Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-24 / 145. szám, szerda
A széles körű rekonstrukció és műszaki fejlesztés keretében a Magnyitogorszki Kohóipari üzemben folytatódik a legnagyobb szovjet öntöde építése. A munkálatokban részt vesz az SZKP XXVII. kongresszusának nevét viselő össz-szövetségi élmunkásbri- gád, melynek tagjai az egész ország területéről toborzód- tak. Sokuk számára a „Mag- nyitka“ új otthonukká válik. A képen: a brigád tagjai egy nyolcemeletes háztömtKmun- kálatainál, amely az építkezésen összeházasodott negyvennyolc család számára nyújt majd otthont. (Telefoto - ČSTK) Elmarad-e a Szovjetunió a szabadalmak világversenyében? Nyugaton sokan el tudják sorolni- az orosz rakéták és harci repülőgépek elnevezéseit. De jóformán fogalmuk sincs a Szovjetuniónak a gazdaság békés területein elért lenyűgöző sikereiről. Ez a tájékozatlanság könnyűszerrel megmagyarázható. Sem a kormányok, sem a Szovjetunióban licenceket vásárló nyugati cégek nem igyekeznek reklámozni a szovjet témakidolgozásokat - hiszen az ilyen információ ellentétben áll a Kelet technológiai ,,elmaradottságára“ vonatkozó szokásos sablonnal. Ugyanakkor azonban a szovjet kutatásokat figyelemmel kísérő, előrelátó szakemberek éppen a Szovjetunióban találják meg azokat az élenjáró technológiákat, amelyek segítséget nyújtanak számukra a vetélytársakkal vívott harcban. ,,A Pentagon gyakran olyan országnak tünteti fel a Szovjetuniót, amely elmaradott, képtelen bármilyen értékes dolgot előállítani, s amely a számára szükséges egész technológiát kénytelen vagy Nyugaton megvásárolni vagy pedig el kell lopnia. Semmi sem áll távolabb az igazságtól“- állapította meg tavaly decemberben a Journal of Commerce amerikai újság. Óva intette az üzletembereket attól, hogy dölyfösen lebecsüljék a szovjet eredményeket, és emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok már használ szovjet technológiákat a szén elgázosítása, a vas- és szí- nesfém-kohászat, a hegesztés terén és az orvostudományban. Ám az, amiről a szakemberek szűk körében tárgyalnak, a nagyközönség előtt nem túl ismert. Az amerikaiak többsége valószínűleg csodálkozna, ha megtudná, hogy a washingtoni metró vágányait a Szovjetunióból importált, egyedülálló automaták segítségével hegesztették, százezer honfitársuk pedig csak azért szabadulhatott meg a rövidlátástól, mert a Medical Technology Development cég megvásárolta a Szvjatoszlav Fjodorov szovjet orvos által kidolgozott eljárások licen- cét. A Fjodorov professzor által konstruált mesterséges szemlencsét az NSZK-ban, Nagy-Britanniában és Olaszországban is szabadalmaztatták. Nyugati szakértők úgy vélik, a japán acélöntöipar azért tudott jobban dacolni a kedvezőtlen gazdasági helyzettel, mert a Nippon Steel, a Kobe Steel cégek és más japán társaságok idejében olyan szovjet technológiákat vásároltak, mint a folyamatos acélöntés, a nagyolvasztók párologtatás segítségével történő hűtése és a salak villamos átolvasz- tása. A tőkés ipar olyan elismert vezető cégei is szovjet szabadalmakat és know-now-t vásárolnak, mint a Man- nesmann (NSZK), a Kaiser Aluminium és az ALCOA (Egyesült Államok), a Mitsubishi (Japán), az ASEA (Svédország). Több mint tíz év óta a Szovjetunió évente száz-egyné- hány export-licencüzietet ír alá külföldi partnereivel. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének adatai szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok váll váll mellett halad az újítások versenyében - mindegyik ország évente mintegy 80 ezer találmányt jegyez be. Ez jóval több, mint Japánban (körülbelül 50 ezer), Franciaországról és Nagy-Britanniáról nem is beszélve, ahol évente 10-10 ezer szabadalmat vesznek nyilvántartásba. A Szovjetunióban tehát nincs hiány prioritást élvező tudományos elgondolásokban és témakidolgozásokban. Más lapra tartozik az, hogy távolról sem valósították meg valamennyit a gyakorlatban. A szovjet vállalatok többsége pedig, sajnos, nem sietett felhasználni ezeket az újdonságokat, hogy a japánok példájára meghódítsa a világpiacot. A Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának adatai A brigádrendszer sikerének titka: Találkoznak a személyes és a kollektív érdekek A szovjet iparban dolgozók több mint 70 százaléka tömörül ma brigádokban. Az elmúlt és a jelenlegi ötéves tervidőszakban a népgazdaság valamennyi ágazatában, a termelő és a nem termelő szférában egyaránt alakultak brigádok. A brigádrendszer a Szovjetunióban a munkaszervezés és javadalmazás alapvető formájává válik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a brigádok - amelyek a végső munkaeredményekre koncentrálnak, közös feladaton dolgoznak és a jövedelmet aszerint osztják el, hogyan járult hozzá az egyén a végső eredményhez - a Szovjetunió további gazdasági növekedésének elengedhetetlen feltételei, s jelentős mértékben elősegítik, hogy a szovjet gazdaság átálljon az intenzív fejlesztés módszerére és a szocialista gazdálkodás új formáira. A legjobb brigádokban, ahol a munkát tudományos alapon szervezik meg, a munkatermelékenység évente 5-10 százalékkal növekszik. A legjobb eredményeket e téren a szverdlovszki Uralmas, a leningrádi Elektroszila, a togliatti VÁZ, a Ivovi Raduga termelési egyesülés brigádjai érik el. A munkaszervezés és javadalmazás brigádrendszere más népgazdasági ágazatokban, egyebek között az építőiparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban is meggyőzően bizonyítja vitathatatlan előnyeit. Sikeresen fejlődik például több autóközlekedési vállalatnál, ahol a brigád létrejöttével egyidőben alakították ki a, szerződéses viszonyt a gépkocsivezetők brigádjai, a közlekedési központok gazdasági vezetése, valamint az árut küldő és fogadó vállalatok gazdasági vezetése között. A gépkocsivezetők brigádjai gazdaságilag nagyobb önállóságot élveznek a munkaszervezés konkrét módszereinek a kiválasztása, a szállítási szolgáltatások minőségének fokozása, és a szállítási költségek csökkentése terén, a másik oldalon azonban nagyobb felelősség hárul rájuk a szerződésben lefektetett szállítási feltételek betartásáért. Arra a kérdésre, miben rejlik a brigádrendszerű munka sikerének lényege, a válasz csak ez lehet: a brigádban a személyes és a kollektív érdekek találkoznak. Tehát a brigád valamennyi tagja közvetlenül érdekelt a munkaeredményekben. Ez a progresszív munkaforma elmélyíti a brigádtagok kölcsönös együttműködését és jó viszonyát, erősíti a munkafegyelmet, s olyan szilárd kollektívákat hoz létre, amelyek képesek önálló döntéseket hozni. (ČSTK) szerint, az országban kidolgozott találmányoknak évente körülbelül egyharmada valósul meg a gyakorlatban. A találmányok százszázalékos alkalmazása természetesen sehol és sohasem fordul elő. A világ szabadalmi irodáiban a legmeglepőbb ötletek hosszú éveken keresztül várnak megvalósításra. És nemcsak az emberek maradiságán múlik a dolog, hanem a gazdasági ösztönzőkön is. Az új technológiák egyfelől példátlan távlati lehetőségeket tárnak fel. De ritkán ígérnek azonnali megtérülést, használatba vételük pedig időt és jelentős anyagi eszközöket igényel. ,,Bármennyire paradox módon hangzik is, minél fontosabb az újítás, eleinte annál kisebb haszonnal jár a termelés számára. És ez is az egyik magyarázata annak, hogy a vállalatok miért vesznek igénybe szívesebben olyan újításokat, amelyek nem követelnek átalakításokat, és bár kis, de gyors eredményt hoznak“ - állapítja meg Abel Aganbeg- jan akadémikus, az egyik legtekintélyesebb szovjet közgazdász. Minden haladó elgondolás természetesen előbb-utóbb utat tör magának. A késedelem azonban veszteségessé válik, olyan gazdaság méreteiben pedig, amilyen a szovjet (a Szovjetunió a világ ipari termelésének egyötödét állítja elő), ez különösen jelentékeny. Éppen azért törekednek manapság a Szovjetunióban annyira arra, hogy fokozzák az ország tudományos potenciáljának teljesítményét, szorosabban összekapcsolják a tudományt és a termelést. A gazdaság radikális reformja, amely jelenleg a Szovjetunióban folyik, az olyan intézkedések egész komplexumát feltételezi, amelyek megváltoztatják a „játékszabályokat“ az ország gazdasági mechanizmusában, a tudományos-m"isza- ki haladás meggyorsítása céljából. Változások történnek a szovjet gazdaság óriási épületének valamennyi „emeletén". Felülvizsgálják a beruházási politikát, növelik az azokba az ágazatokba eszközölt beruházásokat, amelyeknek szavatolniuk kell a jövőbe való technológiai áttörést. Elsősorban a gépgyártásról van szó. Hiszen bárminek nevezzük is évszázadunkat - a világűr századának, .'tomkornak vagy az elektronika korának, a műszaki haladás alapja éppen a gépgyártás marad. Ennek a fejlettségi szintjéről, a technika tökéletességének fokától függ döntő mértékben a gazdasági növekedés üteme. Most az elvileg új technológiákra való áttéréshez fűzünk reményt. 1986-ban például, a Szovjetunióban több mint 200 rugalmas termelési rendszert helyeztek üzembe, amelyek gyakorlatilag villámgyorsan átállhatnak új termékek gyártására, operatív módon reagálva a változó keresletre. A másik kiemelt irány az ipari robotok gyártása. 1986-ban több mint 15 ezer készült belőlük. A gazdaság átalakítása a vállalatok gazdasági önállóságának kibővítését irányozza elő. A Szovjetunió nagyvállalatai, miután jogot kaptak arra, hogy termékeikkel közvetlenül szerepeljenek a külföldi piacon, és lehetőségük van arra, hogy az így szerzett hasznot saját fejlesztésük szükségleteire használják fel, most mindinkább attól függnek, hogy képesek-e elsajátítani a legújabb technológiát. ALEKSZEJ PUTYINCEV, az APN gazdasági szemleírója KOMMENTÁLJUK Tárgyilagosan és nyíltan Az intenzív gazdaságfejlesztés feltételezi a hatékony termelést, a munka minőségének állandó javítását, az egyre gazdaságosabb anyag- és energiafelhasználást, akárcsak a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlatba való átültetését. Mindez annál gyorsabban és könnyebben megvalósítható feladat, minél nagyobb méretű a dolgozóknak az irányításban való részvétele és szélesebb körű a kezdeményezés. Fontos és szükséges, hogy a dolgozókollektívák tagjai a feladatok teljesítéséért felelősséget érezzenek, és a termelés során felmerülő problémák megoldásából mindannyian kivegyék részüket. Az újszerű gondolkodásmód és a munkához való hozzáállás kialakításában a hatékony gazdasági propagandán és agitáción kívül - amellyel elérhető, hogy a dolgozók saját munkahelyük gazdáinak és az értékek tulajdonosainak érezzék magukat - a differenciált bérezésnek is nagy a szerepe. A gazdasági és a szociális fejlődés meggyorsítását célzó időszerű feladatok sorában tehát az anyagi ösztönzés elmélyítéséről sem szabad megfeledkezni. Az anyagi ösztönzés, vagyis a munkabérek teljesítmény szerinti elosztásának alapja a személyi értékelés. Lényege, hogy a nagyobb teljesítményt és a kiemelkedő eredményeket elérők a bérezésben előnyben részesüljenek azokkal szemben, akiknek teljesítménye azért alacsony, mert képességeiket nem használják ki teljes mértékben, és a lehetőségekhez mérten gyengébb eredményeket érnek el. Ezek, az átlagosnál gyengébb teljesítményt nyújtó dolgozók a társadalmi munkamegosztásból és az anyagi javak létrehozásából kisebb mértékben veszik ki részüket, és ezt a különbséget fejezi ki a differenciált bérezés, ami tehát nem öncélú, hanem a jobb munkára való ösztönzés eszköze. Feltéve, hogy az anyagi ösztönzés valóban ösztönző. Vagyis egyrészt a munkabérekben levő különbségek olyanok, amelyek a dolgozók személyes költségvetésében meghatározóak, másrészt a többet, valóban a nagyobb teljesítményt nyújtó, az adott lehetőségek közepette jobban dolgozó egyének kapják. Gondolataink lényegét két mezőgazdasági üzemben tapasztaltakkal és hallottakkal szeretnénk érthetőbbé tenni. Az eperjesi (Jahodná) Haladás Efsz-ben a differenciált bérezés a jó eredmények elérésében sokat segft. Egyrészt azért, mert az egyes ágazatokban dolgozók havi munkabére között az egyéni érdemektől függően 450-700 korona is lehet a különbség, ami már számottevő, másrészt az egyéni érdemekben levő különbségeket nyílt és tárgyilagos értékelésekkel állapítják meg. A szövetkezet gazdasági vezetői arra ösztönzik a tagokat, hogy aki becsületesen dolgozik, feladatait elvégzi és igyekszik, az igazáért mindenkor álljon ki. Ehhez persze olyan vezetők kellenek, akik naponta végzett felmérésekkel mindig tudják, hogy kik dolgoztak az átlagosnál jobban és kik gyengébben. Vagyis beosztottjaikkal állandó és közvetlen a kapcsolatuk, és döntéseik helyességét mindig konkrét tényekkel tudják bizonyítani. Útmutató példát találtunk az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaságban is. A gazdaság a cukorrépa termesztésében már évek óta Szlovákia legjobb eredményeket elérő üzemeinek sorába tartozik. Ebben többek között a gondos egyelés is szerepet játszik. A cukorrépát egyelők munkáját szigorúan ellenőrzik, aki rosszul dolgozik, béréből húsz százalékot, sőt még többet is levonhatnak. A szigorú feltételeket mégis mindenki elfogadja, mert tudja, hogy az értékelés tárgyilagos és igazságos. A bérből valóban csak a rossz munkáért vonnak le, viszont kivétel nélkül mindekit elmarasztalnak, aki hanyagul dolgozik. Az egyelést követően egy többtagú bizottság végigjárja a répaföldet, és a számokkal megjelölt sorokat osztályozza, így a bizottság tagjai akár legjobb barátjuknak, közeli hozzátartozójuknak is megszavazhatják a levonást, hiszen az, hogy a szám mögött ki van, csak az osztályozást követően az irodában derül ki. A példák tanulsága egyértelmű. A differenciált bérezés önmagában még nem ösztönző. Ilyenné csak megfelelő formák és feltételek között válik. E feltételek sorában a következetes, tárgyilagos és nyílt értékelés az első helyen szerepel. EGRI FERENC A Vítkovicei Klement Gottwald Vasműben az atomerömüvi berendezések gyártása a legfiatalabb termelési ágak közé tartozik. Jelenleg a WER 440 s a WER 1000 típusú atomerőművek berendezéseit gyártják. A további fejlesztés érdekében együttműködnek a KGST, főleg a Szovjetunió hasonló vállalataival. A képen Dušan Hrabovský, a VVER 1000 típusú atomerőmű generátorát hegeszti. (Igor Zehl felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1987. VI. 24
