Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-01 / 101. szám, péntek
VI L AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA PENTEK 1987. május 1. XL. évfolyam 101. szám Ara 50 fillér J elszó, amely a mai napon bejárja a földkerekséget. Vörös zászlók, májusi lobogók; az osztályharcnak, a tőke láthatatlan bilincsébe vert munkásosztály, a hajdani proletárok harcának jelképei. Bíborszínű lángnyelvek, tűzpiros rózsák; a béklyóitól szabadult munkásmilliók győzelmének, szabadságának magasztos hirdetői! Tisztelgünk ma előttetek, akárcsak győztes hadsereg a csapatzászló előtt. Hány kéz tépett ártó szándékkal, hányszor hulltál a proletár hadak útjának véres porába, hogy újra feltámadj a mesebeli főnixmadár példájára, fölemelkedj, egyre magasabbra, egészen az egekig, hogy - a költő szavával élve - te légy a vörös nap, amely beragyogja a földkerekséget! Erőt sugározz, bátorságot önts a hajdani proletárok fiainak, unokáinak a szívébe, hogy merjenek élni a szabadsággal, a jussal, amelyet apáik, nagyapáik annyi vér árán váltottak meg! Léptük dobbanjon keményen, hogy még az óceánokon túl is meghallják! Arassanak diadalt, halmozzanak győzelmet győzelemre a munka frontján; az ő szavuk járja be a világot, az ő akaratuk győzzön, övék, akik új világot építenek, övék legyen a döntő szó, a jog, a kincs; a gyár, a kenyeret termő föld: az ország. A zászlók erdejében forradalmi indulók fakadnak az ajkakon. Mintha valahonnan a múltból csörgedezne elő a pattogó ritmus. Emlékeztetnek! A régiekre, a hajdanvolt harcos május elsejékre. Közülünk ezeket sokan csak hírből ismerik. A mostani május elsejék már színes népünnepélyek. Tudvalevő azonban, hogy a mai május elsejék egy új világban zajlanak. Ebben már nincs kizsákmányolt és kizsákmányoló, nincs éhező proletár, nincsenek hercegek, grófok, tőkések. Változott a világ, változtak a május elsejék is. De a lényeg megmaradt: ezen a napon, ma is a munkát ünnepeljük, az alkotó, teremtő munkát, amely nemcsak minden jónak a forrása, hanem magát az embert ő tette emberré. Vagy talán nem a munka magasztalása, tisztelete, megbecsülése, ünneplése az, amikor a dolgozó emberek tíz- és százezrei munkájuk eredményeit írják a transzparensekre és tartják büszkén a fejük fölé, s forró üdvözletüket küldik a világ valamennyi elnyomott proletárjának, azoknak, akiknek még nem kelt föl az a bizonyos vörös nap, amely áldást hoz minden népre és nemzetre? Szabadságtörekvésüknek nem csupán szemlélői vagyunk. Amikor keményebben szorítjuk a kalapács nyelét, egyre nagyobb eredmények elérésére törekszünk, rájuk is gondolunk, értük is tesszük, amit tennünk kell. A jelszó, a jelmondat - amely már több mint százéves, kiállta a próbát - a mai május elsejéken is jelen van: Világ proletárjai, egyesüljetek! És ennek a jelmondatnak mindaddig előkelő helye lesz a május elsejéinken, amíg a földkerekség valameny- nyi dolgozója nem ülhet örömünnepet e napon. A munkásmozgalom veteránjainak az emlékezetében a május elsejék még többnyire munkásünnepként élnek. Ma azonban - s amióta a falu népe, a parasztság ténylegesen is a szocialista építés útjára lépett - ez a nap az egész ország népének pirosbetűs ünnepe. A munkás-paraszt összefogás becses kincsünk, ez rendszerünk tartópillére, erőnk kimeríthetetlen forrása; a közös gondok leküzdésének ígéretét adja - mi több, bizonyosságát hordozza. Mi nem félünk a holnaptól, mi célt látunk magunk előtt, távlatot, egyre napsugarasabb éveket, évtizede(Folytatás a 2. oldalon) Nagy József rajza Éljen május elseje!
