Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-05 / 103. szám, kedd

ÚJ szú 5 1987. V. 5. A pétervári munkások pénzadományaiból megjelentetett Pravda lapfeje alatt ez állt: Munkás Napilap. Újfajta hirlapirást teremtett, egyfajta iskolát, s igy nem véletlen, hogy születés­napja az egész szovjet sajtó ünnepe. Eszköze és fóruma lett a Pravda a szovjet kommunisták harcainak, s ez a szerepe nem kisebbeden akkor sem, amikor már a példáján tanult újságok és folyóiratok tucatjai kerültek az olvasók kezébe. Ezek a lapok Csehszlovákia dolgozói számára is nagyon fontosak, mint a szovjet társadalomban végbemenő forradalmi változások hű tükrei és ösztönzői. „A szovjet kommu­nistáktól pártunk egész eddigi története során tanultunk, annál is inkább élni fogunk tapasztalataikkal ma“ - mondotta Gustáv Husák elvtárs Gorbacsov elvtárs látogatása idején a prágai csehszlovák-szovjet barátsági nagygyűlésen, s ez minden tekintetben a sajtóra is vonatkozik. Milliók iránytűje 75 éves a lenini Pravda IMA Az igazság leckéi a szovjet sajtóban Szeretik az újságokat a Szovjet­unióban. amiről a milliós példány­számok is tanúskodnak. Ahogyan más országokban, a szovjet lapok is harcolnak az olvasókért. A népsze­rűség kiharcolásának formái külön­bözőek, bár vannak általános elvek - a saját területen való tájékozottság foka. a hirek továbbításának gyorsa­sága. Az utóbbi időben a lapok arculatát mind nagyobb mértékben az írások bíráló jellege, élessége határozza meg. Népszerűbbé válik a lap, ha cikkei nyomán miniszterek és válla­lati igazgatók kénytelenek magyará­zatot adni a felvetett kérdésekre. Ezzel magyarázható az is, hogy az elmúlt évben gyors ütemben meg­növekedett a szovjet főváros vezető lapja, a Moszkovszkaja Pravda iránti érdeklődés is. 1986 folyamán pél­dányszáma 70 ezerrel növekedett és elérte a 700 ezret. Napjaink szovjet sajtójának egyes jellemző tendenciáit illusztrálja a Moszkovszkaja Pravda példája. Ezeket a tendenciákat a párt XXVII. kongresszusán - szélesebb, a tár­sadalmi élet minden területére kiter­jedő vonatkozásban - az ,,igazság leckéinek" nevezték. Mihail Gorba­csov a kongresszuson leszögezte, hogy az éles sarkokat szégyenlősen megkerülő féligazság fékezi a reális politika kidolgozását, akadályozza az előrehaladást. A nyilvánosság, a glasznoszty kérdése olyan politikai kérdéssé vált, amelytől közvetlenül függ a szovjet társadalom további demokratizálása. A nyilvánosság politikája minde­nekelőtt a gazdasági élet hiányossá­gainak feltárását érinti. A szovjet lapokban a bíráló hangvételű írások oroszlánrészét azok teszik ki, ame­lyek egyes vállalatok, minisztériu­mok, gazdasági ágazatok, így a me­zőgazdaság tevékenységében fel­merülő problémákról és megoldásuk módozatairól szólnak. A viták nem korlátozódnak tisztán gazdasági kérdésekre, mivel a szovjet társada­lomban megvalósuló átalakítás fo­lyamata mindenkit érint, az élet min­den oldalát. Ezért a sajtóban viták folynak például a különböző szintű vezetők választási-pályázati rend­szerben való kiválasztásáról „alul­ról“, a kollektíva véleményének fi­gyelembe vételével. Olvasói tájékoztatására új forrá­sokat keresve az ifjúsági napilap, a Komszomolszkaja Pravda meg­nyitotta a Közvetlen vonal című ro­vatot. Lényege abban rejlik, hogy a lap idejében, például egy héttel korábban tájékoztatja olvasóit: szer­kesztőségében ezen és ezen a na­pon egy kiemelkedő párt- vagy Komszomol-tisztségviselő, állami vagy közéleti személyiség fog tar­tózkodni, és három órán keresztül válaszol bármely kérdésre, melyet telefonon intéznek hozzá (ill. az ide­jében beérkezett táviratokban). Megszámlálták, hogy minden egyes A sajtó legyen a szocialis­ta építés fegyvere, ismertes­se a mintakommunák sikereit minden részletükben, tanul­mányozza sikereik forrásait, gazdálkodásuk módszereit, másrészt pedig írja ,,fekete táblára“ azokat a kommuná­kat, amelyek makacsul őrzik a ,, kapitalizmus hagyomá­nyait“, vagyis az anarchia, a naplopás, a rendetlenség, a spekuláció hagyományait. Lenin: A szovjethatalom soron lévő feladatai ilyen találkozón 200-300 hívásra kell válaszolni. Például a közlekedési miniszter a Közvetlen vonal működése alatt konkrét észrevételeket hallhatott a vasút munkájáról, személyes jelle­gű kifogásokat (a hatáskörébe tarto­zó ágazatok dolgozói lakáskörülmé­nyeinek javítására), továbbá javas­latokat az utasellátás tökéletesítésé­re. A Közvetlen vonal után a minisz­ter összehívta tárcája kollégiumát, melyen a Komszomolszkaja Pravda olvasóinak bírálatait és javaslatait, ezek megvalósítását vitatták meg. Az újságok segítségével a hiányos­ságok feltárásának ilyen módszere gyakorlattá vált a minisztériumokban és más állami intézményekben. Amikor V. Najgyenov, a Szovjet­unió főügyészének helyettese volt a Közvetlen vonal vendége, meg­hallgathatta és feljegyezhette a bíró­sági ejjárás törvényessége megsze­gésének konkrét eseteit, megkér­dezték öt arról, hol lehet panaszt tenni a milícia törvénytelen lépései ellen, kérték őt az állami lakásokkal folytatott spekulációk elleni harc megszigorítására, javasolták a bün­tetés letöltése után szabadult sze­mélyek munkába lépése határidejé­nek hivatalos formában való megál­lapítását stb.- Úgy éreztem magam, mint akire zuhog az eső és nincs hová elbújnia. De nagyon érdekes volt. Sok problé­máról éppen ma, itt, ennél a szer­kesztőségi telefonnál döntöttem - mondotta /. Najaskov, a találmá­nyokkal és felfedezésekkel foglalko­zó állami bizottság elnöke az olva­sókkal való közvetlen kapcsolatfel­vétel eredményeit összegezve. A glasznoszty politikájának egyik eredménye azoknak a témáknak a nyílt megvitatása, melyek érintése elöl korábban kitért a sajtó. A sajtó az országban megvalósuló mélyre­ható változások erős fegyvere lett, tükrözi a szovjet olvasók mai hangu­latát, kik nem akarnak beletörődni a társadalom előrehaladását fékező jelenségekbe, a társadalom időle­ges vagy éppen elhúzódó betegsé­geibe. Az Új Szó számára írta: ARKAGYIJ KUDRIJA (APN) A lenini jelző nemcsak a lap szel­lemére, hanem magára a születésé­re is utal. Létrejötte Lenin közvetlen közreműködéséhez fűződik. A prá­gai Hybernská utcai egykori Nép­házban, az orosz szociáldemokrácia 75 évvel ezelőtt lezajlott VI. konfe­renciáját idéző kiállítóterem közvet­len szomszédságában kapott helyet a Pravda első számának felnagyított fényképmásolata. S e múzeológiai megfontolás közvetlen történelmi összefüggésekre utal. A prágai kon­ferencia résztvevői, Lenin követői a bolsevikok szervezeti elkülönülé­sét kimondva, itt hoztak döntést az öntudatos munkásság széles töme­geihez szóló lap megindításáról. Maga az elnevezés is minden bi­zonnyal Lenintől származik. Gorkij mondotta később, hogy e névadás oly egyszerű, mint maga az igazság. Röviddel azután, hogy a pétervári Ivanov utcai nyomda rozoga gépéről lekerült a Pravda első száma, s azt reggel az egész éjszakát átvirrasztó munkások eljuttatták a gyárakba, Lenin Párizsból Krakkóba költözött, hogy minél közelebbről irányíthassa a szerkesztőség munkáját. Az oroszországi marxista sajtó hagyo­mányait követő orgánumra a forra­dalmi fellendülés által előállt feltéte­lek közötti megnövekedett szerep­kör várt. Hivatalosan a Pravda az Állami Duma szociáldemokrata' frakciójá­nak lapjaként legálisan jelent meg. A bolsevik irányvétel azonban a cári rendőrség számára sem volt kétsé­ges. Napirenden voltak az'elkobzá­sok, bírságok, a perbefogások. A bolsevikok, de a pártonkívüliek közül is sokan önként vállalták a szerkesztőket sújtó börtönbünte­tés letöltését, sőt a száműzetést is. A korabeli szóhasználat külön kate­góriaként tartotta nyilván őket ,,akik a szerkesztők helyett ülnek.“ A bíró­sági kihallgatások során mindunta­lan záporoztak a lap munkatársai­nak kilétét célzó kérdések. S a vá­lasz rendre az volt, hogy azt a pet- rográdi munkások ezrei készítik. S ez nem figyelemelterelés volt. A munkásság nemcsak gyűjtések­kel, önkéntes adományokkal segí­tette a lap megjelenését, hanem közvetlenül is részt vett tartalmának kialakításában. A Pravdában rövid időn belül majd kétezer munkásle­velezőtől származó közlemény je­lent meg. Az első világháború kitörését kö­vetően a cári hatóságok betiltották a nyolcszor beszüntetett, de koráb­ban különböző elnevezésekkel min­dig újra éledő Pravdát. Ezután már csak az 1917-es februári polgári demokratikus forradalom tette lehe­tővé újbóli megjelenését. Ezidőtájt tette közzé a proletariátus hatalom- rajutásának útját kijelölő nagy hord­erejű Lenin-írásokat. A Pravda lett a nagy okóberi szocialista forrada­lom hírnöke. Hasábjain jelent meg a történelmi jelentőségű békedekré­tum is. Az első munkásparaszt hatalom uj szocialista sajtót teremtett a lenini útmutatásokat követve, szerepét az új társadalom építésére mozgósító erőként értelmezve. A párt vezette szocialista átalakulással együtt telje­sedett ki, tett szert újabb és újabb vonásokra a Pravda arculata is. Le­nin a Pravda hasábjain szólította fel a sajtó munkásait: nagyobb figyel­met szenteljenek annak, hogy a munkás- és paraszttömegek min­dennapi munkájával miként építik ténylegesen az új, születőben levő világot. Haláláig Leninnek több mint ezer írásg jelent meg a lapban. A Szovjetoroszországot övező tüzgyűrü felszámolását követően, az első ötéves tervek időszakában a Pravda maga is új munkaformákat kialakítva segítette az építömunkát szolgáló szocialista versenymozga­lom kibontakoztatását, össz-szö- vetségi termelési értekezleteket, munkás és parasztlevelezők által végzett termelésellenörzéseket szervezett, irányította a kulcsfontos­ságú építkezéseket végigjáró ván­dorszerkesztőségeket. A Pravdából ismerte meg a munkalázban élő or­szág Sztahanovnak, Csakalovnak, Cseljuskinéknak és másoknak a ne­vét, az áldozatos munka és hősies­ség szimbólumává avatva azokat. A nagy honvédő háború idején a Pravda a harcterek és a hátország közötti összekötő kapocs lett. Mihail A munkáslap a munkások fóruma. Erről a fórumról egész Oroszország nyilvánossága elé kell tárni általában a munkásélet egyes kérdéseit és különösen a munkásde­mokrácia kérdéseit. A pétervári munkások megtették az első lépéseket. Az ő energiájuknak köszönheti Oroszor­szág proletariátusa az első munkás-napilapot a tespedés nehéz évei után. Folytassuk hát munkájukat, együttes erővel támogatva és fejlesztve a főváros munkásújságát - első fecskéjét annak a tavasznak, amelynek eljöttével egész Oroszországot elborítja a munkásszervezetek és a munkásújságok sűrű hálózata. Lenin: A munkások és a „Pravda“ ^ OTMPWTA nOIDMCM W HA CmCAHEBHyiO PA60HVK) TAJKTV 1 JI P A B n A'.i Ivanovics Kalinyin államfő mondotta. a Pravda a szovjet nép újságja, de példás frontújság is. A katonákkal együtt éli át a harcok minden meg­próbáltatását...“ Hasábjain állította a haza, a szocializmus és az emberi haladás védelmének szolgálatába tollát a szovjet írók színe-java. Szi- monov Várj reám\a a pravdabeli közlés után vált milliók féltett kincsé­vé. Innen kivágva került a frontkato­nák zubbonyzsebébe és a hitvesek, menyasszonyok fényképtartójába. A fasizmus szétzúzását követően a Pravda fokozottabb szerepet vál­lalt a Szovjetuniónak a világfejlödés- re gyakorolt hatóerejéből. A szocia­lista útra tért országok fejlődését figyelemmel kísérve 1949. augusz­tus 19-i vezércikkében hangsúlyoz­ta: ,,A népi demokratikus országok fellendülőben vannak. Népeiket óriási lelkesedés hatja át. Tudjuk, hogy a Szovjetunióval való meg­bonthatatlan szövetség, a kölcsönös kapcsolatok elmélyítése előrehala­dásuk és fejlődésük megbízható zá­loga.“ Persze, az immár nemzetközi méretekben folyó szocialista épités gyakorlata és elméleti általánosítása nem volt zökkenőmentes, a lenini elvektől és módszerektől való elté­rés, hibák és tévedések is kísérték. Az SZKP XX. kongresszusán, 1956- ban kikristályosodott számos friss elméleti felismerés és a lenini nor­mák betartására figyelmeztető do­kumentum jelentőségét a Pravda vi­lágította meg. A hatvanas évek elején megjelent Pravda-számok az úrhajók kilövésé­nek krónikája mellett a Szovjetunió és a többi szocialista ország maga­sabb fejlődési szintjére jutásával fel­merült problémák leegyszerűsítéstől sem mentes tisztázásának tükörké­pei. A fejlődés intenzív útjának elke­rülhetetlensége újabb nehézségek­kel jár. Ezek nyilvánvalóan a Prav­dát sem hagyták érintetlenül. A szovjetunióbeli szocialista épités lenini szellemű megújhodása, az SZKP XXVII. kongresszusán jóvá­hagyott irányvonal teljesítése vi­szont a forradalmi elszántsággal ki­bontakozott átalakítás élvonalába szólította a Pravdát. Közvetlen, min­dennapi, a világszocializmust is érintő ösztönzésként hat a fejlécén már régóta szereplő jelmondat: ,,A lapot 1912. május 5-én Vlagyimir lljics Lenin alapította.“ A SZOVJETUNIÓ TÖMEGTÁJÉKOZTATÓ ESZKÖZEI Fokozódik a tömegtájékoztató eszközök sze­repe a szovjet társadalom életében. Napjaink­ban az országszerte megvalósuló átalakítás idő­szakában az a feladatuk, hogy segítsék az embe­reket a gyorsítás stratégiája eszméjének elsajátí­tásában, ösztönözzék őket a küzdelemre, az átalakítás sikeres megvalósításáért. Hiszen ezeknek az eszközöknek nemcsak tájékoztató, hanem a tömegeket szervező szerepük is van. Ma a Szovjetunióban 8400 különböző temati­kájú és küldetésű újság jelenik meg, 190 milliós egyszeri példányszámban. Közülük 3400 járási, illetve városi újság, egyszeri példányszámuk 36 millió. (Az újságok egyszeri példányszámát te­kintve a Szovjetunió világelső.) Több mint 10 milliós példányszámmal jelennek meg az olyan újságok, mint a Pravda, az SZKP KB sajtószerve, a Trud, a szakszervezetek lapja, az ifjúsági Komszomolszkaja Pravda. Moszkvá­ból az ország 56 városába eljuttatott matricákról nyomják a Pravdát; hét városba távközlési mű­holdak juttatják el a fotomatricákat. Emellett a vi­lág 133 országában 180 ezer előfizetője van a Pravdának. Egyesült államokbeli, franciaorszá­gi és más társaságok országuk nyelvén kezdték kiadni a Pravda kópiáit. Napilapok mellett a Szovjetunióban közel 5200 folyóirat és időszaki kiadvány jelenik meg, több mint 226 millió egyszeri példányszámban; évi példányszámuk pedig igazán kolosszális: 3,2 milliárd. Sok milliós példányszámot érnek el a tár- sadalmi-politikai és női folyóiratok. Csak a nők számára húsz folyóirat készül, közülük 17 megje­lenik a Szovjetunió népeinek nyelvén. Két országos hírügynöksége van a Szovjet­uniónak: a minisztertanács mellett működő TASZSZ, valamint az APN, hat társadalmi szer­vezet hír- és sajtóügynöksége. Ezenkívül minden szövetségi köztársaságnak van saját hírügynök­sége, például Ukrajnában a RATAU, Azerbaj­dzsánnak az Azerinform stb. Az 1925-ben létesített TASZSZ naponta több mint 10 ezer kéziratoldalnyi információt fogad és továbbít különböző csatornákon. Kilencvenkét országban működnek irodái és tudósítói, akik 120 országot látnak el. A világ 115 országának 100- nál több hírügynöksége, újsága és folyóirata, televíziós és rádiótársasága veszi át a TASZSZ hét nyelven készült információt és a felvételeket. A Novosztyi Hírügynökséget (APN) 1961-ben hozták létre, már a közel 120 ország több mint 4500 tömegtájékoztató eszközével tart fenn kap­csolatokat. Külföldön 140-nél több irodája és tudósítói posztja van, szerzőként vagy 4000 is­mert szovjet és külföldi közéleti személyiség, újságíró, tudós, író, művész működik eqyütt vele. Afrika, Latin-Amerika és Ázsia számos orszá­gában hét folyóirat és egy újság jelenik meg több nyelvre lefordítva az APN anyagaiból. A szocia­lista országokban kilenc folyóiratot és egy újsá­got, Nyugat-Európa és Észak-Amerika számára ugyancsak kilenc folyóiratot és négy újságot ad ki. Az APN újságjai és folyóiratai összesen 45 nyelven jelennek meg a világ 140 országában. Jelentős helyet foglal el a szovjet tömegtájé­koztató eszközök rendszerében a rádió és a tele­vízió. Az országos rádióadás 13 műsoron folyik, naponta összesen 215 óra adásidőt jelent. A tele­vízió - figyelembe véve a tematikus és nemzeti­ségi sajátosságokat - a Szovjetunió népeinek 45 nyelvén sugároz műsort, a rádió 71 nyelven. A külföld felé a világ 75 nyelvén sugároz műsort a szovjet rádió. Több mint 200 könyvkiadó van a Szovjetunió­ban, ezek az ország és a külföldi államok 150 nyelvén adnak ki könyveket. Naponta 200 űj könyv jelenik meg, összesen 5,7 millió példány­számban. Csak 1986-ban több mint 2 milliárd példányszámban jelentek meg könyvek és bro­súrák, ezek 50 százaléka szépirodalmi kiadvány volt. Az országban csak a magánkönyvtárakban 35 milliárdnál több könyv van. UNESCO-adatok szerint a Szovjetunióé az első hely a világ könyv- kiadási listáján kb. 100 ezer címmel. A tervek szerint 1986-1990-ben csak a leginkább keresett szépirodalmi müvek közül 408-at adnak ki, átla­gosan 420 ezres példányszámban. A Szovjetunióban minden dolgozóhoz közel állnak a tömegtájékoztató eszközök: kb. 6 millió levelezőt tartanak nyilván. A szerkesztőségek olvasóiktól naponta kb. 200 ezer levelet kapnak. Gyakorlatilag az újságok és folyóiratok minden számának egyötödét az olvasók és az újságírók bíráló írásai töltik meg. Jellemző és nagyon fontos, hogy a Szovjet­unióban (eltérően a kapitalista országoktól) a tö­megtájékoztató eszközökben megjelent bíráló észrevételekre és javaslatokra az illetékes szer­vek meghatározott időn belül kötelesek választ adni és közölni, milyen intézkedéseket foganato­sítottak a tervezett hiányosságok felszámolására. Ez különösen fontos ma, amikor az ország életé­nek minden területén folyik az átalakítás. (APN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom