Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-12 / 135. szám, péntek

Egy napilap akkor jó, ha... Kelet-Szlovákia kerületi pártlapja 35 esztendős Első száma 1952. május 30-án látott napvilágot Kassán (Košice) Priekopník címen. Az akkori hetilap később egyesült a Prešovban meg­jelenő Nový živottal, s 1958 május elsejétől a Východoslovenské no­viny címet viseli. 1955-től hetente kétszer adták ki, 1960 októberétől pedig naponta megjelenik. Közkedvelt újság, sokan olvas­sák. Harminc tagú szerkesztőgárda készíti, s annak az élén már néhány sás-, illetve információszükséglet iránti „étvágyát“, igényeit képes magas szinten kielégíteni. Nos, ne­künk is ez az alapelvünk. Vitathatat­lan, hogy a lap a múltban is népsze­rű volt, ám amióta több benne az elemző és véleményt nyilvánító írás, azóta még keresettebb, olvasottabb. Mostanában nagyobb teret kap ben­ne az építő jellegű bírálat is. Hogy csak néhány példát említsek az utóbbi időből: írtunk a vranovi Bukó­T§éúiuu ORGÁN WCHOOOSLOVENSKÉHO KRAJSKÉHO VÝBORU KSS éve Štefan Kočuta, főszerkesztő, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége kerületi bizottságának elnöke áll. A minap vele beszélgettünk.- Főszerkesztő elvtárs, milyen ér­zés egy olyan lap alkotójának, kivite­lezőjének lenni, amelyikre mostaná­ban egyebek között az is jellemző, hogy a különböző sajtótermékek kö­zül általában elsőnek fogy el a hírlap­árusok standjairól, illetve reggel hét órakor már nincs belőle, hétfőn pe­dig még korábban elkel?-Természetesen jó, hiszen ki nem örül, ha munkáját elismerik, dicsérik! A mi lapunk iránt egyre nagyobb az érdeklődés, s abból arra következtetünk, hogy értelmes, hasznos tevékenységet folytatunk, jó úton haladunk. Nem, korántsem vagyunk még tökéletesek, lehetne, illetve lehet még jobb is lapunk. A szakemberek, valamint maguk a rendszeres újságolvasók azt állít­ják; egy lap akkor jó, ha időszerű, közérdekű dolgokról ír. Vagyis: ha keresett, ha a tömegeknek az olva­za üzem termelési gondjairól, gaz­dasági bűncselekményekről és elkö­vetőikről, a környezetszennyezésről, a brigádszerű munkaszervezés helyi hiányosságairól, a szolgáltatásokról. Mind-mind kedvező visszhangra ta­lált. Bevált módszer az is, hogy rendszerint közöljük a bírált üzemek és intézmények képviselőinek állás- foglalását, vagy ha a helyzet megkö­veteli, akkor az illetékes felettes szervek véleményét is.- Nemcsak tartalmas, friss is a lap...- Harmincan szerkesztjük. Kol­lektívánk fiatal, ügyes, szakképzett és tettre kész tagokból áll. Olyanok­ból, akik nem élnek vissza sem az olvasó, sem pedig a kiadó bizalmá­val. A frissesség szempontjából jó dolog, hogy néhány munkatársunk nem Kassán, hanem a kerület más városaiban lakik és dolgozik. Ugyanakkor rendkívül értékes a le­velezők munkája is. Jelenleg száz­ötvenen vannak, s a lapban megje­lenő írásoknak a 60-65 százaléka az ő tollúkból való. Az utóbbi három esztendőben majdnem duplájára emelkedett, évente 4600-ról 7500- ra, a hozzánk küldött levelek száma, s ennek igen örülünk, hiszen az olvasók sok-sok érdekes témára hívják fel figyelmünket, sok helyi sikerről és gondról számolnak be nekünk, rajtunk keresztül pedig a nagy nyilvánosságnak. Jó kapcso­latunk van a járási lapok szerkesztő­ségeivel. Hasznos a külföldi lapok­kal való együttműködésünk is. Fő- szerkesztőikkel legutóbb abban egyeztünk meg, hogy rövidesen megkezdjük az átalakítás helyi ta­pasztalatairól beszámoló cikkek köl­csönös közlését.- Az előbb azt mondta, hogy lehet még javítani a lap tartalmán. Ho­gyan?- Színvonalasabb munkával. Ah­hoz pedig az kell, hogy mi, újságírók még jobban elsajátítsuk a szakma fortélyait, még tökéletesebben, ala­posabban ismerjük a társadalom, az ország és a kerület fejlesztési irány­elveit, valamint a lehetőségeket, s a köz érdekében még jobban hasznosítsuk olvasóink észrevétele­it, javaslatait. Kétségtelen, hogy kö­zelebb kell férkőznünk a munkás­hoz, az ő szemszögéből kell vizsgál­nunk az életet, annak sikereit és kudarcait egyaránt, s mindenekelőtt őt kell megnyernünk a közös ügy támogatásának. Ugyanakkor arra is törekszünk, hogy átfogó képet ad­junk az egész kerületről, azaz hogy a Bodrogköztől a Magas-Tátráig, Pel- sőctől (Plešivec) Haburáig minden helység, üzem és dolgozó kollektíva eredményeiről, gondjairól írjunk. Szeretnénk bővíteni levelezési rova­tunkat.- A lap tartalma az utóbbi időben változott, javult, ám külalakja még mindig régies...-Azzal mi sem vagyunk elége­dettek, de egyelőre nem tehetünk mást. Sajnos, a Kelet-szlovákiai Nyomda kassai üzemének erejéből, illetve lehetőségeiből ennyire futja. Remélem, hogy rövidesen megold­juk ezt a problémát is akkor az olvasó a külalakunkkal is elégedet­tebb lesz.- Köszönöm a beszélgetést. GAZDAG JÓZSEF * k k -kirk* ******* kkirkkkkkk A * kkirkkkkk k **-**"*** kk-kk kkkkk~k bitiek k -kié A hulladékhő is energiaforrás A racionalizációs brigád akcióba lépett ÚJ SZÚ 1987. VI. 12. Az energiagazdálkodás kérdése világszerte foglalkoztatja az emberi­séget, s az adott helyzet mindenkitől céltudatos takarékosságot követel meg. Hazánkban a 02-es állami célprogram határozza meg a tenni­valókat. Ennek egyik alapvető köve­telménye: a leggazdaságosabban felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Ebben az ügyben szo­cialista verseny bontakozott ki. Mi tagadás, e nemes verseny leg­kisebb sikerének is örülünk, és ezt másoknak is szívesen tudtul adjuk. Tapasztalataink bizonyítják, hogy ebbe az örömbe néha-néha üröm is vegyül, főleg akkor, ha a meglévő, úgymond felkínált energiával huza­mosabban „mostohán" bánunk. Ez történt a Kelet-szlovákiai Ce­mentgyárak és Mészkőbányák kon­szernvállalat margecanyi üzemében is, ahol hosszú éveken át felhaszná­latlanul, szabadon távozott a leve­gőbe a hasznos hulladékhő. A ,,mi- ért“-re nem kerestük a választ az üzemben, ahol - esetleg beruházási eszközök hiányára hivatkozva - biz­tosan adtak volna „megalapozott" választ. Annál is inkább, mert köz­ben egy racionalizációs brigád akci­óba lépett, s valóban kedvezőbb helyzetet teremtett. A vállalat műszaki fejlesztési osz­tályának vezetője, Alfréd Bogsch mérnök és munkatársai megelégel­ték a hasznos hulladékhő szabad távozását, s elhatározták, hogy fel­használják a haszonvíz melegítésé­re és az üzem fűtésére. Természetesen már korábban is beavatkozhattak volna. Ebbeni mu­lasztásukat nem is tagadják a válla­lat fejlesztési szakemberei, mert kezdetben az illetékes vezetők kez­deményezésével számoltak, ami el­maradt. Elhatározásukat mihamar tett kö­vette, megalakult egy 11 tagú komp­lex racionalizációs brigád, melynek tagjaivá váltak - a vállalat és üzem dolgozóin kívül - a trenčíni Ha­barcsanyagok Kísérleti és Kutatóin­tézetének és a tlmačei Szlovák Energetikai Gépgyárnak a szakem­berei is. A brigád vezetését Bogsch mérnökre bízták, aki részletesen tá­jékoztatott a munkáról.- Kezdettől fogva egész sor prob­lémába ütköztünk. A legtöbb gondot az akcióhoz szükséges anyagok be­szerzése okozta. Nem volt megfele­lő és elegendő kompresszor, hőcse­rélő berendezés, amit az országban csupán két üzerrt gyárt, s ezek kapa­citása eléggé terhelt volt. Nem hát­ráltunk meg, tényekkel bizonyítottuk tervünk népgazdasági hasznát, szükségszerűen annyi helyen és annyiszor kopogtattunk, ahányszor kellett, s kitartó igyekezetünk végül is eredményhez vezetett. A racionalizációs brigád tagjai nem egész két éven át fáradoztak, dolgoztak azon, hogy megtervez­zék, kiviteleztessék és kipróbálják a korábban felhasználatlan hulla­dékhő hasznosításához szükséges berendezéseket. Ez a folyamat sikeresen zárult, s jelenleg a margecanyi mészkófel- dolgozó üzemben az elsődleges energiaforrások jelentős részét hasznosított hulladékhővel pótolják. A beépített hulladékhő-hasznosító rendszer az eredetileg feltételezett 230 kW helyett 510 kW teljesítmény elérésére alkalmas. A komplex ra­cionalizációs brigád által kezdemé­nyezett berendezés így egyelőre csak 55 százalékra van kihasználva. E probléma rendezése már meg­haladja a racionalizációs brigád ha­táskörét, tagjai teljesítették, amit erejükhöz és lehetőségeikhez mér­ten - sót azon túl is - vállaltak. Értesüléseink szerint a berende­zés biztonságosan működik, az elő­zetes számítások alapján csaknem másfél év alatt megtéríti a ráfordított költségeket. KULIK GELLÉRT Modem ember Abaházy Theodor megértően mosolyog barátja méltatlankodá­sán, aki kávézgatás közben a kas­sai (Košice) új Dargó Áruház veze­tőit szidja.- Kérlek, biztos forrásból tu­dom, hogy a háztartáscikk- és a textilosztály előtt elhelyezett cso­magmegőrző szekrénykékre pél­dául háromszor ötszázezer koro­nát költöttek. És azt hiszed, lehet használni őket? Én már ötször akartam beletenni a zöldséges szatyromat, de nem volt kulcs. És még van képük kiírni, hogy min­dent a vásárlóért!- Mert ügyetlen vagy - dorgálja barátját Abaházy. Közben belenyúl a zsebébe, majd az asztalra teszi becsukott kezét.- Mit gondolsz, mi van benne? - kérdezi ravaszkásan, és választ sem várva leleplezi a titkot: - Nini, egy kulcsocska! És tudod honnan? A csomagmegőrző szekrénykétől. Egy modern embernek kérlek ma már nem csak kertes háza, üdülő­je, meg autója, hanem csomag­megőrző szekrénykéje is van! A meglepett barát szeme kike­rekedik, majd kihörpinti a maradék kávét. Kis szünet után csendesen megkérdezi:- Mondd, nincs véletlenül a zsebedben még egy felesleges kulcs valamelyik szekrényhez? (szaszák) Csehszlovákia minden kimerült szénbányája esetében nagy gondot fordítanak a rekultivációra, hogy helyrehozzák a kitermelés okozta környezeti károkat. A fő cél a táj biológiai egyensúlyának helyreállítása, hogy újra lehetővé váljék a föld művelése. A ostrava-karvinái kőszénmedencében ezeket a munkákat a Havifovi Rekultivációs Vállalat végzi. A környezet helyreállítására 2050-ig szóló tervet készített. Dolgozói évente mintegy 6 millió köbméter földet helyeznek át. (Petr Berger felvétele - ČTK) Az ipolybalog (Balog nad Ipľom) Ipolymente Efsz a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) járásban évek óta a legjobban gazdálkodó mezőgaz­dasági vállalatok közé tartozik. Eredményeivel, a tervek sikeres tel­jesítésével gyakran felhívja magára a figyelmet. A felsőbb párt- és gaz­dasági szervek több alkalommal elismerték a szövetkezet dolgozói­nak jó munkáját. Ilyenkor valóságos örömünnep volt a gazdaságban. Május elsejének előestéjén ismét nagy eseményre került sor. A szö­vetkezethez tartozó Ipolynagyfalu (Veľká Ves nad Ipľom) kultúrházá­minőségi osztályban tudták értéke­síteni. A gondozók is jó munkát végeztek, hisz a tervezettnél 80 da­rabbal több borjút választottak el. A sertéstenyésztésben szintén jó teljesítményt nyújtottak a dolgozók, s minden lehetőséget kihasználtak az állatok termelékenységének fo­kozására. Kocánkénti átlagban 18 malacot választottak el. Az ünnepi gyűlésen az is elhang­zott, hogy a szövetkezetben jól ki­bontakozott a szocialista munkaver­seny. A dolgozók a járási verse­nyekben is jó helyezéseket értek el. A fejők, a tehén- és sertésgondozók, A legjobb dolgozók átveszik a párt- és gazdasági szervek képviselőitől az elismerő oklevelet (A szerző felvétele) ban Július Medveď mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a kerületi és járási párt- és gazdasá­gi szervek képviselőinek jelenlété­ben Bodonyi János mérnöknek, a szövetkezet elnökének, és Török Istvánnak, az üzemi pártszervezet elnökének ünnepélyes keretek kö­zött átadta a szovjet kolhozparasz­tok vörös vándorzászlaját. A minisz­terhelyettes elismeréssel szólt a szövetkezet eredményeiről, ame­lyek eléréséhez a kedvezőtlen időjá­rási körülmények között nagy erőfe­szítésekre volt szükség. A művelődési ház nagytermében megtartott ünnepi összejövetelen a szocialista munkabrigádok vezetői és tagjai, valamint az élenjáró dolgo­zók vettek részt. Elégedetten hall­gatták a szövetkezet elnökének be­számolóját, aki egyebek között el­mondta, hogy a közel 4,5 ezer hek­tár mezőgazdasági területen gaz­dálkodó szövetkezet ezúttal is sike­resen teljesítette feladatait. Megem­lítette a problémákat is. Példáulyazt, hogy a szőlő és a cukorrépa nem hozott annyi bevételt, mint más években, viszont gabonafélékből, hüvelyesekből és zöldségfélékből teljesítették a tervet. Az állattenyésztésben tovább nőtt az állatok termelékenysége. Tehe­neként átlagban 4453 liter tejet fej­tek, s a tej 97 százalékát az első a traktorosok és kombájnosok, vala­mint a gépjavítók tudatosították, hogy nem a versenyben való rész­vétel a fontos, hanem a méltó helyt­állás. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet növénytermesztési dolgozói a járásban az első helyen végeztek, és a tejtermelők szocialis­ta versenyét is az ipolybalogi szö­vetkezet dolgozói nyerték meg. A szocialista munkaversenyben elért kiváló eredményeikért a szö­vetkezet dolgozóinak adományozták a járási mezőgazdasági igazgatóság és az SZFSZ járási bizottságának vándorzászlaját. Bodonyi János, a szövetkezet elnöke felszólalásában egyebek kö­zött kiemelte, hogy a társadalmi elis­merést nemcsak az elmúlt évi ered­ményeikért, hanem a többéves terv­szerű és átgondolt sikeres munkáért kapták. Azért a kollektív összefogá­sért, amely mindenekelőtt a nehéz feladatok teljesítésében nyilvánult meg. A szövetkezet 1280 tagjának a többtermelési és takarékossági kezdeményezése állandóan fokozó­dik. Jó hozzáállásra ösztönöz példá­ul az is, hogy a becsületesen végzett munkát megbecsülik a szövetkezet­ben. Ezt igazolja, hogy az ünnepi gyűlésen 23 példás dolgozónak ad­tak elismerő oklevelet és pénzjutal­mat. BÖJTÖS JÁNOS Elismerés a jó munkáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom