Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-06 / 104. szám, szerda

ÚJ szú 3 1987. V. 6. A szovjet-amerikai tárgyalások 8. fordulója Létrejöhet a megállapodás a közepes hatótávolságú rakétákról Az amerikai küldöttség a héten új javaslatot terjeszt elő (ČSTK) - Genfben tegnap hivatalosan is megkezdődött a szovjet-ameri­kai tárgyalások 8. fordulója. Ismeretes, a közepes hatótávolságú nukleáris rakétákkal foglalkozó csoport április végén, idő előtt kezdte meg munkáját. Tegnap újította fel tanácskozását a hadászati és az űrfegyverekkel foglal­kozó munkacsoport. Julij Voroncov, a szovjet küldött­ség vezetője újságíróknak azt nyilat­kozta, hogy a Szovjetunió vélemé­nye szerint a 8. forduló folyamán megállapodás születhet a köze­pes hatótávolságú rakétákra vo­natkozó szerződés megkötéséről. Max Kampelman, az amerikai kül­döttség vezetője annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a lesze­relésről szóló történelmi szerződé­sekhez vezető úton jelentős haladás érhető el. A genfi tárgyalásokkal kapcsolat­ban Reagan amerikai elnök hétfőn írásos nyilatkozatot tett, s ebben közölte, az amerikai delegáció még ezen a héten új javaslatot terjeszt elő a hadászati fegyverek korlátozására. Az indítvány a re- ykjavíki csúcstalálkozó eredményei­re alapozva feltételezi, hogy a két nagyhatalom hét éven belül ötven százalékkal, tehát 6 ezerre csökken­ti nukleáris robbanófejeinek számát. A csökkentés a hordozóeszközök- rakéták vagy hadászati bombázók- esetében 1600 egységre történne. Emellett az egyik fél sem tartaná egyetlen hadászati fegyverfajtán nukleáris robbanótölteteinek több mint a 60 százalékát. Az USA és a Szovjetunió az emlí­tett hét év alatt betartaná a rakétael­hárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szerződést, de már 1994-ben megkezdhetné az ,,új vé­delmi rendszerek elhelyezését“. Az amerikai javaslatnak ez a része azt bizonyítja, hogy Washington fent kívánja tartani a lehetőséget az ún. hadászati védelmi kezdemé­nyezés továbbfejlesztésére és hét év múlva fegyvereket akar elhe­lyezni a világűrben. Reagan elnök nyilatkozatában megállapította, hogy a hadászati Weinberger pálfordulása Az SDI egyik fö szószólója kezdetben ellenezte a programot (ČSTK) - A Washingtonban kö­zelmúltban nyilvánosságra hozott titkos dokumentumok szerint két év­vel azelőtt, hogy Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban ismertette hadászati védelmi kezdeményezé­sét (SDI), a kormány több magas rangú tisztségviselője kétségbe von­ta az ilyen tervek kivitelezhetőségét. A katonai légierő 1981-es és 1982-es jelentései elutasítják Daniel Graham nyugalmazott tábornok ja­vaslatát, aki azt ajánlotta, bocsássanak Föld körüli pályára kis rakétákkal felszerelt, összesen 432 műholdat, s ezek semmisítenék meg a szovjet ballisztikus rakétákat, röviddel azok startja után. A katonai szakértők egy csoportja akkor úgy vélte, az ilyen terv számos műszaki és pénzügyi nehézségbe ütközik. A dolog pikan­tériáját az adja meg, hogy az űrfegy­verkezési tervek ellenzői között volt Caspar Weinberger hadügyminisz­ter, aki az 1982. november 24-i, Grahamnek írt levelében kifejtette: az ilyen tervek megvalósításához az Husszein cáfol (ČSTK) - Husszein jordániai ki­rály cáfolta azokat a híreket, ame­lyek szerint állítólag egyetértett az Izraellel folytatott közvetlen tárgya­lásokkal. A Boston Globe című ame­rikai lapnak adott nyilatkozatában elmondta, az ilyen elferdített infor­mációk nem járulnak hozzá a Közel- Keletről szóló nemzetközi konferen­cia összehívása érdekében kifejtett erőfeszítéseink sikeréhez. A jordán uralkodó kijelentette: a hasonló híresztelések Izraeltől erednek, s Tel Aviv óhajait emeli a tények rangjára. Husszein tagadta azt is, hogy valaha találkozott volna Simon Peresz izraeli külügyminisz­terrel és a közvetlen tárgyalásokról folytatott volna vele eszmecserét. A jordán király hangsúlyozta, egy nemzetközi konferencia keretein kí­vüli tárgyalások irreálisak, s hozzá­fűzte, az arab országok és Izrael viszonya rendezésének alapvető feltétele a palesztin kérdés igaz­ságos megoldása. Kifejtette vélemé­nyét: az Egyesült Államok nem tartja fenn magának a jogot, hogy a nem­zetközi konferencia patrónusa le­gyen, mivel az iráni fegyverszállítá­sok körüli botrány nyomán az ara­bok bizalmát elveszítette. Egyesült Államok nem rendelkezik megfelelő technológiával, s nagyon valószínűtlen, hogy azt néhány éven belül kifejlesztenék. Reagan 1983. március 23-i be­széde után - az elnök ekkor ismer­tette az SDI-t - Weinberger megvál­toztatta véleményét. A „csillaghábo­rús“ tervek egyik leghívebb szószó­lója lett, s egy mozdulattal lesöpörte az asztalról azokat az érveket, ame­lyeket még öt hónappal korábban maga is hirdetett. fegyverekről szóló tárgyalásokon je­lentős haladás tapasztalható, s de­rűlátóan ítélte meg az ide vonatkozó megállapodás megkötésének lehe­tőségeit. Mint leszögezte, erre még az idén sor kerülhet. Politikai megfi­gyelők azonban nem ennyire derűlá­tóak, s arra hívják fel a figyelmet, hogy a genfi tárgyalások a legbo­nyolultabb ilyen megbeszélések kö­zé tartoznak. A közepes hatótávol­ságú rakétákkal kapcsolatban Rea­gan azt hangoztatja: az esetleges megállapodás ellenőrzésére és a rö­vid hatótávolságú rakétákra vonat­kozóan számos kérdést kell még tisztázni. Szakértői eszmecserék (ČSTK) - Genfben hétfőn befeje­ződött a szovjet és az amerikai szakértők tanácskozása a nukleáris veszély csökkentését szolgáló köz­pontok létrehozásáról. A két küldött­ség közös javaslatokat dolgozott ki egy kormányközi megállapodásról, illetve az ehhez csatolt két jegyző­könyvről. A dokumentumok szöve­gét jóváhagyás céljából a szovjet, illetve az amerikai kormány elé ter­jesztik. A TASZSZ hírügynökség ezzel kapcsolatban megállapítja, a két fél gyakorlati lépést tett az 1985 no­vemberében Genfben lezajlott csúcstalálkozón elért megállapo­dások megvalósítása irányában. A szakértői tárgyalásokon a szov­jet küldöttséget Alekszej Obuhov különleges megbízatású nagykövet vezette, az Egyesült Államokat Ri­chard Perle hadügyminiszter-he­lyettes és Robert Linhard, az elnök nemzetbiztonsági különtanácsadója képviselte. Eltérőek az atomleszereléssel kapcsolatos álláspontok Miloš Vejvoda értékelte a genfi konferencián kialakult helyzetet (ČSTK) - A genfi ENSZ-sajtóközpontban hétfőn sajtóértekezletet tartott Miloš Vejvoda csehszlovák nagykövet, a leszerelési konferencia jelenlegi elnöke. Újságírók kérdéseire válaszolva a csehszlovák nagykövet sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy - bár a konfe­rencián javult a légkör és intenzíveb­bé vált a párbeszéd - továbbra is alapvetően különböznek a nukle­áris leszereléssel kapcsolatos ál­láspontok. Eltérőek a nézetek arra vonatkozóan is, hogyan kellene megítélni az atomkísérletek tilalmát. A küldöttségek többsége számára ez az egyik legfontosabb kérdés, egyesek viszont ezt csupán a „jövő zenéjének“ tartják. Ezeket az ellen­téteket egyelőre nem sikerült áthi­dalni. Miloš Vejvoda szerint a vegyi fegyverek betiltásáról szóló megál­lapodás kidolgozása még az idén lehetséges, ám ez rendkívül bonyo­lult feladat. Az illetékes bizottság az év végéig folyamatosan dolgozhat, bár maga a konferencia már nem ül össze. A csehszlovák nagykövet ká­rosnak nevezte az amerikai küldött által kifejtett véleményt, miszerint a Szovjetunió álláspontjára „kedve­zően hatnak“ az amerikai vegyi pót­fegyverkezési tervek. A bináris vegyi fegyverek gyártására vonatkozó amerikai tervek csak bonyolítanák a vegyi fegyverek tilalmáról szóló tárgyalásokat - hangsúlyozta Miloš Vejvoda. A szocialista országok az ameri­kai ún. hadászati védelmi kezdemé­nyezéssel kapcsolatban a konferen­cián nem módosították álláspontju­kat, mivel a fegyverek elhelyezése a világűrben rendkívüli mértékben megnehezítené a leszerelési tárgya­lásokat - hangsúlyozta sajtóérte­kezletén a genfi leszerelési konfe­rencia csehszlovák elnöke. Megkezdődött az Irangate-botrány szereplőinek meghallgatása (ČSTK) - Az amerikai Kongresz- szus tegnap kezdte meg nyilvános vitáját az Irangate-botrányról, illetve arról, hogy az iráni fegyverszállítá­sok során szerzett pénzt miként utalták át a nicaraguai ellenforradal­márok számlájára. Az amerikai saj­tó véleménye szerint ez az ügy túltett a Watergate-botrányon is. A moszkvai Pravda ezzel kapcso­latos jegyzetében úgyszintén meg­állapítja, hogy az Irangate-botrány NATO-hadgyakoriatok (ČSTK) - Gibraltár térségében Open Gate fedőnéven haditengeré­szeti és légi hadgyakorlatot kezdett a NATO. A gyakorlaton az USA, Nagy-Britannia, Kanada, az NSZK, Belgium és Olaszország hajói, ten­geralattjárói és repülőgépei vesznek részt. Ebből az alkalomból harcké­szültségbe helyezték a gibraltári ka­tonai támaszponton elhelyezett brit helyőrséget. Az Északi-tengeren Bright Ho­rizont fedőnéven ugyancsak NATO- hadgyakorlat kezdődött nyugatné­met, brit, dán és norvég hadihajók részvételével. A gyakorlat május 14- ig tart. Június 1-jén néhány nyugat­európai állam területén négynapos légi hadgyakorlat kezdődik. Amint azt a NATO európai főparancsnok­sága közölte, ez a gyakorlat a Cent­ral Enterprise ’87 nagyszabású hadgyakorlat része lesz. hullámai jóval magasabbra csapnak. A lap utal Reagan elnök minapi beszédére, amelyben az üggyel fog­lalkozott, de az alkalmat nem arra használta ki, hogy mentegesse ma­gát, amiért ö maga és tanácsadói is durván megsértették a demokrácia alapelveit és lejáratták a szabadság fogalmát, hanem azért, hogy a Kongresszussal újabb csatát kezdjen a nicaraguai ellenforradal­mároknak 1988-ra szánt további 105 millió dollárért. Az amerikai elnök még sosem ijesztgette annyira hallgatóságát a „szovjet és kommunista veszély- lyel“, mint most - állapítja meg a Pravda. Beszédéből kitűnt, hogy nem az USA, hanem a kicsiny Nica­ragua az agresszor, amely veszé­lyezteti a nyugati félteke biztonságát és stabilitását. Reagan beszédét a konzervatív keményfejűség, a rá­galmak sokasága és politikai analfa­betizmus jellemezte - fejezi be jegy­zetét a Pravda. Ladislav Adamec elvtárs beszédéből (Folytatás az 1. oldalról) Feleslegesen felaprózzuk erőnket, aránytalanul nagy a gépipari választék­skála és a tudományos kutatás eredmé­nyei nem teszik lehetővé, hogy lépést tartsunk a legfejlettebb országokkal. Nö­velnünk kell az export hatékonyságát, jobban kell hasznosítanunk az emberek gondolatait, ügyességét, leleményessé­gét. Gátol bennünket a rutinosság is, amelynek következetes felszámolása hí­ján népgazdaságunkat nem tudjuk átállí­tani az extenzív fejlődés útjáról az inten­zív fejlődés pályájára. Nálunk sincs más elörevezetö utunk, csak a társadalmi átalakításnak, a szociá­lis és a gazdasági fejlődés meggyorsítá­sának a CSKP XVII. kongresszusán kitű­zött és a CSKP KB 5. ülésén konkretizált programja. A párt ezzel teljes mértékben bizonyította képességét, helyes választ adni a társadalmi szükségletekre, cselek­vő megoldásokat találni, s ezzel szilárdí­tani kapcsolatát a néppel, előre vezetni a társadalmat a forradalmi hagyományok szellemében, összhangban az új feltéte­lekkel. Értékes tapasztalatokra tettünk szert a társadalom irányításában, az állam de­mokratikus igazgatásában, a gazdasági fejlődés megvalósításában, a mezőgaz­daság szövetkezetesítésében és a kultu­rális forradalomban. A jelenlegi gazdasági mechanizmus azonban már inkább féke­zi, mintsem támogatná a társadalmi hala­dást, nem ösztönzi, hanem inkább lo­hasztja az emberek kezdeményezését. Továbbra sem tudjuk megfelelőképpen hasznosítani a termelőerők nagy potenci­álját, az emberek képességét és öntuda­tosságát. Az ilyen gátló körülmények fel­számolásának eddigi kísérletei nem jártak a szükséges eredménnyel. A gazdasági mechanizmus átalakítá­sát egybekapcsoljuk minden erőnk moz­gósításával a 8. ötéves terv teljesítésére, idei feladataink feltétlen megvalósítására. Alapvető fordulat ez, amelyet menet köz­ben kell végrehajtanunk. Ebben látjuk a 9. ötéves tervidőszak színvonalas előkészí­tésének részét. Eközben számolunk az irányítás, a tudományos front és a gya­korlat dolgozói minél szélesebb körének cselekvő részvételével. A CSKP KB 5. ülésén hangsúlyt helye­zett a tudomány és a technika jóval aktí­vabb szerepére. Az előrelépés elképzel­hetetlen a legkorszerűbb vívmányok ter­melésben való alkotó alkalmazása híján Semmit sem segítenek a kinyilatkoztatá­sok, a meddő kioktatás vagy a félmegol­dások. Semmit sem segít és sehova sem vezet, ha határozatokat hozunk a már eldöntött kérdésekről, ha az élő szervező munkát feleslegesen helyettesítik az irányelvek lebontásával. Ez ugyan az ak­tivitás látszatát kelti, de az élet továbbra is a régi kerékvágásban halad. A gondolko­dásmód és a cselekvés tényleges meg­változtatására, a szavak és a tettek elv­szerű összhangjára törekszünk. Vélemé­nyünk szerint ezzel valósul meg egyben a munkásosztály forradalmi hivatása is, összhangban a jelen fejlődési ütemével és követelményeivel. Ezeket a körülményeket tudatosítjuk és levonjuk belőlük a következtetéseket. Úgy, ahogy azt a Husák elvtárs tette a CSKP KB 5. ülésén: „A CSKP XVII. kongresszusa széleskörűvé teszi a gaz­dasági, a politikai és az ideológiai fejlő­dést. Az SZKP KB januári plénumülésé- nek ösztönzését arra használjuk fel, hogy intenzivebbé tegyük munkánkat és meg­gyorsítsuk előrehaladásunkat.“ Ez az irányvétel megfelel országunk népe alap­vető érdekeinek, záloga szebb jövőjének és mind nagyobb támogatásra talál. Elvtársak, a központi bizottság és elnöksége éle­sen bírálta azokat a területeket, amelye­ken nem eléggé gyorsan valósítják meg á kongresszusi határozatokat, amelyeken lebecsülik a feladatok igényességét és nem keresik teljesítésük új módozatait, amelyeken úgy vélik, hogy nagyobb erő­kifejtés nélkül is elképzelhető az előrelé­pés. A terv minőségi mutatóinak nem teljesítése tavaly és ez év első negyedé­ben bizonyítja, hogy hova vezet az ilyen felelőtlenség és gondatlanság. Ebbe nem törődhetünk bele, hiszen ezt következményeiben veszélyeztethet­né a 8. ötéves tervidőszak céljainak eléré­sét is. Ezért a központi bizottság elnöksé­gének, a szövetségi kormánynak és a nemzeti kormányoknak állásfoglalása alapján a tárcáknak, a termelési-gazda- sági egységeknek és a vállalatoknak ele­mezniük kell a jelen nehézségeit, megha­tározva leküzdésük kiindulópontját. Min­denütt feltétlenül bírálni kell az arra irá­nyuló kísérleteket, hogy az új feladatokat régi módon oldják meg, a begyepesedett szokásokhoz igazodjanak és szem elöl tévesszék azt a szükségszerűséget, mi­szerint határozottan és erélyesen meg kell válni mindattól, ami elavult, ami fékez bennünket. A CSKP KB hangsúlyozta, hogy a szo­ciális és a gazdasági fejlődés gyorsítása stratégiájának megvalósítása megkívánja a társadalmi élet minden területének alapvető átalakítását. Ebben az irányban fontos lépés volt a gazdasági mechaniz­mus átalakítása alapelveinek jóváhagyá­sa. Ezeket az alapelveket fokozatosan konkretizáljuk, néhány elemüket kipróbál­juk és számos kérdésre még csak keres­sük a választ. Az emberek többsége sokat vár a gyorsítás stratégiájától. Viszont nem mindenki teszi fel ezt a kérdést, hogy ehhez ő maga hogyan járulhat hozzá és hogyan kell hozzájárulnia, milyen ebben a szerepe, s milyenek a vele szembeni elvárások. Az emberek zöme örömmel fogadja a megvalósuló és az előkészített változásokat, és joggal nagy reménnyel tekint rájuk. Mihail Gorbacsov lelkes fo­gadtatása hazánkban szembetűnően ki­fejezte népünk szolidaritását az SZKP irányvételével az átalakításra, a demokra­tizálásra, a társadalmi és a gazdasági fejlődés meggyorsítására. Az emberek egyetértése az átalakítás politikájával na­gyon pozitív tény. Ezt fel kell karolni és a konkrét feladatok megvalósítására kell oriéntálni. Nem elég azonban ezeket a célokat csak pártolni, hanem ezeknek jegyében kell élnünk és dolgoznunk, gon­dolkodnunk és cselekednünk. S éppen ebben a döntő fontosságú vonatkozásban még csak a kezdet kezdeténél tartunk, a legfontosabb feladatok még előttünk állnak. Az átalakítás, a gyorsabb előrelépés törekvésének célja az életszínvonal to­vábbi emelése. Ez nem valósul meg érde­mek nélkül, önmagától, s rövid időn belül sem. Ezért fontos, hogy az irányítás min­den láncszeme képes legyen a dolgozó­kat érdekeltekké tenni a technológia és a munkaszervezés szükséges változásai­nak megvalósításában, motiválni őket a nagyobb teljesítményre és a színvona­lasabb munkára. Előtérbe kerül a javadalmazás tökéle­tesebb rendszerének, továbbá az embe­rek aktivitása elismerése valamennyi for­májának és eszközének alkalmazása. A szocialista társadalmi viszonyok szilár­dítása megköveteli annak az alapelvnek következetes érvényesítését, hogy min­denkire azonos törvények vonatkoznak, az igazság és az erkölcs követelményei azonosak. Szigorúan ügyelnünk keli az azonos mércék alkalmazására. Törvény­szerűen csökkenti az irányítás dolgozói­nak tekintélyét és megkárosítja progra­munk szándékainak hitelét, ha szem elől tévesztjük a kimagasló teljesítményeket, ha képtelenek vagyunk a kellő pillanatban ösztönözni és elismeréssel nyugtázni az igyekezetet, az alkotó tetteket, ha szemet húnyunk a léhútés és az erkölcsi botlások fölött. Az ilyesmi ellen határozottan har­colnunk kell. A szociális ellátás javítására nemrég hozott döntések tanúsítják, hogy a párt és a szocialista állam nagy jelentőséget tu­lajdonít a CSKP XVII. kongresszusa szo­ciálpolitikai határozatai teljesítésének Továbbra is követni fogjuk ezt az irányt, de csak a megteremtett lehetőségek ará­nyában. A CSKP KB a gazdasági átalakítás stratégiája megvalósítása kulcskérdésé­nek tekinti a káderpolitikát. Az élet bizo­nyítja - s erről tanúskodnak a jelentős mértékben eltérő eredmények -, hogy igen sok függ az emberek rátermettségé­től. A jó munkát, a teljesítményt, a magas színvonalat az érdemeknek megfelelően kell értékelni. Viszont azok, akik a felada­tokkal képtelenek megbirkózni, akik nem akarják megismerni az újat, akik elkényel- mesedtek, és megszokták, hogy tegnapi tudásukból és korábbi érdemeikből élje­nek, elveszítik erkölcsi jogukat a dolgozó­kollektívák irányítására. Nem számolhat­nak sem elnézéssel, sem a fogyatékossá­gok megbocsájtásával. Nem pótolhatatla­nok. Minden szakaszon kifejlődött nem kevés olyan tehetséges káder, aki képes és kész megfelelni a kor követelményei­nek. Ezért konkrétabban és rendszere­sebben kell foglalkoznunk azzal, hogy miképp hasznosítsuk jobban azoknak előnyeit és tudását, akik a feladatok és az új iránti jó viszonyukkal vonzó példát mutatnak. Adamec elvtárs beszéde zárórészé­ben egyebek között ezt mondotta: - Nem csekély belső erőforrásokat hoztunk létre, a haladó hagyományoknak, a szocialista haza érdekeinek megfelelő helyes prog­ramunk van. Megbízható barátunkra és hú szövetségesünkre, a Szovjetunióra, a Varsói Szerződés országaira és a KGST-re támaszkodunk. A további évek elé bizalommal és jogos derűlátás­sal tekinthetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom