Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-09 / 158. szám, csütörtök
A szocializmus elméletének és gyakorlatának fontos kérdései A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke Mihail Gorbacsov válogatott beszédeiről és cikkeiről Ulánbátor! konzultatív értekezlet Ázsia és a csendes-óceáni térség biztonsága közös erőfeszítéseket igényel (ČSTK) - Ulánbátorban az ázsiai További veszélyforrás, hogy az Mint arról tegnapi számunkban röviden már beszámoltunk, a moszkvai Pravda szerkesztőségi cikket közölt azzal kapcsolatban, hogy Moszkvában kiadták Mihail Gorbacsov beszédeinek és cikkeinek három- kötetes válogatását. Az alábbiakban bővebben ismertetjük a cikket. ÚJ SZÚ A válogatott beszédek és cikkek csaknem két évtizedet ölelnek fel, s egész bonyolultságában mutatják be a Szovjetunió életét, elemzik a sikereket ugyanúgy, mint a társadalom fejlődése során felmerült hibákat és tévedéseket. A közölt anyagok lehetővé teszik, hogy az olvasó képet alkosson magának a szerző gondolkodása politikai és elméleti stílusának fejlődéséről, gondolatai összefüggéseiről és újszerűségéről. Műveiben a szerző állandóan visszatér Lenin gondolataihoz, elméleti tézisei, rendkívül fontos értékelései és következtetései a politikai, szociális és gazdasági elemzés lenini módszertanára, a szocialista építés sokrétű problémáihoz való lenini hozzáállásokra és a gyakorlati élet ellentmondásainak lenini elemzésére támaszkodnak. Mihail Gorbacsov megvilágítja a problémák minden korábbinál bo- nyolutabb komplexumát, azokét a porblémákét, amelyek napjaink objektív, sok tekintetben új realitásaiból, a szovjet társadalom és az egész világ fejlődése fordulatot jelentő jellegéből erednek. Eközben ahhoz a lenini tézishez tartja magát, hogy az, aki a részletkérdések megoldásához az átfogó kérdések megoldása nélkül, s anélkül lát ho- zá, hogy tudatosítaná, minden lépésnél „beleütközik“ ezekbe az általános kérdésekbe, a lehető legrosszabb ingadozásra és elvtelen- ségre ítéli a politikát. A gyorsítás koncepciója, amelyet sokoldalúan indokolt a háromkötetes kiadvány, elméleti kiindulópontjaiban a társadalmi fejlődés törvényei hatásának marxista-leninista értelmezésére támaszkodik. Lényegesen gazdagítja a kommunista formációk létrehozásáról szóló tanítást, elképzeléseinket a termelőerők és a termelési viszonyok kölcsönhatásáról, a szocialista tulajdonról a tulajdon szövetkezeti formáiról, a szocialista alapokon fejlődő árú- és pénzviszonyokról, a szocialista népi önigazgatásról és demokráciáról, a társadalmi tudat fejlődéséről, a negatív jelenségek okairól és áthidalásuk módszereiről stb. Ez a koncepció nem a már elértek megszilárdítására, hanem az ellentmodások feltárására és megoldására irányul, arra, hogy ezek az ellentmondások magának a fejlődésnek a forrásaivá, a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsítása módjainak és módszereinek hatékony keresése forrásaivá váljanak. Mindez feltételezi a túlhaladott dogmák és gondolkodási sztereotípiák, az elavult elméleti és politikai koncepciók kiiktatását, melyek sok éven át korlátozták a szocializmus elméletének és gyakorlatának fejlődését, az emberek kezdeményezésének kibontakozását. A szocialista társadalom élete minden területének átalakítása nélkül elképzelhetetlen az ország élete minden oldalának alapos megújítása, a társadalom szervezése legkorszerűbb formáinak létrehozása és a szocialista rendszer potenciáljának lehető legkövetkezetesebb feltárása. Mint azt a háromkötetes mű megállapítja, ez valódi forradalom a társadalmi kapcsolatok rendszerében, az emberek gondolkodásmódjában és szívében, korunk megértésében és mindekelőtt azoknak a feladatoknak az értelmezésében, melyeket a viharos tudományos-műszaki haladás állított elénk. Azok a változások, melyek az utóbbi időben végbemennek a szovjet társadalomban, különösen szemléltetően tanúskodnak arról, hogy az ország egészséges erői, a dolgozók határozottan kiállnak az átalakítás, a gyorsítás és a sürgető problémák haldéktalan megoldása mellett. Az átalakítás eszmei és erkölcsi győzelmet aratott, kiterjedt és mélyül. Egyben az is egyre világosabb, hogy az átalakítás bonyolult és ellentmondásos folyamat. A szocializmus elméletének és gyakorlatának legfontosabb kérdése, hogyan kell létrehozni a tudományos-műszaki és szociális haladás erősebb ösztönzőit, mint amilyenek a kapitalizmusban hatnak, hogyan kell a lehető leghatékonyabban összekapcsolni a tervszerű irányítást az eovén és a kollektíva érdekeivel. Mihail Gorbacsov megállapítja, hogy a gazdaságirányítás átalakítása koncepciójának célja, hogy a gazdasági növekedést a részeredményekről átállítsák a végső, társadalmi szempontból fontos eredményekre, a társadalmi szükségletek kielégítésére és az emberek sokoldalú fejlődése biztosítására. A tudományos-műszaki haladásnak a gazdasági növekedés fő tényezőjévé kell válnia, és létre kell hozni egy megbízható költségcsökkentő mechanizmust. Az új gazdasági mechanizmusnak a jó, kezdeményező munkát kell ösztönöznie. Ennek a háromkötetes műnek a vezérfonala az erős és kiforrott szociálpolitika. Magában foglalja a társadalom életének minden szféráját, az embert tekinti a szocialista haladás célpontjának és az emberi tényezőt a döntő erőnek. A szerző rámutat arra, hogy ma különösen időszerű a marxizmus alapítóinak gondolata az ember növekvő szerepéről a társadalmi haladásban. Ehhez a gondolathoz többször visszatér, hiszen az átalakítás végső soron a lehetőségek bővítését jelenti a személyiség fejlődéséhez és a szovjet embereknek mint országok gazdáinak kezdeményezéseihez. Az emberi tényező jelentőségének fokozódása szorosan összefügg a társadalom élete minden területének további demokratizálásával. A minél több demokráciát nemcsak jelszó, hanem az átalakítás lényege. A párt arra törekszik, hogy a „több demokrácia több szocializmust jelent“ tartalmas megfogalmazás reális voltát a mindennapi élet bizonyítsa. Ezt célozzák az utóbbi időben jóváhagyott új törvények is. Mindegyik egy dolgot tart szem előtt - a nép hatalmának még következetesebb megszilárdítását, azt, hogy még nagyobb alkotó lehetőséget kapjanak az emberek és bővüljön a szovjet emberek politikai és állam- polgári jogai garanciáinak rendszere. A háromkötetes mű oldalain feltárul a kommunista párt élete, legfontosabb vonásai és megnyilvánulásai. Konkrét tények bizonyítják, hogy a párt kádereinek többsége megértéssel fogadta az átalakítás gondolatait. és ezek a gondolatok már gyakorlati tetteikben is megnyilvánulnak. Magasabb szintet ért el a problémák megfogalmazásának nyíltsága és világossága, a kritika és az önkritika. A munka új formáit és módszereit azonban nem könnyű megtalálni. Időről időre előfordul, hogy egyesek úgy képzelik, hogy a kongresszusokon és az SZKP KB plénumain megfogalmazott tézisek a nagypolitika szférájába tartoznak, a mindennapi életnek pedig a kitaposott utakon kell tovább haladnia. Ennek bizonyítéka az is, hogy egyes pártszervek igyekeznek továbbra is kisajátítani maguknak az irányító funkciókat. A mű meggyőzően leleplezi az ilyen hozzáállások tarthatatlanságát és óva int attól, hogy a párt- és politikai vezetést, valamint a gyakorlati feladatok teljesítésének megszervezését a bürokratizmus és a kicsinyes utasítgatás váltsa fel. A nemsokára esedékes évzáró taggyűléseknek az a feladatuk, hogy értékeljék a már elvégzett dolgokat és döntsenek arról, mit kell még tenni az átalakítás elmélyítése és meggyorsítása érdekében. Ez rendkívül fontos szakasz lesz a párt egész tevékenysége további aktivizálásában, az 1988. június 28-ra összehívott országos pártkonferenciához vezető úton. A Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlődése meggyorsításának feladatai meghatározzák az SZKP nemzetközi stratégiáját is. Ennek fő célja, hogy a szovjet emberek számára biztosítsa a munkához való békés feltételeket és szabadságot. A háromkötetes műben jelentős helyet foglalnak el a külpolitikai kérdéseknek szentelt anyagok. A külpolitika szovjet filozófiája az új politikai gondolkodásmód elvein alapul. Újszerűségét az motiválja, hogy a mai világ az utóbbi négy évtized világának realitásaiból fakad. Ezt a világot a mélyreható társadalmi-politikai változások jellemzik, a tudomány és a technika eddig soha nem tapasztalt eredményeivel együtt. Ezek az eredmények a haladásnak valóban beláthatatlan távlatait nyitották meg az emberiség előtt, de egyben az önpusztítás veszélyével is fenyegetnek. Ezeknek a realitásoknak a tudatosítása úgyszintén szükségessé tette az állandóan változó világ előtt álló bonyolult, egyre halmozódó problémák megoldásához való új hozzáállások keresését is. A publikációban megjelent anyagok lehetővé teszik, hogy az olvasó nyomon kövesse a szovjet külpolitikában az új gondolkodásmód alkalmazásának folyamatát, feltárja ennek a gondolkodásmódnak a mély gyökereit, melyek a marxista-leninista elméletből merítenek. Annak ellenére, hogy még távolról sem érvényesül általánosan az új gondolkodásmód, már a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatának részévé válik. Többek között erről tanúskodik a genfi szovjet-amerikai csúcstalálkozón elért azonos vélemény, miszerint sosem szabad kirobbantani az atomháborút és ennek nem is lehet győztese. Igazolja ezt a reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozó, amelyen bebizonyosodott, hogy elérhető a nukleáris leszerelés. A publikáció bizonyítja, hogy az SZKP és a szovjet állam egész nemzetközi tevékenységét az utóbbi években az új gondolkodásmód fémjelezte, amely az államok közti viszony átalakítását is célozta. Mihail Gorbacsov válogatott beszédeinek és cikkeinek három kötete a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának évében jelent meg. Ez a mű azt mutatja, hogy az országban megkezdődött átalakítás a nagy október közvetlen folytatása, a forradalom eszméinek következetes megvalósítása. Valóban lenyűgöző képet mutat mindaz, amit a Szovjetunióban a szocialista építés évtizedei alatt sikerült elérni. A kor azonban új igényeket támaszt. A megváltozott feltételek között ismét próbának van kitéve a szovjet társadalom dinamizmusa és az a képessége, hogy gyorsan tud-e előremozdulni a haladás lépcsőfokain. Az SZKP KB főtitkárának művei felszólítanak az állandó alkotó keresésre, az energikus, kezdeményező és újszerű tettekre, az olyan munkára, amely tartalmával, hatékonyságával, és végső eredményeivel a nép érdekében végzett forradalmi átalakító tevékenység kell hogy legyen. és csendes-óceáni kommunista és forradalmi demokratikus pártoknak a térségbeli béke és a jószomszédi együttműködés biztosításával foglalkozó konzultatív tanácskozásának második napján felszólalt Nadzsmuddin Kaviani, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára. Megállapította, Washington külpolitikájának egyik negatív vonása a neoglobalizmus, amely a lázas fegyverkezésben, a haladással szembeni ellenséges magatartásban, a szuverén országok belügyeibe való fegyveres beavatkozásban, gazdasági blokádban és az ellenforradalom exportjában nyilvánul meg. Részletesen beszélt az afganisztáni nemzeti megbékélés folyamatáról. Ezzel összefüggésben képmutatónak és bűnözőnek minősítette az imperialista országok, mindenekelőtt az USA kormányzó köreinek politikáját, az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háború fokozását. Mukimuddin Faruki, az Indiai Kommunista Párt országos tanácsának titkára is elítélte Washington katonai készülődéseit. Rámutatott az Egyesült Államok a Diego Garda szigeten lévő támaszpontján, Dél- Koreában és más országokban is atomfegyvereket telepít, ami növeli a nukleáris katasztrófa veszélyét. amerikai imperializmus a térségben tudatosan szítja az egyes országok közti feszültséget. A vitában felszólalók helyeselték és támogatásukról biztosították a Szovjetunió és további szocialista országok békeszerető külpolitikai javaslatait és gyakorlati lépéseit, melyek célja a szilárd béke és biztonság, a kölcsönös megértés, a jószomszédi kapcsolatok és a népek közti együttműködés elérése. Nagyra értékelték Mihail Gorbacsov tavalyi vlagyivosztoki indítványait és egyhangúlag támogatták az atomfegyverek nélküli és erőszakmentes világ létrehozásának elveiről szóló delhi nyilatkozatot. Számos felszólaló támogatta azt a mongol kezdeményezést, hogy az ázsiai és a csendes-óceáni térség államai kössenek szerződést a kölcsönös meg nem támadásról és kapcsolataikban mondjanak le az erő alkalmazásáról. Ugyancsak támogatták az indokínai országok és a Koreai NDK erőfeszítéseit a szubkontinens helyzetének normalizálására. Rámutattak a 21 párt első konzultatív találkozójának időszerűségére és fontosságára. Ezzel összefüggésben nagyra értékelték a Mongol Népköztársaság, a találkozó kezdeményezőjének és szervezőjének erőfeszítéseit. Politikai foglyok újabb csoportját engedték szabadon Dél-Koreában (ČSTK) - A szöuli igazságügyi minisztérium képviselője közölte, politikai foglyok újabb, 357-fős csoportját bocsátották szabadon. Köztük van Mun Ik Hvan, az ismert délkoreai polgárjogi harcos, a demokráciáért és az egyesítésért küzdő szervezet elnöke és három munkatársa. Ugyancsak szabadon engedtek az elmúlt hetek tüntetései során letartóztatott 12 diákot. Szöulban azt is közölték, hogy ma további 2100 ellenzéki személyt részesítenek amnesztiában, illetve visszaadják polgárjogaikat, politikai és szabadságjogaikat. Ebbe a csoportba fog tartozni az egyik legismertebb ellenzéki vezető, Kim De Dzsung is. A rendkívül heves júniusi tüntetések résztvevőinek egyik alapvető követelése volt Kim De Dzsung szabadon bocsátása. A politikus állampolgári jogainak helyreállítása után csatlakozik az Újraegyesítés Demokratikus Pártjához, amelynek élén Kim Jong Szám áll. A hatóságok kirekesztettek az amnesztiából 86 személyt, akiket az 1982-es puszani illetve más zavargások során elkövetett „különösen kegyetlen erőszakkal“ vádolnak. A dél-koreai diktátorrezsim az amnesztia meghirdetésével az utóbbi napokban ismét kiújuló feszültséget igyekszik enyhíteni. Az újabb megmozdulásokra azzal összefüggésben került sor, hogy ma temetik el azt a diákot, aki egy június 9-i tüntetés során elszenvedett sebesüléseibe halt bele. Az ellenzéki szerveztek bejelentették, hogy Szöulban és több más nagyvárosban gyászmenetet rendeznek. Fokozott mozgás Latin-Amerikában (ČSTK) - Talán a véletlen hozta úgy, hogy Latin-Amerika ismét sokat szerepel a híradásokban, mindenesetre figyelemre méltó a kontinensen tapasztalható mozgás: van, ahol az alapvető demokratikus jogok kivívásáért harcolnak (Haiti), másutt a már végbement demokratikus változások megőrzése a tét (Panama, Argentína, Brazília), megint másutt az elnyomó rendszerek igyekeznek mindent megtenni fennmaradásukért (Chile, Haiti), íme, egy csokorra való a tegnapi hírügynökségi jelentésekből. PANAMAVÁROS - A panamai fővárosban kedden újabb hatalmas tüntetést rendeztek az ellen, hogy az Egyesült Államok beavatkozik az ország belügyeibe. A tüntetők követelték, hogy az amerikai csapatok mielőbb hagyják el a panamai csatornaövezetet és következetesen teljesítsék azt az 1977-ben kötött szerződést, mely szerint a csatorna 2000- ig Panama ellenőrzése alá kerül. A panamai jobboldali politikai körök ezzel párhuzamosan folytatják különböző kormányellenes provokációikat. A nyugalom és a rend fenntartása érdekében Eric Arturo del Valle államfő megtiltotta a gyűlések szervezését. PORT-AU-PRINCE -A haiti elnöki palota előtt az 57 ellenzéki pártot tömörítő Demokratikus Front felvonulást szervezett, követelve a kato- nai-polgári junta lemondását. Hasonló megmozdulásokra más városokban is sor került. A front kedden este visszavonta az általános sztrájkot, de kijelentette, továbbra is nyomást gyakorol a kormányra a mielőbbi szabad választások kiírása érdekében. A helyzet Haitiban a tavaly év eleji állapotokra emlékeztet, amikor a lakosság tiltakozó mozgalma távozásra kényszerítette Duvalier diktátort. SANTIAGO DE CHILE - Chilében kedd este letette az esküt az új kormány. Az előző kabinet Pinochet elnök utasítására mondott le. Hét kulcsfontosságú tárca élén magas rangú katona- és rendőrtisztek állnak. A belügyminiszter Sergio Fernandez lett, aki egyszer már 1976 és 1982 között betöltötte ezt a tisztséget. Ö egyébként annak a fasiszta alkotmánynak a társszerzője, amelyet a diktátor 1980-ban „népszavazáson“ kényszerített az országra. Jaime del Valle külügyminisztert leváltották, s helyébe Ricardo Gar- ciát, az előző belügyminisztert nevezték ki. Bizonyos meglepetést okozott, hogy tájékoztatási miniszteri tisztségéből leváltották Francisco Javier Cuadrát, Pinochet közeli politikai tanácsadóját. BRASILIA - A brazil parlament épülete előtt több ezren tüntettek, követelve a közvetlen elnökválasztásokat. A jelenleg érvényben levő alkotmány szerint Jósé Sarney államfő megbízatása 1991-ben jár le, de számos brazil politikus, parlamenti képviselő és több szervezet is azt akarja elérni, hogy a választást már 1988-ban tartsák meg. A brazil parlament egyébként éppen most kezdte meg a demokratikus változásokat törvényesítő és az új állam- rendszert meghatározó alkotmány vitájának befejező szakaszát. BUENOS AIRES - Raul Alfonsin argentin elnök az ország nemzeti ünnepe alkalmából mondott beszédében arra figyelmeztette a fegyveres erőket, óvakodjanak az alkotmányos rend destabilizálására irányuló további felforgató akcióktól. Hangoztatta, a katonáknak alá kell rendelniük magukat az alkotmánynak és szerepüket az ország védelmére kell korlátozniuk.