Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-15 / 88. szám, szerda

Az SZKT beszámolója a két kongresszus között végzett szakszervezeti munkáról és az elkövetkező időszak feladatairól (Folytatás a 3. oldalról) rült megőriznünk és megszilárdítanunk szociális biztonságunkat. A Szakszervezetek Központi Taná­csának részvételével például az elmúlt öt évben sikerült emelni a lakosság szociális bevételeit. A be­tegbiztosítási juttatások 5,2 milliárd koronával, a családipótlék 23,3 százalékkal nőtt. Jelentős lépés a fiatal gyermekes családok és a nyugdíjasok hely­zetének javításában a CSKP KB, a CSSZSZK kormányának, az SZKT Elnökségének és a SZISZ KB Elnökségének határozata a CSKP XVII. kong­resszusa határozatainak megvalósításáról. A szakszervezeti szerveknek fontos szerepük van a dolgozókról való gondoskodásban. A vállalati szociálpolitikához tartozik például az üzemi balese­tek számának csökkentése, az üzemi étkeztetés, a vállalati üdültetés. Ezt a célt szolgálja a kulturális és szociális alap céltudatos felhasználása. önbírálóan rá kell mutatnunk, hogy a szakszer­vezeti szervek és szervezetek nem gyakoroltak megfelelő nyomást fontos hiányosságok kiküszöbö­lésére. így például sok munkahelyen aránytalanul sok a túlóra, nem lehetünk elégedettek a nők munka- és életfeltételeivel, nem teljesítik a szociális fejlesztés terveit. Egyes gazdasági szervek nem is reagálnak a szakszervezetek ezzel kapcsolatos vagy hasonló észrevételeire A népgazdaság intenzifikálása azonban elkép­zelhetetlen a munkafeltételek tökéletesítése és a munka kulturáltságának javítása nélkül. Az embe­rekről való gondoskodás befolyásolja kezdeménye­zésüket, a termelés minőségét és hatékonyságát. A gazdasági vezetők és a szakszervezetek gon­doskodása a legjobban a munkavédelem terén nyilvánul meg. Sajnos, még sok üzemben megsértik az alapvető biztonsági és higiéniai szabályokat, halogatják a műhelyek és részlegek évek óta Ígér­getett felújítását. Az üzemi bizottságok és a szak- szervezeti szervek bírálják ugyan a fogyatékossá­gokat, de erőfeszítéseik eredménytelenek. A mun­kahelyeken és az üzemekben nem alkalmazzák következetesen a háromlépcsős munkavédelmi ellenőrzést. Az üzemi szakszervezeti bizottságok elnökei gyakran nem is vesznek részt az ellenőrzé­seken. A minden évben megtartott nyilvános mun­kavédelmi ellenőrzések sokszor formálisak. Nem küszöbölik ki következetesen a megállapított hiá­nyosságokat sem. Ez a helyzet tűrhetetlen. Felelős­ség terheli mindenekelőtt az egyes szakszervezeti szövetségek központi bizottságait, amelyeknek jo­guk és kötelességük a társadalmi ellenőrzés. A Szakszervezetek Központi Tanácsa szerint felül kell bírálni a biztosítási díj növelésének és a bírságok hatékonyságát abban az esetben, ha a vállalat nem teljesíti kötelességeit a higiéniai szabályok és a munkavédelmi előírások megtartá­sában. Erkölcstelennek tartjuk, hogy egyes vállala­tok előre számolnak a bírságok megtérítésével. Az utóbbi években bizonyos javulás tapasztalha­tó a munkavédelmi eszközök gyártásában. Távolról sem lehetünk azonban elégedettek a helyzettel. Továbbra is hiányoznak a bányászok, kohászok, vegyészek, élelmiszeripari dolgozók és mások szá­mára gyártott speciális védőeszközök. Nem javult lényegesen a munkavédelmi eszközök minősége sem. Ugyanakkor az üzemi szakszervezeti bizottsá­goknak határozottabban kell megkövetelniük, hogy gazdaságosabban bánjanak a meglévő védőeszkö­zökkel. A X. szakszervezeti kongresszus jogosan bírálta az üzemegészségügy hiányosságait, örömmel álla­píthatjuk meg, hogy ma már a dolgozók 75 százalé­ka üzemegészségügyi ellátásban részesül. Gondot okoz az üzemorvosok gyakori váltakozása, főleg az Észak-csehországi kerületben, a Sokolovi és Ostra­vai járásban, valamint Prievidza környékén. Az üzemorvosok anyagi és erkölcsi elismerése nem felel meg munkájuk társadalmi jelentőségének. Gyakran kifogásolható az üzemekben az orvosi ellátás minősége, főleg a gyógyító-megelőző mun­kában. A kerületi és járási szakszervezeti tanácsoknak, valamint az egészségügyi dolgozók szakszervezeti szövetségének meg kell követelnie a betegek ellátá­sának javítását, a várakozási idő lerövidítését, a fö­lösleges papírmunkák megszüntetését, valamint más negatív jelenségek kiküszöbölését, így többek között az etika szabályainak megszegését. Jó eredményeket hozott az üzemi étkeztetés fejlesztésére kifejtett törekvés. Ennek ellenére sok munkahelyen továbbra is gondot okoz a meleg ételek biztosítása a délutáni és éjszakai műsza­kokban. Gyorsabban kell korszerűsíteni az üzemi konyhákat. Az új beruházásokon és a nagyobb korszerűsítések során még mindig találkozunk A X. szakszervezeti kongresszus óta ezen a té­ren is jó eredményeket értünk el. Ez megnyilvánult a szakszervezeti tagok nagyobb politikai és munka­helyi aktivitásában, abban, hogy helyesen viszo­nyultak a szociális és gazdasági kérdések megoldá­sához, el tudtak igazodni a mai bonyolult nemzetkö­zi helyzetben. A nevelőmunka hatékonyságát azon­ban csökkentette, hogy nem állt szoros kapcsolat­ban a munkahelyek konkrét feladataival, sokszor kampányszerű és formális volt. Sok előadás, hang­zott el, számos akciót szerveztünk, de nem mond­hatjuk, hogy elégedettek lehetünk. azzal, hogy megfontolatlanul csökkentik az éttermek építésére és felszerelésére előirányzott összegeket. Fontos feladatnak tartjuk a lakáskérdés megol­dását. A Szakszervezetek Központi Tanácsa ezért támogatta a lakáspolitika koncepcióját a 8. ötéves tervidőszakra, és egyúttal javasolta, hogy a gazda­ság fejlődésétől függően több lakást építsenek és bővítsék a lakások korszerűsítését. Nézetünk sze­rint keresni kell az állampolgárok és a vállalatok részvételének új megfelelő formáit. Az üzemi szak- szervezeti bizottságoknak jobban kell kihasználniuk jogkörüket és támogatni a lakások elosztása során a fiatal munkáscsaládokat és a többgyermekes családokat. Az SZKT időszerű feladatnak tartja a lakástörvény módosítását. Súlyos gond, hogy több szervezetben, főleg a közszükségleti és az élelmiszeriparban, valamint a kereskedelemben, ahol sok nő dolgozik, a tervet csak sok túlórával, szombati műszakokkal tudják teljesíteni. A szolgáltatások, amelyeknek meg kelle­ne könnyíteniük a nők helyzetét, sem teljesítik mindig feladataikat. Egyes területeken kevés a böl­csőde, óvoda és főleg napköziotthon. A szakszerve­zeti szerveknek fel kell figyelniük erre. Állandó gond, hogy több ágazatban a nőket a legalacsonyabb bérosztályokba sorolják, sokszor egyhangú, kézi munkákat végeznek. Az a magyará­zat, hogy szakképzettségük alacsony, nem helytál­ló, mivel ma a dolgozó nők 81 százaléka megfelel a szakképzettségi követelményeknek. A kormány­nyal együtt tanácskozást készítünk elő a dolgozó nők helyzetéről. A szociálpolitika fontos része a pihenésről való gondoskodás. Évente több mint félmillió személy vesz részt hazai és több mint 90 ezer külföldi szakszervezeti üdülésen. Már hosszabb ideje prob­lémát jelent a résztvevők kiválasztása. Nem tűrhető meg, hogy a munkások részvétele az üdüléseken 10 százalékkal alacsonyabb, mint arányuk a szak- szervezeti tagságban. A beutalók elosztásánál előnyben kell részesíteni azokat, akik példásan teljesítik kötelességeiket, a bányászokat, azokat, akik veszélyes munkahelyeken, vagy több műszak­ban dolgoznak. Az üzemi bizottságok nem teljesítik azt a kötelességüket, hogy a beutalók elosztására vonatkozó javaslatokat jóvá kell hagyatniuk a tagsá­gi gyűlésen. Eredményesen fejlődik a pionírok üdül­tetése. A következő időszakban javítani kell a pionír­táborok anyagi ellátottságát, új formákat kell beve­zetni és javítani a nevelőmunkát. A vállalati szociálpolitika fontos eszközei a szo­ciális fejlesztési tervek. Nincs meg azonban a kellő tekintélyük és nincsenek megfelelő módon össze­kapcsolva a gazdasági terv többi részével. Az elmúlt időszak tapasztalatai szerint a munka- és életfelté­telek javításához jelentősen hozzájárult a szakszer­vezeti tagok önkéntes munkája. A jövőben is folytat­ni kell A szakszervezeti tagok üzemüknek és a köz­társaságnak akció keretében kifejtett törekvéseket. A szakszervezetek gondoskodása nem ér véget az üzemek kapuinál. Ezen a téren beváltak a szak- szervezetek és a kerületi, illetve járási nemzeti bizottságok megállapodásai, közös beruházásai az életfeltételek javítására. A szakszervezeteknek ha­tékonyabban kell részt venniük a környezetvéde­lemben, az embereknek a munkahelyekre való szál­lítása, a folyamatos ellátás, a megfelelő nyitvatartási idő, a szolgáltatások, egészségügyi és oktatási létesítmények működésének kérdésében. A szociális-gazdasági és kulturális fejlődés meg­követeli, hogy szüntelenül tökéletesítsük a munkajo­gi normákat. Az intenzív gazdaságfejlesztés szük­ségletei, valamint a dolgozók érdekei megkövetelik, hogy bizonyos módosításokat eszközöljünk a mun­katörvénykönyvben, Kongresszusunk eredetileg megvitatta volna a módosítás alapelveinek terveze­tét. A módosításokat összhangba kell azonban hoz­ni a gazdasági mechanizmus átalakításával is. Az ezzel kapcsolatos tervezeten már dolgoznak. Azt javasoljuk, hogy ez a kérdés ne szerepeljen ezért mostani kongresszusunk napirendjén, de bízzuk meg az újonnan megválasztott Szakszervezetek Központi Tanácsát, hogy a kormánnyal együtt dol­gozza ki a munkatörvénykönyv módosítását és ter­jessze a Szövetségi Gyűlés elé. Nézetünk szerint a javasolt módosításokat nyilvános vitára bocsát­hatnák. A szakszervezetekre felelősség hárul a szocialis­ta törvényesség megőrzéséért. Ezért a szakszerve­zeti szerveknek és szervezeteknek határozottan küzdeniük kell az álbarátság, a közömbösség, a fe­gyelemsértések, a hanyagság, a munkahelyi alko­holfogyasztás, a pazarlás és más társadalomellenes jelenségek ellen. Az SZKT teljes mértékben támo­gatja a CSKP KB Elnöksége Levelének tartalmát. A politikai nevelőmunka fő tartalmát továbbra is a XVII. pártkongresszus határozatainak, a gyorsítás stratégiájának, valamint az átalakítással kapcsola­tos kérdések magyarázása képezi. Ugyancsak fon­tos szerepük van a szakszervezeteknek az erkölcsi és világnézeti nevelésben, a hazafias és internacio­nalista nevelésben. A szakszervezeteknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy mindenki felelősséget érezzen a munkaeredményekért, a termelés haté­konyságának növeléséért, a minőség javításáért. Rendkívüli figyelmet kell szentelni a tudományos­műszaki haladás jelentősége kiemelésének. A szak­szervezetek kötelessége az emberek aktivizálása, hogy ne veszítsék el lelkesedésüket a mai és holnapi küzdelmekben. A nevelómunkában nem használjuk ki megfelelő mértékben a szocialista munka iskoláinak lehetősé­geit. A dolgozók politikai és közgazdasági képzésé­nek ez a formája megköveteli, hogy az elméletet szorosabban kapcsoljuk össze a gyakorlattal. Csak így gyakorolhatunk hatást az egészséges politikai és erkölcsi légkör kialakítására. A következő idő­szakban a legfontosabb feladat az átalakítás alapel­veinek és az állami vállalatról szóló törvény terveze­tének magyarázása lesz. A X. szakszervezeti kongresszus óta több siker született a fiatalok nevelésében is. Ezen a téren azonban sok a fogyatékosság. A szakszervezetek­nek nagyobb figyelmet kell szentelniük a fiatalok szociális és más jellegű gondjainak, fontos szerepük van a fiatalok osztályöntudatának kialakításában. A szakmunkástanulók és fiatal munkások körében olyan jelenségekkel is találkozhatunk, amelyek el­lentétben állnak a munkásosztály hagyományaival és a szocializmus erkölcsi értékeivel. Fontos szerep hárul a fiatal munkások öntudatá­nak formálásában a munkakollektívákra. Felhívás­sal fordulunk a szakszervezeti szervezetekhez, az élenjáró munkásokhoz, technikusokhoz és a veze­A szakszervezetek társadalmi szerepének növe­lése elképzelhetetlen a szakszervezeti élet állandó tökéletesítése, további demokratizálása, az alap­szervezetek akcióképességének fokozása, a tagság politikai és munkaaktivitása nélkül. Az elmúlt idő­szakban ezen a téren sok siker született, de van, amiben lemaradunk. Gyakran találkozhatunk a for­malizmus, a bürokrácia megnyilvánulásaival. Idő­szerűek Antonin Zápotocký elvtárs szavai, aki a szakszervezetek munkájával kapcsolatban 1949- ben leszögezte: „Kevesebb általános beszéd, keve­sebb sablon, kevesebb bölcselkedés és több gya­korlati munka.“ A szakszervezeti élet alapelvei vitathatatlanul megfelelnek a szocialista szakszervezetek szerepé­nek és demokratikus jellegűek. Tény azonban, hogy sok alapszervezet életében nem érvényesítik ezeket. Amint már mondottuk, az alapszervezetekben döntenek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájának eredményeiről. A szakszervezeti gyűlé­seken teret kell biztosítani a széles körű demokrati­kus véleménycserének a munkahelyekre vonatkozó minden problémáról. A taggyűléseken és a szak- szervezeti szervek bizottságainak tanácskozásain senki sem hallgathatja el a fogyatékosságokat, sen­ki sem lehet közömbös a tagok észrevételeihez. Nyíltan kell beszélnünk és cselekednünk. Nagyobb Az egész haladó emberiség az idén megünnepli a nagy októberi szocialista forradalom 70. évforduló­ját. A Szovjetunió az elmúlt évtizedekben sok aka­dályt küzdött le, győzött a harcokban és megvalósí­totta az emberiség legnemesebb eszményeit. Az eltérő társadalmi politikai rendszerű országok közöt­ti történelmi küzdelem rendkívül intenzívvé vált. A kapitalizmus mélyülő válsága tovább élezi az ellentétet a munka és a tőke közölt. Ez a harc a nemzetközi szakszervezeti mozga­lomban is tükröződik. A nyugati uralkodó körök szinte háborút indítottak a szakszervezetek ellen, korlátozzák tevékenységüket és jogaikat. Ezért a XI. szakszervezeti világkongresszuson a tőkés ország szakszervezetei is állást foglaltak az akcióképesség növelése, a sokoldalú együttműködés, az imperializ­mus ellen a leszerelésért és a tartós békéért folyta­tott egységes küzdelem mellett. Büszkék vagyunk arra, hogy a szocialista közös­séghez tartozunk, amely felszabadítja az embert a kizsákmányolás alól. A szocializmus egyre na­gyobb lehetőségeket teremt ahhoz, hogy a dolgozók részt vegyenek a politikai, gazdasági, tudományos- műszaki és kulturális folyamatok irányításában. Az élet és a béke elválaszthatatlan. A Szovjet­unió szövetségesei támogatásával mindig arra töre­kedett, hogy végérvényesen véget vessen a hábo­rúknak és megmentse a pusztulástól az emberisé­get. Ezt a törekvést mindig támogatjuk és aktívan részt veszünk benne. A mai nemzetközi helyzetben egyre fontosabbak a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország új békekezdeményezései. A csehszlovák dolgozók is teljes mértékben támogatják ezeket. Támogatjuk azokat a jelentős békejavaslatokat is, amelyeket Mihail Gorbacsov elvtárs hazánkban tett látogatása alatt terjesztett elő. Tovább szilárdítjuk hagyományos testvériségün­ket és sokoldalú együttműködésünket a szovjet szakszervezetekkel. Különösen most, a szovjet tőkhöz, szenteljenek állandó figyelmet a fiatal mun­kásnemzedék képzésének. A szocialista életmód kialakításában fontos sze­repe van a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kulturális nevelómunkájának. Nyíltan meg kell mon­danunk, hogy egyes szervezetek és felsőbb szak- szervezeti szervek nem tudatosítják ennek a tevé­kenységnek a jelentőségét. A kulturális nevelőmun­kát helytelenül, egyoldalúan értelmezik. Megelég­szenek az amatőr művészeti tevékenységgel, a mu­latságok szervezésével, vagy azzal, hogy jegyeket vesznek különféle kulturális rendezvényekre. Több szakszervezeti kulturális létesítmény nem teljesíti teljes mértékben feladatait. A kulturális nevelő ren­dezvényeket szorosabban össze kell kapcsolni a társadalmi célokkal, a dolgozók szükségleteivel és érdekeivel. Időszerű követelmény, hogy ezek a léte­sítmények a szabadnapokon, a nyári szünet alatt és a szabadságok alatt is a dolgozók rendelkezésére álljanak. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom évente jelentős eszközöket fordít a kulturális nevelő- munkára, érdekünk és jogunk megköveteli, hogy ezt a pénzt hatékonyan használják fel. Fontos területe a szakszervezetek tevékenységének a testnevelés és a sport. Az 1985. évi Spartakiádon való eredmé­nyes részvétel ellenére nem sikerült tömegbázist kialakítani a szabadidő sporthoz és a turisztikához. V. figyelmet kell szentelni az egyes társadalmi és korcsoportokkal végzett munkának, mindenekelőtt a nőknek és a fiataloknak. A nyugdíjasokat is jobban be kell vonni a tevékenységbe. A X. szakszervezeti kongresszus hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti tevékenység tökéletesítése attól függ, hogy megváltoztatjuk-e valamennyi szak- szervezeti szerv irányító- és szervezőmunkájának stílusát és módszereit. Ezen a téren nem értünk el mélyrehatóbb változásokat. Még mindig gyakoriak a semmit sem megoldó, formális tanácskozások és gyűlések. Sokszor követelnek fölösleges jelentése­ket, beszámolókat, igy példáui a járási szakszerve­zeti tanácsoknak havonta átlag 26 írásbeli jelentést kell kidolgozniuk. Egyszerűsíteni kell a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom struktúráját. Szervezeti felépítésünk bo­nyolult, amit a közelmúltban megtartott szakszerve­zeti konferenciák is bíráltak. Ezért feladatul kell adni az új központi tanácsnak, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. A munka hatékonysága nagy mér­tékben a tisztségviselőktől függ. Ügyelnünk kell arra, hogy új káderek kerüljenek a szakszervezeti szer­vekbe. Az önkéntes tisztségviselők között sok a poli­tikailag fejlett, tapasztalt szakszervezeti vezető. Mi­vel a legutóbbi tanácskozásokon az aktíva sok új taggal bővült, megfelelő figyelmet kell szentelni szakmai és politikai képzésüknek. szakszervezetek XVIII. kongresszusa után, sok ta­pasztalatot használhatunk fel munkánkban. Elmé­lyítjük elvtársi kapcsolatainkat a szocialista közös­ség többi országának szakszervezeteivel is. A tőkés országok viszonylatában a konstruktív párbeszéd fejlesztésére és a kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszünk. Kiemeljük mindazt, ami összekapcsol bennünket, ami megfelel a dolgo­zók érdekeinek. Elmélyítjük együttműködésünket Nyugat-Európa szakszervezeteivel. Annak ellenére, hogy a nyugati országok egyes szakszervezeti szö­vetségei másként tekintenek számos problémára, véleményünk szerint a legtöbb esetben szót érthe­tünk. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a tőkés országok, de főleg a fejlődő országok szakszerve­zeteivel, a teljes politikai, nemzeti és gazdasági függetlenségért, a szakszervezetek jogaiért, a de­mokráciáért, a haladásért és az igazságos békéért folytatott harcukkal. Támogatjuk Chile dolgozó né­pét, Nicaragua haladó szakszervezeteit, a Dél­afrikai Köztársaság dolgozóit, Afrika frontországai­nak népét, a palesztinaiakat, további ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban élő osztálytestvérein­ket. Nagyra értékeljük, hogy tagjaink döntő többsé­ge a szolidaritási alaphoz való hozzájárulásával is kifejezi szolidaritását. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom teljes mértékben magáévá tette a CSKP XVII. kongresz- szusának programját, mivel kifejezi a munkásosz­tály és a többi'dolgozó érdekeit. Teljes mértékben tudatosítjuk felelősségünket megvalósításáért. Új, igényes feladatok állnak előttünk. A gyorsítás straté­giája új gondolkodásmódot, új hozzáállásokat, s fő­leg konkrét tetteket követel meg. Mozgósítanunk kell a szakszervezeti tagok millióinak tudását, képessé­geit és lelkesedését. Munkánk eredményesebb lesz, ha tovább tudjuk fejleszteni a dolgozók aktivitását, ha ügyelünk arra, hogy a szakszervezetek és a munkakollektívák támogassanak minden alkotó tettet és kezdeményezést. IV. Emeljük a politikai nevelő és kulturális munka színvonalát A szakszervezeti élet demokratizálásáért, a szakszervezeti mozgalom akcióképességének növeléséért VI. A nemzetközi szakszervezeti együttműködés, az internacionalista munkásszolidaritás megszilárdítása ÚJ szú 4 1987. IV. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom