Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-03 / 127. szám, szerda

A TERMELŐNEK ÉS A FOGYASZTÓNAK IS ÉRDEKE Zöldséggondok a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban A Zelenina dióspatonyi (Orecho­vá Potôň) üzemében látogatásunk idején sárgarépát, zellert, karalábét, zöldhagymát és korai salátauborkát osztályoztak a raktárban foglalatos­kodó munkacsoportok. A karfiolra még várni kell, mert lassabban fejlő­dött mint a múlt év hasonló idősza­kában. Méry Elvira, a raktáros he­lyettese elégedetlen volt, mivel na­ponta csak 4-5 ezer fejessalátát, 2-3 ezer csomó zöldhagymát és 5-6 ezer csomó hónaposretket kap­tak a termelőktől. Végre megtört a jég, s a dióspatonyi kertészkedök 15 láda kelkáposztát is szállítottak. Több is elkelt volna, mert az igénylé­sek szerint nagyobb mennyiséget is elhelyezhettek volna a boltokban- A kedvezőtlen időjárás miatt 3 hetes késés tapasztalható a zöld­ségfélék fejlődésében - mondta Méry elvtársnő. - Inkább izzadnánk a munkában, mert ez a várakozás mindannyiunkra kedvezőtlenül hat. Bárcsak melegebbre fordulna már az időjárás, és jönne a zöldség a ter­vezett mennyiségben. Mindent meg­tennénk, hogy minél hamarabb a fo­gyasztóhoz kerüljön. Csöllei Lajos, az üzem igazgatója így fogalmazott:- A kényszerpihenő mindenkit el­kedvetlenít. Az időjárás miatt rosszul alakul a felvásárlási feladatok telje­sítése. Nagyon sokat kellene még tenni azért, hogy a zöldség akkor kerüljön piacra, amikor azt a fo­gyasztók igénylik. Jelentős beruhá­zásokkal talán mérsékelni lehetne az időjárás okozta gondokat, de vé­leményem szerint a felvásárló üze­mek munkáját is jobban össze kelle­ne hangolni. A napokban a Zelenina mélníki üzeméből hozunk burgo­nyát. Kisegítenek, mert rászorulunk. Ha lesz mivel, később viszonozzuk a segítséget. Az időjárás, sajnos, kiszámíthatatlan. Talán hihetetlen­nek tűnik, de az említett üzem ko­rábban kezdhette a kelkáposzta fel­vásárlását mint mi. Az igazgatóval megtekintettük a raktárakat és a gépkocsiparkot. Kísérőm megemlítette, hogy a fel­sőbb szervektől nem kapnak elég támogatást. Olyan körülmények kö­zött dolgoznak, mint több évvel eze­lőtt. Szinte semmi sem változott, pedig nagyon elkelne már egy hűtő­tároló, amelyben átmeneti időre el­helyezhetnék a zöldséget. Ilymódon csökkennének a tárolással járó veszteségek. Hűtőberendezéssel felszerelt kamionokat is szeretnének vásárolni, hogy garantált minőség­ben szállíthassák a zöldséget Szlo­vákia északi részébe és a cseh országrészekbe. Szóba került a partnervállalatok kölcsönös kapcsolata is. Az igazga­tó helyteleníti, hogy üzemük nem tarthat fenn közvetlen kapcsolatot azokkal a vállalatokkal és közvetítő szervekkel, amelyek piacot keres­nek a Csallóközben termelt zöldség­nek. Ha többször találkoznának és részletesen megbeszélnék az érté­kesítési problémákat, akkor bizo­nyára nem fordulnának elő olyan esetek, hogy az áru egy része raktá­ron marad. Az időjárás változásának megfelelően, rugalmasan pontosít­hatnák a szállítási időterveket, mert a kínálatot, sajnos, nem lehet száz százalékos pontossággal előre be­tervezni. Például az idén tavasszal eleinte alig volt probléma a fejessa­láta értékesítésével. Később azon­ban nehézségek merültek fel. Május 18-án 43 ezer fejessalátát szállíthat­tak volna, de csak 12 ezerre kaptak elhelyezési lehetőséget. Másnap megint 43 ezer darabot kínáltak a termelők, de csak 2000-ret vásá­rolhattak fel tőlük. Márpedig a saláta vágását fólia alatt nem lehet sokáig halogatni, mert gyorsan magba szökik. A zöldségtermesztő nagyüze­mekkel és a kertészkedökkel is aránylag jól össze tudja hangolni a vállalat az együttműködést. A Du­naszerdahelyi járásban a korai zöld­ség 50 százalékát a nagyüzemek, a másik felét pedig a szerződéses árutermelést folytató kertészkedök termelik meg. Ez a termelési szerke­zet megfelel az igényeknek, de or­szágos méretben nincs összhang a kereslet és a kínálat között. Akkor is akadnak értékesítési nehézségek, ha a termelők történetesen nem tel­jesítik az eíadási feladatokat, hát még akkor, ha valamiből a tervezett­nél több terem. Például az elmúlt év nem kedvezett különösebben a dinnyetermesztésnek, a csilizrad- ványi (Čilizská Radvaň) Csilizköz Egységes Földműves-szövetkezet­ben és más mezőgazdasági vállala­toknál mégis jelentős mennyiségű dinnyét be kellett szántani, mert nem akadt rá vevő. Ilyen esetek, sajnos, minden évben előfordulnak, holott főleg Észak-Szlovákiában és egyes csehországi körzetekben nincs elég zöldség.- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szállítói-átvevői kapcsolatok javításával nálunk is nagymértékben fokozni lehet a nagyüzemek és a háztáji kertészkedök termelőked­vét - mondta befejezésül Csöllei Lajos. - Éppen ezért az ellátás javí­tása érdekében a járási párt- és gazdasági szervek több alkalommal is napirendre tűzik a termelésben és az értékesítésben tapasztalható problémák megvitatását. Én sze­mély szerint bízom abban, hogy a tanácskozásokon foganatosított intézkedések hozzájárulnak a fej­lesztés ütemének meggyorsításá­hoz és a kölcsönös kapcsolatok el­mélyítéséhez, s ezzel sikerül megte­remtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a Csallóközben megtermelt zöldség friss állapotban, gyorsan és károsodás nélkül eljusson a fo­gyasztókhoz. B. J. Robotok a kovácsműhelyben Mivel a robotok a nehéz terhek emelésénél, és a monoton munká­ban helyettesítik az embert, ezért különösen előnyös az üzemek ková­csoló és öntórészlegeinek a roboto- sítása. A nagy hőmérsékleten törté­nő fémmegmunkálást - például a forgattyús sajtolón történő süly- lyesztéses kovácsolást - és más hasonló technológiai folyamatokat ugyanis a dolgozók nagy fizikai erő­kifejtése, a nagy zaj, meleg, a rázkó­dás és a szennyezett levegő jel­lemzi. A kamenicei Strojmetal vállalatnál például a tehergépkocsi motorok du­gattyúinak gyártásánál a kovácsolás robotosítása miatt csökkenthették a dolgozók számát és ugyanakkor javult a dugattyúk minősége. A ne­hézgépipari művek dubnicai üzemé­ben a 200 kilogrammos forgattyús tengely megmunkálásán dolgozik robot. A szerszámkészítő vállalat Zbirohban működő üzeme kétkarú manipulátort szerelt fel a másfél ki­lós kalapácsfejek kovácsolásához. A manipulátort a prágai Gépész­technológiai Kutatóintézettel közö­sen fejlesztették ki és gyártója a VU- KOV prešovi fémipari kutatóinté­zet. (č-f) Bízni lehet benne- Szeretem amit csinálok, azt hi­szem, hogy ez mindennél fontosabb - szögezi le a beszélgetés kezdetén Dekicky Pál, hivatásos gépjárműve­zető. - Az autószerelői szakmát ta­nultam ki, de a tényleges katonai szolgálat után gépkocsivezetőként folytattam a munkát a járási építő­ipari vállalatnál. Az igazat megvallva a jobb kereseti lehetőség csábított, kellett a pénz, családot alapítottam, ház építésére készültem. Húsz évvel ezelőtt munkahelyet változtatott: az autóközlekedési vál­lalat lévai (Levice) üzemében vállalt munkát. Mivel Zselízen (Želiezovce) lakott, a Zselíz-Farnad (Farná) - Ér­sekújvár (Nové Zámky) autóbuszjá­ratot bízták rá, amit örömmel vállalt, mert ez azt jelentette, hogy nem kell ingáznia, helyben kezdi és fejezi be a munkát. Ebben az időben kezdte el gyűjteni a baleset nélkül megtett kilométereket, olyan szorgalommal, hogy a múlt nyár végén már a millio­mosok közé került.-örülök, hogy ezt is megértem, csak azt sajnálom, hogy nem számí­tották be az előző munkahelyemen megtett több mint 150 ezer kilomé­tert. Személykocsival is levezettem már mintegy félmillió kilométert. Ter­mészetesen baleset nélkül. Nincs ebben semmi különös, sokan mond­hatnák magukról ugyanezt. Jellemző rá a szerénység, a köte­lességtudat. Ezért is bízták meg hét évvel ezelőtt a kirándulókat szállító autóbusz vezetésével. Járt Bulgáriá­ban, Magyarországon, Romániá­ban, Lengyelországban, nem is egy­szer. Volt amikor néhány napra, volt hogy két-három hétre ment el ha­zulról, mindig idejében célba ért, ami a legfontosabb, baleset nélkül. Ö is került kritikus helyzetekbe. Egy alka­lommal a csúszós úton hátulról bele­szaladt egy autó, de mivel odafi­gyelt, nem történt komolyabb baj.- Indulás előtt ellenőrzőm a jár­művet, a kormányt és a fékberende­zést. A kisebb javításokat magam is elvégzem, elvégre az autószerelő szakmát tanultam ki. Amivel nem boldogulok, azt megcsinálják a mű­helyben. Minden külföldi útra viszek magammal pótalkatrészeket és az esetleges javításhoz szükséges va­lutát. Szerencsére eddig még nem kerültem szorult helyzetbe. Igaz, egyszer meghibásodott a kompresz­(A szerző felvétele) szóróm, de azt a magyarországi kondorosi mezőgazdasági szövet­kezet szakemberei megjavították. Ha külföldön veszteglő hazai autó­buszt látok, mindig megkérdezem, miben tudok segíteni. Néha csak egy ékszíjról van szó, de ilyen eset­ben jól jön a segítség. A nyáron a fő turistaidény alatt állandóan úton van. Amikor meg­kapja az útiparancsot, átnézi az au­tóstérképet, kikeresi a célhoz vezető legrövidebb utat. Bárhol is van, bár­mikor is végez, az első dolga, hogy rendbe tegye a kocsit, kitakarítsa az autóbuszt. Mindig pontosan érkezik, inkább ő vár néhány percet a turis­tákra.- Az évek során az ember meg­felelő rutinra tett szert, de a megnö­vekedett közúti forgalomban ma már nem szabad csak erre támaszkodni. Figyelni kell a járműveket, a gyalo­gosokat, azokat, akik mindenáron előzni akarnak, egyszóval mindent, ami az úton történik. A figyelmes vezetés, a közlekedési szabályok megtartása a biztonságos közleke­dés egyik alapfeltétele. Mindössze egyszer fizettem idehaza bírságot, sebességtúllépésért, pedig évente több mint 70 ezer kilométert teszek meg. A pihenést, a kikapcsolódást szá­mára nyáron a ház körüli munka, az üvegház jelenti, télen pedig a vadá­szat. A vadászszövetség versenyra­ja, ha úgy tetszik, a válogatott csa­pat tagjaként is bizonyít. Ritkán véti el a célt, de szeret a természetben vállra akasztott puskával is járni, az állatokat etetni, tavasszal fácánokat nevelni.- Nem kedvelem a tétlenséget. Feleségem üzletben dolgozik, a fiam hivatásos katona. Tiszthelyettesként szolgál a repülősöknél. Ritkán jön haza, de ez a hivatásával jár. így aztán igyekszem magamat lekötni. Valamikor kamionsofőr szerettem volna lenni, de a mi üzemünknél erre nincs lehetőség. így hát maradtam az autóbuszon. Köt a hazai táj, az itteni emberek, a munkatársak. Ma már el sem tudom képzelni, hogy más valamit csináljak. Ha az egész­ségem engedi, talán megérem még, hogy a baleset nélkül megtett kilométereimet megduplázzam. Ezért minden tőlem telhetőt megte­szek. Hogy szavaihoz nem fér kétség, azt az üzem forgalomirányítója is igazolja. Szerinte bízni lehet benne, mindig készen áll, hogy feladatát teljesítse, hogy újabb túrára indul­jon. N. J. A Hydrostav vállalatnak a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését végző üzeme naponta átlagosan 2000 köbméter betont épít be. Ez több, mint bármelyik eddigi és most folyó csehszlovák építkezésen naponta felhasznált beton. Az üzem dolgozói ezt a rekordot is szeretnék túlszárnyalni, hogy behozzák az év eleji zord időjárás okozta lemaradást. Az idén legsikeresebb hónapjuk az április volt, amikor a tervet 11 ezer köbméterrel teljesítették túl. A képen: Marcel Srapec művezető (baloldalt) és Ladislav Nyári az ötös számú turbina csigaház acélszerkezetének tervrajzát tanul­mányozza. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1987. június 3-án ünnepli 65. születés­napját a drága édesanya, nagymama és anyós özv. Pinke Andrásné Lucza Lenke ímelyen (Imel). E szép ünnep alkalmából szívünk egész szeretetével erőt, egészséget, békés, bol­dog életet kívánnak: szerető gyermekei, lánya: Edit, fia: Miki, veje: Jani, menye: Erika, unokái: Editke, Miselka, Mikiké és unokaveje: Pityu, akik csókolják a nagymama munkában elfáradt kezét. A jókíván­ságokhoz csatlakozik barátnője: Julis néni és édesanyja Hetényből (Chotín) családjával. Ú-2283 ■ özv. Pasztorek Lászlóné Vrábel Juliannának ímelyen (Imel) 60. születésnapja alkalmából nagy szere­tettel, békés boldog életet kívánunk csa­ládja és szomszédai, körében: a Zachar és Dudák család. A jókívánságokhoz csatlakozik a ba­rátnője: Lenke és szeretett kis unoká­ja: Lacika, aki mindenki nevében sok puszit küld a nagymamának. Ú-2284 ■ Drága édesanyánk, nagymamánk és dédmamánk, özv. Szegfű Sándorné Jókán (Jelka) 1987. június 3-án ünnepli 80. születés­napját. E szép ünnep alkalmából szere­tettel köszönti és további jó egészséget kíván: hat lánya, két fia, két menye, hat veje, huszonnégy unokája és huszonhét dédunokája. Péter és Lucinka külön köszönik a nagymama fáradozá­sát. Ú-2366 ■ 1987. május 29-én ünnepelte 50. szü­letésnapját édesapánk, Palsovics Sándor Jókán (Jelka). E szép ünnep alkalmából jó erőt, egész­séget és hosszú, boldog életet kívánnak szerető családja körében: felesége, lányai, ve^ei és unokái. Ú-2411 ■ 1987. május 19-én ünnepelték házas­ságkötésük 25. évfordulóját id. Wirth Jenő és felesége, Wirth Rozália Léván (Levice). E szép ünnep alkalmából erőt, egészsé­get és hosszú, boldog életet kívánnak, lánya, fia és menye. Ú-2420 ■ Ma ünnepli 80. születésnapját Kanyitur András Csilizradványon (Čil. Radvaň). Boldog, békés öregkort kívánnak neki: szerettei. Ú-2448 7Á köszönetnyilvánítás ■ Fájó szivvel és könnyes szemmel mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó út­jára drága jó fiunkat, testvért, férjet, édes­apát, jó barátot és rokont, Lőrincz Antalt a berencsi (Branč) temetőbe, akit a ke­gyetlen halál május 5-én, 27 éves korá­ban ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk minden kedves ro­konnak, jó barátnak, az efsz tagjainak és a nyitrai (Nitra) kórház belgyógyászati osztály orvosainak és nővéreinek a segí­tőkész munkájukért, továbbá a megható búcsúbeszédekért, valamint a koszorú­kért és a sok szép virágért. A gyászoló család Ú-2390 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét a roko­noknak, szomszé­doknak, ismerősök­nek, a Nagymegyeri (Calovo) Vnb püt- ének, a Nagymegye­ri Efsz püt-ének és mindazoknak, akik 1987. május 15-én elkísérték utolsó útjára a nagymegyeri temetőbe drága halot­tunkat. Rácz Zoltánt, a drága férjet, édesapát és nagypapát, akit a könyörtelen halál 49. életévében, tragikus hirtelenséggel ragadott ki szeret­tei köréből. A gyászoló család Ú-2395 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1987. május 12-én elkísérték utolsó útjára a padányi (Padáň) temetőbe a szerető fiút, testvért, sógort, László Károlyt. Köszönetét mondunk a sok virágért és koszorúért, melyekkel enyhíteni igyekez­tek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2413 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, ismerősnek és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Tesla vállalat dolgozóinak, akik 1987. május 15- én elkísérték utolsó útjára a dunaszerda­helyi temetőbe az 55 éves korában el­hunyt felejthetetlen, drága jó férjet, édes­apát, apóst és nagyapát, Krascsenics Elemért. Köszönjük a sok koszorút, virágot és az őszinte részvétet, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. örökké gyászoló felesége: Erzsébet, leánya: Katalin, fiai: Tibor és Elemér, veje: Zoltán, menye: Danka és a há­rom kis unoka: Zoltán, Zsolt és Tibor- ka. Ú-2427 ■ Mély gyász borult szívünkre 1982. má­jus 9-én, amikor 50- éves korában utolsót dobbant családjáért aggódó szíve a fe­lejthetetlen, jó férj­nek, édesapának, apósnak és nagy­apának, Rostás Sándornak Felsőpatonyrét (Horná Potôň - Lúky), akit a halál hosszú, súlyos betegség után, búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei kö­réből. Akik ismerték és szerették, szentel­jenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, ötödik évfordulón. Emlékét örökké szivünkben őrizzük: gyászoló felesége, négy gyermeke, menye, vejei és unokái: Marika, Ni- kolka, Lenka, Sanyika, Józsika, Pi- tyuka és Sanyika. Ú-2399 ■ Fájó szívvel emlé­kezünk a szerető férjre, édesapára, apósra és nagy­apára, Horváth Gézára Rimaszombat (Rim. Sobota), akit a halál egy évvel ezelőtt, 1986. május 26-án ragadott ki szerettei köréből. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: felesége, gyermekei, menye, veje és unokái. Ú-2409 ÚJ S3 6 1987. VI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom