Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-01 / 125. szám, hétfő

jj szú 5 987. VI. 1. SZABÓ ATTILA 14 ARANYÉRME A világbajnokságon is bizonyít? A fiatalok körében is nagy népszerűségnek örvendenek az egyre gyakoribb tömegfutóversenyek (Virág Tibor felvétele) Ahol szeretik a turisztikát Az ország legjobb kajakosát Sza­bó Attilának hívják, februárban múlt huszonegy éves; tizennyolc eszten­dős kora óta még futamot sem vesz­tett a hazai versenyeken! A cseh­szlovák bajnokságokon összesen ti­zennégy aranyérmet gyűjtött eddig össze. Rajthoz állt két világbajnok­ságon is - tavaly Montrealban a ha­todik helyen „kötött ki“ tízezer mé­teren. Atilla hét centiméter híján két méterre nyúlt, súlya nyolcvanöt ki­logramm. Kilencéves kora óta evez; pályafutását Komáromban (Komár­no) kezdte. Innen rukkolt be Prágá­ba, ahol jelenleg is a Dukla tagja. Úgy tűnik az idei esztendő sors­döntőnek ígérkezik pályafutásában. Ladislav Souček edző ugyanis el­döntötte: Szabó Attila ezentúl csakis egyedül száll majd hajóba - felhagy a páros versenyzéssel, hogy vitat­hatatlan tehetségét a lehető legjobban ér­vényesíthesse. (Visz- lay Istvánnal kajak kettesben is országos bajnokságot szerzett; sőt, ikertestvérével, Zoltánnal egyetem­ben, Blaho és Viszlay társaságában egy­szer négyesben is maguk mögé utasítot­ták a teljes csehszlo­vák élmezőnyt.) Attila legutóbb Slapyban, a második válogató versenyen bizonyította kitűnő formáját - mindhárom számában - az öt­száz, az ezer és a tíz­ezer méteres távon maga mögött hagyta ellenfeleit, köztük a remek magyaror­szági kajakosokat is!- Huszonegy éves vagy, s itthon maga­san a legjobb. Mikor érik be egy kajakos? Hány évesen juthat el valaki a legmagasabb csúcsra? Azaz: mikorra várható, hogy esetleg a világbajnokságokon is elcsípsz egy érmet?- Erre a mi sportágunkban sincs szabály. Általában a huszadik és a huszonötödik év között jön a leg­egyenletesebb, legjob forma, de más példa is akad; van, aki har­mincöt esztendős korában nyer vi­lágbajnokságot vagy olimpiát.- Komáromban kezdtél el kaja­kozni. Miért éppen ezt a sportágat szemelted ki magadnak?- Mint az életben általában, az én sorsomban is szerepet játszott a vé­letlen. Szüleim a hatvanas években Komáromba költöztek Bátorkesziből (Vojnice). Házunk a Vág-Duna kö­zelében, a régi csónakház környé­Tiz idény alatt - 1976 és 1985 között - kilenc centimétert javult a férfi ma­gasugrás világcsúcsa. Tavaly változatlan maradt, továbbra is Igor Paklin a tulajdo­nos, aki 1985. szeptember 4-én a 241 centiméteres magasság fölött suhant át. Időközben a fedettpályás világrekord is azonos lett a szabadtérivel: a svéd Patrik Sjöberg csarnokban 241-et ugrott. Márpedig Igor Paklin szerint:- Sjöberg eredménye az ugrószá­mok közül az egyetlen fedettpályás teljesítmény, amelyik már utolérte a szabadtéri világrekordot. S egyben magasugró világcsúcsa megjavításá­nak előhírnöke. A fedettpályás idény viszont legalább kétszer olyan hosszú, így nagyon sok versenyen adódik le­hetőség a rekordjavításra. És a stadi­onban sokkal jobb ugrani, mint a csar­nokban... Paklin, aki honfitársa, Povarnyicin ugyanabban az esztendőben felállított vi­lágrekordját hódította el, szülővárosában, a kirgiziai Frunzéban él. Az ottani poli­technikai főiskolán a komputerek világá­val ismerkedik. Ahhoz azonban, hogy összeszámlálja, kik jöhetnek számba az idén, mint az új rekord várományosai, nincs szükség a csúcstechnikára. Paklin: „Az esélyesek számba vételére ele­gendő öt vagy hat ujj is. Azaz, legalább öt ujjra van szükség ahhoz, hogy végig számoljuk, kik lehetnek egy esztendő múlva elsők ezen a büszke listán?" öt vagy hat atlétának lehet reménye a csúcsjavitásra. Soha annyi kiváló ma­gasugró nem volt a világon, mint ma­napság. Igor Paklin egy vasöntő és egy kórházi nővér most 23 esztendős fia, aki imád * gyorsan robogni az autójával, a legtöbb kén áll, - terészetes hát, hogy mi is, a három Szabó-fiú ott töltöttük a szabad időnket a víz közelében. Focizgattunk, jártuk a folyópartot, átruccantunk a szép Apáli-szigetre. Közben félszemmel az evezősöket figyelgettük. Aztán mi is belekóstol­tunk a sportágba Zoltánnal, s azóta sem tudunk megválni tőle. Ha vi­szont nem költözünk Komáromba, valószínűleg sohasem ülök kajakba!- Külön szerencse, hogy ebben a városban gazdag hagyománya van a vízi sportoknak!-A Töltéssy, Halmo, Tar, Soós, Pál nevek ma is jól csengenek a szakberkekben. Első mesterem Soós Tibor volt, őt Vojtech Halmo követte. A régi csónakházat időköz­ben lebontották, s egy korszerű, minden igényt kielégítő létesítményt építettek helyette, olyat, amelyre büszke lehet a város. Nagyon szíve­sen járok haza, szó van róla, hogy a jövőben akár itthon is edzhetek olykor-olykor, a régi, megszokott, ismerős környezetben. Beindult az evezős idény. Milyen­nek minősíted a felkészülésedet?- Az az érzésem, hogy sokkal jobban sikerült, mint tavaly. Akkor ugyanis az osztrák Alpokban ala­poztunk, de a formát nem tudtuk átmenteni a montreali világbajnok­ság idejére. Senki sem közölte „hi­vatalosan“, hogy valami hiba csú­szott a felkészülésbe, mindenesetre az idén más utat választottak a szakvezetők. A válogatott keret tíz tagja együtt edzett a kitűnő magyar kajakosokkal Magyarországon. Szá­momra óriási élmény volt velük ké­esélyt - önmagán kívül, természetesen- honfitársának, Gennagyij Avgyejenkó- nak a világbajnoki cím védőjének adja. Ezenkívül úgy véli, hogy Patrik Sjöberg és Carlo Thränhardt nyáron is meg akarja ismételni kiváló téli eredményeit. És véle­ménye szerint természetesen nem sza­bad elfeledkezni Dietmar Mögenburgról, az olimpiai bajnokról sem. A Burevesztnyik Fruzne atlétája érde­kes módon nem említi Csu-Csien-hua nevét, a kínai atléta pedig 1983-ban és 1984-ben három ugrása után boldogan érkezett a szivacsgödörbe. Először az NDK-beli Wessig 236 centiméteres világ­csúcsát javította meg egy centiméterrel, majd utána - ismét egy centiméterrel- a sajátját, s így jutott el a bűvös 240 centiméter küszöbére, amelyet aztán vé­gül mégis Povarnyicin vitt át a világon elsőnek, ß Igaz, Csu-Csien-hua múltjáról többet tud a világ, mint jelenéről. Sanghajban született 1963-ban, sportiskolába járt, ahol asztaliteniszezőként kezdte. Aztán átnyergelt a magasugrásra, 17 évesen már 225 centiméterrel szerepelt a világ- ranglistán, 1981-ben 230 volt a legjobbja, a következő évben 233-mal vezette a vi­lág élmezőnyét, majd következtek a világ­rekordok. Los Angelesban Mögenburg és Sjöberg mögött harmadik lett az olimpián. Tavaly viszont csupán 231 centiméter volt a legjobb eredmény. így hát a kínai magasugró éppúgy rejtély a jövő számára, mint Rudolf Povar­nyicin, aki 1985 augusztusában az isme­retlenség homályából bukkant fel, amikor bejárta a világot a Donyeckből érkezett hír, miszerint ez az addig úgyszólván teljesen ismeretlen fiatalember, átlépte, szülni, mivel itt mindegyik gyakorlás „életre-halálra“ ment, tartani akar­tuk a lépést a világ legjobbjaival. Nekem itthon az edzéseken nincse­nek „húzó“ társaim, ezért volt szá­momra nagyszerű, hogy világbajno­kok között próbálhattam az erőmet. A hazai válogató versenyek után néhány nemzetközi viadalon állok majd rajthoz - Szegedre, Moszkvá­ba, Párizsba készülök - aztán au­gusztusban következik a treboni edzőtáborozás. Ez lesz a duisburgi, augusztus végi világbajnokság előtt az utolsó felkészülés.- Mit várs2 a világbajnokságtól?- Szeretnék jól szerepelni. Ez a verseny alapvetően fontos szá­momra, hiszen ha sikeresen evez­nék, indulhatnék a jövő évi olimpián! Az bizonyos, hogy csakis szóló szá­mokban ülök hajóba. Még nem tu­dom, mindhárom távon indulok-e, ezt közvetlenül a világbajnokság előtt döntjük el az edzőmmel. (Ked­venc számom az ezer méter.) Azt hiszem, jó ötlet volt együtt edzeni a magyarokkal. Náluk minden edzésnek van hangulata, tétje, hi­szen hét világbajnok akarja minden egyes alkalommal igazolni, nem vé­letlenül nyerte el tavaly Kanadában a büszke címet. A többiek pedig fel akarnak zárkózni a világelsőkhöz - egyszóval azok az edzések ver­senyszámba mentek! Attilával a komáromi csónakház klubtermében beszélgettünk. Jelen volt Polhammer László gondnok is, akit arra kértem, mutassa be ezt a szép létesítményt, és mondja el azt is, miképp tudják kihasználni?- A csónakház a nemzetközi igé­nyeket is kielégíti. Tanmedencével, szaunával, kondicionáló teremmel, tágas, kandallós klubbal, udvarán teniszpályával „felszerelt“. Készül ide edzótáborozni az országos válo­gatott keret is, mi pedig minden évben rendezünk itt néhány nagy versenyt - többek között a hajógyár nagydíjáért is. Nem titkoljuk, van egy távoli, merész célunk - szeretnénk, ha 1990-ben itt zajlana a Világ Kupa a maratoni kajakozásban. Ha a ren­dezés jogát Csehszlovákia kapja, akkor a küzdelmek itt, a Vág-Dunán lesznek majd - ezt az illetékesek megígérték. A csónakház kihasz­náltsága jó. Már kilencéves gyere­kekkel is foglalkozunk, a járási pio­nírházzal együttműködve, de ifjúsági és élsport-központ is van nálunk. Mintegy hatvan-hetven kajakos gya­korol itt nap nap után. Versenyzőink országos viszonylatban is számotte­vő eredményeket érnek el, tavaly például másodikok lettünk a szlová­kiai ifjúsági sportközpontok között. A kajak-kenu sportnak Komárom­ban meg van a törzsközönsége, a város lakói büszkék eredményeik­re. Joggal. BATTA GYÖRGY pontosabban átugrotta a bűvös 240 centi- méteres határt. A kijevi atléta azóta min­den versenyen adós maradt a nagy ered­ménnyel, még meg sem közelítette világ­csúcsát, amelyet egyébként - mint isme­retes - Paklin a japán Kobéban döntött meg. Egy amerikai szakember szerint - aki nem kívánja magát megnevezni - Avgye- jenko a legesélyesebb az új magasugró- világcsúcsra. A szakértő ott volt Liévin­ben, az atlétikai Európa-bajnokságon. Hatalmas verseny folyt, 236 centiméteren még négyen voltak versenyben. Ezt a magasságot a szovjet világbajnok a léc­nél legalább 6 centiméterrel magasabban vitte át. Állítólag ez volt a sporttörténelem legjobb ugrása - ezt a képmagnó-felvéte­lek is igazolják. Annak ellenére, hogy az az ogyesszai Gennagyij az Európa-ba|- nokságon végül csak harmadik lett. A Sjö­berg számára Európa-bajnokságot jelen­tő 238 centimétert a szovjet magasugró Indianapolisban a fedett pályás világbaj­nokságon vitte át, s ezzel egy helyezéssel előbbre lépett. Második lett honfitársa, Paklin mögött. A küzdelem rövidesen szabadtéren folytatódik. Egyes szakértők a 245 centimétert is elérhetőnek tartják. Mögenburg vélemértye is hasonló: - A mi magasugró-nemzedékünk akár már ebben az évben képes a két méter negyvenötre! Honfitársa, Carlo Tränhardt szerint Av- gyejenko pályázhat a legnagyobb eséllyel az újabb álomhatár áttörésére. A világbaj­nok ugyanis 11 centiméterrel magasabb, mint Paklin, akinek viszont kétségtelenül jobb a technikája Márpedig a testmagas­ság húszon felül már nemigen változik, a technika viszont szorgos felkészüléssel javítható. (ks) Sókszelőcén (Selice) a falu pere­mén, festői szép környezetben áll a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épülete. Dél lévén a gyerekek egy része dolga végeztével vidáman rúgja a bőrt. Szívesen megállnánk mellettük, de az idő sürget, a tanítói lakások egyikében Mihály Józse- féknél csöngetünk. Az igazgatóhe­lyettes épp hogy megebédelt, s már rohant is a helyi nemzeti bizottságra. Oda is követjük... Mihály József 25 éve került az iskolába - tornatanárként. Vagy ahogy ő mondja: „bukfencmester­ként“. Gyerekkora óta foglalkozott Štúrovóban a turisztikával, itt sem akart megválni tőle.- Sókszelőcén is voltak elődök, turisták, de nem szervezett jelleggel. Magam köré tömörítettem néhány fiatalt, voltunk vagy húszán, tizen­négy kitartott végig - s ettől kezdve jártuk Szlovákiát. Volt olyan, például Csicsman Laci, aki olyan kicsi volt, hogy pokrócot kellett a biciklivázra kötnie, s azon ült, az ülésről nem érte el a pedált. Kun Pali volt a ,,szárnysegédem“. - S köztük volt Tóth Pali is. Ők hárman ittmaradtak a faluban, s továbbra is foglalkoznak a turisztikával. Igaz, most már a csa­láddal járnak.- A gyerekcipőből hogyan léptek ki, s értek el a mai szintre?- A hetvenes évek elején sokat javult tevékenységünk színvonala. Az 1975-ös országos spartakiád előtt a Magas-Tátrában, FICC-ralin 24 tagú csapattal vettünk részt. A 12 ifi és 12 serdülő Prágába is eljutott a turistatalálkozóra. Ez volt a mér­földkő szakosztályunk életében, ek­kor kerültünk be a szlovákiai köztu­datba.- Falusi szakosztály lévén, mégis az egyik legjobbként tartják számon a sókszelőceit a szlovákiai ország­részben. A száznál több tagot szám­láló turisztikai szakosztály nemcsak papíron, a valóságban is igen sokré­tű tevékenységet folytat...-Igaz, hogy papíron 110 tagunk van, de csak 96 az aktív. Márpedig mi nem szoktunk valakit csak a lét­szám miatt megtartani. Tevékenysé­günk bemutatását kezdjem a termé­szetjárással, amibe nemcsak a gya­logturisztika, de a víziturisztika is beletartozik. Ezeknek természete­sen kortól és eszköztől függően más-másak a kritériumai. Ebben a kategóriában mesterfokú osztá­lyunk nincs, pedig nem álltunk tőle messze. Háromszor is nekifutottunk, de annyira igényes volt a verseny, hogy a résztvevők nem fértek be a szabadságkeretbe. Egyes teljesít­ményi osztályunk egy van, Szitás Dezső mérnök és veje, ók a mototu- risztika keretében külföldet is több­ször megjárták. Olyan hosszú ideje csinálják, hogy már alaposan föl tud­ják mérni saját képességeiket, s ami a fő, vállalják a sokak számára el­képzelhetetlen és kényelmetlen sá­tor alatti alvást.- Augusztusban hazai turistata­lálkozót rendeztünk az sznf tisztele­tére. Délután honvédelmi verseny, este a tábortűznél músor szórakoz­tatta a résztvevőket. Nyaranta kü­lönböző összejöveteleket rendezünk a Vágnál. Jelenleg pedig épp gond­ban vagyunk: föltúrták táborhelyün­ket, nincs hova mennünk. Keres­nünk kell egy új, megíéleló csendes helyet.- Ezek inkább akciók voltak. Tag­jaik azonban részt vesznek különbö­ző versenyeken is...- Igen, a gyerekek az országos ifjúsági turistaversenyben. A felnőt­teknél nem vagyok a versengés híve a turisztikában, mert tapasztalatom szerint az nem mindig vezet jóra, megrontja a légkört a tagok között. De elkanyarodtunk... Szóval, a gye­rekek 1974 óta Szlovákiában az első 10 helyezett között vannak. 1983- ban értük el a legjobb eredményt, a második helyen végeztünk. Ebbe a versenybe a természetvédelem, a teljesítményturisztika, a társadalmi munka és a területturisztikai jelvé­nyek is beszámítanak. Ez utóbbi megköveteli: a gyerekek kulturális téren is tájékozottak legyenek, tár­latlátogatásokon vegyenek részt, is­merjék a műemlékeket. Prágában a legutóbbi spartakiádon 36-an vol­tak, s mindannyian megszerezték az Arany Prága jelvényt. Most kezdtük el Trenčín és Bratislava jelvényéért a versengést.- Gyerekeik között szlovákiai baj­nokok is vannak, a kerületi rendez­vényekről pedig rendre féltucatnyi éremmel térnek haza...- A turisztika nagymértékben hozzájárul az állóképesség növelé­séhez, a honvédelmi készség kifej­lesztéséhez. Így gyerekeink a turisz­tikai-honvédelmi akciókon is jeles­kednek. Tavaly a hatodikos Orisko Zsanett, Lelkes Szilvia és Kuticsko Zsanett harmadik lett a csehszlovák bajnokságon, s az élvonalban sze­repel a nyolcadikos Száraz Kati, Szi­tás Ági és Mihály Judit is. Ez azt jelenti, hogy nyáron, amikor nincs tanítás, is komolyan kell foglalkoz­nunk velük, reggel 8-tól 11 -ig, este 5-től 7-ig edzünk. A júliusi szlovákiai találkozó után egy hét pihenőt kap­nak a gyerekek.- És vajon télen tétlenségre van­nak kárhoztatva?- Dehogy. Kitűnő sízöink vannak. Csodálkozik? Merthogy a környék csupa síkság? Van a Vág mellett egy 15-20 méteres töltés, ez a síki­képzés alapjaihoz elég. Aztán eljá­runk az Igmálra. Azokat, akikben tehetség van, fölkaroljuk, síoktatóink Vadkerti László, Mihály Edit, Czanik Miklós, Réső György és József fog­lalkoznak velük. A sitanfolyam kere­tében is óriási előnyt jelent, mert a gyerekek már előtte megtanulnak sízni.- Kap-e segítséget?- Nagyon sokat, főleg a kollégák­tól. Egyedül nem is tudnám csinálni. Az egyesület költségvetésének 20 százaléka a miénk, s a CSSZTSZ KB, a járási és kerületi bizottság is jelentős támogatást nyújt tevékeny­ségünkhöz.- Az ember vágyik a természet­be. Csak éppen manapság elké- nyelmesedtünk, no meg könnyebb azt mondanunk, az időből nem futja. Hogyan lehet mégis kimozdítani az embereket a tévé mellől, a szo­bából?- A turisztikában olyan formákat kell keresni, amelyek érdekesek, változatosak. A tábori életbe pedig minden belefér - főzés, úszás, röp­labda, foci. Célunk éppen a töme­gesség, tehát ne csak a leg jobbak­kal foglalkozzunk. A magasabb szintből néha engedni kell annak érdekében, hogy minél szélesebb rétegeket bevonjunk. URBÁN KLÁRA A legjobb csehszlovák kajakos: Szabó Attila (Ordódy Vilmos felvétele) ÖTEN A KÉTSZÁZNEGYVENÖT FELÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom