij, Sz. G. Sahumjan, M. Sz. Uric- kij. A. Sz. Bubnov, J. D. Staszová, V. P. Miljutin és mások. Nekik kellett felkészíteniük a munkásokat és a falusi szegénységet a fegyveres felkelésre, s megmagyarázniuk a tömegeknek, hogy az adott körülmények között ez az egyetlen lehetőség az ellenforradalmi erők diktatúrájának megdöntésére, a szocialista forradalom megvalósítására. S mivel a VI. kongresszus a fegyveres felkelés előkészítésével párhuzamosan megkövetelte az eszmei meggyőzést is, a központi bizottság tagjainak ki kellett dolgozniuk a területükön legeredményesebben alkalmazható taktikát. A tömegek elkeseredése, a gazdasági nehézségek, a nyomor, a harctereken elszenvedett veszteségek az osztályharc kiéleződéséhez vezettek, s mindez a bolsevik eszmék jó melegágya volt. A tömegek egyre elkeseredettebben vették tudomásul a burzsoázia gazdasági hatalmának megszilárdulását, s ennek ellenpólusaként egyre erőteljesebben követelték a legfontosabb iparágak azonnali államosítását. A központi bizottság tagjai tudták, hogy a fegyveres felkelést megelőzi a tömegek felfegyverzése. Az egyes területi vezetőknek gondoskodniuk kellett a munkás és paraszti egységek alapos katonai felkészítésről is, hogy a felkelésben eredményt tudjanak elérni az ellenforradalmi osztagokkal szemben, s képesek legyenek az ellenforradalmi katonai diktatúra megdöntésére. Az ülés második pontja az Ideiglenes Kormány által augusztus 25-re Moszkvába összehívott állami értekezleten való bolsevik részvételt elemezte. Ez a gyűlés - a kormány tervei szerint - az ellenforradalmi erők nagy tüntetése lesz, valamint a katonai diktatúra nyilvános jóváhagyása. Ezt pedig a bolsevikok nem nézhették ölbetett kézzel. Cselekedniük kell, de nem szabad megvárniuk az ellenfél reagálását. Elhatározták, hogy küldötteik mindjárt az értekezlet elején felolvassák a bolsevik párt határozatát, s azonnal elhagyják a tanácskozás színhelyét. Befejezésül a bolsevik párt központi bizottsága felhívta a helyi szervezeteket, hogy tüntetésekkel tiltakozzanak a tervezett állami értekezletek megtartása ellen.- va Eladta, elárulta hazáját A Szovjetszkaja Kultura (ČSTK) - A Szovjetszkaja Kultu- ra tegnapi számában Irina Ratu- sinszkaja esetével foglalkozik, akit 1983 márciusában szovjetellenes agitáció és propaganda miatt elítéltek, s akiről a Nyugaton előszeretettel írnak úgy, mint „szovjet költőnőről“. Irina Ratusinszkajáról egyértelműen bebizonyosodott, hogy kapcsolatban állt a külföldi szovjetellenes központokkal. Már akkor hallatszottak olyan hangok a Nyugaton, hogy a költőnőt „üldözik“. Ratusinszkaja a múlt év szeptemberében a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez írt egy nyilatkozatot, amelyben arról szólt, hogy a Szovjetunióban pozitív folyamatok mennek végbe, azt állította, hozzá kiván járulni a szovjet kultúra fejlesztéséhez. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy eddigi tevékenysége a szovjet nép ellen irányult és kegyelmet kért. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége eleget tett kérelmének. Tavaly decemberben Ratusinszkaja a férjével együtt Londonba utaa Ratusinszkaja-ügyről zott. „Egészségügyi" problémáit pár nap alatt megoldották, s a „költónő" teljes egészében a szovjetellenes hisztériának szentelhette magát. Találkozott Margaret Thatcher brit kormányfővel, az amerikai Kongresz- szus tagjaival és a nemzetközi zsidóalap képviselőivel. Minden egyes alkalommal arról fejtette ki véleményét, miként akarja a Szovjetunió „megtéveszteni a nemzetközi közvéleményt" és a saját szája íze szerint próbálta magyarázni az ország belső helyzetének alakulását. Azt állította, hogy a kegyelmi kérvényt „kényszer hatása alatt" írta. Irina Ratusinszkaja forgatókönyvét a legapróbb részletekig jó előre kidolgozták, és a „költőnö" semmilyen hazugságtól sem riadt vissza, csak hogy bizalmatlanságot szítson a Szovjetunió iránt. Ratusinszkaja eladta, elárulta a hazáját. Ezért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a közelmúltban megfosztotta őt a szovjet állampolgárságtól - szögezi le a Szovjetszkaja Kultura. KÖZÉP-AMERIKA A közép-amerikai válságból kivezető utak keresése új, ígéretesebb szakaszába lépett azt követően, hogy tíz nappal ezelőtti guatemalai értekezletén a térség öt országának államfője a békés megoldást szolgáló tervet írt alá. Az elmúlt másfél hét alatt pedig annyi minden történt a térséggel kapcsolatban, hogy már ez a fokozott mozgás is sejteti: ezúttal talán minden eddiginél komolyabb a tárgyalásos megoldás szándéka, s éppen ezért a vele való szembeállás sem lehet már burkolt. Magyarán: az Egyesült Államok is arra kényszerül, hogy színt valljon (ami, persze, nem zárja ki a kulisszák mögötti mesterkedéseket). Nos, a guatemalai csúcstalálkozó utáni ünneplésnek vége, most következik csak az igazi munka, s ha az államfők viszonylag könnyen aláírták a béketervet, megvalósítása annál nehezebbnek ígérkezik. Az elvi megállapodás ugyanis papíron rendkívül biztatóan fest, a gyakorlatban azonban akadályok egész sora tornyosul előtte. Hogy a legnagyobbal kezdjük: Washington minden eddigi erőfeszítése a sandinista rendszer megdöntésére hiábavaló lenne, ha a közép-amerikai országok a béketervben foglalt elvi megállapodásokhoz tartanák magukat. A guatemalai dokumentumnak ugyanis az egyik leglényegesebb pontja, hogy meg kell tiltani a törvényes kormányok ellen harcoló fegyveres csoportok külföldről történő fegyverzését és pénzelését, továbbá meg kell szüntetni az idegen katonai jelenlétet a térségben. Ronald Reagan és más washingtoni vezetők azonban az elmúlt napokban nem hagytak kétséget afelől, hogy a nicaraguai ellenforradalmárok a jövőben is megkapnak minden támogatást. Az elnök „szívügyének" tekinti a kérdést, s mint közölte, a törvényhozástól a szeptember végén lejáró „kontrasegélyezési év“ után (100 millió dollárt kaptak az ellenforradalmárok) ismét kérni fog több mint 100 milliót. Szó sem lehet tehát arról, hogy az USA „magukra hagyná“ a kontrákat. A másik dolog (hogy korlátozzák az idegen katonai jelenlétet a térségben) szintén az Egyesült Államok geopolitikai törekvéseibe ütközik. Az USA Hondurasban támaszpontok egész hálózatát építette ki, ami nem kevés pénzbe került. Emellett Salvadorban is nagy létszámú amerikai tanácsadói csoport működik, s itt is vannak az amerikaiak által használható modern repülőterek. Biztosra vehető, hogy minderről nem mond le Washington, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a panamai események a csatornaövezetben levő rendezés jelentős tényezője a társadalom demokratizálása. Nicaraguát viszont a hét éve tartó hadüzenet nélküli háború - és az emiatt kialakult súlyos gazdasági helyzet - szigorú korlátozó intézkedésekre, egyebek közt a rendkívüli állapot fenntartására kényszeríti. Mindemellett Managua maximális rugalmasságra törekszik, s most is teljesíteni kívánja a guatemalai béketerv rá vonatkozó részét. Daniel Ortega államfő például a múlt héten 11 ellenzéki párt vezetőjével és a kormányellenes beállítottságáról ismert Obando y Bravo érsekkel is találkozott, s felkérte őket, vegyenek részt a nemzeti megbékélési bizottságban (ennek létrehozását is a guatemalai csúcson határozták el). A tárgyalási hajlam tehát nem hiányzik Managuából, viszont van egy határ, amelyet a rendszer saját létének veszélyeztetése nélkül nem léphet át. Ilyen határ jelenleg, hogy nem hajlandó tárgyalni a kontrákkal, hanem inkább az őket támogató Egyesült Államokkal szeretne párbeszédet folytatni. Az USA pedig épp ezt lovagolja meg, mondván, hogy a „demokratizálás“ legfőbb követelménye az ellenforradalmárokkal folytatott dialógus. De tegyük fel, hogy a nicaraguai vezetők tárgyalóasztalhoz ülnének a kontravezérekkel. Vajon akkor az USA megszüntetné a segélyeket, amelyek nélkül az ellenforradalmárok egységei széthullanának? Vajon nem állna-e elő újabb igényekkel, netán annak követelésével, hogy a sandinisták adják át a hatalmat? Hiszen eddig is egyetlen irányba mutattak az amerikai törekvések: a nicaraguai forradalmi rendszert meg kell szüntetni. A „demokratizálás“ ügye így ürüggyé silányul, s nyilvánvalóvá teszi: bármennyit is enged Managua, az Washingtonnak kevés. Ennek ellenére a nicaraguai vezetés most ígéretet tett arra, hogy felülvizsgál néhány rendkívüli intézkedést, s attól sem zárkózik el, hogy esetleg ismét választásokat rendezzenek az országban, immár valamennyi ellenzéki párt bevonásával. Nagy figyelmet keltő lépés volt Nicaragua részéről, hogy Ortega elnök a múlt héten Kubába látogatott. A guatemalai béketervnek az a pontja hozható fel ezzel kapcsolatban, hogy a térségből ki kell vonni minden külföldi katonát. Havanna és Managua már tavaly jószándékáról tett tanúbizonyságot, amikor száz kubai tanácsadót kivontak Nicaraguából. Most pedig Ortega és Fidel Castro közös felhívást intézett a többi országhoz: kövessék ezt a példát. Végül úgyszintén a nicaraguai jószándékot bizonyítja, hogy Managua visszavonta a hágai nemzetközi bírósághoz Honduras és Costa Rica ellen benyújtott panaszát (ismeretes, e két országból indítanak támadásokat az ellenforradalmárok). És mit tesz eközben a négy másik közép-amerikai ország? Egyelőre nem sokat. Salvadorban ugyan felmerült, hogy szeptember 15-én a kormány és a partizánszervezetek képviselői felújítják tárgyalásaikat a belső konfliktus megoldásáról, de Duarte elnök ezt a hazafiak fegyverletételéhez köti. A kontrák és az amerikai csapatok jelenléte ügyében Honduras sem tett még semmiféle gesztust Nicaragua felé, bár a guatemalai dokumentum szintén fontos kitétele, hogy egyik ország területéről sem támadható és destabilizálható más ország. Igaz, hiba lenne most gyors intézkedéseket várni, inkább van szükség türelemre, kitartásra, apró hangyamunkára. Lényegében ezt kezdik el ma a közép-amerikai külügyminiszterek, akik kétnapos tanácskozásukon a guatemalai elvi megállapodás részleteinek kidolgozásához fognak hozzá. — most jut szóhoz ismét az Egyesült Államok. Nem tudta ugyan megakadályozni, hogy megtartsák a guatemalai csúcsot, de ezúttal biztos azon lesz, hogy a részletkérdésekről folyó vita fulladjon kátyúba. Ennek rosz- szat sejtető előjele volt, hogy hétfőre Washingtonba rendelték az USA közép-amerikai országokba akkreditált nagyköveteit, akik tegnap már siettek is vissza állomáshelyükre, hogy még a külügyminiszteri értekezlet elótt „tájékoztatást adjanak“ az érintett kormányoknak az amerikai elképzelésekről. PAPUCSEK GERGELY támaszpontegyüttes és kiképzőbázis jövőjét veszélyeztetik. A térség ellenőrzésére pedig kiváló alternatíva, mondjuk, Honduras. Szóval, az Egyesült Államok részéről nem várható konstruktív együttműködés a közép-amerikai rendezés során. Washingtonban szüntelenül azt hajtogatják, minden Nicaraguán áll vagy bukik. Managuára mérhetetlen nyomás nehezedik, de az elmúlt években a sandinista vezetés bebizonyította, hajlik a kompromisszumokra, számos kérdésben kész engedni. A mostani guatemalai dokumentum mellesleg nyilván Nicaraguára (is) mutogatva hangoztatja, hogy a regionális Kiutak és kátyúk
