Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-07 / 156. szám, kedd

ÍJ szú 5 17. VII. 7. A Szovjetunió törvénye az állami vállalatról (egyesülésről) (Folytatás a 4. oldalról) embereket az egyes kategóriákba, s megszervezi a haladó munkamódsze­rek bevezetését; meghatározza a munkaidő és a sza­bad idő váltakozási rendszerét, ezt meg­tárgyalja a helyi népképviseleti szervvel, rugalmas munkaidőt vezet be, engedé­lyezi a csökkentett kötelezettségben vég­zett munkát, a csökkentett munkahetet, megszervezi az otthon végzett termelési munkát, s a törvényekkel összhangban meghatározza a kiegészítő szabadság terjedelmét is. A vállalat gondoskodik az egyes dol­gozók személyes teljesítményének nyil­vános és objektív értékeléséről, ösztönzi a lelkiismeretes munkát, olyan légkört alakít ki, amely nem tűri el a fegyelem megsértését és a selejtgyártást, s szigorú anyagi és fegyelmi, valamint társadalmi intézkedésekkel lép fel az ilyen dolgozók­kal szemben. 3. A munka hatékonyságának növelé­se, a kollektív érdekeltség elmélyítése, a munka eredményeiért viselt felelősség fokozása, valamint a dolgozóknak a ter­melőeszközök hatékony kihasználására irányuló nevelése érdekében a vállalat: a munka szervezésének és ösztönzé­sének fő kollektív formájaként bevezeti a brigádon belüli önelszámolást és a szerződéses formákat. A brigád munká­jába szükség szerint a mérnöki-műszaki dolgozók és más szakemberek is bekap­csolódnak; az egyes munkaszakaszok, üzemegy­ségek és más alakulatok munkájának a szervezésében bevezeti a szerződéses formát. Az ilyen alakulatok munkáját a kollektíva és a vállalat vezetősége kö­zött kötött szerződés szabályozza, miköz­ben a szükséges vagyontárgyakat az egyes alakulatok kezelésére bízzák, s azok munkáját hosszú távú normatívu- mok szerint javadalmazzák, szükséges esetekben egyes csalá­dokkal is köthetők szállítási szerződések. 4. A vállalat az előirányzott normatívu- mok szerint, valamint a munka végső eredményei alapján létrehozza a bérala­pot (javadalmazási alapot). A jóváhagyott normatívumoknak megfelelően köteles gondoskodni róla, hogy a munkatermelé­kenység növekedése megelőzze az át­lagbérek növekedést. A normatívumok szerint megállapított béralap keretei között a vállalat kialakítja a dolgozók egyes kategóriáinak, a konst­ruktőröknek, a technológusoknak, a tudo­mányos dolgozóknak, valamint a műszaki ellenőrzés dolgozóinak saját, önálló béra­lapját, figyelembe véve a termelés sajá­tosságait és e dolgozók feladatait. A vál­lalat köteles gondoskodni az adminisztra­tív személyzet létszámának, s az admi­nisztrációs munkákra fordított költségek csökkentéséről. A vállalat meghatározza a dolgozók teljes létszámát, szakképzettségi össze­tételét, s jóváhagyja a rendszeresített munkahelyek jegyzékét. 5. A vállalat a munkabért nagyon fon­tos ösztönzési eszközként köteles fel­használni a munkatermelékenység növe­lésére, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a termékek minőségi színvonalának emelésére, a termelés ha­tékonyságának növelésére és a munkafe­gyelem szilárdítására. Gondoskodik új ta­rifatételek és fizetési osztályok bevezeté­séről abból a pénzügyi alapból, amit a dolgozókollektíva megkeresett. A vállalatnak joga van meghatározni a dolgozók javadalma­zási formáit és rendszerét, az egyenlósdi- ség kizárása mellett; meghatározni azokat a munkahelye­ket, ahol a javadalmazásban magasabb tarifatételek érvényesülnek, s kiegészítő előnyökben részesíteni a dolgozókat a konkrét munkafeltételek alapján; bevezetni a bérkiegészítéseket több szakma (funkció) összekapcsolásáért, a kiszolgált területek bővítéséért vagy a végrehajtott munkák mennyiségének növeléséért, többek között a különböző kategóriákba tartozó dolgozóknak a béra­lapból felső határ nélküli terjedelemben, a felszabadított dolgozók tarifatételei (fi­zetése) alapján kiszámított béralap-meg- takarítások keretei között; meghatározni a béralap-megtakarítá- sok alapján a bérkiegészítést a dolgozók minden kategóriájánál; a munkásoknál a szakmai képességekért, a vezető dol­gozóknál, a szakembereknél és a többi dolgozóhál a kiváló munkaeredménye­kért, a különösen jelentős munkafelada­tok meghatározott időben való teljesíté­séért; meghatározni az alakulatok vezetői­nek, a szakembereknek és az alkalma­zottaknak a fizetését, tekintet nélkül a rendszeresítő táblázatokban feltüntetett átlagbértől, valamint az egyes kategóriák közti arányoktól; meghatározni az ösztönzési alap fel- használásának konkrét irányait; kidolgozni és jóváhagyni a prémiumok kifizetésére vonatkozó eljárást a munká­sok, a vezető .dolgozók, a konstruktőrök, technológusok, a szerkezeti egységek és alakulatok vezetői számára; a munka ösztönzésénél előnyben ré­szesíteni a konstruktőröket, a technológu­sokat és az olyan további dolgozókat, akik közvetlenül vesznek részt a legújabb technika, technológiai eljárások, találmá­nyok és újítási javaslatok fejlesztésében és termelésbe való bevezetésében. 6. A vállalatnál a szakszervezeti bi­zottsággal együttműködve, illetve annak beleegyezésével gondoskodnak a mun­kaszervezés és a javadalmazás tökélete­sítéséről, a kollektíva szociális fejleszté­sére vonatkozó intézkedésekről, a szoci­ális források elosztásáról, a jóváhagyott bérrendszer helyes alkalmazásának el- lenzőrzéséről és a dolgozókkal való el­számolásról. 15. cikkely. Anyagi-műszaki ellátás 1. A vállalat anyagi-műszaki ellátásá­ról úgy kell gondoskodni, hogy hatéko­nyan és folyamatosan dolgozhasson, gazdaságosan használhassa ki az anyagi forrásokat, a készletek minimálisan szük­séges alacsony szintje mellett. A vállalat saját gazdasági és szociális fejlesztési tervével összhangban megha­tározza a források szükségletét, s ezeket részben a nagykereskedelmi hálózatból, részben a központosított alapokból szerzi be. A vállalat a nagykereskedelmi hálózat­ból meghatározott keretek nélkül, saját megrendelései szerint, az anyagi-műsza­ki ellátás vállalataival vagy más szervei­vel, továbbá a termelőkkel kötött szerző­dések alapján szerzi be az anyagi forrá­sokat. A vállalat számára központi alapokból utalják ki a meghatározott keretekben forgalmazott anyagi forrásokat. A vállalat önállóan határozza meg, a szállítókkal kötött szerződésekben rögzítve az ilyen források összetételét és szállításuk határ­idejét. A közvetlen kapcsolatok keretében a vállalat önállóan gondoskodik a közvet­len megrendelésre készülő termékek gyártásának anyayi-műszaki ellátásáról, mind a szabadon értékesíthető, mind a meghatározott keretekben forgalmazott termékek kategóriájában. A nagykereskedelmet ki kell szélesíte­ni, hogy az a vállalatok anyagi-műszaki ellátásának fő formájává váljon. 2. A vállalat gazdasági felelősséget vi­sel a szállítási szerződésekből eredő kö­telezettségeinek teljesítéséért. Az anyagi- műszaki ellátás szerveinek idejében ki kell elégíteniük a vállalatok anyagi-mű- szaki ellátásának indokolt szükségleteit. Az anyagi-műszaki ellátás területi szerve­inek fő feladata a vállalatok megbízható ellátása és a szállítások teljesítésének az ellenőrzése. Gazdasági felelősséget vi­selnek a szállítások teljesítéséért olyan esetekben, amikor a szállítás feladata reájuk tartozik. Az anyagi-műszaki ellátás területi szervei gondoskodnak a saját re­zsiben végzett építkezések anyagi-mű­szaki ellátásáról is, a vállalatok megren­delései alapján, függetlenül a pénzügyi ellátás forrásától. A vállalatnak joga van szerződéseket kötni az anyagi-műszaki ellátás szervei­vel a komplex ellátás szervezéséről, a ter­melési alapanyagok előkészétéséről, a műszaki eszközök, információs beren­dezések kölcsönzéséről és más szolgál­tatásokról. 3. Az átvevő vállalatnak elsődleges jo­ga van a termelőkhöz fűződő közvetlen, hosszú távú kapcsolatok kialakult terje­delmének megőrzésére, illetve annak bő­vítésére, s megválaszthatja a szállítás formáját is: vagy közvetlenül a termelőtől veszi át a terméket, vagy pedig az anyag­ellátó vállalat közreműködésével. Az anyagi-műszaki ellátás szerveinek tilos önkényesen módosítaniuk a vállala­tokhoz fűződő, hosszú távú közvetlen kapcsolatokat. 4. Ha olyan termékeket szállítanak a vállalatoknak, amelyek minősége nem felel meg az érvényes állami szabványok­nak, a műszaki feltételeknek, a szerző­désben foglalt követelményeknek, vagy ha hiányos minőségű műszaki tervdoku­mentációt adnak át nekik, a vállalatok egyoldalúan felmondhatják a szállítóval vagy a tervezővel kötött szerződést, s kártételt követelhetnek a szerződés fel­bontásáért. A vállalat kérelmére az anyagi-műsza­ki ellátás szerve vagy a felettes szerv más szállítót bízhat meg a szerződésteljesíté­sével. 5. A szállító felelősséget visel az áru eljuttatásáért, a szállítóeszközök állásáért vagy nem kielégítő kihasználásáért, a szállítmányozó vállalat pedig azért, ha nem gondoskodik a terveknek és a szer­ződéseknek megfelelő időben a szüksé­ges szállítóeszközökről, az áru idejében való és hibátlan szállításáról, mégpedig az erre vonatkozó törvényben meghatá­rozott feltételek szerint. 16. cikkely. A termékek, a munkák és szolgáltatások értékesítése- A vállalat a fogyasztókkal, a keres­kedelmi és az anyagellátó vállalatokkal kötött gazdasági szerződések szerint ér­tékesíti termékeit, végez munkákat és nyújt szolgáltatásokat, esetleg saját üz­let*, munka- és szolgáltatási hálózatát használja fel erre a célra. Szerződéses kötelezettségeit maradéktalanul teljesíte­nie kell, a mennyiség, a választék, a ha­táridők, a termékek (munkák, szolgáltatá­sok) minőségi színvonala és más feltéte­lek szempontjából. A megrendelések és a szerződések teljesítése a vállalati tevé­kenység értékelésének és a dolgozókol­lektívák anyagi ösztönzésének fő kritériu­ma. A vállalat köteles figyelemmel kísérni a keresletet és reklámozással foglalkozni. A vállalat termelési-értékesítési tevé­kenységének befejező szakaszát, a teljes önelszámolás és az önfinanszírozás ér­vényesítésének alapvető feltételét a ter­mékek (munkák, szolgáltatások) megtérí­tése képezi, a fogyasztókkal kötött szer­ződés feltételeinek megfelelően. 2. A vállalatnak joga van felhasználni a termékeit saját szükségleteire, eladni azokat más vállalatoknak, szervezetek­nek vagy a lakosságnak, kicserélnie más vállalatok termékeire, azzal a feltétellel, hogy teljesítette a szerződéses kötele­zettségeit, s így értékesítheti azokat a ter­mékeket is, amelyeket a szállítási szerző­dést aláíró megrendelő vagy anyagi-mű­szaki ellátási szerv nem volt hajlandó átvenni (egyes törvényben meghatározott termékfajtákon kívül). 3. A vállalat gazdasági felelősséget vi­sel a szerződéses kötelezettségek hiá­nyos teljesítéséért, s meghatározott mó­don téríti meg a megrendelőnek okozott kárt. A szerződéses feltételek megsérté­séért kifizetett büntetések és bírságok nem mentesítik a vállalatot a termékek szállítására, a munkák végzésére és szol­gáltatások nyújtására vonatkozó kötele­zettségei alól. 4. A megrendelő vállalat köteles saját eszközeiből idejében kifizetni a szerződé­sek értelmében szállított termékek (mun­kák, szolgáltatások) árát, amihez bankhi­telt is felhasználhat. Felelősséget visel a meghatározott időben való megtéríté­sért, s az elszámolás késéséért bírságot fizet. Ha a vállalat nem rendelkezik saját eszközökkel a termékek (munkák, szol­gáltatások) elszámolásához, s nincs joga hitelek felvételére, abban az esetben a felettes szervtől kap juttatást az illetékes központosított alapokból és tartalékokból, s ezt köteles visszatéríteni. 17. cikkely. Pénzügyek és árak 1. A vállalat pénzügyi tevékenységé­nek pénzügyi források kialakításához kell vezetnie a vállalat termelési és szociális fejlesztéséhez, a nyereség (jövedelem) növeléséhez, a munkatermelékenység növelésével, az önköltségek csökkenté­sével, a termékek (munkák, szolgáltatá­sok) minőségi színvonalának emelésével, s a termelési alapok jobb kihasználá­sával. 2. A vállalat pénzügyi tevékenységét ötéves és éves pénzügyi tervekkel irányít­ják. A vállalat felelősséget visel a költség- vetéssel, a bankokkal, a felettes szervvel, a szállítókkal és az alszállítókkal, valamint más szervezetekkel szemben fennálló kötelezettségeinek teljesítéséért. A válla­lat köteles gondoskodni a rendelkezésére megmaradt pénzeszközök magas fokon hatékony kihasználásáról. 3. A vállalat köteles hozzájárulni a Szovjetunió állami költségvetésének bevételeihez, melynek eszközeit a jelen­tős gazdasági és szociális intézkedések végrehajtására, az ország védelmi képes­ségének szilárdítására és az állam más szükségleteire használják fel. A vállalat­nak az állami költségvetéshez fűződő kapcsolatait hosszú távú gazdasági nor­matívumok szabályozzák. A vállalat befi­zeti a kötségvetésbe a rendelkezésére bocsájtott eszközök használati díját, a nyereség (jövedelem) normatívumok szerint meghatározott részét, valamint to­vábbi törvényben meghatározott tétele­ket, beleértve a helyi költségvetésbe fo­lyósított juttatásokat. A nyereség (jövedelem) elosztására vonatkozó normatívumoknak a vállalat és a költségvetés között egyaránt igényes követelményeket kell támasztania a ter­melési alapok, a természeti és a munka­erő-források kihasználásával szemben, mind az állam, mind pedig a vállalat vonatkozásában. A termelési alapokból eredő befizetésekre rendszerint egysé­ges normák vonatkoznak minden vállalat­nál. A munkaerő-forrásokból eredő befi­zetések az államnak a munkaerő előké­szítésével, a dolgozóknak és családjaik­nak nyújtott szociális, kulturális és kom­munális szolgáltatásokkal járó költségeit térítik meg. A természeti források (termő­talaj, viz, ásványi anyagok) felhasználá­sából eredő befizetések a különbözeti földjáradék elvonására szolgálnak, amely e források természetes hasznosíthatósá­gában rejlő különbségeket fejezi ki. A forrásokból eredő befizetéseken kí­vül számításba jön még a nyereségadó (jövedelemadó), abból a nyereségből, amely az említett forrásokért történő befi­zetések és a hitelkamatok elszámolása után a vállalatnál marad. A meghatározott normatívumokon, normákon és tételeken, valamint a tör­vény által nem szabályozott eseteken kivül tilos a vállalat nyereségéből (jöve­delméből) további részeket elvonni, vagy újraelosztásra felhasználni. 4. A vállalat köteles veszteségek nél­kül dolgozni. Ideiglenes tervezett veszte­ségesség esetében a vállalatot a felettes szerv finanszírozza a központosított ala­pokból és tartalékokból, az ötéves terv­ben degresszív módon meghatározott jut­tatási kereteknek megfelelően. A vállalat köteles intézkedéseket kidolgozni pénzü­gyi helyzetének javítására, a termelés (munkák, szolgáltatások) veszteségessé­gének felszámolására meghatározott időn belül, s a munka jövedelmezőségé­nek biztosítására. 5. A vállalat az államnak és más szer­vezeteknek okozott károkat, a bírságok és más törvényben meghatározott szank­ciók kifizetését a kollektíva önelszámolási alapjából téríti meg. Az az összeg, ame­lyet a vállalat a neki okozott károk megté­rítéseként és bírságokként kap, a kollektí­va önelszámolási alapját növeli. 6. A vállalat az árképzésben érvénye­síthető jogaival és kötelezettségeivel az állami árszabályozásra vonatkozó fő alapelvek értelmében él. Az áraknak ki kell fejezniük a termelés és az értékesítés társadalmilag szükséges költségeit, a ter­mékek használati tulajdonságait és minő­ségét, valamint a fizetőképes keresletet. Az árak aktív eszközként szolgálnak a termelés hatékonyságának a növelésé­re, a minőség javítására, a termelés (munkák, szolgáltatások) önköltségeinek csökkentésére. A vállalat köteles gondos­kodni az árak gazdasági indokoltságáról, az árakra vonatkozó javaslatok ilyen ér­telmű kiszámításáról, a költségekhez vi­szonyított népgazdasági hasznosság nö­veléséről, valamint a fogyasztási cikkek árszínvonalának relatív csökkentéséről. 7. A vállalat a termékeit (munkákat, szolgáltatásokat) központilag meghatáro­zott árak (tarifák) alapján, továbbá a fel­használóval megegyezett, vagy önállóan megállapított árakon értékesíti. 8. A vállalat felelősséget visel az árfe­gyelem szigorú megtartásáért és köteles megakadályozni az árak felnagyítását. Az állami árfegyelem megsértésével, a nor­mák és műszaki feltételek hiányos teljesí­tésével elért jogtalanul szerzett nyeresé­get elveszik a vállalattól, (a kollektíva önelszámolási jövedelmének a rovására) a költségvetésbe vezetik el és nem szá­mítják be a ten/ teljesítésébe. Az áremelést végrehajtó és jogtalan nyereséghez jutó vállalat a kollektíva önelszámolási jövedelméből büntetést fi­zet be az állami költségvetésbe, a jogtala­nul szerzett nyereségnek megfelelő ér­tékben. Abban az esetben, ha a termelő felemeli a termékek (munkák, szolgálta­tások) árát, a megrendelőnek joga van felmondania a megkötött szerződést. 9. A vállalatok kötelesek igazodni a termékek (munkák, szolgáltatások) köz­pontilag meghatározott áraihoz (tarifái­hoz), valamint a minisztériumok és a hiva­talok által meghatározott árakhoz (tari­fákhoz). A vállalatnak a megrendelővel történt megegyezés alapján joga van felárat (ár- • csökkentést) meghatározni a központilag meghatározott nagykereskedelmi árak­hoz, a termékek használati értékeinek változtatására vonatkozó utólagos köve­telmények teljesítése, vagy azok komplet- tizálása esetén. 10. A gazdasági tevékenység fokozot­tabb önállósítása, s a megrendelők egye­di követelményeinek teljesebb kielégítése érdekében, valamint a magas minőségi színvonalú termékek gyártásának ösztön­zése céljából a vállalatnak a megrendelő­vel történt megállapodás alapján joga van egyezményes (szerződéses) árakat használnia a termelési-műszaki rendelte­tésű termékeknél, az egyszeri és egyedi megrendelésekre gyártott termékeknél, az új vagy először bevezetett termékek­nél, az új, nem élelmiszeripari jellegű fogyasztási cikkeknél, valamint egyes élelmiszeripari cikkeknél is a kereskedel­mi szervezetekkel történt megállapodás alapján, a meghatározott jegyzék szerint kétéves időszakra, továbbá a tudomá- nyos-kutatási, műszaki-tervezési és konstrukciós szervezetek termékeinél, a szovhozok vagy más állami mezőgaz­dasági vállalatok által a lakosságtól felvá­sárolt mezőgazdasági termékeknél, a szövetkezeti szervezetek által felvásá­rolt és forgalmazott termékeknél, valamint a törvény által meghatározott további ter­mékek (munkák, szolgáltatások) ese­tében. Az állami árképzés szervei meghatá­rozzák az eljárást a szerződéses árak meghatározásánál és ellenőrzik azok megtartását. 11. A vállalat önállóan hagyja jóvá az olyan termelési-műszaki rendátetésű ter­mékek, fogyasztási cikkek és szolgáltatá­sok árait, amelyekre nem vonatkoznak központilag jóváhagyott árak, továbbá a saját szükségletre szolgáló termékek (szolgáltatások), s a saját üzleti hálózat­ban forgalmazott termékek árát. A szov- hoznak vagy más állami mezőgazdasági vállalatnak joga van önállóan meghatá­rozni a tervezett termékek egy részének, valamint a terven felül előállított termékek teljes mennyiségének az árát, amelyeket saját kereskedelmi hálózatában, illetve a kolhozpiacon hoz forgalomba. A teljes önelszámolás, az önfinanszí­rozás, a nagykereskedelem és a közvet­len gazdasági kapcsolatok fejlődésével párhuzamosan a szerződéses és az önál­lóan megállapított árak köre állandóan bővülni fog. 18. cikkely. Hitel és elszámolás 1. A teljes önálló elszámolás és az önfinanszírozás feltételei között gazdál­kodó vállalat bankhitelt vesz fel különböző termelési és szociális célokra, miközben szigorúan megtartja a hitelezés alapfelté­teleit: az anyagi fedezetet, a célszerűsé­get, a határidőhöz való kötöttséget, a megtérülést és a hitellel járó terhek viselését. A bank társított hitelezés keretében rövid lejáratú hitelt nyújt a vállalatnak a folyó tevékenység céljaira. Hosszú lejá­ratú hitel szociális fejlesztésre és a terme­lés fejlesztésére vehető fel, azzal a felté­tellel, hogy a vállalat a hitel megtérítését a termelés és a tudományos-műszaki haladás fejlesztési alapjából, valamint a szociális fejlesztési alapból (hasonló rendeltetésű további alapokból) fedezi. A hitelnyújtással összefüggő kérdése­ket a vállalat a helyi hitelintézményeknél oldja meg, ahol folyószámlát, vagy beru­házási számlát nyitott. A vállalat felelősséget visel a hitelek hatékony felhasználásáért. Azokkal a vál­lalatokkal szemben, amelyek nem tartják be a hitelnyújtás feltételeit, szankciókat érvényesítenek. Ha a vállalat rendszere­sen elmarad a hitelek törlesztésében, el­veszíti a jogát új hitel felvételére; egyes esetekben a felettes szerv vállalhat ke­zességet. 2. A vállalat köteles idejében teljesíteni a kötelezettségeit. A késedelmes elszá­molásért a vállalat büntetéseket és bírsá­gokat fizet. A vállalat az elszámolásokat naptár szerinti sorrendben hajtja végre, ahogy az egyes elszámolási bizonylatok érkeznek, beleértve a költségvetési befi­zetéseket és a bérek kifizetését (fizetési határidők). A bankok kamatokat fizetnek a válla­latnak a termelés és a tudományos-mű- szaki haladás fejlesztési alapjából, vala­mint a szociális fejlesztési alapból szár­mazó átmenetileg szabad eszközök használatáért. 3. Azt a vállalatot, amely rendszeresen megsérti a fizetési fegyelmet, a bank fizetésképtelennek minősíti, s ezt beje­lentheti az áru és az anyagi értékek fő megrendelőinek és a felettes szervnek. Az ilyen vállalat tartozásainak a kiegyen­lítésében a bank határozza meg a sorren­det. A hitelező vállalatok a fizetésképte­lennek minősített vállalattól megtagadhat­ják a termékek szállítását, a munkák vég­zését, szolgáltatások nyújtását. A vállalat és annak felettes szerve kötelesek intéz­kedéseket tenni a gazdaságtalanság fel­számolására és az elszámolási fegyelem megszilárdítására. A bizonyítottan indokolt büntetéseket, bírságokat és egyéb szankciókat a bank a vállalat folyószámlájáról írja le. A törvénytelenül számlázott összege­ket a vétkes fél növelt összegben téríti meg a vállalatnak. Az ilyen esetekben (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom