Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-05 / 103. szám, kedd

ÚJ szú 3 % 1987. V. 5. Új gondolkodásmód a nemzetközi kapcsolatokban (Folytatás az 1. oldalról) Rakétavita kezdeményező javaslatainak jobb megértését. Olyan korszakban élünk, amikor a kizsákmányolok és a kizsákmá­nyoltak közötti objektiv ellentétek a világ nagyobbik részében még nem sikerült felszámolni, tehát elen­gedhetetlen és jogos a harc a külön­böző társadalmi és politikai erők kö­zött ezért vagy azért a társadalmi rendszerért. Ám Marx és Engels a munkásosztály létérdekeit nem választotta el az egész emberiség érdekeitől. A történelmi fejlődés je­lenlegi szakaszának sajátossága abban rejlik, hogy még az említett ellentétek felszámolása előtt ki kell vívni a győzelmet az emberiség túlé­léséért vívott küzdelemben. Ez min­den további politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális feladat meg­oldásának elengedhetetlen előfelté­tele lett. A felelősségteljes külpolitika fon­tos alapelvei közé tartozik annak az egyszerű ténynek a megértése, mi­szerint az atomháború nem lehet olyan eszköz, amellyel a nemzetközi porondon bármiféle ésszerű cél elérhető. A másik ilyen alapelv: ma már nem lehet győzni sem a lázas fegyverkezésben, sem magában az atomháborúban. Emellett ez a fegy­verkezés korlátozza annak lehető­ségét, hogy az emberiség elhárít­hatja a nukleáris katasztrófát, ami azt jelenti, hogy a kritikus időtényező tiszteletben tartása az új gondolko­dásmód egyik elemévé válik. A nukleáris elrettentés mechaniz­musa nem működik hibátlanul. A „félelem egyensúlya“ egyre ke­vésbé számít a katonai-politikai fel­tartóztatás tényezőjének, hiszen az egyik fél könnyen engedhet a kísér­tésnek, és megpróbálja „megelőz­ni" a másikat. A több fegyver ma nem jelent nagyobb biztonságot, ha­nem ellenkezőleg. A mai feltételek közepette a nagyobb biztonság ga­rantálását csak politikai eszközök segíthetik elő. A politikai módszerek alkalmazása pedig azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani és figyelem­be kell venni a másik fél érdekeit. Egy állam biztonsága elképzelhetet­len az összes többi számára szava­tolt azonos biztonság nélkül. Az SZKP a békének ehhez a filo­zófiai koncepciójához tartja magát és kidolgozta az átfogó nemzetközi biztonság rendszerének alapjait. Az adott pillanatban a legsürgetőbb a katonai területen meglevő bizton­8 Újabb kísérletet hajtott végre az Egyesült Államok a múlt csütörtö­kön a Trident 2 tengeralattjárö-fe- délzeti interkontinentális rakétával. Ez volt a harmadik ilyen kísérlet a 7000 km hatótávolságú hordozó­val. Szakértők szerint ez a típus sokkal pontosabb és több robba­nófejet hordoz, mint elődje, a Tri­dent 1. (Telefoto - ČSTK) (ČSTK) - Az NSZK-beli Zöldek pártja Duisburgban tartotta meg or­szágos kongresszusát. A hét végi tanácskozáson a küldöttek felszólí­tották a bonni kormányt, segítse elő az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolását. A kongresszust azért előzte meg nagy várakozás, mert kérdéses volt, hogy a Zöldek melyik szárnya kere­kedik felül az új pártvezetés megvá­lasztása során. A pártnak nincs el­nöke, tevékenységét három titkár sági problémák azonnali megoldá­sa. Az új gondolkodásmód első és legfontosabb követelménye: el kell ismerni, hogy az atomfegyverek nél­küli világot meg kell és meg lehet teremteni. Ennek a követelménynek a gyakorlati kifejezője volt Mihail Gorbacsov 1986. január 15-i nyilat­kozata, amely az atomfegyverek év­század végéig történő felszámolá­sának programját tartalmazta. A nukleáris leszerelés reális voltát világosan megerősítette Reykjavík is. A nukleáris leszerelés kérdésköre a Szovjetunió erőfeszítéseinek kö­szönhetően a radikális lépések új szintjére emelkedett, s mint az meg­mutatkozott, a Nyugat erre nem volt felkészülve. Az a tény, hogy a hang­súly a nukleáris fegyverek egész kategóriáinak a felszámolására, s nem csupán mennyiségi korláto­zásukra helyeződött át, aláaknázta a NATO hagyományos elképzeléseit és még sürgetőbbé tette az új gon­dolkodásmódot az atomleszerelés­hez való hozzáállás tekintetében. A Szovjetunió hasonló kezdemé­nyezésekkel állt elő a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők problé­máját illetően. Az atomkatasztrófa elhárításának rendkívül fontos eleme a biztonság szavatolása a politikai szférában. Ezen belül a legfontosabb a bizalom megteremtése a nemzetközi poron­don. A bizalom és a leszerelés egy­mással szorosan összefüggő prob­léma. Az egyik elképzelhetetlen a másik nélkül. Ez a jelenlegi világ- politika dialektikája. Véleményünk szerint azonban alapjában véve helytelen a kérdést úgy feltenni, hogy először kell meglennie a biza­lomnak és csak azután jöhet a többi - a leszerelés, az együttmüködés és a közös tervek. Nem lenne azonban helyes az ellenkező sorrend sem. Úgy véljük, közösen kell lépéseket tennünk a bizalom megszilárdításá­ért, s ez elősegíti a további haladást a leszerelés és az együttmüködés területén. Az új gondolkodásmódnak tükrö­ződnie kell a gazdasági kapcsolatok szférájában is. A gazdasági bizton­ság koncepciója az általános nem­zetközi biztonsági rendszer alapiai- nak egyike. (ČSTK) - Ronald Reagan az amerikai lapkiadók New York-i év­záró kongresszusán vasárnap mon­dott beszédében megerősítette, hogy kormánya nem tervezi a nica­raguai ellenforradalmárok támoga­tásának megszüntetését. Az ameri­kai elnök hangoztatta, a Kongresz- szustól további dollármilliókat fog kérni erre a célra. Reagan jelezte, ha a Kongresz- szus nem hagyja jóvá az 1988-as pénzügyi évre tervezett 105 millió dolláros kontrasegélyt, nem hátrál meg a törvényhozással való nyílt konfrontáció elöl sem. Az utóbbi idő­ben a Kongresszus egyre gyakrab­ban fejezi ki egyet nem értését a ni­caraguai ellenforradalmárok pénze­lésével. Az amerikai elnök vasárnap azzal érvelt, hogy Közép-Ameriká- ban és általában a nyugati féltekén növekszik a Szovjetunió befolyása. Reagan ezúttal is szabadságharco­soknak nevezte a zsoldos bandákat. Az amerikai törvényhozás egyéb­ként ma újabb vitát kezd az iráni fegyverszállítások körüli botrányról, illetve arról, hogy miként utalták át az így szerzett pénzt a nicaraguai ellenforradalmárok számlájára. irányítja. A korábbiakban a többi politikai párttal való együttműködést, illetve az esetleges kormányzati részvételt elutasító ún. fundamenta­listák képviselői éppúgy helyet kap­tak a vezetésben, mint a szociálde­mokratákkal együttműködni hajlan­dó „reálpolitikusok“. Nos, a kong­resszus Christian Schmidt, Jutta Ditfurth és Regina Michalik sze­mélyében csupa „fundamentalista“ politikust választott meg a Zöldek élére. A szovjet külpolitikai filozófia szerves eleme a nemzetközi kap­csolatok humanizálása. Az SZKP az ehhez vezető reális utat az emberek és a szervezetek, a pártok és társa­dalmi mozgalmak közötti kontaktu­sok szintjének lényeges növelésé­ben látja. A huszadik század alko­nyán az emberi jogokért vívott küz­delem a nemzetközi életben egyre nagyobb szerepet kap. Mi, szovjet kommunisták, úgy véljük, az ember­nek az a joga, hogy ne legyen ki­zsákmányolva más ember által, rendkívül fontos előfeltétele az összes emberi jog és szabadságjog tényleges biztosításának. A Szovjet­unió javasolta, hogy Moszkvában tartsanak konferenciát a humanitári­us együttműködésről. Ez a konfe­rencia új szintre emelhetné az e té­ren folytatott együttműködést. Külpolitikai filozófiánk jellegéből, céljaiból és módszereiből ered az a gondolat, hogy az államoknak, társadalmi rendszerüktől függetle­nül, egyesíteniük kellene erőfeszíté­seiket a tartós békéért és a nemzet­közi biztonságért vívott harcban. Természetes, hogy számukra ez elsősorban a szocialista országok­kal való együtműködés megszilárdí­tását jelenti. Az új gondolkodásmód kialakításának, a háború, a militariz­mus és az imperializmus elleni küz­delemnek ma jelentős tényezője az el nem kötelezettek mozgalma. A demokratikus tömegmozgalmak úgyszintén sokat tehetnek az új gon­dolkodásmód érvényesítéséért. A világháborús veszély ellen és a le­szerelésért vívott küzdelemben még a legkülönbözőbb társadalmi és po­litikai erők közötti párbeszéd is le­hetséges, sőt szükséges. De külö­nösen jelentős a kommunista és munkásmozgalmon, a forradalmi demokratikus és nemzeti demokrati­kus mozgalmakon belül. A sajtó mai feladatairól szólva Dobrinyin leszögezte, hogy ki kell irtania az egyszerű olvasó tudatából a dogmákat és a sztereotípiákat, amelyeket az imperialista propagan­da kényszerített rájuk. - Pártunk hű marad a lenini hagyományokhoz és a nemzetközi politika létfontosságú problémáit lenini újító szellemben közelíti meg - hangsúlyozta végeze­tül az SZKP KB titkára. A képviselők azt igyekeznek majd kideríteni, milyen szerepet játszott ebben a tranzakcióban a Fehér Ház. A Reuter hírügynökség kormányfor­rásokra hivatkozva megállapította: Reagan vasárnapi beszédét a kong­resszusi vitára időzítette, s azt akar­ta értésre adni, hogy közép-amerikai politikáját nem befolyásolhatja az Irangate-botrány. „Éhségmenet“ Bostonban (ČSTK) - A múlt hét végén több mint 25 ezer amerikai vett részt „az éhségmenetben“, melyet hagyomá­nyosan Bostonban tartottak. A me­netet már 18. alkalommal rendezték meg a helyi társadalmi és vallási szervezetek a hajléktalanok megse­gítésére. Jellemzője a legszegé­nyebb társadalmi rétegek számára létesített kifőzdék és éjszakai men- helyek fenntartásához való hozzájá­rulás. Ebben az évben e célra több mint 2,5 millió dollár gyűlt össze. A jordán kormányfő cáfolata (ČSTK) - Zaid Rifai jordán kor­mányfő visszautasította azokat az izraeli sajtójelentéseket, melyek az állítólagos jordán-izraeli kapcsola­tokról és Husszein jordán király­nak Simon Peresz izraeli külügymi­niszterrel való találkozójáról szól­nak. Ezeket a híreszteléseket „alap­talannak és hazugnak“ minősítette. A jordán kormányfő hangsúlyozta: országa támogatja a közel-keleti kérdéssel foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását, melyen részt venne az összes érdekelt fél, valamint az ENSZ BT öt állandó tagja. Külön kiemelte, ezen a fóru­mon részt kell hogy vegyen a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet is. ,.Még csak ez hiányzott a NATO tábornokainak és politikusainak- jönnek az oroszok! De nem fegy­verrel és katonával, hanem állandó­an új leszerelési javaslatokkal“ - írta a nyugatnémet Stern magazin múlt heti számában, élesen bírálva a ra­kétamegállapodás bonni és brüsz- szeli ellenzőit. Ez az idézet is érzé­kelteti azt a meghökkenést és kap­kodást, amely a Mihail Gorbacsov által Prágában, majd Moszkvában ismertetett leszerelési javaslatokat követte a nyugati szövetségesek tá­borában. A londoni Times szerint Gorbacsov zűrzavart idézett elő a NATO-ban. a New York Times véleménye pedig, a javaslatok szo­rult helyzetbe hozták a Nyugatot. Pedig nem történt semmi egyéb, mint az, hogy a Szovjetunió elfogad­ta a korábbi NATO-álláspontot a nullamegoldásról és még tovább is lépett. Nézzük az eurorakéta-vita eddigi forgatókönyvét. Pár évvel ezelőtt- a nyugatnémet SPD-vezetők ösz­tönzésére is - megszületett az USA nullamegoldása, vagyis: számolják fel az összes szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakétát. A francia és a brit atomerő jelenlété­re hivatkozva akkor ezt Moszkvában elfogadhatatlannak tartották. A nem­zetközi kapcsolatokban megnyilvá­nuló új gondolkodásmód jegyében a Szovjetunió átértékelte korábbi ál­láspontját, s kompromisszumot kö­tött: elfogadta a nullamegoldást an­nak érdekében, hogy megállítsa a nyolcvanas években különösen felpörgetett fegyverkezési versenyt. A szovjet engedményekkel kapcso­latban nyilatkozta Reykjavík után Ar­batov akadémikus:,,Az a kérdés, hol a kompromisszumok, az engedmé­nyek határa, nagyon is viszonyla­gos. Egyes átléphetetlennek tűnt határokról kiderült, hogy nem is azok. Kiderült, milyen szilárd tartalé­kokat kínál a hadászati egyensúly. Jobban megnézve sok mindenről ki­derül az is, hogy nem az amerikaiak­nak, hanem a józan észnek tett engedmény. “ A szovjet igenre következett a nyugati nem. ha leszerelik a köze­pes hatótávolságú rakétákat, a Szovjetunió fölényben marad a kis hatótávolságú (harcászati-hadmű­veleti) eszközök terén. Gorbacsov újabb javaslata: kezdjenek ezekről is tüstént tárgyalásokat, egyébként ezek leszerelését is vállalja a Szov­jetunió, akár a közepes rakétákról szóló szerződésben is. Az újabb kifogás, hogy ebben az esetben Nyugat-Európa védtelen maradna, a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek terén meglevő állítóla­gos szovjet fölény miatt. Nagyon érezni, mennyire sántít ez az érvelés, hiszen a Varsói Szer­ződés tavaly Budapesten éppen ezek nagyszabású csökkentését ja­vasolta az Atlanti-óceántól egészen az Uraiig. A nyugati „aggodalmak“ tarthatatlanságát igazolta Walter Stützlenek, az ismert stockholmi bé­kekutató intézet (SIPRI) igazgatójá­nak nyilatkozata, aki a nyugatnémet rádió kérdésére válaszolva kijelen­tette: a „ hatal mas szovjet fölény a hagyományos fegyverek terén nem létezik, az ilyen információk valótlanok“. Az említett Stern-cikk szerint: „Ha az adatok összehason­lításakor nem vesszük figyelembe az olyan bűvészkedéseket, hogy a Szovjetunió harci egységeibe be­leszámítják a kantinosokat és a sza­kácsokat is, akkor ez a fölény már csak a NATO papírjain létezik.“ (ČSTK) - Pekingben tegnap a Május 4-e Mozgalom résztvevői­nek ünnepélyesen leleplezett em­lékműve előtt munkájukért és tanul­mányi eredményeikért Május 4. em­lékérmet adományoztak a Kínai Ifjú­ság Kommunista Szövetsége tag­jainak. 68 évvel ezelőtt a pekingi diákok nagyszabású imperialistaellenes tüntetése indította el a mozgalmat, melyhez később több város dolgozói is csatlakoztak. Ez a demonstráció a japán imperializmus és a feudális­katonai kormány elleni mozgalom kezdetét jelentette. Sung Te-fu, a Kínai Ifjúság Kom­munista Szövetsége Központi Bi­zottságának első titkára a Zsenmin Maga Reagan is igyekezett a múlt héten megnyugtatni szövetségeseit és a megállapodás amerikai ellen­zőit, így például Weinberger had­ügyminisztert, Nixon volt elnököt és Kissinger egykori külügyminisztert, mondván, hogy a közepes és kis hatótávolságú rakéták kivonasa után is maradna a térségben több ezer nukleáris töltet. Perle hadügy- miniszter-helyettes szerint pontosan 4600 atomeszköz. Az amerikai kor­mányzat hivatalos álláspontja tehát az, hogy a rakétamegállapodást nem köti össze a hagyományos erők kérdésével. Ezt most éppen azok a szövetségesei bírálják, akik koráb­ban oly vehemensen sürgették a szerződést. A lényeg az, hogy jelenleg nincs ez ügyben egységes NATO-állás- pont, az viszont biztos, hogy az elkövetkező napokban intenzív kon­zultációkat folytatnak majd. Egyes szakértők szerint két-három héten belül megszülethet a közös válasz, mások véleménye viszont az, hogy a dolog elhúzódhat. Ilyen jelzésként fogható fel például az a nagyon szűkszavú közlemény, amit Kohl nyugatnémet kancellár és Chirac francia kormányfő hétvégi tárgyalá­sairól adtak ki. Eszerint elvileg egyetértettek a közepes hatótávol­ságú rakéták eltávolításával, de kié­rezhető volt, hogy a már említett fenntartásaikkal is sokat foglalkoz­tak. Azt minden esetre közölték: folytatják a nézőpontok tisztázását, ami akár hosszú heteket is igénybe vehet. Nem csoda, hiszen a hivatalos Bonn is megosztott a rakétaügyben. Párizs pedig az úgynevezett denuk- learizálás elleni küzdelem élére ke­rült. A napokban Karsten Voigt, aki a nyugatnémet parlament külügyi csoportjában az SPD-t képviseli, élesen bírálta a „héjákat“, név sze­rint Alfred Dreggert, a CDU/CSU parlamenti csoportjának elnökét. Dregger nyilatkozatban szólította fel Kohlt: a kis hatótávolságú rakéták számát illetően ragaszkodjon a felső határhoz, ne egyezzen bele felszá­molásukba. Vagyis: a közepes ra­kéták megsemmisítése után az USA harcászati-hadműveleti eszközöket telepítsen az NSZK-ba, így teremt­sék meg az egyensúlyt, ne pedig a felszámolásukkal. Ez egyébként összecseng az amerikai hadügymi­niszter álláspontjával. ,,Az örökké tegnapi Dregger, Wörner hadügymi­niszter és köreik leporolták az ötve­nes évek ijesztő képét, s attól félnek, hogy Nyugat-Európa a denukleari- zálás - a hidegháború híveinek leg­újabb szóhasználata - következté­ben a vörösök könnyű áldozatává válik... Nem szabad, hogy Bonn begyöpösödöttsége miatt meghiú­suljon a valódi leszerelés - írja a Stern. Ami a leszereléssel kapcsolatos francia álláspontot illeti: a különféle nyilatkozatok idézése helyett jellem­zőbb, ha emlékeztetünk arra, hogy a parlament jóváhagyta a fegyveres erők fejlesztésének ötéves tervét, s erre 474 milliárd frankot fordítanak, ebből 152 milliárdot az atomeszkö­zök fejlesztésére és korszerűsítésé­re. 1992-ig 176-ról 496-ra nő a fran­cia robbanótöltetek száma, amelye­ket tengeralattjáró-fedélzeti rakétá­kon telepítenek, a hatótávolság a korszerűsítés eredményeként pe­dig 3200-ról 6000 kilométerre nő. Párizs tehát egyelőre úgy tesz, mint­ha a leszerelési javaslatok el sem hangzottak volna. Zsipao hasabjain az évforduló alkal­mából a következőket írja: a kínai ifjúság „egészséges fejlődésének" alapvető feltételei közé tartozik a marxizmus érvényesítése, a Kínai KP vezető szerepe és a széles tö­megekkel való összeforrottsága. A cikk hangsúlyozza a kínai ifjúság forradalmi hagyományai sokoldalú fejlesztésének jelentőségét. „Bízunk a reformok meggyorsítá­sában. Fontos azonban megérteni, hogy e reformok nagyon bonyolultak egy olyan sűrűn lakott országban, mint Kína. Bízunk az élet demokrati­zálásának meggyorsításában. Meg kell viszont értenünk, hogy ez foko­zatos és hosszú távú folyamat" - áll a cikkben. Zöldek kongresszusa „Fundamentalista“ vezetés Reagan a nicaraguai ellenforradalmárok támogatásának folytatását ígéri Kongresszusi vita az Irangate-botrányról MALINÁK ISTVÁN ünnepségek Pekingben A kínai ifjúság forradalmi hagyományai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom