Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-23 / 170. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 987. VII. 23. Jelentős lépés a gazdasági mechanizmus átalakításában és a szocialista demokrácia elmélyítésében írta: Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában végbement szociális és gazdasági folyamatok sokoldalú elemzése, a pártban és a társadalomban a kongresszus előtt kibontakozott széleskörű vita alapján, a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusa határozatainak szelleme által ösztönözve, Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa kitűzte a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának stratégiai irányvonalát. A gyorsítás stratégiája annak szükségességéből indul ki, hogy sokoldalúan fejleszteni kell a szocializmust, tovább kell emelni a nép életszínvonalát, meg kell szilárdítani a békét, valamint napjaink azon követelményéből, hogy a fejlődés minőségét illetően meg kell szüntetni a csehszlovák gazdaságnak a fejlett tőkés államokkal szembeni lemaradásához vezető irányzatot, s be kell bizonyítani a gazdaságban a szocializmus előnyeit. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása megköveteli, amint azt Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB 5. ülésén idén márciusban hangsúlyozta, hogy változásokat hajtsunk végre társadalmi életünk valamennyi területén - a népgazdaságban, de szociális és kulturális téren is. Megköveteli, hogy alapvetően megváltoztassuk a párt- és állami szervek, valamint a Nemzeti Front valameny- nyi szervezete munkamódszereit és munkastílusát. A döntő a gazdasági mechanizmus átalakítása, amellyel a CSKP XVII. kongresszusa határozataival összhangban, a párt vezetésével, megkezdtük az egész folyamatot. A gazdasági reform értelme az ex- tenzív hozzáállások leküzdése, az, hogy a népgazdaság irányításában a túlsúlyban lévő adminisztratív módszereket gazdasági módszerekkel helyettesítsük, a dolgozókat érdekeltté tegyük a népgazdaság sokoldalú intenzifikálásában, bővítsük részvételüket a gazdaság és az egész társadalom irányításában és igazgatásában a szocialista demokrácia elmélyítése és a gazdaság alapvető részének a vállalatoknak az aktivizálása révén. A gazdasági reform szükségességét bizonyítják azok a problémák és nehézségek, amelyek az ötéves tervidőszak első két évében merültek fel a gyorsítás stratégiájának megvalósítása során. Ezeket főleg a régi hozzáállások és az extenzív gazdaságfejlesztés okozta. Ezért az irányítási és tervezési rendszer átalakításával párhuzamosan, nagy figyelmet kell szentelni az emberek, főleg a vezetó káderek felkészítésének. Az alapelvek kidolgozása és jóváhagyása után megkezdtük a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó komplex dokumentum kidolgozását. A közvélemény teljes mértékben támogatta az alapelveket. A vállalatoknál s a termelési gazdasági egységekben egyúttal kísérletileg növeljük a gazdálkodó szervezetek önállóságát és felelősségét. Arra törekszünk, hogy jövőre ezt a kísérletet szélesebb körben valósítsuk meg. Azzal számolunk, hogy az ipari dolgozók mintegy 25 százaléka - az ipari termelés mintegy egy negyedét állítják elő - bevonjuk a kísérletbe. Azzal számolunk, hogy a kísérletet az építőiparra is kiterjesztjük, ahol a dolgozók mintegy egy ötödét érinti majd, és bevezetését előkészítjük a kereskedelemben is. Fontos intézkedés lesz a nagykereskedelmi és felvásárlási árak átalakítása 1989 január elsejétől. Ennek fő célja, hogy megteremtsük a feltételeket a vállalatok eredményeinek igazságos értékeléséhez, a hatékonyság objektív méréséhez, a világpiaci árak figyelembevételével. A nagykereskedelmi és felvásárlási árak eredményes átalakítása az egyik alapvető feltétele az új gazdasági mechanizmus érvényesítésének. A közelmúltban dolgoztuk ki és terjesztettük a közvélemény elé az állami vállalatról szóló törvény tervezetét, amelyet az állampolgárok észrevételei alapján való kiegészítés után megtárgyalás és jóváhagyás végett a Szövetségi Gyűlés elé terjesztünk. Valóban a vállalat alapvető reformjáról van szó a szocialista gazdaságban és társadalomban. Célja: a vállalatok, a dolgozókollektívák jogkörének és felelősségének jelentős bővítése, mivel mai irányítási módjuk, korlátozásuk mindenekelőtt a reszortszervek részéről szubjektív megközelítésekhez vezet, azt okozza, hogy egyenlősdi van a jó és a rossz vállalatok között és a ^/állálatok mentesülnek felelősségük alól a végeredményekért. Ez aláássa a vállalati kollektívák anyagi és erkölcsi ösztönzését, politikai és munkaaktivitást. Racionalizálnunk kell a központi irányítást, fel kell számolni az elburjánzott adminisztrációt, az irányítás adminisztratív módszereit gazdasági módszerekkel kell helyettesíteni, a vállalatoknál érvényesíteni kell az önálló elszámolást, az önfinanszírozást és be kell vezetni a szocialista önigazgatást. Ez az alapja a gazdasági mechanizmusban végrehajtandó alapvető változásoknak, amelyek szükségesek a népgazdaság intenzifiká- lásához. A törvény tervezete meghatározza a vállalat hármas szerepét: meg kell sokszoroznia a társadalmi vagyon rábízott részét, teljesítenie kell az állammal szemben adózási és befizetési kötelességét, jól, minimális költségekkel ki kell elégítenie a társadalom szükségleteit, biztosítva a vállalat és a vállalati kollektíva gazdasági és szociális fejlődését. A törvénytervezet szavatolja a szocialista társadalmi tulajdon oszthatatlanságát és megakadályozza, hogy bármilyen formában is vállalati tulajdon keletkezzen. Az állami vállalatokat a demokratikus centralizmus elve alapján irányítjuk majd. Ezért a törvénytervezet pontosan meghatározza a központi és a vállalati irányítás jogkörét úgy, hogy a felelősség ne aprózódjon fel, ne háruljon át az irányítás más fokaira, és célszerűtlenül adminisztratív módon ne avatkozzanak be a vállalatok tevékenységébe. A központi szerveknek mindenekelőtt az a feladatuk, hogy megoldják a gazdasági és szociális fejlődés távlati stratégiájának kérdéseit és kidolgozzák az ötéves terveket, irányítsák a tudományos-műszaki fejlesztés, a szerkezeti átalakítások és a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel területén a legfontosabb feladatokat. Ennek érdekében a központi szerveknek állandóan javítaniuk kell az irányítást, ki kell dolgozniuk a hosszú távú normatívákat, biztosítani a gazdaság valamennyi területének egyensúlyát, ösztönözni a szocialista vállalkozás és a vállalatok versengését a hazai és a külföldi piac szükségleteinek kielégítése során. Ez megköveteli, hogy megszüntessük a vállalatok részletes irányítását, a számos irányelv és utasítás kiadását, mivel ezek korlátozzák a dolgozókollektívák kezdeményezését. A vállalatok önállóságának és felelősségének jelentős bővítése során szem előtt tartjuk, hogy nem szabad megsértenünk az össztársadalmi érdekeket. A társadalom részéről támasztott igények és az ellenőrzés nem lesz kisebb. Ellenkezőleg, megerősödik, gazdaságilag hatékonyabb lesz, mivel a tervezés normatív módszerei, az igényes gazdasági feltételek kialakítása, a fogyasztóknak a termelőkkel és kereskedelemmel szembeni szerepe megerősítése révén, a névre szóló feladatok, limitek és főleg értékkategóriák, így az árak, befizetések, adók, kamatok és más olyan intézkedések által valósul meg, amelyek a gazdasági mechanizmus átalakításának részét képezik majd. A vállalatok gazdasági önállóságának lényeges növelése semmi esetre sem jelentheti a tervszerűség gyengítését. A tervszerűség a szocialista gazdaság állandó alapelve. Meg kell azonban változtatni ennek az alapelvnek a módszereit és formáit. Növelni kell a központi tervszerű irányítás hatékonyságát és ezért meg kell változtatnunk és ki kell küszöbölnünk mindazt, ami a mai viszonyok között csökkenti a vállalatok érdekeltségét a hatékonyság növelésében, megköti kezeiket és gyakran szinte a társadalmi érdekekkel ellentétes pozícióba szorítja őket. Új feladatok állnak előttünk, az irányítás önigazgatási elveinek fejlesztésében. A szocialista gazdaság irányítása, demokratikus alapelveinek elmélyítése, a vállalatok önállóságának bővítése fontos módja annak, hogy az emberek alkotóképességét kihasználjuk a termelés gyorsabb és hatékonyabb növelésére. Ahhoz, hogy a dolgozók jó gazdaként dolgozzanak, részt kell venniük valamennyi fontos döntéshozatalban. A tapasztalatok azt mutatják, ha a döntések a vállalatok fölött álló szervekbe összpontosulnak, szükségszerűen korlátozódik a vállalati kollektívák részvétele a termelés irányításában. A dolgozókollektívák önigazgatásának bevezetése ezért szoros egységben áll a vállalatok gazdasági önállóságának bővítésével. Reális önigazgatásra van szükség, nem pedig a dolgozóknak az irányításban való részvétele eddigi formáinak tökéletesítésére. Ezért, a törvénytervezet azt feltételezi, hogy a dolgozókollektíva gyűlésének és az általa választott tanácsnak nagy jogköre lesz, de természetesen felelőssége is a vállalat hatékony fejlődéséért. Részt vesznek a vállalkozó tevékenységben, a vállalatra vonatkozó legfontosabb kérdésekkel kapcsolatos döntések előkészítésében és elfogadásában, együttműködnek a jóváhagyott intézkedések megvalósításában és ellenőrizni fogják, hogyan valósítják meg az intézkedéseket. A dolgozókollektíva gyűlése dönt az olyan fontos kérdésben is, mint a vállalat felhasználható nyereségének elosztása, jóváhagyja, hogy milyen részét használják fel a bérek ösztönző részeként. Fontos szerepe lesz az önigazgatásnak a dolgozókollektíva szociális fejlesztésében is. Ez nem érinti a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom feladatát. Éppen ellenkezőleg, még nagyobb feladat hárul a szakszervezetekre, a kollektív szerződések szavatolóira a munka szervezésében és a javadalmazásban, a vállalat legközelebbi partnerére, a dolgozók jogainak érvényesítésében és védelmében. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a Nemzeti Front többi szervezetével együtt bekapcsolódik a vállalat önigazgatási szervezeteinek tevékenységébe azáltal is, hogy képviselői tagjai lesznek az önigazgatási szerveknek. Az önigazgatás fontos megnyilvánulása a vállalati igazgatók választhatósága, az igazgatói beosztásnak pályázat útján való betöltésének, esetleg más vezetők választásának lehetősége. Ugyanakkor a törvénytervezet kifejezi azt a követelményt, hogy a vállalatot egy vezető irányítsa a szocialista önigazgatási szervek feladatainak gyakorlásával összhangban. Az önigazgatás jogkörét úgy határozzák meg, hogy a vezetők teljes felelősséggel és jogkörrel, rugalmasan cselekedhessenek, ne keletkezzen „kettős felelősség“ a gazdasági vezetők és a dolgozókollektíva tanácsa között a döntések elfogadásáért. A törvénytervezet demokratizmusát bizonyítja az a meghatározása, hogy amennyiben az igazgató nem ért egyet a tanács határozatával, a kérdést a dolgozó- kollektíva gyűlése, illetve a küldöttek gyűlése vagy a vállalat létesítője elé terjeszti. A gazdaságban a szocialista önigazgatást nem értelmezzük úgy, mint a vállalatok teljes függetlenségét a központi irányítástól, hanem mint a felelősség ésszerű megosztását, az irányítás egységes, tervszerű rendszere keretében. Ezt kifejezi a vállalat megalapítójának feladata, akinek jogában áll, amennyiben a vállalat nem teljesíti feladatait a társadalommal szemben, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon. Az önigazgatás érvényesítése a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban új követelményeket támaszt a vezetőkkel, politikai, szakmai képzettségükkel és erkölcsi tulajdonságaikkal szemben. Az eredményes vezetőnek jó kollektívát kell kialakítania, távlatokban kell gondolkodnia, rugalmasan és helyesen kell eligazodnia a változó feltételek között, felelősséget és ésszerű kockázatot kell vállalnia, ki kell küszöbölnie az elavult módszereket és érvényesíteni a haladókat. A törvénytervezet tartalmaz egy eddig nem szokványos fogalmat: vállalkozó tevékenység. Éppen a szocialista önigazgatásnak kell hozzájárulnia a szocialista termelők vállalkozói kezdeményezésének fejlesztéséhez, elő kell segítenie a termelés irányításában az adminisztratív módszerek kiküszöbölését, ösztönöznie kell a vállalatok gazdasági versenyét a lehető leghatékonyabb termelésért és a fogyasztók keresletének kielégítéséért. Ezeknek a követelményeknek felel meg az önigazgatási szervek összetétele, tagjai élenjáró munkások, mesterek, a párt-, szakszervezeti, ifjúsági és más szervezetek képviselői. A tagok egyharmadát az igazgató által javasolt szakemberek képezik. Nyilvánvaló tehát, hogy a szocialista önigazgatás ilyen értelmezése megfelel annak a törekvésnek, hogy jobban kihasználjuk a szocialista termelési viszonyok előnyeit, a termelési folyamat valamennyi résztvevőjének sokoldalú aktivitását a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésével, minden területen az irányító munka javításával és a szocialista demokrácia jelentős elmélyítésével. A népgazdaság eredményes fejlődésének egyik alapvető feltétele, hogy az egyes ágazatokban és a gazdaság egyes területein respektáljuk a társadalmi újratermelési folyamat sajátosságait és változásait. Ezért, a törvénytervezet számol a vállalatok különböző szervezési formáival, azzal, hogy a szervezési struktúrák rugalmasan alkalmazkodnak a gazdaságfejlesztés tárgyi feladataihoz. Lehetővé tesszük a különböző típusú vállalatok létesítését, nagyságukat, tevékenységüket és belső elrendezésüket illetően. A nagy, főleg kombinát típusú vállalatok mellett kisebb és középnagyságú vállalatokat is létesítenek. A törvénytervezet teljes mértékben figyelembe veszi a párt társadalmi vezetószerepének alkotmányban rögzített alapelvét. Az önigazgatási rendszer pozíciójának megszilárdulásával párhuzamosan elmélyül a párt vezetó szerepe, főleg a társadalmi érdekek kielégítése szempontjából. Javítani kell a párt felismerő és programozó tevékenységét, főleg a gazdaságpolitikája megvalósítása területén. Ezzel összefüggésben nagyobb igényeket támasztunk a kádermunkával, a pártszervek és -szervezetek ellenőrzési jogának érvényesítésével szemben. A pártszervezetek a vállalatoknál a dolgozókollektíva politikai magvát képezik, ellenőrzik a vállalat gazdasági vezetésének tevékenységét, tagjaik révén irányítják a vállalat ön- igazgatási szerveit és a többi társadalmi szervezetet. Ebben rejlik az alapvető különbség az 1969. évi vállalati törvény javaslatával szemben, ez a javaslat elnyomta a vállalatnál a párt vezető szerepét, az a KB titkára önigazgatási szervekre gyakorolt befolyását és ráadásul gyengítette az állami terv szerepét a gazdasági irányításban, ami végeredményben a termelőeszközök társadalmi tulajdonának felszámolásához vezetett volna. Napjainkban nyilvános vitát indítottunk az állami vállalatról szóló törvény tervezetéről. A vita október 31-ig folyik. A dolgozók elmondják véleményüket a javasolt változtatásokról, amelyek közvetlenül érintik őket, javaslatokat és észrevételeket tesznek, ezáltal részt vesznek a törvény kidolgozásában és felelősséget vállalnak megvalósításáért'. A nyilvános vitának hozzá kell járulnia a törvény alapos megmagyarázásához és megértéséhez. A törvénytervezetről folytatott nyilvános vitában fontos szerep hárul a párt- alapszervezetekre. Egységesíteniük kell a törvénytervezet megvitatását nemcsak a pártszervezetben, hanem munkahelyeken és a Nemzeti Front más szervezeteiben is. A nyilvános vita részét képezi majd a széleskörű véleménycsere a tömegtájékoztató eszközökben. Az elsó félév gazdasági eredményeinek értékelése azt mutatja, hogy a népgazdaság intenzifikálása nincs összhangban a terv céljaival. Elsősorban nem kielégítő az újratermelési folyamat minőségi mutatóinak teljesítése. Továbbra sem egyenletes a tervfeladatok teljesítése, túllépik az anyagköltségeket, jelentősek az eltérések a termelés szerkezetében és ennek következtében nehézségek merülnek fel a szállítói-meg- rendelői kapcsolatokban és aránytalanul megnövekedtek a készletek. Továbbra is lassú ütemben érvényesítjük a tudományos-műszaki fejlődés eredményeit, ugyancsak lassú a termékszerkezet felújítása, s nem lehetünk elégedettek az építkezési beruházások helyzetével sem. A külkereskedelemben nem érjük el a szükséges hatékonyságot a tőkés országokba irányuló kivitelben. Ezek a fogyatékosságok azt okozzák, hogy a nemzeti jövedelem képzésének dinamikája alacsonyabb a tervezettnél. Ennek egyik oka az alacsony színvonalú irányító munka, a maradi gondolkodásmód, a problémák extenzív módon való megoldása. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése az első félév feladatainak teljesítéséről azt bizonyítja, hogy a gazdasági eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Elemezni kell a minőségi mutatók nem teljesítésének okait és konkrét intézkedéseket kell hozni az idei terv teljesítésére, illetve az 1988. évi terv jó előkészítésére. Ennek fontos feltétele az emberek aktív részvétele, annak a kezdeményezésüknek helyes kihasználása és irányítása, amely a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója és a győzelmes február 40. évfordulója tiszteletére bontakozik ki. A Szakszervezetek Központi Tanácsának kezdeményezése szellemében az aktivitásnak hozzá kell járulnia az energia- és anyagköltségek csökkentéséhez, a munkatermelékenység növeléséhez, a termelés minőségének javításához, a termelés folyamatosságához, valamint a termelés és a megrendelők szükségletei közti összhang megteremtéséhez. Erre kell irányulnia a párt- szervek és szervezetek politikai, szervezési, eszmei, nevelő és kádermunkájának. A gazdasági vezetők viszonyulása az ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a gazdasági mechanizmus átalakításának előkészítése a vállalatnál kritérium, amely szerint megítélhetjük, hogy a vezető ké- pes-e az új, igényesebb feltételek között dolgozni. Az 1987. évi állami terv feladatainak és a 8. ötéves tervidőszak további évei feladatainak teljesítése, a hatékonyság tervezett növelése és a gazdasági egyensúly megszilárdítása képezi az alapot az új gazdasági mechanizmus érvényesüléséhez, a vállalatok önállóságának és felelősségének megerősítéséhez, a fogyasztók gazdasági helyzetének megszilárdításához.
