Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-23 / 144. szám, kedd

Hányasom lesz? A szlovák nyelv osztályzásának kritériumai a magyar tanítási nyelvű iskolákban V ajon hányasom lesz szlovák nyelvből az év végi bizonyít­ványban? Sokan teszik fel ezt a kér­dést ilyenkor - más tantárgyak kap­csán is. Számolnak a szülők, a gye­rekek, sót esetenként a pedagógu­sok is. összeadnak, osztanak, ki­vonnak, s ha az „átlag“ nem kerek szám, tanakodnak, hogy fölfelé vagy lefelé kerekíti-e a pedagógus az ér­demjegyet. Az 1986-ban kiadott osztályozási és értékelési rendszabályzat módo­sítja a már korszerűtlen és merev előírásokat. Rögzíti a komplex és tárgyilagos osztályozás és értékelés alapelveit mind a tárgyi tudásra, mind a magatartásra vonatkozóan. Az általános alapelveket tantárgyak­ra lebontott konkrét módszertani út­mutatások egészítik ki. Ami a szlo­vák nyelv és irodalom tantárgyat illeti az alapiskola felső tagozatában, már égető szükség volt a kommuni­katív nyelvoktatással összhangban levő osztályozási és értékelési nor­mákra, mert az azonos érdemjegyek iskolánként más-más nyelvtudást tükröztek. (Sajnos, még ma sem állíthatjuk azt, hogy a kitűnő osztály­zat mögött mindenütt kitűnő nyelvtu­dás áll.) Mik tehát az elért tanulmányi eredmények ellenőrzésének, érté­kelésének és osztályzásának a főbb jellemzői? Elsősorban az, hogy az ellenőr­zést, az értékelést és az osztályo­zást nem azonosítjuk. Az érdem­jeggyel történő osztályozás csak az egyik formája a sokoldalú ellenőr­zésnek. Komplex értékelésen azt értjük, hogy a pedagógus figyelem­be veszi a tanuló nyelvi adottságait, nyelvi közérzetét, igyekezetét, szor­galmát és aktivitását, valamint pszi­chikai adottságait. Értékelése akkor tárgyilagos, ha az előírt normák sze­rint és az adott osztály tantervi tana­nyaga és követelményei alapján ér­tékeli a tanuló eredményeit. A komplex és tárgyilagos értéke­lés kiterjed az elsajátított ismeretek­re, képességekre, neveltségi szint­re, a személyiség értelmi, érzelmi, akarati és cselekvési szféráira; az érdemjegy viszont csak a kommuni ­katív képességekben, tudásban és operatív tevékenységben elért ered­ményeket fejezi ki. Ezért például nem értékelhető elégtelen érdem­jeggyel az a tanuló, amelyik nem készíti el a házi feladatát, vagy ott­hon felejti a füzetét; legföljebb meg- dorgálásban részesülhet. Ha viszont a számonkéréskor nem tudja megol­dani azt a feladatot (vagy a hozzá hasonlót), amelyet házi feladatként kellett gyakorolnia, megérdemli az elégtelen érdemjegyet. A szorga­lom, aktivitás stb. értékelésének az a feladata, hogy jobb munkára, jobb eredmények elérésére serkentsen. Ugyanakkor azonban a tanulónak tisztában kell lennie a saját képes­ségeivel, s a szülőnek is a gyerme­keiével. Ha egy gyönge képességű gyerek szorgalmáért dicséretet kap, ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy kitűnő osztályzata lesz. Az új rendszabályzat másik jel­lemzője, hogy az osztályozás és értékelés mindig pozitív: nem azt értékeli és osztályozza a pedagó­gus, amit a tanuló nem tud, hanem azt, hogy mit tud, hogyan, milyen szinten sajátította el az anyagot. F ontos azt is tudni, hogy mi a tananyag a szlovák nyelv és irodalom tantárgyban, mit kér számon a pedagógus. A nyelvokta­tás fő feladata a tanulók kommuni­katív képességeinek a fejlesztése. Az ellenőrzés, értékelés és osztá­lyozás négy fő tárgya tehát a hallás utáni szövegértés, a tanulók szóbeli (összefüggő szövegalkotás és pár­beszéd) és írásbeli közlései (írásbeli összefüggő szövegalkotás és a min­dennapi ügyiratok megfogalmazá­sa), valamint a hangos kifejező és a néma szövegértő olvasás. A félévi és év végi érdemjegy megítélésekor tehát a felsorolt beszédtevékenységi formákban elért eredmények a dön­tők. Ahhoz viszont, hogy a tanuló jól megértse a hallott, illetve olvasott szöveget, és szóbeli vagy írásbeli közlése érthető, elfogadható legyen, szüksége van bizonyos szókincsre, nyelvtani és helyesírási ismeretekre, országismereti anyag elsajátítására. A tanév folyamán ezeket az ismere­teket is ellenőrzi, osztályozza és értékeli a pedagógus. Ezek az ér­demjegyek pozitív vagy negatív for­mában befolyásolhatják a félévi, év végi érdemjegyeket, de nincs döntő szerepük. Ha pl. egy kitűnően be­szélő, író (beleértve a helyesírást is), olvasó tanulónak egyszer-két- szer rosszabbul sikerül a tollbamon­dása, vagy kissé magyaros a kiejté­se, még kaphat kitűnő osztályzatot a bizonyítványban, hiszen ha kitűnő vagy dicséretes helyesírással írja meg a fogalmazását, ez azt jelenti, hogy nemcsak ismeri, hanem alkal­mazni is tudja az elsajátított helyesí­rási ismereteket. Ha viszont a könyv nélkül megtanulandó anyagot min­dig kitűnően megtanulja, fújja a nyelvtani szabályokat, de képtelen a tantervi követelmények szintjén összefüggő szöveget alkotni, sem­miképpen sem lehet hármasnál jobb jegye. A módszertani útmutatások harmadik jellemvonása ugyanis, hogy a tanuló csak egy érdemjegy­gyei kaphat jobb osztályzatot a bi­zonyítványban, mint amilyen az egyik fő beszédtevékenységi formá­ban elért leggyöngébb érdemjegye. Habár felméréseink azt mutatják, hogy a pedagógusok zöme örömmel fogadta és jónak tartja a szlovák nyelv és irodalom tantárgyhoz kia­dott módszertani utasításokat, a gyakorlatban még nem alkalmaz­zák azokat maradéktalanul. Többen idegenkednek az írásbeli munkák 3 érdemjeggyel való értékelésétől. Pedig fontos, hogy a tanuló tudja, miben kitűnő, közepes vagy gyenge, hogy nem elhanyagolható a külalak sem. Sajnos, találkoztunk olyan gyakorlattal is, hogy a járási szervek más utasításokat adtak a pedagógu­soknak az eredmények osztályozá­sához, így a tanároknak nincs lehe­tőségük az új formák kipróbálására a gyakorlatban. Többletmunkát jelent, de nagyon fontosnak tartjuk a tollbamondások egységes kritériumok szerinti érté­kelését a hibaszámok alapján. Ne­héz elhitetni a több éve tanító, régi módszereken felnőtt pedagógusok­kal, hogy a központozásban, ékeze­tek elhanyagolásában elkövetett hi­ba jobban zavarhatja a közérthető­séget, mint az i-y felcserélése (ryby- ribi hiba, de nem értelemzavaró, míg a krik-krík értelemzavaró); ezért nem különböztetünk meg kis és nagy s egyéb hibákat, minden hiba egyenértékű, (gy a tanuló, a szülő is pontosan tudhatja, mik a helyesírás­ra vonatkozó követelmények. A pe­dagógusok javaslatával - hogy le­Egyetemi előkészítő A Mongol Állami Egyetem 14 éve indíi előkészítő tanfolyamokat mun­kásfiatalok számára. Az első részt­vevők között voltak érettségizettek, de olyanok is, akik csak nyolc vagy tíz osztályt jártak ki, mindössze álta­lános iskolai végzettséggel, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal ren­delkeztek. Ók az előkészítő során megszerezték a középiskolai vég­zettséget. Azok a fiatalok is csatla­koztak a csoporthoz, akik már több éve dolgoztak, s kissé megkopott­nak érezték korábban megszerzett tudásukat. Jelenleg már a Műszaki Főiskolán és a Mezőgazdasági Főiskolán is működik előkészítő. Az érdeklődés különösen a Műszaki Főiskolán nö­vekedett meg. Eleinte alig ötven je­lentkező volt, ma viszont több mint kétszázan hallgatják az előkészítő tanfolyam előadásait. A főiskolára bekerülő fiatalok 22 szak közül vá­laszthatnak és 44 mérnöki szakterü­letre képezik ki őket. (Moncame) gyenek egységesek a kritériumok minden osztály számára, hisz a szö­veg terjedelme és minősége úgyis differenciált - egyetértünk, s egy­séges osztályzást javaslunk minden osztályban: 3 hibapontig egyes, 6 hi­bapontig kettes, 9 hibapontig hár­mas, 12 hibapontig négyes és több mint 12 hibapont esetén ötös osz­tályzatot. Tapasztalataink szerint csak el­vétve találunk olyan iskolát, ahol a tanulók is, a szülők is tudják, hogy az adott osztályban mik a követel­mények az egyes tantárgyakból. Hasznos lenne megbeszélni a tan­tárgybizottságokban az egységes követelményeket, mert nem vet jó fényt az iskola pedagógusaira, és nem motiválja ösztönzően a tanulót, ha versmondásért az egyik tanártól 5 jó pontot kap, a másiktól csak hármat; ha az egyik pedagógus nagy súlyt helyez az írásbeli munkák külalakjára, a másik nem. Az eddig elmondottakból is kitű­nik, hogy az új osztályozási rend­szabályzat bevezetése nem zökke­nőmentes. Minden vitás kérdéssel nem foglalkozhatunk egy napilap hasábjain, két problémát azonban még föltétlenül meg kell említeni: a didaktikus tesztek és a felvételi vizsgakérdések körüli zűrzavart. O^inte örökzöld gondunk a di­O JL daktikus tesztek kérdése. A pedagógusok - a Pedagógiai Ku­tatóintézet minden javaslata, bírála­ta ellenére - kötelezővé tették megí­rásukat. Ha jó célt szolgálnának, ez helyénvaló is lenne. Ám a jelenleg érvényben levő didaktikus tesztek távolról sem nyújtanak valós képet a tanulók szlovák nyelvtudásáról, mert túlnyomórészt csak az elsajátí­tott ismeretek verbális reprodukálá­sát kérik számon - ezt is zömmel csak nyelvtanból. A feladatok meg­szövegezése sok esetben nincs összhangban a tankönyv stílusával, de előfordul az is, hogy nem az adott osztály, vagy a szlovák nyelv tana­nyagát követeli a tanulótól, hanem a történelem, polgári nevelés és egyéb tantárgyakét. S az ered­mény? A pedagógusok bemagoltat­ják a gyerekekkel a helytelen vagy nem szlovák nyelvi ismereteket, hogy a teszt jól sikerüljön, azzal érvelve: munkájukat a tesztek ered­ményei alapján értékelik. Jó lenne, ha az Oktatási Minisztérium nemze­tiségi iskolák osztálya véget vetne ennek az állapotnak a tesztek bevo­násával vagy esetleg javított kiadá­sával! Vitás kérdés a fölvételi vizsga is. Gyakran róják fel a pedagógusok gyűléseken, továbbképzéseken, hogy a kommunikáció a célkitűzés, vi­szont mi a helyesírási készséget és a nyelvtani ismereteket kérjük szá­mon. Ezzel egyetértünk. Tudni kell azonban, hogy akik szlovák tanítási nyelvű középikolában szeretnének továbbtanulni, azok szlovák nyelvből felvételiznek. S ott már nem lesz alkalmuk bepótolni a hiányzó nyelv­tani és helyesírási ismereteket. Ter­mészetes tehát, hogy mások az el­várások szlovák nyelvből, ha a tanu­ló szlovák középiskolában akarja folytatni a tanulmányait. Másrészt a felvételi vizsgának olyan feladato­kat kell tartalmaznia, amelyeket az egész országban egységesen és egyértelműen lehet kijavítani. A szö­vegalkotás értékelése pedig még a legpontosabb kritériumok mega­dása esetén is szubjektív. A vázolt problémák azt tükrö­zik, hogy szorosabb együtt­müködés kellene a pedagógiai do­kumentumok szerzői, bírálói és használói között, beleértve a járási, kerületi és országos ellenőrző testü­leteket is. Elsősorban a pedagógu­sok megjegyzéseire, javaslataira lenne szükségünk (az 1985/86-os tanévben 37 iskolának kiküldött kér­dőívre csak 16 iskola pedagóguskö­zössége reagált) ahhoz, hogy jobbí­tani tudjuk a már meglevő dokumen­tumokat. BERNÁTH ERZSÉBET, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa ■ Ú J FI LM E K - ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Csicserin (szovjet) Nagy feladatra vállalkozott Alek­szandr Zarhi, amikor elhatározta, hogy filmet készít Georgij Vaszilje- vics Csicserinről, a lenini diplomácia kiemelkedő képviselőjéről. Zarhit, az idősebb szovjet filmes nemzedék egyik neves egyéniségét mindig is vonzották a kivételes személyiségek és életútjuk, izgatták az emberiség sorsfordulói, vagy országa történel­mének fontos mozzanatai. (Emlé­kezzünk csak a Viharos alkonyat, A kormány tagja, a Szevasztopol hősei, az Anna Karenina, a Hu­szonhat nap Dosztojevszkij életéből című munkáira. Nem csoda hát, ha fel­keltette érdeklő­dését Szovjet- Oroszország első külügyminiszteré­nek alakja is, azé az emberé, aki 1918-tól 1929-ig külügyi népbiztos­ként működött. A kétrészes film nemcsak Ge­orgij Csicserin (1872-1936) éle­tét, hanem a szovjetek fiatal országának ese­ményeit is felidé­zi. S ez természe­tes, hiszen az államférfi élete elvá­laszthatatlanul összefonódott Szov- jet-Oroszország világpolitikájával. Az alkotó arra törekszik, hogy Csi­cserin személyén keresztül á néző elé tárja a fiatal szovjet állam külpoli­tikája alapelveinek formálódását, s bemutassa, hogy ez a rendkívül tevékeny, alkotó elme, akiben az emberek iránti együttérzés és meg­értés bölcs államférfiúi gondolko­dással és éleslátással párosult, mi­ként segítette a lenini párt politikai céljainak valóra váltását. Csicserinnek - mint ismeretes - nagy része volt Szovjet-Oroszor- szág első világháború utáni elszige­teltségének a megszüntetésében. Érthető hát, hogy az alkotásban el­sősorban azok az események ele­venednek meg, amelyek révén ne­vére és tevékenységére - s ezáltal Zsaroló zsaruk a szovjetek országára is - külföldön is felfigyeltek. Míg az első rész az 1918-i breszt-litovszki békeszerző­dés aláírását megelőző tárgyalások­kal és az egyezmény megkötésével foglalkozik, addig a második, az 1922-es genovai, illetve lausanne-i konferenciát, majd a rapallói tárgya­lást mutatja be, mely 1922-ben a Németországgal kötött szerződés aláírásával zárult. Zarhi kísérletet tesz arra, hogy e sorsdöntő esemé­Leonyid Filatov - Csicserin szerepében nyékét ábrázolja meg a külügyi nép­biztos portréját, a történelmi mozza­natokat ezért át- meg átszövi Csi­cserin érdekes és sokoldalú jellemé­nek, magánélete epizódjainak felvil­lantásával. S ez jelentette számára a legnagyobb buktatót is; a történel­mi szálat és Csicserin alakját ugyan­is nem tudta egységes egésszé for­málni, hősének élete nem illeszkedik szervesen az események, a történé­sek menetébe. A film címszerepét Leonyid Fila­tov, a népszerű szovjet színművész játssza, aki messze föléje nő szere­pének, nem tehetve mást, önmagá­val teszi teljessé a népbiztos halvá­nyan megrajzolt alakját. Teljesítmé­nyét a tavalyi Karlovy Vary-i nem­zetközi filmfesztiválon a legjobb fér­fialakítás díjával jutalmazták. Női partnere Venczel Vera. (francia) A rendőrség világába kalauzolja a nézőt Claude Zidi, akinek több vígjátékát (Bolondos újoncok, A sta­dion őrültjei, Ahová lépek, ott fű nem terem, Éretlenek, Titokban Hong­kongban) is láthattuk az utóbbi években. Most vetített krimijében olyan korrupt rendőrtisztviselők sze­repelnek, akik maguk is lopnak és futni hagynak bűnözőket, gazembe­valójában rossz emberek - hábo- roghatunk Claude Zidi produkcióját látva. Csakhogy korunk krimijeiben már nem a régi sémák érvényesül­nek, nem töprengő vagy vagány de­tektívek folytatnak nyomozást go­nosztevők után, hogy leleplezzék őket és átadják a törvénynek, az igazságszolgáltatásnak. A mai nyu­gati sztorikban elszaporodtak a nem Jelenet a francia krimiből; a képen Philippe Noiret reket, hogy így is hatalmas „dohá­nyokra“ tegyenek szert. René jóin­dulatát kisebb-nagyobb szélhámo­sok, feketén üzletelők némi kész­pénzzel, kevés ajándékkal megvá­sárolhatják. A nyomozó csalafinta­ságnak sincsen híján, s ahhoz is ért, hogyan késztesse áldozatra azokat, akiknek esetleg eszükbe sem jut, hogy „szolgálatát“ meghálálják. Is­mer minden dörzsölt fogást és még a kíméletlenül szigorú elhárítás eszén is túljár. Mellette a rendőraka­démiáról frissen kikerült, elvhü, rom­latlan, zöldfülü nyomozó is hamar rossz útra tér, s még a mesterén is túltesz. Ismét egy bűnügyi film, amelyben szívünket olyanok nyerik meg, akik „tiszta“ rendőrtisztviselők, akik pén­zért szemet hunynak a bűnözők te­vékenysége fölött. És ma már ott tartunk, hogy ezek a rendőrök még mindig rokonszenvesebbek szá­munkra, mint a még korruptabb igazságszolgáltatási szervek és fó­rumok, amelyek a politikai, s nem­csak a politikai bűnügyi filmekben az ügyeket elkenik. E film rendőrei egy farkasoktól hemzsegő világban pró­bálnak alkalmazkodni, s összeha­sonlíthatatlanul ellenszenvesebb ál­dozataikat látva, ugyan hogyan is tiltakozhatna igazságérzetünk? Fő­leg, ha a rendőrtisztviselöt olyan népszerű színész alakítja, mint Phi­lippe Noiret?-ym­ÚJSZÚ 4 1987. VI. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom