Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-13 / 161. szám, hétfő
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA PRÁGÁBAN ÁTADTÁK A METRÓ 33. ÁLLOMÁSÁT Fél évvel a határidő előtt • Két év múlva elkészül a következő állomás (Tudósítónktól) - Szombaton a kora délelőtti órákban ünnepélyes keretek közt, fél évvel a kitűzött határidő előtt átadták rendeltetésének a prágai metróhálózat sorrendben 33. állomását, amely a Strašnická nevet viseli. Az új metróállomás ünnepélyes átadásánál jelen volt Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára, s ott voltak a X. városkerület képviselői, valamint a metróépítők is. Az A metróvonalnak ez az új szakasza jelentősen meggyorsítja Prága X. kerülete lakosainak eljutását a városközpontba, illetve más metróvonalakra történő átszállással Prága egyéb részeibe. A Starostrašnická és a V Olšinách utca kereszteződésénél épült új állomás több sajátossággal hívja fel magára a figyelmet. Érdekes, s Prágában először alkalmazott építészeti megoldás a kör alakú, 36 méter átmérőjű utcacsarnok, a 33 prágai metróállomás közül ez van a legkisebb mélységben, így mozgólépcsőket nem is terveztek hozzá. Építészeti és díszítőelemei összhangban vannak az A vonal többi állomásának stílusával: a felszállási tér körüli falakat sötétbarna kerámialapok fedik, a talajborítás gránitkőből készült, a többi felületre pedig világos márvány került. Az utascsarnok előterében újságoskioszk, jegypénztár és jegyautomata található. Az utascsarnokot Karéi Vaňura szobrász- művész vitrail-ja díszíti. A metróállomás építése 1981-tól párhuzamosan folyt a hostivari kocsiszínhez vezető összekötő vonal építésével. Ezen a szakaszon épületeket kellett lebontani, s áthidalásokat készíteni mindenütt, ahol föld alatti vezetékek vagy villamospálya keresztezte a metró vonalát. Ahhoz, (Folytatás a 2. oldalon) Az Antonin Zápo- tocký-dijat adományozták a Škoda Müvek fém- megmunkáló üzeme és központi kutatóintézete 12 tagú kollektívájának a WER 1000 típusú atomreaktorok gyűrűjével kapcsolatos fontos műszaki problémák megoldásáért. A JosefLou- da mérnök (a képen balra) vezette csoport nagyon igényes műveleteket végzett, amelyeknek köszönhetően drága anyagokat tudnak megtakarítani. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) HÉTFŐ 1987. július 13. XL. évfolyam 161. szám Ára 50 fillér Szovjetunió-NSZK Hosszú távon (ČSTK) - Richard von Weizsäk- ker, nyugatnémet szövetségi elnök, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására tett hivatalos látogatást az országban, szombaton hazautazott. Megérkezése után Bonnban nyilatkozatot adott a nyugatnémet televíziónak. Egyebek között megállapította, a Szovjetunió hosszú távon szeretné fejleszteni kapcsolatait az NSZK- val. A Szovjetunióban folyó átalakítást jellemezve megjegyezte, a változások mélysége meglepő. Annak a véleményének adott hangot, a szovjet vezetés szilárd elhatározása, hogy terveit valóra váltja. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter rádiónyilatkozatában a szovjet-nyugatnémet viszony javulásához vezető úton tett jelentős lépésként értékelte a szövetségi elnök szovjeturtióbeli látogatását. Nagy nevek, nagy sikerek Bemutatták a csehszlovák versenyfilmet a moszkvai filmfesztiválon Rizskov befejezte ausztriai látogatását (ČSTK) - Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szombaton befejezte hivatalos látogatását Ausztriában. Hazautazása előtt Bécsben közös sajtóértekezletet tartott Franz Vranitzky osztrák kancellárral. Mindketten megállapították, hogy a Szovjetunió és Ausztria álláspontja a nemzetközi kérdésekben nem teljesen azonos, de véleményük igen közeli. Nyikolaj Rizskov részletesen foglalkozott a leszerelés kérdéseivel, emlékeztetve a Szovjetunió számos indítványára. Megállapította, a NA- TO-országok ezekre a javaslatokra még mindig nem adtak konkrét választ. Vranitzky kancellár megállapította, a két ország kapcsolataiban nincsenek problémák. Nagyra értékelte az aláírt megállapodásokat, amelyek a gazdasági és kereskedelmi együttműködés további bővítésének alapjául szolgálnak. Különösen azt üdvözölte, hogy egyetértés született a szovjet-osztrák közös űrrepülésről. Nyikolaj Rizskov még péntek este találkozott Franz Muhrival, az Osztrák KP elnökével. (Kiküldött munkatársunk jelentése) - Ahány nap, annyi „csemege“ - eredetileg ez lett volna mai tudósításom címe, de amint kezembe vettem a tollat, meggondoltam magamat, összeszámoltam ugyanis, hogy hány alkotás tetszett az eddig bemutatott 15 versenyfilmből, s hány címet húztam alá a Panoráma-sorozatban, tehát a versenyen kívül vetített, fesztiválról fesztiválra repülő munkák közül. A végeredmény - s ezért lett volna pontatlan a fenti megállapítás - a napi két-három nagy élmény. A legnagyobb: Nyikita Mihalkov Fekete szemek című filmje, amelyet Csehov novellái alapján forgatott a rendező. Romano, a főhős azonban nem orosz, hanem olasz férfi, akit Adabacsjan, a film forgatókönyvírója egy hangulatos olaszországi üdülőhelyen „hoz össze“ Annával, a kutyás hölggyel. Romanó- nak felesége van, hervadt, ideges, csapkodó felesége, Anna meg gyönyörű, nyugodt, halk szavú nő. ügy szeretnek egymásba, akár a kamaszok. Amikor a nő hazautazik, Romano úgy dönt: felkeresi. Hazudik a feleségének, csakhogy útra kelhessen. Sok humorral és sok iróniával fűszerezett film a Fekete szemek, Csehovon én még ennyit sosem nevettem. A film legnagyobb értéke azonban mégsem ez, hanem, hogy kimondja: aki hazudik, az egy idő után másoknak sem hisz. Romano ugyanis „elmegy az élete mellett“, felesége oldalán színház minden nappala, minden éjszakája, szerelmétől pedig azért szakad el, mert nem képes megbízni benne. Marcello Mastroianni, Marthe Keller, Silvana Magnano, Inno E zt olyan emberek szájából hallottam, akiknek a múltban is volt, és a jelenben is van valami közük az aratáshoz, örült a hajdani gazda, mert telt a magtár, a részarató, mert bízott, hogy a kenyérnekvaló majd csak meglesz. A falun élő ipari munkás, ha csak tehette, szabadságát úgy intézte, hogy vállalhasson aratást, gondolván: ha kenyér van, minden van; éhen halni a leginségesebb időkben sem fog. Ha aratásról volt szó, a múltban sem e munka gyötrelmei jutottak elsősorban az ember eszébe, hanem az, hogy a szegény ember kamrájába is jut valami, a zsellér, a részarató is őrlethet, saját kétkezi munkájával szerzett búzáját vihette a malomba. Felesége saját lisztjéből süthetett ízes kenyeret. Ha nagy volt a család, egyszerre akár hatot is. Fárasztó munka volt mindig is az aratás, különösen addig, amíg a munka nehezebbjét nem vették át a gépek. Mégis nagy volt a becsülete. Az aratóknak sem éjjelük, sem nappaluk nem volt, amíg lábon állt a termés, amíg az utolsó kéve is nem csúszott bele a cséplőgép dobjába. Az aratásnak rangja és romatikája volt, és talán még ma is van. A föld művelői számára az esztendő legkiemelkedőbb munkája, amelyre egy kerek esztendeig készülnek, mégsem mennek (mehetnek) biztosra. És amikor ütött az óra, nincs nyugodt álmuk, amíg nincs fedél alatt a termés, az élet. Mert a miriádnyi acélos búzaszem mindegyike a kenyeret jelképezi, az ország, a nép kenyerét, amely fölött őrködni szent kötelesség. Említettük, hogy manapság a gépek százai, sőt ezrei veszik le a súlyos munka terhét az aratók válláról, de marad a felelősség. És ez talán minden munkánál súlyosabb teher. Fordíthatnánk tehát így is a szót: a mai ezerhektáros gazdaságok dolgozóinak gondja semmivel sem kisebb, mint nagyapáiké volt, csupán a munka jellege változott meg. S talán a felelősségtudat is, amely sarkallja őket, hogy jól felkészülve várják az indulást. Miért hát az aggódás? Több ok is van rá. Az egyik talán, hogy a legjobban megjavított gép is csütörtököt mondhat, még akkor is, ha az siker érdekében, s hogy igazán szép és jó is legyen az aratás. Mi az mégis, ami gondot okoz? A gépek javítására futotta az időből. A szervezés? Már régen papíron minden, megfontolva minden mozzanat. Talán még az sem túlzás, ha internacionalista jellegűnek nevezzük a mai aratást. Ezt a vonását az idén is megőrzi. Hogy példával is éljünk: Szlovákia gabonatermesztő vidékein találkozót adnak egymásnak a szlovákiai, a cseh országrészekből, Magyar- országról és a Szovjetunióból érkező kombáj- nosok. Többségük már jóbarátként szorít kezet. Nem először találkoznak a Csallóköz búzatengerében, a Bodrogközben, vagy a Rimavölgyi dombok lankáin. Mindenütt, ahol elvetették a kenyér magvát és most a gyümölcsét szüretelik. És amikor már itt mindennel végeznek, a mieink visszaadják a kölcsönt: útnak indulnak nyugatnak, keletnek, délnek és észak felé. Említettük, milyen gondosan készülnek az állami gazdaságok, szövetkezetek. Készültek mások is. Például a kereskedelem dolgozói vállalták a felelősséget azért, hogy a gabonatenger hősei sem ételben, sem italban ne szenvedjenek hiányt. Mindent a helyszínre visznek, hogy az aratóknak ne kelljen a munkájukon kívül másra gondolniuk. Ideiglenes pártcsoportok alakulnak, hogy a halaszthatatlan dolgokban a határban dönthessenek. Az aratók nyomában járnak a műhelykocsik. Üzemzavar esetén a kombájnosok, gépkezelők rövidhullámú adó-vevő készüléken kérhetnek segítséget. És mégis van egyvalami, ami nyugtalanítja az aratókat és másokat is. Ez az időjárás. Előre megtervezni nemigen lehet. És ameny- nyire szeszélyes, sok gondot okozhat. Az idén például kemény volt a tél, hideg és hosszú a tavasz, hűvös és esős a június. Nemcsak a korai nyaralók dideregtek, hanem a vegetáció is visszamaradt, a szokásosnál későbben lett paprika, paradicsom, korai krumpli, később ért meg a gyümölcs, nehezen fejlődtek a kalászosok, jó két héttel eltolódott az aratás ideje. Az igazi, a minden évben ismétlődő erőpróba még várat magára, annak ellenére, hogy a hír, miszerint a Csallóközben nyolc kombájn - az országban elsőkként - megkezdte az őszi árpa aratását, lapunk első oldalán már megjelent. Ez még csak az első fecske, nem az igazi aratás. Nem valódi próbatétel, melynek hősei barnára sült, markos legények, akik mögött tartalékseregként áll a fél ország, hogy szükség esetén segítsen menteni a menthetőt. I tan miért aggódni. A mezőgazdaságban V dolgozók a szélsőséges időjárás ellenére jó termést jósolnak. Az igazság az, hogy ha nem is rekordtermésre, de jó közepesre minden bizonnyal számíthatunk, főleg ott, ahol a jégeső nem előzte meg az aratókat. És lám, újból a kiszámíthatatlan időjárásnál tartunk. Amíg a termés, a kenyér, az élet lábon áll, a dézsmaszedés veszélye is fennáll. Ezért fontos, hogy az aratásról mindenki ügyeként szóljunk. Ha a szükség úgy kívánja, mozduljon meg az ország! Aratni kell! Aratni jó. És aki sikert, elismerést, diadalt akar aratni, annak a tettek mezejére kell lépnie. A költő is azt hirdeti: „Mi vagyunk, babért ki Ott mostan arat“. SZARKA ISTVÁN kentyij Szmoktunovszkij, Oleg Tabakov - csupa jónevü színész, csupa nagyszerű alakítás. Mastroianni, aki Romanót játssza a filmben, a vetítés óta inkább csak este indul sétára a Rosszija Szállóból. Akkor is homlokába húzott kalapban és sötét szemüvegben. Rajongóit persze így sem tudja kijátszani - a moszkvaiak szinte minden lépését lesik, annyira szeretik.- A Fekete szemek olasz film, mert olasz megrendelésre készült, s nagy részét Olaszországban forgattam - nyilatkozta Nyikita Mihalkov a vetítés után. Egy azonban biztos: ez a film az én filmem, s remélem ez érződik belőle. Először másvalamire kértek az olaszok. Arra, hogy róluk készítsek filmet. Ebbe nem mentem bele, mert nem ismerem behatóan életüket. Csehovot viszont igen! Jó, akkor legyen Csehov, bólintottak. S ha most azt kérdezné tőlem, miért volt nekem olyan fontos ez a munka, akkor azt mondanám: Mastroianni miatt. Gyerekkorom óta imádom őt, ha új filmbe kezdek, előtte mindig megnézem a Nyolc és felet. És még egy olasz film a hétvége műsorából. Francesco Rosi alkotása, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája. A Nobel-díjas Gabriel Garcia Marquez kisregénye alapján forgatott film már a cannes-i (Folytatás a 2. oldalon) Elutazott hazánkból Stefan Andrei (ČSTK) - Szombaton befejezte csehszlovákiai munkalátogatását Stefan Andrei, a Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, aki a CSKP KB meghívására tartózkodott hazánkban. Elutazása előtt Stefan Andrei zárómegbeszéléseket folytatott Miloš Jakeásel, a CSKP KB Elnökségének tagjával, a KB titkárával. Értékelték a látogatást, és megállapították, hogy mind Románia, mind Csehszlovákia érdekelt a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztésében a Gustáv Husák és Nicolae Ceau- sescu tárgyalásai során elfogadott határozatok szellemében, valamint a Csehszlovákia és Románia közti, 2000-ig szóló együttműködési program elvei szerint. Aratni jó! aratás kezdetét megelőző szemlén a legjobbnak bizonyult. Márpedig ami az aratást illeti, annál jobb, minél előbb fejezik be. És ma, amikor már nincs „gazduram“ meg „kepés“, még inkább sürgős. Ma a maga módján mindenki gazda, gazdája az országnak. S mint ország gazdájának, kötelessége őrködni az ország kenyere fölött. Nem frázis, ha azt mondjuk: aratni nemcsak jó, hanem az aratás manapság az ország ügye is. Azért is készülnek (készülünk) rá olyan alaposan. Azért a kerületi, járási aratási értekezletek egész sora, melyeken az egyes mezőgazdasági üzemek vezetői számot adnak, hogy állnak az előkészületekkel, mit kellene még tenni a teljes
