Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-06 / 155. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1987. VII. 6. A Szovjetunió törvénye az állami vállalatról (egyesülésről) A szovjet sajtó július 1-én közzétette az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvényt, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának június 30-i ülése hagyott jóvá. A törvény szövege az alábbi:, Ez a törvény a Szovjetunió Alkotmá­nyával összhangban meghatározza a szocialista állami vállalatok (egyesülé­sek) gazdasági tevékenységének köz- gazdasági és jogi alapjait, az iparban, az építőiparban, a mezőgazda­sági-ipari komplexumban és más ágaza­tokban megszilárdítja a termelőeszközök állami (össznépi) tulajdonát. Bővíti a dol­gozókollektívák részvételének lehetősé­geit e tulajdon hatékony kihasználásában, a vállalatok és az egyesülések igazgatá­sában, valamint az állami és a társadalmi ügyek intézésében. A törvény elmélyíti a központi alapelvek érvényesítését a népgazdaság egységes fejlesztésére irányuló legfontosabb feladatok teljesíté­sében. Feltételezi az irányítás gazdasá­gi módszereinek, a teljes önelszámolás­nak és önfinanszírozásnak elmélyültebb alkalmazását, a demokratikus alapok ki- szélesítését, az önigazgatás fejlesztését, s meghatározza a vállalatok (egyesülé­sek) kapcsolatait az államhatalmi, vala­mint az államigazgatási szervekkel. I. A vállalat (egyesülés) a népgazdaság alapvető láncszeme 1. cikkely. Az állami vállalat (egyesülés) és feladatai 1. Az állami vállalatok (egyesülések) a szövetkezeti vállalatokkal együtt az egységes népgazdasági komplexum alapvető láncszemei. A vállalatoknak (egyesüléseknek) meghatározó szerepük van az ország gazdasági potenciáljának fejlesztésében, a szocializmusban a tár­sadalmi termelés legmagasabb rendű céljának elérésében - az emberek növek­vő anyagi és szellemi szükségletei mind teljesebb kielégítésében. Ez a törvény meghatározza a vállala­tok és az egyesülések (a továbbiakban csak vállalatok, eltekintve azoktól az ese­tektől, amikor az egyesülések sajátossá­gairól van szó) szervezésének és tevé­kenységének alapjait, valamint jogi hely­zetüket. 2. Az állami vállalat dolgozókollektívá­ja gazdaként felhasználva az össznépi tulajdont, megteremti és gyarapítja a nemzeti vagyont, biztosítja a társada­lom, a kollektíva és minden dolgozó érde­keinek összehangoltságát. A vállalat szo­cialista árutermelő, termékeket gyárt és értékesít, munkát végez és szolgáltatáso­kat nyújt a terv és a szerződések, vala­mint a teljes önelszámolás, önfinanszíro­zás, önigazgatás alapján, a központi irá­nyítás és a vállalati önállóság kölcsönös összefüggésében. A vállalat tevékenységet fejt ki az ipar­ban, a mezőgazdaságban, az építőipar­ban, a közlekedésben, a távközlésben, a tudományban és a tudományos szolgá- latásokban, a kereskedelemben, az anya­gi-műszaki ellátásban, a szolgáltatások szférájában és a szolgáltatások egyéb ágazataiban. A vállalat, tekintet nélkül profiljára, fogyasztási cikkeket gyárt és lakossági szolgáltatásokat nyújt. Párhu­zamosan többféle tevékenységet is vé­gezhet (mezögazdasági-ipari, ipari-ke­reskedelmi, ipari-építőipari, tudományos- termelési stb.). A vállalat jogi személy, él a tevékeny­ségéből következő jogokkal és teljesíti ebből eredő kötelességeit, rendelkezik az össznépi tulajdon meghatározott részével és önálló költségvetése van. 3. A vállalat fö feladata sokoldalú­an kielégíteni a népgazdaság és az ál­lampolgárok társadalmi szükségleteit, ki­váló használati tulajdonoságú, jó minősé­gű gyártmányokat előállítani (munkát vé­gezni, szolgáltatásokat nyújtani) minimá­lis költségekkel, mind jobban hozzájárulni az ország társadalmi és gazdasági fejlő­désének meggyorsításához és ezen az alapon biztosítani saját kollektívája és tagjai életszínvonalának emelkedését. A fogyasztók követelményei a vállala­tot kötelezik, és teljes, idejében történő kielégítésük minden dolgozókollektíva te­vékenységének legmagasabb rendű ér­telme és normája. A vállalat fő feladatának teljesítése érdekében biztosítja: a termelés fejlesztését, hatékonysága növelését, sokoldalú intenzifikálását, a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsí­tását, a munkatermelékenység fokozását, az erőforrások megtakarítását és a nyere­ség (bevétel) növelését; a kollektíva szociális fejlődését, a szo­ciális szféra korszerű anyagi bázisának, létrehozását, s a magasfokúan termelé­keny munkához, a munka szerinti elosz­tás alapelvének következetes megvalósí­tásához a szociális igazságossághoz, a környezet védelméhez és javításához szükséges kedvező feltételeik kialakí­tását; a dolgozókollektíva önigazgatását, amely minden dolgozót mélyrehatóan személyesen érdekeltté tesz az össznépi tulajdon gazdaságos kihasználásában és szervesen egybekapcsolja a kollektíva és az állam érdekeit. 2. cikkely. A vállalat tevékenységé­nek alapelvei 1. A vállalat tevékenysége a gazdasá­gi és a szociális fejlődés állami tervére, a kommunista párt és a szovjet állam gazdaságpolitikája megvalósításának legfontosabb eszközére támaszkodik. Az irányszámokkal, az állami megrendelé­sekkel, a tudományosan megalapozott, hosszú távú gazdasági normatívumokkal és limitekkel, valamint a fogyasztók meg­rendeléseivel összhangban a vállalat önállóan dolgozza ki és hagyja jóvá a ter­veket és önállóan szerződéseket köt. 2. A vállalat a teljes önelszámolás és önfinanszírozás alapelve szerint dolgozik. Termelési és szociális tevékenységét, va­lamint a munka javadalmazását a dolgo­zókollektíva által létrehozott eszközökből finanszírozza. A vállalat a termékek (munkák, szolgáltatások) értékesítésének hozamából fedezi anyagi költségeit. A nyereség, vagy a bevétel a vállalat gazdasági tevékenységének legáltaláno­sabb mutatója. A vállalatnak nyeresége (bevétele) egy részét fel kell használnia a költségvetéssel, a bankokkal és a felet­tes szervekkel szembeni kötelezettségei­nek teljesítésére. Másik részével teljes mértékben rendelkezik és a javadalmazá­si alappal együtt létrehozza belőle a kol­lektíva önelszámolási jövedelmét, amely a vállalat létezésének forrása. 3. A vállalat teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra épülő tevékenységé­ben igazodik a szocialista önigazgatás alapelvéhez. A dolgozókollektíva a válla­lat teljes jogú gazdájaként önállóan dönt a termelés és a szociális fejlesztés min­den kérdésében. A vállalat munkájának sikerei és veszteségei közvetlenül tükrö­ződnek a kollektíva önelszámolási jöve­delmének szintjében és minden dolgozó anyagi helyzetében. 4. A vállalatok a kölcsönös gazdasági versengésnek, a szocialista munkaver­seny legfontosabb formájának feltételei között fejtik ki tevékenységüket, arra töre­kedve, hogy minél teljesebben és minél kisebb költséggel kielégítsék a fogyasztók keresletét a hatékony, kiváló minőségű és versenyképes gyártmányok (szolgáltatá­sok) iránt. A jobb gyártmányokat (munkát, szolgáltatásokat) olcsóbban előállító és értékesítő vállalat nagyobb önelszámolási jövedelmet ér el, s előnyben részesül a termelés, valamint szociális ellátás fej­lesztésében, s a dolgozók javadalmazá­sában is. Az állam felhasználja a tervezést, a versenytárgyalásos tervezést és terme­lést, a pénzügyi és a hiteleszközöket, valamint az árakat a vállalatok közti gaz­dasági versengés sokoldalú fejlesztésére, s ezáltal korlátozza az egyes termékek gyártásában (munkavégzésében és szolgáltatások nyújtásában) megnyilvá­nuló monopolhelyzeteket. 5. A vállalat a szocialista törvényesség alapján működik. A teljes önelszámolás és az önfinanszírozás feltételei között széles jogkörre! rendelkezik, amelynek megtartását az állam szavatolja. A felada­tok és az e törvényben meghatározott jogkör megvalósulása érdekében a válla­lat kezdeményezóen dönthet minden kér­désben, amennyiben ez nincs ellentétben a hatályos törvénnyel. A vállalat teljes mértékben felelős az állami érdekek és az állampolgári jogok tiszteletben tartásáért, a szocialista tulaj­don megőrzéséért és gyarapításáért, a vállalt kötelezettségek teljesítéséért, a jövedelmezőség olyan szintjének bizto­sításáért, amely nélkülözhetetlen a teljes önelszámolás és önfinanszírozás feltéte­lei között végzett munkában. A vállalat szilárdítja az állami, a termelési és a mun­kafegyelmet. A vállalat tevékenysége nem hathat zavarólag más vállalatok és szervezetek normális munkafeltételeire és nem rosz- szabbíthatja az állampolgárok életfeltéte­leit. 6. Az állam nem visel felelősséget a vállalat kötelezettségeiért. A vállalat nem felelős az állam, sem más vállalatok, szervezetek és intézmények kötelezett­ségeiért. 3. cikkely. A kollektíva önelszámo­lási jövedelme, elosztása és felhaszná­lása 1. A kollektíva önelszámolási jövedel­me a vállalat termelési és szociális fej­lesztésének, valamint a javadalmazásnak a forrása; a vállalat rendelkezik vele, önállóan használja fel, s nem lehet tőle megvonni. A vállalat felettes szervének beleegye­zésével az önelszámolás alábbi formáit alkalmazhatja:- a nyereség normatívumok szerinti elosztására épülő formát. A nyereségből elszámolnak a költségvetéssel, valamint a felettes szervvel és fedezi belőle a hitelek kamatait. Az elszámolást köve­tően megmaradt nyereség a dolgozókol­lektíva rendelkezésére áll. Ebből a nyere­ségből a normatívumok alapján a követ­kező alapokat hozzák létre: a termelés, a tudomány és technika fejlesztésének az alapját, a szociális fejlesztés alapját, az anyagi ösztönzés alapját és egyéb ha­sonló rendeltetésű alapokat. A béralap a nettó termelés, illetve az egyéb termelé­si kritériumok alapján kiszámított normatí­vumok szerint hozható létre. Ebben az esetben a kollektíva önelszámolási jöve­delme béralapból és a nyereség megma­radt részéből tevődik össze.- a jövedelem normatívumok alapján történő elosztásának a formáját, miután a vállalat jövedelméből fedezték az anyagköltségeket. A jövedelemből elszá­molnak a költségvetéssel, a felettes szervvel és fedezik a hitelek kamatait, s így létrejön a kollektíva önelszámolási jövedelme. A javadalmazás egységes alapja a kollektíva önelszámolási jövedel­mének felel meg, miután létrehozták belő­le az alábbi alapokat: a termelés, a tudo­mány és a technika fejlesztésének alap­ját; a szociális fejlesztés alapját, illetve az önelszámolási jövedelemből normatívu­mok szerint meghatározott egyéb hasonló rendeltetésű alapokat. A vállalat létrehozhat pénztartalékot, valamint devízaeszköz-alapot. 2. A vállalat a béralapot a dolgozók javadalmazására használja fel, munkájuk hozama szerint. Az anyagi ösztönzési alapból fedezik a prémiumokat, a jutalmakat, a munkára ösztönzés és az anyagi segítség egyéb formáit. A vállalat a béralap és az ösztönzési alap helyett létrehozhatja a javadalmazási alapot, amely a munka eredményeiért kifizetett valamennyi jutalom egységes forrása. 3. A vállalat a termelés, a tudomány és a technika fejlesztésének az alapját fel­használhatja a kutatási és a fejlesztési munkák finanszírozására, a műszaki bá­zis állóalapjainak korszerűsítésére, meg­újítására és bővítésére, saját forgóeszkö­zeinek gyarapítására és egyéb termelés- fejlesztési célokra. A vállalat önállóan felhasználja a leírá­sokat, s azokat a meghatározott normatí­vumok alapján átdiszponálja a termelés, a tudomány és a technika fejlesztésének alapjába, avagy más hasonló rendelteté­sű alapba. 4. A dolgozókollektíva a szociális fej­lesztés alapját felhasználja lakásépítésre, a szociális és kulturális szféra anyagi­műszaki bázisának sokoldalú szilárdítá­sára, e szféra létesítményeinek karban­tartására, egészségügyi, közművelődési célokra, valamint az egyéb szociális szük­ségletek kielégítésére. # 5. A dolgozókollektíva beleegyezésé­vel a vállalat a szociális fejlesztés alapjá­ba átdiszponálhatja az ösztönzési (java­dalmazási) alap eszközeinek egy részét; lakásépítési célokra úgyszintén a terme­lés, a tudomány és a technika fejlesztési alapja eszközeinek egy részét, a törvény szabta határok között. 6. A vállalat a normatívumok szerint termelése (munkavégzése és szolgáltatá­sok nyújtása) önköltségeinek terhére lét­rehozza a javítások alapját, melynek esz­közeit felhasználják az állóeszközök min­dennemű javításaira. 4. cikkely. A vállalat anyagi-műsza­ki alapja és eszközei 1. A vállalat anyagi-műszaki alapját és eszközeit, vagyis vagyonát az állóalapok, a forgóeszközök, valamint egyéb anyagi értékek és pénzforrások képezik. A válla­latnak tulajdon-, használati és rendelke­zési joga van. A vállalat köteles a leghaladóbb szin­ten rendszeresen biztosítani az anyagi­műszaki alap újratermelését, hatékonyan felhasználni a termelési kapacitást, vala­mint az állóalapokat. 2. A termelési potenciál teljes haté­konysága érdekében a vállalat két mű­szakban szervezi a termelést, s ott, ahol különleges és költséges berendezéseket üzemeltetnek, valamint ahol ezt megkö­vetelik a termelés feltételei, bevezeti a há- rom-négymüszakos üzemeltetést. Más üzemeltetési rendszert a vállalat csak a felettes szerv beleegyezésével, a népi képviselők helyi szovjetje végrehajtó bi­zottságával és az illetékes szakszervezeti szervvel egyetértésben vezethet be. 3. A forgóeszközök teljes egészében a vállalat rendelkezésére állnak és nem vonhatóak meg tőle. A forgóeszközök hiánya pótolható a kollektíva önelszámo­lási jövedelméből és kiegészítésükre sa­ját forrásokból kerül sor. A vállalat köteles gondoskodni a forgóeszközök megőrzé­séről, ésszerű felhasználásáról és forgási idejük meggyorsításáról. 4. A vállalat joga: más vállalatoknak és szervezeteknek átadni, eladni, velük kicserélni, bérbeadni, ingyenes ideiglenes használatba, avagy kölcsönbe adni épületeket, létesítménye­ket, berendezéseket, közlekedési eszkö­zöket, leltári tárgyakat, nyersanyagot és egyéb anyagi értékeket, valamint elhasz­náltságuk, morális kopásuk esetében azokat leírni; más vállalatoknak és szervezeteknek, amelyek az adott vállalatnak munkát vé­geznek, illetve szolgáltatásokat nyújta­nak, átadni anyagi és pénzeszközöket, egyebek között eszközöket az ösztönzési alapból, mégpedig a dolgozókollektíva beleegyezésével. Az említett esetekben a felhasználat­lan vagyon értékesítéséből, illetve a bér­leti dijakból (amennyiben a vagyon bérbe­adása nem tartozik a vállalat fö tevékeny­ségei közé) származó bevételt átdiszpo­nálja a termelés, a tudomány és a techni­ka fejlesztésének az alapjába. Ugyanak­kor a vállalat a megfelelő ösztönzési ala­pokból fedezi a vagyontárgyak más válla­latoknak és szervezeteknek történő áta­dásánál és értékesítésénél, valamint a le­írásnál keletkező veszteségeket. II. A vállalat (egyesülés) igazgatása és a dolgozókollektíva önigazgatása 5. cikkely. Az együlés és a vállalat szerkezete 1. A népgazdasági ágazatokban, összhangban a gazdasági tevékenység céljaival és feladataival, a szerkezeti sajá­tosságokkal és az irányítás szervezésé­nek módjával, különféle egyesülések és önálló vállalatok fejtenek ki tevékeny­séget. Az alapvető egyesülések a termelési és a tudományos-termelési egyesülések. Az egyesülés függetlenül működik az egységes termelési-gazdasági komple­xumának részeit képező strukturális egy­ségek és önálló vállalatok területi széthe- lyezésétöl és biztosítja az ágazat és a te­rület fejlesztési érdekeinek szerves összehangoltságát. Tevékenységét egy­séges terv és költségvetés alapján végzi. A vállalat és az egyesülés megszerve­zi gyártmányainak vállalati szervizét és kereskedelmét, szükség esetén ennek megfelelő alakulatokat hoz létre. 2. A termelési egyesülést egyes gyárt­mányok termelésére (munka végzésére, szolgáltatások nyújtására) hozzák létre a tudományos-műszaki potenciálnak, a termelés fejlett szakosításának, kombi­nálásának és az együttműködésnek haté­konyabb kihasználása alapján. Strukturá­lis részét képezik az ipari, építőipari, köz­lekedési, kereskedelmi és egyéb tevé­kenységet végző egységek. Az egyesülé­sekbe beilleszkedhetnek kutatási, fejlesz­tési és technológiai szervezetek, valamint egyéb strukturális egységek is. 3. A tudományos-termelési egyesülé­sek létrehozásának célja az, hogy a nép­gazdaságban minél rövidebb időn belül alkalmazzák a nagy hatékonyságú gépek, berendezések, műszerek, komplexumait, az olyan technológiai eljárásokat és anya­gokat, amelyektől a népgazdaság fejlesz­tése szempontjából fontos irányokban függ a tudományos-műszaki haladás. Ezek az egyesülések a kutatási (fejleszté­si és technológiai) szervezetek, illetve olyan vállalatok (termelési egyesülések) bázisán jönnek létre, amelyek fejlett konstrukciós és próbaüzemelési alappal rendelkeznek. Az ilyen egyesülések egy­séges tudományos-termelési komplexu­mokként működnek. 4. A vállalat a vállalaton belüli önelszá­molás elvének, illetve a kollektív szállítói szerződéseknek megfelelően a dolgozók alábbi alakulataira tagozódik: üzemek, üzemegységek, osztályok, részlegek, far­mok, brigádok, irodák, laboratóriumok stb. A vállalat által meghatározott módon a vállalati alakulatok rendelkezésére bo­csáthatják az ösztönzési alapnak, vala­mint a szociális fejlesztés alapjának egy részét, miközben ennek nagysága a szó­ba jövő alakulatok tevékenységének eredményeitől függ. 5. Az egyesülések strukturális egysé­gei munkájukban igazodnak az önelszá­molás alapelvéhez, s az egyesülés által jóváhagyott munkarendhez. A strukturális egység alakulatokra tagozódik, önálló költségvetéssel, bankszámlával rendel­kezhet. Az egyesülés a strukturális egység rendelkezésére bocsátja a feltétlenül szükséges állóalapokat és forgóeszközö­ket, meghatározza a vállalaton belüli vi­szonyok elrendezésének, a strukturális egységek között a vitás kérdések eldön­tésének módját, valamint felelősségüket kötelességeik teljesítésének elmaradá­sáért. A strukturális egység a törvény és az egyesülés adta jogok keretében rendel­kezik a rábízott vagyonnal és az egyesü­lés nevében gazdasági szerződéseket köt más szervezetekkel. Az egyesülés a strukturális egységet feljogosíthatja, hogy a saját nevében gaz­dasági szerződéseket kössön, s a rábízott vagyonnal feleljen teljesítésükért. Ameny- nyiben ehhez ez a vagyon nem elegendő, a strukturális egység kötelezettségeiért felelősséggel tartozik az egyesülés. • A strukturális egység az egyesülés utasításai és tevékenységének eredmé­nyei szerint ösztönzési, illetve szociális fejlesztési alapot hoz létre. Az egyesülés ezen alapok eszközeit a strukturális egy­ségtől nem vonhatja meg a dolgozókol­lektíva beleegyezése nélkül. Az egyesü­lésnek jogában áll a strukturális egység rendelkezésére bocsátani a termelés, a tudomány és a technika fejlesztési alap­ja és egyéb alapok eszközeinek egy ré­szét. 6. Az egyesülés struktúráját a felettes szerv, az egyesülés kereteibe tartozó egységek struktúráját az egyesülés a vál­lalatok és a vállalati alakulatok struktúrá­ját a vállalat határozza meg. Az egyesülést rendszerint az igazgató, valamint az egyesülés alapvető strukturá­lis egységének vezetősége igazgatja, túl­nyomórészt két fokozatban szervezett rendszerben, közvetlen alárendeltségben a minisztériumnak, az állami bizottságnak vagy hivatalnak. Az egyesülés tagjai lehetnek az e tör­vényben megszabott jogokkal rendelkező önálló vállalatok. Az egyesülés ezeket a vállalatokat igazgatja, velük kapcsolat­ban a felettes szerv szerepét tölti be, jogosult az egyes termelési-gazdasági feladatkörök teljes vagy részleges centra­lizálására. Az említett feladatkörök gya­korlásához nélkülözhetetlen eszközöket a vállalatok beleegyezésével lehet cent­ralizálni. 7. A termelés koncentráltságának nö­velése érdekében a vállalatok, egyesülé­sek és szervezetek nagy szervezeti struk­túrákba, állami termelési egyesülésekbe tömörülhetnek. Az ilyen tömörülések tag­jait képező vállalatok, egyesülések és szervezetek megőrzik gazdasági önálló­ságukat és ezzel a törvénnyel összhang­ban fejtik ki tevékenységüket. 6. cikkely. A vállalat igazgatása 1. A vállalatot a demokratikus centra­lizmus alapelve szerint, valamint a köz­ponti irányítás és a dolgozókollektíva szo­cialista önigazgatása összekapcsolásá­nak alapelve szerint igazgatják. A szocialista önigazgatás a széles kö­rű nyilvános tájékoztatás körülményei kö­zött valósul meg, olyan formában, hogy az egész vállalat kollektívája és társa­dalmi szervezetei részt vesznek a legfon­tosabb döntések kimunkálásában, meg­valósításuk ellenőrzésében, s az egysze- mélyü igazgatás elve alapján a vezető dolgozók és a vállalati vezetőség választ­hatóságának formájában. Az önigazgatás alapján biztosítják a dolgozók igyekezeté­nek és kezdeményezésük fejlesztésének összehangoltságát. Ennek célja nagy munkaeredmények elérése, a dolgozók szervezettségre és fegyelemre való neve­lése, valamint politikai öntudatosságuk­nak növelése. A vállalati pártszervezet a kollektíva politikai magva, amely a Szovjetunió Al­kotmányának megfelelően fejti ki tevé­kenységét, irányítja az egész kollektíva, önigazgatási szervei, a szakszervezet, (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom