Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-22 / 117. szám, péntek
ÚJ szú 3 1987. V. 22. Közösen kell keresni a válaszokat a kor kérdéseire Mihail Gorbacsov a l’Unitá számára adott interjújának második része Ebben bizonyára jelentős feladat jut az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amelynek a szerepét és jelentőségét véleményünk szerint növelni kell. Üdvözölnénk egy nemzetközi párbeszéd beindítását az atomfegy-, verek nélküli világ átfogó biztonsági rendszerével összefüggő kérdések egész együtteséről. Az atomfegyverek nélküli világban kielégítő, egyre alacsonyabb lenne a fegyverek szintje és összetételüket tisztán a védelmi szükségletek határoznák meg. Ha emberi szempontból tekintünk a világ eseményeire, ma aligha van aktuálisabb feladat, mint a politika humanizálása. A nukleáris leszerelés lényegében a humanizmus, sőt mindenekelőtt humanizmus kérdése. A kérdés ilyen behatárolása megköveteli az új hozzáállást a nemzetközi ügyek megoldásához. Évszázadokon keresztül a politika mintegy a világ erős emberei számára fenntartott terület volt. Nagyrészt ma is az államok és vezető képviselőik ügye. Távolról sem érinti azonban csak az államokat. A fő társadalmi tendenciák - a demokratizálás felé való haladás - egyre hangosabban és meggyőzőbben érvényesül a nemzetközi politikai realitásban. Korunk törvényszerűen az emberi tényező szerepe általános növekedésének korává vált, amikor a világ ügyeit a politika emberi szempontból ítéli meg, és ebből a szemszögből értékeli át a nemzetközi kapcsolatokat. A kor az ember szellemi és anyagi szükségleteinek kielégítésére helyezi a hangsúlyt, mely szükségletek alapjában közösek, főleg ami magának az életnek és a környezetnek a megőrzését illeti a Szovjetunió, Olaszország és bármely más állam számára. Hisszük, hogy a politikának ez a humanista uralkodó eleme egyre nagyobb elismerésben fog részesülni. Ebben is az új gondolkodásmód rejlik, melynek értelmében a humanitárius együttműködésre úgy tekintünk, hogy az a komplex biztonsági rendszer elválaszthatatlan része a politikai, gazdasági és ökológiai együttműködéssel együtt. Minden ember, minden egyén biztonságának a garantálása a feladat. Védeni kell azonban az ember társadalmi tudatát is, mivel az embernek éreznie kell, hogy szabadságjogai nem fiktívek, hogy a társadalomnak valóban szüksége van rá, szüksége van munkájára és-tudására, hogy segítséget nyújt neki, biztosítja számára az otthont, nem hagyja éhen halni, gondoskodik gyerekeiről és legalább a minimális életszínvonalat garantálja számára. Úgy vélem, éppen itt lehet megtalálni az emberi jogok, az egész szociális és humanitárius szféra kérdéseihez való legkülönbözőbb hozzáállások közös nevezőjét. Természetesen egyetlen állam, egyetlen kormány sem immunis a hibákkal szemben. Érvényes azonban egy másik dolog is: Minél gyakoribbá válnak az államok kölcsönös kapcsolatai, minél nyíltabbak és őszintébbek lesznek ezek a kapcsolatok, minél mélyebben hatol be az államférfiak tudatába a politikai gondolkodásmód, annál nagyobb lesz annak bizonyossága, hogy csökken a tévedések és hibák száma. KÉRDÉS: Az ön beszédeiben és a számos kérdésben kifejtett legújabb szovjet állásfoglalásokban új hangsúlyt fedeztünk fel, ami a Szovjetunió és Nyugat-Eu- rópa kapcsolatait illeti. Nem kell titkolni, bizonyos nyugati körök tartanak attól, hogy az európai enyhülés kibontakozása esetleg éket ver a nyugati országok szövetségébe és gyengíti Európa és az USA kapcsolatait. Egyes emberek éppen ilyen célokat tulajdonítanak a Szovjetuniónak. Mit mondana erről? VÁLASZ: A nyugat-európai országokkal való kapcsolatok valóban megkülönböztetett helyet foglalnak el nemzetközi politikánkban. Véleményünk szerint nem lesz hiba, ha elmondom, hogy Európában- egész társadalmi-politikai, nemzetiségi és állami sokrétűsége ellenére- erősödik a kelet-nyugati államközi kapcsolatok további javításának tendenciája. Ebben megnyilvánul a mai világ realitásainak jobb megértése, az európai népek magas szellemi potenciálja, egyben nagyon drámai történelmi tapasztalataik is. Ezzel magyarázható, hogy a ,,közös európai ház“ filozófiája egyre nagyobb visszhangot vált ki, egyre nagyobb megértésre talál. Az összeurópai folyamat kiegyensúlyozottságának és folyamatosságának megőrzésére törekszünk. Ami pedig a Nyugat-Európa és az USA közé való ékverést illeti, ez enyhén szólva badarság. Nemcsak mi magunk törekszünk az együttműködésre más államokkal, de elismerjük minden állam azonos jogát a kölcsönös együttműködésre. Nyugat-Európa és az USA közti viszony, vagy mondjuk a Szovjetunió és az európai szocialista államok közti viszony politikai realitás. Ezekkel pedig számolni kell, ha reális politikát akarunk folytatni. Más hozzáállás megbontaná az Európában fennálló egyensúlyt. Meggyőződésünk, hogy Európa jövője a megbízható biztonságon alapul, a fegyverzet mindkét oldalon lehető legalacsonyabb szintje mellett, továbbá a széles körű államközi együttműködésen, a minden területen és minden szinten való kapcsolatokon és cseréken. KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön a KGST és a Közös Piac közti gazdasági és politikai kapcsolatok távlatait? VÁLASZ: Tömören válaszolnék erre a kérdésre: a KGST és az EGK most közösen keresik a jövőbeni együttműködés alapjait és már sikerült előrehaladni. A KGST és az EGK közti kapcsolatok felvételével egyidőben megkezdődik a kapcsolatfelvétel tagállamaik és a közösségeket képviselő szervek között. Ami a Szovjetuniót illeti, kész ezen az úton haladni és felvenni a kapcsolatokat az EGK-val. Amint ez bekövetkezik, sok érdekes akció megvalósítása lesz lehetséges. KÉRDÉS: Az utóbbi időben megfigyelhetők a Szovjetunió és Kína közti viszony új légkörének jelei. Az ön tavalyi vlagyivosztoki beszéde, s úgyszintén látogatása Indiában megerősítette, hogy a Szovjetunió a Kínával való államközi kapcsolatok teljes normalizálására törekszik. További kedvező jel volt a szovjet csapatok bizonyos részének kivonása Mongóliából. A kínaiak azonban rámutattak a kambodzsai helyzetre, mint a politikai kapcsolatok teljes normalizálása egyik fő akadályára. Mi az ön véleménye erről a kérdésről? VÁLASZ: Igazuk van, a Szovjetunió aktív lépéseket tesz a két legnagyobb szocialista ország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közti viszony teljes normalizálása érdekében. Az utóbbi időben dinamikusan fejlődnek a kereskedelmi, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok, politikai konzultációk valósulnak meg az egyes időszerű nemzetközi kérdésekről. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy közeli a Szovjetunió és Kína álláspontja számos jelentős, elvi nemzetközi kérdésben. A kínai vezetőkkel együtt hangsúlyozzuk, hogy feltétlenül békére van szükség a társadalmi megújulás belső feladatainak megoldásához. Mindkét ország kijelentette, hogy elsőként sosem alkalmaz nukleáris fegyvert. Határozottan elutasítjuk a „csillagháborús“ programot. Azonos álláspontra helyezkedik Kína is. Érdeklődünk minden iránt, amit Kínában tesznek a gazdaság javítása és modernizálása érdekében, szívből kívánjuk a nagy szomszédos ország népének és a Kínai Kommunista Pártnak, hogy sikert érjen el ebben a nehéz munkában. Ennek ellenére azonban még nem következett be a szovjet-kínai kapcsolatok teljes normalizálása. Nem szeretnék elmélkedni arról, miért van ez így. Csak egy kérdésre emlékeztetek, melyről önök is szóltak, Kambodzsa kérdéséről. Ez nem a szovjet-kínai viszony kérdése, de véleményem szerint megoldásában mind a Szovjetunió, mind Kína érdekelt. Következetesen abból indulunk ki, hogy a kambodzsai kérdést csak egyetlen módon, politikai úton lehet megoldani. Úgy véljük, éppen az ilyen rendezés tendenciája erősödik. Ez nagyon fontos. KÉRDÉS: Milyenek az afgán kérdés politikai megoldásának a kilátásai, amiután kivonnák a szovjet csapatokat ebből az országból és biztosított lenne Afganisztán teljes szuverenitása és függetlensége? VÁLASZ: Azzal kezdem, hogy Afganisztán most is szuverén és független állam. A nemzeti megbékélés politikája, amelyet az év eleje óta valósít meg Afganisztán, tartalmazza az ország helyzete politikai rendezésének minden szükséges elemét. Ezt azonban a külső feltételek megoldásának kell kísérnie - abban az értelemben, hogy biztosított lesz az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozás beszüntetése. Erről mint ismeretes, az ENSZ-főtitkár személyes megbízottjának közvetítésével folynak a tárgyalások Afganisztán és Pakisztán között. Belső és külső vonatkozásban is megfigyelhetünk bizonyos haladást. Ha ezt nem akadályoznák bizonyos erők, ha nem kül- denének a lázadóknak nagy meny- nyiségű korszerű fegyvert, ha Afganisztán határain túl beszüntetnék harci csoportjaik kiképzését és nem akadályoznák a menekültek hazatérését, az ügy gyorsabban haladna előre. Ismétlem azonban, ennek ellenére haladás állt be. Az afgán vezetés kijelentette, hogy a nemzeti megbékélés programjának keretében együttműködik a legkülönbözőbb politikai erőkkel, tulajdonképpen ezen erők többségével, és kész tárgyalni egy koalíciós kormány létrehozásáról. A kormány összetételének meghatározása az afgán nép kizárólagos joga és senki másé. Ez bátor hozzáállás. Ebben nem az afgán nemzeti demokratikus forradalom gyengesége, hanem ereje nyilvánul meg. A Szovjetunió nem avatkozik be és nem fog beavatkozni abba, hol keresnek az afgán elvtársak partnereket a nemzeti megbékélés programjának megvalósításához - saját országukban vagy a menekültek és a külföldi emigránsok között, talán önöknél, Olaszországban is. Néha azt mondják, a Szovjetunió csak az afgán probléma olyan politikai rendezésével fog egyetérteni, amely meghagyná Afganisztánt „befolyási szférájában". Ez teljesen téves nézet. A Szovjetuniónak egyáltalán semmilyen befolyási övezete sincs és nem is törekszik ilyen létrehozására. Ami Afganisztánt illeti, teljes mértékben támogatjuk az el nem kötelezettek mozgalmának álláspontját, miszerint ennek az államnak függeltennek, szuverénnek és el nem kötelezettnek kell lennie. Ha Afganisztán úgy döntött, semleges ország lesz, ez úgyszintén az afgán nép dolga. Az a fontos, hogy gyors legyen az előrehaladás az afganisztáni tisztességes és igazságos rendezés útján. KÉRDÉS: A Közel-Kelet továbbra is a veszély tűzfészke és egyben a legnehezebben megoldható problémák forrása. A Szovjetunió nemegyszer kijelentette, hogy támogatja a palesztinok ügyét, javasolta nemzetközi konferencia összehívását valamennyi érdekelt fél részvételével. Pontosíthatná ön, hogy a Szovjetunió véleménye szerint milyen úton lehetne elérni ezt a célt? Milyenek a kilátásai a Szovjetunió és Izrael kapcsolatai helyreállításának? VÁLASZ: A közel-keleti konfliktus hosszú évek óta tart és nagyon robbanásveszélyes. Rendezése az egyik legfontosabb nemzetközi feladat. Az utóbbi hónapokban egyre szélesebb körű elismerést vált ki a Közel-Kelettel foglalkozó olyan nemzetközi konferencia gondolata, amelyen részt venne valamennyi érdekelt fél és a Biztonsági Tanács állandó tagjai. A nemzetközi konferencia univerzális, rugalmas forma. Keretében két-, három- és sokoldalú tárgyalásokat lehet folytatni. Hasznosak a résztvevők közti kapcsolatok és együttműködés összes formái. Ha a közel-keleti konfliktus politikai rendezésének lényegéről, elvi alapjáról kell beszélnem, akkor a központi kérdés az igazságosság tiszteletben tartása: az izraeli csapatokat ki kell vonni azokról a területekről, amelyeket 1967 júniusa óta tartanak megszállva; el kell ismerni Palesztina arab népének törvényes jogait az önrendelkezésre, beleértve a saját állam alapítására való jogot; valamennyi közel-keleti ország, így természetesen Izrael számára is megbízhatóan garantálni kell a békés, a biztonságos és elismert határok közti élet lehetőségét. Az utóbbi időben sor került olyan jelentős eseményekre, melyek közvetlenül érintik a közel-keleti kérdés alakulását. A szovjet-izraeli kapcsolatokról kérdeznek. Ami a diplomáciai kapcsolatokat illeti, egyik nemrégi beszédemben már megmagyaráztam álláspontunkat. Ezeket a kapcsolatokat akkor lehet felújítani, ha reális haladás következik be a közel-keleti rendezésben. Nincs okunk arra, hogy Izraellel szemben másképpen járjunk el, mint bármely országgal szemben, kivéve egy okot - Izrael agresszív politikáját az arabokkal szemben. KÉRDÉS: Valamennyien érezzük az új nemzetközi gazdasági rend létrehozásának szükségességét. Ezzel összefüggésben felmerül a fejlődő országok eladósodottságának kérdése. Már számos javaslatot terjesztettek elő a probléma megoldására. Milyen a Szovjetunió álláspontja? És mivel függ össze a Szovjetunió új érdeklődése az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) iránt. VÁLASZ: Az új nemzetközi gazdasági rend bevezetése, a nemzetközi gazdasági biztonság garantálása, a reális utak keresése az eladósodottság problémájának rendezésére - mindezek nagyon közeli kérdések. Minden erőfeszítés a szilárdabb és megbízhatóbb béke létrehozására csak kis eredményt szülhet, ha egyben nem kerül sor a nemzetközi gazdasági problémák igazságos megoldására. A kapitalista Nyugat országai nyilván kezdik tudatosítani e problémák halaszthatatlanságát, beleértve a nemzetközi kereskedelem mesterséges korlátozását, az eladósodottságot, az aránytalan cseréket stb., e kérdések megoldásához azonban az újgyarmatosítás régi módszereivel látnak hozzá. Bizonyossággal elmondható, hogy így csak új, kilátástalan helyzetek jönnek létre és új bonyodalmak, így csak súlyosbodnak az emberek millióinak szenvedései Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában, ennek minden politikai következményével együtt. A világméretű gazdasági problémák éppen azért világméretűek, hogy ezeket az egész világ oldja meg, ami azt jelenti, hogy ezeket az internacionalizálás alapján kell megoldani. Minden más módszer csak félmegoldás. Ideje lenne ezt megérteni, különben - ahogyan az ókori Rómában mondták - a rosszul eloltott tűzvész még nagyobb erővel lángolhat fel. A Szovjetunió minden országgal kész együttműködni a világ akut problémáinak megoldása érdekében. A GATT-ról röviden szólok. Az olyan nemzetközi mechanizmusok egyike, amelyeket véleményünk szerint arra kell kihasználni, hogy minden ország egyesítse a világ- gazdasági kapcsolatok javítása érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Ebből fakad érdeklődésünk a GATT és a sokoldalú kereskedelmi tárgyalások iránt, amelyek e szervezet keretében folynak. KÉRDÉS: Térjünk át a belső ügyekre. A XXVII. kongresszuson ön kijelentette: gazdasági és szociális téren a „radikális reform“, a forradalmi változások elkerülhetetlenek, hogy viszonylag rövid idő alatt át lehessen térni az új fejlődési szakaszra, amelyet az „intenzív“ gazdasági haladás jellemez. Az azóta eltelt egy év alatt új törvényeket és határozatokat hagytak jóvá, amelyek megváltoztatják a vállalatok és minisztériumok gazdasági irányítását. Átszervezték a külkereskedelmet, jóváhagyták az egyéni munkavégzésről szóló törvényt, előterjesztették az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvénytervezetet. Az átalakítás gazdasági mechanizmusának alapvető vonásai azonban mindeddig nem lettek meghatározva: éppen ezzel kell foglalkoznia a központi bizottság legközelebbi ülésének. Milyen irányt vesz majd ez a munka? VÁLASZ: Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, a párt kitűzte a szocialista társadalom fejlődésének minőségileg új szakaszba való áttérése feladatát. Ennek teljesítése az embertől, kezdeményezésétől függ és felkészültségétől, hogy mennyire képes a szocializmus további építésére, arra, hogy az országban igazi gazdává váljon. Az emberi tényező hangsúlyozása szorosan összefügg a társadalmi élet minden oldalának további demokratizálásával. Demokrácia nélkül nincs kezdeményezés, nincs közvetlen részvétel a termelés irányításában, demokrácia nélkül nincs szociális igazságosság, nem létezik az egyén részvétele az össztársadalmi ügyekben. Ha a népgazdasági változásokról kell beszélnem, elmondhatom, hogy a túlnyomórészt adminisztratív irányítási módszerekről a gazdasági módszerekre, a teljes önelszámolásra térünk át. Az állami tervezésben és a pénzügyi politikában előttünk álló feladat az állami vállalatok és szervezetek, a szövetkezetek és a magánmunkavégzés harmonikus fejlődésének a biztosítása. Az áru- és pénzügyi kapcsolatokban fel kell számolni az indokolatlan akadályokat, s a vállalatoknak át kell térniük az önfinanszírozásra. Lényegesen át kell szervezni a bérpolitikát, a béreknek közvetlenül a munkaeredményektől kell függniük. Biztosítani kell a vállalatok önállóságát, és gazdasági felelősségét. Létrejönnek az új alapok a külföldi partnerekkel folytatott kereskedelmi kapcsolatok aktivizálásához, ami például kölcsönös előnyöket hozhatna a szovjet és az olasz vállalatoknak. Fő igyekezetünk a gazdasági fejlődés meggyorsítását célzó mechanizmus kialakítására irányul, mégpedig a szocialista elvek és az elő(Folytatás a 4. oldalon) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára május 18-án fogadta Gerardo Chiaromontét, az Olasz KP vezetőségének tagját, a l’Unitá főszerkesztőjét, akinek átadta válaszait a korábban megküldött kérdésekre (Telefoto: ČSTK)
