Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-11 / 134. szám, csütörtök
Demokratizmusunk nem kampány M‘ lostanában a szocialista demokrácia meglétével, különböző kérdéseivel, leginkább pedig hatékony érvényesítésével és további elmélyítésével foglalkoznunk igencsak időszerű feladatunk. Voltaképpen mindig is az volt, ez idő ' szerint azonban elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán, majd a Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusán elhangzott megállapítások hangsúlyozzák ezt a meghatározó jelentőségű követelményt. Nagyon indokoltan, hiszen ez az egyre általánosabbá váló igény egyértelműen következik egész társadalmunk szocialista továbbfejlesztésének az említett fórumokon megtanácskozott, jóváhagyott és alapvonásokban megegyező programjából. Ezek értelmében hiábavaló iparkodás lenne most magyarázgatni a demokrácia különböző történelmi korokban megvalósított formáinak jellegét az antik (ókori athéni) demokráciától kezdve a polgári, illetve a burzsoá, majd a népi demokrácián át a szocialista demokráciáig. Annál is inkább, mert Lenin elméleti munkássága, kivált pedig A demokráciáról és a diktatúráról című müvének megjelenése óta bizonyított tétel, hogy a kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának legfeljebb csak a látszata van meg. Vagyis a „valódi", a „tiszta“ demokrácia, a tényleges népuralom soha nem valósult és nem valósul meg bennük, mert ami az elnyomó osztályok számára demokrácia, az elnyomottak számára diktatúrát jelent. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a szovjethatalom létrehozatala óta minden szocialista államban a nép többsége számára igazi demokráciát jelent, minthogy biztosítja a nép legszélesebb körű részvételét a szocialista állam tevékenységében. Magától értetődik, hogy e helyt nem bocsátkozhatunk a demokrácia további kérdéseinek sem történelmi, sem elméleti fejtegetésébe, még kevésbé nemzetközi vonatkozásainak vagy összehasonlítgatásainak ele- mezgetésébe. Ezeknél előbbre való s főleg időszerűbb a szocialista demokrácia társadalmi hatóerejével, érvényesítésének és tökéletesítésének mai szükségszerűségével, de még problémáival is foglalkozunk. Felettébb, mivel a társadalmunk szocialista továbbfejlesztésében előttünk álló nagyszabású feladatok végrehajtásának elengedhetetlen velejárója a szocialista demokrácia széles körű gyakorlati érvényesítése és folyamatos tökéletesítése. A demokratizmus áttekintésében azonban nehézséget jelent, hogy mindenkori állapotát nem lehet olyan ismérvek szerint megítélni, mint például a gazdasági folyamatokét, de még akár bármiféle politikai tevékenységét sem, mivel emezekhez képest áttételesen, a különféle társadalmi és közéleti jelenségekhez kötődve nyilvánul meg. Miként minden eszmei és erkölcsi lényegű jelenség. Mindamellett éppen ezekkel szerves összefüggésben a szocialista demokrácia sokoldalú és minél hatékonyabb érvényesítésére kell összpontosítanunk figyelmünket - s mi több, a társadalom minden területén dolgozókat lépten-nyomon a tényleges gyakorlására kell nevelni, elsősorban politikai intézmény- rendszerünk valamennyi szervének- szervezetének. Méghozzá abban a felfogásban, ahogy arról Gustáv Husák elvtárs szólt egyebek közt a XVII. pártkongresszuson a CSKP KB politikai beszámolójában: ,,A szocialista demokrácia fejlődésének magasabb fokát elérni annyit jelent, mint sokoldalúan továbbfejleszteni a Nemzeti Frontba tömörült szervek és szervezetek, a törvényhozó testületek és nemzeti bizottságok tevékenységét, amelyekben a lenini értelmezésű szocialista népi önigazgatás elemei érvényesülnek, fejlődnek és elmélyülnek. E folyamat irányadó és egyesítő ereje, egészséges fejődésének alapja Csehszlovákia Kommunista Pártja, társadalmunk vezető ereje. “ S ezzel a kérdéskör gyökeréhez jutottunk. Nagyon lé- nyeglátóan fejtette ezt ki Alois Indra elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tágja, a Szövetségi Gyűlés elnöke egy nemrég megjelent cikkében: ,,A szocialista demokrácia fejlődésének megítélése során (mint általában minden társadalom életének megítélésekor) osztályszempontokat kell alkalmaznunk. A szocialista demokrácia nem fosztható meg osztálytartalmától - sem belpolitikai tekintetben, sem a szocializmus és az imperializmus világa közötti küzdelem szempontjából. Csehszlovákiában ez érvényesült abban az időszakban, amikor a nemzeti demokratikus forradalom a szocialista forradalomba nőtte át magát; ennek az alapelvnek a tiszteletben tartása segítette a kommunista pártot abban, hogy nemzeteink többségét 1948 februárjában a reakcióval vívott politikai harc döntő napjaiban maga mellé állítsa. Kétségbe vonja-e valaki is az olyan aktusok demokratikus jellegét, mint amilyen a termelőeszközök fokozatos államosítása volt?! (A kapitalisták szemében ez mégis »az önkény legdurvább megnyilvánulása«'). Talán a győzelmes február a polgári diktatúra megdöntése és a munkásosztály politikai hatalmának megteremtése a nép akaratával ellentétben állt? Talán nem szolgálta a szocializmus építése a dolgozók érdekeit? Mi van azon antidemokratikus, hogy a nép saját országának ura lett; hogy negyven év alatt sikerült kiépíteni a szocializmus erős anyagi-műszaki bázisát, hogy a nép korábban nem tapasztalt szociális biztonsággal rendelkezik, amihez az orvosi ellátás éppúgy hozzátartozik, mint a művelődés és a kultúra hozzáférhetősége; hogy eredményesen oldódott meg a viszony a nemzetek és nemzetiségek között; hogy nálunk megszűntek a gazdaságilag és kulturálisan elmaradott területek? Mindez a munkásosztály és szövetségesei hatalmának gyümölcse, a kommunista párt és a Nemzeti Front politikájának eredménye." T udvalevő, hogy pártunk politikájában mindig rendkívül fontos helyet kapott a politikai rendszer tökéletesítéséről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről való gondoskodás. S bár az egyes időszakokban más és más elemeire helyeződött’ a hangsúly, de mindig elsősorban a CSKP mint vezető politikai erő és a munkásosztály összefonódásáról, s ennek az osztálynak mint a társadalom egyeduralkodójának a szövetkezeti parasztsággal és a többi dolgozó tömegekkel történt összefonódásáról volt szó. Mindig a dolgozóknak az irányításban való részvételéről volt szó - mégpedig minden szinten, egészen az állam- igazgatásig. Hangsúlyozni sem szükséges, hogy pártunk központi szervei- s hasonlóan állami szerveink- mindezeket szem előtt tartva mindig olyan politikai intézkedéseket tettek és tesznek, amelyek szocialista társadalmi rendszerünk demokratizmusának elmélyítését is szolgálták és szolgálják. Mindezt azonban, amit e téren megtettünk s főleg tenni szándékozunk, nem mérhetjük a tegnap mércéivel, hanem az új meg új feladatok méreteivel, sajátosságaival és bonyolultságával, minthogy azok a nép szocialista önigazgatásának céltudatos megalapozását ^js magukban foglalják. Magától értetődően, hiszen a szocialista társadalomban, főleg fejlettebb, tehát mostani szakaszának építése során az irányítás már nem lehet a szakértők szűk köreinek előjoga. Nemcsak elméletből, hanem saját több évtizedes tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a szocialista társadalmi rendszer csak akkor fejlődik sikeresen, ha maga a nép valóságosan irányítja ügyeit, ha az emberek milliói ténylegesen vesznek részt a közéleti alakításban csakúgy, mint minden gazdasági tevékenység szervezésében, irányításában és ellenőrzésében. Szintén tudvalevő, hogy a kommunista párt, miközben betölti politikai vezető szerepét a társadalomban, egyúttal a nép szocialista önigazgatása megteremtésének is vezető erejeként és fő szavatolójakónt lép fel. A demokratikus centralizmuson, a kötelességek és jogok egységén, valamint az önként vállalt fegyelmen alapuló pártdemokráciát kibontakoztatva és a politikai rendszerünk valamennyi szervében és szervezetében dolgozó kommunisták aktivitását fokozva demokratizmusunk kiszélesítésének újabb meg újabb lendületet ad, s ezáltal mintegy a nép szocialista önigazgatása megalapozását is hatékonyan elősegíti. Megteremtve ezzel egyszersmind a tömegek, minden egyes ember jogát és lehetőségét ahhoz, hogy még jobban kiszélesítsék részvételüket mind a helyi, mind az országos közügyek intézésében és irányításában. S nemcsak a különböző képviselő-testületek vagy a képviselők révén, hanem közvetlenül is. Ezek alapján tehát bízvást állíthatjuk, hogy a pártdemokrácia a társadalmunkban kibontakoztatott demokratizmus mintája - ha úgy tetszik, előképe. E kétségbevonhatatlan ténynek pedig arra kell indítania minden pártszervet és pártszervezetet, hogy még tökéletesebben érvényesítsék a pártdemokrácia meghatározó elemeit a társadalmi gyakorlatban, amire egyébként mindig korlátlan lehetőségeik vannak tömegpolitikai munkájuk végzése során. Persze közben egy pillanatig sem feledkezhetnek meg arról, hogy a szocialista demokrácia egyáltalán nem a szavak, s még nem is annyira a nézetek és az álláspontok, sokkal inkább az alkotó tettek demokráciája. M integy összegezésképpen - s egyben a főbb pártdokumentumok megállapításait és más központi elképzeléseket is nyomó- sítva - a fentiekhez még hozzá kell fűznünk, hogy ehhez a szocialista demokrácia elveinek megfelelően is mindenkinek, de elsősorban a gazdasági, politikai és társadalmi élet minden területén és szintjén működő vezetőknek határozottabb szemléletváltoztatásra, a kérdések jobb megközelítésére, főleg pedig nagyobb felelősségtudatra, sőt személyes felelősségvállalásra lesz szükségük. Miként ezt a XVII. pártkongresszus anyagai és más központi dokumentumok több összefüggésben is olyannyira átfogóan megfogalmazták. De rajtuk kívül is mindenkinek tudatosítania kell, hogy a demokratizmus nem fogható fel politikai közszokásként - és hogy a legtávolabbról sem valamiféle világnézeti jó modor kérdése. MIKUS SÁNDOR A Celákovicei Szerszámgépgyár a 8. ötéves tervidőszakban 20 új termék gyártását kezdi meg. Az OHA 32 NC számjegyvezérlésú fogaskerékgyártó gép sorozatgyártása már beindult, az OF A 16 SC új típusú marógép sorozatgyártását pedig most készítik elő. Az új berendezés programozható lesz, és segítségével a termelékenység mintegy 50 százalékkal nő. A képen Josef Bohuslav egy OHA 32 NC számjegyvezérlésú fogaskerékgyártó gépet állít be (Petr Josek felvétele - ČTK) Csao Ce-jang látogatása elé M ind a kétoldalú kapcsolatok, mind az általános nemzetközi helyzet javítása szempontjából nagy jelentőségű két ország viszonyának a normalizálása, az együttműködés bővítése. Különösen érvényes ez akkor, ha két szocialista országról van szó, hiszen ez a szocializmus nemzetközi pozícióit is erősíti, s még inkább érvényes akkor, amikor Kína és az európai szocialista országok viszonyáról beszélünk - amely mint tudjuk - hosszú éveken keresztül neťft volt jónak nevezhető. Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, az államtanács elnöke (kormányfő) kelet-európai körútja során öt szocialista ország fővárosában tárgyalt és tárgyal a kapcsolatok bővítéséről. Varsó és Berlin után ma érkezik hazánkba, s útjának további állomásai Budapest és Szófia. Nincs még olyan messze az az időszak, amikor a kapcsolatok javulásáról beszélve az apró lépéseket emlegettük, s ezt is csak az államközi viszonyra értve, mivel a pártkapcsolatok terén még kedvezőtlenebb volt a helyzet. Kétségtelen az is, két-három éve még nem remélhettük az olyan rohamos javulást, aminek most tanúi lehetünk. Mindez természetesen nem következhetett volna be a kínai bel- és külpolitika megváltozása, a kulturális forradalom éveire jellemző egyes túlkapások átértékelése nélkül Kína belső bejlödésé- ben is bonyolult időszak volt ez, nem volt zökkenőmentes az az út, amíg eljutottak odáig, hogy feladták például a háború elkerülhetetlenségéről szóló tételt, s ismét szocialistának nevezték a szocialista országokat és nem kérdőjelezték meg a szovjet párt és más testvérpártok kapcsolatait. Ma már a pekingi vezetés is síkraszáll a béke erősítéséért, a szocalista országok közös felelősségét hangoztatja ebben a harcban. Szinte egymásnak adták Pekingben a kilincset az utóbbi két évben a szocialista országokból érkezett - egyre magasabb rangú - vendégek. Az ázsiai ország is mind magasabb szintű küldöttségeket menesztett a kelet-európai fővárosokba. E kapcsolatokban áttörésként értékelték Wojciech Jaruzelski tavaly szeptemberi munkalátogatását, egy hónappal később pedig Erich Honecker érkezett hivatalos baráti látogatásra a kínai fővárosba. Ľubomír štrougal szövetségi miniszterelnök az idén áprilisban hat napig tartó útja során Pekingen kívül több más várost, ipari központot is felkeresett, Todor Zsivkov pedig május elején tárgyalt a legfelsőbb kínai vezetőkkel. Főleg az utóbbi két évben élénkült fel a csehszlovák-kínai párbeszéd, a gazdasági együttmüködés terén már korábban megtörténtek az első lépések. Pártvonalon tavaly ősszel került sor a kapcsolatfelvételre, amikor Michal Štefaňák, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője Pekingben járt. Azóta a két ország külügyminiszterei két ízben találkoztak: a múlt év decemberében Pekingben és az idén Prágában. A kétoldalú viszony alakulásának fontos állomása miniszterelnökünk már említett április végi útja. Akkor a felek hangsúlyozták: az állami és pártkapcsolatok fejlődésének útjában nincsenek akadályok. Természetesen a legnagyobb figyelmet a kétoldalú együttműködésnek szentelték, hiszen ezen a területen óriásiak a tartalékok, de nyíltan szóltak a nemzetközi kérdésekről is. štrougal elvtárs U Hszien-niennel, a KNK elnökével és Teng Hsziao- pinggel, Kína első számú politikusával is tárgyalt. Nyilvánvaló volt, hogy mindkét részről arra akarták helyezni és helyezték is a hangsúlyt, ami összeköt, nem pedig arra, mi elválaszt. Mi az, amiben egyelőre különböznek a vélemények? Elsősorban néhány nemzetközi kérdés megítélésében. Ha erről szólunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a szovjet-kínai viszony alakulását. Jelenleg is folynak a két ország között a különböző szintű tárgyalások, a szovjet -kínai pártkapcsolatok normalizálásáról azonban még nem lehet beszélni. Peking ragaszkodik az általa támasztott feltételek teljesítéséhez. Elsősorban azt veti Moszkva szemére, hogy támogatja a vietnami álláspontot a kambodzsai kérdés-, ben. Már ez sem lehet túl soká akadály, hiszen kidolgozták a Kambodzsában állomásozó vietnami katonák fokozatos kivonásának 1990- ig szóló forgatókönyvét. Az afgán kérdés rendezése érdekében is kezdeményező gesztust tett a Szovjetunió: részleges csapatkivonást hajtott végre, s a teljes kivonás is lehetséges abban az esetben, ha megszűnik az afgán belügyekbe való beavatkozás és az ellenforradalmi bandák külső támogatása. A mongol kormánnyal történt megegyezés alapján éppen a napokban fejeződött be egyes szovjet alakulatok kivonása, s a Szovjetunió a határon állomásozó csapatok csökkentése elöl sem zárkózik el. A határkérdések rendezéséről rendszeres konzultációk folynak a két fél között. Hangsúlyozni kell: Kína és az európai szocialista országok kapcsolatainak javítását egyik fél sem teszi Kapcsolataink fontos állomása függővé a szovjet-kínai viszony alakulásától. Ami összeköt: a szocializmus építése, annak a felismerése, hogy napjaink elsőrendű feladata az atomháborús veszély elhárítása. Ismeretes, az atomhatalmak közül egyedül Peking követte a Szovjetunió példáját, s vállalta, hogy nem alkalmazza elsőként a nukleáris fegyvert. A Štrougal-látogatás során szinte minden pekingi vezető kiemelte az ötvenes években folytatott csehszlovák-kínai együttmúköaés eredményeit, azt a segítsáfcfet, melyet hazánk nyújtott a kínai ipar kiépítéséhez. Kínában a reformtörekvések számos érdekes kísérleteket eredményeztek a gazdaságirányítás terén, főleg a különleges gazdasági övezetekben. Mindkét fél kijelentette, hogy tanulni kíván a másik tapasztalataiból, tehát a szocialista országok között véleménycserék fontosságát emelték ki - tiszteletben tartva a másik fél belső céljait, sajátos megfontolásait. ,,Ók csakúgy, mint mi, sokkal vonzóbbá kívánják tenni a szocia- liszmust" - nyilatkozta Štrougal elvtárs. Az ötvenes évek kedvező tapasztalataira lehet és kell is építeni a jövőben a gazdasági kapcsolatok bővítésekor. Ott-tartózkodása során két dokumentumot írtak alá, az egyiket a közös tengerhajózási társaság létrehozásáról, a másikat a Tatra 815-ös tehergépkocsik gyártásában folytatott együttműködés bővítéséről. Ezenkívül több más ágazatban is lehetőség mutatkozott a kooperáció bővítésére, hiszen látni kell azt is, hogy Kína több progresszív ipari ágazatban nagyon jó eredményeket tud felmutatni. Eredményesnek bizonyulnak a gazdasági reform kapcsán hozott intézkedések, ezt az első negyedévi statisztika támasztja alá, amelyet a közelmúltban hoztak nyilvánosságra. Az ipari termelés 14 százalékkal növekedett, amit már egészségtelennek tartanak, úgyhogy az év hátralévő hónapjaiban vissza kell fogni az ütemet. Nagy súlyt helyeznek az energiaipar fejlesztésére, ennek eredményeként a villamosenergia előállítása 9,9 százalékkal volt nagyobb, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. A parlament április közepén megtartott tanácskozásán ismertették a tavalyi gazdasági eredményeket is. A mezőgazdasági termelés 9,3 százalékkal volt nagyobb mint 1985-ben, a reáljövedelmek (figyelembe véve a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árainak emelkedését) a városi lakosságnál 13, a falusi lakosságnál pedig 3,2 százalékkal voltak nagyobbak. (~^r*ao Ce-jang ma kezdődő wo csehszlovákiai látogatása minden bizonnyal hozzájárul országaink együttműködésének bővítéséhez. Ez mindkét nép, s a szocialista országok közös érdeke. MALINÁK ISTVÁN