Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-13 / 136. szám, szombat

ÚJ szú 5 1987. VI. 13. A Szovjetek I. összoroszországi kongresszusa Június 10-én a Nemzetbizton­sági Testület kladnói járási parancsnoksá­gának képviselői Lidicében a köz­ség megsemmi­sítésével kap­csolatos újon­nan felfedezett dokumentumo­kat adtak át a já­rási szerveknek. A ČSTK-felvéte- lén lidiceiek is­merkednek a képanyaggal. A lidicei rózsa Oroszországban a februári forra­dalom után kialakult kettős hatalom a polgári pártok és a szovjetek, együttes kormányzását jelentette. 1917 tavaszára a szovjetek egy ré­szében kezdtek eluralkodni a kispol­gári nézetek, amelyek hívei lassan többségre tettek szert. A szovjete­ken belül fokozatosan megerősödött az a kispolgári blokk, amit a Pravda „kicsiny, de összemelegedett társa­ságnak" nevezett, amely egyre in­kább egyetértett az Ideiglenes Kor­mány politikájával. A mensevikek és az eszerek vezetése alatt álló szov­jetekben nem a politikai kérdések megoldása volt az elsődleges, ha­nem a személyi érdekeket szolgáló összeköttetések és kapcsolatok ki­alakítása. A mensevikek és az esze­rek véleménye szerint ugyanis a for­radalmi szocializmus politikájától nem idegen a kormány támogatása, s így ezek a csoportok egyre köze­lebb kerültek a kormányban vezető szerepet játszó, áldemokratikus frá­zisokat hangoztató, a polgári értel­miséget és a liberális földbirtokoso­kat tömörítő kadetekhez. Nem hall­gathatjuk el, hogy a kispolgári irány­zatok megtalálták a maguk embereit a bolsevikok között is. Ilyen belpolitikai helyzetben ta­nácskozott 1917. június 3-24-e kö­zött Pétervárott a Szovjetek I. össz­oroszországi kongresszusa. Már a tanácskozások kezdeti szakaszát is a mensevikek és az eszerek döntő fölénye jellemezte, hiszen a munka kezdetén a bolsevik frakció azt java­solta, hogy vitassák meg az Ideigle­nes Kormány által előkészített nagy­szabású katonai offenzíva terveze­tét, s ezen belül a szovjetek és a kormány kapcsolatát. A kongresz- szus vezetősége elutasította ezt a javaslatot és az Ideiglenes Kor­mány politikájának kritikus elemzése helyett a koalíciós kormányprogram jóváhagyását kérte, mivel úgy vélte, nincs az országban olyan politikai párt, amely az adott helyzetben ké­pes lenne egyedül megoldani az ország bel- és külpolitikai problé­máit. Hétfőn kezdődnek az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák. Az idén 24 612 fiatal - ebből 1406 magyar nemzetiségű - jelentkezett a szlová­kiai felsőoktatási intézmények nap­pali tagozataira, ahová 12 ezer első­évest - ötszázzal többet, mint a múlt évben - vesznek fel. A helyzet ta­valy óta lényegesen nem változott: a pályázók száma most is kétszere­se a betölthető helyekének, s a nép­szerűségi listán a művészeti főisko­lák, a közgazdasági és a tudo­mányegyetem egyes karai vezet­nek, többszörös túljelentkezéssel. Mit tükröznek a felvételi jelentke­zések adatai? Szlovákia egyetemei­re és főiskoláira még soha nem pályáztak annyian, mint az idén. Ro­konszenves, hogy a fiatalok tanulási kedve évről évre nő, az viszont ke­vésbé, hogy aránytalan a különböző intézmények közötti megoszlásuk; egyes karokra, szakokra öt-hét, sőt, tízszeres a túljelentkezés, másokra pedig alig haladja meg a keretszá­mot. Az évek óta tapasztalható aránytalanságok tehát az idén is megismétlődtek, egyik-másik vonat­kozásban a tavalyihoz képest meg még rosszabbodott is a helyzet. Bár az Oktatási Minisztérium adataiból nehéz általános következtetéseket levonni, hiszen míg például a Ko- menský Egyetem csaknem vala­mennyi kara iránti érdeklődés nőtt, addig a Šafárik Egyetemen a böl­csészettudományi kart kivéve a je­lentkezők száma csökkent. Változatlanul igen vonzó a Ko- menský Egyetem; a túljelentkezés csaknem 3,1-szeres: a pályázók száma 4556, ebből a magyar nem- zetiségűeké 351, a felvehetőké pe­dig 1480. A sláger ismét a jogi kar - a túljelentkezés 6,9-szeres, de nagy a ,,tülekedés“a bölcsészettu­„Van ilyen pártŕ szólt fel Lenin a plénumból, s rövid megjegyzését a kongresszus második napján részletesen kifejtette. Véleménye szerint a hatalmat egyik párt se utasíthatja vissza, a mi pártunk sem utasítaná vissza, hajlandó azonnal átvenni a hatalmat. Bízza­nak bennünk, s mi programot adunk maguknak is, jelentette ki s ismertet­te a bolsevik frakció programját. Le­nin felszólalása számottevő hatást gyakorolt a küldöttekre, s ezt látva a vezetőség, felvonultatta leghíre­sebb szónokait. De a résztvevők pártösszetétele a tanácskozások fo­lyamán nem módosult, s így a bolse­vikok javaslata helyett a mense- vik-eszer blokk határozatát hagyták jóvá, amely felszólította az oroszor­szági „forradalmi demokratákat“, hogy álljanak a szovjetek mellé és „energikusan támogassák az Ideig­lenes Kormányt“. A bolsevikok ha­tározati javaslata a szovjetek hata­lomátvételéről nem kapta meg a szükséges többséget, de ez a program nagy visszhangot keltett a tárgyalótermen kívül is. A kongresszus második napirendi pontja a háború kérdése volt. A há­ború folytatását helyeslő mense- vik-eszer blokk képviselői „szövet­ségi kötelezettségeikre“ hivatkoz­tak, míg a bolsevikek szónokai (Le­nin, Kamenyev, Krilenko) a harcok azonnali beszüntetését, a titkos ka­tonai szerződések felmondását és a jóvátétel nélküli békét követelték. Lenin felszólalásában mindenki szá­mára érthetően mutatott rá a harcok imperialista jellegére. Kiemelte, hogy az adott helyzetben szinte „nevetséges“ és reménytelen a II. Internacionálé politikája, amely az osztályellentéteket határozatokkal és tüntetésekkel akarja megszüntet­ni. A bolsevikok véleménye szerint az imperialista háború ellen egyedül az uralkodó osztályok ellen folytatott forradalmi harccal lehet eredményt elérni. A kompromisszumra hajló pártok küldöttei elvetették a szocialista for­dományin, a tanárképző karon, az orvosin és a gyógyszerésztudomá- nyin is. örvendetes viszont, hogy a matematikai-fizikai karon 10,3 százalékos a magyar nemzetiségű­ek száma. A kassai (Košice) Šafárik Egyetemen, „csak“ 2,7-szeres; az intézmény öt karán 1988-an szeret­nének továbbtanulni (73 magyar nemzetiségű) és 745-en juthatnak be. örvendetes viszont, hogy a bra­tislavai matematikai és fizikai karra pályázók aránya a tavalyihoz képest emelkedett, noha az érdeklődést így is csak 1,2-szeres; 290-en készül­nek ide (köztük 30 magyar nemzeti­ségű) és 235 számára van hely. Csökkent a jelentkezések aránya a pedagógiai főiskolákon - bár az érdeklődők száma még mindig jóval meghaladja a felvehetőket -, ezzel szemben a magyar nemzetiségű pá­lyázók száma a nyitrain (Nitra) né- hánnyal gyarapodott. Jobbak a kilátások a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán: 4365- en kérték felvételüket (ebből a ma­gyar nemzetiségűek száma 256), közülük 2945-en juthatnak be, a je­lentkezés tehát alig másfélszeres. A pályázók érdeklődése: az építész- mérnöki karon 149,6 százalékos (a magyar nemzetiségűek aránya 7,1 százalék), a gépészmérnökin 150,8 (a magyar diákok aránya 4,3), a vil­lamosmérnökin 152,5 (a magyarok aránya 5,7), a vegyészmérnökin 132,9 (a magyar nemzetiségűeké 6,9), az építőművészetin 142,5 (a magyar fiataloké 3,5 százalék). Ha­sonló a helyzet a Kassai Műszaki Főiskolán is, ahol a pályázók száma 2716 (ebből a magyar nemzetiségű­eké 142), a keretszám 1915, a je­lentkezés tehát 141,8 százalékos; a bányamérnöki karon 141,8 a ko- hómérnökin 152,1, a gépészmérnö­radalom megvalósításának bolsevik értelmezését is, mert véleményük szerint a szocialista ideálok megva­lósítása csak a távoli jövő feladata, így a delegátusok többsége az Ide­iglenes Kormány külpolitikáját támo­gatta és a „hádsereg ütőképessé­gének“ fokozására, a háborúra sza­vazott. A kongresszus termeiben az orosz forradalom mindkét alapvető kérdésében - a szovjeteknek az Ideiglenes Kormányhoz való viszo­nyában és a háború kérdésében - a polgári pártok politikai program­jához egyre jobban közeledő men- sevik-eszer többség győzött. így az ő fölényük jellemezte a kongresszu­son megválasztott Központi Végre­hajtó Bizottságot is, amelyben csak 55-en képviselték a bolsevik pártot. Más hangulat uralta az utcákat, ahol a dolgozók tömegei a bolsevik párt határozati javaslatait ma­gyarázták, elemezték és éltették. A városi proletariátus és a falusi szegénység növekvő bizalmatlan­sággal figyelte a kormány tevékeny­ségét és gyorsan radikalizálódott. Egyre erőteljesebb volt a követelé­sük: alakuljon szovjet kormány, s végre kezdjék meg a régen megí­gért szociális reformok megvalósí­tását. Lenin és a bolsevikok a Szovjetek I. összoroszországi kongresszusát értékelve kifejtették, hogy a szovje­tek a mensevikek és az eszerek megalkuvó politikája következtében nem használhatták ki az adott politi­kai lehetőségeket, nem vehették át a hatalmat, amire megvolt minden lehetőség, hisz a tárgyalások idején a szovjetek kongresszusa rendelke­zett az ország egyetlen jól összefog­ható hatalmi szervezetével. Az ese­mények későbbi alakulása, a töme­gek többségének megnyerése bizo­nyította a bolsevik párt igazi szere­pét, a lenini forradalomelmélet ru­galmas alkalmazását. VADKERTY KATALIN kin 144,8, a villamosmérnökin 159,5, az építészmérnökin 110,2 százalé­kos. Valamivel rosszabbak az esé­lyek, a Žilinai Közlekedési és Táv­közlési Főiskolán, hiszen a jelentke­zés több mint kétszeres. Míg az utóbbi néhány évben a je­lentkezések aránya a műszaki karo­kon emelkedő tendenciát mutatott, addig az idén - a bratislavai gépész- mérnöki, illetve a kassai villamos- mérnöki kart kivéve - általában némi visszaesés tapasztalható, holott a keretszám a bratislavai intéz­ményben 100-zal, a kassaiban pe­dig 55-tel emelkedett. S vonatkozik ez a megállapítás sajnos a magyar tanítási nyelvű iskolák növendékeire is, bár arányuk Kassán a tavalyihoz képest kissé javult. Többszörös a túljelentkezés a közgazdasági főiskola karain is; a pályázók száma 3419 (125 ma­gyar nemzetiségű), az érdeklődés 2,9-szeres, akárcsak a Nyitrai Me­zőgazdasági Főiskolán, ahová 2256-an kérték felvételüket, (192 magyar) s csupán 790-nek van esé­lye. A kelleténél jóval többen - 665- en - ostromolják a Zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskolát is, pedig csak 335-en juthatnak be, s még ennél is rosszabb a helyzet a kassai állator­vosin, ahol az érdeklődés 2,3-szo- ros, a színház- és zeneművészeti­ről, illetve a képzőművészeti főisko­láról nem is szólva, melyet jelentke­zési lapjaikkal valósággal elárasz­tottak a fiatalok. Ilyen az összkép, s ha már változ­tatni nem is lehet rajta, mégis szük­ségesnek tartottuk, hogy vázoljuk. Főleg azért, hogy okuljanak belőle legalább azok, akik jövőre, vagy azután fognak pályát választani. TÖLGYESSY MÁRIA Egyfelől a tények kérlelhetetlen sokasága: a gazdasági válság, Hit­ler hatalomra jutása, Anschluss, München, Lengyelország, lerohaná- sa, a Szovjetunió megtámadása. Li­dice, Ravensbrück, Auschwitz, s ha­lottak milliói, majd Sztálingrád, egé­szen a Prágát felszabadító, orgona­csokrokkal borított szovjet tankok győzelmes vonulását idéző képe­kig... Másfelől a kor emberének lel­kivilágát megörökítő művészi alkotá­sok: Picasso Guernicája, Bartók ze­néje, František Halas idegborzoló látomása a „Jelenések szörnyű lo­vasairól“, Pilinszky „állatian mako­gó, francia foglya“, momentális apokrif-víziója, Paul Celan Halálfú­gája, Sylvia Plath önemésztő siko­lyai vagy éppen a legújabbak közül Klimov „világöreg“ kamaszának ar­ca... Valahogy így ól a háború utáni nemzedékben századunk világégé­se, korunk apokalipszise: a második világháború, a fasizmus véreng­zései. „Mert olyanokat éltünk meg, ami­re ma sincs ige“ - hisszük a költő­nek, s vele együtt valljuk, hogy a „rettenetet" mégis újra és újra ki kell mondanunk. Ma, amikor a lidicei tragédia 45. évfordulóján a korabeli események legfontosabb momentu­mait idézzük fel, tesszük ezt annak reményében, hogy a lidicei rózsa a rasszizmus, a revansizmus, a so­vinizmus és a militarizmus elleni harc, a béke és az élet szimbóluma. 1941 -ben miután a náci Németor­szág megtámadta a Szovjetuniót, a protektorátuson belül erősödik a kommunista párt vezette cseh el­lenállás. A cseh nép egyre határo­zottabban érzi, hogy a germanizá- ciós törekvések létében érintik a nemzetet, s hogy az önálló Cseh­szlovákia létét egyedül a Szovjet­unió garantálhatja. A német vezetés természetesen nem jó szemmel né­zi, hogy miközben minden erejét a Szovjetunió gyors lerohanására fordítja, fokozódik az ellenállás a már megszállt területeken. Hitler erélyesebb megtorló intézkedéseket követel, de a „cseh kérdés“ gyors megoldását a protektorátus addigi vezetésével megbízott Konstantin von Neurath felmentése után az SS- Obergruppenführerré előléptetett új helytartótól, Himmler legközelebbi munkatársától, a fasiszta terrorszer­vezetek vezetőjétől, a kegyetlensé­geiről hírhedt Reinhard Heydrichtől várja. Heydrich „méltó" a bizalomra. Már hivatalba lépése másnapján, 1941. szeptember 28-án a cseh és morva városokban statáriumot ren­del el. A lapokban nap nap után a kivégzések sora olvasható. A hiva­talos német jelentések csupán az első két hónapban 429 kivégzésről számolnak be, a letartóztatottaknak se szeri, se száma. A londoni emig­ráció merényletet tervei a helytartó ellen. A nagy veszteségeket elszen­vedett hazai ellenállás ugyan figyel­mezteti Londont az esetleges szé­leskörű megtorló intézkedésekre, s pusztán egy hazai kollaboráns lik­vidálását javasolja. Az Antropoid fe­dőnevet viselő ejtőernyős csapat parancsát azonban nem vonják vissza Londonból. 1942. május 27- én, délelőtt fél tizenegy körül Heyd­rich helytartó Mercedesen prágai hi­vatalába indul. A Kirchmayer sugár­út egyik éles kanyarénál a merény­let két fő végrehajtója, Jozef Gabčík és Jan Kubiš várja. Az előbbi a ka­nyarból előbukkanó kocsi elé lép, géppisztolya azonban csődöt mond. Heydrich pisztolyához kap, de köz­ben Kubiš gránátja célba talál. Heydrich sebesült, a merénylők el­menekülnek. Hitler a hír hallatán őrjöng. A megtorló akciók fő szervezői Kurt Daluege SS-Obergruppenführer, a protektorátus új helytartója, Kari Hermann Frank államminiszter, va­lamint a rendőrségek parancsnoka lesz. Hitler egymillió márka jutalmat ajánl fel a merénylők kézrekerítői- nek, s tízezer cseh lakos kivégzését követeli. Az egész országban statá­riumot léptetnek életbe s már az éj folyamán razziák, kegyetlen mé­szárlások folynak. Az első áldozatok természetesen a kommunisták és a cseh értelmiség köreiből kerülnek ki. Június 3-án egy téves feljelentés alapján - miközben a merénylet el­követői a prágai Ressel utcai Cirill és Metód-templomban rejtőzködnek - a figyelem Lidicére irányul. Bizo­nyíték nincs, de az ügy már kelle­metlenül elhúzódik. Június 4-én meghalt Heydrich. Június 9-én, a Hitlerrel való előzetes megállapo­dás alapján Frank ítélkezik Lidice sorsa felől. íme a szűkszavú intéz­kedés: 1. Minden felnőtt férfit lelőni. 2. Minden nőt lágerbe szállítani. 3. A germanizálható gyerekeket összegyűjteni és az SS-katonák hozzátartozóinak családjainál a bi­rodalomban átnevelni. 4. Lidicét felégetni és a földdel egyenlővé tenni. Az ítélet másnap, a kora reggeli órákban végrehajtatott... 173 férfit a helyszínen végeztek ki, a többie­ket Lidicén kívüli munkahelyükön ér­te utol a végzet. „Alaposságukban“ a nácik nem kegyelmeztek a kladnói kórházban fekvő Bohumil Pospíšil- nek sem. Mintegy 200 nőt koncent­rációs táborba hurcoltak, közülük 52 nem tért haza. A 104 gyermekből 82 gázkamrában végezte rövid életét, 5-en a prágai gyermekotthonban haltak meg, a 17 túlélő közül néhá- nyan Németországba kerültek. Egyi­kükre hosszas kutatás után jóval a háborút követően leltek rá a ható­ságok. Lidice romjainál büszkén fényké- pezkedtek a német tisztek. Nyíltan vállalták cselekedetüket, s talán ezért is vált Lidice a legszörnyűbb náci atrocitások szimbólumává. A pusztításról készült eredeti filmfel­vételek, amelyek ma a lidicei mú­zeumban is megtekinthetők, min­dennél beszédesebben vallanak a kegyetlen vérengzésről. A fasiszta terror ezzel nem ért véget. Lidicét Ležáky elpusztítása követte, s árulás következtében ha­marosan rábukkantak a merénylet elkövetőire is, akik a túlerővel szem­ben folytatott harcban hősi halált haltak. A porrá égetett Lidice, amelyet a fasiszta Németország a föld felszí­néről is szeretett volna eltüntetni, a háború után hamarosan újjáépült. Lidice emléke - amint azt Klement Gottwald megfogalmazta - a köny­veknél is beszédesebben vall a há­ború borzalmairól nemzedékek hosz- szú sorának. Közvetlenül a tra­gédia után a brit bányászok kezde­ményezésére nemzetközi mozga­lom indult a falu újjáépítéséért, melynek jelszava ez volt: Lidice élni fog! A mozgalom résztvevőinek so­raiban olyan nevek találhatók, mint Albert Einstein, Thomas Mann, And­ré Maurois, Charlie Chaplin és má­sok. Az újjáépítésről a csehszlovák kormány már 1945. június 6-án ren­delkezett, és az építésben 71 ország fiataljai vettek részt. 1955-ben a Barátság és béke kertjének átadása óta a rózsa Lidice múltjának és jelenének, a békének, s az emberi összetartozásnak a szimbóluma. GÁL JENŐ Felvételik előtt Egyes szakokra öt-hét, sőt tízszeres a túljelentkezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom