Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-13 / 161. szám, hétfő

Elsősorban a nagy nemzeti könyvtári intézmények sajátosságai közé tartozik, hogy lehetőség szerint a világ legtöbb országával tartanak fenn kapcsolatokat, amelyeknek lé­nyegét elsősorban a könyvcserék képezik. A budapesti Országos Szé­chenyi Könyvtár Nemzetközi Csere­szolgálatának vezetője Vekerdi Jó­zsef. Vele beszélgettem arról a munkáról, amelyet ez a csereszol­gálat végez.- Milyen formái és tartalmi össze­tevői vannak ennek a tevékenység­nek? tartanak igényt, tekintve, hogy e vi­dékeken sok a magyar és a magya­rul tudó olvasó.- Ebben az együttműködésben milyen szerepet kap a csehszlová­kiai magyar nemzetiség kulturális élete?- Örömmel mondhatom, hogy a Szovjetunió mellett Szlovákiában a legharmonikusabb az együttműkö­désünk. Semminemű nehézségbe sem ütközik ide irányuló, kulturális támogató tevékenységünk, amely­nek során városi vagy községi könyvtárakat, magyar tannyelvű is­kolákat és könyvtárral rendelkező művelődési klubokat igyekszünk mindenkori anyagi lehetőségeinktől függően szerény, de rendszeres könyvajándékokban részesíteni. A közművelődési könyvtárak főként ifjúsági és tudományos népszerűsítő irodalmat, az iskolák - ifjúsági olvas­mányok mellett - nevelési módszer­tani anyagot kérnek tőlünk. Kapcso­latainkat - a két ország közötti baráti A tényirodalom jelmezében Marguerite Duras: Oroszlánszáj Könyvcsere - gondolatcsere Beszélgetés Vekerdi Józseffel, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetőjével- A nemzetközi kiadványcserét az egyszerűség kedvéért könyvtá­rak kölcsönös könyvajándékozásá­nak lehet tekinteni. Minden ország legnagyobb könyvtárai (elsősorban nemzeti és egyetemi* könyvtárak) saját országuk könyveit és folyóira­tait küldik az érdekelt külföldi intéz­ményeknek, és azoktól az ő kiadvá­nyaikat kapják érte cserébe. Ezáltal kiküszöbölik a valutáris nehézsége­ket. Magyarországon az Országos Széchenyi Könyvtár, mint az ország nemzeti könyvtára, jogosult bármely magyarországi kiadvány külföldre küldésére. A szorosan vett cserén kívül a tá­mogatás is feladata legtöbb ország nemzeti könyvtárának vagy vala­mely más, ezzel a feladattal megbí­zott intézménynek. Szlovákiában a Matica slovenská, Magyarorszá­gon a Széchenyi Könyvtár végzi ezt a munkát. A Szovjetunióval való kapcsolataink példájával mutatha­tom be, milyen gyakorlati lépésekkel jár ez a feladat. A Szovjetuniónak mintegy 200 ezer magyar nemzeti­ségű lakosa, és közel 100 magyar tannyelvű iskolája van. A száz iskola közül hatvanat rendszeres könyv­ajándékokkal, továbbá diafilmekkel, magyar irodalmi és zenei hangleme­zekkel, folyóirat-előfizetésekkel tá­mogatunk. A szocialista országok közötti internacionalista együttmű­ködésnek e szép példájáért az Uk­rán SZSZK Kulturális Minisztériuma elismerését fejezte ki. Emellett az Ungvári Területi Könyvtár országon belüli kölcsönzés formájában gon­doskodik hozzájuk küldött könyv­ajándékaink terjesztéséről a ma­gyarlakta területeken. Hasonló mó­don támogatjuk a legtöbb külföldi egyetem magyar vagy finnugor tan­székét.- Szeretném, ha elmondaná mi­lyenek a kapcsolataik csehszlová­kiai intézményekkel.-Természetes, hogy a legerő­sebb kapcsolataink a szomszédos országokkal vannak, így a szlovák és cseh nemzeti könyvtárral (Matica slovenská - Martin, illetve Státní knihovna - Prága). Mi elsősorban a magyar vonatkozású (úgynevezett hungarica-anyag), ók elsősorban a szlovák és cseh vonatkozású kiad­ványok beszerzésében érdekeltek. Emellett a csehszlovákiai egyete­mek és főiskolák magyar tanszékei­vel igyekszünk kapcsolatainkat szo­rosra fűzni (Prága, Brno, Bratislava, Nyitra). Szlovákián belül kiemelendő az Univerzitná knižnica Bratislavá­ban és a Štátna vedecká knižnica Kassán (Košice), amelyek jelentős számú magyarországi kiadványra Duras vonzódik az élénk színű kerti növényekhez, az oroszlánszáj­hoz, mivel a virágoskert ölén észre­vétlen, minden hivatkozás nélkül hú­zódik meg. Harmóniát „áraszt" ma­ga körül. A regényben mindössze kétszer fordul elő a meghitt, családi­as hangulat szimbólumaként, de ez az összhang a történetben csak vágyálom, bár a szereplők határo­zottan igényelnék. A mü hevítettsége és tömör kife­jezésmódja páratlanul izgalmas lég­kört teremt, inkább a „dokumentum­irodalom“ elemei vannak benne túl­súlyban, mivel egymás mellé helyezi a „lélektani kelléktárat", a jegyző­könyvet meg a riportot. Borzalmas bűntény feszíti az em­berek idegeit: az ország különböző részein kilenc vonaton kilenc emberi testrészt találnak. Az áldozat azon­ban nehezen azonosítható, mert hiányzik a feje. Duras a bűntény körülményeit három magnetofon­szalagra rögzített beszélgetésből vonatkoztatja el, miközben a gyil­kossági história mindhárom esetben különféle beállításban szerepel: a „hekus", az író és Pierre egybe­vetései alapján, valamint Claire ön­vallomása szemszögéből. Már a leg­elején sejtjük, utóbb aztán ponto­síthatjuk az események menetét. Claire Lannes a viorne-i pályaudvar felüljárójáról a száguldó vonatokra hajigálja a testrészeket, s kiderül az is, hogy Claire süketnéma házveze­tőnőjéről - unokatestvéréről van szó. Az alakok, Claire és Pierre Lannes, a süketnéma Bousquet, va­lamint Alfonso Rignieri, a favágó, a cselekmény párbeszédekre épített ellentmondásainak rébuszai köze­pette válnak hús-vér emberekké. Ki­derülnek róluk beidegződéseik, lát­szólag bensőséges, mégis szenvte­lennek tűnő kapcsolatuk, erkölcsi motiváltságuk. A tettes tehát azonnal ismert, mégha a regény többször a kibogoz- hatatlanságig összekuszálja is az eseményeket, s vakvágányra csalja az olvasót, hogy a tényleges leleple­zés annál meghökkentőbb legyen. Előzményként kétes szerelmi kap­csolatok tárulnak elénk. Az egyik magnetofonbeszélgetést a riporter folytatja, aki az interjút a férjjel, Pierre-rel készíti. A környe­zet motiváltsága némileg a közöm­bös alapállásból, sót az elidegene­désből fakad. Pierre elbeszélésében központi szerep jut Claire lelki dep­ressziójának, az őrültség „fényké­pének", miközben a férj borzadállyal jegyzi meg: ha a házvezetőnőt nem öli meg, bizonyosan ő került volna sorra. Duras intellektualizmusa behatol a sorok közé, s következetes tény­feltárással igyekszik megvilágítani az epizódokat. Az asszonyban kez­dettől fogva benne lappang az ösz­tön „rációja": álmomban mindenkit megöltem, beleértve a ca- hors-i rendőrt is, az első férfit az életemben, azt, akit a legjobban szerettem. És mindegyiket többször is. Tehát előbb vagy utóbb oda kel­lett jutnom, hogy tényleg megte­gyem. Most, hogy megtörtént, tu­dom, hogy valóságosan is meg kel­lett tennem egyszer. “ Tudathasadá- sa lélegzetelállító; a társadalmi én és az „ösztön-én" vetélytársként együttműködés szellemében - igyekszünk bővíteni. Megemlítem, hogy magyarországi anyag beszer­zésében érdekelt múzeumokkal, honismereti körökkel, színházakkal, ifjúsági szervezetekkel és szerkesz­tőségekkel is vannak szerényebb mértékű kapcsolataink.- Mindent számbavéve, az is ér­dekelne, hogy mit kér cserébe a Széchenyi Könyvtár?- Ezirányú munkánk egybefonó­dik a szorosan vett cseretevékeny­séggel. Mindenütt azt kérjük, hogy az úgynevezett hungarica-anyaggal viszonozzák küldeményeinket. Szlo­vákiából a Madách Kiadó és egyéb, hivatásos könyvkiadók kiadványait a Matica slovenská és több csere­társunk hiánytalanul megküldi, de a helyi apróságok beszerzése ob­jektív akadályokba ütközik. Néhány száz példányban sokszorosított já­rási, helyi kiadványok, gimnáziumok szalagavató meghívói, helyi rendez­vények műsorfüzetei, kiállítási kata­lógusok, műkedvelő csoportok pla­kátjai, iskolai sokszorosított diákla­pok, stb. alig jutnak el hozzánk. Ezeket a magyar nyelvű aprónyom­tatványokat egyedül a Széchenyi Könyvtár gyűjti és őrzi meg a jöven­dőnek. Az ilyen jellegű anyag meg­küldésével nagy mértékben segíthe­tik hungarológiai gyűjtőmunkánkat.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN csap össze egymással. Az őrület elharapózásának iszonyatos féle­lemkeltő hatása növeli az asszony magabiztosságát. Vissza-visszatér a változtatást kizáró, sivár jelen elle­nében a csodás ifjúság emléke, de a megcsalt asszony fékevesztett dü­he is közrejátszik e nem mindennapi tett elkövetésében. Saját házában megértés és szeretet nélkül „kikö­zösített kísértet" maradt. Marguerite Duras makacsul nyo­moz, s folyamatosan felfedi az ala­kok jellemét, lelki defektusaikat, s természetesen e cselekedet kivál­tó okait. Az írónő mély kútba néz; a csobbanás előtti sima tükörképen még a szereplőket is meglátja, mi­közben a következő pillanat már mozaikká töri a képmást, de mind­végig megmarad az agyban a kime­revített kép. Duras megtartja a „nuovo ro­man" lényegét: a cselekmény sze­replői a regényben némileg homály­ban maradnak, mint Alain Robbe- Grillet vagy Michel Bútor hősei. A beszélgetések egymásba olvad­nak, akárha az alakok elvesztenék önállóságukat és alaktalanná válná­nak, mégha végül is tisztázódik sze­repvállalásuk és társadalmi kapcso­lataik. A szereplők jellemrajza e he­lyett sokszor a szavak, a mondatok többértelműségére épül, tetézve az igék dinamizmusával. Marguerite Duras Oroszlánszáj című regénye elgondolkodtató ol­vasmány; titokzatosságának igézete elsősorban a szavakból és.monda­tokból árad. A budapesti Európa Kiadó könyve hazánkban is megvá­sárolható. KÖBÖLKÚTI JÓZSEF „UJHOLD ÚJ KIRÁLY“ A népi orvoslás életrajza A Gondolat Kiadó ajánlószövegé­ből megtudjuk, hogy kipróbálásra nem ajánl csodagyógyszereket, se gyógymódokat. Igyekszik viszont minél teljesebb képet adni a hagyo­mányos orvoslás, „természetes" és „babonás“ gyógymódjairól, népünk kórtani és egészségtani nézeteiről, hiedelmeiről. Mindenekelőtt meg­próbálja megvilágítani - a sama- nisztikus széltant, a hipokratészi nedvtant és az újkori fizikális kórok- tant, s ezek hármas egységében felvázolni a magyar népi orvoslás előítéleteinktől elhomályosodott ren­dező elveit. A szerző annak ellenére, hogy nem néprajzkutató, megpróbálja összefoglalni a magyar népi orvos­lás teljes egészét, múltját ésjelénét. Eszerint kötetét három részre osz­totta, melyekben ugyancsak három­három fejezetben tárgyalja az egyes résztémákat. A magyar népi orvos­lás és kutatásának története első részének A jövő tanuljon a múlttól című fejezete a népi orvoslás kuta­tásának történetével ismerteti meg az olvasót, melyet korábban az el­maradottsággal és kuruzslással tar­tottak egyenértékűnek, holott tudva­levő, hogy a racionális és irracionális elemek között nem tehetünk egyen­lőségjelet. Orvostudományi körök­ben e szemlélet az 1970-es évek után döntően megváltozott. Ehhez nagyban hozzájárult az első, Dél- Amerikában 1979-ben tartott „medi­cina folklorica-népi orvoslás“ nem­zetközi kongresszus. Az első rész második fejezete a nedvtan és pneumatan kérdését tárgyalja a magyar népi orvoslás­ban. Rossz vér, kihűlés, szélbaj cí­men. A harmadik fejezet a 18. szá­zadban kezdődő politikai gyarmato­sítás időszakához kapcsolódik, in­nen a találó cím is: Német méreg a magyar orvosság, mely a népi orvoslást, illetve annak politikatör­ténetét taglalja. A második része az Élet-halál titkai címet kapta, s ugyancsak három fejezetből áll: az első Aki jó gazdája a testnek arra ad „receptet", hogy mi a hosszú élet és jó egészség titka, melyből néhányat ma sem ártana megfogadni. A ma­gyar népi orvoslás kóroktana fejezet az egyes betegségek eredetével foglalkozik: találunk itt egyaránt lelki és testi kórokozókat, így a bánatot, ijedtséget, megcsodálást, szemmel verést, rontást. A materiális-szoma­tikus (testi) kórok közül megismer­kedünk az erőltetés, csömör, férgek, sérülések mikéntjeivel. Végül meg­tudjuk, hogy a mai pszichoszomati­kus orvostudomány napjainkra fel­fedte az érzelmi tényezők szerepét számos betegség létrejöttében. A második rész harmadik fejezete bemutatja a népi gyógyszertanon belül a betegségeket és gyógyításu­kat, az „ami elrontja-meggyógyitja“ bölcs népi tapasztalattal alátámaszt­va. Ugyanis az elemek (föld, víz, tűz, levegő), lényegében minden termé­szetes anyag (ásvány, fém, kő stb.), bizonyos körülmények között gyógy­szerekké válhatnak. A harmadik rész, mely A tudós ember összefoglaló címet kapta, el­ső fejezete érzékelteti azt a hosz- szantartó „tüzes vitát", mely véle­mények és ellenvélemények formá­jában, több ízben a sajtóban is nap­világot. látott, s a gyógyító em­ber személyiségével foglalkozott. A szerző, „summa-cum laude"-ként a vitákban elhangzottakat tanulság­ként azzal foglalja össze, hogy töb­bek között az orvostudomány is rá­döbbent arra, hogy milyen nagyha­tású gyógyerö rejlik a természetes anyagokban, szemben a szintetikus gyógyszerek sokszor hirtelen na­gyon ható, de hosszú távon mérge­ző hatásával. Ezért a népi gyógynö­vényismeret kutatása - mely a har­madik világ országaiban intenzíven folyik - különösen sokat ígérő. E rész második fejezete egy-egy tipikus személyiségen keresztül ér­zékelteti a tudós ember világát, a csontrakóét, kenőét, füvesasszo­nyét, bőrgyógyászét stb. Befejező tanulmánya felvázolja a magyar népi orvoslás jövőjét a szerző szemszögéből. Kellően megvilágítva és történelmi háttérrel alátámasztva, mondván, hogy a néprajz fejlődése, egyben meg­szabja a jövő etnomedicinájának irányvonalát és fejlődését is. Elju­tunk oda, hogy az ősi szó, a fogalom - a népi orvoslás - az orvostudo­mányban, ezenbelül az orvosok kö­zött is új jelentést és értékelést nyer. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent kötet, lévén szó közös kiadványról, hazai könyvesboltjaink­ban is megvásárolható. D. VARGA LÁSZLÓ ÚJ KÖNYVEK KRAUSZ TIVADAR: Szövetségek Költőként (és prózaíróként) a fia­tal írók Próbaút című antológiájában lépett a közönség elé Krausz Tiva­dar, aki ifjú kora ellenére már évek óta jelen van lapjaink irodalmi rova­taiban. Krausz költészetét a hang­nemek sokfélesége, a stílus és a nyelv birtokba vételének magával ragadó lendülete, valamint a gondo­lati frissesség és merészség jel­lemzi. Bemutatkozó verseskötetének ciklusai, „szövetségei" vibrálóan nyugtalan szellemű költőre vallanak: egymással ellentétes tudati és lelki- állapotok közti mozgás fázisait örö­kítik meg. Hit és hitetlenség, ész és szenvedély, keserűség és önirónia végleteit kötik össze Krausz Tivadar versei, bizonyítva, hogy a fiatal költő igazi lírát teremtett értelem és érze­lem szövetségéből. MIROSLAV KAPEK: Micsoda gól! Miroslav Kapek humoros-paro- disztikus regényének cselekménye a futball és a rendőrség világában játszódik. A regény középpontjában egy titokzatos gyilkosság felderítése áll: váratlanul eltűnik egy nagy épít­kezési vállalat igazgatójának felesé­ge. A nyomok a Slavoj futballklub- hoz vezetnek. Vajon ki az igazi gyil­kos a három önként jelentkező gyil­kosjelölt közül és történt-e gyilkos­ság? Fürge őrnagy nyomozása so­rán remekül szórakozhatunk a fut­ballrajongók elvakultságán, vakme­rőségükön és egy elvesztett fogadás következményein. Fény derül a klubcsapatok hátterében álló druk­kerek üzelmeire is, de hosszas nyo­mozás után végül minden jóra for­dul, és Fürge őrnagy sok álmatlan éjszaka után a futball hívei közé szegődik. MIROSLAV KAPEK ÚJ S3 4 1987. VI

Next

/
Oldalképek
Tartalom