Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-05 / 129. szám, péntek
í ÚJ szú 5 1987. VI. 5. Lépéshátrányban - lépéskényszer A gépipar fejlesztése és a gazdasági mechanizmus átalakítása Noha emelhetők kifogások a gépipar eddigi teljesítményeivel szemben, mégis vitathatatlan, hogy egész sor alapvető feladatot lát el a népgazdaság fejlesztésében, bár jóval többet várunk el eddigi eredményeinél. Tartalékai azonban sok területen kimerültek, máshol pedig a gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatától és ütemétől váltak függővé. A korlátozott mértékű beruházások, amelyeket ráadásul sok esetben nem megfelelő berendezések beszerzésére használtak fel, az egész gépipar modernizálására nem elégségesek. A vállalatok önállóságának növelése, beleértve a fejlesztés önerőből való finanszírozását is, a különböző korú gépekkel rendelkező vállalatokat különböző módon érinti. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott dr. Jiŕi Španél, a prágai Gépészeti Technológiai és Közgazdasági Kutatóintézet munkatársa is a Hospodárske Noviny ez évi 20. számában. A Kelet-szlovákiai kerületben jó ütemben folyik az erdőtelepítés. Naponta 120 hektár területet erdősítenek. Május végéig a tervezett ötezer hektár 90 százalékát szeretnék beültetni. A rozsnyói (Rožňava) erdőgazdaság egyike a Kassai (Košice) Állami Erdőgazdaság azon erdészeteinek, melyek a legigényesebb feladatokat is teljesíti. A čer- mošnái faiskola is nagyban hozzájárul a feladatok sikeres megvalósításához. Évente új eljárásokkal több mint 6 millió tű- és lomblevelű facsemetét nevel. A képen: Valéria Boršodiová fenyőmagot szór a vetőgépbe, Ján Ševčík pedig a fenyőmag minőségét ellenőrzi. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Mindjárt az elején le kell szögezni azt a tényt - kezdi elemzését a cikk szerzője —, hogy az elektrotechnikai, kohó- és gépipar együtt, az egész ipar munkaerőállományának 37 százalékát foglalkoztatja és az állóeszközök 22 százalékát használja. Az ipari ágazatok saját termelési értéknövekményének 64 milliárd koronájából 30 milliárd az elmúlt ötéves tervidőszakban a gépiparból származott, a 280 milliárdos ipari beruházási keretből azonban csak 65 milliárd korona jutott a gépipari szakágazatok számára. A befektetések hatékonysága ezek alapján tehát kétszerese volt annak, amit más ipari ágazatokban elértek. Ennek alapján megállapítható, hogy a gépipar a beruházások szempontjából alulértékelt volt és termelőeszközeinek elöregedése, bizonyos fokú javulás ellenére, még a 90-es években is folytatódni fog. Növelni a kihasználás mértékét A másik oldalon léteznek olyan tartalékok (munkaidő, teljesítmények, a felhasználás módja), amelyek feltárása növelheti a meglévő termelőeszközök kihasználását. Az ágazatban a gépek száma már hosszabb ideje gyorsabban nő, mint a munkások száma, de nem az automatizáció következtében. Ezt a jelenséget állandóan és minden szinten bírálják, de az intézkedések közül egy sem volt képes 1962 óta meggyorsítani az elöregedett gépek leírását. Az iparág minden ötödik gépe 30 évnél régebbi. A 80 ezer elöregedett gép közül azonban évente csak 3 ezret írnak le. Ilyen ütem mellett nagyrészük a 2000. évet is túléli! Ezzel a gyakorlattal szemben áll az a követelmény, hogy átlagban 10 évenként fel kell újítani a termelési technológiákat. Az elöregedett gépek nagyrésze a vállalatok számára tartalékul szolgál olyan esetekben, amikor elromlik egy alapgép, vagy amikor a tervtel- jesitésben kell hajrázni. Az új, modern gépekhez nehéz hozzájutni, s vásárolni egy olyant mint a meglévő - csak 30 évvel fiatalabbat és rendszerint harmincszor drágábbat - egyáltalán nem fizetődik ki. Ezenfelül kockázatos is a drága, modern célgépek és gyártósorok vásárlása, ha nem garantált a termelési program stabilitása. A statisztikai hivatal jelentése szerint az alapeszközök kihasználtsága a gépiparban, két műszakra számolva, 75 százalékos, tehát van tartalék a műszakszám növelésére. Az sem mindegy, hogy egy 30 ezer vagy egy 3 millió koronás gépet használnak-e, csak egy műszakban. Ebben az esetben a helyzet rosszabb képet mutat, s ráadásul feltételezhető, hogy a statisztikában nem szerepel minden gép, hiszen a vállalatoknak egyáltalán nem érdekük - a gazdasági szabályozók erre nem gyakorolnak nyomást - a tartalékaik nyilvánosságra hozatala. A segítséget olyan gazdasági viszonyok kialakítása jelentené, amelyben az üzem vagy a vállalat érdeke a gépek optimális határig való maximális kihasználása lenne, ahogyan a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei ezt előirányozzák. Ezek szerint 1990 után a vállalat tiszta jövedelmének a nagyobb részével rendelkezhet majd, termelési bázisa pedig bizonyos kritériumok alapján elvonásokkal lesz terhelve. Ágazati érdekek Ha célul tűzzük, hogy az évezred végén a géppark cseréjének periódusa (a mai 25-28 évvel szemben) húsz év legyen,akkor 2000-ig minden 1981 előtt gyártott gépet le kellene írni, összesen 79 milliárd korona értékben. 1981-től 85-ig azonban a leírások értéke csak 7 milliárd korona volt, és 1990-ig 15 milliárd korona értékben selejtezik ki az öreg gépeket. Az utolsó tíz évre tehát 67 milliárd koronányi elöregedett gépi berendezéstől kellene megszabadulni. Ez háromszor annyi, mint ebben az évtizedben, tehát aligha teljesíthető, s akkor még távol vagyunk a norma által megszabott 14 éves élettartamtól. Az öreg gépek kiselejtezése tulajdonképpen részét kell hogy képezze a termelőkapacitások modernizálásának. Ha feltételezzük, hogy a gépek harmadát pótlás nélkül írják le, másik harmadát csúcsszintű technológiák berendezésével helyettesítik, utolsó harmadát pedig felújítják a közepes automatizációnak és me- chanizációnak megfelelő szintre, (beleértve az energiagazdálkodás, az adminisztráció és. környezetvédelem gépi eszközeit is), akkor a prágai Gépészeti Technológiai és Közgazdasági Kutatóintézet becslései alapján 250 milliárd koronát kell beruházni. (Ebbe nincsenek beleszámítva az építészeti részek és az új kapacitások megépítésének költségei sem.) Az elemzések alapján a jelenlegi beruházási irányvonal megtartása mellett (a 8. ötéves tervre 64 milliárd az elpirányzott összeg) ezek az eszközök a rendelkezésre is állnának, ha nem tartalmaznák az új beruházások építésének költségeit is. Az ötéves tervbe azonban a beruházási költségek fele erre a célra szolgál. A második nehézség prózaibb: egyszerűen nincs eléggé széles választék a megfelelő színvonalú berendezésekből. Ez utóbbi tény ellenére, az említett intézet szakvéleménye alapján az lenne a megoldás, ha az új építkezések rovására növelni tudnák a modern gyártási technológiák vásárlását és természetesen minél hatékonyabb kihasználását. Ehhez nagyobb teret kellene kapnia a vállalatok kezdeményezésének a terven felüli gyártásban, a nemzetközi kooperációnak és specializációnak. Halaszthatatlan a progresszív műszaki berendezések kivitelének és behozatalának egyenlő mértékű növelése, egyensúlyba hozása is. A vállalatoknak elő kell teremteniük az ilyen technika megvásárlásához szükséges pénzeszközöket (főleg versenyképes termékek gyártásával) és teljes mértékben viselniük kell a hiányos kihasználás következményeit. A központi szerveknek viszont olyan körülményeket kell teremteniük, amelyben elegendő minőségű progresszív berendezés vásárolható, és rendelkezésre állnak a gyártáshoz szükséges nyersanyagkészletek is. Vállalatok - eltérő feltételekkel A csehszlovák gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei hangsúlyozzák a vállalatok önerős finanszírozásának elvét, beleértve ebbe a beruházások területét is azzal, hogy ne kerüljön sor az eszközök vállalatok közötti újraelosztására. Ennek a pontnak egyik vitatott kérdését szemlélteti a vizsgálat, amelyet a fent említett kutatóintézet végzett el. Ez két, 1975-ben közel azonos teljesítményű, hasonló gyártási programmal rendelkező gépipari vállalat fejlődését hasonlította össze 10 éves időszak alatt. Az első vállalat kevés beruházást eszközölt. A kezdeti „rosszról“ gépparkjának állapota a „nagyon rossz“-ra süly- lyedt le. Munkatermelékenysége viszont 50 százalékkal nőtt és szintén nőtt valamelyest az állóeszközök kihasználtsága, csökkent a munkások száma. A másik vállalat viszonylag sokat ruházott be, gépparkjának állapota javult, a termelékenység viszont 10 év alatt csak 11 százalékkal emelkedett. Az állóeszközök kihasználtságának hatásfoka majdnem a felére csökkent. A beruházásaik összege viszont háromszor túlszárnyalta a leírások összegét. S mivel ez utóbbitól függ a beruházási eszközök mértéke és a második vállalat továbbra is nagy összegű leírásokkal rendelkezik majd sok új gépe miatt, lesz pénze újra beruházni. Az első vállalat viszont öreg gépei után már alig ír le valamit és nem is lesz miből újítania. n Ez a példa azt szemlélteti, hogy egy konszernen belül a továbbiakban is lehetővé kell tenni a leírások vállalatok közötti újraelosztást, mivel az első vállalathoz hasonló termelő- egységek, amelyek az eddig érvényben levő gazdasági szabályozók ösztönzésére jártak el a felvázolt módon, egyébként képtelenek lesznek behozni lemaradásukat a termelés modernizálása terén. S mivel az ilyen vállalatok vannak többségben, valószínűleg a közeljövőben az ágazatok közötti újraelosztás is szükségessé válik - legalább is átmenetileg. A gépipar modernizálása nélkül nem építhető modern népgazdaság, s a modernizálás lehetetlen a gépipar számára termelő gépipari üzemek gyártósorainak korszerűsítése nélkül. Az iparág, ahogyan az a cikk elején ismertetett adatokból is kitűnik, eddig saját fejlődésének a rovására biztosította más ipari ágazatok fejlesztését. így az ágazat felújítása össztársadalmi érdekké kell hogy váljon. Ennek a modernizálásnak azonban egy magasabb szinten, nem a mennyiségi, hanem a minőségi szempontokat figyelembe véve kell megvalósulnia. (szén) 1985-ig a szőgyéni (Svodín) szövetkezet dolgozóinak nem volt külön üzemi orvosuk. Ám, amikor 1984 végén a községben Z akcióban megkezdték az új, korszerű egészségügyi központ építését, úgy gondolták, jobb lesz, ha attól az időtől fogva üzemi orvos gondozza őket. Dr. Šíllo Rudolf körzeti orvos feladata lett a 950 szövetkezeti tag egészségvédelme, gyógyítása.- 1985 márciusától kezdtem meg üzemorvosi pályafutásomat, s munkámban a legnagyobb figyelmet kezdettől a megelőzésre összpontosítottam. Mint hazánkban másutt, mi is a kardiovaszkuíáris. valamint az onkológiai program keretében vizsgáltuk és vizsgáljuk a lakosokat, tavaly 206 szövetkezeti tag ment keresztül az alapkivizsgálásokon. A többletmunka kézzelfogható bizonyítéka, hogy a vizsgált személyek között,,találtunk“ 33 magas vérnyomásban szenvedőt, 28 szívbeteget, 12 cukorbajost és egy páciensnél még időben csíptük el a daganatos megbetegedést. A továbbiakban folytatjuk ezt a tevékenységet, sót bekapcsolódunk a geriátriai programba is. Mert Szógyén lakossága öregszik. Még emlékszem azokra az időkre, amikor 4000-en éltünk a faluban, ma több mint ezerrel kevesebben vagyunk. A 60 éven felüli lakosok száma több mint 700, tavaly ötvenen haltak meg s csak 32 gyerek született. Persze, bízom abban, hogy az új egészségügyi központ átadása, a szolgáltatások javítása ittmarasztalja a fiatalokat. Dr. Sillo beszámolt arról is, hogy a szövetkezetben 120-130-an veszélyes munkakörülmények között dolgoznak, a veszély forrása a por, a zaj, de a vegyi hatás és a magasság is. A dolgozók fokozott ellátásban részesülnek, mégis évente né- gyüket-ötüket könnyebb beosztásba kell sorolni. A 950 tagból nyolcán rokkantsági járulékot kapnak és hármuknak folyamatban van a járadék elismerése. A szőgyéni szövetkezetben elöHáborús emlékeket, megrázó eseményeket idéz Antonín Líška Ako sa plaší smrí című regénye, melynek A halál megfélemlítése lehetne leginkább a magyar megfelelője. A mindvégig izgalmas regénymozaikot a Pravda Könyvkiadó adta ki 1987-ben, s a cseh nyelvű eredetiből, amely 1983-ban jelent meg, Zemka Jaurová fordította szlovák nyelvre. Az olvasó megismerheti a második világháború alatt külföldön harcolt csehszlovák repülősök életének, hősi tetteinek sok-sok mozaikját, melyből a nem kis esztétikai élményt nyújtó mű összeáll. Hitelestérbe került a balesetmegelőzés. A statisztikák könyörtelenek, tavaly 28 üzemi balesetet és 95 munkán kívüli balesetet jegyeztek.-Az okokról sokat lehetne beszélni. Mindenki tudja, hogy a szövetkezet dolgozói sokat és keményen dolgoznak. Sajnos a munkaidő végeztével sem térnek haza pihenni, a munka a háztájiban folytatódik. Nem titkolhatom el, bortermő vidék lévén, sok az alkoholbeteg. Évente 3-4 olyan haláleset fordul elől, melyet közvetve vagy közvetlenül, az alkohol okozott. Megtudtuk, a szövetkezet szociális programjában helyet kapott a tagok gyógykezelése is. Évente 350 tagot a gyűgyi (Dudince) fürdőben kezelnek, tíz tagot három hétig, a többieket egy-egy hétig. Elégedettek is nagyon, a szövetkezet vezetősége mégis úgy döntött, Z akcióban, közös beruházásként, két év múlva helyben elkezdik építeni a szövetkezet rehabilitációs üdülő- központját, ahol naponta majd húszán részesülhetnek kezelésben, átmelegedhetnek a szaunában. Kovács Ferenc, a szövetkezet elnöke szinte végszóra érkezett az orvosi rendelőbe. - Dolgozóink egészségvédelmét szem előtt tartva kapcsolódtunk be mi is az új központ építésébe. A gépesített földmunkákat elvégeztük, s a falu lakosaival közösen mintegy egymillió korona értékű munkával járultunk hozzá a kiadásokhoz. Az egészségvédelem szerves része a jó minőségű koszt. Ezt is megoldottuk, naponta 400 adag ételt főzünk, s a szezonban 10 munkahelyre szállítjuk a jóízű ebédeU S mert a régi konyha elavult, 1 700 000 koronás költséggel újat építünk. Fábián Olga, a konyha főnöke, valamint a szakácsnők Mánya Katalin vezetésével már nagyon várják a jobb munkakörülményeket. De Barna Ilona is, akinek túrós-mazsolás, omlós réteseit sokan emlegetik. Szóltál a gyűgyi gyógykezelésekről? - fordult az elségében - jóllehet a regényben közölt nevek kitaláltak egyetlen percig sem kételkedhetünk. Ennek a mű irodalmi értékén kívül az a magyarázata, hogy a szerző maga is repülősként harcolt, tehát az eseményeket nemcsak ismerte, hanem részt is vett bennük. Egy alkalommal súlyosan megsebesült, s néhány hónapon át az ágyat nyomta Betegsége idején naplót vezetett. Regényének cselekményét akkori feljegyzéseiből, no meg sosem feledhető emlékeiből, élményeiből merítette. A kitűnő könyvet a hazaszeretet, az igaz ügyért való küzdelembe vetett hit hatja át. (fülöp) nöK az orvos feľé, annak igenlő válasza után, folytatta. - Be kell vallanunk nehézségeinket is. Főleg az idénymunkák idején gondot okoz a túlzott alkoholfogyasztás S mert a szondázást nem tartjuk az ellenőrzés legjobb formájának, ezért úgy döntöttünk, megvásároljuk a mikro- fonos szondát, amivel egyszerűbb az ittasság megállapítása. Eddig is, ha a munkavédelmi előadó találkozott ilyen kihágással, az állattenyésztési részlegről a szőlészetre helyeztük a dolgozót. Szerencsére évente csak 3—4-szer fordult elő, de úgy tartjuk, jobb megelőzni a bajt. Az információk birtokában kíváncsian vártuk a központ megnyitásának hírét. A napokban már bejárhattuk az egészségügyi központ valamennyi tágas, világos rendelőjét. A 4 300 000 korona értékű központ méltán dicséri az építők munkáját.- A helyi nemzeti bizottság kisüzemének tagjai például 17 900 órát dolgoztak le az építkezésen társadalmi munkában, de segített a faluban mindenki, akinek ép keze volt. Köszönet jár érte akkor is, ha magunknak, gyermekeinknek építettük- mondta az átadáskor Metz Kornél, a Szőgyéni Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Elmondta, külön örül annak, hogy végre lesz a faluban gyerekorvosi rendelés (eddig Köbölkúton- Gbelce volt csak), de külön, korszerű rendelőt kapott a fogász, a körzeti orvos és a nőgyógyász is. Dr. Fiala Ilona általános orvos és dr. Morvái Igor gyerekorvos büszkén mutatták birodalmukat, s mint mondták, legszívesebben azonnal rendelni kezdenének.- Kicsit sajnálom - közölte szemle közben dr. Sillo, - hogy már nem sokáig fogom élvezni a jobb munka- körülményeket. De elég volt, nyugdíjba vonulok, átadom a stafétabotot a fiataloknak. Persze annak szívből örülök, hogy korszerű körülmények között gyógyíthatják a rászoruló- kelt PÉTERFI SZONYA Törődnek a tagsággal ÚJ EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT Egy repülős emlékei
