Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-16 / 112. szám, szombat

ÚJ szú 5 1987. V. 16. Új törvény a műemlékvédelemről Az államok, a nemzetek, a nép önmegbecsülésének - így is fogalmazha­tunk - egyik ismérve és fokmérője a múlt értékei és ennek keretében a műemlékek iránti viszony. Szlovákiában jelentőségét növeli, hogy szá­muk tekintélyes, meghaladja a huszonkét ezret. Helyreállításuk, megóvásuk, fenntartásuk és nem utolsósorban hozzáférhetővé tételük érdekében az elmúlt évtizedekben - elsősorban az SZNT 1958. évi 7-es számú törvénye betűjének és szellemének megfelelően - sokat tettünk. Lemérhető ez kiváltképp az olyan gazdag történelmi múltra visszatekintő városainkon, amilyen például Banská Štiavnica, Kremnica, Bardejov, Levoča, de a szlovák főváros is. Költséges törekvés ez. A hatodik ötéves tervidőszak­ban erre a célra 1,6, a hetedikben több mint 2,2 milliárd koronát költöttünk és szűkösebb anyagi lehetőségek között is a jelenlegi tervidőszakban több mint három milliárd koronát szánunk. KORSZERŰ ELEKTRONIKAI ÜZEM ÉPÜL A termékválasztásra is készek EREDMÉNYEK MELLETT GONDOK Az anyagiak mellett kormányza­tunk intézményes lépései az utóbbi időben még nyomatékosabb hang­súlyt adnak a műemlékvédelmi te­endőknek. Ezeket összefoglalóan határozza meg a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság kormányának idei februári ülésén megtárgyalt, az ez­redfordulóig szóló műemlékvéde- lem-fejlesztési koncepció. Megvaló­sulását pedig az SZNT legutóbbi ülésén a köztársasági kormány elő­terjesztése alapján jóváhagyott új tőríény szabályozza. Ezeket az intézményes lépéseket lényegében két körülmény tette el­kerülhetetlenné. Az egyik az, hogy a korábbi törvény hatályba lépése óta eltelt csaknem három évtized­ben számos szervezési változás kö­vetkezett be az államigazgatás terü­leti szerveiben, a nemzeti bizottsá­gokban. Ezekkel mindenképpen lé­pést kell tartani, hogy a munka a műemlékvédelem területén is ha­tékonyabb legyen, jobban építhes­sünk az előző törvény lefektette szi­lárd alapokra s egy lépéssel előbbre is jussunk. A másik indítéknak te­kinthető fontos körülmény, hogy az említett eredmények ellenére a mű­emlékek megőrzésének jelenlegi helyzete még sok kívánnivalót hagy hátra. Elég hivatkozni például Miro­slav Válek szlovák kulturális minisz­ternek az új törvény vitájában el­hangzott megállapítására, miszerint ezeknek a kulturális értékeknek csu­pán az ötvenöt százaléka van jó állapotban, viszont egynegyedük részben, tizenhat százalékuk pedig jelentős mértékben magán viseli az idő vasfogának nyomait. SZÍNVONALAS, ÖSSZEHANGOLT TÖREKVÉS Az új törvény a jobbítás szándé­kával teremti meg a helyzet minősé­gi változtatásának jogi kereteit és feltételeit. Átveszi a korábbi törvény­ből mindazt, ami gyakorlati tapasz­talataink szerint bevált. Ezzel egy­idejűleg kimunkálói tekintetbe vették más országok, főleg a Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária és az NDK hasznosítható tapasztalatait is. Új cikkelyek beiktatásával pedig első­sorban azt a célt tűzték ki, hogy az eddiginél tökéletesebben biztosítsák az állami műemlékvédelem színvo­nalas és összehangolt politikai és szervező tevékenysegenek gyakor­lását. Galánta (Galanta) központjá­ban színes felirat hívja fel a figyel­met, hogy ezen a héten, pontosab­ban május 16-ig a Družba szállóban megrendezték a magyar konyha he­tét. Ottjártunkkor még csak az elő­készületeknél tartottak, így alkal­munk volt elbeszélgetni Ernest Ba- luškával, a szálloda vezetőjével.- Egyszerre hetven személyt tu­dunk elszállásolni s átlagosan 60 százalékos a szállodánk kihasznált­sága. A helyek nagy részével a Tat- ratour utazási iroda rendelkezik, ók szervezik a vendégforgalmat. Az átutazók is megállhatnak itt egy-egy éjszakára: általában a Csehországból Magyarországra in­duló csoportok, de az ellenkező irányból érkező magyar vendégek is kihasználják, ha még hosszabb út áll előttünk.- gyáron viszont teltház van. Ezt elsősorban a 6 kilométernyire fekvő Deáki (Diakovce) termálfürdőjének köszönhetjük. Az üdülők egy része nálunk száll meg. De a turistaidény­ben az étkezők száma is megnövek­szik. A kávéházban nyolcvan, az étteremben hetven, a borozóban öt­ven, a bankett-teremben harminc vendéget tudunk asztalhoz ültetni. Az összehangoltság annál idő­szerűbb követelmény, mert az ilyen védettnek minősülő, régészeti, kép­zőművészeti, néprajzi és iparművé­szeti jelleggel bíró építményeknek stb. több gazdájuk van. Harminchá­rom százalékukat a nemzeti bizott­ságok és az általuk irányított szerve­zetek gondozzák, huszonhárom százalékukat az egyházak és a fele­kezeti intézmények. 18.5 százaléku­kat a szövetkezeti és a társadalmi szervezetek, 17,5 százalékuk ma­gánszemélyek, 8 százalékuk pedig központi szervek és az általuk irá­nyított szervezetek tulajdonában van. Már az új törvény elnevezése is- Az SZNT állami műemlékvédelmi törvénye - a korábbitól eltérően hangsúlyozottan kiemeli az állam szerepét. (Az 1958. évi törvény elne­vezése Az SZNT műemlékvédelmi törvénye volt.) A jóváhagyott törvény sok más vonatkozásban is újat hoz. Hadd említsük meg a változások közül a legjelentősebbeket. Elsősorban is a műemlék fogalmának jóval ponto­sabb meghatározását. E szerint mű­emlék minden olyan ingatlan és in­góság, amely a társadalom történel­mi fejlődésének, életmódjának és életközegének jelentős tanúbizony­sága a legrégibb időktől napjainkig, mégpedig forradalmi, történeti, mű­vészeti, tudományos és műszaki ér­tékénél fogva, s amely egyúttal kife­jezése a különféle szakmát gyakorló emberek alkotó képességeinek és munkájának, illetve amely közvetle­nül kötődik jeles személyiségekhez és fontos történelmi eseményekhez. Ki határozza meg, hogy mi is minősül államilag óvott műemlék­nek? Általában és egyértelműen az SZSZK Kulturális Minisztériuma s a legrangosabb, úgynevezett nem­zeti műemlékek esetében a szlovák kormány. A változás itt az, hogy míg ezt megelőzően műemléknek minő­sült minden olyan létesítmény vagy dolog, amely megfelelt a műemlék törvényben rögzített jegyeinek, ad­dig most ehhez feltétlenül szüksé­ges az említett szervek tudományos megismerésre és társadalmi értéke­lésre épülő döntése. Ennek egyik gyakorlati haszna a tulajdonosok jogbiztonságának megszilárdítása, hiszen a velük közölt ilyen döntés alapján tisztában vannak azzal- műemlék van a tulajdonukban, illetve a használatukban, míg ez ko­rábban nem volt így. Ebből termé­szetesen kötelességek is hárulnak rájuk. Főleg az, hogy ne hajtsanak Azokról sem feledkeznek meg, akik a különleges ízeket kedvelik. Időszakonként különleges kínálattal várják a vendégeket. Szerveztek már tejes- illetve sajtos ételek hetét, étlapra kerültek a cseh, a szlovák, az orosz konyha specialitásai. Ezen a héten pedig a magyaros ételek kedvelői válogathatnak az ínyencsé­gek közül. Igaz ugyan, nem a baráti ország mesterszakácsa készíti az ételeket, de Renács Mária fősza­kácsnak gazdag tapasztalatai vannak.- Korábban jártam Magyarorszá­gon, a székesfehérvári ÁFÉSZ-szel volt kapcsolatunk. Együtt főztünk az ottani szakácsokkal, meg nálunk is járt már a magyar kolléga. Ezen a héten a kipróbált receptek szerint készített ételekkel várjuk a vendé­geket. S hogy melyek lesznek ezek? Elsősorban halászlé, baromfihús, de nem hiányzik majd az őzgulyás, a li­bamáj, a pulykamell sem. Délutá­nonként négy órától zenével teszik még kellemesebbé a hangulatot a galántai Družba szállóban. DEÁK TERÉZ végre a műemlékeken kedvezőtlen változtatásokat, ne veszélyeztessék fenntartásukat és megfelelő társa­dalmi hasznosításukat. PONTOS NYILVÁNTARTÁS A műemlékekről pontos nyilván­tartást vezet szlovákiai viszonylat­ban az állami műemlékvédelem köz­ponti szervezete s jegyzék alapján regionálisan - vagyis a saját terüle­tükön - a kerületi, illetve a járási nemzeti bizottságok. Ez a nyilván­tartás nem változtat a tulajdoni vi­szonyokon. Ez utóbbi szervek, amelyek az állami műemlékvédelemben megha­tározó szerepet töltenek be, a múlt­ban ilyen jellegű építmények kar­bantartásánál, javításánál, átépíté­sénél és restaurálásánál nem min­dig vették tekintetbe szakmai állás­pontjukat. Az új törvényes rendelke­zés értelmében ilyen esetekben kö­telezően ki kell kérni álláspontjukat, amely kötelező érvényű. Ez a bo- nyolut építkezési eljárás szerve- zésileg szavatolja a műemlékvéde­lem társadalmi érdekeihez történő igazodást. A törvény ugyanakkor szigorítja a felújítások szakmai felté­teleit. Ennek értelmében az ilyen igényes munka kivitelezői csak a kulturális tárca szakmai szerveze­tei, illetve az ilyen tevékenységet hozzáértő személyek közvetítésével végző szervezetek lehetnek. Ezzel elejét veszik a múltban elég gyakran előforduló következetlenségnek, hi­ányosságnak. Érdekes az a rendelkezés is, amely a műemlék eladásánál az államnak elővásárlási jogot biztosít. A gyakorlat az lesz, hogy ilyen eset­ben az eladó fél köteles eladási szándékát írásban közölni az illeté­kes járási nemzeti bizottsággal, amely az ingóság esetében a felkí­nálás kézbesítésétől számított há­rom, ingatlannál pedig hat hónapon belül köteles a tulajdonost értesíteni arról, hogy él elővásárlási jogával. Ennek elmulasztásával elesik ettől a jogától. SZIGORÚBB FELÜGYELET ÉS BÍRSÁGOK Új intézmény a műemlékvédelmi felügyelet. A kulturális tárca szerve­ként fontos eszköze lesz a műem­lékvédelem fogyatékosságai feltárá­sának és kiküszöbölésének, az adott helyzet és az eredmények rendszeres elemzésének. A minisz­tériumnak ezáltal áttekintése lesz arról, hogy a műemlékek tulajdono­sai és használói megtartják-e a vo­natkozó jogszabályokat, helyreállí­tásuk során igazodnak-e művelő­déspolitikai jelentőségükhöz és érté­kükhöz, ügyelnek-e a technológiai, a képzőművészeti és a gazdasági szempontok érvényesítésére. Ezt a célt szolgálja egyébként az új bírságolási rendszer is. Korábban erre külön előírások nem vonatkoz­tak, csak az általános törvényköny­vek rendelkezései. Arról nem is szólva, hogy az egy-két százkoro­nás és csak elvétve kirovott bírsá­goknak vajmi kevés hatásuk volt. Az új cikkelyek értelmében a járási nemzeti bizottság a műemlékvédel­mi kihágásért az egyéneket megro­vásban részesítheti vagy akár öt­ezer koronáig terjedő pénzbírsággal sújthatja. A szervezetek pedig igen súlyos esetekben 500 ezer koronáig büntethetőek. Persze, még a legjobb törvény is csak annyit ér, amennyit megvalósí­tanak belőle. Ezért ennek az új jog­szabálynak gyakorlásában is a kö­vetkezetesség a legfontosabb. GÁLY IVÁN A bányászat mellett a Nagykürtö­si (Veľký Krtíš) járásban az utóbbi másfél évtizedben új iparágak- mindenekelőtt a gépgyártás és az elektronika - is meghonosodtak. Ez utóbbi a Liptovský Mikuláš-i Tesla nemzeti vállalat nagykürtösi üzeme­ként 1970-ben alakult. Az egyes üzemegységek négy községében- Peserany, Opatovská Nová Ves, Ipolybalog (Balog nad Ipľom) és Durkovce - működnek. A jelenlegi helyzet azonban nem végleges, hi­szen a járási székhelyen már épül az új elektrotechnikai üzem és az irányítóközpont is. Mindezt Marta Ivaničová elvtárs­nőtől, a Tesla üzemi pártszervezeté­nek elnökétől tudjuk meg, aki a gyár­alapítás óta dolgozik a 760 dolgozót- főként nőket - foglalkoztató válla­latnál.- Hagyományok és tapasztalatok hiányában bizony nem volt könnyű a kezdet - tekint vissza az elmúlt évtizedre a pártelnök. - Ám az em­berek hamar megkedvelték az érde­kes munkát és a jó kapcsolat aztán átsegített bennünket a nehézsége­ken. Meghatározó a sikerek elérésé­ben dolgozóink életkora, hiszen többségük kitanult műszerészként, vagy betanított munkásként került hozzánk. A szaktudásukat a terme­lési gyakorlatokon és az ország kü­lönböző elektrotechnikai vállalatai­nál bővítették. Újabban ez utóbbira már nincs szükség, mert a szakkép­zetlen dolgozókat helyben készítik fel a tapasztalt kollégáik. Nem utol­sósorban ennek a rugalmas, több­lépcsős szakmunkásképzésnek is köszönhetjük, hogy az elmúlt évek­ben különösebb zökkenők nélkül tudtunk terméket váltani, s hogy ne­hézségeink ellenére teljesíteni tud­juk igényes gazdasági feladatainkat. Tavaly a nyolc fő termék mutatója közül hetet túlteljesítettünk, s csu­pán a beruházási terv teljesítésével voltak gondjaink. Ami az áruterme­lést illeti, a több mint 150 millió koronás előirányzatot négymillió ko­ronával teljesítettük túl. Kedvező a helyzet az idei feladatok teljesíté­sét illetően is, hiszen az első negyed­évben eleget tettünk az elvárások­nak. Az elmondottakból úgy tűnhet minden a legnagyobb rendben van házunk táján. Sajnos, nem ilyen ró­zsás a helyzet. Alapvető problémá­ink vannak ugyanis az alapanyag- és az alkatrészellátást illetően, igy a termelési programunk teljesítése is bizonytalan.- Mit tehetnek, s mit tesznek eb­ben a helyzetben az üzem kommu­nistái?- Nagyon sokat, hiszen mint em­lítettem fő gondjaink az alapanyag- és az alkatrészellátásból adódnak. Hiányzik a folyamatosság, a bizton­ság, gyakran kell rögtönöznünk, át­csoportosítanunk és nem ritkán sza­badnapokon is dolgoznunk. Ilyenkor van igazán nagy jelentősége a párt­tagok példamutatásának, a szocia­lista munkabrigádok áldozatvállalá­sának. A fogyatékosságokról persze sok szó esik. Nemcsak az egymás közötti beszélgetéseken, hanem a pártcsoport- és a tagsági gyűlése­ken is. Az évzáró taggyűlésen is rendkívül tárgyszerűen, nyíltan és kritikusan szóltunk a problémákról. Az elhangzott javaslatokra, bírála­tokra, rendszeresen visszatérünk, elemezzük és értékeljük azokat. így volt ez a mai tagsági gyűlésen is.- Milyen jellegű problémák vetőd­tek fel az évzáró tanácskozáson, s mit valósítottak már meg a határo­zatokból?-Természetesen sok szó esett a termelési kérdésekről, a szállítói­megrendelői kapcsolatokról, de nemcsak mások hiányosságairól, hanem saját fogyatékosságainkról is. A munkafegyelem megszilárdítá­sa éppoly időszerű, mint a termékek minőségének javítása vagy a taka­rékosság. Nem ideális a helyzet a tömegszervezeteket illetően sem. Hogy néhány konkrét példát is meg­említsek, az évzáró tanácskozáson elhangzott kritikus észrevételekből: Ján Havrilla elvtárs felvetette, hogy a párttagok egy része nem tanúsít kellő komolyságot a pártoktatásnak. Olykor sokan hiányoznak, s bizony a résztvevők aktivitása sem éri el a kívánt szintet. Igazat kellett ad­nunk a felszólalónak, a közelmúltig tényleg ez volt a helyzet. Az idén azonban érezhető a javulás, ugyanis a párttagok munkájának értékelése­kor rendkívüli módon esik latba a pártoktatáson való résztvétel és aktivitás. Vagy itt van egy másik példa: Mária Hudecová elvtársnő, a Cseh­szlovák-Szovjet baráti Szövetség üzemi szervezetének elnöknője sür­gette a szervezet munkájának fel­lendítését. Ebben többet segíthetné­nek a párttagok. Nos, az évzáró taggyűlés határo­zatában ezt is rögzítettük és tíz új tag felvételét is beterveztük. E köte­lességünknek részben már eleget tettünk. Hasonló módon értékeltük a beruházásos építkezések, minde­nekelőtt az óvoda és a bölcsőde építésének helyzetét. Szeptember elsején ugyanis már az új épületben szeretnénk megkezdeni a tanítást. Pavol Bartók felszólalását köve­tően a termelési problémák is napi­rendre kerültek. O ugyanis azt kifo­gásolta, hogy olykor indokolatlanul nagy a termelés kiesése és sok az állás. Nos, a helyzet e téren nem javult olyan mértékben, hogy a kér­dést megnyugtatóan lezárhatnánk. Az elmondottakhoz még csak any- nyit: a számonkérést vezető dolgo­zóinkon kezdjük, mert meggyőződé­sünk, hogy egy termelőüzem csak akkor lehet eredményes, ha irányítói is megfelelnek a követelményeknek. Vendéglátónk kíséretében ezután rövid szemlére indulunk a pesera- nyi-i üzemben. Először a finomme­chanikai részlegre mentünk, ahol Ján Tóth műhelyvezetőtől megtu­dom, hogy az itt gyártott késztermék ára hozzávetőleg négyszáz koro­na, amit külföldön is jól értékesí­tenek. Az 5532-es számú műhelyben is megálltunk. Itt a legújabb hazai gyártmányú színes televíziókészülé­kekhez gyártanak modulokat.- Korábban csak egy csehországi vállalat készítette az oravai üzem számára e fontos alkatrészeket, de mivel nem győzték a megrendelése­det, mi is bekapcsolódtunk a terme­lésbe - tájékoztatott Pavol Ondók elvtárs, a kizárólag fiatalokat foglal­koztató üzemrészleg mestere. Mű­szakonként 35-40 darabot állítunk elő, s öt különböző típus gyártására rendezkedtünk be. A komoly szak­mai felkészülést igénylő mooulgyár- tás egyébként nem régóta folyik, s a dolgozók többsége a testvér­üzemben ismerkedett meg a gyártás műveletével. Én a Tesla voticei üzemében voltam szakmai átképzésen - mon­dotta Ján Šajban, az egyik színes tévémonoszkóp előtt serénykedő szakmunkás. Nekem egy hónap elég volt a betanuláshoz, s a többiek sem töltöttek el 5-6 hétnél többet Csehországban. A napi normát min­den különösebb megerőltetés nélkül teljesíteni tudom, a nagy sietségnek itt nincs semmi értelme, mert az a minőség rovására mehetne. Már­pedig ez nem lenne kifizetődő sem nekem, sem az üzemnek. Hasonló véleményen van Moncol Péter, aki a közeli Zsély (Želovce) községből jár be dolgozni.- A látottakon kívül még az új telefonközpontokba gyártanak kis relé berendezéseket, érintkezőket- mondotta látogatásunk befejezté­vel Mária Ivariíčová elvtársnő.- Termékeink jelentős részét külföl­dön értékesítjük, s büszkék vagyunk arra, hogy a minőségre nincs pa­nasz. Ami pedig a jövőt illeti: azt hiszem nem okoz majd különösebb gondot, ha egy újabb termék gyártá­sát kell megkezdenünk. Kollektívánk már erre is felkészült. HACSI ATTILA Csaknem egy­millió pipát gyárt évente a semilyi Tofa vállalat 07- es számú prose- či üzeme. Ennek több mint 80 százalékát ex­portálja. A ké­pen: kézi p ipa ké­szítés. (Petr Josek felvétele - ČTK) Szívesen látják a vendégeket A magyar konyha hete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom