Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-23 / 170. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1987. VII. 23. Amerikai kísérettel és zászló alatt útnak indult két kuvaiti tartályhajó A FORRADALOM ÚTJA (Folytatás az 1. oldalról) Weinberger hadügyminiszter nyíl­tan megfenyegette Iránt, hangoztat­va, hogy az USA „szükség esetén“ beveti a rendelkezésre álló légi és haditengerészeti eszközöket a „szabad hajózás védelme érdeké­ben“. A Pentagon szóvivője el­mondta, az amerikai flotta utasítást kapott arra, hogy figyelmeztessen minden hajót és repülőgépet, ame­lyek kevesebb mint 5 tengeri mérföld távolságra közelítik meg. A háborús előkészületekre emlé­keztető benyomást a szóvivő azzal is megerősítette, hogy figyelmeztet­te az újságírókat, a flotta mozgási területéről csak a Pentagon távköz­Az előkészületben levő megálla­podás kibővítené a hagyományos csehszlovák árucikkek kiviteli lehe­tőségeit a Közös Piac tagállamaiba. Mindenekelőtt üvegipari termékek­ről, porcelánról és lábbeliről lenne szó, tehát olyan árucikkekről, ame­lyek behozatalát az EGK eddig kor­látozta. A megállapodás tartalmazná a két fél közötti rendszeres konzultá­ciókat a kereskedelmi és politikai érdekek hatékonyabb védelme cél­jából. A tárgyalásokon részt vevő cseh­lési csatornáin küldhetnek híreket, vagyis: a tudósításokat cenzú­rázzák. Szaid Radzsaje Khoraszani, Irán állandó ENSZ-képviselöje éle­sen elítélte az Egyesült Államokat a Perzsa-öbölben megkezdett mű­veletek miatt. A kuvaiti tartályhajók amerikai kíséretét a „konfliktus leg­komolyabb eszkalációjának" ne­vezte. Az iráni diplomata keddi New York-i sajtóértekezletén hangsú­lyozta, az amerikai akció a konfliktus kiterjedésével fenyeget, s veszé­lyezteti a nemzetközi békét és biz­tonságot. Az amerikai kormány ak­kor kezdte meg a műveletet, amikor Japán és a „csillagháború“ Tokio a saját törvényeit is megsértette (ČSTK) - Az amerikai „csillaghá­borús“ tervben való japán részvétel­ről írtak alá megállapodást kedden Washingtonban. A távol-keleti szi­getország Nagy-Britannia, az NSZK, Olaszország és Izrael után az USA ötödik szövetségese, amely csatla­kozott az ún. hadászati védelmi kez­deményezéshez. A megállapodásnak van egy tit­kos záradéka, amely pontosítja a tervezett kutatások irányát és tar­talmát, illetve a program végrehajtá­sában részt vevő japán cégek listá-' ját. A Pentagonban „az USA és Japán biztonságának garantálásá­hoz való jelentős hozzájárulásként“ értékelték a megállapodást. A japán kormány ezzel megsér­tette a parlamant 1969-es határoza­tát, amely arra kötelezte a minden­kori kormányt, hogy űrkutatást kizá­rólag békés célokból folytathatnak. A megállapodás sérti azokat a törvé­nyeket is, amelyek megtiltják fegy­verek és katonai technológiák kivite­lét Japánból. Végül Tokió az ENSZ- közgyűlés 1984. évi ülésszakán ho­zott határozattal szemben jár el, mi­vel a dokumentum az űrfegyverke­zés megakadályozására szólított föl. még meg sem száradt a tinta a Biz­tonsági Tanács határozatán. Ez a dokumentum, mint ismeretes, arra szólítja fel az államokat, tanúsítsa­nak maximális tartózkodást és hagy­janak fel minden olyan akcióval, amelyek a konfliktus további eszka­lációjához vezethetnének. Az iráni képviselő hangsúlyozta, az Egyesült Államok az első ország, amely ezt a határozatot megsértette. Egyben elmondta, kormánya még nem dön­tött arról, Irán milyen hivatalos vá­laszt ad a BT-határozatra. Ezzel szemben Bagdadból olyan hír érkezett, hogy az iraki parlament tegnapi rendkívüli ülésén elfogadta a Biztonsági Tanács hétfői határo­zatát az iráni-iraki háború azonnali befejezéséről. Margaret Thatcher brit miniszter- elnök kedden a parlamentben kije­lentette, nincs ellenvetése az ellen, hogy a kuvajti hajók brit zászló alatt hajózzanak a Perzsa-öbölben. Ez­zel tulajdonképpen utat nyitott ah­hoz, hogy még inkább belekeverje országát az öböl menti válságba. A miniszterelnökasszony figyelmen kívül hagyta az ellenzéki vezetők felszólítását, hogy óvakodjon az Iránnal való esetleges katonai összetűzéstől. Az öbölben közleke­dő brit hajókat jelenleg a térségben lévő három brit hadihajó egyike kí­séri. George Younger hadügymi­niszter még vasárnap kijelentette: „az ellenséges támadás esetére“ e hajók teljes készültségben vannak. Ambroise Guellec hajózási ügyekkel foglalkozó államtitkár Pá­rizsban még kedden kijelentette: a Perzsa-öbölbén közlekedő két francia tartályhajó a héten katonai kíséretet kap. Mint bejelentette, Franciaország ezzel az intézkedé­sével két célt követ: egyrészt gazda­sági érdekeit tartja szem előtt a tér­ségben, másrészt viszont a francia hajók és legénységük biztonságát kívánja szavatolni. (ČSTK) - Az ún. Mozambiki Ellenállási Mozgalom (MNR) banditái az ország déli részében fekvő Inhambane tartomány Omoine falujában lemészároltak 380 embert, köztük öregeket és gyereke­ket. A mozambiki rádió beszámolója sze­rint a terroristák szombaton hajnalban törtek be a faluba, s aki az útjukba került, azt megölték. A helyi kórházban agyonlőt­Lenin már 1917. július 23-án értékelte a Pravdában a közelmúlt eseményeit s megállapította: a tör­ténetek szerint nem mindenki ér­tette meg, hogy a „Minden hatal­mat a szovjeteknek!“ jelszó a for­radalom békés fejlődésének jel­szava volt. Ha ezt megértették vol­na az eszerek és a mensevikek, s a bolsevikok mellé állnak, támo­gatják őket abban a küzdelemben, amit a kispolgári rétegek kapitalis­ta-központúsága ellen vívtak, s nem árulják el a forradalom ügyét, akkor a pártok és a társa­dalmi osztályok közötti hatalomát­vétel minden vérontás nélkül való­sulhatott volna meg. Megerősöd­hetett volna a szovjetek és a töme­gek kapcsolata. Tudni kell - írja Lenin -, egyedül a szovjetek és a tömegek szilárd, szabadon nö­vekvő és mélyülő együttműködése lett volna az egyetlen lehetőség arra, hogy lerombolják a kispolgári rétegeknek a nagyburzsoáziával kapcsolatban táplált illúzióit. Tuda­tosítani kell azt is - hangsúlyozta Lenin - hogy a szovjetek hata­lomátvétele még nem változtatta volna meg az osztályarányokat, s a nép zömét alkotó parasztság továbbra is megtartotta volna kis­polgári jellegét. De győzelem ese­tén a szovjetek időben megkezd­hették volna a parasztság elhódí- tását a burzsoáziától, felgyorsul­hatott volna a parasztság és a munkásság közeledésének fo­lyamata. A bolsevik párt számára ez a vonal lett volna a legmegfele­lőbb és a legelőnyösebb, s egyút­tal a legkevésbé fájdalmas. Ezért kellett volna érte a leghatározot­tabban harcolni. (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsá­ga megvitatta a mezögazdasági-ipari komplexum, a fogyasztási szövetkezetek központi szövetsége, valamint a helyi ta­nácsok, párt- és gazdasági szervek tevé­ték a személyzetet és a betegeket, köztük az újszülötteket is. A vérfürdőt súlyos sebesülésekkel mintegy 50-en élték túl, valamennyiüket a tartományi központi kórházba szállították. A banditák eller bevetették a mozambiki hadsereg alaku­latait, a támadókat kiszorították Omoine faluból. A harcok során legalább 30 terro­rista vesztette életét vagy sebesült meg. Lenin a júliusi események ta­pasztalatai alapján kidolgozta a bolsevik párt új taktikáját. Elem­zéseiben a pétervári események­ből indult ki. Megállapította, hogy a kettős hatalom a burzsoázia győzelmével ért véget. A kettős hatalom idején az ellenforradalmi erők megerősödhettek, szerve­ződhettek, de ‘ a győzelemhez mégis az eszer és a mensevik vezetők árulása segítette őket. A mensevik és az eszer párt egyik jobboldali csoportja már nemcsak egyezkedett a burzsoáziával, ha­nem az ellenforradalom közvetlen se­gédcsapatává lett. Az eszer-men- sevik szovjetek az Ideiglenes Kor­mány fiókintézményeivé züllöttek. Lenin szerint az ellenforradalmi erők győzelme átmeneti és inga­tag, mivel a burzsoáziának nem sikerült szétrombolnia a forrada­lom alapját, a proletariátus érdeke­it képviselő bolsevik pártot. Megál­lapította, hogy a bolsevik pártnak ezekben a történelemformáló he­tekben a lehető leggyorsabban kell alkalmazkodnia az új politikai erő­viszonyokhoz, meg kell találnia a legalkalmasabb taktikát. Lenin különös figyelemmel ele­mezte és értékelte a szovjetek szerepét. Elismerte létjogosultsá­gukat még annak ellenére is, hogy a tevékenységüket a kettős hata­lom idején a megalkuvás és a bur­zsoáziával való együttműködés jellemezte. Szovjetek a jövőben is lesznek - jelentette ki Lenin -, de ezek az új szovjetek már nem lesznek az „ellenforradalom füge­falevelei“, hanem a nép érdekei­nek következetes képviselői.-va­kenységét a KB és a kormány 1986. augusztus 21 -én hozott határozatával kapcsolatban. Ez a határozat több intéz­kedést léptetett életbe a moszkvai és a leningrádi lakosság zöldségből, gyü­mölcsből és burgonyából való jobb ellátá­sa érdekében. Most a testület arra a meg­állapításra jutott, hogy az említett mező­gazdasági termékekből még mindig nem stabil a két nagyváros ellátása. A határozat felszólít a jelenlegi komoly fogyatékosságok felszámolására a múlt évi határozat teljesítése érdekében, hangsúlyozva, hogy növelni kell a mező- gazdasági, a felvásárló, a kereskedelmi, valamint a közlekedési vállalatok, továb­bá a gyümölcs- és zöldségtermelő komp­lexumok vezetőinek személyes felelőssé­gét a tervfegyelem erősítéséért és a szál­lítási kötelezettségek megtartásáért. Csehszlovák-közöspiaci kereskedelmi tárgyalások (ČSTK) - Csehszlovákia és a Kö­zös Piac képviselői Brüsszelben megkezdték az ipari termékekkel folytatott kereskedelemről szóló megállapodás előkészítéséről foly­tatott hivatalos tárgyalások első for­dulóját. szlovák küldöttséget Milan Čemo- hubý, a külkereskedelmi miniszté­rium osztályvezető-helyettese, a Közös Piac delegációját Pablo Benavides, az Európai közösségek Bizottságának szakágazati igazga­tója vezeti. Mozambik A banditák kegyetlen vérfürdőt rendeztek Az SZKP KB határozata Moszkva és Leningrád zöldségellátása T ermészetesen változatlanul Észak-Afrikában. Ami viszont gondot okozhat, az helyének meghatározása a politikai térképen. Mintha évek óta cseppfolyós lenne a kairói vezetés. Felemás, a nem éppen lényeges mozzanatokban állandóan változó - változónak látszó - bel- és külpolitikája ilyen következ­tetés levonására késztet. Mubarak Egyiptomja ott toporog valahol 1952. július 22-e - a szabad tisztek forradalma és az eredményeként megszületett nasszeri Egyiptom - és 1981. október 6-a, - Anvar Szadat meggyilkolása, a szadati éra lezárulása - között, utat keresve a - valamilyen jövő felé. Milyen legyen ez a jövő, merre tartson Egyiptom - ez az a kérdés, amelyre nehezen adható válasz, függetlenül attól, hogy a jelenlegi kormánynak, vagy akár egy egészen más vezetésnek kellene kirukkolnia vele. Ugyanis a nasszerizmus- az adott történelmi körülmények között az arab nacionalizmus haladó politikájával, antiimperialista kiállásával, az arab világ­ban betöltött vezető pozíciójával, haladó gazdaságpolitikájával- olyan mély nyomokat hagyott maga után, hogy azokat a szadatizmus minden agresszivitása, népellenessége sem volt képes eltüntetni. Szadat sokmindent lerombolt elődje művéből, helyette szinte semmit sem hozott létre, de olyan kötelezettsé­gekbe hajszolta az országot, amelyektől nem lesz könnyű megszabadulnia. Hoszni Mubarak, az örök második, váratlanul került az ország élére, de nem felkészületlenül. Névtelen volt a nemzetközi politikában, külföldön csak úgy emlékeztek rá, hogy ő az a férfi, aki mindig a háttérben ült és jegyzetelt, amikor Szadat tárgyalt- és mosolygott. Bármennyire megnyerő és rokonszenves egy mosoly, aligha lehet belőle kikövetkeztetni, milyen politikus az, aki bőkezűen osztogatja. Ki kell várni - vélte a világ és az egyiptomiak is, mert Mubarak még számukra is ismeretlen volt. Annyit tudtak róla, hogy szerény, óvatos és becsületes. Főleg ez utóbbi tulajdonsága keltett rokonszenvet, hiszen - bár a baksis Egyiptomban szinte állami intézmény - a szadati idők korrup­ciója már az elviselhetetlenségig növekedett. így nem meglepő, hogy az első korrupciós perek után - melyék a Szadat-famíliát sem kímélték - Mubarakot kikiáltották a becsületesség meg­szállottjának. A korszakváltást nagyon találóan jellemezte egy parlamenti képviselő: „... eddig mintha Miss Világszépével lettünk volna összeházasodva. Egy ideig valamennyiünket szó­rakoztatott, aztán már fárasztott. Hirtelen úgy éreztük, szükség lenne valakire, aki ellátná a háztartást Első dolga volt az új államfőnek, hogy véget vetett az arab országok gyalázásának a sajtóban, majd rövidesen megkez­dődtek a diszkrét kapcsolatfelvételek a „mérsékelt“ arab rezsi- mekkel, amelyek nagyon sokáig a titkos diplomácia szintjén maradtak. Egyiptom újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, és korrektebb lett politikája más szocialista országokkal 'szemben is. Ezzel együtt változatlanul prioritást tulajdonítanak Kairóban az Egyesült Államokhoz fűződő viszonynak, bár a szívélyességet és a személyes jó kapcsolato­kat láthatóan Szadattal együtt eltemették. Mubarak nem olyan gyakori vendég Washingtonban, mint elődje volt, s nem is olyan szívesen látott, hiszen magától Reagan elnöktől is valósággal követelte, hogy kezdjen az USA tárgyalni a palesztinokkal. Nem is szólva arról, hogy Egyiptom határozottan támogatja a javasla­tot, hívjanak össze nemzetközi békekonferenciát a közel-keleti rendezésre, amit pedig Washington - Tel Avivval összhangban - igyekszik megakadályozni. Felemás Egyiptom Izraellel való viszonya is. Kairó ugyan nem mondta fel a különbéke-szerzódést, amiért kizárták az arab világból és nemzetközileg is veszített presztízséből, de Mubarak nem ment el Izraelbe, s az 1982-es Libanon elleni izraeli invázió után a nagykövetet is hazarendelte, úgymond „konzultációkra“, melyek nagyon elhúzódtak... Nem folytatta az elődje által megkezdett tárgyalásokat sem a palesztinok látszatautonómiá­járól, s a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat is csendesen visszafejlesztette. Mi ez? Ügyes tartózkodás vagy határozatlanság? Okos óvatosság vagy habozás? Pedig az Izraellel való egyértelmű szakítás nagyot lendíthetne Egyiptom szekerén. Az arab olaj­monarchiák - ezt már többször jelezték - milliós összegekkel tudnák értékelni az ilyen lépést. Líbiát is megenyhítené, ha újra biztonságos lenne keleti határa, Szíria pedig egyenesen felléle­gezne, hiszen Izraelnek déli határait is védelmeznie kellene, ami csökkentené katonai erejét a goláni és libanoni fronton. Nyilvánvaló, hogy a Camp David-i alku felrúgását Washing­ton rövid úton megtorolná: beszüntetné Egyiptom segélyezését. Kérdés, hogy mi lenne előnyösebb Egyiptom számára - az amerikai vagy az arab segélyek. S egyáltalán, olyan sokat köszönhet az ország Washingtonnak? Ibrahim Nafeh, az Al- Ahram, a kormánylap főszerkesztője, Mubarak elnök bizalmasa az államfő 1985-ös, az ellentéteket felszínre hozó washingtoni látogatása után összeállította Kairó panaszlistáját: ,,Carter 1979-ben megígérte Egyiptomnak az Izraellel való azonos elbánást: nem tette meg. Amerika felfejleszti az izraeli fegyver- gyártást, de nem teszi ezt az egyiptomival. Nem ad az USA annyi fegyvert Kairónak, amennyi kellene neki (Líbia ellen - a szerk.). Egyiptomban itt ülnek s önnön kormánysegélyükböl magukra költenek az amerikai adományok őrei, Izrael meg azt csinál a pénzzel, amit akar. Továbbá a Szovjetunió adott Egyiptomnak egy gigantikus nemzeti beruházást: az asszuáni nagygátat; és hol van Amerika? M ubarak elnökösködésének első évfordulóján mondta Leila Takla, Szadat ellenzékének szóvivője: „Egyip­tomnak már nincs többé szüksége olyan szuperférfiakra, mint Szadat vagy Nasszer. Olyasvalaki kell nekünk, aki ismeri az igazságot, és tisztában van a nép gondjaival." Akkor úgy tűnt, Mubarak kiválóan megfelel ennek az elvárásnak. Csakhogy eltelt még öt év, és még mindig nem tudni, hogy a nasszerizmus és a szadatizmus után lesz-e mubarakizmus Egyiptomban? S ha lesz, milyen lesz? Vagy már van? Három és fél évtizeddel ezelőtt Nasszer megkezdte Egyiptom erős hajójának építését, majd évekig kemény kézzel kormányozta. Szadat viharos vizekre vezette, Mubarak megfékezte hánykódását. Most már csak azt kellene eldöntenie, hol fog kikötni. GÖRFÖL ZSUZSA Pandzsáb Újabb kommunistaellenes merénylet (ČSTK) - A pandzsábi Amritsar- ban, a szikhek fővárosában tegnap­ra virradó éjszaka meggyilkolták Szvaran Szinghet, az Indiai Kom­munista Párt járási bizottságának tagját és családját. Szvaran Szingh néhány napon belül már a második kommunista politikus, akit a terroris­ták azért öltek meg, mert a párt Pandzsábban kampányt folytat a szeparatista erők ellen. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást a tettesek után, de a terroristáknak sikerült elmenekül­niük. Hol van Egyiptom? Nagyon ráfért már az államháztartásra egy olyan politikus, aki képes józanul mérlegelni és az adott körülmények között felelős döntéseket hozni. Mubarak rövidesen népszerű lett, amiért óvatos és nem sieti el a dolgokat, ám ma - idestova hat évi elnökösködés után - már a szemére vetik, hogy határozat­lan. Igaz, sikerült némileg visszaszorítania a korrupciót, megfé­keznie a szélsőséges vallási fanatizmust, s kicsit szabadabbá vált a belpolitikai élet is, de az évente 1 millióval gyarapodó lakosság nagy része változatlanul nyomorog, a külföldi eladóso­dás növekszik, dívik a spekuláció. Nemcsak egyiptomi sajátos­ság, hogy mindezek a belső gondok jórészt az ország külpoliti­kájának következményei. Ezen a ponton pedig már jogosnak tűnik Mubarak határozatlanságának felrovása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom