Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-17 / 191. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1987. VIII. 17. Amíg az energia megérkezik 3. TEREPSZEMLÉN A HALADÁS GÁZVEZETÉK ÉPÍTŐI KÖZÖTT A huszonhat éves Dobi József köszörűssel és a harminchárom éves Mojzes Győző hegesztővel, a Hydrostav vágsellyei (Šaľa) üze­mének dolgozóival szálláshelyükön beszélgettem. Éppen szabadjuk volt, mert reggel végeztek.- Magnózgatok, meg olvasgatok - mondta a hosszú szakállt viselő érsekújvári (Nové Zámky) Mojzes Győző. - Tíz könyvet hoztam ma­gammal. A felét már elolvastam. Itt is van könyvtár, de én magyar köny­veket olvasok. Mojzes- Győzőnek három gyer­meke maradt otthon. Kilencéves kis­fiát azonban rövidesen viszontlát­hatta, mivel az alkalmazottak gyere­kei közül néhány a dolinái pionírtá­borban tölthette vakációjának egy részét.- A hét hetet, ennyi idő után utaz­hatunk mindig haza, ki lehet bírni távol a családtól, bár alig várjuk, hogy újból otthon lehessünk. Várva várjuk a hazai leveleket is. Persze, szívesen vagyunk itt, hiszen itt töb­bet keresünk, mint otthon. Egyéb­ként odahaza is a gázvezeték építé­sén dolgoztam. Már tíz éve a Hydro­stav alkalmazottja vagyok. Második A hegy oldalában hasított „seb­ben“ a csővezeték húzódik (Ľubomír Rabay felvételei) éve hegesztőként, korábban köszö­rűs voltam. A hegesztéshez állam­vizsgáznom kellett. Keresetüket az is növeli, hogy itt maximális a munkaidő kihasználása és sokat túlórázhatnak. Ezt szívesen teszik, hiszen egyéb munkájuk nincs. Nem .úgy mint odahaza. A munka, persze, rendkívül igényes. Például esős időben omlik a szikla a vájatokba. Egyenes talajon 'általá­ban fönt hegesztenek, de a lejtőkön lent, a vájatban.- Előfordul, hogy két kilométert is lent teszünk meg - mondja a csupa izom Dobi József köszörűs. Erejére szüksége is van, hiszen köszörűjé­nek súlya, melyet csaknem egész műszak alatt a kezében tart, 9,5 kilogramm. A hegesztők előtt lekö­szörüli a cső falát, majd a varratokat simítja.- Fönt természetesen gyorsab­ban megy a munka, mint lent az árokban, folytatja Mojzes Győző.- A terepen azonban mindenütt csak kézzel hegeszthetünk, automatával nem. Az aggregátor a parton áll. Dobi József öt éve dolgozik kö­szörűsként. Érsekújvárban született, de már vágsellyei lakos. A nehéz villanyköszörűvel való munkától úgy megizmosodott, akár egy ökölvívó. Ráadásul régebben egy ideig a test­építés sportjának is hódolt. Munkáját gyorsan kell végeznie, hiszen tőle függ, hogy a hegesztők nem akad- nek-e el. Ezzel kapcsolatban meg­jegyzi:-A mester mindig azt mondja, hogy inkább a köszörűs várjon, mint a hegesztő. Miatta igazán nincs fennakadás.- Hogy mi a köszörűs munkájá­ban a legnehezebb? - ismétli meg kérdésem, majd így válaszol:- A hegesztési hiba megtalálása. A hibás varratot le kell köszörülni, hogy újra lehessen hegeszteni. A külföldi tartózkodást élvezi. Elé­gedetten idézi föl például az előző vasárnapi Ivovi kirándulást, ahol sok látnivalóval, élménnyel gazdagod­tak. Különösen az tetszett nekik, hogy a cirkuszban egyik hegesztő­társukról a bohóc karikatúrát készí­tett.- Ha a többiek is úgy akarnák, én máskor is örömmel eljönnék hasonló külföldi munkára - mondja beszél­getésünk végén. Szívesen beszélnek munkájukról, mégis azt ajánlják, hogy a helyszí­nen ismerjem meg. Vagyis a tere­pen, a vezeték építésén. Irány a vezeték Oda másnap reggel indulunk egy négykerék-meghajtású Niva terep­járóval. Ezt nem véletlenül emelem ki, hiszen bármilyen járművel a te­repre nem lehet kijutni. Sőt, olykor még lánctalpassal is csak nagy üggyel-bajjal. A Niva kormányánál ezúttal maga az igazgatóhelyettes, a mindig gondterhelt tekintetű Jaro­slav Lučanský mérnök ül. Némi hu­morért azért nem kell a szomszédba mennie. Ezt már az indulásnál el­hangzott megjegyzéséből megálla­píthattuk.- Remélem, mindnyájan biztosít­va vannak - mondta, amikor négyén beszálltunk a kocsiba. Rajta kívül Karol Kaldarár mérnök, valamint a csehszlovák sajtóirodánál dolgozó kollégám, meg jómagam. Tény vi­szont, hogy a humorosnak vélt meg­jegyzés utunk során nem mindig tűnt annak, hiszen úttalan utakon halad­tunk. A látnivaló így is szemetgyö- nyörködtető: festői táj, régebbi és újabb faházak, legelésző tehenek. Megpillantjuk a hegesztéseket ellen­őrző galántai (Galanta) rendszámú mozgó laboratóriumot is, melyben a röntgenkészüléket szállítják. Az út nemcsak egyre zötyögösebb, ha­nem egyre sárosabb és merede- kebb is. Sőt, némely szakaszon gépkocsink szinte úszik a sártenger felszínén. Lučanský elvtárs meg is jegyzi, hogy itt a mínusz öt fok a legmegfelelőbb a közlekedésre és a munkára. Az még nem túl nagy hideg, s olyankor legalább nincs sár. Bal kéz felől elénk tárul egy felhasí­tott hegyoldal. A nyílt „seb“ maga a hatalmas árok, benne a gázveze­ték, akár egy óriás ütőér. A táj sebe azonban rövidesen beheged, hiszen a lefeketetett vezetéket betakarják, a terepet visszaállítják eredeti álla­potába. Ezt a beruházó szigorúan és joggal megköveteli. Kiszállunk a kocsiból. Közvetlenül a hatalmas árok partján. A csőveze­tékből halljuk a köszörű távolról ér­Addig nem is áll fel, amíg be nem fejezi a munkáját. Aztán nekidől a mély árok falának, s úgy néz végig addig elvégzett munkájukon. Elége­dettnek látszik. Mi pedig visszaindulunk a Nivába, s folytatjuk utunkat. Kocsink vezető­je semmitől sem riad vissza, pedig már-már leküzdhetetlennek tűnik az előttünk álló akadály. Ezúttal azon­ban nincs szükség a lánctalpas se­gítségére, hogy elvontassa a be­süllyedő járművet. Pedig itt az ilyes­mi igazán nem fehér holló. A távol­ból visszapillantok az árokra. Partján az aggregátor már csak parányinak tűnik. Ahol most haladunk, már be is takarták a vezetéket. Sőt, egy mun­kagép éppen utat épít fölötte, mert a terepet ugyanolyan állapotba kell átadni, mint korábban volt. Olajcsere Legközelebb egy Hitaschi mun­kagép körül szorgoskodó csoportnál állunk meg.- Talán elromlott a masina? - ér­deklődöm.- Ez még sosem állt meghibáso­dás miatt - mondja Kubicsek István baggeres. - Csak az előírt olajcserét végezzük el háromezer motoróra után. Ez egynapos munka. A csoport tagja még Blazsek Ru­dolf és Pavel Ľahučký. Azt is el­mondják, hogy ha már egyszer úgyis áll a gép, akkor a „kanalát“ is kicse­rélik kisebbre, mivel most sziklásabb talajon fog dolgozni, mint eddig. Ez a gép sziklás és mocsaras talajon egyaránt bevált. Azért nem süllyed el, mert 80 centiméter széles a lánc­talpa. Hála hosszabbított karjának, még a 32 fokos lejtőn is használni lehetett az árokásáshoz. Igaz, ott drótkötéllel kellett biztosítani, hogy föl ne boruljon. Ez kezelőitől nem­csak tudást, de merészséget is igé­nyelt. Egyikük meg is jegyzi.- Félni éppen nem féltünk, de bizony nem volt mindegy, hogy mi történik. Végre hazafelé tartunk. Vigoda városkán áthaladva érkezünk meg a bázisra. A már elnéptelenedett étteremben kiadós ebéd vár ben­nünket. Lučanský igazgatóhelyet­tessel nyugodt körülmények közt már nincs sok időnk elbeszélgetni, pedig irodájában fogad bennünket. Azt azért megtudtuk tőle, hogy Dob­rá Voda-i, s a Hydrostavnál 27 éve dolgozik. Vagyis gimnáziumi tanul­mányainak befejezése óta. Azóta építészeti közép-, majd főiskolát Kora hajnalban még csend honol a bázison kező érces hangját. Odább embere­ket veszünk észre. Feléjük tartunk. Hárman vannak, egy köszörűs és két hegesztő. A vágsellyei Hydrostav dolgozói. A lévai (Levice) Heka Jó­zsef megkönnyebbülve teszi le ne­héz szerszámát, a köszörűt. El­mondja, hogy másnap indul haza, s már igencsak várja az utazást. A negyedi (Neded) Vincze László szerint a munka jól halad. Általában csak akkor bosszankodnak, ha be- nedvesednek a hegesztőpálcák. Szilágyi József a hatalmas cső alatt éppen fekvő helyzetben hegeszt. végzett. Pályáját munkásként kezd­te. Itt eddigi legnagyobb élményé­nek megérkezésüket, pontosabban váratlan fogadtatásukat tartja. A leg­elsők közt jött meg 1986. április 4- én. ötvenhat tagú csoportjukat dél­előtt 11 órakor szovjet részről há­romszázan fogadták ünnepélyesen, kenyérrel és sóval. A helybeliek üd­vözlő szavaira Gabriš igazgató elv­társ válaszolt. A mi itteni tartózkodásunkból ta­lán éppen az az út lesz a legemléke­zetesebb, melyre Lučanský elvtárs kísért el bennünket. FÜLÖP IMRE Trenčín - a divat városa Öltözködési kultúránk seregszemléje Sárga zászlók, a ruha-, textil- és cipőipari vállalatok legnagyobb se­regszemléjének emblémájával, im­már 22. alkalommal hirdetik, hogy Trenčín a Vág parti város a divat városa. Štefan Rehák, a városi nemzeti bizottság elnöke büszkén summáz­hatja nemcsak azt, hogy a város újkori történelmének 42 éve alatt négyszeresére növekedett a város­terület és kétszeresére a lakosság száma, hanem azt is, hogy megte­remtették az életszínvonal és az életkörülmények gyors javulásának feltételeit. Kiépült az üzlet-, kulturá­lis-, egészségügyi hálózat, modern lakótelepek, iskolák és gyermekin­tézmények, sportlétesítmények épültek, így az ezekben a napokban ide látogatók nemcsak a kiállított divatcikkekről, hanem a városról is megnyerő képet vihetnek magukkal. Milan Porubský, a kiállítás igaz­gatója elmondta, hogy az öltözködé­si kultúránkról, a lakástextiliákról képet adó kiállításon az eddiginél is több, összesen 131 kiállító több mint 5000 termékkel mutatkozik be. Új­donság, hogy az idén a Tatrasklo egy külön pavilonban felsorakoztatta a konzerv-, tej- stb. iparban használt ipari üvegeit, valamint a háztartási üvegtermékeit. Az utóbbiak között egyre több az egyenes vonalú, dí- szítetlen használati üvegtárgy, vá­zák, különféle pohárkészletek. És mit láthattunk az egyes kiállí­tási részlegeken? A formák, a szí­nek összhatásának bravúrját növeli az ötletes elrendezés, a tükrök gaz­dag alkalmazása és a fényhatások. Különösen megkapó a prágai UBOK (Lakás- és öltözködéskultúra Köz­pontja) pavilonja, amelyben a fekete fóliavásznon átvilágló színekkel si­került kialakítani a négy évszak han­gulatát. Eszerint osztották négy részre a pavilont, s a nyári divatszí­nek - kékeszöld, fehér, sárga, élénkzöld, rózsaszín - különféle kombinációival és a fazonokkal, úgy hiszem, a legszebb kiállítási teret alkották meg a kivitelezők. A vásárlók nagy érdeklődésére számíthat a Hradec Králové-i Szőr- me- és Díszmüipari Termelési-Gaz­dasági Egység acélszürke, divatos formákkal készült táskacsaládja (be­vásárlótáska, utazótáska, női retikül, aktatáska, pénztárca), valamint az olcsó indiai hátizsákok és a koope­rációban készült RANCHERS far­merruházati cikkek. Reméljük, idő­ben és megfelelő mennyiségben ke­rülnek a boltokba a Prešovi Slovako- tex Arany Fatima díjas bélelt, előmo­sott női és férfi farmerkabátjai, ör­vendetes, hogy az új technológiával készült farmerruházati cikkek (kabá­tok, nadrágok) többféle új fazonnal jelentek meg a kiállításon s remélhe­tőleg majd a piacon is. Divatosak, elegánsak és aránylag olcsók az acélszürke bélelt bőr- és műbőr fel­öltők. Egyszerű és vonzó a klasszi­kus fekete-fehér, szürke-fekete, kék-fehér csikós kötöttáru, de a me­részebb színek kedvelőinek is gaz­dag választékot kínálnak az egyes kötőipari vállalatok, a rózsaszín, zöld, sárga, piros és a kékeszöld különféle párosításaival. A szafari- stílus is reneszánszát éli a sportos, kényelmes fazonoknál. A nagy min­ták helyett az egyszínű, a csíkos, itt- ott a kockás (főleg a kötöttárunál) dominál. Szépek a gazdagon mintázott vastag férfipulóverek.' Külön meg kell említeni, hogy a férfidivattal sem bánnak mostohagyerekként a ter­melők, nem fukarkodnak a merész, élénk színekkel. Az öltönyök, a ki­egészítők: nyakkendők, sapkák, ka­lapok és a divatos kötöttáru mellett viszont az alsőneműből, a fürdőru­hákból, az új vonalú nyári rövid- és hosszú nadrágokból a vártnál mint­ha kevesebb került volna az egyes vállalatok kiállítási területeire. A praktikus, sportos divatcikkeket kedvelők számára jó hír lehet, hogy az ujjatlan és rövidujjú, Elbako véd­jeggyel ellátott pamutpólókból gaz­dag választék várható a jövő nyárra. A cipőknél, csizmáknál a népi díszítési formák vannak elterjedő­ben (jóllehet, egyes daraboknál olyan mértékben, hogy az már-már ízléstelen), a férficsizmáknál a nőie- sített (a cipő lábfejének ráncolt, hú­zott kidolgozása) formák, valamint az élénk színek. Formákban és szí­nekben is leggazdagabbak a parti- zánskéi Augusztus 29 Cipőgyár ter­mékei, különösen nagy a választék a sportcipőkből. Igaz, szívesen lát­tunk volna több, a nyári élénk szí­nekhez igazodó szandált, sarut, vá­szoncipőt. A mondát a trenčíni vár kútjáról valamennyien ismerjük. A gyönyörű Fatima kiszabadításáért Omar 300 katonájával ásatta meg a mély kutat. Amilyen értéke annak idején a kút­nak volt, olyan értéket képviselnek ma öltözködési kultúránkban az Arany Fatima díjas ruházati cikkek. Ez évben is megrendezték a ver­senyt, az Arany Fatima díjért, mely­be csak másutt be nem mutatott, még nem értékesített új termékekkel nevezhetnek be a gyártók. A ver­seny tizenhárom éve alatt a közel 7000 termékből mintegy 800-at dí­jaztak, s ennek 94 százaléka jutott el a fogyasztókhoz. A különböző vállalatok képviselői alkotta Kiállítói Bizottság az idén 930 termék alapanyagát, esztétikai és használati tulajdonságait, az előállí­tás technológiájának színvonalát, a gazdaságosságot figyelembe vé­ve, 93 divatcikket jutalmazott Arany Fatima díjjal és 44-et díszoklevéllel. Tudnivaló, hogy a díjazott termé­keknek egy éven belül az üzletekbe kell kerülniük. Ellenkező esetben a díjat megvonják a terméktől, illetve a gyártójától. A kiállítás (ahová külföldi keres­kedelmi vállalatok is ellátogatnak az esetleges megrendelések céljából) válogatást ad a ruha-, cipő- és tex­tilipari vállalatok kínálatából azzal a céllal, hogy összhangba hozza a termelést és a piacot. A jelenlévő vállalatok nemcsak kiállított termé­keikkel és a divatbemutatókkal kí­vánnak szorosabb kapcsolatot kiala­kítani a vásárlókkal, hanem a közvé­leménykutatás különféle módszerei­vel is. A kiállított termékek az idén, illet­ve 1988 első felében kerülnek az üzletekbe. Reméljük, ez a gyártók részéről nem marad csak ígéret, azért sem, mert a gazdasági ténye­zők mellett a kiállítás feladata az ízlésformálás, s az idei kiállítás anyaga jól szolgálja ezt a célt. TALLÓSI BÉLA Továbbra is nagy a kereslet a pamut alapanyagú textiliák iránt (ČSTK-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom