Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-29 / 123. szám, péntek

Előre tekintve Gondolatok a XXIV. Jókai Napok kapcsán Milyen érzékeny pontra is tapint­hat olykor a véletlen ujja! Egy várat­lan áramszünetre volt szükség ah­hoz, - pénteken este, a nagymegye- riek (čalovo) fellépése előtt hogy a sötétben ki-ki szembenézhessen • önmagával és jó érzéssel tudatosít­hassa: nem tűnt el nyomtalanul a közvetlen emberi kapcsolatokat meghatározó hagyományos érték­rend; nem sivárodtak el annyira a természetes emberi érzések, ahogy ezt mondogatni szokás a hu­szadik század végén... Nem volt pánik a teremben. A zsúfolásig meg­telt nézőtér talán egy órán át énekelt felszabadultan... Az egymásra utaltság és együvé tartozás boldogí­tó érzésével énekeltük: ,,Új arcok, új hitek kacagnak az égre!" - képlete­sen szólva: világgá énekeltük-kiál- tottuk megújhodási vágyunkat. Fel­szabadító s egyúttal megnyugtatóan Tájainkon magyar nyelven ugyanis már csak régi - minden tekintetben poros.-- szövegkönyvek találhatók. Ezek között is van értékes mű - ter­mészetszerűen; de a csoportok ren­dezőinek friss tájékozódási igényét ezek már nem elégítik ki. Az is csak hézagpótlásnak tekinthető, hogy né­hány kisszínpadi rendező maga ír vagy szerkeszt-szöveget „egy meg­álmodott produkció alapanyagául" - meň a sajátos árs poétikáját köve­ti. A nagyszínpadok rendezőinek vi­szont nincs módjuk arra, hogy pél­dául idegen qyelvű drámát magyarra fordíttassanak betanulás céljából. Ugyanakkor lehetőségük van olvas­ni, új drámakat felfedezni - s azokat bemutátni. 3/ Az előbbivel rokonítható a kö­vetkező igény is. A műkedvelő ren­dezők megérteni látszanak, hogy a legtöbbet megtanulni egy-egy va­A színjátszók kategóriájában a nagydijat a nagymegyeri Poloska Színház nyerte. Sós György Az emmenthaii hóhér című tragikus komédiáját vitték színre. Felvételünkön az előadás egyik jelenete. (Lőrincz János felvétele) jóleső érzés volt. Szinte jelképe lett a XXIV. Jókai Napoknak. Ebben a fogvacogtató májusban így telítődött a lelkünk emberi me­legséggel. Az együttesek értékelését véle­ményem szerint híven tükrözi a díja­zás, amelyről e lap hasábjain már megjelent a tudósítás. Most inkább a mozgalom számára hasznosítható tapasztalatokat szeretném elsősor­ban közreadni. 1/A műkedvelő színjátszó moz­galomban (is) nagy igény tapasztal­ható a megújhodás iránt, mind tar­talmi, mind formai tekintetben. A tar­talmi megújhodás folyamatát első­sorban a merészebb és időszerű témafelvetés, a formai megújhodás­ra való fokozott törekvést a művészi szemléletmód megváltozása, illetve a tájainkon eddig még szokatlan stíluselemek és korszerűbb műfajok megjelenése jelzi. Itt elsősorban a groteszkre és az abszurdra vagy azok elegyítésére gondolok. A gro­teszk látásmód már korábban pol­gárjogot nyert a Jókai Napokon. Az abszurd ez évben először aratott hatalmas közönség- és szakmai si­kert. A nézőknek különösen a fiata­labbik tábora már nemcsak „valami szokatlant“ lát ezekben a kifejezési formákban (módszerekben), hanem azonosulni tud azzal a sokrétű látás­móddal, amelyre ezek a műfajok serkentik. A világirodalomban vagy a színjátszásban egyik alkotó mód­szer sem számít már újnak, s a gro­teszk már hazánkban is évtizedek­kel ezelőtt meghonosodott, de a csehszlovákiai magyar színpado­kon elég későn kezdte éreztetni ha­tását, s még így, megkésve sem számíthatott egyértelmű fogadtatás­ra. Udomos lenne minél hamarabb leküzdeni legalább azt a lépéshát­rányt, amelyben - e tekintetben - pl. a szlovák színjátszó mozgalomhoz viszonyítva vagyunk, amelynek igen korszerű színpadi eszközökkel dol­gozó, világhírű műkedvelő együtte­se is van. (A zeleneči csoportot a tavalyi Jókai Napokon láthatták az érdeklődők.) Bizonyos mértékben új vonás az is, a rendezők következe­tesen kerülni igyekeznek a bántóan együgyű didaktikusságot, tehát nem azt kívánják a néző fejébe sulykolni, hogy miről mit gondoljon, hanem mindenekelőtt gondolkodásra akar­nak serkenteni. 2/ Évek óta visszatérő refrénje a fórumbeli beszélgetéseknek, hogy nincsenek megfelelő szövegköny­vek, nem eléggé bőséges a válasz­ték stb., stb. Ebben az ügyben tény­leg szükség lenne már a változásra. lóban jó produkcióból lehet. Az idén többen is kérték, hogy szeretnének részt venni a szlovákiai és cseh­országi - központi - rendezvénye­ken megfigyelői státusban. A Nyu­gat-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ és a bratislavai Népműve­lési Intézet ígéretet tett arra vonat­kozóan, hogy szervezni fog ilyen tanulmányi utakat - csak addig el ne fogyjon a rendezők lelkesedése. Igazolódni látszik, hogy a rendezők megelégelték a „bezártság érzetét“ és maguk is igénylik a kitekintés lehetőségét, s a kapcsolatteremtést a másnyelvű mozgalmakkal - hi­szen a kor, amelyben élünk, mind­nyájunktól ugyanazt követeli: a nyi­tottságot. 4/ Mivel jelenleg a dramaturgiai tevékenységben* tapasztalható a legtöbb fogyatékosság - s ez az állapot már elég régóta tart a Fó­rum vitái során olyan igény merült fel, hogy dramaturgiai elemzéssel együtt kellene megjelentetni a ma­gyar nyelvű drámai alkotásokat. Tu­dunk róla, hogy a Népművelési Inté­zet - s a Csemadok KB is - évtize­dekkel ezelőtt több rendezői elem­zést is megjelentetett, de ezék a mai napig elég visszhangtalanok marad­tak. Valószínűleg azért, mert minden rendező szuverén alkotást akar lét­rehozni. Ehhez viszont nem rende­zői, hanem a lehetőségek sokféle­ségét kibont^ dramaturgiai elemzé­sekre van szükség, amelyek inspira- tív hatással lehetnek a rendezőre, s nem próbálnak rákényszeríteni egyetlen megoldást. A Népművelési Intézet most olyan módszertani ki­advány megjelentetését tervezi, amelyben együtt található egy-egy mű dramaturgiai, rendezői és szce- nográfiai elemzése (természetesen rajzok és fényképek kíséretében) s mindezek mellé- még egy kritikusi vélemény is társulhatna... Elemző anyagok azonban a.színházi tárgyú folyóiratokban is bőségesen találha­tók (Slovenské divadlo, Javisko, Scéna, Színház-stb.) A Színház cí­mű folyóiratban olykor magam is nagy élvezettel olvasom azt a két - egymásnak homlokegyenest el­lentmondó kritikát, amelyik ugyanazt az előadást elemzi. Az sem lenne haszontalan, ha a drámai müveket megjelentető LITA is nyitna könyv­sátrat a Jókai- Napok idején Komá­romban (Komárno). Sőt: legalább egy-egy napra szívesen látnánk kq* rünkben a LITA valamelyik szakelő­adóját is - tanácsadás és vélemény- csere céljából... Azért hadd jegyez­zem meg azt is, hogy csupán a Nép­művelési Intézet mintegy 40 rende­zőt hívott meg az idei Jókai Napok­ra, s ennek a létszámnak talán fele, ha megjelent... Sokszor tehát még a meglévő lehetőségekkel sem élünk. 5/ Sajnos az idén is fellépett olyan csoport a Jókai Napokon, amely gyakorlatilag itt tartotta a be­mutatóját. Ezzel szemben egyre szaporodik azoknak a csoportoknak * a száma, amelyek akár tíznél is több előadáson szerepeltek már, mielőtt felléptek a Jókai Napokon. 6/ A diákszínjátszás és az orató- rikus műfaj továbbra is virágozni látszik, de igen sajnálatos az a tény, hogy az idei Jókai Napokon nem láthattunk egyetlen felnőtt bábcso­portot sem, pedig tavaly még úgy tűnt, hogy a szerdahelyieknek (Dun. Streda) társuk is akad Komá­romban... 7/ A szép magyar beszédért díjat is ad a zsűri a Jókai Napokon. A he­lyes színpadi beszéd kritériumait azonban még mindig képtelen szá- monkérni a csoportok tagjain, mert ezt a fontos tényezőt mindeddig eléggé elhanyagolják a munkájuk során. A jövőben több figyelmet kell szentelni ennek a problémának... 8/ Nincs az a színjátéktípus, amelynek ne lennének követői s el­lenzői úgyszintén. A színjátszás demokratizmusából kiindulva to­vábbra is úgy véljük, hogy minden műfajnak helye van a Jókai Napo­kon, ha az eszmei és* esztétikai szempontból megfelelő színvonalú. 9/ Lassan, de biztosan megtörté­nik a mozgalomban a rendezők őr­ségváltása. Egyre több fiatal rende­ző ér el sikereket a Jókai Napokon. Ez a mozgalomra nézve egyúttal a megújulást is jelenti, amely - mint már mondottam - igencsak érezhető volt a XXIV. Jókai Napókon. 10/ Szervezési galibáktól az idén sem volt mentes a központi' sereg­szemle. Két csoport tagjai például az autóbuszukban voltak kénytelenek eltölteni fellépésük után az éjszakát, mert szállásra sehová sem akarták őket befogadni. Ez bizony nem ép- pen_.kellemes élmény, sőt, kimon­dottan bosszantó hiba. Az az egyórás áramszünet azon­ban mindnyájunkat meggyőzött ró­la, hogy képesek vagyunk elfelejteni a kellemetlenségeket is, ha van, ami elfeledteti velünk... S az idei Jókai Napokon elegendő impulzust kaptunk ahhoz, hogy első­sorban kellemes emlékek maradja­nak meg bennünk erről a fesztivál­ról. KMECZKÓ MIHÁLY Művelődés - napfényben Derűs reggelen indulunk útnak Zoboralja felé. Munkaszüneti nap lévén még csendesek a kisvárosok, alig találkozunk emberekkel, gépko­csikkal. Kint a földeken viszont trak­torok és' m᧠erőgépek dübörögnek a zöldelló határban, a látóhatár szé­lén sárga mezőgazdasági repülőgép húz fehér csíkokat. Nyitra (Nitra) után'már forgalmasabb az országút is, gyermekek integetnek felénk a hegyek, hétvégi házak felé suhanó autókból. Többen letérnek a ghímesi (Jelenec) elágazásnál.'Előttünk motorkerékpárosok böngészik az útjelző táblát, minden bi­zonnyal ők is művelő­dési táborba igyekez­nek. A ghímesi autó­kemping előtt ismerő­sökkel találkozom: Jókai Máriával, a Zo- bor-vidéki nemzetisé­gi kulturális élet egyik meghatározó egyéni­ségével, Sándor Já­nossal, a Csemadok nyitrai járási bizottsá­gának titkárával és másokkal. Horváth Andrea, a művelődési tábort szervező nyitrai Ju­hász Gyula. Ifjúsági Klub vezetőségi tagja érezhetően nyugta­lan, beszélgetésünk közben is. fel- alá jár a tekintete.- Váratlanul sok gondunk akadt az idén. Sokkal többen jöttek a tá­borba, mint amennyire számítottunk, a faházak egy részét a higiénikus használhatatlannak minősítette, s ezért bizony szűkösen vagyunk, de remélem az időjárás és a prog­ram elfeledteti majd a kisebb-na- gyobb bosszúságokat. A műsor egyébként már tegnap este elkezdődött. Igaz, jókora ké­séssel. A Fiatal írók Körének tagjai, a Próbaút című antológia szerzői találkoztak, vitáztak az olvasókkal.- Hasznos eszmecsere volt. Sok okos dolog, megszívlelendő véle­mény hangzott el az irodalomról, az olvasásról, a Madách Kiadó munká­járól, a rendszeres művelődés fon­tosságáról és sok más fontos kér- désróL- tájékoztat Vörös Éva, aki­nek két éve a Jókai Napokon tapsol­tunk, most pedig a nyitrai magyar nemzetiségű főiskolások közösségi életének egyik szervezője.- A találkozó után hajnalba nyúló kötetlen. beszélgetés kezdődött a klubmozgalomról, közművelődés­ről, kulturális életünkről. Eljöttek a prágai és a brnói klub képviselői, Dél-Szlovákia szinte minden tájegy­ségéről is vannak már állandó részt­vevőink. Tartalmas órákat töltöttünk együtt, sok olyan ötletet, javaslatot hallottunk, amelyből mi is meríthe­tünk. Svinger'József, a jelenlegi klub­vezető a Mezőgazdasági Főiskola másodéves hallgatója. Megfontoltan válaszol kérdéseimre:- Már nyolcadik alkalommal ren­dezzük ezt a művelődési tábort, rendszerint ilyenkor, májusban. Cé­lunk az, hogy a nyitrai főiskolásoknak és a környék magyar nemzetiségű lakosainak tartalmas művelődési programot szervezzünk. Mi sem akarunk szakbarbárok lenni, szeret­nénk minél többet tudni történel­münkről, irodalmunkról, Közép-Eu- rópa népeinek közös múltjáról, for­radalmi hagyományairól, a nyelvmű­velés időszerű kérdéseiről és mind­arról, ami nélkül nem élhet teljes életet a mai müveit ember. Budai Ilona és Birinyi József előadás közben (Lőrincz János felvétele) A résztvevők egy része most ért vissza a környék nevezetességeivel ismerkedő túráról, s a parkolóba is újabb gépkocsik érkeznek. Lassanként megtelik a vendéglő nagyterme, minden -pótszéket be­hoztak, sokan a földön ülve hallgat­ják Budai Ilona és Birinyi József műsorát. Egy-egy tájegység népi hangszereivel és dalaival ismerke­dik a hallgatóság, majd Budai Ilona beszél a népdal szépségeiről, meg­tartó erejéről, zenei anyanyelvűnk ápolásának fontosságáról. Aztán közös éneklésre kéri a közönséget. Megható, fölemelő percek. Azon a tájon, ahol egykor Kodály Zoltán járt, ma többszáz fiatal ajkáról száll a dal, lelkünket melengeti a múlt századokból máig érő erkölcsi üze­net, intelem, amely céltudatos mun­kára, közösséget is szem előtt tartó értékrend kialakítására ösztönöz. A két vendég műsorát vastaps köszönti, folytatódik az együttének- lés varázsa. Úgy érzem, mintha itt bennem is sütne a nap: a teremben és a szívekben. v Kora este a Sarló mozgalomról, majd Juhász Gyula életművéről hangzott el előadás, aztán táncház következett. Későre jár, amikor hazafele indu­lunk. Ki-kinézegetek a sötétben gubbasztó földekre, s bizakodom: ahogy szárba szökkentek a gondo­san ápolt gabonamagvak, remélhe­tően úgy sarjad ki majd e közösségi munka révén is a táborozó fiatalok­ban az egészséges nemzetiségi ön­tudat, s mindaz a nemes tulajdon­ság, amely a szocialista ember sa­játja. SZILVÁSSY JÓZSEF MIELŐTT ISKOLÁBA INDULNAK Még néhány hónap, és iskolába indulnak a hatévesek. Ha gyerme­künk ősszel megkezdi az iskoláséle­tet, akkor éppen ideje, hogy mód­szeresen felkészítsük, s ezzel meg­könnyítsük a kezdeti időszakot, biz­tosítsuk az eredményességet. A legfontosabb: a feladattudat ki­alakítása gyermekünkben. Koráb­ban szabadon-rendelkezhetett idejé­vel. Akkor kezdett játszani, amikor kedve volt hozzá, semiféle köteles­ség nem vonta el tőle. Most ki kell alakítanunk a kötelességérzés alap­vető formáit. Feladatot kell adnunk a gyereknek. Például ezentúl ö lo­csolja a virágokat a szobában. Vagy az ó feladata lesz a morzsát felsö­pörni a konyhában étkezés után. Mindegy, hogy milyen jelentéktelen a megbízatása, a lényeg, hogy meg­követeljük tőle a végrehajtást. Ezek az apró kötelességek tudatosíttatják vele, hogy mikor itt az ideje a mun­kának, akkor félre kell tenni a játé­kot, mert már komolyabb dolga van. S ez a feladattudat segíti őt át a ki­sértésen majd az iskolában is, le tud mondani a játékról, és ír, olvas, a tanítónőre figyel. A másik nagyon fontos dolog a megfelelő beszédkészség kialakí­tása. Ha nem tud korának megfelelő szinten szépen, értelmesen beszél­ni, akkor eleve hátrányos helyzetben lesz társai között. Az írás, olvasás elsajátítása szervesen összefügg a jó beszédkészséggel. Beszélges­sünk sokat gyermekünkkel. Hallgas­suk meg, amit mesél. S ha rossz ragokat használ, vagy oda nem illő szavakat, javítsuk ki. Olvassunk neki sok mesét. Persze, nézzük meg, hogy a könyvet hány éves gyerekek­nek ajánlják. Hasznosak a saját kis mesék is, hisz ezeket tökéletesen érti és azonosul velük. A gyerekek is szeretnek mesélni. Elmondják az óvodában vagy a nagymamátóľ hal­lott történetet. Figyeljünk rájuk. Ha ők próbálják megfogalmazni gondo­lataikat, ez a legértékesebb a nyelv- fejlesztés szempontjából. Fontos, hogy az iskolába lépő gyerek az önkiszolgálás megfelelő fokán álljon. Tudjon egyedül öltözni, be tudja kötni a cipőjét. Méghozzá viszonylag gyorsan, hisz a tanítónő nem várhat fél órát a lassan öltöző tanulóra a testnevelési óra után. Tudjon rendet tartani a holmija kö­zött. Erre jó gyakorlat a játékok rendszeres elrakása, elrendezése. Ismerje a higiénia elemi szabályait. Mire tanítsuk -meg iskola előtt? Mennyire ismerje a számokat, betű­ket? Nem előnyős-e, ha már egy­szerű szavakat olvasni tud, mire is­kolába kerül? Ilyesmire nincs semmi szükség! Ehelyett a gyerek értelmi szintjén válaszoljunk kérdéseire! így igen sokat megtud a környező világ­ról, s ez segíti eligazodását. Adjunk ceruzát, papírt a kezébe, firkáljon, rajzoljon tetszése szerint, ebbéli te­vékenységét ne irányítsuk, ne befo­lyásoljuk! Hasznos lesz majd ez az izmok erősödése szempontjából, könnyebben szokja meg a ceruza­tartást az írás tanulásakor. Átányi László DJS2 6 1987. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom